Magyar Nemzet, 1988. február (51. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
Ára: 1.80 forint Hétfő ! »«8. február 1. 1I. évfolyam 28. s znm Fehér foltok Hollóban a fehér oly ritka, hogy talán nincs is. Fehér foltok az életben oly gyakoriak, hogy nehéz beléjük nem botlani, némelyek szerint mégis jobb lenne nem tudni, vagy legalább nem beszélni róluk. Tisztaság színe a fehér, meg az érintetlenségé, talán az ismeretlenségé vagy a még nem ismerté is. Térképeken. De életünk folytában, nemzetek s a világ történelmében e foltok a legritkább esetben fehérek, tiszták és érintetlenek. Mi több: nem is fehérek, csak annak látszanak, vagy annak mondják őket. Még jó, ha csak homályosak, legföljebb szürkék (netán csukaszürkék), olykor bizony vérpirosak és feketék. Gyászosak. Szemet hányni fölöttük, lesütni tekintetünket előttük már csak ezért sem lehet. Tartósan semmiképp. Ha orvosához fordul a beteg, az nem csupán panaszairól fogja faggatni őt, hanem fölveszi az anamnézist, magyarán a kórelőzményt. Korábbi, gyermekkori betegségek iránt érdeklődik, a családban előfordult hasonló bajokat firtatja. Néha nem kellemes válaszolni, máskor az ember nem is tud felelni rájuk, nem emlékszik. Az emlékezetnek ez a kihagyása, ez az amnézia lehet ugyan az emberi természet önkéntelen védekezése is, mintha jobb lenne törölni — feledni — a bajt, a feledhetetlent. Bizony, fehér foltok lehetnek a gondolkodásban. is. Ha feledékenység az oka, vagy lelki önvédelem csakugyan, mentség is akad rá, de ha a tévedés, az eltévedés, vagy ennél is több fölismerésének, elismerésének, bevallásának s ily módon jóvátételének hiánya okozza, nincsen rá mentség. Az ilyen fehér folt a gondolkodásnak olyan sebe, mint volt valaha újságlapokon a cenzúra tollvonását elfedő és mégis jelző fehér folt. Aki ily módon próbálja kitörölni az emlékezetéből azt, amit be kellene vallani, gennyedő fekélyt rejteget, talán súlyosabb betegség csíráját. Túlságosan szigorúak ezek a mondatok, hiszen magam említettem, hogy lehet a feledés lelki önvédelem, hadd hegedjenek be fájó sebek, nyugodjék már, ami nyugtalanító, gyógyuljon meg végre, ami gyógyíthatatlannak ígérkezett. Lehetséges valóban, hogy idő megszépítő messzeségében árnyalatot vált ama fehérnek mondott folt és rózsaszínűvé szelídül. De ez csalóka fátyol csupán, előbb vagy utóbb átüt a gézen, át a rózsalátszaton valami más szín és beleborzad az ember. Ez a borzongás egészséges, mert a gyógyulás jele, mint lehet föllobbanó lázok a kór visszaszorításáért és vereségéért megkezdődött küzdelemé. Történészek számára sem ismeretlenek a fehér foltok. Sőt, ők már azt is tudják, hogy koronként változhatnak, változgatnak néhanap. Ami egykor fehér folt volt, később kiszínezhették, akár színpompássá tehették, viszont színpompás történelmi képek sápadhatnak feledett fehérré, ha a rákövetkező idő megköveteli. Huszadik századunk, miközben a térkép fehér foltjait végleg eltünteti, hiszen le tud fényképezni a földi szem számára csillagtávolból arasznyi darabkákat is, és sötétben látó, kelvinhidegben hőérzékeny sugarakkal akár éjszaka vagy felhőkön át, ez a huszadik század, sajnos, jócskán röstellkedhet történelmi foltokkal, az időnek sokféle rétegében. Ritkítani őket, színképüket helyesbíteni a jelen történelmének becsületbeli kötelessége, hitelképességének föltétele. Amióta nemcsak elismerte, hanem feladattá is tette Gorbacsov, nemcsak a tisztázó szándék élénkült meg, hanem az óvatoskodás is, amint kiderül ez Lambert Gábor, lapunk moszkvai tudósítójának mintegy hete megjelent elemző írásából is. A küzdelmes kötelesség teljesítése valóban nem könnyű, de sem megkerülni, sem elhallgatni nem lehet, halogatni pedig káros. Egy nyilatkozatában azt mondta Csingiz Ajtmatov (amint E. Fehér Pál nemrég megjelent könyvében, A glasznosztiában olvasható): „Mindinkább meggyőződöm arról, hogy a nyilvánosság elvének arra is ki kell terjednie, amit Sztálin személyi kultuszának nevezünk. Mert ezt a negatív örökséget elhallgatva ezt a betegséget csak elmélyítjük, ahelyett, hogy megszabadulnánk a múltnak ettől a terhétől.” Valóban nem könnyű elismerni és elviselni, ha a győzelmek közé megdöbbentő események ékelődnek, olyanok, amelyeknek történelmi törvényszerűségében kételkedni lehet, alkalmasint kell is. Nehéz bizony, ha történelmi fehér foltokat ártatlanul meghurcoltak, megölettek ezreinek, tízezreinek vére festi pirosra. Álljunk is itt meg egy pillanatra, tisztelegni az áldozatok emléke előtt, mint tette volt a minap Andrej Voznyeszenszkij, a költő. A főhajtás percében azonban arra is rádöbbenhetünk, hogy olykor fehér folt és tisztázó szándék sem ismer határokat, s hogy a foltok látszat fehérségéhez néha nagyon szívós a ragaszkodás. Az igazsággal őszintén szembenézni — ez gátak és gátlások leküzdésére késztet. Bennünket is. Igazán nem a szójáték juttatja eszembe, hogy már esztendőkkel ezelőtt egy művészeti vitán arra figyelmeztetett Újhelyi Szilárd: az „ötvenes évek” fekete dobozait föl kell nyitni és megtudni, mi történt, miért történt, miért történhetett meg. Filmek doboznyitogatását mégis sokallják némelyek. Rosszul teszik. Sőt: az időben elébb vagy idébb araszolva újabb fekete dobozok kínálkoznak föltárásra. Laptársunkban egy levélíró, egyébként országgyűlési képviselő mondja: „... a fehér foltok csakis a tények konkrét megismertetése révén tűnhetnek el történelmünkből. Remélem, a jövőben így lesz, nem esünk kétszer ugyanabba a hibába”. Itt az idő megszívlelni, amit Mihail Satrov egyik homályoszlató művében, A lelkiismeret diktatúrájában mond el a főszereplő a századdal egyidős (lehet ez véletlen?) dédanyja emlékét fölidézve. Ő úgy vélte, minden, ami jó, az ő érdeme is, és abban, ami még nem sikerült, ő a vétkes. Ami a történelemben megtörtént, azért következhetett be, mert egy ítélkező gyűlésen egyszer ő „kételkedett és hallgatott". Szóra kell bírni a fehér foltokat, nyitogatni fekete dobozokat, ha mégoly nehéz is. Eltöprenghetünk s vitázhatunk Satrov szókapcsolatán, mert a lelkiismeret szelídebb annál, semhogy diktátor lehessen. Hiszen ezért is lehet elaltatni. De most nincs idő alvásra, a lelkiismeret erős és tovább erősödik. Tengiz Abuladze felelősségiél művéről, a Vezeklésről írta egy méltatója: nem csupán a múltra emlékezik és emlékeztet, hanem a jövő kérdéseivel is foglalkozik. Ha majd oly ritka lesz már életünkben a folt, mint hollóban a fehér, elérhetőbbé és emberibbé lesz a jövő. Zay László SzihajNik váratlan lemondása fékezheti a kambodzsai rendezési folyamatot Újabb nagy tiltakozási hullám Gázában és Ciszjordániában A külpolitikai helyzet A HELYI VÁLSÁGGÓCOKKAL foglalkozó hírek özöne jellemezte leginkább a hírügynökségek hétvégi jelentéseit. Jelentőségüket azonban nem fizikai értelemben vett súlyuknak köszönhetik. Első helyre kívánkozik az a pekingi bejelentés, miszerint Szihanuk volt kambodzsai államfő lemond a „demokratikus Kambodzsa elnöki” címéről, mert képtelen egyezségre jutni a Son Sam vezette ellenzéki csoporttal. Ez azt is jelenti, hogy a herceg nem folytatja tárgyalásait Hun Sennel, pedig éppen a múlt héten nyilatkoztak óvatos derűlátással a felek a rendezés esélyeiről. A többi regionális problémát illetően azonban kedvező hírekről számolnak be a jelentések. Az AP arról tudósít, hogy új elemek merültek fel a dél-afrikai rendezés kérdésében az angolai-amerikai külügyi tárgyalásokon, bár az ezt közzétevő ruandai közlemény nem részletezi, hogy miről is van szó. A dokumentumból azonban kiderül, hogy a megbeszéléseken az angolai küldöttség tagjaként részt vett Jorge Bisquet, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Ezzel egy időben folytatta közvetítő tárgyalásait Condovez, az ENSZ főtitkárának különmegbízottja Kabul és Iszlámábád között az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezéséről. Közép-Amerika ugyancsak változatlanul a figyelem középpontjában van, elsősorban a hét közepén esedékes amerikai kongresszusi szavazás miatt, amely az ellenforradalmároknak szánt segélyekről dönt majd. Miközben dúl a szócsata a Capitolumon a pro és kontra érveket felvonultatók között, a leginkább érdekeltek befejezték első közvetlen tárgyalásaikat. A nicaraguai kormány és a kontrák képviselői az álláspontok érdemi közeledése nélkül álltak fel az asztaltól San Joséban, de biztató, hogy február tizedikén folytatják a kísérletet. Ortega elnök eközben Rómában tartott megbeszélést elsősorban azzal a céllal, hogy Olaszország is vállaljon szerepet a közép-amerikai béketerv megvalósításának ellenőrzésében, valamint, hogy gazdasági segítséget nyújtson a mind nehezebb helyzetbe kerülő országának. A KÖZEL-KELETRE IRÁNYULT A FIGYELEM ismét elsősorban azért, mert miközben változatlanok a különféle diplomáciai erőfeszítések, szombaton újabb összecsapások voltak a Gáza-övezetben és Ciszjordániában a megszálló izraeli erők és az utcán tüntető palesztin lakosság között. A megélénkült kezdeményezéseknek, a régebbi és az újabb elképzeléseknek a legfőbb céljuk éppen az, hogy a zavargásoknak minél előbb véget vessenek. A megszállt területek eseményeivel foglalkozott Reagan elnök levele, amelyet Husszein jordániai uralkodónak küldött. A közel-keleti rendezés amerikai változatában ugyanis különlegesen fontos szerepet játszana a hasemita király. Eközben Arafat, a PFSZ vezetője a L’Unitának nyilatkozva kifejtette: meggyőződése, hogy a Szovjetunió az Izraellel fennálló összeköttetéseit a békekonferencia előmozdítására kívánja felhasználni. A Biztonsági Tanács várhatóan ma vitat meg egy újabb, a megszállt területekkel foglalkozó határozattervezetet, amely mérsékeltebb hangvételével elkerülheti az amerikai vétót. Ugyancsak a közel-keleti rendezés lehetőségeiről tárgyalt Mubarak Washingtonban. Schultz külügyminiszter a megbeszéléseken jelezte, hogy az Egyesült Államok kész ugyan minden javaslatot megvizsgálni, de meggyőződése, eredményt csak a közvetlen tárgyalások hozhatnak. Az egyiptomi elnök ma már Párizsban tárgyal és várhatóan Bonnhoz és Londonhoz hasonlóan Párizs is támogatja négypontos csomagtervét. A RAKÉTASZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSA ugyancsak előkelő helyen szerepelt a hétvégi jelentésekben. A múlt héten Washingtonban és Moszkvában egy időben kezdődött meg a közepes hatótávolságú rakétákról kötött megállapodás törvényhozási vizsgálata. Bár mint azt korábban a szovjet vezérkari főnök, Abromejev marsall jelezte, a szovjet emberek is alapos és megfontolt magyarázatot igényelnek a Legfelső Tanácstól, a szentesítési viták kapcsán a figyelem mégis elsősorban a washingtoni honatyákra szegeződik. A szovjet lapok hétvégi külpolitikai összefoglalóikban elsősorban az amerikai kormányzat kettős magatartását hangsúlyozták. Míg Reagan egyfelől bizakodó a ratifikálást illetően, sőt, úgy nyilatkozik, hogy a második lépés, a hadászati támadófegyverek korlátozása is karnyújtásnyira van, addig másfelől a nemzetbiztonsági stratégiáról szóló elnöki jelentés továbbra is „szovjet fenyegetést” említ, és az Európában maradt nukleáris arzenál korszerűsítését szorgalmazza. Az ABC televíziónak nyilatkozó Schultz egyébként úgy vélte, hogy elegendő amerikai nukleáris fegyver marad Európában a NATO rugalmas válaszcsapás taktikájának esetleges alkalmazásához. Hozzátette, hogy ezek csökkentéséről csak azután hajlandó tárgyalni a kormányzat, ha előbb létrejön a hadászati fegyverzetekről kötendő egyezmény, sikerül megszüntetni a hagyományos fegyvereknél az egyenlőtlenségeket, valamint átfogó megállapodás jön létre a vegyi fegyverekről. ■ , fii,■■■ (T. j.) Újabb palesztin megmozdulások a megszállt területeken A megszállás elleni tömeges palesztin tiltakozások újabb hulláma indult a hét végén, a PFSZ VB elnöke pedig ismételten nemzetközi erők kiküldését sürgette a fegyvertelen lakosság védelmére. Jasszer Arafat az afrikai szocialista pártok Tuniszban szombaton megnyílt negyedik kongresszusán felszólalva újította meg felhívását. Jasszer Arafat a libanoni Al- Hamdessz magazinnak is nyilatkozott. Interjújában elmondotta: Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter javaslatot tett arra, hogy a viszonyok lecsendesítése fejében kiengednének börtöneikből hétezer palesztint és leállítanák a deponálási gyakorlatot is. A javaslatot a PFSZ elvetette — mondotta Arafat. Ellentétben a jeruzsálemi rádióban már két hete hangoztatott reményekkel, hogy kifulladóban van a palesztin megmozdulás, a hét végén nagyarányú tiltakozási hullám söpört át mind Gázán, mind Ciszjordániában. A munkapárti Jichak Rabin hadügyminiszter időközben kijelentette, hogy az izraeli kormány kettészakadt a nemzetközi rendezési konferencia ügye miatt, és hogy ez a meghatározó nézetkülönbség a novemberre kitűzött izraeli általános választásokat követően is fennmarad. Rabin megint kiállt a palesztin tiltakozókkal szemben meghirdetett „vas köz politika” mellett, és leszögezte, hogy Izrael totálisan elutasítja a (megszállt) területekről való katonai kivonulás gondolatát. Az elmúlt napokban Ammanban tárgyaló PFSZ-küldöttség egyik végrehajtó bizottsági tagja, Abdullah Harani, a hét végén közölte: a PFSZ nem kívánja feléleszteni az együttműködési megállapodást Jordániával, vagyis lezártnak tekinti az 1983 februárjában létrejött, úgynevezett ammani paktumot. Maradásra szólította fel Szihanukot a kambodzsai ellenzék egyik csoportja A kambodzsai ellenzéki erők egyik csoportja arra szólította föl Norodom Szihanukot, hogy vizsgálja fölül lemondását és maradjon továbbra is az ellenzéki koalíció elnöke. , A khmer nép felszabadítási frontja (FLNPK) vasárnap tette közzé nyilatkozatát, amely szerint az ellenzéki koalíció hamarosan összeül a helyzet megvitatására. Szihanuk herceg szombaton jelentette be, hogy véglegesen lemond az ellenzék vezetőjének tisztjéről, mert ellentétei támadtak Son Sam-nal, az FLNPK vezetőjével. Szihanuk szerint egyébként a jövőben fia, Ranariddh herceg képviselné őt az ellenzéki koalícióban. Son Sam csoportjának véleménye az, hogy a rendezési tervekről, a vietnami csapatok kivonásáról nem a kambodzsai, hanem a vietnami kormánnyal kellene tárgyalni. Megfigyelők meglepetéssel vették tudomásul, hogy lemondását Szihanuk ezzel a konfliktussal indokolta. Sokkal mélyebbek ugyanis azok az ellentétek, amelyek a kambodzsai ellenzék e két csoportja és a vörös khmerek, az ellenzéki koalíció harmadik csoportja között feszülnek. Papandreu és Özal megegyezett a rendszeres kormányfői találkozókban Görögország és Törökország megállapodott a két ország közötti kapcsolatok javításában. Andreasz Papandreu görög és Turgut Özal török kormányfő egy davosi nemzetközi gazdasági szeminárium résztvevőjeként szombaton tartotta első találkozóját, hogy megoldást próbáljon találni a két NATO-tagállam közötti vitás kérdésekre. Papandreu és Özal vasárnap közös sajtóértekezletet tartott. Papandreu görögül, özal törökül, majd pedig a davosi szeminárium alapítója, Klaus Schwab angolul ismertette az igen derűlátó hangvételű közös közlemény szövegét. A vasárnapi, három és fél órás eszmecsere után ismertetett állásfoglalásban a felek aláhúzták: „soha többé nem alakulhat ki olyan válság", mint tavaly márciusban, amikor az égei-tengeri kontinentális talapzat fölötti szuverenitás, vagyis az ott rejlő ásványi kincsek birtoka miatt a két ország a háború küszöbére sodródott. Hitet tesznek amellett, hogy a kétoldalú kapcsolatok javításán, s a hosszabb távú békés együttműködés megteremtésén fognak munkálkodni. Megállapodtak abban, hogy közvetlen telefonvonalat létesítenek a két miniszterelnöki hivatal között, és munkabizottságokat alakítanak a politikai, illetve gazdasági problémák rendezése céljából. A gazdasági kapcsolatok bővítése érdekében görög—török kereskedelmi kamarát hoznak létre. Megegyezés született arról is, hogy Görögország és Törökország miniszterelnöke évente legalább egyszer találkozik. Strauss nem tartja célravezetőnek a Dél-Afrika elleni szankciókat Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke értetlenségének adott hangot amiatt, hogy dél-afrikai látogatásáért és ottani megnyilatkozásaiért az NSZK-ban is bírálatok érték. A bajor politikus a Deutschlandfunk nevű rádióállomás által ismertetett sajtóértekezleten „szemenszedett hazugságnak” nevezte, vagy „legjobb esetben a hazai tájékozottság teljes hiányának” tudta be azt az állítást, amely szerint „nemhogy nem lépett fel a faji elkülönítés, az apartheid dél-afrikai politikájával szemben, hanem még támogatta is azt". Helmut Haussmann, a CSU-val koalícióban lévő Szabaddemokrata Párt (FDP) főtitkára ugyanis fejére olvasta Straussnak, hogy egyebek között a Pretoriától függő úgynevezett átmeneti namíbiai kormány felértékelésével is eltért a hivatalos bonni kormányállásponttól. Strauss arra hivatkozott, hogy Namíbiában magánemberként jelent meg Botha délafrikai külügyminiszter társaságában, és ott — mint most bejelentette — a CSU-hoz közelálló Hanns Seidel-alapítvány vállalkozásait tekintette meg. Strauss azonban újfent megismételte: nem tartja célravezetőnek gazdasági rendszabályok meghirdetését az NSZK-val szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló Dél-Afrika ellen, és ismét szorgalmazta: először hívjanak össze egy regionális értekezletet a szerinte „értelmetlen sok helyi szabadságharc” megszüntetésére, majd utóbb rendezzenek egy nagy nemzetközi értekezletet Afrika déli részéről azzal céllal, hogy „nemzeti egységkormányzatokat alakíthassanak". Az NDK párt- és állami vezetőktől Genscher a letartóztatott fiatalok szabadlábra helyezését kérte Bonnból jelenti az MTI. Hans- Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere azzal a kéréssel fordult az NDK párt- és állami vezetéséhez, hogy legyen elnéző a legutóbb rendzavarásért Berlinben letartóztatott fiatalok iránt, és tegye lehetővé szabadlábra helyezésüket. A miniszter a Szabaddemokrata Párt (FDP) Krefeldben megtartott rendezvényén szólalt fel. Beszédét vasárnap ismertették a Westdeutscher Rundfunk (WDR) és a Deutschlandfunk nyugatnémet rádióállomások. Genscher azokra a személyekre utalt, akik a nemzetközi munkásmozgalom