Magyar Nemzet, 1987. augusztus (50. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
« A termelők érdekeit képviselik Korszerűsödik az állattenyésztés szervezete (MTI) Megkezdődött az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése A MÉM korábbi határozata lehetővé tette, hogy a tenyésztők — gazdaságok, kistermelők, a szakmában érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekbe tömörüljenek; egyesületet, egyesülést, vagy szövetséget alakítsanak. Az első ilyen szövetség már megalakult: a Szentendre környéki lótenyésztők folyamodtak kérelemmel a minisztériumhoz, engedélyezze, együttműködésüket, s az új közösség létrehozását. Az új szervezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezdte tevékenységét. A helyi szövetséghez várhatóan tsz-lovasszakosztály is csatlakozik. A MÉM-be beérkezett az első nagyobb tenyésztő szövetség alapítási kérelme. A szentesi Thermál Termelőszövetkezet, a Pankotai Állami Gazdaság és más nagyüzemek közölték, hogy új szervezetet kívánnak alapítani. A juhászattal foglalkoznak majd, éspedig — az eddigiek szerint — az egyesületi formát választják. Jelezte már, hogy élni kíván a lehetőséggel a TOT, illetve az állami gazdaságok egy-egy szakbizottsága által koordinált tejtermelői kör is, s szövetség létrehozását vette fontolóra. Állami gazdaságok és a téeszek működnek együtt, hogyérvényesítsék sajátos érdekeiket, és jobban kihasználják meglevő anyagi forrásaikat és műszaki berendezéseiket. A minisztérium szakemberei szerint az új szervezetek működésénél az a legfontosabb, hogy messzemenően képviseljék a termelők érdekeit, és vállalják a tenyésztésszervezés munkáit. A minisztériumban arra is számítanak, hogy az alapítási kérelmek, előterjesztések megvalósítása esetenként jogszabályba ütközne, ezért tervezik, hogy — amennyiben erre szükség lesz — a jogszabálymódosítási indítványtól sem zárkóznak el. Képzőművészeti pályázati felhívás fiataloknak Milyennek akarják látni gyermekeink felnőttkoruk Európáját? A Magyar Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és a Magyar Úttörők Szövetsége az International Committee of Children’s and Adolescents Movements (Gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzetközi bizottsága) védnöksége alatt Közös jövőnk: harmóniában a természettel címmel pályzatot hirdet Európa minden gyermeke részbe. A pályázat témája: az emberi környezet fenntartása, megóvásra érdemes értékeinek ábrázolása. Lehet ez a természetes környezet egy része — a táj, a növények, állatok stb., és az ember alkotta környezetnek evvel példaszerű kapcsolatban álló darabja, a falu, város tisztaságának, ter- mészethez kötődő szépségénekmegjelenítése, vagy a természet védelméért, a környezet harmonikus fejlesztéséért tenni akaró, cselekvő ember. A pályázat arra kíván ösztönözni, hogy a pályázók saját környezetükben kutassák fel a megóvásra méltó értékeket, saját kifejező eszközeikkel ábrázolják a megvédeni, alakítani kívánt szépet, értékeset, ennek révén keltse fel, vagy növelje a gyermekek környezetvédelmi érdeklődését, járuljon hozzá a nemzetközi kulturális kapcsolatok erősítéséhez.* ' ' 'Pályázati feltételek: — beküldési határidő 1988. március (utolsó lehetséges --postanap) *— korosztály I. kategória 6—9 évesek (1979—1982 években születettek); II. kategória 10—12 évesek (1976—1978 években születettek); III. kategória 13—16 évesek (1972—1975 években születettek) ; — pályázni csak eredeti, a 3 kategória egyikébe tartozó alkotó önálló kiállításon még nem szerepelt művével lehet; — a mű mérete (tetszés szerinti); — a képek paszpartura és keret nélkül küldendők; — a művek bármely anyag felhasználásával, technikával készülhetnek; a) ceruza, pasztell, akvarell, gonache, olaj, tus, filctoll; b) elfogadunk applikációt, batikot, rézdomborítást, tűzzománcot, stb., minden gyermek által készített alkotást; — minden pályamű hátlapjára ragasztott papíron gépírással, a zárójelben felsorolt nyelvek egyikén (orosz, angol, német, francia, spanyol,magyar) a következő adatokat kell feltüntetni: 1. az alkotás címe, 2. a pályázó neve, 3. születésének időpontja, 4. nemzetisége, 5. a pályázó pontos címe (lakáscím), 6. a pályázó iskolájának neve és címe. A pályamunkákat küldték el az alábbi címre: Úttörőház, Marczibányi tér 5 a., HU 1022 Budapest, Magyarország. Több pályamunka együttes beküldése esetén a beküldött pályamunkákról készítsenek összesítő listát 2 példányban, mely tartalmazza a fenti adatokat egy nyelven, a zárójelben felsoroltak valamelyikén. — A pályamű első oldalán semmiféle jelzés, felirat nem szerepelhet. — A beküldött alkotásokat nem küldjük vissza, ezek a meghirdető szervek tulajdonába kerülnek, amelyek a díjazott alkotásokat szabadon felhasználhatják (nyomtatott kiadványok, kiállítások, stb.) Értékelés: , A beküldött pálcáma,a-a kákát nemzetközi bíráló i bizottság ér-ékeli korosztályok szerint. A legjobb A alkotásokat, beküldőket a rendező és támogató szervek értékes tárgyjutalmakkal díjazzák. Ezen kívül a külföldi gyerekek egyhetes magyarországi képzőművészeti táborban vehetnek részt (a tartózkodás minden költségét a rendezők vállalják), magyar gyerekek számára hasonló külföldi tábori részvételt tesznek lehetővé. A beérkezett és díjazott pályamunkákat méltó feltételek között rendezett kiállításon mutatjuk be. A kiállítás ünnepélyes megnyitásáról és a díjak kiosztásáról a díjazott művek alkotóit időben tájékoztatjuk. Az ünnepélyes díjkiosztáson jelen nem lévő jutalmazottak díjait címükre megküldjük. Századok, félszázadok... AUGUSZTUS 3., 1937.: Kánya Kálmán külügyminiszter fogadta Olaszország nagykövetét, aki tolmácsolta országa és Ciano gróf, külügyminiszter üzenetét. Eszerint az év végétől Magyarországon beszüntetik a Brochiféle rendszert, amely 1932. szeptember 1-jén lépett életbe, és az olasz—magyar felek által aláírt gazdasági egyezmény volt, amely jelentős kiviteli kedvezményt, s ezáltal jelentős devizát biztosított Magyarországnak. A nagykövet hangsúlyozta, hogy ezek a kizárólag gazdasági jellegű rendszabályok nem jelentik az olaszmagyar barátság megváltozását. Magyarország római követe levelet intézett Mussolinihez, amelyben kérte, hogy ne mondják fel az egyezményt. A válaszlevélben ez állt: „Ha a deviza- és valutaállomány a jövőben gyarapodik, nagy örömmel visszatérünk az előbbi rendszerhez, de ma ez lehetetlen." A történteket Kánya külügyminiszter Olaszország és Jugoszlávia „kibékülésének” tulajdonította. AUGUSZTUS 6., 1487.: A főurak és a főpapok budai tanácskozásukon újabb rendkívüli adókat ajánlottak fel a jelenlévő királynak. Ezen a napon Mátyás király felszólította a megyéket, hogy a budai határozatot megyegyűléseken fogadják el, skötelezzék adófizetésre az egytelkes és az egyházi nemeseket is. AUGUSZTUS 8., 1687.: Lotharingiai Károly, a Mohács térségében tartózkodó szövetséges keresztény csapatok fővezére parancsot kapott Bécstől, hogy a török ellen — akik a szövetségesek minden erőfeszítése ellenére átkeltek a Dráván — üríttesse ki Pécset és Siklóst, majd mindkét várat robbantással semmisítse meg. A fővezér azonban várt a parancs végrehajtásával abban a reményben, hogy a törökök támadásra indulnak Baranyavár melletti táborukból, s nyílt ütközetben tudja legyőzni őket. AUGUSZTUS 8., 1937.: Építőmunkás - nagygyűlés Budapesten; határozati javaslatot fogadtak el a nyolc órás munkanapnak az egész építőiparra történő kiterjesztéséről. AUGUSZTUS 9., 1487.: A márciusi nürnbergi birodalmi gyűlésen — amelyen Mátyás király követei nem vehettek részt— hadvezérül választották Albert szász herceget. Mátyás panaszt emelt a német birodalmi rendeknél emiatt, de eredménytelenül. Ezen a napon Albert, akit III. Frigyes császár megbízott a Mátyás által meghódított területek visszafoglalásával, hadat üzent Magyarországnak. A pápa hiába próbálkozott, hogy a német-római császárt és Mátyást közvetítők útján kibékítse, s a török elleni háborúra buzdítsa. AUGUSZTUS ELEJÉN, 1387-BEN, I. Tvrtko István bosnyák király hadba lépett Zsigmond magyar király ellen, a délvidéki lázongó nemesek pártja, a Horváti-párt oldalán. Előzőleg, július folyamán Zsigmond és vezérei egész Szlavóniát megtisztították a felkelőktől, akik az előző év elején merénylet áldozataként elhunyt király II. (Kis) Károly híveiként boszszút forraltak uruk haláláért. A bosnyákok belépésével az ellentét és a háborúskodás újra kezdődött. (összeállította: Balogh Ágnes) Heti kulturális programok • Budai Parkszínpad: H:Benkó Dixieland Baird-koncert (8, esőnap: 4- én) — Szó, Cs: R—GO-koncert (8, esőnap: 7-én) — Szó, V: Z'Zl Labor-koncert (8, esőnap: 10-én). Margitszigeti Szabadtéri Színpad: Cs, Szó: Aida (fél 9, esőnap: 10-én) — V: Az Állami Népi Együttes műsora (fél 9). Hilton Dominikánus Udvar: K, Sze, Cs, P, Szó, V: Gyurkó L.: Don Quijote (fél 9). Városmajori Színpad: V: A Kaláka együttes koncertje (de. 10 és du. 3). Vidám Színpad a Hild Udvarban: H, K, Sze, P, Szó, V: Jövő H: Goodbye Charlie (fél 9, esőnap: 6-án). MTA Zenetudományi Intézet: Erdődy Udvara: Jövő’H: Costas Gotsiolis gitárművész (Görögország), hangversenye (8). Bartók Béla Emlékház: P: Sawai Kazue japán cote művésznő estje (6). Budapest Kongresszusi Központ: Szó: A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje (8) — Szó: A VIII. Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál gálaestje (8). A Pesti Vigadó valamennyi termében és a Vörösmarty téren: H, K: Idriart Nemzetközi Zenei Fesztivál (egész nap). Lézerszínház: H, P, Szó, Jövő H: Led#Zeppelin (fél 8, Szó: 9) — H: SztáRock (9) — K: Lézerock (fél 8) — K, Cs, Szó: Pink Floyd (9, Cs, Szó: 6) — Cs: Jövő H: Mike Oldfield (fél 8, Jövő H: 9) — P: Lézerhullám (9) — Szó: Bolero (fél 8). Zenélő Udvar: H: A Festetics Vonósnégyes koncertje (8, esőnap: 4-én). — Jövő H: A .Tomkins Énekegyüttes hangversenye (8, esőnap: 11-én). Mátyás-templom: P: Joachim Dalitz (NDK) orgonaestje (8), Martonvásár: szó: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye (7, esőnap: 9-én), Vácrátóti Botanikus Kert: Szó: A Győri Filharmonikus Zenekar és a Magyar Állami Énekkar koncertje (7, esőnap: 9-én). Magyar Nemzet „Palibatschi" A cím egy nevet takar. Így ismerték az Osztrák—Magyar Monarchia még élő utolsó diplomatáját világszerte, különböző nyelveken. Nemegyszer érkezett hozzá képes levelezőlap ezzel a címzéssel: Herrn Palibatschi, Kitzbühel. Magyarul: Pali bácsi. Így szólította őt annak a száz, különféle nemzetiségű vendégnek legtöbbje is, akiket bécsi barátja 1983- ban összehívott a világ minden tájáról, hogy megünnepeljék az öregúr századik születésnapját. Szálegyenes, délceg termetével állva fogadta a vendégek gratulációját. Mindenkit megismert, mindenkivel váltott néhány mondatot, visszautasítva az odahozott karosszéket. — Minek köszönheted, hogy ilyen szép kort értél meg? — Annak, fiam — válaszolta mindig sziporkázó szellemességével —, hogy hatvanéves koromban abbahagytam a síelést, és a lányok után való szaladgálást. És most mindent abbahagyott. Június végén jött a halálhíre, majd pár napra rá az utolsó küldemény tőle. Egy júniusban megjelent, vele készített interjú fénymásolata. Rajta a megszokott verébfejbetűs, jól olvasható írásával: Szeretettel Pali (1883—?). Azóta már ott áll a kereszt Kitzbühel temetőjében: Paul v. Hevesy. 1883—1987. A téli sportokról híres város a századik születésnapja alkalmából hivatalosan ünnepelte, és díszpolgárává választotta. Ki is volt Hevesy Pál? Budapestenszületett, ugyanabban az évben, amelyben Marx és Wagner meghalt. Nyolcan voltak testvérek. Jómódú apjuk sok gondot fordított nevelésükre. Ugyanis, mint földbirtokosnak, az a zseniális ötlete támadt, hogy a rómaiak, majd a Fuggerek által abbahagyott felvidéki bányákban a „technika századának” eredményeivel hátha lehet még valamit találni. Lehetett. A gondos atya gyermekei mellé angol és svájci nevelőnőket fogadott. A svájciból szinte családtag lett. Valamilyen bűnügy kapcsán a rendőrség egy bizonyos Hevesit keresett. Hozzájuk is becsengettek, és a svájci nevelőnő nyitott ajtót. — Akiket én neveltem, azok nem keverednek bűnügybe!— és bevágta az ajtót! Iskoláit Hevesy Pál a pesti piaristáknál végezte.Jó barátságba, került a nála pár évvel idősebb Teleki Pállal, akit ő Bóli néven emlegetett. A két diák egy alkalommal megtekintette Teleki László Kegye nc című drámáját. A darabban a főhős bukása tragikus. Becsülete, hazafisága — és ezzel élete értelme — veszve... Hazafelé menve a gimnazista Tejleki: — ’Vannak az életben helyzetek, amikor nincs más kiút... — mondta, és kezét, mintha pisztolyt fogna, halántékához emelte. A későbbi diplomatának egyik legkorábbi élménye Liszt Ferenc zongorázása a szülői háznál, ő is zongoraművésznek készült. De úgy járt, mint Schumann: agyongyakorolta magát. Így ott kellett hagynia a müncheni zeneakadémiát a kezét ért izomkárosodás miatt. Átment a freiburgi egyetemre jogot tanulni. Ott megkérte a dóm plébánosát, hogy a templom orgonáján gyakorolhasson. — Rendben van, fiatalember, engedélyezem minden hétköznap öttől hatig. De természetesen reggel. Szorgalmasan ellárogatott. Egyszer távozáskor egy öreg néni átnyújtott neki egy márkát, mert olyan szépen játszott. Ebből viszont rájött, hogy ezen a pályán aligha tud megélni. Elindult a diplomácia felé — akkoriban ehhez jelentékeny magánvagyon is' kellett —, s közpályáját a magyar hagyományoknak megfelelően, vármegyei jegyzőként kezdte Budapesten. Ez volt a próbaév, s jöhetett utána Bécs, a diplomáciai felkészülés. Tanulás, szakdolgozatok, vizsgák. Utolsó vizsgamunkájára — Az angol szabadkereskedelem és a brit imperializmus — annyira felfigyeltek, hogy még I. Ferenc József is kihallgatáson fogadta. A diplomáciai szolgálatot Konstantinápolyban kezdte. Buenos Aires, Párizs, Washington voltak nevezetesebb állomásai, majd a Monarchia felbomlása után Liszszabon, Madrid és a Népszövetség, ahol a világ élelmezési ügyeivel foglalkozott. Kéziratban szunnyadó emlékiratainak ezt a címet adta: Kilencven év alatt a Föld körül. Amikor a hazai ügyek már nagyon nem tetszettek neki, kérte a brit állampolgárságot. Londonban közvetített a régi jó barát, Teleki Pál és Churchill között, mint „rendkívüli és meg nem hatalmazott követ”. Ezt a botcsinálta tisztet élete végéig ellátta. Angliában két jelentős könyvet írt a világ egyesítéséről, majd a világ búzatermelésének kérdéseiről. A világ problémái azonban már azelőtt is többször adtak tollat a kezébe. Első könyve még 1929-ben jelent meg, amelyben arra figyelmeztetett, hogy az európai elégedetlenség miatt fenyeget egy második Világháború veszélye. Az akkori angol külügyminiszter, Lord Butler ezért a könyvért a béke Nobel-díjra javasolta. — Szüleim minden gyermeke „normális” volt — mondta —, kivéve György öcsémet, aki 1943- ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Milyen érdekes lett volna — fűzte hozzá tréfásan — két Nobeldíjas egy családban. A világbéke tervei életevégéig foglalkoztatták. Erre vonatkozólag napjainkig jelentek meg írásai a nagy világlapokban. Utolsó évtizedeiben már otthagyta a ködös Albiont. Áttelepedett Kitzbühelbe, nyaranta pedig Svájcba. E két helyen keresték fel barátai, rokonai a világ minden tájáról. Sohasem nősült meg. E felsorakoztatott életrajzi adatok azonban alig árulnak el valamit az igazi Pali bácsiról. Aki minden szolgálati állomásához, minden találkozásához mulatságos történetek tömkelegét tudta fűzni. Még aktív korában baráti kapcsolatba került Chaplinnel. Együtt nyaraltak Luganóban. A jeles filmkomikus élénk érdeklődést mutatott egy német lány iránt. — Hogyan boldogultok? Hiszen nem ismeritek egymás nyelvét! — Tudod, hogy én mindig jobban szerettem a némafilmet. Századik születésnapjára rengeteg távirat érkezett. Az angol királyi családtól is, mert valami,kor Mária királyné, Queen Mary franciatanára volt. Aki később megkérte, hogy a kissé csapodár trónörökös számára ajánljon átmenetileg valami „megállapodott” barátnőt. Pali bácsi Mrs. Simpsont ajánlotta — aki miatt aztán VIII. Edwardnak le kellett mondania a trónról. — Ez volt egyik beavatkozásom a világtörténelembe. Mindvégig „meg nem hatalmazott ' követe'* volt hazájának, amelynek nyelvét minden idegen akcentus nélkül, nyomdakész mondatokkal beszélte. Hosszú életét — mint mondta — annak köszönheti, hogy sohasem bosszankodott, sohasem emésztette maggát. Egy..kérdés azonban nem, hagyta nyugton. Miért adta fel TiszaIstván 1914-ben a háborút ellenző álláspontját? Milyenfrás ’ képpen alakult volna minden! Kelecsényi Gábor Könyvterjesztés magyar módra Nyugdíjas tanár, aktív, mondhatnám szenvedélyes könyvbizományos, valamint félműszakos idegenforgalmi dolgozó vagyok. Ez utóbbi minőségemben naponta szégyenkezem, az esztergomi bazilika szomszédságában található idegenforgalmi pavilonban amiatt, hogy semminemű tájékoztató füzetecskét vagy könyvet nem tudunk ajánlani az ide látogató" turistáknak a városról, a Bazilikáról, a királyi várról, valamint a város múzeumairól, a száznegyven forintos Esztergom fotóalbum, és a könyvhéten megjelent százötven forintos Bakóczkápolna című műveken kívül. Mintegy két hónapja elfogyott a magyar és német nyelvű könyv: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár (szerző: Cséfalvay Pál). Azt hittem, hogy káprázik a szemem, amikor ez utóbbi könyv magyar nyelvű változatát a Könyvértékesítő Vállalat Könyvtárellátó Főosztálya által kibocsátott, 1987. évi 11 -es. számú készlettájékoztató jegyzékén az ötvenszázalékos kedvezménnyel árusított könyvek között felfedeztem. Itt kérik, keresik, a könyvesbolt képtelen hozzájutni, utánrendelni, ott pedig féláron ajánlják. Ennyire gazdagok volnánk? Kadosa Árpádné Esztergom Az Ápisz válasza A Magyar Nemzet 1987. július 28-i számában glossza jelent meg Hány még az ÁPISZ gond? címmel. Az olvasói levéllel kapcsolatban szíves tájékoztatásukra az alábbiakat közöljük. M 1. vállalatunknak kiskereskedelmi egysége csak Budapesten van, vidéken egy sincs, ezért kifejezetten visszautasítjuk a vidéki papírboltok olyan beállítását, melynek az áruellátásáért az APISZ lenne felelős. " 2. Vállalatunk nyomtatványokat nem forgalmaz, profiljáébanem tartozik, azzal más vállalatok foglalkoznak. Az ezzel kapcsolatos kritikát szintén visszautasítjuk. 3. A cikkben megjelölt Dessewffy utcai bolt nem az APISZ kezelésében van, ezért annak áruellátásáért sem tudunk, de nem is kívánunk felelősséget vállalni. 4. Az önök által megjelentetett kritika reklámunkra vonatkozó része azért sem felel meg a valóságnak, mert az intenzív reklámkampányunk beindítása óta lakossági forgalmunk 30 százalékkal nőtt. Nyilvánvaló, hogy rossz áruellátás esetén ez lehetetlen lett volna. Kardos András igazgató APISZ Kereskedelmi Vállalat Épületgépészek centenáriumi ünnepsége Épületgépész-mérnök vagyok, szakmánk centenáriumi ünnepségét az év elején tartottuk. Szakmánk elődei 1887. március 20-án alapították ipartesületüket. „100 éves az épületgépészeti szerelőipar” címen több hétig nyitva tartó kiállítást rendeznünk a budai várban. Több kollégám felhívta a figyelmemet a Magyar Nemzet május 20-i számában megjelent Kallódó épületgépészeti emlékek című írásra. Többször végigolvastam, és minden sorát nagyrabecsülve — sokunk nevében — köszönöm. Sok szakma megbecsüli elődeinek munkáját, eredményeit. Az építőipar — amelynek része szakmánk is — még nem sorakozott fel az önálló műszaki múzeummal rendelkezők közé. A cikket ebből a szempontból is serkentőnek tartom. Az épületgépészeti alkotások (vízellás, fűtés, szellőzés, klimatizálás, világítás stb.) lényegében az építészeti létesítmények használhatóságának, korszerű funkcióinak meghatározói, ezért társadalmi jelentősége nem elhanyagolható. A centenáriumi rendezvényeink sajtóvisszhangja megerősített ezen a véleményen. Kardos István Budaörs Embervásár Kétmillió dollár Détáriért... Garabát vagy Kiprichet sem adják sokkal olcsóbban... A Fidzsi-szigeten élő jámbor pápua olvasó, aki titokban még (de csak ünnepnapokon!) nem utasítja el az emberhúst, megnyalhatja a szája szélét, de finom falat lehet ! A magamfajta szelíd — vagy szelídített — olvasó, aki nem rajong a férfitalpakért, még ha olyan jól értik is a rúgást, inkább a hatvanforintos paradicsomért, zöldpaprikáért izgulok. A professzionalizmus régen elvette már kedvemet a futballtól. Persze, az én időmben, vagyis a század elején sem volt már olyan szűzies szeplőtlenségű az az amatőr futball. Az akkor I. osztályú III. ker. TVE szurkolója voltam, annak a csapatnak tagjait — ha győztek a bajnoki meccsen — jutalmul jól megvacsoráztatták az újlaki Pfeifervendéglőben. De az MTK bőkezű elnöke, Brüll Alfréd már jó pénzért szerződtette az angol Lane-t, aki az MTK középcsatára lett. De „a Slazi”, vagyis Schlosser József, az FTC káprázatos balösszekötője, az örökös válogatott, az akkori magyar futballközvélemény rajongott csillaga csak pályája végén jutott egy kis sportüzlethez, amikor átkerült az MTK-hoz. Akkoriban az „álamatőrség" általában csak valami kis állást jelentett — de oda be is kellett járni, nemcsak névleges állás volt, mint manapság. » Az „álamatőrség’'-' nem volt a legrosszabb megoldás, mert azért megőrizte a klasszikus sportákatérítés illúzióját - szemérmes, szerény keretek között mozgott. A futball sosem volt a grófok és bankárok sportja, de anyagi juttatás ritka volt — akkor is inkább eltitkolták. Más sportágakban pedig teljességgel ismeretlen: az első magyar olimpikonok, mint az aranyérmes birkózó Weisz Richárd — nem állt le cirkuszban vetélkedni Czája Jánossal. Fusch Richárd, aki sorjában hozta haza az aranyérmeket a kardvívásban, akár csapata is — vagy a Komjádi vízipótócsapata — nem fizetésért vetélkedett a dicsőségért. De a magyar amatőr futball sem maradt el a nemzetközi versenyen a mai professzionista mögött. Hanem a professzionalizmus világszerte lezüllesztette a sportot, — különösen a futballt — és a szurkolóit is. És a futballista — áru lett. Mint még másfélszáz évvel ezelőtt, úgy árusítják a futballistákat, mint régen a rabszolgákat, akkor is megtapogatták a piacon, bírja-e testileg, megérje az árát? Az emberiség nagy szégyene: a rabszolgaság ütötte fel a fejét új formában azon a nemzetközi piacon, amelyen a futballistákat árulják. De amíg a múlt század elején az emberiség lelkiismerete — Wilberforce-al, a „Tamás bátyja kunyhójá"-val felzúdultak a rabszolgavásárok ellen, addig manapság valóságos nemzetközi tőzsde jegyzi a Détárik napi értékét ... Hát persze, tudom, így van ez világszerte. A dollár — ha esik is az árfolyama —, mégiscsak dollár. És nem csak a futballistát csábítja, vonzza a tudósokat, művészeket stb. De félős, hogy egy idő múlva a szurkolók sokezres tábora is rá fog jönni, hogy a futball — üzletté vált! Egy-egy jelentősebb meccs olyan, mint az — árumintavásár. Szórakozást, számítgatást, mérlegelést még csak megérdemel — de rajongást nem! S ha elmarad a rajongás, ha a futball leplezetlen üzletté válik, a futball csillagai is elvesztik fényüket, mint a cirkusz ,nagyszocsi akrobatái és műlovarjai. Jól csinálták"— megfizettem a jegyem —, máris elfeledtem őket. Nem mintha a bohóc, a kötéltáncos teljesítménye nem érdemelne elismerést! De az elismerést csak a fizetés jelenti — sem a hír, az ünneplés. Nincs semmi új a nap alatt. Széchenyi István is azért honosította meg a lóversenyt, hogy a nemes lótenyésztést pártolja. Arra nem gondolt, hogy végül is a bukmékerek és a totalizatőrök zsebére megy a játék. Varannai Aurél XIII. Alfonz Vannak családi legendák, amelylyeket csak a rokoni kör mesél újra meg újra, olykor azonban, amikor a jelenkor történései párhuzamot vonnak, a valósággal kapcsolatban ismét a felszínre bukkannak. Varannai Aurél lapunk július 28-i számának levelezési rovatában visszaemlékezik arra, hogy nem János Károly volt az első spanyol király, aki magyar földre lépett. Hanem az uralkodó nagyapja, XIII. Alfonz, aki 1908. október 1-jén Ferenc József meghívására már járt Budán, szerzőnk maga is látta az ünnepi menetet. (Szerkesztői megjegyzés fűzte hozzá: ez igaz, de látogatása nem volt hivatalos ...) Nos, koromnál fogva magam ilyesmire nem emlékezhetem, de édesapám — egykor maga is hírlapíró — az első világháború után ugyancsak köszönthette XIII. Alfonzot Budapesten, méghozzá személyesen. Az ő elbeszélését adom most tovább. A pontos dátumra már ő sem emlékezett ugyan — a húszas évek végén lehetett —, de a körülményeket pontosan elbeszélte. Mint az akkori idők sztárriportere, igen jó kapcsolatot tartott fönn a Keleti pályaudvar állomásfőnökével. Ez a barátja értesítette egy alkalommal .Szerkesztő úr, ha érdekli, a spanyol király ma az Orient-expresszel szigorú inkognitóban Budapestre érkezik, hogy meglátogassa beteg rokonát, Auguszta főhercegaszszonyt." Édesapámat— aki vérbeli újságíró volt — természetesen érdekelte. A menetrend szerinti időben ott várakozott a pályaudvar peronján, és amikor a vonat begördült, a király pedig polgári ruhában lelépett a kupé lépcsőjén, odament hozzá: „Felség, kérem, nyilatkozzék lapom számára.Jóllehet XIII. Alfonz meglepődött, a szemfülességet méltányolta, s még az indiszkrécióért sem emelt szót, hanem készséggel válaszolt a kérdésekre. Budapesten A riport szomorú családi utótörténete, hogy édesapám minden írását eltette ugyan, s gyűjteménye át is vészelte az ostromot, de az ötvenes évek idején édesanyám — attól tartva, hogy a „királyi kapcsolat” kompromittáló lehet, hiszen még közös fénykép is készült a jeles alkalomból; a „spanyolosság” pedig abban az időben egyébként sem volt jó ajánlólevél — ezt a cikket egyszerűen elégette. Így aztán a pontos időpontot csakis a Széchényi Könyvtár hírlaptárában végzendő alapos búvárkodással lehetne kideríteni. Fogódzót ma már aligha tudok többet találni, mert édesapám két és fél esztendeje örökre itthagyott. A tény azonban tény: XIII. Alfonz 1908 után még egyszer járt Budapesten ... Gyulay Zoltán Hétfő, 1987. augusztus 3. A sárvári gyógyvíz Örömmel olvastuk 1987. június 6-án kelt (Be) fürdőkúra otthon című Kertész Péter által írt cikküket. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy szállodánkat a Thermal Hotel Sárvárt nem a valóságnak megfelelően mutatja be az újságíró. Idézem: „ ... két évvel ezelőtt megnyílt 136 szobával a négycsillagos Thermal Hotel — kifejezetten a konténerekben házhoz szállított sárvár-rábasömjéni vízre alapozva egzisztenciáját..Ez nem fedi a valóságot, ugyanis szállodánk nem csupán a sárvár-rábasömjéni gyógyvízre alapozza kúralehetőségek, hanem a szálloda mellett 1200 m mélyen fúrt 40 C-fokos gyógyvíz az, amelyre épült a szálloda külső és belső medencéje, valamint a tangentor (víz alatti masszás). E jelentős gyógyértékű víz mellett valóban egy 5 m3-es tartálykocsival hozzuk a rábasömjéni kútból a gyógyvizet, tehát szállodánkban egyidejűleg két gyógyvízre alapozható kúralehetőség van. Herman György Igazgató Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat Sárvári Önálló Egység