Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
Ssák kés ... Van, akinek csak a szája jár, van, akinek csak a keze. Akad, akinek mind a kettő. És... jól van ez így? Annyi bizonyos, hogy ha valaki összeszorítja az ajkát, ezt nem örömében teszi. Meglehet, fájdalom az oka, vagy az utolsó, végsőkig feszített akarat. Együttérzést érdemel-e ez, vagy dicséretet is, esete válogatja. Mindenképpen jobb az összeszorított száj, mint a betapasztott, emögött keserűség halmozódik, s az ritkán terem jót; aki maga szorítja össze ajkait, belefárad talán, pihennie kell vagy gyógyítani őt, de szótlansága lehet termékeny. Aligha kétséges, az-e a jobb, ha más teszi valaki szájára a kezét, hogy befogja azt, vagy az, ha önként teszi az ember, maga tapasztja be a száját, talán úgy bölcselkedve bensejében: ne szólj szám, nem fáj fejem? Ettől persze még fájhat. Sőt, ha a ki nem mondott szavak nagyon fölgyülemlenek, képiesen szólva: túlnyomás keletkezik odabent az emberekben. Ne csodálkozzék senki, ha egyszer aztán elég ebből, s fölszakad az emberből, ami föltorlódott benne. Előfordul ilyenkor, hogy valaki tépi a száját. És ez miért lenne jobb? Mégsem legyintenék rá azokra, akik jártatják, talán tépik is a szájukat: elgondolkodnék azon, mi okuk lehet rá? Mindenképpen rosszabb, ha valaki csak tátja a száját. Hangtalanul, s egyszersmind tétlenül. Tátott szájjal várja a sült galambot. Az így éhes szájból persze hang sem hallik, sem jó szó, sem rossz, de ha véletlenül odatalál egy falat ama sült galambból, helyes meggondolni: más nevelte, más növelte, más sütötte és valószínűleg más érdemli azt a falatot. Sült bolondnak mondjuk hát azt, aki tétlen kézzel, tátott szájjal a sült galambot várja? Éppen nem, hanem ravasznak, élősdinek, ügyeskedőnek, ingyenesnek. Jut eszembe erről a népi mondás: ingyen a szájunk sem ér össze. Tessék kipróbálni: aki azt mondja: pénz, csukott száját nyitja (vicsorítja?) föl, de aki ingyent mond, nem ér össze az ajaka. Vélhetően mást is eszünkbe juttathat ez a népi bölcsesség: felötlik előttünk az az ember, aki ingyen még a száját sem nyitja ki, nem is jártatja; az ilyennek pedig a keze se igen jár, vagy ha igen, hát aligha jó okkal, jó célért. Legföljebb a pénzért. A kor, amelyben élünk, nem az ingyenélőké. Vagy mégis? A kísértés mindenesetre élénk, zavarosba nyúlkálni sokakat csábító lehetőség, kövér halat lehet kifognia. Bár a kockázat sem csekély, hogy a rosszféleképp tevékeny kezet előbbutóbb lefogja, megfogja egy másik kéz. Az is lehet, hogy akinek ily módon van benne a keze valamiben, megégetheti a kezét is, magát is. Dolgos kézzel természetesen nyugodtabb a lelkiismeret, bár bizonyára van, aki — s talán joggal — fölhorkan most, hogy nem mindig és nem mindenütt van becsülete annak, akinek ég a keze alatt a munka. Kérdés ugyan, jól nyúlt-e a dologhoz. Játszom a szavakkal, s ideje mondanom valamit, nehogy szószaporítóként tűnhessek föl? Hiszen nemzedékünknek amúgy is túlságosan sok szó jutott, igazán nincs mit csodálkozni azon, ha valaki megelégeli a szavakat, a kimondottakat és a kimondatlanokat, a leírottakat és a leíratlanokat, fájdalmasan gúnyolódik Hamlettel: „Szó, szó, szó”. Bár úgy gondolom, az elfojtott szavakat ki kell mondani, s most kiváltképpen hozzá kell fogni az eddig elmondatlanok bevallásához, megértem a türelmetlenséget is: már ne csak a szájunk járjon, a kezünk is. És... És, igen. Legyen szó vagy cselekedet, ezen dől el rsüinden. És... Mi következik ezután? Akár szó, akár tett, lehet magvetés, termést érlelő, de lehet terméketlen is. Üres szócséplés. Járhat a kéz, mint motolla, haszna mégis nem több, mint ha ölbe ejtették volna. És akkor? Ha már az imént Hamletre hallgattunk, neszeljünk föl a Király szavára, aki térdel éppen, s Hamlet mögötte megtorpan. Hallja az imát, netán szinte hallja. Mert „a vétek elmúlt", tudja ezt a Király maga is. Térdre borul, de tétován: próbát teszek" — mondja (vagy gondolja), nem igazán ismeri be, amit nemcsak bevallania kellene, s meglakolni miatta, hanem jóvá tegye, amenynyire csak lehetséges. Tudatában van ennek ő maga is, ezért mondja, amikor ,fölkel és előbbre jön", hiszen változni nem fog: „Fölszárnyal a szó, eszme fennmarad: / Szó eszme nélkül mennyire sose hat". Bizony ,olyan ez az imént emlegetett „és..hogy kívánkozik hozzá még egy betű. Egyetlenegy, de benne s általa lényeges lesz, ami nélküle keveset vagy semmit sem ér. Nem elég annyit írnom, „és ..jobb és ígéretesebb így: ész. Igen, akár szája jár az embernek, akár keze, értelmessé és hatásossá az teszi, ha ott van utána az ész is. Eszme. Gondolat. Megfontolás. Mérlegelés. Értelem, tudás. Belátás és érzelem. Voltaképpen maga az ember. Mit is fecsegek! Hiszen az észnek nem utánakullognia kell a kimondott vagy elhallgatott szónak, bármily tevékeny cselekvésnek, hanem előtte járnia! Mennyi hibát elkerülhetne, elkerülhetett volna életében az ember, ha előbb használja az eszét, s csak azután szól vagy cselekszik! De ha már úgy esett, hogy meggondolatlanul s megfontolatlanul szólt vagy cselekedett az ember, legfőbb ideje észrevenni azt az ést, latra tenni, ami az és után következik, hogy legalább most gondoljuk meg, mit mondjunk és mit tegyünk. Ésszel él az ember, ez is népi bölcsesség, akárcsak ez: előbb járjon az eszed, azután a nyelved. Hogy ez előbb nem jutott eszembe! Pedig ha ez igaz — márpedig igaz! — a szájra, sokkalta igazabb a kézre: előbb járjon az eszed, azután a kezed. S ha most rám ripakodik valaki, ne kerteljek tovább, mondjam végre ki, mit gondolok a szájról, a kézről, és... az észről, hát kimondom: eszement szót kár kimondani, eszement cselekvésnek kár a vége. Gondolkodni kell, méghozzá időben, s most legfőbb ideje van ennek. A gondolkodáshoz persze tudás is kell, mert üres fejjel senki sem gondolhat, mondhat vagy tehet olyasmit, ami őneki magának, szűkebb vagy tágabb közösségének javára válik, s nem illan el, nem okoz bajt, nem késő. És nem folytatódik — helyesebben: nem fejeződik be — úgy, mint Hamlet jogos bánata, érthető szándéka, tépelődése, tűnődése, töprengése — és élete. A többi, néma csend". Vegye elő tehát ki-ki a jobbik eszét, szóljon igazat és cselekedjék helyesen. Szót kell értenünk egymással, őszinte szót, még ha olykor fájdalmas is, elhessenteni üres szavakat, halló füllel, nyitott szívvel ügyelve a józan észre, okulva a múltból, tettrekészen keresni, mi következzék az „és...” után. Egy esztendővel több mint fél évszázada írta keserűen József Attila: „Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt..." Most kérdi. A felelet felelőssége előtt senki sem torpanhat meg. Zay László Reagan utasítását követően fokozódott a feszültség az Öböl térségében Négyoldalú megbeszélések kezdődnek Londonban az angolai megbékélés előmozdítására A külpolitikai helyzet MEGOLDÁST KERESŐ LÉPÉSEK és attól távolodó intézkedések vegyülnek a hírügynökségek legfrissebb jelentéseiben. Bizakodó fejlemény, hogy a rendezést elősegítő csoport élén ENSZ-megfigyelők érkeztek Kabulba az afgán átmenet előmozdítására, s amolyan szenzációnak hat, hogy hétfőtől Londonban négyoldalú találkozót tart Kuba, Angola, Dél-Afrika és az Egyesült Államok. Ez az összetétel eeddig példanélküli, mert bár már korábban folytak két- és háromoldalú egyeztetések, a kibővített üléssel szeretnének közelebb jutni a megoldáshoz az angolai megbékélés ügyében. Luanda és Havanna előzőleg megállapodott abban, hogy a kubai csapatok fokozatos és teljes kivonásáról csak abban az esetben hajlandók tárgyalni, ha Pretória megszünteti az lnita-gerilláknak nyújtott támogatást, s Washington hozzájárul Angola biztonságának nemzetközi szavatolásához. Kevesebb sikerrel zárult Managuában a nicaraguai kormányképviselők és a kontrák megbeszélése, a háromnapos találkozó után úgy keltek fel a tárgyalóasztaltól, hogy azt sem döntötték el, vajon kitűznek-e újabb fordulót. A kontrák vezetője mindenesetre kijelentette, ha ismét tanácskoznának is, annak színhelye semmiképpen sem lehetne Nicaragua fővárosa. A TÚLZOTT VÁRAKOZÁST igyekezett megelőzni madridi nyilatkozatában Viktor Karpov különleges megbízatású nagykövet a szovjet kormány egyik legtekintélyesebb leszerelési szakértője, aki a spanyol hírügynökségnek adott nyilatkozatában kifejtette: a hadászati fegyverzet csökkentésére vonatkozó egyezményt aligha írják alá Gorbacsov és Reagan moszkvai találkozóján, lévén, hogy nincs elegendő idő a végleges kidolgozáshoz. Madridban, ahol Karpov hivatalos tájékoztatást adott a spanyol vezetésnek a Moszkva és Washington között folyó párbeszédről, aláhúzta: az aláírást jelenleg akadályozó egyik tényező az Egyesült Államokban folyó elnökválasztási küzdelem. Bár tette hozzá, „okkal feltételezhető a stabil kapcsolatok fenntartása a jövőbeli washingtoni kormányzatokkal is”. Kitért a leszerelési kérdésekre Anatoluij Adamisin szovjet külügyminiszter-helyettes is, aki Londonban cáfolta azt a nyugati állítást, miszerint a Szovjetunió rövidebb hallótávolságúakká alakítja át interkontinentális rakétáinak egy részét, így pótolva az eszközöket, amelyeket a decemberi szovjet—amerikai rakétaszerződés értelmében fel kell számolnia. Ő hasonló megbízatással, mint Karpov Howe brit külügyminiszterrel és Crocker amerikai külügyi államtitkárral ismertette Moszkva idevonatkozó álláspontját. E tájékoztatókkal egy időben hangzott el a Pentagon vezetőjének, Frank Carluccinak újabb bírálata, amely szerint a Szovjetunió már két, változtatható indítóállású földrészközi rakétákból álló rendszert tart működésre kész állapotban, miközben az Egyesült Államokban még mindig arról vitáznak, szükség van-e egyáltalán ilyen hadi berendezésekre. Az úgynevezett mobil rakéták kérdése az egyik vitatott pont a hadászati fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon, s most Carlucci azt közölte, szerinte Moszkva kiterjedt, nukleáris csapástól védett földalatti irányító és harcvezetési rendszert épített ki. Elismerte ugyan, hogy Washingtonnak is van ilyen készültsége, de szerinte az korántsem olyan átfogó, mint a szovjet. Az amerikai védelmi miniszter bírálata ellenére hangoztatta: Washington kész új leszerelési megállapodásokra Moszkvával, de ehhez „annak a politikának, amelyet Gorbacsov kifejt, a katonai kérdésekben is meg kellene nyilvánulnia, ám ennek eddig nincs jele”. NYUGTALANÍTÓ KÖZLÉSKÉNT értékelik általában Reagan elnöknek azt a hét végén ismeretessé vált rendelkezését, miszerint a Perzsa- öbölben állomásozó amerikai hadihajók a jövőben nyújtsanak segítséget más, semleges ország hajóinak, ha arra szükség van. Nemzetközi források e bejelentésben bizonytalan amerikai szándékokat vélnek felfedezni, bár önmagában kedvezőnek ítélik a döntést, amelyet viszont a teheráni vezetés egyértelműen agresszívnak minősített. Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke intette Washingtont, hogy amennyiben „újabb incidenseket provokálnak az Öbölben, Teherán a konfrontáció övezetét nem fogja e térségre korlátozni”. Vagyis az esetleges megtorló akcióikkal az Egyesült Államoknak az Öblön kívül is számolnia kell. A legtöbb vélekedés aggályt is tartalmaz, hogy Washington esetleg a víziút „csendőrének” nemkívánatos szerepére kényszerül, de legalábbis olyan feladatot vállal magára, amelyet az ENSZ-nek kellene ellátnia. Több állam között a Szovjetuniónak is az a véleménye, hogy e kérdéses tengeri útvonalak ellenőrzését nem egy hatalomra, hanem a világszervezet lobogója alatt hajózó nemzetközi flottára kell bízni. A fenntartásokat hangoztatók azt is számításba veszik, hogy Teherán képes lesz megtalálni, miként zárja le az átjárókat aknásítással vagy rakéták bevezetésével. Az Egyesült Államok pedig máris vesztes, ha szembeszáll a kihívással, hiszen háborúba keveredhet Iránnal. (Zs. E.) A világ dolgozóinak kívánságai II. János Pál pápa a szolidaritás fontosságát emelte ki A helyi sajátosságoknak megfelelően ünnepelte meg világszerte a munkásság május elsejét. A dolgozók jogai és kötelességei mellett a béke és reform került előtérbe a megemlékezéseken. Moszkvában Mihail Corbacsovval, az SZKP KB főtitkárával az élen tíz óra előtt néhány perccel léptek fel a Lenin-mauzóleum mellvédjére a szovjet párt és állam vezetői. A több mint kétórás felvonuláson hangoztatott jelszavak üdvözölték az SZKP XXVII. kongresszusának határozatait, az átalakításra, a nyilvánosságra, a demokratizálásra és a gyökeres gazdasági reform végrehajtására meghirdetett irányvonalat Romániában a központi ünnepség színhelye Bukarest volt. A rendezvényen Nicolae Constantin, az RKP KB PVB tagja mondott beszédet Az országban nem rendeztek felvonulásokat, de a városok főterén ünnepi transzparenseket helyeztek el. Mindenütt látható volt Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, köztársasági elnöknek a képe. Számottevő rendzavarások nélkül zajlottak le a május elsejei ünnepségek Lengyelországban. Varsóban közel 250 ezren vonultak fel. Ünnepi beszédében Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke a konzervativizmus, a hátrahúzó erők elleni határozott harcra szólított fel. A lengyel kormány szóvivője vasárnap sajtóértekezletén közölte, hogy mintegy tucatnyi városban összesen 20 ezren, Varsóban 2 ezren, Gdanskban 3 ezren vettek részt ellentüntetéseken. .A krakkói egyetemen 200, a Varsóin 100 diák próbált tüntetést rendezni. Valamennyi megmozdulásra az istentiszteletek után, a templomok körül került sor, bár a plébánosok minden esetben fegyelemre és nyugodt elvonulásra szólították fel a híveket. Az ellentüntetések résztvevőinek számát Urban elenyészőnek minősítette, mivel az idei május elsejét a korábbinál nagyobb nyugati sajtókampány, az ellenzék élénk szerveződése, röplapozás előzte meg. A törvénysértő cselekedetek megelőzésére még május elseje előtt 57 embert állított elő a lengyel rendőrség, 21 -et Varsóban. A vasárnapi rendzavarási kísérletekkel összefüggésben 33 személyt állítottak elő, ebből 11-et Wroclawban — jelentette be a szóvivő. A Nowa Huta-i Lenin bohémáben május elsején is tartott a sztrájk, de kudarcot vallott a tüntetés szervezésére irányuló kísérlet — közölte Urban. Prágában több mint 250 ezer ember előtt mondott beszédében Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára azt hangsúlyozta: Csehszlovákiában a gazdaság alapvető reformjára, a szocialista demokrácia következetes elmélyítésére, a szocialista önigazgatás elvének érvényesítésére, a politikai nyitottságra, a közvélemény nagyobb tájékoztatására és fokozott ellenőrzésére van szükség, de a változtatásokat fokozatosan vezetik be. Jakes arról is beszélt, hogy Csehszlovákiában kritikusan értékelik a szocializmus építésében eddig megtett utat, de nem engedik meg az elért eredmények megkérdőjelezését. Bulgária szintén az átalakítás és a szocializmus megújításának jegyében ünnepelt. Petar Djurgerov, a BKP KB Politikai Bizottságának póttagja a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke televíziós üdvözletében méltatta, hogy a dolgozók támogatják a bolgár társadalom átalakításának folyamatát. A jugoszláv államelnökség rendeletére Belgrádban 15, a köztársasági székvárosokban pedig 10 díszsortűz köszöntötte május elsejét. A központi ünnepségre vasárnap délelőtt a szlovéniai Lisecen került sor, ahol 50 évvel ezelőtt Joszip Broz Tito vezetésével megalakult a Jugoszláv Kommunista Párt honi vezetősége. Pekingben a parlamentben tartott ünnepségen Jao Ji-lin miniszterelnök-helyettes a hatékonyság fokozására és a munka termelékenységének a növelésére hívta fel a kínai munkásokat. Hangoztatta, hogy a folyamatban levő gazdasági reformok, mindenekelőtt az elosztás, az alkalmazás és az árrendszer reformja hátrányosan érinthetik a dolgozókat, de arra kell törekedniük, hogy személyes érdekeiket rendeljék alá az ország és a társadalom kollektív érdekeinek. Afganisztánban május 1. alkalmából felhívást intézett a lakossághoz az Afganisztáni Nem Demokratikus Párt Központi Bizottsága. Ebben méltatta az afgánkérdés külső vonatkozásait rendező genfi megállapodásokat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság központi ünnepségén, Phenjanban a nemzetközi békeharc fontosságát hangsúlyozta Kim Bon Djv,a Koreai Egyesült Szakszervezetek Központi Bizottságának elnöke. Leszögezte, hogy a KNDK támogatja a szocialista országoknak a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezésére irányuló erőfeszítéseit Mintegy 350 ezren vettek részt vasárnap Tokióban a május 1-jei központi nagygyűlésen. Elítélték azokat a kísérleteket amelyek Japánban a fegyverkezés fokozására irányulnak. Május 1-je előestéjén mintegy 60 társadalmi, ifjúsági, szakszervezeti, háborúellenes, vallási és nőszervezet aktivistái követelték hogy Kanadát változtassák nukleáris fegyverektől mentes övezetté, és vessenek véget a fegyverkezési hajszának. A megmozdulás résztvevői üzenetet nyújtottak át az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és a Szovjetunió ottawai diplomáciai képviseletének, s ebben felszólították az öt nagyhatalmat, hogy tegyenek meg mindent a leszerelésért, az emberiség békés jövőjének biztosításáért. II. János Pál pápa vasárnap május 1-jei külön üzenetben köszöntötte a világ minden dolgozóját a munkások ünnepén. Az egyházfő reményének adott hangot, hogy a dolgozók ezen a napon jobban átérzik a munka dicsőségét, a munkával járó jogokat és kötelességeket, a munkások közötti szolidaritás fontosságát. Teherán Irán-ellenes akciónak tartja az amerikai flotta védelmi feladatait Teheránból jelenti az AP. Hasam Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke vasárnap a képviselők előtt elmondott felszólalásában intette az Egyesült Államokat attól, hogy kiterjessze katonai beavatkozását a Perzsa (Arab)-öbölben. Az iráni politikus célzott arra, hogy ha az Egyesült Államok újabb incidenseket provokálna az Öböl térségében, Irán a „konfrontáció övezetét nem fogja a Perzsa (Arab)-öböl térségére korlátozni", vanis az esetleges megtorló akciókkal az Egyesült Államoknak e térségen kívül is számolnia kell. Megerősítette, hogy Teherán fenntartja magának a visszacsapás jogát. Rafszandzsani újabb Irán-ellenes lépésnek minősítette Reagan elnök pénteki döntését a kereskedelmi hajóknak nyújtott amerikai katonai védelem kiterjesztéséről, s kijelentette, Washington „egy újabb Vietnam felé taszítja az amerikai népet". Véleménye szerint összeesküvésről van szó, melynek célja, hogy megkösse Irán kezét és szabad cselekvést biztosítson háborús ellenfelének, Iraknak. Az amerikai elnök pénteken közölte döntését, hogy a Perzsa (Arab)-öbölben tartózkodó amerikai hadihajók a jövőben azoknak a békés céllal úton levő kereskedelmi hajóknak is védelmet nyújtanak (az iráni támadásoktól), amelyek nem az Egyesült Államok, hanem valamely semleges ország lobogója alatt közlekednek. A Reuter jelentése szerint a szaúdi hadügyminiszter megerősítette: országa elutasította Washintonnak azt a kérését, hogy amerikai szakértők vizsgálhassák meg azokat a közepes hatótávolságú rakétákat, amelyeket a szaúdi kormány Kínától vásárolt Szultán Bin Abdel-Aziz egy libanoni hetilapnak nyilatkozott erről. Közölte: Washington azt kérte a szaúdi kormánytól, hogy szakértői megvizsgálhassák a rakétákat vajon nukleáris vagy vegyi töltettel vannak-e felszerelve.