Magyar Nemzet, 1987. október (50. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Ára: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA CaAl­rtik 1987. 1l/A­­ október I. L. évfolyam 231. szám / M V­áltósé falukép Hogyan él, miként gyarap­szik és mi a gondja manapság falvaink lakosságának? Milyen az ellátása, csökkent-e az elván­dorlás és mennyire motorja je­lenlegi gazdasági helyzetünk­ben a mezőgazdaság a falu ki­bontakozásának? Ezekre és még sok más időszerű és állandóan a viták kereszttüzében álló agrár­­politikai és környezetvédelmi kérdésre igyekszik választ adni egy érdekes könyv, amely „El­ső kézből” címmel jelent meg. Ma már sehol nem találjuk meg a háború előtti regények­ben leírt falut, a járda- és vil­lany nélküli „isten háta mögöt­ti” települést, de azért még iz­galmas és feszítő kérdés annak boncolgatása, hogy milyen is ma a magyar falu urbanizációs szintje? Dr. Enyedi György, az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja igazgatója úgy tartja, a magyar falut különösen sújtja a városokra is jellemző infra­strukturális elmaradottság. A magyar falu urbanizációs szint­je elmarad a mezőgazdasági ter­melés színvonalától, a lakosság igényétől és a XX. század végi európai színvonaltól. Az kétség­telen — fejtegeti —, hogy a fa­lun is javultak a lakásviszo­nyok (az új otthonok alapterü­lete is nagyobb, mint a városok lakótelepein) és elterjedt a víz­vezeték, gáz is egyre több he­lyen van már, de aggasztóan hiányos a csatornázottság és rosszak a szolgáltatások. És még egy nagyon lényeges kérdés: a közszolgáltatások korábbi cent­ralizálása a falvak nagy részét megfosztotta a közösségi intéz­ményektől és csak lakóhelyi jelentőségük maradt meg. Az iskolák körzetesítésével egyes kis falvakból elköltöztek az értelmiségiek is. Szellemi életről hovatovább alig lehet itt beszélni. Döbbenetes Me­gyeri Jenőnek, a pápakovácsi közös tanács elnökének véle­ménye a kérdésről: „A szellemi élet kedvezőbbre fordulásának alig van reménye a kis falvak­ban. Megszűntek az iskolák, a pedagógusok kijárók lettek, visszavonultak a közélettől. Egyesültek a termelőszövetke­zetek, a növekvő számú agrár­értelmiség nem az aprófalvak­ban telepedett le. Elsorvadtak a sportegyesületek, a közigaz­gatási területen — 6—8 község­ben — csak egyet tartanak fenn...” Vélhetnék ezt a helyzetet a fejlődés természetes következ­ményének. Szabó István, a TOT elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja erről a kér­désről így nyilatkozott: „Irreá­lis elképzelés, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol lakik, a kö­zepesen fejlett Magyarországon ez nem valósítható meg.” Pél­dának említi Nádudvart, ahová a szakemberek a közeli Debre­cenből járnak ki dolgozni. A ko­rábbi, a jellemzően városba tar­tó mozgást a helytelen ipartele­pítés is serkentette, mrle a falu infrastrukturális elmaradottsá­ga is az okok közé sorolható. Ma már megszűnőben van a „város felé” tartó mozgás, sőt ennek ellenkezője is tapasztal­ható: akik régebben elköltöz­tek, azok lassan visszaszivárog­nak és a falvakban telepszenek le. A „szemléleti torzulás”­­ (hogy csak városban lehet jól élni és érvényesülni) lassan el­veszti talaját. Dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első tit­kára szerint a fenti helyzetet nem lehet általánosítani. Pél­dának hozta fel Bács-Kiskun megyét, ahol akadnak községek már pap nélkül, s a községi ve­zetők is elhagyták a falut, má­sutt viszont megvégzett vezetők irányítanak. A kis falvakban nincsen alkalmas hely a közössé­gi összejövetelekre, a nagyobb községekben pedig értelmiségi klubok működnek. Szerinte a faluba csak akkor költöznek vissza az értelmiségiek, ha meg­találják a megélhetésüket. De nem csupán a szellemi élet reked meg az aprófalvak­ban; az ellátással is gyakran vannak gondok, pedig a keres­kedelemnek nagy szerepe van a közérzet kialakításában és megtartásában is — véli dr. Szlameniczky István, a Fo­gyasztási Szövetkezesek Orszá­­gos Tanácsának főtitkára, hoz­zátéve: ez nem jelenti azt, hogy a falusi boltban mindent meg kell találnia a vásárlónak. Ez természetesen közgazdaságilag is lehetetlen, mivel a kereske­delemben is verseny van. A versenynek pedig része a jöve­delmezőség. A kis népességű községekben csak veszteséggel működhetnének nagyobb áru­házak. Ezért a kis falvak még sokáig hátrányos helyzetben maradnak a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság te­kintetében. Kifejtette, hogy az utóbbi évtizedben forradalmi változást élt meg a szövetkezeti kereskedelem: száz szövetkezeti áruház épült, s ebből 85 kisvá­rosban vagy nagyközségben. Egybehangzó a megkérdezett politikusok és gazdasági vezetők véleménye a tekintetben, hogy a kistermelés nem leáldozóban levő jelenség a magyar társa­dalomban. „A kistermelés élet­mód is!” és ma háztáji és kise­gítő gazdálkodást a falusi csa­ládok 80 százaléka folytat, jóllehet mezőgazdálkodással hi­vatásszerűen csak 30 százalé­kuk foglalkozik. A háztáji nél­külözhetetl­en jövedelemfor­rás ... Sokat vitatott kérdés, meny­nyire gerjesztője a mezőgazda­ság a falu kibontakozásának, hiszen köztudott, hogy a mező­­gazdasági nagyüzem és a falu összefüggése erős. Csakhogy a nagyüzemek nyeresége évről év­re csökken és a kevesebb pénz­ből csak kisebb támogatást tud­nak nyújtani a települések fej­lesztéséhez és kénytelenek mér­sékelni a hozzájárulásukat a fa­lusi intézmények működtetésé­hez is. Csökkent az állami tá­mogatás, a hitel. A következmé­nyeket elhasználódott gépek, épületek jelzik. Váncsa Jenő miniszter sze­rint vannak még tartalékaink. A fő problémát az okozza, hogy az üzemek és az ágazatok egyenlőtlenül fejlődtek. A kiút? Szakértők szerint a jövő útja a biotechnikában keresendő. Mi lemaradtunk. Behozható-e ez a lemaradás? A miniszter szerint a biotechnológia egyes ágaiban Magyarország a világ élvona­lához tartozik. Az eredmények alkalmazása terén viszont már nem állunk ilyen jól. Ahhoz, hogy a világ élvonalába kerül­jünk, koncentrálni kell erőin­ket a legeredményesebben mű­velhető területekre, s a szem­lélet formálásával javítani szük­séges az ágazat fogadókészségét is. E feladatok megoldására ku­tató- és oktatóközpont alakult Gödöllőn. Gyakori vád a mezőgazdaság­gal szemben, hogy drágán ter­mel. Kérdés: Mihez képest? Dr. Márton Jánosnak, az Agrárgaz­dasági Kutató Intézet nyugal­mazott főigazgatójának az a vé­leménye, hogy az intenzív me­zőgazdaságú országok között egy sincs olyan, amelyik a ma­gyarországinál olcsóbban ter­melne. Ennek két alapvető oka van. Az egyik a magyar mező­­gazdasági keresetek időegység­re vetítve az egyötödét-egyti­­zedét teszik ki a nyugat-euró­painak. A másik az eszközhasz­nálat Magyarországon lényege­sen kisebb. (Például nálunk 100 hektár szántó- és ültetvényte­rületre 55 traktorlóerő jut, Nyu­­gat-Európában legalább 400 vagy ennél több!) A nyílt és őszinte vélemény­kifejtés nemcsak azért hasz­nos, mivel reflektorfénybe ál­lította a falut, hanem azért is, mert sokat segíthet a falusi élet jövőbeni formálásában. Illés Sándor Jószomszédi kapcsolatok az élet minden területén Kádár János és Németh Károly fogadta az osztrák kancellárt Grósz Károly és Franz Vranitzky közös sajtóértekezleten összegezte a tárgyalások eredményeit A külpolitikai helyzet LÁTOGATÁSÁNAK MÁSODIK, egyben befejező napján Franz Vranitzky osztrák kancellárt a Parlamentben fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára. A magas rangú vendég hivatalos megbeszéléseinek záróakkordjaként, elutazása előtt találkozott a sajtó képviselőivel. Az esemény fontosságát aláhúzta, hogy közös sajtótájékoztatón Grósz Ká­roly miniszterelnökkel együtt válaszolt a kancellár az újságírók kérdé­seire, beszámolván a tárgyalások eredményeiről. (A késő délután meg­rendezett tájékoztatóról lapunk munkatársának tudósítása számol be részletesen.) Kimerítően foglalkoznak az osztrák kormányfő budapesti programjával a­­bécsi rádió- és tévéállomások, valamint a fő napilapok, s ugyancsak élénk érdeklődéssel kísérte a látogatást a Reuter és a DP­A hírügynökség is. A szomszédos ország sajtójának egyik legfontosabb orgánuma, a Die Presse hangsúlyozta: Grósz Károly és Franz Vranitz­ky megbeszélésének középpontjában a gazdasági kérdések álltak, s amint az újság megjegyzi, rendkívül gyorsnak mondható, hogy máris aláírásra került az elvi megállapodás az 1995-ben esedékes tervezett közös világkiállításról. Egyelőre a szándékról nyilatkoztak, de a rész­letkérdések kidolgozására, a pontos tervek, valamint a költségvetés elkészítésére is hamarosan sor kerül, közölte a kancellár. Hangsúlyozta a vállalkozás nemzetközi jelentőségét, mint ahogyan a magyar minisz­terelnök pohárköszöntőjében ugyancsak a nagyhatalmak közeledésé­re, a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködé­sére helyezte a hangsúlyt, példaként hozva fel Bécs és Budapest ha­gyományos jó viszonyát. Fontosnak nevezte két ország állampolgárai­nak személyes kapcsolatait is, amire serkentően hat majd az utasforga­lom bővítése, húzta alá a Die Presse. A NEMZETKÖZI LÉGKÖR alakulását, ha szerény mértékben is, de befolyásolja hazánknak és Ausztriának kiegyensúlyozott viszonya. Persze, a nemzetközi politika homlokterében a szovjet—amerikai le­szerelésű megállapodási terveken túl kiváltképpen a perzsa-öbölbeli válsággóc legfrissebb történései állnak. A térségben változatlan heves­séggel dúl Irán és Irak harca. A jelentések arról számolnak be, hogy most egy teheráni ágyúnaszád támadott meg egy görög tartályhajót. Ez megtorlás volt arra a hét végi iraki akcióra, amelyben huszonnégy óra alatt öt iráni olajszállítóra lőttek ki rakétát Tovább gyűrűzik ugyanakkor az amerikai haditengerészet által elsüllyesztett állítólago­san aknát telepítő teheráni hajó körüli bonyodalom. Velajati külügy­miniszter az ENSZ-főtitkárához fordult levelében kártérítést követelt továbbra is azt hangoztatva, a fedélzeten csupán „kereskedelmi árut” szállítottak. Változatlanul másként vélekednek erről Washingtonban. Ezt bizonyítja, hogy az amerikai szenátus Iránt sújtó kereskedelmi embargóról szavazott meg törvényjavaslatot. A tilalom mindenféle árura vonatkoznék, amennyiben azt jóváhagyja majd a képviselőház és Reagan elnök is. Ily módon a teheráni vezetés többszáz millió dollá­ros jövedelemtől esnek el, mert amint arról a The Washington Post beszámolt, idén nyáron Irán volt az Egyesült Államok második legna­gyobb nyersolajszállítója. A szakemberek közül sokan éppen emiatt is kétségbe vonják, hogy végül valóban törvényerőre emelkednek-e a tervezett gazdasági megszorító intézkedések. ELŐTÉRBE KERÜLT Dél-Amerika a nemzetközi politikai életben. Jelenleg elsősorban Eduard Sevardnadze térségbeli körútja irányítja rá a figyelmet e világrészre. Hosszú távú gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési szerződés aláírásával fejeződött be brazíliai látogatása, ahonnan Argentínába repült tovább. Moszkvának eddig is jó gazdasági kapcsolatai voltak a térség egynémely államával, mint például a gabonaexportőr Argentínával, most azonban, mint a szovjet külügyminiszter látogatássorozata is jelzi, a meglévő kapcsolatok ki­­szélesítésére törekednek. A súlyos pénzügyi válsággal küszködő konti­nens iránt mindinkább növekedő érdeklődést mutat Japán is, amely rövid idő alatt immár második segélyprogramját hirdette meg. Né­hány nappal ezelőtt az ASEAN-országok magánvállalatainak ösztön­zésére kétmilliárd dolláros alapot létesített, most pedig ezen összeg kétszeresét folyósítja majd feltétel nélküli hitelként, s úgymond hozzá­járulásképpen a közép-amerikai országok békemegállapodásának a végrehajtásához. Amint arra nyugati megfigyelők rámutatnak, ezzel nem csupán a velencei tőkés csúcstalálkozón vállalt kötelezettségeik­nek tesznek eleget, a háttérben sokkal inkább politikai befolyásuk növelésének a szándéka húzódhat meg. (Sz. H. L.) 41 Az osztrák kormányfő elutazott hazánkból Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja szerdán délelőtt a Parlament Nándorfe­hérvár termében találkozott Franz Vranitzkyval, az Osztrák Köztársaság hivatalos látogatá­son hazánkban tartózkodó szö­vetségi kancellárjával. Kádár János és Franz Vranitz­ky szívélyes légkörű megbeszélé­sen megelégedéssel szólt az élet minden területére kiterjedő jó­szomszédi kapcsolatok eredmé­nyeiről. Kifejezték készségüket a mindkét nép javát szolgáló együttműködés fejlesztésére, és megvizsgálták a jó viszony továb­bi elmélyítésének lehetőségeit. Részletesen foglalkoztak a nem­zetközi élet időszerű kérdéseivel.­ Hangsúlyozták, hogy korunk sür­gető követelménye a béke biztosí­tása és a fegyverkezési verseny csökkentése. Üdvözölték a nem­zetközi­­helyzetben, a leszerelés kérdésében tapasztalható kedvező fejleményeket. Rámutattak, hogy a különböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti békés­ együttműködés, köztük hazánk és Ausztria kapcsolatai érdemlege­sen hozzájárulnak a népek közötti bizalom, a nemzetközi biztonság erősítéséhez. A találkozón jelen volt Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, valamint Nagy János hazánk bé­csi és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagyköve­te. Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnöke ugyancsak a délelőtti órákban találkozott az osztrák szövetségi kancellárral. Az Or­szágház Munkácsy-termében meg­tartott megbeszélésen Németh Károly hangsúlyozta, hogy a tár­sadalmi-gazdasági stabilizációs program megvalósításában az ed­diginél is jobban számolunk a nemzetközi együttműködéssel, ezen belül is az Ausztriával ki­alakított jószomszédi viszony to­vábbi elmélyítésével. Mindketten elégedettségüket fejezték ki a kapcsolatok alakulását illetően, de megállapították azt is: erőfe­szítéseket kell tenni annak érde­kében, hogy a gazdasági együtt­működés a politikai, a kulturális és az idegenforgalmi kapcsolatok szintjére emelkedjen. Ehhez — mint hangsúlyozták — a mostani látogatás várhatóan újabb impul­zusokat ad. Az Elnöki Tanács el­nöke és a szövetségi kancellár hazánk és Ausztria kapcsolatai­nak fejlődését úgy ítélte meg, hogy az jól szolgálja a két ország, a két nép érdekeit, s — túlmutat­va ezen — fontos eleme a kelet— nyugati együttműködésnek. Az osztrák kormányfő kifejtette azt a véleményét, hogy az össz-európai kapcsolatokon belül különösen jó lehetőségek kínálkoznak a közép­­európai regionális együttműködés bővítésére. A találkozón jelen volt Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Nagy János és Arthur Agstner. Franz Vranitzky a kora délelőt­ti órákban Budapest nevezetessé­geivel ismerkedett A várbeli program első állomása a Mátyás­templom volt ahol Szenthelyi Molnár István nyugalmazott főes­peres kalauzolta a magas rangú vendéget. A kancellár ezután a Halászbástyáról tekintette meg Budapest panorámáját. A vári sé­tára elkísérte a kancellárt Nagy János nagykövet is. Ugyancsak szerdán Franz Vra­nitzky kegyelettel adózott a ma­gyar hősök emlékének: koszorút helyezett el a Hősök terén emel­kedő emlékművön. Délután — a magyar miniszter­elnök társaságában — a Balaton­ra utazott az osztrák kormányfő. A vidéki látogatáson részt vett Kovács László, Nagy János és Arthur Agstner is. Budapestre visszatérve Franz Vranitzky Grósz Károllyal közösen sajtóér­tekezletet tartott. A sajtóértekez­letet Bányász Rezső államtitkár, a kormányszóvivő vezette. Kétnapos, hivatalos látogatásá­nak befejeztével szerdán este el­utazott Budapestről Franz Vra­nitzky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja. Az osztrák kormányfőt vendéglátója, Grósz Károly miniszterelnök búcsúztat­ta. Találkozás az újságírókkal a Hilton Szállóban A két ország háború utáni kapcsolatainak történetében először közös sajtóértekezletet tartott a magyar miniszterel­nök és az osztrák kancellár. Ez­zel a budapesti Hilton Szálló­ban lezajlott nemzetközi talál­kozóval fejeződött be a vendég másfél napos programja. Beve­zetőül a két kormányfő rövid nyilatkozatot tett. Franz Vranitzky hangsúlyozta, hogy mostani látogatásával ha­gyományt folytat, amely még Bruno Kreisky időszakában in­dult fejlődésnek. Ausztriában nagyra értékelik a két ország kö­zötti kapcsolatokat A Grósz Ká­rollyal, Kádár Jánossal és Né­meth Károllyal folytatott megbe­széléseken a kérdések széles ívét vonták meg. Szó volt egyebek kö­zött az európai biztonságról és a leszerelésről, s e tekintetben igen közelálló álláspontot foglaltak el. Nagy figyelemmel kísérik a bécsi utótalálkozót, az osztrák főváros érdekelt abban, hogy a továbbiak­ban is az Európa-konferencia színhelye maradjon, Magyaror­szág ebben támogatja őt. Nem szokványos formák Rendkívüli fontosságot tulajdo­nítottak a gazdasági feladatoknak. Megállapította, hogy sikeres kor­szakok után a két ország keres­kedelmi forgalma az utóbbi idő­ben visszaesett: mindketten erő­feszítéseket szeretnének tenni az új felélénkülésért A minisztériu­mok, szakemberek, a vállalatok mindkét kormánytól kellő politi­kai támogatást kapnak ehhez. Le­szögezte, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok a hetvenes évek óta nem szokványos formákkal is gazdagodtak. Ilyen példa az oszt­rák részvétel a nagymarosi erőmű építésében, vagy a közös világki­állítás megrendezésének a terve. Egészében az itt-tartózkodással az eszmecserék, a kapcsolatok gazda­godásának új alapját rakták le, ez a két állam viszonya új szaka­szának kezdetét ígéri, bár mind­két ország nehéz feladatok előtt áll. Grósz Károly kijelentette, nagy élmény volt számára a másfél nap, jó alkalom a gondolatok cse­réjére, a nyílt, az őszinte, a fö­lösleges formalitásoktól mentes tanácskozásra. Nem elkezdtek, hanem folytattak valamit; hosszú út áll mögöttünk, így jutott el a két különböző társadalmi rend­szerű ország ehhez a jó együttmű­ködéshez. Tisztelet mindazoknak, akik a múlt esztendőkben sokat dolgoztak azért, hogy e kapcsola­tok útjában álló akadályok elhá­ruljanak. A nemzetközi helyzetet jelle­mezve a magyar miniszterelnök aláhúzta: bonyolult világban élünk, új, figyelemre méltó ese­mények vannak kialakulóban és nekünk itt, Közép-Európában meg kell találnunk a módját, hogy hozzájárulhassunk az enyhüléshez is. A legjobb egyetértésben kutat­ták az együttműködés útjait, for­máit. Elismerően szólt arról a készségről és érdeklődésről, amellyel Ausztria a magyar kul­túra vívmányait fogadja, s mi is arra törekszünk, hogy a szellemi értékek megismerése kölcsönösen elmélyüljön. Támogatjuk a me­gyék és városok együttműködését (így például a Fertő tavi tájvédel­mi körzet létesítését), valamint az emberek közötti kapcsolatok gaz­dagodását. Tavaly két és fél millió osztrák látogatott hozzánk, négy­­százezer magyar járt ott , bár a mieink több éjszakát töltöttek Ausztriában, mint az ő polgáraik nálunk. A kapcsolatoknak ezt a formáját is tovább óhajtja a ma­gyar kormány fejleszteni, tájé­koztatták a kancellárt arról, hogy 1988-tól szabadabbá teszik az utazási lehetőségeket A magyar kormány reméli, hogy a több él­mény egymás jobb megismerése is hozzájárul a viszony elmélyíté­séhez. Világkiállítási tervek Ami a gazdaságot illeti: közö­sen kell keresni a további fejlő­dés lehetőségét. A külső okok mellett munkánk gyengéi miatt is lanyhultak kereskedelmi kap­csolataink. Az osztrák piac igé­nyes — joggal —, és a magyar vállalatoknak minél nagyobb al­kalmazkodóképességet kell tanú­­sítaniuk. Kérték a kancellárt — fűzte ehhez hozzá Grósz Károly —, hogy kormánya teremtsen kedvező feltételeket a magyar gazdaságnak e törekvéséhez. A kérdések egy része a közös világkiállítás rendezésének ter­vére vonatkozott. Grósz Károly aláhúzta: előbb végig kell gon­dolni az elképzelést, hogy milyen

Next