Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
/fi sor CHANNEL MŰHOLDAS TV-MŰSORLAP Két hétre előre a részletes program! NÉPSZERŰEN A SZÁMÍTÁSTECHNIKÁRÓL Számítógépes programmelléklet, hírek az informatika világáról mikrovilág NEMZETKÖZI INFORMATIKAI MAGAZIN A moldvai csángóknál— 1947-ben Örömmel olvastam Kiss Károly beszámolóját a Magyar Tudományos Akadémia csángó tárgyú ülésszakáról (Magyar Nemzet, 1988), akárcsak tavalyi, szeptember 2-i és 5-i számukban Diurnus, illetve ugyancsak Kiss Károly megemlékezését a moldvai csángó iskolák négy évtizeddel azelőtti megteremtéséről. Úgy hiszem, hasznos föleleveníteni néhány akkori, politikatörténeti és művelődéstörténeti tényt Az 1946-os romániai választások eredményeképpen a Magyar Népi Szövetség huszonkilenc képviselőt juttatott be a bukaresti parlamentbe. Egyikük, Czikó Nándor, aki később magas tisztséget töltött be a román közoktatásügyi minisztériumban, 1947 júliusában körútra indult a moldvai csángó falvakba. Meglátogatta Lészped, Klézse és Ferdinándújfalu lakóit és népgyűléseken ismertette a kormány, a romániai demokrácia erőinek (köztük a Magyar Népi Szövetségnek) a szilárd elhatározását, megteremteni a teljes nemzeti egyenlőséget. Ezek voltak az első olyan gyűlések, amelyeken magyarul szólt valaki a csángókhoz. S hogy a kimondott szónak foganatja legyen: ezekben a falvakban alakították meg a Magyar Népi Szövetség első moldvai szervezeteit A magyar nyelvű gyűjtések mámoros hangulata nem feledtette, hogy a szabad nyelvhasználat egyelőre még súlyos nehézségbe ütközik. Voltak katolikus lelkészek, akik súlyos büntetéssel, egyházi átokkal fenyegették híveiket, ha magyarul mernek imádkozni és énekelni. Egy papot — aki a hívek pártjára állt — a iasi-i püspökség felfüggesztett az állásából. Czikó Nándor ismerhette a helyzetet mert a ferencesek akkori kolozsvári nyomdájában megjelent magyar imakönyveket vitt a csángó falvakba; megkezdődött a Falvak Népe című magyar nyelvű hetilap terjesztése is, s az első magyar ABC-könyvek is megjelentek a moldvai csángó falvakban. Czikó Nándor a kommunista pártra és az Ekésfrontra is támaszkodhatott munkájában. Utazása eredményeiről, tapasztalatairól jelentést tett jegyzőkönyvet irt és feljegyezte a szemtanúk vallomásait. A korabeli sajtó is beszámolt a Moldvában tapasztaltakról: „Czikó Nándor képviselő nyomban Bókába való megérkezése után felvette a kapcsolatot a Demokratikus Pártok Blokkjának helyi vezetőségével, s a DPB szervei készséggel állottak rendelkezésére s részletes felvilágosításokkal és támogatással látták el. Innen indult el Czikó a Csángó vidékre, mely mint ismeretes, a Szeret folyó és a Kárpátok között terül el Itt egész összefüggő csángó szigetek vannak. Például a szentmáriai járás 17 falva közül 12 tiszta csángó. Elsőnek a Bókától 22 kilométerre északra, a piatra neamti országút mentén fekvő Lészped községbe látogatott el A falu felé közeledő gépkocsi ott suhant el a temető mellett. Nagy galámbdúcos kapuja van a temetőnek s rajta öreg betűkkel bevésve a felírás: -Ahogy ti vagytok,mi is voltunk, ahogy mi vagyunk, ti is lesztek por és hamuk*. Az emberek, amikor meghallották, hogy itt van a Magyar Népi Szövetség országos képviselője, hamarosan odagyűltek. Megindult a szó és megindult a panasz. Az egyszerű, töredezett szavakból megdöbbentő kép bontakozott ki. Lészped csángó népének késhegyig menő harcot kell vívnia azért is, hogy anyanyelvén imádkozhassék, hogy anyanyelvén sirathassa el a halottast.” A korabeli tudósítást hadd szakítsam félbe egy pillanatra. Nem árt eltűnődni a negyven év előtti írás optimizmusán. Lészped és Moldva csángósága abban a történelmi pillanatban nem volt egyedül. Lészpednek ... ezt a harcot ma már nem a hatóságokkal kel vívnia. A reakciós diktatúra és az Antonescu fasizmus elsöprése után, a demokratikus Croza-kormány hatóságai lehetővé tették számukra a szabad nyelvhasználatot. A hatóságok, a nemzetiségi minisztertől egészen a megyefőnökig, mindenütt a legteljesebb jóindulattal kezelik a csángók ügyét és támogatják őket az anyanyelvért vívott harcukban." így a tudósító. (Világosság, 1947. augusztus 11.) Lészped népe többféle papot is megismerhetett A kedélyeket Minucz páter kavarta fel, aki merészelt magyarul prédikálni és imádkozni. Alig jutott el azonban e nem mindennapi eseménynek a híre a iasi-i (jászvárosi) püspökségre, máris menesztették, s helyette Simon Ferencet küldték. De adjuk át a szó a Világosság tudósítójának: „Ez a csángóból nevelt janicsárpap azzal kezdte működését, hogy hangos szóval kihirdette, a templomban senki sem imádkozhatik magyarul, mert aki magyarul, a sátán nyelvén imádkozik, az a pokolba fog jutni. — Körülfogták, könyörögtek neki, letérdel tek előtte, sírva kérték, engedje meg, hogy anyanyelvükön szóljanak istenhez. Simon Ferenc nem engedett Erre a hívek kivonultak, s a templom fala körül letérdelve kezdtek magyarul imádkozni Simon Ferenc, aki isten szolgájának merészelte magát nevezni, erre bottal rohant rájuk s bezárta a templomot" Történtek különb dolgok is. Simon Ferenc leszedette a toronyból a harang kötelét, hogy ne szólalhasson meg többé a harang sem. .. végül a soviniszták régi jelszavát vette elő, s hangosan kiabálta, hogy aki magyarul akar beszélni, az váltsa meg útlevelét és menjen Budapestre!" A nemzetiségi alminiszter és a kultuszminiszter írásban és szóban engedélyezte az istentiszteleteknél a magyar nyelv használatát, s amikor a község lakói véleményét kérdezték, 310:92 arányban a magyar nyelvű istentisztelet mellett döntöttek. Egyelőre azonban hiába. 1947. január 9-én a iasi-i püspök küldötte közölte a község lakóival, hogy a templomban csak latin és román nyelvű misézés folyhat. De ők már nem nyugodtak bele helyzetükbe, küldöttséget menesztettek a püspökhöz, kérve őt a jobb belátásra. „A püspök erre így válaszolt: ,,Sem ő, sem pedig az állam nem tiltja a magyar nyelvű istentiszteletet Ellenben... s itt egy ■hosszú felsorolásba kezdett, utalva arra, hogy már egyszer deportálták volna a csángókat a magyar beszéd miatt, ha papjaik közbe nem vetik magukat Utalt arra is, hogy ez ismét megtörténhetik." S bár a püspök végül is 1947. május 17-én kiadott 317-es számú rendeletében engedélyezte a magyar nyelvű liturgiát, Simon Ferenc egyházi átokkal sújtotta mindazokat, akik leghatározottabban síkraszálltak a magyar nyelvhasználat mellett Sőt: felszólította az embereket, hogy a kiátkozottaknak ne köszönjenek, a kútról vizet ne engedjenek hordani... A felbolydult falu kitörő örömmel hallgatta Czikó Nándor hozzájuk intézett magyar nyelvű beszédét „Czikó képviselő ismertette a Magyar Népi Szövetség és a román és magyar nép közös harcának az eredményét. Utalt arra, hogy jogaink gyakorlatba való átvitelére szükséges itt is az MNSZ megszervezése. Lészped népe nagy lelkesedéssel, könnyezve hallgatta magyar beszédét és megalakította Csángóföld első MNSZ-szervezetét. Elnöknek Zöld Ferencet, alelnöknek Tóth Györgyöt és Jena Antalt választották meg. A választás után Hagiu kommunista képviselő és Dionisie Ionescu kommunista megyefőnök szóltak az egybegyűltekhez és üdvözölték az újonnan megválasztott vezetőséget, sok szerencsét kívánva munkájukhoz. A népgyűlés őket is lelkesen megéljenezte, megértve, hogy a román demokrácia síkraszáll e magára maradott népért." (Világosság, 1947. augusztus 11.) Hónapokkal később, amikor újságírók faggatták Czikó Nándort bukaresti lakásán, tapasztalatairól szólva többek között így emlékezett: „A nép nem fél már rosszindulatú papjaitól — és most már tudja, hogy mi a szabadság. (...) Lészpeden is felbátorodott a nép. Kint járt a faluban a múltkor Bákóból a megye főnök és megkérdezte a falusiakat, hogy milyen nyelven beszélnek. Egy talpraesett csángó azt válaszolta neki, hogy hétfő reggeltől vasárnap estig csak magyarul, a templomban azonban vasárnap két órán át románul, mert így parancsolta a pap.” A lészpedi nagygyűlésen, ahol ott volt a falu apraja-nagyja, a Czikó-beszéd után egy idős csángó felszólalt, s azt mondotta: „Képviselő testvér! Azt a hegyet is elhordjuk, ha Groza Péter mondja, csak hagyjanak magyarul beszélni a templomban is!" S még egy figyelemre méltó epizód, amelyet Czikó Nándor érdemesnek tartott elmondani: „A lészpedi nagygyűlésen felkeresett a Magyar Népi Szövetség helyi ifjúságának küldöttsége és elhívott a fiatalok gyűlésére. Egy nagy szoba és a pitvar tele volt fehér inges és vörös öves csángó ifjakkal, sok leány is volt köztük. Ragyogó arccal fogadtak és előadták mindazt, amit tizenkét nap alatt tanultak a Kolozsvárról hazaérkezett Kompoth Pétertől. (Ő volt az első, aki sikeres középiskolai vizsgát tett Kolozsváron a moldvai csángók közül!) — Nem tudtam a könnyeimet visszatartani — mondja —, amikor a verseket és az énekeket hallottam. A lészpedi magyarok úgy tudják ,hogy nyolcszáz éve laknak ott, s gyermekeik, akik még írni-olvasni sem tudnak magyarul, most anyanyelvükön adnak elő Petőfi-verseket Persze e kijelentés kicsit furcsán hatott, s az újságíró rögtön megkérdezte Czikót, hogy ez miként volt lehetséges, hiszen az olvasható szöveg számukra halott betűkből áll. „A csángók ügyesek. Kompoth Péter felolvasta a magyar szöveget. Társai román helyesírással leírták, amit hallottak, s románul írt magyar szövegből megtanulták a verseket, így jutott először szájukba Petőfi-verst" — felelte Czikó. (Világosság, 1947. október 24.) Később már nem volt szükség ilyen furfangos tanulási módszerre, hiszen (elsőként) Lészpeden is megnyílhatott a magyar nyelvű iskola. Hadd nézzük az 1947-es viharos esztendő záróakkordjának is beillő újságjelentést: „Czikó Nándor, miután visszatért csángóföldi körútjáról, a Magyar Népi Szövetség megbízásából felkereste az illetékes kormánytényezőket, s megkezdte velük a tárgyalásokat a csángó vidéken létesítendő magyar iskolák kérdésében. A nemzetnevelésügyi minisztérium egy román és egy magyar tanfelügyelőt küldött ki, akik végiglátogatták a csángó falvakat, számba vették az iskolaköteles magyar gyermekeket (...). Visszatérésük után jelentést tettek, amely alapján a minisztérium rendeletileg egyelőre nyolc magyar tanszéket létesített csángóföldön, négy faluban: Lészped, Klézsa, Ferdinándújfalu és Rakacsán községekben. A négy magyar tannyelvű moldvai iskola rövidesen megnyílik, s a megfelelő tanerők kiválasztása folyamatban van...” (Világosság, 1947. december 24.) Talán érdemes lenne egy gazdag dokumentumbreviáriumot kiadni a csángókról. Meggyőződésem, hogy széles olvasótáborra számíthatna. Enyedi Sándor Budapest Magyar Nemzet Pontatlan a Gelka Múlt év november 27-én egy 160 literes kétcsillagos Lehelhűtőszekrényt vásároltam jótállással. Mintegy tízszer nyitottam és zártam addig, mire a mélyhűtőtér csapóajtaja (amenynyire én meg tudom ítélni, gyártási hiba következtében) a jobb oldalon letörött. A garanciajegyen feltüntetett szervizek közül hozzám gyalog körülbelül 20 percnyi járásra lévő XX. ker., Kossuth L. utcai GELKA-nál január 28-án jeleztem a hibát, s a hibafelvevővel (bőséges hozzákészülődést biztosítva) megegyeztem, hogy február 2-án, 8 és 12 óra között várom a szerelőjüket. Eljön a 12 óra, telefonálok — udvarias válasz: „szerelőnk kinn van a területen, kérem, várjon még pár percet". Újabb 20 percet vártam hiába, majd elmentem. A GELKA vezetője, akinek panaszt tettem, nem kért elnézést, csupán arról tudakozódott, mikor, s melyik napszakban lesz időm a szerelőjüket fogadni. Utánanézett annak is, hogy van-e a mélyhűtőtérhez csereajtójuk, nehogy ismét hiába várjak. Megegyeztünk, hogy február 3-án reggel szerelőjük elsőnek, engem fog felkeresni, azaz legkésőbb 9 óráig megérkezik hozzám. Érdekes volt hallanom, hogy „törésre nem vonatkozik a garancia”, — tehát az új ajtó árát ki kell majd fizetnem. Vállaltam hogy fizetek, csak lássam végre a szerelőjüket Kilenc óráig otthon voltam, de hiába. Megtehetik. Ugyan ki vonná felelősségre a céget, „biztos közbejött valami”, vagy „mégsem találtak a raktárban mélyhűtő ajtót”. Magam a szolgáltatást az alábbi módon is el tudnám képzelni: A Hűtőgépgyár hosszabb időtávú használatra is alkalmas terméket gyárt, s készüléke meghibásodása esetén valóságos garanciát nyújt. A garanciális szervizek jegyzékén szerepeltetett GELKA pedig valóságos üzletnek tekinti, hogy a garanciális készülékeken keletkezett hibát is legjobb tudása szerint, s az elvállalt időben elhárítsa. Dr. Horváth Géza Budapest Ki alapította a Kölyök magazint? Elöljáróban: a Kölyök -magazin és a nevét „kikölcsönző” Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesület — jóllehet mindkettőnek az AISH a gazdája — két, egymástól független, egymással éppen csak köszönő viszonyban lévő vállalkozás. A Kölyök magazin szerkesztőbizottsága ezúttal nem óhajtja az összeomlott egyesület ügyeibe ártani magát Szólásának egyedüli oka Ambrus Sándornak, az egyesület volt ügyvezető elnökének ama nyilatkozata, amelyből az itt idézett félmondat kiragadható : „Amikor a Kölyök Magazint megalapítottam...” (Magyar Nemzet, 1988. február 22. szám, 5. oldal.) Nos, a Kölyök -magazint Berkes Péter író, lapszerkesztő és Csukás István író indította meg. Ők dolgozták ki a lap alapkoncepcióját fő tartalmi elemeit, ők nyújtottákbe megindításának javaslatát az illetékes felsőbb szerveknek, majd a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatójának. Ambrus Sándorral a kiadó ajánlatára kötöttünk egyességet. Megegyezésünk lényege az volt hogy a Berkes Péter vezette szerkesztőbizottság — amelynek tagjai rovatvezetőként funkcionálnak — szerkeszti ez újságot Ambrus pedig — arra alkalmas csapatot szervezve — gondoskodik a megjelenés technikai feltételeiről, általában a lap menedzseléséről. És ez a felállás — kisebb-nagyobb döccenőkkel — üzemelt is a Kölyök első próbaszámának (1986. december) megjelenéséig. E számot Ambrus Sándor nem kinevezés, hanem a szerkesztőbizottságon és a kiadón belüli megállapodás alapján jegyezte felelős szerkesztőként. Ez a felállás azonban nem bizonyult termékenynek. Ezt követően terjesztette elő a vezérigazgató a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalához javaslatát Berkes Péter felelős szerkesztői és Ambrus Sándor menedzser-igazgatói kinevezésére. Sajnálatos, de dokumentálható: Ambrus Sándor ezután is sok mindennel foglalkozott, csak azzal nem, amivel megbízták. Hónapokig tartó huzavona, kudarcba fulladt egyezkedési próbálkozások után a kiadó 1987 szeptemberével megszüntette a Kölyök-igazgatóságot, s vele Ambrus Sándormunkaviszonyát Ezzel a Kölyök magazin és Ambrus Sándorközött minden kapcsolat megszűnt. Ambrus nem távozott üres kézzel: mint saját tulajdonát vitte magával a Kölyök nevet Nekünk is fáj — és kínos —, hogy oda jutott vele, ahová jutott. A Kölyök magazin szerkesztőbizottsága Kedd, 1988. március 1. Nobel-díjasaink A Magyar Nemzet január 28-i számában, dr. Vajda Dezső Nobeldíjasaink című cikke jelent meg. A cikkben szereplő két, nyilván sajtóhibára hívom fel a figyelmet: 1. Szent-Györgyi Albert nem 1985-ben, hanem 1986-ban halt meg. 2. Wigner Jenő nem 1936-ban, hanem 1963-ban kapott Nobeldíjat Továbbá, meg kívánom jegyezni, hogy nem hét, hanem nyolc magyar származású, tudós kapott Nobel-díjat A cikkből kimaradt Zsigmondy Richárd(1865—1929), aki „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai körben alkalmazott módszerekért, melyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek", kapott 1926-ban kémiai Nobel-díjat. Zsigmondy sohasem feledkezett meg magyar származásáról. Salamon Endre Budapest* Dr. Bátyai Jenő (Szeged) a január 28-i számban megjelent íráshoz — fentieken kívül — megjegyzi: Hevesy György és Békésy György nevét — helytelenül— i-vel írtuk; kimaradt a felsorolásból az apai részről magyar származású. 1929-ben született John Polanyi kanadai fizikus is, aki akémiai reakció folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért kapott 1986-ban Nobel-díjat. Nagy Imre (1893—1976) kiállítása Gödön Nagy Imre Csikzsögödön született székelly parasztcsaládban. Csíksomlyón szerzett tanítói oklevelet. Katonaévei alatt hozta öszsze a véletlen Szőnyi Istvánnal, s ez a találkozás sorsdöntőnek bizonyult. A Budapesti Szépművészeti Főiskolán Aba Novákkal, Molnár C. Pállal tanult. Élete java részét Zsögödöntöltötte, félig-meddig maga is gazdálkodva. Miközben Zürichben, Kolozsváron, Firenzében, vagy Londonban állított ki, jutott nemzetközi hírnévhez, otthon, Zsögödön, a székely parasztok küzdelmes életét élte. Képein leggyakrabban a Székelyföld tájait, embereit ábrázolja. Különös színvilága a hegyvidék erdőrengetegének meseszerűségéből táplálkozik. A Tamási prózájával kapcsolatban emlegetett „tündéri realizmus” az ő képi világára is ráillik. Budapesten utoljára 1976- ban volt látható gyűjteményes kiállítása. Halála után Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában nyílt állandó kiállítása. Magyarországon néhány képe látható közgyűjteményekben. A gödi kiállítás azért kuriózum, mert olyan anyagot mutat be, amely magánkézben lévén, egyébként nem hozzáférhető. Ez a kollekció ma hazánkban egyedülálló. A kiállítás 1988. március 14-től látható a Nagyközségi Tanács nagytermében: 2131 Göd, Felszabadulás u. 81. Jámbor Gyula, a gödi József Attila Művelődési Ház igazgatója Nem állami érdek... Érdeklődéssel olvastam a Magyar Nemzet 1988. január 30-i számában a Kicsikkel mindent lehet? című írást Egy megye nyilvánosságának szinte teljes kizárásával eldönteni egy radioaktív temető létesítését kijelölni annak helyét majd a munkákat nagy intenzitással elkezdeni, csak a voluntarizmus győzelmeként könyvelhető el. Mert az állami érdek az állampolgárok, a falvak, a városok, a megyék érdekeiből integrálódik. Vajon az ófalusi alapítvány festői erdőit körülvevő falvak, Mecseknádasd, Ófalu, , Apátvarasd, Erdősmecske, Feked, Szebény, Venténd községek lakóinak milyen érdeke fűződik a műhöz, a dübörgő szállítójárművekhez és helikopterekhez ? De nem hiszem, hogy a létesítéséhez már anyagi fedezettel rendelkező hímesházai termálfürdő és üdülőtelep létesítésén szorgoskodók, vagy a megye idegenforgalmi intézményeinek vezetői is oda lennének a boldogságtól Az egész ország láthatta a közelmúltban a Magyar Televízió jóvoltából a minden idők legnagyobb bányaerőmű -komplexumának megálmodott létesítmények, Mány és Bicske sorsát. Az eredmény több mint lehangoló: Mány bezárása, a bicskei erőműépítkezés leállítása, a Tatabányai Szénbányák Vállalat felszámolása. Ez a voluntarizmus nagy csődje volt, de ezt már nem én mondom, hanem egy felelős ember a képernyőről. Azt remélem, csak mendemonda, hogy a hulladéktároló végleges helykijelölését a vadásztársaságok közötti pillanatnyi erőviszonyok döntötték el Ófalu— Feked kárára és Magyaregregy javára. Ha van ebben némi igazság, akkor ez nem valami megnyugtató geológiai-biológiai érv egy radioaktív tároló helyét illetően. A kis ország kis emberét lenyűgözi a gigantikus 1000 MW-os erőműblokk terve, de azért aggódik is egy megroggyant gazdaság ilyen mértékű (több százmilliárd forintos) terhelése miatt. Végül csak néhány szó a cikkel kapcsolatos reagálásokról. A Kossuth rádió január 30-i, reggeli adásában felhívta a figyelmet az eddig tabuépítkezéssel kapcsolatos, a Magyar Nemzetben olvasható cikkre. Amatőr baranyai környezetvédők felhívtak nyolc pécsi intézményt, tudakozódva a vélemények iránt Egy intézmény kivételével (megyei köjál) nem olvasták a cikket... Az igazság inkább az lehet, hogy a radioaktivitás veszélyessége miatt félnek a témától, mint ördög a tömjéntől. Kiss Sándor Pécs Importált gyógyszerek kísérőszövege Lapjuk február 9-i számában, a 3. oldalon megjelent „Eltűnt medicinák nyomában” című cikkizobelv ez az elképesztő mondást olvasható:Hazai készítmények mellett már van magyar nyelvű utasítás. Az import gyógyszereket a forgalmazók legkésőbb öt éven belül ellátják ilyen kísérőszöveggel Mi ez? Rémlátomás? Ez azt jelenti, hogy öt évig a beteg, gyógyszerszedésre kárhoztatott ember tájékozatlan marad az import medicináik mellékhatásai, bizonyos javallatai stb. tárgyában. Ezért felajánlom, hogy a következő nyelveken írt medicina kísérőszövegét nem 5 év alatt, de 2 nap alatt lefordítom: német, olasz, francia és angolról magyarra. A fizetséget ezért önökre bízom, konkrétan nem szabom meg, hogy hány szóért, mon odatért — mennyit kérek. Ugyanis én azok közé tartozónak érzem magam, akik kötelességüknek tekintik a másik embertársukon minden tudásukkal való segítést. Weninger V. László (cím a szerkesztőségben) MÉG BELÉPHET! A „Hegyvidék” Üdülőépítő Szövetkezet használati jogú üdülőegységeibe! SOPRONBAN, az Alsó-Lövérek, Panoráma útján a gesztenyésben öt épület nyújt pihenést. 1968 tavaszán az építés indul. Beléphet a Ml. sz. épületbe. MjJ*^ENT*MRÉN’ 0 Darázshegyi úton 61 üdülőegységre, erdővel határolt teleikre, a szervezes folyamatos, építkezés kezdése 1988 nyarán, HARKÁNYBAN, a központban, a fürdő megett. Az első épület a befejezéshez közeledik, a 2.. épület alapozása folyamatban a 3. épületbe lehet belépni. JELENTKEZÉS: a „Hegyvidék" központi irodában: Budapest XII., Üdöre u. 32. 1124 (gyalogbejáró az Oltvány utcában). Telefonügyelet 10-12 óráig és 15-18 óráig: 375-696. Jelentkezés: Jogi ügyintézés: Bp. 49. sz. OMK., Alkotás u. TI. 1123. Tel.: 556-011, 556-416. Kérjen tájékoztatót ! A leveleikre postafordultával tájékoztatót küldött ki