Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

/­fi­ sor CHANNEL MŰHOLDAS TV-MŰSORLAP Két hétre előre a részletes program! NÉPSZERŰEN A SZÁMÍTÁSTECHNIKÁRÓL Számítógépes programmelléklet, hírek az informatika világáról mikrovilág NEMZETKÖZI INFORMATIKAI MAGAZIN A moldvai csángóknál— 1947-ben Örömmel olvastam Kiss Károly beszámolóját a Magyar Tudomá­nyos Akadémia csángó tárgyú ülésszakáról (Magyar Nemzet, 1988), akárcsak tavalyi, szeptem­ber 2-i és 5-i számukban Diur­­nu­s, illetve ugyancsak Kiss Ká­roly megemlékezését a moldvai csángó iskolák négy évtizeddel azelőtti megteremtéséről. Úgy hiszem, hasznos föleleve­níteni néhány akkori, politika­­történeti és művelődéstörténeti tényt Az 1946-os romániai választá­sok eredményeképpen a Magyar Népi Szövetség huszonkilenc kép­viselőt juttatott be a bukaresti parlamentbe. Egyikük, Czikó Nándor, aki később magas tiszt­séget töltött be a román közok­tatásügyi minisztériumban, 1947 júliusában körútra indult a mold­vai csángó falvakba. Meglátogat­ta Lészped, Klézse és Ferdinánd­­újfalu lakóit és népgyűléseken ismertette a kormány, a romá­niai demokrácia erőinek (köztük a Magyar Népi Szövetségnek) a szilárd elhatározását, megterem­teni a teljes nemzeti egyenlősé­get. Ezek voltak az első olyan gyű­lések, amelyeken magyarul szólt valaki a csángókhoz. S hogy a ki­mondott szónak foganatja le­gyen: ezekben a falvakban ala­kították meg a Magyar Népi Szö­vetség első moldvai szervezeteit A magyar nyelvű gyűjtések mámoros hangulata nem feled­tette, hogy a szabad nyelvhasz­nálat egyelőre még súlyos nehéz­ségbe ütközik. Voltak katolikus lelkészek, akik súlyos büntetés­sel, egyházi átokkal fenyegették híveiket, ha magyarul mernek imádkozni és énekelni. Egy pa­pot — aki a hívek pártjára állt — a iasi-i püspökség felfüggesz­tett az állásából. Czikó Nándor ismerhette a helyzetet mert a ferencesek akkori kolozsvári nyomdájában megjelent magyar imakönyveket vitt a csángó fal­vakba; megkezdődött a Falvak Népe című magyar nyelvű hetilap terjesztése is, s az első magyar ABC-könyvek is megjelentek a moldvai csángó falvakban. Czikó Nándor a kommunista pártra és az Ekésfrontra is tá­maszkodhatott munkájában. Uta­zása eredményeiről, tapasztalatai­ról jelentést tett jegyzőkönyvet irt és feljegyezte a szemtanúk vallomásait. A korabeli sajtó is beszámolt a Moldvában tapasztaltakról: „Czikó Nándor képviselő nyom­ban Bókába való megérkezése után felvette a kapcsolatot a De­mokratikus Pártok Blokkjának helyi vezetőségével, s a DPB szer­vei készséggel állottak rendelke­zésére s részletes felvilágosítá­sokkal és támogatással látták el. Innen indult el Czikó a Csángó vidékre, mely mint ismeretes, a Szeret folyó és a Kárpátok kö­zött terül el Itt egész összefüg­gő csángó szigetek vannak. Pél­dául a szentmáriai járás 17 falva közül 12 tiszta csángó. Elsőnek a Bókától 22 kilomé­terre északra, a piatra neamti országút mentén fekvő Lészped községbe látogatott el A falu felé közeledő gépkocsi ott suhant el a temető mellett. Nagy ga­lám­bdú­cos kapuja van a temető­nek s rajta öreg betűkkel bevés­ve a felírás: -Ahogy ti vagy­tok,­­mi is voltunk, ahogy mi vagyunk, ti is lesztek por és ha­muk*. Az emberek, amikor meghal­lották, hogy itt van a Magyar Népi Szövetség országos képvi­selője, hamarosan odagyűltek. Megindult a szó és megindult a panasz. Az egyszerű, töredezett szavak­ból megdöbbentő kép bontako­zott ki. Lészped csángó népének késhegyig menő harcot kell vív­nia azért is, hogy anyanyelvén imádkozhassék, hogy anyanyel­vén sirathassa el a halottast.” A korabeli tudósítást hadd sza­kítsam félbe egy pillanatra. Nem árt eltűnődni a negyven év előt­ti írás optimizmusán. Lészped és Moldva csángósága abban a történelmi pillanatban nem volt egyedül. Lészpednek ... ezt a harcot ma már nem a hatóságok­kal kel vívnia. A reakciós dik­tatúra és az Antonescu fasizmus elsöprése után, a demokratikus Croza-kormány hatóságai lehe­tővé tették számukra a szabad nyelvhasználatot. A hatóságok, a nemzetiségi minisztertől egészen a megyefőnökig, mindenütt a leg­teljesebb jóindulattal kezelik a csángók ügyét és támogatják őket az anyanyelvért vívott harcuk­ban." így a tudósító. (Világosság, 1947. augusztus 11.) Lészped népe többféle papot is megismerhetett A kedélyeket Minucz páter kavarta fel, aki merészelt magyarul prédikálni és imádkozni. Alig jutott el azon­ban e nem mindennapi ese­ménynek a híre a iasi-i (jászvá­rosi) püspökségre, máris menesz­tették, s helyette Simon Ferencet küldték. De adjuk át a szó a Vi­lágosság tudósítójának: „Ez a csángóból nevelt janicsárpap az­zal kezdte működését, hogy han­gos szóval kihirdette, a templom­ban senki sem imádkozhatik magyarul, mert aki magyarul, a sátán nyelvén imádkozik, az a pokolba fog jutni. — Körülfog­ták, könyörögtek neki, letérdel­­ tek előtte, sírva kérték, engedje meg, hogy anyanyelvükön szól­janak istenhez. Simon Ferenc nem engedett Erre a hívek kivo­nultak, s a templom fala körül letérdelve kezdtek magyarul imádkozni Simon Ferenc, aki isten szolgájának merészelte ma­gát nevezni, erre bottal rohant rájuk s bezárta a templomot" Történtek különb dolgok is. Simon Ferenc leszedette a torony­ból a harang kötelét, hogy ne szólalhasson meg többé a ha­rang sem. .. végül a sovinisz­ták régi jelszavát vette elő, s hangosan kiabálta, hogy aki ma­gyarul akar beszélni, az váltsa meg útlevelét és menjen Buda­pestre!" A nemzetiségi alminiszter és a kultuszminiszter írásban és szóban engedélyezte az istentisz­teleteknél a­­ magyar nyelv hasz­nálatát, s amikor a község la­kói véleményét kérdezték, 310:92 arányban a magyar nyelvű isten­­tisztelet mellett döntöttek. Egy­előre azonban hiába. 1947. január 9-én a iasi-i püspök küldötte kö­zölte a község lakóival, hogy a templomban csak latin és román nyelvű misézés folyhat. De ők már nem nyugodtak bele helyze­tükbe, küldöttséget menesztettek a püspökhöz, kérve őt a jobb be­látásra. „A püspök erre így válaszolt: ,,Sem ő, sem pedig az állam nem tiltja a magyar nyelvű isten­tisz­teletet Ellenben... s itt egy ■hosszú felsorolásba kezdett, utal­va arra, hogy már egyszer depor­tálták volna a csángókat a ma­gyar beszéd miatt, ha papjaik közbe nem vetik magukat Utalt arra is, hogy ez ismét megtör­ténhetik." S bár a püspök végül is 1947. május 17-én kiadott 317-es számú rendeletében engedélyezte a magyar nyelvű liturgiát, Simon Ferenc egyházi átokkal sújtotta mindazokat, akik leghatározot­tabban síkraszálltak a magyar nyelvhasználat mellett Sőt: fel­szólította az embereket, hogy a kiátkozottaknak ne köszönje­nek, a kútról vizet ne engedje­nek hordani... A felbolydult falu kitörő öröm­mel hallgatta Czikó Nándor hoz­zájuk intézett magyar nyelvű be­szédét „Czikó képviselő ismer­tette a Magyar Népi Szövetség és a román és magyar nép kö­zös harcának az eredményét. Utalt arra, hogy jogaink gyakor­latba való átvitelére szükséges itt is az MNSZ megszervezése. Lészped népe nagy lelkesedéssel, könnyezve hallgatta magyar be­szédét és megalakította Csángó­föld első MNSZ-szervezetét. El­nöknek Zöld Ferencet, alelnök­­nek Tóth Györgyöt és Jena An­talt választották meg. A választás után Hagiu kom­munista képviselő és Dionisie Iones­cu kommunista megyefőnök szóltak az egybegyűltekhez és üdvözölték az újonnan megvá­lasztott vezetőséget, sok szeren­csét kívánva munkájukhoz. A népgyűlés őket is lelkesen meg­éljenezte, megértve, hogy a ro­mán demokrácia síkraszáll e magára maradott népért." (Vilá­gosság, 1947. augusztus 11.) Hónapokkal később, amikor újságírók faggatták Czikó Nán­dort bukaresti lakásán, tapasz­talatairól szólva többek között így emlékezett: „A nép nem fél már rosszindulatú papjaitól — és most már tudja, hogy mi a sza­badság. (...) Lészpeden is felbá­torodott a nép. Kint járt a falu­ban a múltkor Bákóból a me­gye főnök és megkérdezte a falu­siakat, hogy milyen nyelven be­szélnek. Egy talpraesett csángó azt válaszolta neki, hogy hétfő reggeltől vasárnap estig csak ma­gyarul, a templomban azonban vasárnap két órán át románul, mert így parancsolta a pap.” A lészpedi nagygyűlésen, ahol ott volt a falu apraja-nagyja, a Czikó-beszéd után egy idős csán­gó felszólalt, s azt mondotta: „Képviselő testvér! Azt a hegyet is elhordjuk, ha Groza Péter mondja, csak hagyjanak magya­rul beszélni a templomban is!" S még egy figyelemre méltó epi­zód, amelyet Czikó Nándor ér­demesnek tartott elmondani: „A lészpedi nagygyűlésen fel­keresett a Magyar Népi Szövet­ség helyi ifjúságának küldöttsé­ge és elhívott a fiatalok gyűlésé­re. Egy nagy szoba és a pitvar tele volt fehér inges és vörös öves csángó if­jakkal, sok leány is volt köztük. Ragyogó arccal fogadtak és előadták mindazt, amit tizenkét nap alatt tanultak a Kolozsvárról hazaérkezett Kom­­poth Pétertől. (Ő volt az első, aki sikeres középiskolai vizsgát tett Kolozsváron a moldvai csán­gók közül!) — Nem tudtam a könnyeimet visszatartani — mondja —, ami­kor a verseket és az énekeket hallottam. A lészpedi magyarok úgy tudják ,hogy nyolcszáz éve laknak ott, s gyermekeik, akik még írni-olvasni sem tudnak magyarul, most anyanyelvükön adnak elő Petőfi-verseket Persze e kijelentés kicsit fur­csán hatott, s az újságíró rögtön megkérdezte Czikót, hogy ez mi­ként volt lehetséges, hiszen az olvasható szöveg számukra ha­lott betűkből áll. „A csángók ügyesek. Kompoth Péter felolvasta a magyar szöve­get. Társai román helyesírással leírták, amit hallottak, s romá­nul írt magyar szövegből meg­tanulták a verseket, így jutott először szájukba Petőfi-verst" — felelte Czikó. (Világosság, 1947. október 24.) Később már nem volt szükség ilyen furfangos tanulási mód­szerre, hiszen (elsőként) Lészpe­den is megnyílhatott a magyar nyelvű iskola. Hadd nézzük az 1947-es viharos esztendő záró­akkordjának is beillő újságjelen­tést: „Czikó Nándor, miután vissza­tért csángóföldi körútjáról, a Magyar Népi Szövetség megbízá­sából felkereste az illetékes kor­mánytényezőket, s megkezdte ve­lük a tárgyalásokat a csángó vidé­ken létesítendő magyar iskolák kérdésében. A nemzetnevelés­ügyi minisztérium egy román és egy magyar tanfelügyelőt küldött ki, akik végiglátogatták a csán­gó falvakat, számba vették az is­kolaköteles magyar gyermekeket (...). Visszatérésük után jelentést tettek, amely alapján a minisz­térium rendeletileg egyelőre nyolc magyar tanszéket létesített csángóföldön, négy faluban: Lész­ped, Klézsa, Fer­dinándúj­falu és Rakacsán községekben. A négy magyar tannyelvű moldvai iskola rövidesen megnyílik, s a megfele­lő tanerők kiválasztása folya­matban van...” (Világosság, 1947. december 24.) Talán érdemes lenne egy gaz­dag dokumentumbreviáriumot kiadni a csángókról. Meggyőző­désem, hogy széles olvasótábor­ra számíthatna. Enyedi Sándor Budapest Magyar Nemzet Pontatlan a Gelka Múlt év november 27-én egy 160 literes kétcsillagos Lehel­­hűtőszekrényt vásároltam­­­ jót­állással. Mintegy tízszer nyitot­tam és zártam addig, mire a mélyhűtőtér csapóajtaja (ameny­­nyire én meg tudom ítélni, gyár­tási hiba következtében) a jobb oldalon letörött. A garancia­jegyen feltüntetett szervizek közül hoz­zám gyalog körülbelül 20 perc­nyi járásra lévő XX. ker., Kos­suth L. utcai GELKA-nál ja­nuár 28-án jeleztem a hibát, s a hibafelvevővel (bőséges hoz­­zákészülődést biztosítva) meg­egyeztem, hogy február 2-án, 8 és 12 óra között várom a szere­lőjüket. Eljön a 12 óra, telefoná­lok — udvarias válasz: „szere­lőnk kinn van a területen, ké­rem, várjon még pár percet". Újabb 20 percet vártam hiába, majd elmentem. A GELKA vezetője, akinek pa­naszt tettem, nem kért elnézést, csupán arról tudakozódott, mi­kor, s melyik napszakban lesz időm a szerelőjüket fogadni. Utánanézett annak is, hogy van-e a mélyhűtőtérhez csere­ajtójuk, nehogy ismét hiába várjak. Meg­egyeztünk, hogy február 3-án reggel szerelőjük elsőnek, engem fog felkeresni, azaz legkésőbb 9 óráig megérkezik hozzám. Ér­dekes volt hallanom, hogy „tö­résre nem vonatkozik a garan­cia”, — tehát az új ajtó árát ki kell majd fizetnem. Vállaltam hogy fizetek, csak lássam végre a szerelőjüket Kilenc óráig otthon voltam, de hiába. Megtehetik. Ugyan ki vonná felelősségre a céget, „biz­tos közbejött valami”, vagy „mégsem találtak a raktárban mélyhűtő ajtót”. Magam a szol­gáltatást az alábbi módon is el tudnám képzelni: A Hűtőgépgyár hosszabb idő­távú használatra is alkalmas ter­méket gyárt, s készüléke meg­hibásodása esetén valóságos ga­ranciát nyújt. A garanciális szer­vizek jegyzékén szerepeltetett GELKA pedig valóságos üzletnek tekinti, hogy a garanciális ké­szülékeken keletkezett hibát is legjobb tudása szerint, s az el­vállalt időben elhárítsa. Dr. Horváth Géza Budapest Ki alapította a Kölyök magazint? Elöljáróban: a Kölyök -maga­zin és a nevét „kikölcsönző” Magyar­ Kölyök Hálózat Orszá­gos Egyesület — jóllehet mind­kettőnek az AISH a gazdája — két, egymástól független, egy­mással éppen csak köszönő vi­szonyban lévő vállalkozás. A Kölyök magazin szerkesztő­­bizottsága ezúttal nem óhajtja az összeomlott egyesület ügyeibe ártani magát Szólásának egye­düli oka Ambrus Sándornak, az egyesület volt ügyvezető elnö­kének ama nyilatkozata, amely­ből az itt idézett félmondat­ ki­ragadható : „Amikor a Kölyök Magazint megalapítottam...” (Magyar Nemzet, 1988. február 22. szám, 5. oldal.) Nos, a Kölyök -magazint Ber­kes Péter író, lapszerkesztő és Csukás István író indította meg. Ők dolgozták ki a lap alapkon­cepcióját fő tartalmi elemeit, ők nyújtották­­be megindításának javaslatát az illetékes felsőbb szerveknek, majd a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatójának. Ambrus Sándorral a kiadó ajánlatára kötöttünk egyességet. Megegyezésünk lényege az volt hogy a Berkes Péter vezette szer­kesztőbizottság — amelynek tagjai rovatvezetőként funkcio­nálnak — szerkeszti ez újságot Ambrus pedig — arra alkalmas csapatot szervezve — gondosko­dik a megjelenés technikai fel­tételeiről, általában a lap me­nedzseléséről. És ez a felállás — kisebb-nagyobb döccenőkkel — üzemelt is a Kölyök első próba­­számának (1986. december) meg­jelenéséig. E számot Ambrus Sándor nem kinevezés, hanem a szerkesztő­­bizottságon és a kiadón belüli megállapodás alapján jegyezte felelős szerkesztőként. Ez a fel­állás azonban nem bizonyult termékenynek. Ezt követően ter­jesztette elő a vezérigazgató a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalához javaslatát Berkes Péter felelős szerkesztői és Amb­rus Sándor menedzser-igazgatói kinevezésére. Sajnálatos, de dokumentálha­tó: Ambrus Sándor ezután is sok mindennel foglalkozott, csak azzal nem, amivel megbízták. Hónapokig tartó huzavona, ku­darcba fulladt egyezkedési pró­bálkozások után a kiadó 1987 szeptemberével megszüntette a Kölyök-igazgatóságot, s vele Ambrus Sándor­­munkaviszonyát Ezzel a Kölyök magazin és Ambrus Sándor­­között minden kapcsolat megszűnt. Ambrus nem távozott üres kézzel: mint saját tulajdonát vitte magával a Kölyök nevet Nekünk is fáj — és kínos —, hogy oda jutott vele, ahová ju­tott. A Kölyök magazin szerkesztőbizottsága Kedd, 1988. március 1. Nobel-díjasaink A Magyar Nemzet január 28-i számában, dr. Vajda Dezső Nobel­­díjasaink című cikke jelent meg. A cikkben szereplő két, nyilván sajtóhibára hívom fel a figyel­met: 1. Szent-Györgyi Albert nem 1985-ben, hanem 1986-ban halt meg. 2. Wigner Jenő nem 1936-ban, hanem 1963-ban kapott Nobel­­díjat Továbbá, meg kívánom jegyez­ni, hogy nem hét, hanem nyolc magyar származású, tudós kapott Nobel-díjat A cikkből kimaradt Zsigmondy Richárd­­(1865—1929), aki „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai körben alkalmazott módszerekért, melyek a modern kolloidkémiában alapvető jelen­tőségűek", kapott 1926-ban ké­miai Nobel-díjat. Zsigmondy sohasem feledkezett meg magyar származásáról. Salamon Endre Budapest* Dr. Bátyai Jenő (Szeged) a január 28-i számban megjelent íráshoz — fentieken kívül — megjegyzi: Hevesy György és Békésy György nevét — helyte­lenül— i-vel írtuk; kimaradt a felsorolásból az apai részről ma­gyar származású. 1929-ben szü­letett John Polanyi kanadai fi­zikus is, aki a­­kémiai reakció folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért kapott 1986-ban Nobel-díjat. Nagy Imre (1893—1976) kiállítása Gödön Nagy Imre Csikzsögödön szüle­tett székelly parasztcsaládban. Csíksomlyón szerzett tanítói okle­velet. Katonaévei alatt hozta ösz­­sze a véletlen Szőnyi Istvánnal, s ez a találkozás sorsdöntőnek bizo­nyult. A Budapesti Szépművészeti Főiskolán Aba Novákkal, Molnár C. Pállal tanult. Élete java részét Zsögödön­­töltötte, félig-meddig maga is gazdálkodva. Miközben Zürichben, Kolozsváron, Firenzé­ben, vagy Londonban állított ki, jutott nemzetközi hírnévhez, ott­hon, Zsögödön, a székely parasz­tok küzdelmes életét élte. Képein leggyakrabban a Székelyföld tá­jait, embereit ábrázolja. Különös színvilága a hegyvidék erdőren­getegének meseszerűségéből táp­lálkozik. A Tamási prózájával kapcsolatban emlegetett „tündéri realizmus” az ő képi világára is ráillik. Budapesten utoljára 1976- ban volt látható gyűjteményes ki­állítása. Halála után Marosvásár­helyen, Székelyföld fővárosában nyílt állandó kiállítása. Magyar­­országon néhány képe látható közgy­űj­teményekben. A gödi kiállítás azért kurió­zum, mert olyan anyagot mutat be, amely magánkézben lévén, egyébként nem hozzáférhető. Ez a kollekció ma hazánkban egyedül­álló. A kiállítás 1988. március 14-től látható a Nagyközségi Tanács nagytermében: 2131 Göd, Felsza­badulás u. 81. Jámbor Gyula, a gödi József Attila Művelődési Ház igazgatója Nem állami érdek... Érdeklődéssel olvastam a Ma­gyar Nemzet 1988. január 30-i számában a Kicsikkel mindent le­het? című írást Egy megye nyilvánosságának szinte teljes kizárásával eldönte­ni egy radioaktív temető létesíté­sét kijelölni annak helyét majd a munkákat nagy intenzitással el­kezdeni, csak a voluntarizmus győzelmeként könyvelhető el. Mert az állami érdek az állam­polgárok, a falvak, a városok, a megyék érdekeiből integrálódik. Vajon az ófalusi alapítvány fes­tői erdőit­ körülvevő falvak, Me­­cseknádasd, Ófalu, , Apátvarasd, Erdősmecske, Feked, Szebény, Venténd községek lakóinak mi­lyen érdeke fűződik a műhöz, a dübörgő szállítójárművekhez és helikopterekhez ? De nem hiszem, hogy a létesí­téséhez már anyagi fedezettel ren­delkező hímesházai termálfürdő és üdülőtelep létesítésén szorgos­­kodók, vagy a megye idegenfor­galmi intézményeinek vezetői is oda lennének a boldogságtól Az egész ország láthatta a kö­zelmúltban a Magyar Televízió jóvoltából a minden idők legna­gyobb bá­nyae­rőmű -kompl­ex­um­á­nak megálmodott létesítmények, Mány és Bicske sorsát. Az ered­mény több mint lehangoló: Mány bezárása, a bicskei erőműépítke­zés leállítása, a Tatabányai Szén­bányák Vállalat felszámolása. Ez a voluntarizmus nagy csődje volt, de ezt már nem én mondom, ha­nem egy felelős ember a képer­nyőről. Azt remélem, csak mende­monda, hogy a hulladéktároló végleges helykijelölését a vadász­­társaságok közötti pillanatnyi erő­viszonyok döntötték el Ófalu— Feked kárára és Magyaregregy javára. Ha van ebben némi igaz­ság, akkor ez nem valami meg­nyugtató geológiai-biológiai érv egy radioaktív tároló helyét ille­tően. A kis ország kis emberét le­nyűgözi a gigantikus 1000 MW-os erőműblokk terve, de azért aggó­dik is egy megroggyant gazdaság ilyen mértékű (több százmilliárd forintos) terhelése miatt. Végül csak néhány szó a cikkel kapcsolatos reagálásokról. A Kos­­suth­ rádió január 30-i, reggeli adásában felhívta a figyelmet az eddig tabuépítkezéssel kapcsola­tos, a Magyar Nemzetben olvas­ható cikkre. Amatőr baranyai kör­nyezetvédők felhívtak nyolc pé­csi intézményt, tudakozódva a vé­lemények iránt Egy intézmény ki­vételével (megyei köjál) nem ol­vasták a cikket... Az igazság in­kább az lehet, hogy a radioaktivi­tás veszélyessége miatt félnek a témától, mint ördög a tömjéntől. Kiss Sándor Pécs Importált gyógyszerek kísérőszövege Lapjuk február 9-i számában, a 3. oldalon megjelent „Eltűnt medicinák nyomában” című cikkizobelv ez az elképesztő mondást olvasható:Hazai készítmények mellett már van magyar nyelvű utasítás. Az import gyógysze­reket a forgalmazók legkésőbb öt éven belü­l ellátják ilyen kísérőszöveg­­gel Mi ez? Rémlátomás? Ez azt jelenti, hogy öt évig a beteg, gyógyszersze­­désre kárhoztatott ember tájékozat­lan marad az import medicináik mel­lékhatásai, bizonyos javallatai stb. tárgyában. Ezért felajánlom, hogy­ a követke­ző nyelveken írt medicina kísérőszö­vegét nem 5 év alatt, de 2 nap alatt lefordítom: német, olasz, francia és angolról magyarra. A fizetséget ezért önökre bízom, konkrétan nem sza­bom meg, hogy hány szóért, mon o­­datért — mennyit kérek. Ugyanis én azok közé tartozónak érzem magam, akik kötelességüknek tekintik a má­sik embertársukon min­den tudásuk­kal való segítést. Weninger V. László (cím a szerkesztőségben) MÉG BELÉPHET! A „Hegyvidék” Üdülőépítő Szövetkezet használati jogú üdülőegységeibe! SOPRONBAN, az Alsó-Lövérek, Panoráma útján a gesztenyésben öt épület nyújt pihenést. 1968 tavaszán az építés indul. Beléphet a Ml. sz. épületbe. MjJ*^ENT*MRÉN’ 0 Darázshegyi úton 61 üdülőegységre, erdővel határolt teleikre, a szervezes folyamatos, építkezés kezdése 1988 nyarán, HARKÁNYBAN, a központban, a fürdő megett. Az első épület a befejezéshez közeledik, a 2.. épület alapozása folyamatban a 3. épületbe lehet belépni. JELENTKEZÉS: a „Hegyvidék" központi irodában: Budapest XII., Üdöre u. 32. 1124 (gyalogbejáró az Oltvány utcában). Telefonügyelet 10-12 óráig és 15-18 óráig: 375-696. Jelentkezés: Jogi ügyintézés: Bp. 49. sz. OMK., Alkotás u. TI. 1123. Tel.: 556-011, 556-416. Kérjen tájékoztatót ! A leveleikre postafordultával tájékoztatót küldött ki

Next