Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
Életcsénület Nem akartak hinni a szemüknek az emberek. Ilyen borzalom létezik Párizs kellős közepén? Ott, ahol mindenkinek szemelt szúr? Hiszen ez a rémség úgy fest, mintha elfelejtették volna befejezni! Hatalmas, színes csövek kúsznak ide-oda az oldalán, mint kidagadt, beteg erek. Az egész téglatest alakú, üveggel borított otrombaság. Messziről észrevenni, mi minden lakozik a belsejében. Valóságos szörnyszülött. Volt, aki első látásra olajfinomítónak gondolta, más szerint gázgyárra hasonlít, vagy eltévedt hajóhoz, amelyet szárazra vetett szomorú sorsa. Akadt, aki kaján egyszerűséggel kultúrhangárnak titulálta a kétségtelenül excentrikus formájú és csúfolódásra fölöttébb alkalmas, bizarr színű Beaubourg-palotát, amely ugyancsak kirí a francia főváros IV. kerületéből. Építését 18 esztendővel ezelőtt határozta el a néhai Pompidou elnök „a hagyományok, az egyetemes kultúra és a művészetek közkinccsé tétele” céljából. A meghirdetett versengésre 49 ország 681 építészének pályaműve futott be. A felhatalmazott zsűri szótöbbséggel azt az olasz—angol elképzelést részesítette kegyeiben, amelytől a párizsiaknak még a hajuk is égnek állt. A különös épület 1977 januárjára készült el. Az eltelt tíz év során sok víz lefolyt a Szajnán, s az idő múlása, a megszokás, vagy a kényszerű beletörődés megbékítette az embereket. Párizs eme híressége a látogatottság tekintetében messze megelőzött minden mást: 76 millióan voltak kíváncsiak rá, azaz napi átlagban 24 ezren keresték fel. Ez kétszer annyi látogató, mint ahányan felmásztak Párizs jelképére, az Eiffel-toronyra. Száz éve szitkokat szórt a fogai közül Maupassant, s váltig fogadkozott, hogy ő bizony faképnél hagyja a várost, ha ez a fölösleges rémség felépül. A komponista Gounod, aki a torony örvén Párizs meggyalázásáról háborgott, nem tudta megállni, hogy a későbbiekben ne merészkedjen fel maga is, legalább az első emeletre. Spanyolországban nemrégi,ben ünnepelték az Escorial ,400. születésnapját. Ezt, a világ nyolcadik csodájának tartott, s a földkerekség legnagyobb egységes stílusú és szerkezetű, gránitból épített, fenséges kompozíciót ritmus és lenyűgöző tökéletesség jellemzi. Az épületegyüttes minden különösebb formanyelv nélküli: csupasz és puritán. Stílus és idő fölötti, akár egy piramis. Az 1860 helyiségből álló Escorial egyszerre volt királyi rezidencia, templom, temetkezési hely és kolostor. Napjainkban gazdag képtárnak, ritkaságokat őrző könyvtárnak, s építészeti múzeumnak ad otthont, ahol még azok az eszközök is megtekinthetők, amelyekkel ezt a kőből emelt fegyelmet építették. Az egyes civilizációkra igen jellemző, hogy a társadalom milyen tervezési és építési feladatokat kínál fel és engedélyez az építészeknek. A tervező mindig is azzal szolgálta a legjobban a közösséget, ha munkájában az építészet értékeit mutatta fel és példázta azokat. Hiszen az építészt terveinek és épületeinek színvonala minősíti. Így van ez napjainkban is. De tévedés ne essék: nincs külön kultúra és építészeti kultúra — szorosan, sőt elválaszthatatlanul összefügg a kettő. Mert semmilyen kultúra sem lehet teljes az építészet nélkül, amely mindenhez, az emberi élethez, boldogulásunkhoz is állandó, időtálló keretet ad. A magyar gyakorlat még mindigtúl könynyen megfeledkezik arról, hogy az építészetnek nem csak anyagi haszna van. Ennél jóval több. Mert az épületek legszebb példáikban a maradandóság emlékművei. Túlélnek bennünket, alkotójukat. A XI. országos békekonferencián Kerényi József joggal hozakodott elő a magyar építészek nemzetközi sikerével, hiszen ő maga az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) kairói kongresszusán kitüntető oklevélben részesült kecskeméti munkássága elismeréseként. Emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy néhány éve az Europa Nostra-díjat a Somogy megyei Szennán a történelmi falusi épületek sikeres (újra) felépítéséiért, a restaurált templom körüli „élő” falumúzeum létrehozásáért Szabó Tünde kapta meg. Az USA Böhönyei János személyében magyar alelnököt választott, aki fél Európáért és Kis-Ázsiáért felelős a testületben. Az ipari építészet Európa-díjával pedig Lázár Antal egyik munkáját ismerték el nemzetközi fórumon. Európai színvonalú építészetünkről a közelmúltban Bécsben adott áttekintést egy kiállítás, amelyen a Magyar Építőművészek Szövetségének ötvenöt tablója mutatta be az elmúlt tíz év legszebb és legjobb épületeit. Van köztük ipari és középület, lakó- és hétvégi ház, műemléki felújítás, városrendezési terv, valamint falu településvizsgálata is. Szerepelnek nagyrabecsült idős mesterek keze alól kikerült remekművek, s egészen fiatalok — meghökkentő — diplomatervei is. A kiállítás — amelyet sajnos a hazai közönség még nem láthatott — Bécs után Linzbe vándorolt tovább, majd az NSZK-ban és Hollandiában is bemutatják a magyar építészeknek talán a maradandóság emlékműveiül szánt alkotásait. A művészettörténet hajlamos rá, hogy az építészet történetét a kiemelkedő művek történeteként értékelje. Jómagam most ugyanebbe a hibába estem. Holott az építészet alapvető feladata mindig is a tömeges igények kielégítése volt, vagyis hogy tető legyen az emberek feje fölött. (Igaz, ezek csak a legritkább esetben számítottak a maradandóság emlékműveinek.) A XX. században alaposan megoszlik az építészek felelősségérzete: vannak, akiket a legújabb irányzatok vonzanak, s értékesnek vagy érdekesnek ítélt alkotásaikkal hívják fel magukra a figyelmet; a másik oldalt a társadalmilag elkötelezett építészek tevékenysége jelenti: ők azok, akik az alapvető emberi problémákra kívánnak választ adni, valljuk be, kevésbé látványos munkálkodásukkal. Korunkban az építészek legsürgetőbb teendője hozzájárulni a társadalmak legfontosabb gondjainak megoldásához. Ezért most építészeti világnappá nyilvánította július 1-jét az USA. A közel négy évtizede alakult csoportosulás célja, hogy a különböző nemzetek építészei között fenntartsa és ápolja a szakmai kapcsolatokat, s az építészetet, valamint a városépítést érintő kérdésekben elősegítse az együttműködést a fontosabb nemzetközi szervezetekkel. Nemcsak az építészek vállát nyomja a felelősség, világméretű összefogás szükséges ahhoz, hogy ötletekkel, tettekkel járuljunk hozzá a lakásproblémák mielőbbi megoldásához, a bódévárosok, nyomortelepek, lepratanyák felszámolásához, a méltó emberi élet alapfeltételeinek megteremtéséhez. Ezért hirdette meg az ENSZ is az idei esztendőt a hajléktalanok nemzetközi éveként. Kurcz Béla Perez de Cuellar moszkvai sajtóértekezlete Mihail Gorbacsovot ősszel az ENSZ közgyűlésére várják Palesztin—egyiptomi közeledési kísérlet ---------------------------A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ÉLET FŐ KÉRDÉSEIT vitatta meg moszkvai megbeszélésein az ENSZ főtitkára a szovjet vezetőkkel. Nagy figyelmet váltottak ki a tárgyalási tapasztalatait összegző Pérez de Cuellarnak azok a keddi sajtóértekezletén tett megjegyzései, amelyekben jelezte, hogy az augusztusi világszervezeti leszerelési konferencián újabb nagy jelentőségű szovjet javaslatok várhatók. A sajtókörök érdeklődését azonban elsősorban az a szenzációszámba menő kijelentése váltotta ki, hogy a főtitkár elmondta: felvetette Mihail Gorbacsovnak, vegyen részt az ENSZ őszi közgyűlésén, s Perez de Cuellar benyomása és reménye szerint az SZKP főtitkára beszédet fog mondani New Yorkban. Hogy ez milyen összefüggésben lehet a már régóta rebesgetett washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozóval, azt e pillanatban csak találgathatjuk. Szóba kerültek az ENSZ-főtitkár moszkvai megbeszélésein a közel-keleti békekonferencia összehívására kifejtett erőfeszítései is. Pérez de Cuellar hangoztatta, hogy a palesztin mozgalom és elsősorban a PFSZ részvétele nélkül aligha lehet megoldást találni a válságra. Felvetődtek a moszkvai eszmecserék és az afganisztáni problémák is, és a főtitkár úgy vélte, a szovjet vezetés Afganisztán élére független, semleges kormányt kíván, amely természetesen nem viseltetik ellenségesen Moszkva iránt. KÉTHETES CSEND UTÁN az olasz politikai pártok mozgásba lendültek, és mindenekelőtt felvették a kapcsolatot, hogy elsőbben is megállapodásra jussanak a parlament két házának jövendőbeli elnökeit illetően. A kereszténydemokrata pártfőtitkár, De Mita hétfőn és kedden a szociáldemokrata, republikánus és szocialista vezetőkkel tárgyalt Az új összetételű parlament csütörtökön kezdi meg munkáját, s a szenátusnak és a képviselőháznak mindenekelőtt elnököt kell választania. Megfigyelők szerint e fontos funkció betöltésének kérdésében képet kaphatunk a pártok pozícióharcának jelenlegi állásáról. A képviselőháznak korábban kommunista, a szenátusnak pedig kereszténydemokrata elnöke volt. De Mita a jelek szerint most is támogatná egy kommunista jelöltségét a képviselőházban, a szenátus élére pedig a republikánus Spadolinit szorgalmazzák: ezt az „alkotmányos többség" elvével magyarázzák, s ezért akarják, hogy az egyik kamara élére a legerősebb ellenzéki párt képviselője kerüljön. Ha a szenátus elnöke nem kereszténydemokrata lenne, akkor a legnagyobb pártnak kellene adnia a kormányfőt, márpedig e posztra maga Craxi aspirál. MOZOGNAK A PARTERŐVONALAK a brit politikában is, ahol a fő kérdés jelenleg a választásokon leszerepelt szociáldemokrata-liberális koalíció két tagjának formális egyesülése, amire David Steel liberális vezér tett ajánlatot. Kezdeményezése azonban két táborra szakította a Szociáldemokrata Pártot: a Munkáspártból 1981-ben kilépett négy vezér közül három hajlandó az egyesülésre, viszont David Owen hivatalos pártfőnök kedden ismét kijelentette, hogy akkor sem csatlakozik a fúzió esetén létrejövő új párthoz, ha a tagság többsége az egyesülés mellett foglalna állást. A pártvezetés hétfői ülésén a végrehajtó bizottság 18:13 arányban Owen javaslatát támogatta és az egyesüléssel szemben alternatívaként a liberális párttal való együttműködés „szorosabb kereteinek” a kialakítását javasolják a júliusban megszavaztatandó párttagságnak. Eközben a liberális vezetők azt hangoztatják, hogy a szociáldemokraták — David Owennel vagy nélküle — csakis az egyesülés vagy a szakítás között választhatnak, s ezért állapította meg a The Guardian keddi vezércikke, hogy a végrehajtó bizottság hétfői döntése „beverte a szögeket a pártszövetség koporsójába". (A. J.) VSZ-tanácskozás a bécsi találkozóról Varsóból jelenti az MTI. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyettesei kedden megbeszélést tartottak Varsóban. Áttekintették az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó eddigi munkáját, befejezésének kilátásait. Az össz-európai együttműködés továbbfejlesztését előmozdító kezdeményezéseket vitattak meg. Magyarországot Bényi József külügyminiszter-helyettes képviselte. Szocialista parlamentek elnökeinek megbeszélése kezdődik Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Varsóban szerdán háromnapos tanácskozást kezdenek a Varsói Szerződés tagállamai parlamentjeinek elnökei. A találkozó legfontosabb témája az lesz, milyen szerepet vállalhatnak a tagállamok parlamentjei a nemzetközi légkör javításában, a nemzetközi enyhülés újjáélesztésében, Európa és a világ államai békés együttműködésének erősítésében. A parlamentek elnökei megvizsgálják azt is, milyen új eszközökkel javíthatók a két- és többoldalú interparlamentáris kapcsolatok, országaik eredményesebb, szorosabb együttműködése érdekében. Véleményt cserélnek országaik parlamenti gyakorlatáról, annak továbbfejlesztéséről. Magyarországot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke képviseli, aki kedden megérkezett a lengyel fővárosba. A Legfelső Tanács befejezte ülésszakát A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kedden befejezte ülésszakát. A második napon a két ház együttes ülésen fogadta el az állami vállalatról szóló törvényt, amely elvi jelentőségű változást hoz az üzemek, gyárak, sőt az ország népgazdaságának működésében. A tudósok, a pártmunkások, a mérnökök, a gazdasági vezetők csaknem egy éve dolgoztak ezen a törvényen, mintegy fél évig tartott a tervezet össznépi vitája. OYÍI KÖNYV IÁR .... __ i. 3601 BÉKÉSCSABA : Magyar Nemzet & A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 3601 ߣKÖ£SABA amelynek során több mint 140 ezer változtatást, kiegészítést, pontosítást javasoltak a kollektívák és egyének — jelenti az MTI. A törvény bővíti a vállalat jogait, az önigazgatás fejlesztését célozza. Meghatározottá és stabillá válik a vállalat és az állami költségvetés viszonya. A termelők sorsát nem a minisztériumi utasítások határozzák meg, hanem gazdaságilag önálló termelőegységekké válnak. A törvény értelmében a vállalat gazdálkodása az állami terven alapul, de a teljes gazdasági önelszámolás — a veszteség nélküli működés és a pénzügyi önfentartás — elvei érvényesülnek. A dolgozói kollektíva, a választott vezetők irányításával maga dönt a termelési és szociális fejlesztés minden kérdésében. A vállalat jövedelméből bizonyos részt átutal az állami költségvetésnek, továbbá fizet az államnak a termelőeszközök — beleértve a föld, az épület — használatáért. A befizetések után fennmaradó gazdasági elszámolási jövedelmet a vállalat saját maga, a dolgozói kollektíva döntése alapján használja fel. Ezt a jövedelmet nem vonhatja el a költségvetés, ugyanakkor az állam nem visel felelősséget egyes vállalatok veszteséges működése esetén. A következő napirendi pontként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország életének legfontosabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsátani. Ezentúl szabály lesz az ország politikai gazdasági és szociális fejlesztése alapkérdéseinek, az alkotmányos jogok, szabadságjogok és az állampolgárok kötelezettségei, s más fontos kérdések össznépi megvitatása. A törvény előirányozza országos vita megszervezését, ami a nyilvánosság széles körű bevonását célozza. A megvitatandó dokumentumokat a sajtó, a rádió, a televízió, továbbá szakosított kiadványok útján hozzák a közvélemény tudomására, s a megvitatott tervezetekkel kapcsolatos javaslatokat is széles körben ismertetik, csakúgy, mint a vita végeredményét. A törvényben megfogalmazott fontos új elem, hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — területeken, városokban, járásokban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vita költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az állampolgárok szabad, akadályoztatástólmentes részvételét vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az állampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bíróságoknál a vezető beosztásban levő személyek jogsértő cselekedeteivel szemben. Moszkvai telexünk „Két szálon fut” az afganisztáni rendezés Sajtóértekezlettel zárta szovjetunióbeli látogatását Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár. Mint kérdésekre válaszolva kifejtette, Mihail Gorbacsovval folytatott eszmecseréin a nemzetközi kérdések széles körét tekintette át. Figyelmet érdemlő az a megjegyzés, hogy e találkozón felvetette: az SZKP főtitkára vegyen részt a világszervezet őszi közgyűlésén, s mondjon beszédet. Megítélése szerint szovjet részről érdeklődéssel fogadták a meghívást, s Pérez de Cuellar reményét fejezte ki, hogy Gorbacsov ott lesz a New York-i közgyűlésen. Elmondta azt is, hogy augusztusban a világszervezet égisze alatt összeülő leszerelési konferencián nagy jelentőségű szovjet javaslatok várhatók, s bizakodóan szólt arról, hogy ezek konkrét megközelítésben tárgyalják a nemzetközi élet alapvető kérdéskörét. Egy kérdésre válaszolva cáfolta azt a nézetet, hogy az ENSZ sokat veszített volna az elmúlt négy évtizedben, jelentős szerepet játszott minden fontosabb nemzetközi kérdés megoldásában. Szovjet részről is így látják a kérdést — utalt Gorbacsov értékelésére —, a továbbiakban pedig kifejtette azon meggyőződését, hogy a jövőben a világszervezetnek ez a közvetítő, a válságok rendezését elősegítő szerepe csak erősödik. A fentiekkel összefüggésben a kérdések széles köre érintette az ENSZ erőfeszítéseit, a szovjet külpolitikával való találkozási pontjait a világ több feszültséggócát illetően, főként Afganisztán állt a sajtóértekezlet előterében. Pérez de Cuellar elvetette az ENSZ erőfeszítéseit, a szovjet külpolitikával való találkozási pontjait a világ több feszültséggócát illetően, főként Afganisztán állt a sajtóértekezlet előtrében. Pérez de Cuellar elvetette ugyan, hogy szovjetunióbeli látogatásának a fő témája Afganisztán lett volna, de mint elmondta, a rendezés két szálon fut. Az egyik a genfi folyamat, s ezzel kapcsolatban osztotta az SZKP főtitkárának azon véleményét, hogy ez rövidesen eredménnyel zárulhat, a másik, a meghatározónak minősített afgán nemzeti megbékélés. Mint az ENSZ-főtitkár kifejtette, minden lehetségest meg kell tenni a rendezési folyamat érdekében, s ehhez elsősorban az afgánoknak maguknak kell hozzájárulniuk. Tolmácsolta a moszkvai álláspontot is, hogy a Szovjetunió a semleges, független, szomszédaival baráti viszonyt folytató Afganisztán mellett van. A közel-keleti kérdéskör kapcsán Pérez de Cuellar azt az ENSZ-határozatot szorgalmazta, amely a nemzetközi konferencia összehívását rögzíti. Elmondta, hogy ez ügyben aktívan konzultált a Biztonsági Tanács valamennyi tagállamával, mégpedig két alapvető pont köré csoportosítva az eszmecseréket: a konferenciának legyen teljes körű mandátuma, döntési felhatalmazása, s a palesztinok se legyenek kirekesztve a rendezési folyamatból. Bővebb részleteket nem fejtet ki erről. Elismeréssel szólt viszont arról, hogy szovjet részről elismerik a ciprusi válság felszámolása érdekében tett személyes erőfeszítéseit, s e témakörben ismét csak egy nemzetközi konferencia összehívása került előtérbe. Közép-Amerkáról szólva türelemre intett: idő kell a megoldáshoz, és mindenekelőtt a kellő politikai akarat kinyilvánítása az érintettek részéről. Mindenesetre őszinte bizakodásának adott hangot, hogy az öt latin-amerikai állam közelgő guatemalai találkozója előre visz a rendezés felé. Sem a derű, sem a ború nem társult a Perzsa-öbölben kialakult helyzet értékeléséhez: az ENSZ főtitkára mindössze rámutatott, hogy a nemzetközi konvojok összeállításának a kérdése túllép az ő hatáskörén, s a Biztonsági Tanács elé utalta azt. Lambert Gábor