Magyar Nemzet, 1988. április (51. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

Ára: 1,80 forint aBRES MEGYEI KÖNYV 34»01 BÉJKÍJÍCSAIA Péntek !»«». április 1./gy­el. évfolyam 711. szám Az ember már-már ámuldo­zik önmaga nagyságától. Alig­hanem joggal, mert ki gondol­ta volna a századunk első évti­zedeiben, amikor még néhány automobil pöfögött a város ut­cáin, hogy a gépkocsi száza­dunk utolsó harmadára tömeg­cikké válik. Szinte naponta ér­keznek újabb és újabb híradá­sok a bonyolult technológiák előállításáról, a biotechnológia csodáiról, a kemikáliák hatásá­ra születendő termelési rekor­dokról. Álmélkodásunk nem alapta­lan, hiszen az ember talán so­sem remélte hogy a jelenlegi­hez hasonló mértékben képes lesz a természet kincseinek át­alakítására. Joggal vetődik fel azonban a kérdés: mindennap­jaink új csodái nem jelente­nek-e, és ha igen, milyen mér­vű veszélyt a környezetre, ké­pesek leszünk-e megőrizni a természet által alkotott, olykor meglehetősen törékeny egyen­súlyt, vagy pedig a bennünket követő nemzedékek, az ember mindennapos beavatkozása nyomán kénytelenek lesznek egy tartós egyensúlyzavarral küszködni? Igaz, bő évtizede a Római Klub jelentései már felhívták a figyelmet az emberiségre le­selkedő veszélyekre, meg ar­ra, hogy alapvető érdekünk a környezet kímélése. Késésben vagyunk. Mert, mint azt a He­ves megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgála­tában is olvasom, az érdekfel­ismerés az emberek mindenna­pos termelőtevékenységében még nem tudatosult eléggé. Bár a tanácsok és a vállalatok közép- és hosszú távú tervei már tartalmazzák a környezetvédel­mi tennivalókat, mindennapja­ink gyakorlata azonban azt mutatja, hogy ma még koránt­sem lehetünk elégedettek a kör­nyezetvédelemről szóló tör­vényben előírtak megvalósítá­sával. Mulasztások és hanyagság miatt veszélyes hulladékok nemegyszer kerülnek a szenny­vízcsatornába vagy éppen a háztartási szemetet tároló tele­pekre. A jogi szabályozás bo­nyolultsága miatt a gomba módra szaporodó kisszerveze­tek gyakran az alapvető kör­nyezetvédelmi előírásokat sem ismerik. Olykor pedig az adó­zás és hitelezés gyakorlata ha­tott és hat a környezetkímélő technológiák alkalmazása ellen. Sőt, arra is volt már példa, hogy a környezet megóvására alakult kisszövetkezet vétett a környezetvédelmi törvény elő­írásai ellen. A környezetkárosítás nem csupán állampolgári, hanem munkavállalói mivoltukban is sért minket. Csak hát hosszú éveken át alábecsültük az ef­féle veszélyeket, így nem meg­lepő, ha helyenként lépéshát­rányba kerültünk. Bizonyára ez a felmérés is szerepet ját­szik abban, hogy a SZOT mun­kavédelmi és egészségügyi fő­osztálya is egyre több figyelem­re méltó eszmecserét rendez arról: az új technológiák beve­zetése milyen hatással van a munkakörülmények alakulásá­ra? Időszerűek ezek a viták, hi­szen egy-egy új technológia, termelési eljárás bevezetésekor többnyire csak annak előnyeit ecseteljük. A veszélyeket álta­lában később észleljük. Pedig alighanem érdemes lenne eltű­nődni azon, hogy az újítások, új technológiák harmada, ne­gyede már bevezetésekor sem felel meg a munka- és környe­zetvédelmi előírásoknak. En­nek az adatnak az ismeretében aligha állíthatjuk tehát, hogy az új eljárások bevezetésével megbízott szakemberek érdek­lődésének homlokterében az ember és környezetének védel­me áll. Igaz, mint a legutóbbi szak­­szervezeti eszmecserén elhang­zott: hazánkban, a legkorsze­rűbb technika alkalmazása még csupán „sziget” jellegű. A munkavállalók nem lebecsü­lendő hányada végzi mindenna­pos feladatát elavult, emiatt az átlagosnál is veszélyesebb­ gé­peken. Ilyen helyzetben pedig nem meglepő, ha a különféle tanácskozásokon gyakran kerül szóba a munka humanizálása, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos szakszervezeti ér­dekvédelem, aminek alapköve­telménye a munkakörülmé­nyek javítása. Ez azonban egyre több pénz­be kerül. Ezért aztán a munkál­tatók a korszerűbb gépek be­szerzése helyett gyakran kény­szerülnek magyarázkodásra. Pedig tudjuk már jól, hogy versenyképes termékeket csak­is jó munkakörülmények kö­zött, korszerű berendezésekkel lehet gyártani. Mi mégis — gyakran a takarékosságra hivatkozva — magyarázko­dunk. Még olyan esetek­ben is, amikor egy fillér be­ruházásra sem lenne szükség. A nálunk fejlettebb orszá­gokban régóta tudják már — s előttünk sem titkolták —, hogy jótékony hatással van az egy­hangú munkát végző munka­­vállalók teljesítményére, ha óránként öt-tíz perces szünetet tartanak, ötpercnyi torna vagy csak egyszerű lazítás is növeli az összpontosítási készséget, ja­vítja a teljesítményeket. Mi vi­szont gyakran ezektől a tíz per­­cektől féltjük a munkaidőala­pot. Hogy emiatt a munkakez­dés után a harmadik, negyedik órában mennyivel esik vissza a teljesítmény, a hamar jelent­kező fáradtság miatt mennyi­vel több a munkahelyi baleset, arról még nem kerültek nyil­vánosságra adatok. Gyanítom azonban, hogy az efféle takarékosság nem egyéb áltakarékosságnál, ami bizony gyakran jellemző a honi gya­korlatra. Hiszen a pénzszűké­ben levő vállalatok és szövet­kezetek nehezebb helyzetekben elsősorban a munkakörülmé­nyek javítására szánt összeget csökkentik. Előbb a környezet­kímélő technológiák megvásár­lása marad el, aztán az új öl­töző építésének költségeit igye­keznek megtakarítani. Mert ez kínálkozik a legegyszerűbb, leg­kézenfekvőbb megoldásnak. Arról nemigen készült még felmérés napjainkban, hogy mindez együttesen miként hat a munkateljesítményekre, ter­mékeink versenyképességére és a munkafegyelemre. Mert at­tól, aki rosszkedvűen, körülmé­nyei miatt rossz közérzettel végzi mindennapos munkáját, aligha remélhetjük, hogy nem zúdítja a veszélyes hulladékot illegális szemétlerakóhelyekre, nem önti a fáradt olajat az élő­vizekbe. A felelősök keresése gyakran hiábavaló. Gyanítom, a jelen­ség és a magatartásformák okait a napjainkban túlontúl általános kompromisszum­készségben (is) kell keresnünk. A tisztségviselőnek elnézik, ha beletörődik az öltöző építésé­nek elmaradásába, a gépkocsi­­vezetőnek meg azt, hogy az árokparton lerakja a veszélyes hulladékot. Aki munkahelyi fórumon nem mondhatja el ellenvélemé­nyét, az ellenérzését kifejezi a munkájában. Hajlunk a komp­romisszumokra. A jelek szerint még akkor is, ha ezzel az egyen­súlyzavar nem csupán az em­berek között, hanem az ember és a természet között is erősö­dik ... Csiszár Nagy László ..Dereng a fény az alagút végén" A bécsi utótalálkozó előkészítheti a külügyminiszteri értekezletet Török közvetítési kísérlet az iraki—iráni válságban A külpolitikai helyzet A CSÖNDES DIPLOMÁCIA segítségével elhárulhatnak az akadályok az afganisztáni megállapodás útjából — állapította meg a The New York Times. Az amerikai lap értesülései szerint a Szovjetunió esetleg hajlandó beleegyezni abba, hogy Washington a szerződés aláírása után is támogathassa valamilyen formában a fegyveres ,afgán ellenzéket. A lap azt állítja, hogy erről megállapodás született a múlt heti szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozón. Más források is derűlátóan ele­mezték a genfi megegyezés esélyeit azt követően, hogy Reagan elnök telefonon tárgyalt Shhultz külügyminiszter jelenlétében Ziaul Hakk pa­kisztáni államfővel. A megbeszélésről ellentmondó értesülések kaptak szárnyra. Egyes hírek szerint az Egyesült Államok nem ragaszkodik tovább ahhoz, hogy a Szovjetunió is szüntesse be a kabuli kormány támogatását. Fitzwater fehér házi szóvivő szerint viszont Reagan­­nem változtatott az eddigi amerikai állásponton, azaz Washington most is követeli a szovjet fegyverszállítások azonnali leállítását. Az ellentmondó jelen­tésekből is kitűnik, hogy a megfeneklett genfi közvetett pakisztáni— afgán tárgyalások kimozdítása a holtpontról a két nagyhatalom egyezkedésétől függ. Washingtoni értesülések szerint Schultz külügymi­niszternek különvéleménye van arról, az amerikai feltételről, hogy a genfi megállapodást a támogatások úgymond „szimmetrikus” megszün­tetéséhez kössék. AZ AFGANISZTÁN KÖRÜLI HELYZETET, a békés rendezés lehe­tőségeit elemezte a Rabotnicseszko Delonak adott interjújában Sevard­­nadze szovjet külügyminiszter. A genfi megállapodást akadályozó problémák közül elsőként azt említette, hogy Iszlámábád a nemzetközi­leg elismert határok módosítását követeli, s ezzel zátonyra futtatja az átfogó megegyezést. Mint a szovjet külügyminiszter rámutatott, az afgán—pakisztáni határmódosítás felmelegítése nincs összefüggésben a jelenlegi rendezéssel, sőt a fegyveres afgán ellenállás szövetsége sem támogatja a pakisztáni álláspontot. Sevardnadze szerint a határvitát egy későbbi, külön e kérdésnek szentelt tárgyalásokon kellene rendezni. A szovjet külügyminiszter hangoztatta, hogy az afganisztáni fegyver­­szállítások kölcsönös beszüntetésére vonatkozó amerikai követelés csak a kabuli kormányt fosztaná meg az önvédelmi eszközeitől. Mert az af­gán ellenállás támogatói közül az Egyesült Államok ugyan a legfonto­sabb, de nem az egyetlen. Sevardnadze a szófiai lapnak adott nyilatko­zatában azt is leszögezte, hogy a genfi megegyezés, az afgán rendezés az Egyesült Államok nélkül is elképzelhető. Eszerint Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződést kötne,­ amelynek egyik záradékát a Szovjetunió is aláírná. Ha mégsem jönne létre az egyezség az ENSZ közvetítésével folyó megbeszélésen, akkor is kivonják a szovjet csapa­tokat Afganisztánból, viszont ennek időpontját Kabul és Moszkva közös dokumentumban állapítaná meg, a két országnak legalkalmasabb idő­pontban. NEGYVENNYOLCMILLIÓ DOLLÁR összegű segélyt szavazott meg az amerikai képviselőház a nicaraguai kontrák számára. A „humani­tárius támogatás” részeként megfelelő eszközöket adnak az Amerikai Államok Szervezetének a múlt heti fegyverszüneti megállapodás ellen­őrzésére. A képviselők hangsúlyozták, hogy az új segélyt nem lehet katonai célokra fordítani. Reagan elnök megelégedéssel fogadta a dön­tést, a Demokrata Párt vezetősége ugyanis biztosította arról, hogy a fegyverszüneti egyezség összeomlása esetén támogatni fogja a kontrák katonai segélyezésének felújítását. Kedvező jelként értékelhető a tér­ségben, hogy az amerikai kormányzat csütörtökön befejezte a Hondu­­rasba irányított mintegy 3200 fős amerikai csapatkontingens kivonását. Az egységek Hondurasba küldését Washington szerint az indokolta, hogy a nicaraguai kormányerők a kontrákkal folytatott összecsapásaik során átlépték a határt. (P. I. R.) Lapértékelések Willi­­Stoph budapesti látogatásáról Berlinből jelenti az MTI. Wil­li Stoph budapesti tárgyalásai megerősítették az NDK és Ma­gyarország közötti szoros barát­ságot — állapítja meg csütörtöki főcímében a Neues Deutschland. Az NSZEP központi lapja Ká­dár Jánosnak, az MSZMP­­ főtit­kárának és Willi Stophnak, az NDK miniszterelnökének találko­zójáról szóló részletes beszámo­lójában kiemeli, hogy mindkét ország tevékenyen elő kívánja segíteni az európai béke megszi­lárdítását. A két ország miniszterelnökei­nek tárgyalásait ismertetve a lap hangsúlyozza, hogy Magyarország és az NDK a gazdasági együtt­működés fejlesztésére törekszik. Mindkét kormányfő elégedetten szólt a kapcsolatok magas szint­jéről és egyetértettek abban, hogy a gazdasági szakosodást és a koo­perációt tovább kell­ bővíteni — írja a Neues Deutschland. Az NDK többi lapja is vezető helyen számol be a budapesti tárgyalásokról, kiemelve, hogy a szívélyes légkörű megbeszélések tükrözték Magyarország és az NDK szilárd szövetségét, szoros barátságát. MJ/ (IHP \jfetreil) ✓1 A NATO üdvözöl­te a Varsói Szerződés szófiai indítványát Szófiából jelenti az MTI. „Az már most világos, hogy a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának ülésén elfogadott felhívás kedve­ző hatást gyakorol majd nem­csak az európai, de a világhely­zetre is" — olvasható a Rabot­­nicseszko Delo csütörtöki számá­ban. Ezt Petar Mladenov bolgár kül­ügyminiszter hangsúlyozta abban a nyilatkozatban, amelyet közvet­lenül a bizottsági ülés befejezése után adott a BKP lapjának. Az Észak-atlanti Szövetség üd­vözli a Varsói Szerződés tagálla­mainak azt a javaslatát, hogy külön tárgyalások kezdődjenek az európai hagyományos fegyver­zet, valamint a harcászati nuk­leáris fegyverek csökkentéséről — hangoztatja a NATO brüsszeli központjában csütörtökön nyil­vánosságra hozott nyilatkozat. A Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei szerdai fel­hívásukban azzal a javaslattal fordultak a NATO-tagállamokhoz és­­ a helsinki folyamat minden résztvevőjéhez, hogy még az idén kezdjenek tárgyalásokat az euró­pai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. A felhívás egy külön pontja tartalmazza azt a javaslatot, hogy kezdődjenek tár­gyalások az európai harcászati nukleáris fegyverek csökkentésé­ről, valamint e fegyverek későbbi teljes felszámolásáról. Valószínűleg még az idén új tárgyalássorozatok kezdődnek az osztrák fővárosban Moszkvából jelenti az MTI. A moszkvai sajtóközpontnak csü­törtökön két vendége is volt: Va­­gyim Loginov külügyminiszter­helyettes a VSZ-tagállamok kül­ügyminisztereinek szófiai tanács­kozásáról számolt be, míg Jurij Kaslev nagykövet, szovjet kül­döttségvezető a bécsi találkozó fordulóját értékelte a szovjet és külföldi újságírók számára. Bécsben a rövid, alig kéthóna­pos fordulón bizonyos haladást sikerült elérni — mondotta Kas­lev nagykövet, úgy fogalmazva, hogy „az alagút végén már de­reng fény". Elsősorban azt emel­te ki, hogy a 35 ország képvise­lőinek fóruma keretében a VSZ, illetve a NATO tagországai, vagyis a „huszonhármak” talál­kozóik során, az európai­ haderő és hagyományos fegyverzet csök­kentéséről folytatandó tárgyalá­sok mandátumának kidolgozásá­nál, megállapodtak az ellenőrzé­si intézkedések rendszeréről (ko­rábban már megegyeztek a tár­gyalások céljában). Emellett e tárgyalások megmaradnak a hel­sinki találkozók keretében, s még az idén megkezdődnek. Va­lószínűleg az osztrák főváros ad otthont e megbeszéléseknek — mondta. A bécsi találkozón is sikerült előrelépni: a záródokumentum szövegének több mint a felét egyeztették — hangsúlyozta a szovjet küldöttségvezető. Elvi egyetértés alakult ki, hogy még az idén, valószínűleg ugyancsak Bécsben megrendezik a stockhol­mi értekezlet folytatását jelentő konferenciát (igaz, még számos kérdést kell tisztázni, egyebek között pontosan körvonalazni a napirendet). Szó van több ta­nácskozás megrendezéséről is, egyebek között a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok, az ökoló­giai és az információs együtt­működés, a kulturális örökség ápolásának kérdéseiben. Az em­beri jogok kérdésében felmerül egy hármas konferencia gondo­lata, Párizs, Koppenhága, majd 1991-ben Moszkva helyszínnel -­ mondta Kasler, s ugyanakkor emlékeztetett arra: változatlanul érvényes még az a szovjet javas­lat, hogy Moszkvában rendezze­nek fórumot az emberi jogi együttműködésről. Ennek ellené­re, amennyiben sikerül megfele­lő és átfogó napirendet kialakí­tani, szovjet részről nem ellenez­nék a hármas konferencia meg­rendezését. Kasler végezetül utalt arra: megvan a remény, hogy a bécsi találkozó júliusban befeje­ződik, s akkor már szeptember­ben — esetleg külügyminiszteri szinten — megnyithatnák az újabb európai biztonsági és együttműködési konferenciát. I­ ­ngatag tűzszünet a „városok háborújában' Kuvaiti tiltakozás az iráni támadás miatt­ ­ Irak­­ csütörtökön egyoldalú tűzszünetet jelentett be az egy hónapja kiújult „városok há­borújában”. Egy bagdadi ka­tonai­­szóvivő közlése szerint helyi idő szerint éjféltől be­szüntetik a Teherán és más iráni­­ városok ellen irányuló rakétatámadásokat. A szóvivő­­ a tűzszünetet „ud­variasá­­gi gesztusnak” nevezte, mivel ti­z Turgut Özal török mi­niszterelnök pénteken kezdődő bagdadi látogatása idejére érvé­nyes, s elutazása után hat órá­­val ér majd véget. Mint ismere­tes, a török kormányfő közvetí­tő szerepet vállalt a két szom­szédos ország közötti háborúban. A szóvivő nem közölte, mikor fejeződik be Özal látogatása, de a Reuter hírügynökség értesülé­se szerint vasárnapig tartózko­dik Bagdadban. A „városok háborújának” feb­ruár 28-i felújítása óta Irak több mint 120 rakétát lőtt ki különbö­ző iráni városokra, közülük 103-at Teheránra. Egy iráni hadihajó csütörtökön hajnalban megtámadott és fel­gyújtott egy ciprusi tartály­hajót a Perzsa-(Arab)-öböl déli részén Folytatódtak Genf­ben az afgán—pakisztáni egyeztetések Genf­ből jelenti az AFP: Genf­­ben Diego Cordovez ENSZ -főti­t­­kár-helyettes közvetítésével foly­tatódtak a két napja félbeszakadt hivatalos afgán—pakisztáni köz­vetett tárgyalások. Az érintkezés a felek között eddig sem szünetelt, a világszer­vezet főtitkárhelyettese nem hi­vatalos formában szerdán is kon­zultált az afgán és a pakisztáni küldöttség vezetőivel. Diego Cordovez csütörtökön, akárcsak az előző nap, találkozott Nyikolaj Kozirjev különleges megbízatású szovjet nagykövettel és Robert Peck amerikai külügyi államtitkár-helyettessel is. Mint ismeretes, a tárgyalások, sikeres befejezésének akadálya az a washingtoni követelés, hogy a kabuli kormány ellen harcoló fegyveresek amerikai katonai tá­mogatásának beszüntetése fejé­ben a Szovjetunió se nyújtson katonai segítséget Afganisztán­nak. Diego Cordovez csütörtökön bí­rálta a sajtót, amiért túl korán „eltemette" a genfi tárgyaláso­kat. Hangsúlyozta, hogy folytat­ja közvetítő erőfeszítéseit a sike­res befejezés érdekében. A két küldöttség egyébként lemondta csütörtökre meghirdetett sajtóér­tekezleteit a megfigyelők sze­rint a főtitkárhelyettes irodájá­nak kérésére. Egy ENSZ-szóvivő bejelentette, hogy a hivatalos tárgyalásokat húsvét utánra napolták el, de le­hetséges, hogy nem hivatalos formában a konzultációk a hét­végén is folytatódnak.

Next