Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
Péntek, 1987. július 3. Csökkent az idősek aránya A tanya reneszánsza Sorra veszem ismerőseimet, és a népes táborból alig akad olyan személy, akinek ne lenne tanyája. Péntek délután kocsiba ülnek és irány Domaszék, Szatymaz, Forráskút, Ásotthalom homokos világa. A városi civilizáció ártalmai elől a tanya csendjébe menekül a sebész, a hegesztő, a bankigazgató, a kispénzű nyugdíjas, a tanácselnök, a pedagógus. Hétfőn reggel a munkahelyen aztán jókedvvel mesélik, mekkorát aludtak a kapálás, a gyümölcsszedés után, madárcsicsergés közepette, s dicsérik a pusztai romantika lélekmelegítő örömeit. Ismerőseim a műkedvelő tanyamozgalmat izmosítják. Ők hivatalosan nem tartoznak a 90 ezer Csongrád megyei külterületi lakos közé — igazából őket nevezzük tanyasiaknak. Ám a Szegedről hétvégén kirajzó, felüdülést és pihenést keresők népes tábora jól felverte a fehérre meszelt vályogházak árát. A Tisza-parti városhoz közel tíz-tizenöt kilométerre, az egyszobás, búboskemencés vályogépületért kétszáz-háromszázezer forintot is elkérnek. Ezért a pénzért Szeged üdülőövezeteiben már egy kis házat lehet kapni. Valójában nem a városból menekülő vikendezők tették újra népszerűvé a tanyákvilágát. Felfedezések a homokon Maróthy Győző, a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat területrendező építésze színes térképet mutat. A rajzokhoz magyarázatot is fűz. Meghökkentőek a számok. A tanyai lakások menynyisége: 16 ezer. Ebből 11 ezerben állandóan laknak, 1800 üres, 2300-at hobbira tartanak fenn, villany világít több mint 11 ezerben, vezetékes közműve 602-nek, gépkocsija minden második banyainak van. A beszédes adatokhoz — természetesen nem teljes a felsorolása több hónapos kutatómunka után jutott. Segítségére volt a vizsgálatnál dr. Csatári Bálint, a földrajztudományok kandidátusa és Gonda István kibernetikus. Nem hobbiból búvárkodott, hanem a megyei főépítész, Takács János kérésére. A tanács tanyafejlesztő koncepciójához szükség volt a matematikailag, szociológiailag is alátámasztott tényekre. Furcsán hangzik, hogy fel kell mérni a tanyák helyzetét olyan vidéken, ahol évszázadok óta „uralkodik” ez a településrendszer. ••• Ez a megkülönböztetett érdeklődés a hetvenes évek elejére nyúlik vissza. Igazából ekkor kezdte felfedezni a magyar gazdaság a külterület mezőgazdasági árutermelő képességét. A hetvenes évek közepén az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendeletet adott ki, és felhatalmazta a megyei tanácsokat, jelöljenek ki tartósan fennmaradó tanyás területeket. Csongrád megye a többi alföldi megyével ellentétben nem élt ezzel a lehetőséggel. Akkor másféle elképzelések uralták a terepet, a belterület fejlesztését fontosabbnak tartották. Tavaly júliusban, amikor életbe lépett a legújabb építési szabályzat — ami már nem kötötte mezőgazdasági főfoglalkozáshoz a tanyaépítést — megélénkült az érdeklődés a külterületi sorskérdések iránt. A Csongrád megyei települések attól a naptól kezdve vehették fontolóra, milyen területet jelöljenek ki a tanyáknak az újjászületésre. A döntésnél támaszkodhattak Maróthy Győző kis kutatócsoportjára. Megállt az elvándorlás A történeti előzményekből kiindulva Makó térségében az ötvenes években „sikerült” felszámolni a tanyákat, a fekete földeken nem is kellett sokáig agitálni a gazdákat a faluba való költözésre — a vizsgálat leszűkült a megye egyharmadára, ahol a külterületi lakosság hetven százaléka él. Tizenöt esztendőre viszszamenőleg mérték fel a különböző változásokat. A tényszerű megállapításokhoz a helyi tanácsok szolgáltak adatokkal. Huszonöt településre — köztük egy városra, Csongrádra — terjedt ki a kutatás. Egyebek között felmérték a népességarányt, a demográfiai viszonyokat, a lakáshelyzetet, a kormegoszlást, az üres és lakott tanyák számát, a villamosítás színvonalát. Nyilatkozatot kértek a helyi közigazgatástól arra vonatkozólag, vajon az építési tilalom alóli feloldást egyeztették-e a nagyüzemekkel. A huszonöt településhez 108 tanyás vidék tartozik. Maróthy Győző szegedi születésű, tehát jól ismeri a táj életét, de a felmérésekből származó következtetések alapján maga is meghökkent. A közvéleményben többé-kevésbé az a kép alakult ki a magyar pusztáról: apró házakban, idős, magára hagyott, egyedül élő emberek laknak. Ez a pillanatfelvétel esetenként hiteles, ám általánosságban nem. A nyolcvanas években a tanyaiak között növekedett a munkaképes korúak száma — csaknem hatvan százalék — és csökkent az idősek aránya, 27 százalékra. Egy másik érdekes statisztika: 1970 és 1980 között 25 százalékkal emelkedett a falu népessége, ugyanakkor 1980 és 1986 között három százalékkal csökkent. Általában lelassult a tanyaiak elköltözése. Ahol a korábbi korlátozás, építési tilalom káros következményeit hamar kiküszöbölték és a helyi tanácsok intézkedéseikkel, beruházásaikkal a tanyavilág gazdasági erejét növelték, ott az elvándorlás megállt, lassan növekszik a lakosság száma. Különösen Bordány, Zsombó, Dóc külterületén vehető észre az ilyen jellegű népmozgás. Maróthy Győző szerint a néépességtartó képesség növekedésében a külterületnek egyre nagyobb szerep jut, reneszánszát éli a tanya. Nemcsak a statisztika bizonyítja ezt az állítást. A vizsgálat elsősorban a megye délnyugati részére, a homokos földekre terjedt ki. Amint a kutatások befejeződtek, a fekete földes települések — Szentes, Hódmezővásárhely, Sándorfalva — is kérték, mérjék fel, vidékükön milyen mód nyílik a tanyák fejlesztésére. Aztán erre a listára feliratkozott Szeged is, hiszen a városból sokan költöznek ki. Tehát a tanyakutatóknak a következő esztendőkben is sok dolguk lesz. N ovo kezdőjelei A községi tanácsok szándéka és a kutatói megállapítás szinte minden lényeges ponton találkozott. A falusi tanácselnökök att kérték az építési tilalom feloldását, ahol a felmérés megtalálta a külterület fejlesztésének lehetőségeit. Annyi már most is biztos, a megye egy részén, a dűlőutak környékén, a falvak mellett a térképet át lehet rajzolni. Az építészek leginkább azon tanakodnak, mit hoz a jövő. A kutatások elsősorban a településpolitikai, s nem a gazdaságpolitikai szempontokat vették alapul. Ám a tanyák további sorsát az dönti el, milyen szerepe lesz a kisárutermelésnek, mert a gazdasági alapok határozzák meg jövőjét. Sajnos ezt már nem tudták felderíteni és Maróthy Győző hangsúlyozta, hogy ez meglehetősen fehér folt. Jelenleg csak hallomásból lehet tudni, hogy a homoki tanyás gazdák nemcsak a szegedi piacra érkeznek zöldséggel és gyümölccsel megrakott autójukkal, hanem a budapesti Bosnyákra is. Hasznos lenne megsejteni, hogy a 2500—3000 négyzetméteres kertekből a jövőben várhatóan milyen további áruk érkeznek, és a mezőgazdaság szerkezetére miképp hat a jelenlegi élénk külterületi termelési kedv. A jövő tele kérdőjellel, mindenesetre a tanya életképességét többek között az is bizonyítja, a téesz szívesen átadja azokat a területeket, amelyeket gépeivel nehezen művel. Nemegyszer előfordult, a fákkal körülvett homoki portát hiába táblásította a szövetkezet, egy idő után a szél kikezdte, a termőföldet elhordta, a primőrt tönkretette, így aztán a téesz tanyagazda után nézett, és ha talált, az biztosan jobban hasznosította a területet a kisárutermelésben. A mezőgazdasági nagyüzem kellemes szomszédságban él a tanyai gazdákkal, segíti őket, hozzájárul hatékonyan a munkájukhoz. A külterület további sorsformálásában fontos kérdés lesz, jut-e elegendő pénz a közművesítésre, az infrastruktúra bővítésére. A falusi tanácsok központi forrásból képtelenek erre milliókat előteremteni, maguk is gondokkal küszködnek. Ám, hogy mennyire nem lényegtelen szempont, arra álljon példaként a következő jelenség. A külterület villamosításának színvonala elérte azt a határt, amelyen túl a műszaki fejlesztés komoly anyagi akadályokba ütközik. Már nem az a kérdés a legtöbb helyen, hogy villany világít-e a fehérre meszelt házban, hanem a tanyai gazdaság gépesített háztartásához transzformátor kellene. És ez olyan pénzből épülne, amit a gazda a saját zsebéből vesz ki. Valószínűleg kinyitja a pénztárcáját, ha megéri, ha olyan hatékonysággal, haszonnal termel, amiért érdemes áldozni. Halász Miklós Magyar Nemzet Német nemzetiségi olvasótábor (MTI) Német nemzetiségi olvasótábor kezdte meg tíznapos munkáját csütörtökön a Tolna megyei Váralján. A tábornyitó ünnepségen részt vett és köszöntötte a gyerekeket Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára. A Mecsek-vidéki falu állandó úttörőtáborát ezúttal olyan kisdiákok vették birtokukba, akik a német nyelvet nagy óraszámban tanulják; a 78 gyerek több mint 30 iskolából való. A Tolna megyei könyvtár által szervezett olvasótábor irodalmi és nyelvművelői foglalkozásain nyolc NDK-beli főiskolása is részt vesz. Tolna testvérterületéről, Karl-Marx-Stadtból érkeztek nyári gyakorlatra. A váraljai táborlakók Mohácsra is kirándulnak, ismerkednek az ott élő nemzetiségi lakosság szokásaival, hagyományaival. Új szobrok • (MTI) Budapest gazdagabb lesz néhány újabb műalkotással az év második felében; a főváros közterületein új szobrokat és díszítő térelemeket állítanak fel. Kőbányán, a Zalka Máté téren a spanyol polgárháború hősének állítanak mellszobrot, halálának 50. évfordulójára. A mű Meszes Tóth Gyula alkotása. A Múzeum körút és a Rákóczi út sarkát Horváth János munkája: „Az első Nemzeti Színház emlékköve” díszíti majd. Karinthy Frigyes szobrát — Paulikovich Iván fémkő munkáját — az író születésének 100. évfordulója alkalmából a róla elnevezett úton állítják fel. A József Attila lakótelepen és a Kispesti városközpontban, az új Szabó Ervin könyvtár előtt Mettky Ödön két bronzalkotása. a „Mama” című egészalakos műve, illetve Tersánszky Józsi Jenő mellszobra kap helyet. Makrisz Agamemnon három női alakot ábrázoló bronz-kő díszkútja a Kulich Gyula teret. Fekete Tamás hasonló anyagú „Víziorgonája” pedig a Római úti lakótelep bejáratát teszi szebbé majd. A tavaly meghirdetett köztéri díszítő szoborpályázat legjobb munkái a fővárosi új lakónegyedekbe kerülnek, így például: Tilles Béla fajátszóplasztikáját a Gazdagréti, Rékassy Levente öntöttvas zenepavilonját és SomJános kerámia ivókútját az Újpalotai, Szőke Lajos kőből és bronzból készült ivókútját pedig Csepelen, az Erdősor úti lakótelepen helyezik el. Budapesten Le kellene bontani többségüket, de... Stégek a soroksári Duna-ágban (MTI) A Börzsöny hegység turisztikai, idegenforgalmi lehetőségeiről volt szó csütörtökön a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság elnökségének ülésén. Amint a beszámolóból is kitűnt, a Börzsöny mind fontosabb szerepet tölt be a Duna-kanyar turizmusában. Ennek megfelelően az elmúlt években a különböző szervek jelentős anyagi erőket áldoztak a vendégfogadás feltételeinek további javítására. Megépült a nagybörzsönyi sífelvonó. Sor került mintegy 170 millió forintos beruházással, jelentős társadalmi munka bevonásával — a királyréti erdei vasút rekonstrukciójára. A közelmúltban adták át az újjávarázsolt verőcemarosi művelődési házat. Jelenleg épül a Nagybörzsöny— Nagyirtás közötti kisvasút, előreláthatólag augusztus 20-án indulhat meg itt a forgalom. Királyréten hamarosan kirándulóközpontot alakítanakki. Az ülésen megvitatták a Ráckeve-Soroksári Duna-ágban felállított stégek, építmények felülvizsgálatáról készített jelentést is. Ebből kitűnik, hogy az 56 kilométer hosszú szakaszon mintegy kilencezer különböző stég áll. Többségük nem felel meg az előírásoknak, ezért le kellene bontani őket. Az ezzel kapcsolatos jogi hiányosságok azonban a bontási határozatok végrehajtását sok esetben gátolják, lassítják. Ezért az elnökség javasolja az OrszágosVízügyi Hivatalnak a jogi kérdések tisztázását, hogy mielőbb érvényt lehessen szerezni a bontási határozatok végrehajtásának. Építőink külföldi versenypályán Változatok a vállalkozásra A képzeletbeli asztalt négyen ülik körül. Mindenki mondja a magáét — ugyanarról, másképpen. Az alapkérdés gyakran szóba kerül mostanában. Hogyan élnek meg az építőipari szeretővállalatok a szűkülő külföldi piac keretei között? Vagy részletesebben: mi a módszerük, hogy az egyre gyérebb külföldi építőipari kereslet ellenére ki tudnak lépni határainkon túlra, hogyan tudnak versenyezn a „nagyokkal”, a nálunk sokkal fejlettebb országok épületgépész szerelőiparosaival? Árak és ígéretek — Az exportpiac a Villanyszerelőipari Vállalat szakterületein szaknyelven szólva nyomott — festi le a helyzetet Lányi Ferenc a VIV-től. — Ez azt jelenti, hogy a megrendelők száma, a munkák mennyisége csökken, az építkezések költsége viszont, főleg a helyszíni munka értéke a legtöbb országban változatlan szinten maradt vagy talán még kisebb is lett Éppen ezért törvényszerűen egyre több konkurens jelenik meg, és nemcsak a fejlődő országokból vagy a hagyományosan sok vendégmunkást adó államokból. A nemzetközi piacokon egyesek még a mi, nemzetközi szinten mérve igen versenyképes áraink alatt is ajánlkoznak, nemritkán teljesen irreális áron. E konkurensek nyíltan bevallott célja nem a gazdaságosság, hanem a foglalkoztatottság. Ezt a gondot más iparághoz tartozó, jól prosperáló vállalatok vezetőitől is hallottam: nem a szakmában elismerten nagyok az igazi ellenfelek, mert ők a mienkhez hasonló gyártmányokkal a mienkhez közeli árakon vállalkoznak. Azokkal kell megküzdeni, akik, bár gyengébb termékekkel, de fele-harmada áron ajánlkoznak. — Vállalatunk — így Kiszely György, a Könnyűipari Szerelő Vállalattól — az elsők között kezdett el építési-szerelési exporttal foglalkozni. A sikertelen ajánlataink tapasztalata megtanított bennünket arra, hogy mielőtt saját tervezésű szerelésre vállalkozunk, elengedhetetlen feltétel, hogy a vevő igényszintjét pontosan felmérjük. Sőt, a várható használati, üzemeltetési körülményeket is ismerni kell. A másik dolog, ami nehezíti a külföldi vállalkozást a mai tapasztalataink szerint az, hogy a nyugat-európai, de a nyugati fővállalkozásban "arab országokban végzett munkáinkon is igen korszerű anyagokkal és kiváló minőségben kell dolgozni. Sajnos, jelentős nehézséget okozott az itthon általánosan tapasztalható, meglehetősen igénytelen kivitelezéshez szokott dolgozóink felkészítése a külföldön használt anyagok alkalmazására, a haladó technológiák ismeretére. És itt nemcsak a fizikai állományra kell gondolni, hanem az őket irányítókra is. — Furcsa dolog ez — ezt már Kiss Sándor, a FŐTÖBER szakembere teszi hozzá. — Az exportminőség fogalma nálunk eleve valami átlagosnál jobbat, tetszetősebbet jelez. De hogy mitől jó egy termék, azt csak a nemzetközi piacon való leméretésből tudjuk meg, és emellett gazdaságossági kérdéseket is mérlegelni kell. Mi épületgépészeti berendezéseket és nagyméretű vezetékrendszereket gyártunk. A gazdaságosság kérdéskörébe tartozik a szállítás: minél kevesebb „levegőt” és több gyártmányt kell szállítani. A szállításnál esetenként az épületbe való beszállíthatóság is fontos kérdés lehet A bontható kötés, a szétszerelhetőség többletmunkát igényel a gyártásnál, a bontott szállítás pedig a szerelésnél. A szállítási terjedelem természetesen exportszállításnál fontosabb tényező, mint egy rövid távolságú hazainál. Például francia megrendelésre állattartó épületek szellőztetéséhez tetőszellőztetőt szállítottunk. Egy-egy telepre 80—100 darabot Itt a csomagoláshoz igényelt térfogatot egytizedére csökkentettük, de a körkeresztmetszetű légcsatornák szállításánál műszaki engedményt kellett tennünk, és mivel istállókról volt szó, megengedhető módon — az esztétika rovására — a szállítási terjedelem és a biztonság javára is. Akik kibírták... — Nyilvánvaló, hogy minden gazdálkodó szervezetnek alapvető célja az aktív, dinamikus, hatékony vállalati gazdálkodás. — Ez már Osztie Zoltánnak a véleménye a Csőszerelőipari Vállalatnál. — Ennek korábban ellentmondásos tényezője volt, hogy a nem rubelelszámolású export általában kedvezőtlenül befolyásolta a vállalati eredmény alakulását, de legalábbis növelte a kockázatvállalás mértékét Ez a helyzet szerencsére megváltozott Az épületgépészeti szerelési exportvállalkozásnak szerintem , négy fontos pontja van: a minőségi követelményeket be kell építeni a fejlesztési, erőforrás-ellátási, termelési és értékesítési folyamatba, a keresletnek megfelelően a vállalkozó teljes szervezetét a megoldandó feladatok komplex elvégzésére kell alkalmassá tenni, ide értve az anyag, a termék, a kapacitás és az eszközbiztosítás, valamint a kivitelezés,illetve a lebonyolítás feladatkörét a megfelelő partnerek közreműködésével. Figyelemmel kell lenni már itt az üzembehelyezés és a beállítás, az ellenőrző mérés, a szerviz, a karbantartás megoldására is. Általánosan erősíteni kell a vállalkozási készséget és végezetül az árakat a keresletnek és a kínálatnak megfelelően kell kialakítani. — Képessé kell válnunk — egészíti ki Lányi Ferenc a a komplett ajánlatok adására. Ideértve a tervezést, az anyag- és apróanyag-szállítást, a teljes körű felvonulást (szállítóeszközök, gépek, raktár, műhely, szállás stb.), a gyártást, a szerelést, az üzembehelyezést, az átadásidokumentáció-szolgáltatást és a helyi személyzet betanítását Emellett képessé kell válnunk a jelenleginél műszakilag komplikáltabb, a korszerű elektronika lehetőségeit magas fokon hasznosító berendezések komplett szállítására és szerelésére, üzembehelyezésére. Olyan beruházások esetében, amelyek harmadik országból származó hitelek segítségével létesülnek, gyakran előírják a hitelező ország iparának a munkánkban való minimális százalékos részvételét. Ehhez megfelelő társvállalkozót kell találni a hitelt nyújtó országból. — Megítélésünk és tapasztalatunk szerint — vélekedik a CSŐSZER-es Osztie Zoltán — leginkább hatékonynak a célra orientált fejlesztés és gyártás bizonyult. Ennek keretében az időtényezőt is figyelembe véve, relatíve kisebb ráfordításokkal valósítható meg új, korszerű termékek előállítása, technológiai bevezetése. A legfejlettebb együttműködési forma alkalmazása esetén a teljes berendezés importja helyett — esetenként a kooperációs partner által rendelkezésre bocsátott termelőeszközökkel — először részegységek hazai gyártása, később további elemek helyettesítése történhet meg. Vegyes vállalati konstrukcióban a részvevő felek közül a külföldi például a termék előállításához szükséges gépeket, berendezéseket, a magyar fél pedig a gyártócsarnokot viszi be az üzletbe. Jó példa erre az osztrák Weiss- Technik—CSŐSZER—FŰTÖBER —Transelektro szerződése klímaberendezések létesítésére. — Igen sok „be nem jött” várakozásunk ellenére az exportszerelésekben való részvételünk hatása összességében kedvező — értékel Kiszely György, a Könynyűipari Szerelő és Építő Vállalattól. — Akik ugyanis exportmunkán dolgoztak és „kibírták" a fizikai dolgozóktól a tervező mérnökig, más szemléletűek lettek. A tapasztalataikat, ha nem akarnák is, de miért ne akarnák, hasznosítják a munkájukban. Én azt hiszem, hogy a konkrét szakmai ismeretek bővülésén túl, maga a légkör bővülése, az önbizalom erősödése elősegíti az önállóbb, felelősségteljesebb, gondolkodó munkavégzést. Ennek pozitív hatása pedig kétségtelen és ma talán egyre inkább kívánatos. Külföldi tapasztalatok — külön kiemelést érdemel nálunk, a Villanyszerelőipari Vállalatnál — teszi hozzá Lányi Ferenc —, az a termékenyítő hatás, amiben a műszaki fejlesztés, illetve fejlődés részesült azzal hogy korszerű anyagokat, gépeket, szerszámokat és technológiákat ismertek meg az exportmunkáinkon dolgozók. Az NSZK-ban az ELIN cégnél vagy a bielefeldi Siemensnél dolgozva olyan tapasztalatok birtokába jutottak szakembereink, amelyek valóban az ugrásszerű fejlődés lehetőségét teremtették meg. Ez a megismerés volt az előfeltétele az úgynevezett dühös technika, a forrasztó sós eljárás, a csavaros saruk, a különböző hasznos kéziszerszámok és sok más technológia alkalmazásának a vállalatnál Exportmunkáink az anyagi hasznon kívül ma is biztosítják számunkra a naprakész informáltságot a műszaki haladás helyzetéről. Évente 150—200 emberünk dolgozik külföldön. A technológiai ismeretek bővülése mellett nem hanyagolhatók el azok a tapasztalatok sem, amelyeket a munkák szervezésében, lebonyolításában, a munkafegyelemben, az adminisztratív pontosságban és egy sor más területen szerzünk, amiben, bizony, a magyar gyakorlatnak van mit tanulnia és pótolnia. Joób F. Tamás Kondor Béla rajza A Magyar Nemzet megkérdezte: Hogyan lesz valaki díszdoktor Chicagóban? A minap rövid újsághír adta hírül, hogy Csáki Csabát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 46 éves rektorát a chicagói De Paul egyetemen díszdoktorrá avatták. — Mikor értesült arról, hogy esélyes erre a címre? — kérdeztük tőle rektori dolgozószobájában, hazaérkezése után. — Februárban kaptam egy levelet a De Paul egyetemről, hogy számításba vettek a díszdoktorjelöltek között, s megkérdezték, hajlandó lennék-e a címet elfogadni. A szükséges engedélyek megszerzése után örömmel mondtam igent. Máriusvégén kaptam meg az egyetemi tanács határozatát arról, hogy elnyertem a címet. — Mivel lehet ezt kiérdemelni? — Azt hiszem, elsősorban a magyar és az amerikai egyetemek közötti kapcsolatok fejlesztésében játszott szerepemet ismerték el ezzel. A nyolcvanas évek elején Csizmadia Ernővel, az egyetem akkori rektorával jártunk kint az Egyesült Államokban, ekkor születtek az első megállapodások. A legkomolyabb kapcsolat a De Paul egyetemmel alakult ki, amely klasszikus beállítottságú, a fő profilja a miénkhez hasonló, közgazdaságtani, társadalomtudományi jellegű. Az egyre sikeresebb oktatási együttműködés olyan példa volt, amelynek nyomán több hasonló egyetemmel is kiépülhettek ilyen kapcsolatok. A chicagóiak négy éve rendszeresen küldenek egy-egy 15—20 főből álló diákcsoportot, amely féltucat tárgyat hallgat nálunk, egyetemi tanulmányai részeként Cserébe mi oktatókat küldünk ki tanulmányútra. Mára egyébként a kapcsolataink új szakaszba léptek, elvállalták például, hogy a mi Soros-alapítvány programunkat menedzselni fogják az USA-ban. — A tudományos eredményei is szerepeltek az indoklásban? — Főleg az agrárpolitikai, agrárfejlesztési kutatásaimat emelték ki, amelyek a világ élelmezési problémáival, a fejlődő országok mezőgazdasági gondjainak megoldásával foglalkoznak. — Hogyan zajlott le maga az ünnepség? — Az avatásra az egyetem diplomakiosztó ünnepségén került sor. Már előző nap is voltak rendezvények, az egyetem elnöke fogadást adott majd vacsorán vettünk részt a másik két díszdoktorral, itt arról kellett beszélnünk, hogyan vélekedünk az emberiség legfontosabb problémáiról. Másnap az egyetem jellegzetes talárjában és a hozzá tartozó sapkában jelentünk meg az ünnepségen. A javaslatot tevő kar egyik professzora felolvasta a méltatásokat, majd felölthettük a palástot kiegészítő, disztoroknak kijáró jellegzetes ruhadarabot. Ezután mindhárman kaptunk néhány percet, hogy amintegy háromezres közönség előtt köszönjük meg a megtiszteltetést További partik és fogadások zárták a ceremóniát — Volt már korábban is díszdoktori címe? — Nem, ez az első, és természetesen nagyon örültem neki. Meggyőződésem azonban, hogy ez a kitüntetés nem elsősorban az én személyemnek, hanem az egyetemnek, illetve a hazai közgazdásztársadalomnak szól. (ranbori) %