Magyar Nemzet, 1987. december (50. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
Kedd, 1987. december 8. Valutaárfolyamok Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1987. június 2-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Kivétel a vietnami dong, amelynek árfolyama 1000 egységre december 8-tól 73,75 forint, a) Vásárolható legmagasabb bankjegyeinket: 1000-es. ÉRVÉNYBEN: 1987. DECEMBER 8— 14-IG PÉNZNEM Vételi Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font * 0213,52 8795,90 Ausztrál dollár 3229,80 3429,58 Belga frank 132,24 140,42 Dán korona 715,88 759,94 Finn márka 1125,18 1194,78 Francia frank 814,41 864,79 Görög drachma a) 32,88 34,92 Holland forint 2455,43 2608,37 Ír font 7355,22 7810,18 Japán yen (1000) 347,91 369,43 Jugoszláv dinár (1000) 31,57 33,63 Kanadai dollár 3521,76 3739,60 Kuvaiti dinár 16710,94 17744,50 Norvég korona 714,20 758,38 NSZK-márka 2763,49 2934,42 Olasz Ura (1000) 37,52 39,84 Osztrák schilling 392,66 416,94 Portugál escudo 34,94 36,14 Spanyol peseta 40,86 , 43,38 Svájci frank 3383,03 3592,29 Svéd korona 744,54 811,84 USA-dollár 4620,55 4906,35 ECU (Közös Piac) 5705,78 6058,72 Magyar Nemzet Ciklusok és tompítások Magyarországon MEGÚJULÓ GAZDASÁG rtan Sípos Béla, a Janus Pannonius Tudományegyetem docense, a HNF CT tagja A konjunktúraelmélet és -kutatás iránti szélesebb körű érdeklődés általában a válságidőszakokban szokott felerősödni. A szakembereket éppúgy, mint a téma iránt érdeklődő nagyközönséget napjainkban többnyire két kérdéskör foglalkoztatja. Az egyik: mi a válság oka, illetve az, hogy a válság a természeti törvények szükségszerűségével következett-e be. A másik: mikorra és miként várható a fellendülés? Ezzel kapcsolatban nagy a jelentőségük a különböző időtálló ciklusok vizsgálatának, mindenekelőtt a N. D. Kondratyev (1892 —7) szovjet közgazdászról elnevezett 40—60 éves ciklusoknak. Előtérben a taktika Kondratyev elméleti eredményei sok hasonlóságot mutatnak, mi több, megalapozzák az M. Sz. Gorbacsov, az SZKP főtitkára által meghirdetett átalakítási programot. Nem véletlen, hogy 1987 júliusában a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma rehabilitált IS szovjet közgazdászt, akiket koholt vádak alapján ítéltek el az 1930-as évek elején. Közöttük volt Kondratyev és több munkatársa is. Napjainkban a felgyorsult technikai fejlődés miatt a jövő egyre gyorsabban jelenné válik. A közgazdászok többsége az időt dimenzionálja, rövidebb szakaszokra szabja. Ennek oka az, hogy még az elméleti szakemberek is többnyire aktuális feladatokkal foglalkoznak, s az időhorizont ritkán érivel a 15—20 esztendőt. A stratégiai döntések megfigyelhetőn háttérbe szorultak s kényszerítő okok miatt a taktikai döntések kerültek előtérbe. Ahhoz viszont, hogy a válság ciklikusságát megérthessük, problémáját megoldhassuk, hosszú, 100—400 éves időszakok gazdasági folyamatait, azok hullámzásait, tehát spirális mozgásukat is vizsgálni kell. A társadalomtudomány az 1920-as években ismerte fel azt az igazságot, hogy az emberek, a társadalom élete periodikusan, örökösen újrakezdő mozgások szerint hullámzik és ingadozik. Ez a mozgás a gazdasági élet, a demográfia, a világnézet, a politika, a bűnözés, a divat, a művészet és az irodalom számos területén egyaránt kimutatható. Az eddigi hazai és nemzetközi tapasztalati eredmények alapján s mozgásokat illetően azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy a Kondratyev-ciklusoknak és általában a többieknek is nem a tulajdonviszonyokban kell keresnünk az okait. Általános vonásként Kondratyev négy szabályszerűséget állapított meg. Az első: a hosszú ciklusok emelkedő hullámának kezdete előtt vagy a kezdetekor lényeges változások mennek végbe a gazdasági életben (találmányok születése és alkalmazásuk, változások a termelési viszonyokban, a világgazdasági kapcsolatok kiszélesedése, a pénzforgalom változásai, az aranytermelés felfutása stb.). A második: a hosszú ciklusok emelkedő hullámának időszakában sokkal gyakoribbak a társadalmi megrázkódtatások és fordulatok (forradalmak, háborúk, ellenforradalmak). A harmadik: a hosszú ciklusok csökkenő hullámának időszakában a mezőgazdaság is tartós válságban van. A negyedik: a hosszú ciklusok hanyatló periódusában a rövidebb ciklusok depressziós szakaszai hosszabbak és mélyebbek, míg a fellendülés rövid és gyenge. Kondratyev felhívta a figyelmet arra, hogy a hosszú ciklusok létrejöttében nem a forradalmak, nem a háborúk, általában nem a politikai események játszanak szerepet, hiszen ezek okozatok. Kondratyev az 1920-as évek elején dolgozta ki eljárását, és bár a számítástechnika az utóbbi több mint fél évszázadban sokat fejlődött, azért a módszertani alapok azonosak maradtak. Ezeket az alapokat mi továbbfejlesztve alkalmaztuk az MTA alapkutatási támogatásával. Összesen 45 féle adatsort vizsgálva — a mezőgazdaságot kivéve — Magyarországon ki lehetett mutatni a hosszú ciklusokat. Érdekesség, hogy a vállalati szférában például a Mecseki Szénbányák esetében is sikerült megbecsülni a hosszú hullámokat. Megállapíthatjuk, hogy a Kondratyev-ciklusok periódushossza az utóbbi 120 esztendőben rövidült, mintegy felére csökkent. A nehézipar, illetve a külkereskedelem erőteljesen meghatározza a többi ágazat fejlődését, így nem értek egyet azokkal, akik ezen eredmények korlátozott felhasználhatóságát hangoztatják. El szeretném oszlatni a termékvagy termékcsoportok hosszú piaci élettartamában, a szocialista gazdaság lineárisan növekvő fejlődésében gondolkodók tévhitét. Ez ugyanúgy hibás felfogás, miként az az elgondolás, mely szerint a tőkés országok gazdasági válsága, egyebek között az olajárrobbanás nem gyakorol hatást Magyarország életére. A változás terhei Tudatában vagyok persze az empirikus vizsgálat korlátainak, de a teljes valóság önmagában deduktív módszerrel sem ismerhető meg. Mindenesetre a széleskörű vizsgálatok alapján azt a következtetést joggal vonhatom le: a szocialista gazdaság nem lineárisan és nem is szakadatlanul fejlődik. A fejlődés — a marxista dialektikának megfelelően — a szocializmusban is ciklikus, így benne szükségszerűek a válságok, amelyek éppen ezért nem vezethetők vissza irányítói szubjektivizmusra, illetve hibákra. A társadalom nehezen viseli el a szerkezetváltással együttjáró terheket. Különösen nehezen viseli el azért, mert a mélypontról való kilábalás a beruházás növelését igényli, ami miatt csökken a fogyasztási alap. Jelenleg az atomenergia, a mikroelektronika, az informatika és a biotechnika területén mennek végbe olyan jelentős változások, amelyek segíthetik a válságból való kimozdulást. Magyarországon az adósságállomány növekedése, tehát a túlköltekezés miatt jelenleg a nettó felhalmozási hányad a nemzeti jövedelemnek csak 12—13 százaléka. Ilyen alacsony értéket a magyar gazdaságtörténet 1949 óta nem ismert. Az állami beavatkozás, a hitelek felvétele az 1970-es évtized elején bekövetkezett világgazdasági válságot csak eltolta, ám részben fel is erősítette. Míg a tőkés országok az 1970-es évtized elejétől visszafogták beruházásaikat, addig nálunk a vállalatok érdekeltsége miatt a beruházási kedv változatlanul érvényesült. A hitelek felvétele után kiderült: a beruházások azért nem valósulhattak meg eredeti terv szerint, mert legtöbbször a kivitelező a határidőt nem tartotta; nőtt az átfutási idő; nem volt meg a tervezett munkaerő; a termékeket az adott áron, nyereséggel nem lehetett eladni. A beruházási tervek állandó módosítása miatt a tervszerűtlenség nehezen mutatható ki. A nehézségeket növelte az is, hogy Magyarországon és a többi szocialista országban a nehézipar egyoldalú fejlesztését ellensúlyozó könnyűipari rekonstrukciós programokat egy időben hajtották végre. (1960 — 1980 között.) A technika-technológia általában fejlettebb a tőkés ipari országokban, így arra kényszerültünk (a többi szocialista országgal együtt), hogy a szükséges berendezések egy részét importáljuk. A túlkeresletnek viszont árfelhajtó szerepe volt a tőkés géppiacon. Vállalataink nem végeztek megfelelő piackutatást, fejletlen volt a vállalati prognosztizálás is, így nem vizsgálták meg, hogy a beruházás üzembe helyezése után a termékeknek lesz-e piaca. A termelés beindulásával az 1970-es évtizedben a könnyűipari termékek ára esett, a piac beszűkült, mivel a szocialista országok a rekonstrukciós programok megvalósítása után egyszerre jelentek meg eladóként a nyugati piacokon. A kukás bére... Az előzőekkel is összefügg az a probléma, hogy az 1960-as évtizedben született ifjúság az életszínvonal gyors növekedéséhez szokott. Most viszont szembe kell néznie a lakásszerzés gondjaival, a munkaszervezés nehézségeivel. A kapun belüli munkanélküliség az 1980-as évtized elején 10 százalék volt, ez az 1990-es évtized elején 20 százalékra emelkedhet. Ez összefügg azzal, hogy régi szakmák megszűnnek, új szakmák születnek. A szakmunkásoknak a tudományos fejlődés eredményeképpen életpályájuk során legalább háromszor át kell képezniük magukat. A műszaki-közgazdasági értelmiség, a vezetők helyzete sem jobb, hiszen a szerzett ismeretek fele tíz év alatt elavul A ciklikusság nem természeti csapás a szocialista viszonyok között. Feltárva törvényszerűségeit,előre fel lehetne készülni arra, hogy tompítsuk, illetve csökkentsük a hullámzások negatív hatásait, mégha megszüntetni nem is tudjuk. Valószínűsíthető például, hogy az innovációs és a Kondratyev ciklusok között is összefüggés van. A jelentős innovációkat általában a hosszú ciklusok leszálló ágában fedezik fel és a felszálló ágban vezetik be. Ezért ebben az időszakban a tőkebefektetések indokolatlan mértékben megnőnek, s a túl nagy, fölös beruházások végül is depresszióhoz, visszatéréshez vezetnek. A fellendülés időszakában viszont a régi tőkeállomány már nem alkalmas a szükségletek kielégítésére, hiszen új szükségletek jelennek meg. A gazdasági élet hosszú hullámaival kapcsolatos nehézségeinket súlyosbítja, hogy a szocializmus körülményei között nem érvényesült a termelőerők-termelési viszonyok dialektikájára vonatkozó marxi tétel. Ha a termelőerők alacsony színvonalúak és a megtermelt nemzeti jövedelem elosztásában érvényesül az egyenlősdi, amit „szocialista kategóriatévesztésnek" nevezhetünk, akkor egy olyan spirál indul el, aminek a teljesítmények visszaesése, majd a nemzeti jövedelem csökkenése, illetve csökkenő üteme, végső soron a hiánygazdálkodás a következménye. Ehhez járulhat egy másik betegség, a központosított tervezés következtében kialakult bürokratizmus, a túlzott alkalmazotti apparátus, a vállalati vezetők számának indokolatlanul gyors növekedése. Összefoglalóan megállapítható: napjainkban egyre több politikus, történész, közgazdász, konjunktúrakutató (e sorok írója is) tudományos meggyőződéssel állítja, hogy a szocialista gazdaság állandó fejlődésének alaptörvénye csak egyike az íróasztal mellett kidolgozott, kecsegtető, de nem igazolható apologetikus elméleti tételeknek, olyan tétel, amelyet egyetlen szocialista országban sem sikerült — eddig — igazolni. Ami a jövőt illeti: a válságból való kilábalás az eddigi tapasztalatok szerint ott volt eredményes, ahol sikeres volt a politika, gazdasági, műszaki, szervezési innováció, ahol új életformák születnek, míg az addig általánosak egy része elhal. Világméretekben felértékelődik a szellemi tőke, a tudás, rövidül a műszaki gondolat és a megvalósulás közötti idő. A világpiac a magas szellemi hányadot tartalmazó termékeket ismeri el. Nálunk viszont a szellemi munkát hosszú ideig improduktívnak minősítették, és óriási aránytalanságok alakultak ki. A kukás bére például a professzor fizetésével egyenlő, mivel a kukás esetében gyors a reakcióidő, a szemetet el kell szállítani. Nehéz gyógymódot ajánlani, és ha vannak is kedvező példák, a műszaki értelmiséget egyik-másik vállalatnál el is ismerik, általános példás gyakorlatról nem beszélhetünk. A Kondratyev-ciklusok felszálló ága az ezredforduló körül várható, de nem érvényesül majd automatikusan. Érvényesülésének alapvetéseként tegyük hozzá: a gyorsabban tanuló társadalmak a történelmi tapasztalatok szerint felvirágoznak, s amelyek ezt lassabban teszik, azok lemaradnak. Két parlamenti bizottság ülése Jogi eszközökkel is garantálják az Országgyűlés meghatározó szerepét Hétfőn a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Elsőként az Igazságügy-minisztérium, a Legfelső Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és a tanácsok 1988. évi költségvetésének tervezetét vitatták meg. Az írásbeli előterjesztéshez dr. Békesi László pénzügyminisztériumi államtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta: 1988 klncsév a magyar gazdaságban, hiszen ez lesz a kormányprogram végrehajtásának első esztendeje, átalakul a fogyasztás szerkezete és új irányítási eszközöket alkalmaznak. Romlik majd a lakosság jövedelempozíciója, míg a vállalatoké, szövetkezeteké valamelyest javul. A kormányzat 5,7 százalék reálérték-csökkentést irányozott elő a tanácsok költségvetésénél, amelynek hatása többek között az is, hogy 17 százalékkal csökken majd ezen intézmények beruházási lehetősége. Dr. Lévai Tibor, a Legfőbb Ügyész helyettese elmondta: a pénzügyi eszközök csökkenésével az ügyészi apparátus a működésképtelenség szélére jut. Ennek ellenére vállalják a rájuk háruló és nem csökkenő feladatokat. A vitában felszólaló dr. Ladányi József (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) elmondta: az 1988. évi tervezetnek nagy a labilitása, de erénye az őszinteség. Utalt a megye közhangulatának és a kieső 450 millió forintos tanácsi bevételek összefüggésére. Dr. Horváth Jenő (Budapest) felhívta a figyelmet, hogy a pénzek elosztásánál nem lehet egyik vagy másik intézmény rovására súlyozni. Ezt követően került sor annak a törvényjavaslatnak a vitájára, amely az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvényt módosítaná. Ennek kapcsán dr. Békesi László elmondotta, hogy az idő túlhaladottá tette a szabályozást, teljesen megváltozott az adó és pénzügyi ellenőrzés rendszere. A törvényi módosítással a kormányzatnak az a célja, hogy adót bevezetni, mértékét megállapítani és az adózók körét meghatározni csak törvénnyel lehessen. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest) kérte, hogy az államháztartási mérleget részletezzék és azt parlamenti jóváhagyással fogadják el. Javasolta: az eddig nem törvényekkel szabályozott adók esetében a kormány térjen át a törvényi szintű szabályozásra. Ezt követően a bizottság áttért az egyik legizgalmasabb napirendi pont tárgyalására. Dr. Petrik Ferenc igazságügy-miniszterhelyettes hangoztatta: a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratizmusának, az Országgyűlés jogalkotó szerepének fokozására eddig hozott határozatok a tapasztalatok szerint, nem teljesen érték el a kívánt célt. Ezért jogi eszközökkel is biztosítani kell az Országgyűlés meghatározó szerepét a jogalkotásban, valamint a társadalmi szervezetek széles körű részvételét a jogszabály-előkészítésben. Kijelentette: a törvényjavaslat megmarad a hatályos alkotmány keretei között. Személy szerint nem lát lehetőséget arra, hogy korlátozzák az Elnöki Tanács jogkörét. Dr. Horváth Jenő (Budapest) így fogalmazott: „Ad absurdum az Elnöki Tanács az Országgyűlés ebédszünetében, helyettesítési jogkörénél fogva, hatályon kívül helyezhet törvényt.” Úgy látja ez az ellentmondó helyzet csak alkotmánymódosítással oldható fel. Korom Mihály, az Alkotmányjogi Tanács elnöke, vitába szállt az előtte szólóval, és hangsúlyozta a magyar államvezetés felelősségtudatát. Szerinte e problémát majd az alkotmány átfogó reformjakor kell megoldani. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest) az Elnöki Tanács ilyen széles alapokon nyugvó, parlamenti helyettesítési jogköréről szólva kifejtette: ez a jogintézmény az ötvenes évek maradványa, és maga a törvényerejű rendelettel való szabályozás jogelméleti nonszensz. Nézete szerint alkotmányt akkor kell módosítani, ha erre szükség van. Czoma László (Zala megye) elmondta, hogy a törvényjavaslatban megbúvik az Elnöki Tanács és az Országgyűlés lehetőségei közötti ellentmondás. Úgy ítélte meg, hogy az Elnöki Tanács működését szabályozó fékeket most és azonnal kell beépíteni a törvénybe, és jogszabállyal kell kötelezni a testületet arra, hogy jogalkotói javaslatait terjessze e bizottság elé. Kopp Lászlóné (Borsod-Abaúj- Zemplén megye) kifejtette: „az Országgyűlés jogkörét is megcsorbítva érzem, ha az általa hozott jogszabályokat egy szűkebb csoport módosíthatja. Törvényt csak törvénnyel lehessen módosítani!” Tulok András (Veszprém megye) javasolta, hogy a törvényerejű rendeletet kereszteljék át elnöki tanácsi rendeletté. Filló Pál (Budapest) szerint nem kell félni az alkotmánymódosítástól, hiszen azt az élet változása kényszeríti ki. Király Zoltán (Csongrád megye) írásbeli javaslata értelmében jogi eszközökkel kell biztosítani az Országgyűlés meghatározó szerepét. Jelenleg ugyanis az Elnöki Tanács mindent megtehet az Országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül. Ezért javasolta, hogy e kérdésben csak úgynevezett minősített többséggel lehessen dönteni. (boros) A Magyar Nfüllfl megkérdezte: Jók-e a Reflexeink? A Győr-Sopron megyei környezetvédők tavaly ősszel határozták el hogy egyesületet alapítanak. Márciusban tizenegy taggal —meg is alakult a Reflex, amelyhez ma már csaknem kétszázan tartoznak. Az egyesület szeptemberben — nálunk szokatlan módon — fizetett hirdetésben tette közzé gondolatait a környezetvédelemről. Megérte a költséget a hirdetés megjelentése? Egyáltalán, milyen eredményt vártak tőle? — A kérdésre dr. Kalas György, jogtanácsos, a hirdetés megszövegezője válaszol. — A környezetvédelem problémáinak elintézését nem várhatjuk csak a hivatalos szervezetektől, intézményektől. Ezeket csak széles társadalmi rétegek aktív részvételével oldhatjuk meg. Hirdetésünkkel mindannyiunk felelősségére akartuk felhívni a figyelmet. — Milyen forrásból tudják költségeiket fedezni? Mire fordítják bevételeiket? — A tagsági díjakkal gazdálkodunk. Ez személyenként százhúsz forint, ifjúsági tagoknak hatvan, a gazdálkodó szervezetek évi hatezer forintot fizetnek. Ennek legnagyobb részét a gyerekek környezetvédelmi nevelésére fordítjuk. — A gyerekeket és olykor az egyes embert is könnyű meggyőzni céljaink helyes voltáról. De mivel lehet egy vállalatot, egy szövetkezetet arra bírni, hogy anyagilag is támogasson egy környezetvédő társadalmi szervezetet? Mit tudnak nekik adni a pénzükért? — Igen sok gazdálkodó szervezet van abban a helyzetben, hogy — mivel nincs pénze beruházásokra — nem tudja betartani a környezetvédelmi előírásokat. Mi gyakorlati segítséget adunk a termelési és környezetvédelmi érdekek összhangjának megvalósításához. — Ehhez a munkához — a széles társadalmi alapokon kívül _ komoly szakértelem is szükséges. — Tagjaink egy csoportja az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megyei szervezetének munkatársa, így „hivatalból” ismeri a szakterületet. A helyi felügyelőséggel jó kapcsolatban vagyunk, és keressük az együttműködés lehetőségeit más természetbarát, környezetvédő szervezetekkel is. (k. m.) Az ipari és a pénzügyi tárca eltérően ítéli meg a vállalatok jövőjét Az Országgyűlés ipari bizottságának tegnapi ülését egyetlen szóval lehet a legjobban jellemezni: ellentétes. Ellentétes, mert miután a képviselők több mint három órán keresztül sorolták kérdéseiket, észrevételeiket, aggályaikat és kifogásaikat, az elnöklő Juhász Mihály azzal summázhatta a vitát, hogy mivel érdemi, a költségvetés egészét megkérdőjelező kifogás nem hangzott el, így a bizottság az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot támogatja. Ezt a megállapítást a képviselők egy halkan elmormolt igennel elfogadták, az ellenvéleményeket tudakoló kérdésre pedig nemleges válasz érkezett. A történelmi hűség kedvéért azonban érdemes felidézni, melyek voltak a képviselői észrevételek. A leggyakrabban azt kifogásolták a honatyák, hogy az eléjük tett adatok szerint az ipar jövő évi helyzetét finoman fogalmazva is eltérően ítéli meg a Pénzügyminisztérium, illetve az Ipari Minisztérium. Így a pénzügyek irányítói azt ígérik, hogy az új adórendszer, a szabályozók következtében jövőre a kormány stabilizációs és kibontakozási programjában kulcsszerepet játszó feldolgozóipar pénzügyi pozíciói ötmilliárd forinttal javulnak, addig az Ipari Minisztérium ugyanennek az ágazatnak a helyzetét ellenkező előjellel ítéli meg: ők hétmilliárd forintos veszteséget jósolnak. Aligha csoda tehát, ha aképviselők közül többen is kifejtették: nem lenne hátrányos, ha a kormányzati előterjesztések legalább az előjelben azonosak lennének. A felszólalók közül Juratovics Aladár (Csongrád megye) a feldolgozóipar és az alapanyag-, illetve energiatermelő ágazatok közötti optimális arány megkeresésére szóló törekvéseket helyeselte ugyan, ám óva intett attól, hogy itt bármelyiket is a másik kárára segítsék és kifejezte aggodalmát a biztos és szilárd energiarendszerért, ami az országban ma még megvan. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye) abban reménykedett, hogy az 1988-as költségvetési tervezet számai biztos információkon nyugszanak, nem úgy mint a korábbi évek előterjesztései. Feltette a kérdést, hol tartunk ma a hetedik ötéves terv megvalósításában, nem kell-e azt módosítani. Furcsállotta, hogy pont a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó, a leszerelés híreivel egy időben kerül a képviselők elé egy olyan költségvetési javaslat, mely a honvédelmi kiadások növeléséről szól. Kovács László (Pest megye) ugyancsak ezt észrevételezte kiegészítve azzal, hogy éppen az állami költségvetésből gazdálkodó központi szerveknél nem érzi azt a takarékosságot, melyet ma az országban mindenkitől elvárnak. László Ferenc (Fejér megye) csalódottságának adott hangot: ha az ipar helyzete valóban olyan mértékben romlik, ahogy azt a minisztérium előterjesztése tartalmazza, akkor ő ezt nem tudja összeegyeztetni azokkal az ígéretekkel, melyek az új adórendszer bevezetésének szükségességét indokolták, s melyeik szerint, ha nem is az egész iparnak, de a jobb vállalatoknak feltétlenül jobb helyzetbe kellene kerülniük. A bányászat egyre égetőbb gondjairól többen is szóltak, köztük Mérei Emil (Baranyamegye), majd Simon Péter (Borsod megyei képviselő az ülés legrövidebb, ám a közvéleményt minden bizonnyal a legjobban izgató kérdését tette fel: a gazdaságirányításnak van-e garantált hatékonysággal működő fékmechanizmusa, amellyel az ígért 14—IS százalékos határon belül tudja tartani az árak emelkedését? Erre a kérdésre válaszolva Csáki Gyula pénzügyminiszter-helyettes elmondta, hogy az áremelkedések korlátozása érdekében a kormányzat a termelői árak változtatásának bejelentési kötelezettségét írta elő, s egész évben szigorú árellenőrzést kíván folytatni. A honvédelmi és belügyi kiadásokkal kapcsolatos észrevételre az volt a válasza, hogy ezek csak a személyi jövedelemadó miatti bruttósítás következményei, a reálnövekedés mindössze egyszázalékos. A két tárca eltérő prognózisait mind a pénzügyminiszter-helyettes, mind Horváth Ferenc ipari államtitkár, — legalábbis részben — az eltérő számítási módok következményeként magyarázták. A vitában felszólalt még Morvai László (Budapest), Weiszböcse Rezsőné (Győr-Sopron), Tőzsér Gáspár (Nógrád), Mágyor Pál (Budapest), Kovács Károly (Budapest), valamint Harsányi Imre az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A bizottság az ülés második felében jövő évi munkatervéről zárt ülésen tárgyalt. (neyer)