Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

Csütörtök, 1988. március 17. ■HüaBBBDBBHB Debrecenben ennyire telik... Az otthon ábrándja (Neon Hiszem, hogy az alapvető megállapítások szintjén sok újat lehetne mondani a lakáskérdés­ről. A hozzájárulás rendkívüli nehézségei, a keresetekhez képest irreális árak, a fiatalok többszö­rösen hátrányos helyzete­k és úgy tovább, hosszan sorolhatnánk tovább az immár évtizedek óta, mind nagyobb és nagyobb hang­erőivel ezerszer kimondott, mind­­máiig valós tartalommal éró szó­kapcsolatokat. Most, amikor a bérek szemmel alig észrevehe­tően, az árak viszont látványo­san emelkednek, talán még in­kább érdekli a közvéleményt mind­az, ami a lakásfronton tör­ténik. Különösen akkor, ha a vál­tozások nem mindenki számára kedvezőek, ha a rendeletmódosí­tás hátterében ott rejtőzik éle­tünk megkeserítője, a pénzhiány. A debreceni­ városi tanács leg­utóbbi ülésén módosították a la­kásügyi rendeletet, a többségi szavazat nyomán megváltozik a lakásvásárlók támogatási rend­szere. Dr. Kántor Béla, az igaz­gatási osztály vezetője terjesztet­te elő a javaslatot; a testület előtti érvelés után vállalkozott a nyilvános magyarázatra is: miért volt szükség a rendeletmódosí­tásra? Eleve négy személlyel . A lakóshoz jutás feltételei alapvetően nem változtak meg. A lakást vásárlók ma is érvényes támogatási rendszere 1984-től lé­tezik, noha részleteiben többször is változott, az anyagi lehetősé­gek függvényében. A legfonto­sabb szempont az, hogy a lakás­ra várók három különösen hát­rányos helyzetű csoportja (a fia­tal házasok, a gyermeküket egye­dül nevelő szülők, valamint a két- vagy többgyerekesek) lehe­tőleg minél gyorsabban, az átla­gosnál kedvezőbb anyagi felté­telek mellett jusson saját otthon­hoz. Hogy mennyire fontosnak tartjuk e szempont érvényesíté­sét, azt hadd igazoljam két pél­dával­. A fiatal házasok esetében két gyermek születését eleve fel­tételezzük, ennek figyelembe­vételével számoljuk ki az egy fő­re jutó jövedelmet, így ítéljük oda a támogatást. A másik példa: ugyancsak ebben a kategóriában a jogos lakásigény alsó határá­nak megálla­pításakor eleve négy személlyel számolunk,, noha­­va­­­lójában sokszor még csak ketten, vagy hárman költöznek be az új­ lakásba.­­ — Mi­­volt a támogatás konk­rét formája? — Kezdetben gyermekenként 30—30 ezer forintot ka­ptak a ta­nácsi névjegyzéken szereplő, OTP-s lakást vásárlók, amit ké­sőbb vissza kellett fizetni 1985 végén a tanács erre fordítható anyagi kerete lehetővé tette, hogy kedvezőbbé tegyük a támoga­tást. Gyermekenként 50—50 ezer forintot kaptak az érintettek, amit csak akkor kellett visszafi­zetni, ha a vállalt két gyermek hat éven­­belül nem született meg. A támogatást (az egyéb fel­tételek teljesítése esetén) egy­aránt megkapták az első lakást vásárlók és a minőségi cserét kérők. , , Most a tanács megváltoz­tatta a szabályt, a vissza nem té­rítendő támogatás helyett köl­csönt kapnak a vásárlók, miköz­ben a folyósított összeg is csök­kent.­­ A helyzet nem ennyire egy­szerű. Az világosan kiderült, hogy­ a lakásárak 1988-as várha­tó emelkedése veszélyezteti a fia­talok lakáshoz jutási esélyeit Az árak jelentős mértékben növe­kednek, az 50—50 ezer forintos egyszeri­­támogatás ma már nem sokat segít az indulóösszeg elő­teremtéséhez. Olyan rendszert kellett kidolgozni, ami több le­hetőséget ad az első lakás meg­szerzéséhez. Hiszen ma sokkal nehezebb a helyzete annak, aki­nek még egyáltalán nincs laká­sa, mint annak, aki a már meg­lévő lakását akarja nagyobbra, jobbra cserélni. Kényszerű kedvezmény — Az elv kétségtelenül igazsá­gos, bár a változás a tavaly még támogatottakkal szemben hátrá­nyos helyzetbe hozza az idén tá­­mogatandókat, legalábbis a la­kást cserélők körében. Nézzük meg konkrétan, hogyan érvénye­sül a tanácsi segítség differen­ciálása a gyakorlottban. — 1988-tól a támogatásnak két formája lesz. Az egyik a gyer­mekenként 40—40 ezer forintos, kamatmentes kölcsön, amit hat év türelmi idő után, tíz év alatt kell­­visszafizetni. Ezt az első In­kábhoz jutók szociális helyzetük­től függően kaphatják meg. En­nek lényege (a kétgyermekes át­lagcsaládot feltételezve) a legfel­jebb 3100 forint egy főre jutó ha­vi nettó jövedelem, valamint az, hogy a pályázó birtokában ne le­gyen jelentős értékű vagyon­tárgy, például­ 100 ezer forintnál értékesebb személygépkocsi, zárt­kerti építmény stb. Ha figyelem­be vesszük, hogy ebbe a körbe főként fia­talok tartoznak, s hogy a jövedelem kiszámításakor (amiint korábban erről már volt szó) gyermektelenek esetében is feltételezzük a két gyermek meg­születését, elfogadható korláto­zásnak számít. A támogatás má­sik formája: amennyiben az el­ső lakáshoz jutók a hiányzó kész­pénz pótlására bankkölcsönt kénytelenek felvenni, annak tör­lesztését legfeljebb 100 ezer fo­­­­rintig (a kamattal együtt) magá­ra vállalja, a tanács. Ez azt jelen­ti, hogy az új lakásba költözés után öt-hat évig lélegzethez jut­hatnak a fiatalok, hiszen men­tesülnek a törlesztés alól, miköz­ben az induláskor az úgynevezett saját erő nem a korábbi 100 ezer, hanem 180 ezer forinttal növek­szik. — Vitathatatlan, hogy ez elő­nyösebb az első lakást vásárlók­nak. Mi lesz a lakáscserét kérők­kel, akiknek jelentős része nem luxusigényt akar kielégíteni, csu­pán a korábban (éppen szűkös le­hetőségei miatt) kényszerűen megvásárolt kis lakást szeretné elfogadhatóbb életkörülményeket nyújtó, nagyobbra váltani? — ők bizonyos szempontból valóban hátrányosabb helyzetbe kerülnek, hiszen eddig két gye­rek esetében (persze, csak akkor, ha még nem részesültek támoga­tásban) 100 ezer forintot kaptak, most csak nyolcvanét, de az imént említett feltételek szerint azt is csak kölcsön formájában. Náluk viszont nincsenek jövedel­mi korlátok; aki lakást ad el, az megkapja a kedvezményt. — Ha jól értem, ez ismét meg­különböztetés, ezúttal az első la­kásra várók hátrányára. — Ez vitathatatlan, bár hozzá kell tenni, hogy a lakáscseréhez igénybe vett bankkölcsönt teljes egészében az igénylőnek kell vál­lalnia. Kétségtelen, hogy az elvi konstrukcióban idegen elem a szociális­ anyagi helyzet vizsgála­ta nélküli támogatás, amit csak a kényszerhelyzet magyaráz: a ta­nácsnak szüksége van a leadott­­lakásokra. Ha valaki a lakáscse­réjét nem a szabad piacon, hanem a tanácson keresztül oldja meg, a tanács egy új lakással két igényt tud kielégíteni. — Azt mondja: a tanácsnak szüksége van a leadott lakásokra. Mégis, a tanácsi lakást vissza­­adóknak változatlanul ötszörös­­ használatbavételi díjat térttének,­­ miközben a fővárosban, ezt a kö­zelmúltban a­ tízszeresére emelték, ^s —­A tanácsnak egyszerűen­­ nincs pénze arra, hogy emelje a­ visszatérítés mértékét. Lehet, hogy a fővárosnak jobb lehető­ségei vannak, ennek megítélése nem az én feladatom. Az tény, hogy mi is részletesen kidolgoztuk a nagyobb mértékű, ezáltal a le­adásra jobban ösztönző visszaté­rítési rendszert. Ha a pénzügyi helyzetünk engedi, ezt azonnal bevezetjük. Inkább tantermeket­ ­. Ami ugyancsak sürgető len­ne, hiszen a testület arról is dön­tött, hogy 1988-ban Debrecenben nem­­épül tanácsi lakás. Holott jelenleg több mint 1600 igénylő vár ilyen típusú lakásra.­­ Ehhez tudni kell, hogy az erre az ötéves tervre előirányzott központi tanácsi pénzalapokat je­lentősen csökkentették, össz­­hangban az ország költségvetési helyzetével. Debrecen válaszút elé került: vagy lakásokat épít, vagy iskolai tantermeket. A ta­nács ez utóbbi mellett döntött E téren rendkívül súlyos a helyzet, az épülő új tantermek csak az igények töredékét elégítik ki, így is elkerülhetetlen a szükségmegol­dás, a más célra készült épületek­­iskolai hasznosítása. Az igazság­hoz azért hozzátartozik, hogy a visszaadott tanácsi lakások révén az idén is kielégítünk körülbelül 300 igénylőt. Ha új lakások is épültek volna, akkor ez a szám 450—500 körül alakulna. — Ha a beszélgetés tartalmát röviden akarom összefoglalni, ta­­­lán azt mondhatnám: a tanács korlátozott lehetőségei között tö­rekszik arra, hogy enyhítse a jö­vedelmek és a lakásárak közötti ellentmondásból adódó, széles tö­megek számára szinte elviselhe­tetlen terheket. Ha jól emlékszem, 1984-ig létezett a tanácsi értéke­­sítésű szövetkezeti lakás formája, amely éppen ezt a célt szolgálta. Felvetődik a kérdés, nem lett vol­na jobb megőrizni azt a lakástí­pust is? — A tanácsok ma sem tudják, hogy miért született központi döntés a szövetkezeti lakások megszüntetéséről. Szerintem is jól szolgálta a szociálpolitikai fel­adatokat, a lakosság körében is népszerű volt. — Végezetül hadd kérdezzem meg: az ön véleménye szerint a jelenlegi lakástámogatási rend­szer valóban megadja a hozzáju­tás lehetőségét a pályakezdőknek, a fiatal házasoknak? — Egyértelmű a válasz: nem! Be kell látnunk, hogy a lakásárak annyira elszakadtak a jövedelmi viszonyoktól,­­ hogy a különbség kiegyenlítésére nincs esélye a ta­nácsnak. A számításainkban min­dig figyelembe vesszük a munka­helyi támogatások lehetőségét. Annak hiányában ma csak a tá­­gabb család, a rokonság átlagon felüli anyagi háttere adhat re­ményt a saját lakás megvásárlá­sához. Görömbölyi László Magyar Nemzet Bajcsy-Zsilinszky nyomdokain Szókimondó és felelősségteljes jelenlét „Legyen a magyar a jövőben gerinces!" — A gondolat Bajcsy- Zsilinszky Endréé, s ebben benne van életének minden tanulsága, példázata, és ambivalenciája. Hiszen tükrözi erkölcsi és politi­kai nézeteit, és azt a harcot, ame­lyet a magyar nép, a magyar tár­sadalom érdekében szükségesnek látott megvívni. Születésének századik évfordu­lóján nevét viselő baráti társa­ság alakult, amelyik azóta is aktí­van részt vesz a közéletben. Dr. Vigh Károly történésszel, a tár­saság elnökével, Morvay László nyugdíjassal, a Szép Magyar Könyv verseny titkárával, elnök­­helyettessel és Ruttkay Levente újságíróval, a társaság külkapcso­­lataiért felelős titkárával a meg­alakulás, a tevékenységi körrel kapcsolatos kérdésekről beszél­gettünk. — Vajon miért tartották szük­ségesnek 1986-ban, hogy megala­kítsanak egy ilyen társaságot? — A magyarázat egyszerű és kézenfekvő — mondja dr. Vigh Károly. — Bajcsy-Zsilinszky gyakorlatilag ugyanis eltűnt a magyar történelemből. Legföljebb kivégzésének évfordulóján emlé­keztek meg róla, tulajdonképpen csak mártírhalálát értékelték. Sajnos, vele kapcsolatban sokáig élt egy szektás, dogmatikus tör­ténelemszemlélet, amely még 1973-ban is elérte, hogy például Bajcsy-Zsilinszky külpolitikai né­zeteit taglaló kandidátusi érteke­zés tudományos vitája zártkörű legyen. Alig ismerik... — Értékelésével, megítélésével kapcsolatban mennyit változott azóta a helyzet? — Bár a nyolcvanas évek kez­dete óta némileg átértékelődött a helyzet, de igazán nem annyira, hogy a köztudatban hiteles kép alakuljon ki róla. A felnövekvő ifjú generáció ugyanis gyakorla­tilag alig tud róla valamit. — Megítélésük szerint mi volt az oka a Bajcsy-Zsilinszky­vel kapcsolatos elhibázott történe­lemszemléletnek? — Személyének, politikai tevé­kenységének reális megítélésével ugyanis más megvilágításba ke­rült volna az antifasiszta küzde­lem. Pedig ennek az összefogás­nak ő volt egyértelmű és kiemel­kedően nagyformátumú vezér­alakja, aki politikailag, morálisan is a magyar progresszió élére áll­hatott. Ő mindvégig politikailag intakt maradt, aki fegyverrel is szembeszállt a német megszál­lókkal. — Ha úgy tetszik ez a múlt. Mégis személyisége, élete, politi­kai törekvései mennyire aktuáli­sak a jelenben? -­­ —­ Ebben a példaképeiket vesz­tett korban — mondja Morvay László — az ő élete, habitusa al­kalmas arra, hogy a XX. századi történelmünkből olyan férfiút vá­lasszunk, aki tényleg példakép lehet Am­ikor a Szovjetunióban elindult a glasznoszty és a pe­resztrojka, úgy gondoltam, itt az idő a cselekvésre, hogy Bajcsy- Zsilinszkyt a megfelelő polcra helyezzük. — Mi a Bajcsy-Zsilinszky End­re Baráti Társaság tevékenységé­nek a célja? — Elhatározott szándékunk a bátor, nyílt szókimondó és fele­lősségteljes jelenlét a magyar közélet nekünk jutó területén. Aggódva vizsgáljuk a sorskérdé­seket, mivel megtisztelő felada­tunk névadónk emlékének, idő­szerű történelmi példaadásának, hazafiságának ébrentartása. Vagyis, hogy megismertessük eze­ket a magyar nemzet felelősen gondolkodó tagjaival. Választ keresve sorskérdéseinkre — Hogyan jött létre a társa­ság? Gondolom önmagában az ke­vés lett volna, hogy néhányan elhatározzák a megalakítását. Szükséges, hogy politikai és anya­gi támogatást is kapjon.­­ Amikor az ötlet felvetődött, természetesnek számított, hogy idősebb emberekből álló csapat jött össze, akik valamilyen for­mában még kapcsolatban lehet­tek Bajcsy-Zsilinszkyvel, vagy annak politikai elképzeléseivel, örökségével. Azt hiszem az is ter­mészetes, hogy elsődlegesen értel­miségiek alakították meg ezt a baráti kört. "De hogy időszerű volt jelentkezésünk azt bizonyít­ja, elképzeléseinket kezdettől fogva támogatta a Hazafias Nép­front. Eleinte a VI. kerületi helyi­ségében kaptunk helyet. — Mit tekint feladatának a társaság? " — Először is Bajcsy-Zsilinszky Endre szellemi és tárgyi hagya­tékainak felkutatását, nyilvános­ságra hozatalát, ezzel kapcsolat­ban a magyar sorskérdések vizs­gálatát, megvitatását — folytatja dr. Vigh Károly. — Így aztán nem mondhatunk le a határain­kon innen és túl élő magyarok egyéni és közösségi boldogulásá­nak elősegítéséről, a mindennemű elnyomás és kiszolgáltatottság megszüntetéséért folytatott küz­delemről, a demokratizmus széle­sítéséről.. — Tenni akarunk — veszi át a szót Ruttkay Levente —hazánk történelmi és kulturális örökségé­nek megbecsüléséért, megőrzésé­ért. Részt akarunk venni a haza­szeretetre nevelésben, a közéleti tisztaságért, a demokratikus nem­zeti egység fejlesztéséért folyó munkában. De ide tartozik az a tevékenység is, amelyet a Duna menti népek őszinte, megbékélő együttműködéséért végzünk, be­leértve ebbe a határainkon túl élő magyar kisebbségek jó sorsának és emberi jogai szavatolásának biztosítását. —­ Gondolom az önök munká­jának különös aktualitást ad 12 ország jelenlegi gazdasági, tár­sadalmi állapota. — A mai válságból a kiút megtalálásához — mondja dr. Vigh Károly — széles társadalmi összefogás szükséges. Mi ehhez kívánunk segítséget nyújtani és teret szándékozunk adni a párbe­szédre. — Ma, a cselekvés idején — folytatja Morvay László — az a döntő, hogy ebben a munkában részt vevők közül kik akarnak de­mokráciát, kik vannak igazán a megújulás mellett, illetve kik azok, akik ezt ellenzik. Mi, egyet­értve Pozsgay Imrével, a HNF főtitkárával, a demokratikus szo­cializmus hívei vagyunk. Vagyis feladatunknak tartjuk, hogy bi­zalmat teremtsünk a társadalom­ban a reformok véghezvitelére. Hiszen elkészültek már azok a do­kumentumok, amelyek megfelelő alapul szolgálnának a továbblé­pésre, megvalósításuk növelné a társadalom tűrőképességét. Ugyanakkor tisztán látszik: ma már annyira felgyorsultak az ese­mények, hogy félő, ha nem lé­pünk, kifutunk az időből. Környezeti hatások — Mindezek izgalmas és húsba vágó gondok. A fogalmak és cé­lok elvi tisztázása persze nélkü­lözhetetlen, de mindezek gyakor­lati megvalósítására hogyan van mód a baráti társaság keretei kö­zött? — Minden ilyen társaságnak — mondja Ruttkay Levente — van egy úgynevezett hic et nunc kor­szaka, vagyis amikor ezek éppen kisebb méretűknél, mozgékonysá­guknál fogva érzékenyebben rea­gálnak a társadalmi feszültségek­re, mint más szervezetek. Olyan emberek csatlakoznak hozzánk, akik bizonyos problémák megol­dásában már régóta fáradoznak. Így a társaságunk keretén belül működik egy operatív környezet­­védő csoport. Legutóbb például az új Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium állam­titkárával, számos országgyűlési képviselővel tanácskoztak a meg­oldásra váró problémákról. Van egy úgynevezett „menedék bizott­ságunk" is, ez a Magyarországon letelepedni szándékozó honfitár­sainknak szerez állást, munkahe­lyet, nyújt némi anyagi segítsé­get. — Olyan programokat szerve­zünk — folytatja Morvay László —, amelyek a napjainkban élő kérdésekre keresik a választ. Így került sor arra, hogy szervezé­sünkben megvitatásra kerüljenek például az Elnöki Tanács tevé­kenységével, vagy az egyesületi törvénnyel kapcsolatos elképzelé­sek. Olyan előadókat kérünk föl, akik egy-egy kör szakavatott is­merői. — Mindez gondolom pénzbe kerül. Milyen tőkével rendelke­zik a társaság? — Elnyertük ugyan az MTA­­Soros Alapítvány Bizottság támo­gatását, de nagyrészt továbbra is tagjaink és rokonszenvező bará­taink támogatására számíthatunk. — Hány tagja van a társaság­nak? — A tagok száma ötszáz kö­rül mozog, de több ezren vannak azok, akik szimpatizálnak velünk. Boros István Kolduló barátok írásos emlékei Latinból magyarra fordítják a História Domust Egyre kevesebben foglalkoz­nak tanulmányaik során a latin nyelvvel, csökken a latinul ér­tően tudó muzeológusaink, levél­tárosaink száma. Az ősi Szerelm­­e községben, Baján túl dolgozik Kapocs Sándor plébános, egyike azoknak, a­kik aktívan segítik a homályos rejtekükből előkerült sárgult papírok fakó latin betűi­nek elénk tárását. A bajai Ferences rend ira­tai Valamilyen úton a pécsi levél­tárba kerültek, a bajai városi le­véltár anyagaival együtt, majd onnan a Kecskeméti Megyei Le­véltárba, ahol a Bajai Városi Levéltár anyagát őrzik. A nem­rég felszínre került értékes lelet­nek, a História Domusnak na­gyon örültünk. Két kötetét sike­rült eddig latinból lefordítani. — Mikor kezdte a latin szöveg fordítását? ’ — Korábban Szeretm­e és Katymár középkori okleveleit fordítottam latinból, majd kö­rülbelül hét évvel ezelőtt a Türr István Múzeum jelenlegi igazga­tója, Kőhegyi Mihály kért fel, hogy vállaljam el ennek az iz­galmas, ekléziasztikus munká­nak a fordítását, feldolgozását. Nem könnyű a feladat, hiszen a bejegyző keze nyomán az írás gyakorta változott, sajátos írás­módot, egyéni rövidítéseket hasz­náltak. Egyfajta különleges la­tin irodalmi búvármunka ez. — Milyen időtávot ölel fel a História Domus? — 1735. július 10-től tárja elénk a szerzetesrend történetét szinte napról napra, ameddig én ismerem, 1889. november 30-ig. Eleddig több mint ezerötszáz gé­pelt oldalt tesz ki az első két könyv fordítása , a lábjegyzetek, a szükséges ma­gyarázatok nélkül. A harmadik könyv fordítására — mely 1949- ig öleli fel a­­történelmet —,majd ezután kerül sor. — Milyen kultúrtörténeti ér­tékekkel leszünk gazdagabbak a fordítással? — A Ferences rend itteni tör­ténete­­Baja régmúlt kultúrájáról, népe életéről szolgáltat értékes, eddig ismeretlen adalékokat. Ezen kívül különböző szakmo­­nográfiák készítéséhez­­lehet hasznos segítő, forrásanyag. A legmélyebb benyomást rám a szabadságharc éveinek bejegy­zései tették. A legkevésbé érezhe­tő ebben a történelemkönyvek pátosza, sokkal inkább a min­dennapok gondjai, a túlélés ag­godalmai és a császári ház irán­ti hűség. Történnek ugyan utalá­sok lelkes hazafiakra, rendta­­goikra is, de általában az a kép alakul az olvasóban, hogy a vá­ros polgársága nagyobb hátrányok nélkül szeretné „átvészelni” a küzdelmeket. A napi események krónikája tárgyi leírás, aggódás a kisembereik körülményeiért. — Milyen benyomásokat éb­reszthet a könyv olvasása? — II. József­­korát végigolvasva például úgy érzi az ember, hogy a barátok életük addigi, jellemző­it bár sajnálták, de oly hogy volt az uralkodó iránti tiszteletük, hogy nem, érezték a megszorítá­sokat­ béklyónak, nem fűztek hozzá jeremiádát, hogy koldulá­sukat rendeletileg megszüntet­ték. Nem a megszorítást éreztet­ték, hanem a megoldást firtat­ták ... II. József valláspolitikája megdöbbentette a rendtagokat, de tartózkodtak — legalábbis a hivatalos bejegyző — a szenve­délyes bírálattól. Történelmi ér­dekességek is szép számmal van­nak a könyvekben. A História Domus I. kötet 62. oldalán a ba­jai rendház tagjainak a névsora szerepel. A filozófia tanulók kö­zött az 1773. évben beírva: Dominicus Martinovich. — Mi lesz a fordítás várható sorsa? — Baja Város Tanácsa vállalta a korábbi költségeiket. A har­madik könyv lefordításához nem tudjuk, lesz-e szponzor. A Ma­gyar Tudományos Akadémia ér­deklődést mutat kultúrtörténeti érdekességei miatt a könyv két­nyelvű kiadása iránt. Remélem, a teljes lefordított­ anyag Baja, valamint a Felső-Bácska vidék és a­­megye történeti, szakmai kutatásának tárgyi forrása le­het. 8. P. Wahorn András kiállítása megtekinthető a Francia Intézetben .A Magyar Nemzet megkérdezte: Mi a tanács haszna a kábeltévés szolgáltatásból? Különös hírt tett közzé a mi­nap Budapest legnépesebb kerü­letének, a tizenegyediknek a ta­nácsa. Eszerint nem is csekély arányban, 65 százalékos részese­déssel tulajdonosa a GLOBAL Kábeltelevíziós Korlátolt Fele­lősségű Társaságnak. Technikai eszközökkel, a szolgáltatáshoz szükséges helyiségekkel és sze­rény arányban készpénzzel lett üzleti társa a Magyar Hitelbank Rt. egyik leányvállalatának. Min­den bizonnyal nyereséget hozó vállalkozás a kábeltelevíziós há­lózat kiépítése, s szolgáltatásai­nak­­áruba bocsátása. Ám a ta­nács a hasznot nem másra kí­vánja felhasználni, mint a stú­diónak, a technikai bázisnak a fejlesztésére. A többi között ezt válaszolta az elnökhelyettes, Szi­lágyi Balázs a kérdésre: a köz pénzét melyik­­zsebébe nyúlva vette ki a tanács és ruházta be a­ vállalkozásba, a hasznot pedig melyik zsebébe teszi vissza? — A lakossággal való kom­munikáció hatékony eszközét látjuk a kábeltelevíziós hálózat­ban. Nemcsak arra lesz ugyanis mód, hogy a két magyar tévé­műsort, a környező országok té­véprogramjait, a szovjet, illetve a már engedélyezett két angol és egy francia nyelvű távközlési­ műhold közvetítette adást vi­gyük be a lakásokba. Olyan elektronikus jeleket is házhoz szállítanak a kábelek, amelye­ket helyi stúdióban, helyi techni­kával állítunk elő. Meggyőződé­sem, hogy a lakosság igényli a a nyílt és nyilvános tájékozta­tást, s a legkevesebb, hogy be­pillantást nyerjenek az emberek a helyi közélet alakításába, egyetlen­­ gombnyomással ott le­gyen bárki a tanács testületi ülé­sein, sőt a vb-tanácskozásokon is. A tanácstagok például nem engedhetik majd meg maguknak azt a luxust, hogy csöndben vé­gigüljék és néhány gépies sza­vazattal letudják ezeket a kerü­let életében alapvető fontosságú eseményeket. — Nem lesz ez kicsit drága mulatság? — Miért lenne az? A kft tíz­millió forintos alaptőkével in­dult. A Gazdagréten már műkö­dő hálózatnak megfelelően a cég szakemberei kialakítják majd az úgynevezett szelektív, sokcsator­nás kábeltelevíziós rendszereket mind nagyobb körben. Igény van rájuk, a jelentkezők száma a XI. kerületben és környékén már most meghaladja a 40 ezret. Főleg a lakótelepek számára elő­nyös ez a szolgáltatás, mert a mindmáig ismert és alkalmazott, de többnyire gyenge minőségű, régi rossz szabvány szerint ké­szülő nagyközösségi antenna­­rendszereket végre kicserélhetik, s helyükbe olyan szolgáltatás lép­het, amelyik a már említett té­véműsorokon és helyi közéleti programokon túl alkalmas a ma még csak külföldön használt számítógépes kapcsolattartásra is. Távlatilag 22 tévéprogram s a Gazdagréten már most is meg­lévő, évi 104 játékfilmet bemu­tató moziprogram teszi teljessé a szolgáltatást. Ezért a belépni szándékozóktól, attól függően, hogy ki hol él, más és más egy­szeri beruházási költséget kér a kft. A sűrűn lakott lakótelepe­ken otthononként 1200 forintot, a nagy bérházakban 6 ezer fo­rintot, a családi házas körzetek­ben 6—10 ezer forintot kérnek. A havi 30 forintos díj fedezi a postának és a Szerzői Jogvédő Hivatalnak járó összeget, vala­­mint a műszaki k karbantartás költségeit. (gergely) ! 7

Next