Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
4 1 „A szomszédok és a közvélemény nyomása igenis hatalom. Mégpedig olyan könyörtelen hatalom, ami ellen nem lehet felszólamlani. Egy hős biztosan tud dacolni a közvéleménnyel. Mint ahogy az ember a kivégzőosztaggal is tud dacolni. De azért mégis van egy különbség. A közvéleményt nem lehet semmibe venni , kivégzőosztagot pedig lehet." (Polányi Károly) MINDEN ÚJSÁGÍRÓ és lapszerkesztő tudja ezt az alapigazságot, mint ahogy pontosan tudja azt is, hogy akinek kezében vannak a közvélemény formálásának félelmetes hatású eszközei, azok a modern társadalmak igazi hatalmasságai. Elkötelezettségük, tisztességük és vérmérsékletük szerint élnek is a hatalmukkal. Így tesz a Magyar Nemzet cikkírója, Mélykúti Attila is 1988. március 22-én megjelent Zárt alakzat című írásában. Szándékosan nem írtam „riportot". Mert amennyire én fel tudom fogni ésszel a műfajok lényegét, úgy gondolom, hogy riportot tények ismeretében írunk, úgy gondolom, hogy ha tudósítunk, a valóság mindenek fölött való tisztelete és megismerésének vágya vezérel bennünket, s öncsonkítóan realisták vagyunk. Módszeresek és alaposak. Tartózkodunk tehát a megjegyzésektől. Tartózkodunk dédelgetett ködképeink. Indulataink eluralkodásától. Tartózkodunk a hisztériától Úgy gondolom, hogy a valóságra tekintve semmi nem kerüli el a figyelmünket, s ezer oldalról próbáljuk bemutatni ezt a valóban ezeroldalú, tépett, sokigazságú tényvilágot Szenvedélyeink persze vannak, nélkülük nem is indulnánk igazságkereső útra, mégsem festünk angyalokat az egyik oldalon, míg ördögöket a másikon. Igyekszünk alaposan, világosan és ellentmondásaitól körülbástyázott terében megismerni azt a nagyképűen akár történelemnek is nevezhető eseménysort, amit tollunkkal próbálunk megörökíteni. Ha igazán tudósítók vagyunk, akkor mintegy jegyzőkönyvszerűen, a temérdek töredékes, gyakran ellentmondó szövegarzenálból szín- , te tudományos gonddal lepárolva a lényeget Mélykúti Attila azon-ban a valóság megismerésére ez esetben oly kevés időt vesztegetett, s írása papírra vetésekor messze több volt a véleménye, mint az ismerete. Félek, nem túlzás, ha azt mondom, hogy hazánk most újra — mint annyiszor — zivataros korszakot él át ilyenkor az a publicisztika, amely sejtet egyet s mást céloz erre és arra, indulatokat tüzel de vajmi keveset közöl életveszélyes, azaz nemzetveszélyes. A publicista — hiszem — az, aki ilyenkor is higgadt szóval ugyanakkor kérlelhetetlen tárgyilagossággal nyitogatja a valóságtól össze-összeránduló szemünket. A TÖRTÉNET valójában benne van az idézett két előterjesztésben. De a két dokumentum közlését követő négy nyilatkozat olyannyira másról szól, hogy valószínű, az olvasó bizonyosan ezt az utóbbi, zavaros vélekedésekből és fantáziától táplált érzelmekből szőtt történetet fogadja el valóságnak, már csak azért is, mert az újságíró tendenciózusan ezt sulykolja. Pedig a két előterjesztés között lezajlott eseményeket a második előterjesztés olyan hűen adja vissza, amennyire ez ebben a műfajban csak lehetséges. Aki valaha is dolgozott csapatban, az nem vonja kétségbe, hogy a II-es számú előterjesztésben leírt történet hiteles lehet Hogy valóban számtalanszor produkál az élet olyan helyzetet, amikor egy új embert — bármilyen oknál fogva — nemtud befogadni egy közeg, s bő fél év alatt vagy akár sokkal hamarabb kiderül hogy a csapatban változtatni kell mert a konfliktusok szétzilálják az együttest Tokajban is mindössze annyi történt, hogy egy vb-tttkárnak hét hónap alatt olyan mértékben megromlott a kapcsolata a tanácselnökkel és a tanácsi apparátus több dolgozójával, hogy az állandó feszült légkörben a munkavégzés — finom szóval kifejezve — akadozott. A jóhiszemű együttműködésre — a megyei tanácsi vizsgálat szerint is — a tanács dolgozói már nem láttak esélyt. Választani kellett és a város tanácsa úgy döntött, hogy annak a tanácselnöknek szavaz bizalmat, akit 1987. április 1-én egy ugyancsak sok vihartól terhes időszak lezárása reményében nagy bizakodással megválasztott. Ezt a választását a tanács már csak azért is védte, mert régóta él atokajiakban az a szándék, hogy tősgyökeres tokajit állítsanak a tanács élére. A probléma munkahelyi és megoldása a munkáltatói jogokat gyakorló megyei és városi tanácsra, illetve az illetékes szakigazgatási szervekre tartozik. A városi tanács döntése előtt kikéri a hatáskörileg illetékes párt végrehajtó bizottság előzetes állásfoglalását Elgondolkodtató, hogy az újságíró milyen könynyedén lép át ezeken a szerveken és testületeken, ami testvérek közt is úgy 50—60 embert jelent Ehelyett megkérdez négy embert mint magánembert akiknek véleményét már mint funkcionáriusi véleményt tálalja, felrajzolva ezzel egy vizionált társadalmi és politikai konfliktust. S ha már a történeti hűségnél tartunk: azt hiszem, a szakmai tisztesség mindenképpen azt diktálta volna, hogy az újságíró megkísérelje a történteket és a nyilatkozatokat is egytágabb és korábbi időszakokból eredeztethető tokaji valóság ismeretében interpretálni. Figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a világhíres városka az utóbbi tízegynéhány évben feljelentgetéseiről és önpusztító belső rivalizálásáról hírhedt Tudnia kellett volna, hogy a pb-titkár 1986 szeptemberétől a tanácselnök 1987 áprilisától a vb-titkár 1987 augusztusától, a HNF-titkár 1987 októberétől tölti be funkcióját, amikor egy keserves összehangolódási periódus egybeesik a munka megtanulásának ugyancsak keserves folyamatával. Nem lett volna szabad elfelejtenie, hogy egy általános vezetőváltást megelőző hatalmi torzsalkodás hullámai lassan csitulnak el s minden konfliktushelyzet jó alkalomnak látszik egyeseknek a lapok újraosztására. A VB-TITKÁR felmentése mögött a cikkíró a helyi hatalom boszorkányüldözését tudja. Ilyenkor mindenekelőtt azokat kellene megkérdeznie, akikben az üldözőket gyanítja: a városi tanács elnökét a megyei tanács vb-titkárát és személyzeti osztályának vezetőjét valamint a városi pártbizottság titkárát. A megyei tanács illetékeseinek megkérdezésére Mélykúti Attila nem tékozolta az időt Feltehetően a városi vezetők megkérdezését sem gondolta komolyan, hiszen minden előzetes jelzés nélkül érkezett tíz óra tájban Tokaj városába, egy hétfői napon, ami köztudottan az értekezletek és megbeszélések napija minden vezetői poszton. De nemcsak minket nem keresett előzetesen, hanem egyetlen tanácsi dolgozót, egyetlen tanácsi intézményvezetői egyetlen tanácstagot és párt-vb-tagot sem. Vagyis egyetlen olyan emberrel sem akar beszélni, akinek dr. Maczó Ágnessel munkakapcsolata volt vagy? kompetens testület tagjaként állást kellett foglalnia vele kapcsolatban. Egyetlen olyan ember gondolataira sem volt kíváncsi, akinek az együtt munkálkodás során alakulhatott ki véleménye a vb-titkárról. S ezt értem ez esetben riasztó tudathasadáson. Miközben az egész magyar közélet többek között attól hangos, hogy a választott testületeknek meg kell növelni a döntési felelősségét valamint tisztán és egyértelműen szabályozni kell az egyes párt-, állami és társadalmi szervek, mozgalmak, képviseletek tevékenységi és jogkörét ezt a deklarációkban hirdetett célt feladva, csak azok nem kapnak, szót, akik döntöttek, és csak azok kapnak szót akiknek nem kellett dönteni, s ezzel felelősséget vállalni. Bevonásuk ebbe a munkáltató kérdésbe nem más, mint a demokrácia félreértelmezése. A FUNKCIÓKKAL járó feladatok és jogok értelmezésének zavaros parttalansága nyilvánul meg abban is, ahogyan a cikkíró és a megszólaltatottak a vb-titkár szakmai tevékenységéről vélekednek. A pártmunkás szerint: „.. .munkahelyén az embert elsősorban a munkája alapján szabad megítélni, márpedig dr. Maczó Ágnes nem szegte meg a törvényt, nem követett el bűncselekményt ..." Azt hiszem, utólag átgondolva ő is látja, hogy a végzett munka megítélésének bizony végletesen tág mércéje az, ahol az elmarasztalás egy vb-titkár esetében törvényszegésnél vagy bűncselekménynél kezdődik. A pedagógus a párttagi tanácstagok beszélgetése során a cikk szerint megjegyezte, hogy ,a vizsgálat nem a vb-titkárnő tényleges tevékenységére, hanem egyes megnyilvánulásaira irányult..." Tiszta vizet a pohárba: a vbtitkár minden megnyilvánulása a tanácselnökkel a tanácsi apparátus dolgozóival és atanácsi intézmények vezetőivel illetve képviselőivel kapcsolatban nem más, mint a tényleges tevékenység maga. A vb-titkár ugyanis köztudottan az atisztségviselő, aki segíti a tanácselnököt a végrehajtó bizottság munkájának és az apparátus tevékenységének irányításában, közreműködik a teljes tanácsi munka szervezésében. Fő feladata emellett a tanácsi szervezetben a szocialista törvényesség megtartása és a hatósági tevékenység elősegítése. Ez a feladatsor mindennapos együttműködést feltételez a vb-titkár, valamint a tanácselnök, az apparátus, a tanácstagok és atanácsi intézmények között Mindössze ez volt erősen hiányos Maczó Ágnes szakmai tevékenységében, ahogyan megfogalmazást nyert a megyei tanácsi vizsgálat során és a tanácselnök előterjesztésében is. Érdekes lenne megtudni, mire gondolhatott a KISZ-titkár, amikor felvetette: „Később mégis érezni lehetett, hogyMaczót bizonyos folyamatokban izolálni igyekeznek." Egy vb-titkárt ugyanis lehetetlen izolálni a szakmai tevékenységében. Vajon milyen szerepet tulajdonítottak a nyilatkozók és az újságíró a vb-titkárnak a törvényben rögzítetten túl, amit számon kérnek ezekben az átgondolatlan felvetésekben? S kérdés az is, hogy a zavaros gondolatok publikálása mennyiben támasztja alá a funkciók elhatárolását sürgetők követeléseit? A PARTIUM Irodalmi Társaság külön fejezet páfrány a probléma komplex megközelítése érdekében szükségesnek tartotta a Partium Irodalmi Társaság megalakítása körül lezajlott eseményeket is ismertetni az újságíróval" — így a cikk. A problémát valóban jó lett volna komplexen megközelíteni, de legkevésbé a Partium felől, s legkevésbé azt a hatást keltve, hogy az ellenzékinek kikiáltott társaság menedzselése miatt került konfliktusba a vb-titkár a „helyi hatalommal”. A Partium a történetben ugyanis nem attól érdekes, hogy ellenzéki-e a társaság vagy sem, illegális-e a kiadványuk vagy sem. Ez a tokajiakat nem különösebben érdekli, úgy vélekednek, hogy ezekre a kérdé- ■ sekre mások illetékesek válaszolni. Partium-ügyben a tokajiakat az irritálta, hogy azt sem tudták, miről van szó, de már a társaság elnökének lakást kezdett intézni a vb-titkár; hogy a társaságnak egyetlen tokaji tagja nem volt, azaz egy, a vb-titkárnő alig két hónapja Tokajba költözött férje; hogy a társaság tagjainak eddigi irodalmi tevékenységéből — kivéve Ratkó József munkásságát — vajmi keveset látott; hogy a társaság programjában sem kötődött a városhoz; hogy túlságosan semmitmondónak tartotta azt a társasági célkitűzést hogy az együtt gondolkodni tudó embereket kívánja egyesíteni. A tokaji tanács döntésre hivatott emberei kezdetben csak forgatták a bejegyzési kérelmei hezitáltak, de tapasztalva a vb-titkárnő egyre növekvő agresszivitását azt, hogy— ahogyan a dolgozók fogalmaztak a megyei tanácsi vizsgálat során — „október óta csak az érdekelte, hogy lesz-e társaság”, megkeményedtek és nem jegyezték be tokaji társaságként a Partiumot És innnen datálódik a feloldhatatlan konfliktus, amiben mindkét fél magatartása érthető. Mert azt hiszem, el kell fogadni egy művészetpártolásról ismert városnak azt a jogát hogy szabadon választhassa meg, milyen egyesületeket és társaságokat támogat, milyen közösségeknek adja nevét és mi az, amit elutasít. Zavarhatta a döntéshozókat az is, hogy az alulról építkező, az öntevékeny közösségekre építő társadalom ideáját szövegeiben hirdető Maczó Ágnes milyen gátlástalanul akarta felülről rákényszeríteni egy közösségre az általa menedzselt társaságot De azt hiszem, meg kell érteni Maczó végletes csapkodásban megnyilvánuló nyugtalanságát is. Hiszen ő már az október 2-i megalakulást követően gyorsan eljárt az első Partium kiadvány ügyében, ő, mint Tokaj város Vb-titkára garanciát vállalt a Kiadói Főigazgatóságon, hivatalosan iktatott levélben kérve a kötet engedélyezését Így jelent meg a Jó hazát című kötet, a „Partium Irodalmi Társaság, Tokaj" kiadványaként, honi kiadói gyakorlatunkban példás gyorsasággal, februárban, miközben a társaság bejegyzését február 3 i határozatával a másodfokú hatóság is elutasította. Maczó Ágnes nyilvánvalóan tudja, hogy amit tett, az legalábbis vétség. Amikor tehát a tanácsi apparátusban és a városban ide-oda kapkodva megpróbált nyomást gyakorló tábort szervezni maga mellett, mindent gátlástalanul feltett egy lapra: arra, hogy bármi áron bejegyezteti a társaságot Tokajban, így kapcsolódik a Partium ügye Maczó Ágnes felmentéséhez. APRÓ PONTATLANSÁGOKAT is tartalmaz az írás, amik közül néhányat csak azért érdemes felemlegetni, mert vannak, akik azt vallják, hogy a részletek valótlansága megkérdőjelezi az egész igazságát. Zelenák István nyilatkozta állítólag: „Történt ugyanis, hogy a tanácsülést megelőző estén összehívták azokat a tanácstagokat, akik az MSZMP tagjai, kérve, hogy párttagként szavasszák meg az előterjesztést." Valakinek kihagyott az emlékezete, hiszen a párttag tanácstagokat két nappal a tanácsülést megelőzően délután hívtuk össze, s úgy másfél-két órát beszélgettünk, amikor is csaknem minden jelenlevő véleményt mondott. A párt vb előzetes állásfoglalását elutasító vagy akárcsak megkérdőjelező vélemény nem volt Tételezzük fel, hogy a párttag tanácstagok tehát egyetértettek az előzetes állásfoglalással és nem terror alatt szavaztak Maczó felmentésére. Sáfrány nyilatkozta: „A könyvre rögtön rásütötték, hogy törvényellenes kiadás." A könyvre nem kellett rásütni semmit, mert Tokajban igen sokan tudták — a nyilatkozók is —, hogy a „Partium Irodalmi Társaság, Tokaj” Magyarországon sehol sincs bejegyezve, mi több, a szervezés engedélyezésének sincs sehol dokumentuma. Majd így folytatja Sáfrány: „csak egyetlen telefon kellene a Művelődési Minisztériumba, s rögtön kiderülne, férges, vagy nem férges". Telefonálni, véleményem szerint az újságírónak kellett volna, hogy a valóságnak megfelelő tényeket közölhessen. Más: „Aztán az utolsó pillanatig a színfalak mögött zajló titokban tartott ügy napvilágot látott.” Aki azt hiszi, hogy egy kisvárosban bármilyen ügy is titokban tartható, nem jár a földön. Különösképpen nem egy olyan ügyben, amelyben vizsgálatok zajlanak, s a vizsgálatok során jó néhány érintettet meghallgatnak, ahol a vb-titkárnő hivatalosan iktatott levélben jelenti fel a pártbizottság titkárát; ahol a párt-vb kilenc tagja, nyolc nappal a tanácsülés előtt foglal állást; ahol a párt-vb ülést követően vezetői értekezleten tárgyalják a kérdést. A megfogalmazás hangulatkeltésnek jó, a valósághoz azonban vajmi kevés a köze. Poros nyilatkozta: „ő is hallgatott, de valahogy nem ment, nem lehetett közbeszólni, úgy, volt megrendezve az egész". Roszszul emlékszik, közbe lehetett szólni, mint ahogy többen hozzá is szóltak, voltak olyanok, akik többször is. S ezután egy tartózkodással, egyhangúan a felmentésre szavaztak a tanácstagok. MIRŐL IS SZÓL a mese? Nagyon botfülű az, aki nem érti a történet „üzenetét”. De ha valaki akkor ébred fel, amikor a szerző a zárómondatában a „gépezet működését" és az „eljárás koreográfiáját" hangsúlyozza, attól azért mindenképpen gyanút fog, hogy a cikkhez illusztrációként Magdalena Abakanowicz lefejezett embereit használták fel a szerkesztők. A Zárt alakzat nem Tokajról és nem az illusztrációként felhasznált személyekről szól. Az írás a hatalomgyakorlás mechanizmusáról, s ezen belül is kitüntetetten a párthatalom gyakorlásáról nyilvánosságról és demokráciáról méltatlankodik, egy olyan történelmi periódusban, amikor ezekről a változtatásra érett létkérdésekről felelősen gondolkodni, vitatkozni, és mielőbb dönteni szükséges. Mégpedig a valóságtényeiből kibontva a következtetéseket és nem fordítva, a koncepciót ráhúzva a valóságra. Azt hiszem, alapszabályként kell szem előtt tartanunk, hogy politikumot hordozó valóságelemekből jussunk politikai konzekvenciákhoz, s ne tulajdonítsunk politikai színezetet politikamentes döntéseknek. Fontos, hogy tisztán lássuk a valóban mintaértékű elemeket és összefüggéseket, s minél kevesebbet fantáziálúak. Elemezni és újragondolnivaló van bőven. De ha a felelős véleménynyilvánítás és tisztességes gondolati feldolgozás helyét a manipuláció foglalja el, egyhamar nem fog tisztulni közéletünk és demokratikussá válni szocializmusunk. S akkor csak azt kérdezhetem — akár a cikk olvastán: mégis — Cui prodest? Aradi Mária tokaji pb-titkár Ellenpólus a Zárt alakzatban Masar Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Kedd, 1988. május 3. A titkár lejáratta az elnököt A ZÁRT ALAKZAT című cikkük Tokaj város közvéleményét a mai napig foglalkoztatja. Különösen azért, mivel ez a felsorolás olyan érdekeket képvisel, ami további intrikákra alkalmasak. Ennek figyelembevételével kifogást emelünk az egyoldalú elfogultság ellen. Véleményünk szerint ez a cikk szélesebb körű informálódás nélkül irritálja az olvasót, milyen méltatlanul járt el Tokaj Város Tanácsa a nagy tudású és felkészültségű vb-titkár elbocsátása során. Nekünk viszont ezzel szemben az a véleményünk, hogy a magas tudáshoz, a kiváló felkészültséghez megfelelő emberi magatartásra is szükség van, ami együtt tesz alkalmassá valakit e komoly funkció betöltésére. Ez a szándék azonban hiányzott nála, sőt kihasználta azt a körülményt, hogy kezdő elnökkel állt szemben, és nemhogy segítette, de minden igyekezetével lejáratni kívánta. A cikk Májer János tanácselnök személyét nem igyekezett bemutatni, csupán az eljárást emelte ki. Hol van itt az igazság tárgyilagos megközelítése? Ezért vagyunk kénytelenek a megjelent cikk kapcsán véleményt mondani. Tudni kell, hogy Májer János elnökké való megválasztása évtizedek óta óhajtott kívánalmat elégített ki. Általános vélemény volt, hogy tokaji születésű és a város problémáit jól ismerő személy nyerjen megbízatást e feladatra. Mint Tokaj szülöttét felkészültsége és emberi magatartása alkalmassá teszi erre. Rátermettsége folytán sokat tehet e nagy múltú város felvirágoztatásáért. A cikk arra is utal, hogy a vb-titkár milyen nagymértékben kapcsolódott be a mozgalmi életbe, munkássága folytán felélénkült a város társadalmi élete. Sajnos téves ez az állítás. Röviden: a városba érkezése, előtt a művelődési intézmény kiemelkedően felfelé ívelő volt. A sokrétű rendezvények, egyéb összejövetelek szinte mindennaposak voltak. Különböző klubok alakultak, aminek elsősorban a művelődési ház vezetője volt a szervezője. Igen felkészült és rátermett személy volt az is. A titkár első tevékenysége volt hogy különböző intrikáival lemondásra késztette, illetve az kitért neki. De ez csak egy a sok közül. Mi úgy ítéljük meg, hogy a sajtónak a valós igazságra és nem csupán két-három személy véleményének leírására kell törekedni. Tallán János és még 78 aláírás Aláírásgyűjtés helyett politizálni kellene MEGKÖSZÖNÖM Mélykúti Attilának, hogy a Zárt alakzat című riportjában az általam elmondottakat korrekten, hitelesen adta vissza, s egyben kérem, hogy néhány mondatban tolmácsolhassam reflexióimat a Magyar Nemzet vitafórumában megjelentek tükrében. Az első cikk után ugyanis többen szememre vetették, miért mint pártmunkás, miért nem „csak” mint egyszerű magánember nyilatkoztam. A válaszom egyszerű — s ezt pártbizottsági ülésünkön is elmondtam —, nincs külön véleménye Sáfrány Ferencnek, és nincs a politikai munkatársnak. Nincs külön véleményem a kistokaji halászember, a pártbizottság, a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet számára sem. Mindenkinek azt mondtam volna el, amit önnek — ha megkérdeztek trolban?! 'slusszért.sznbneji Akármennyire hihetetlen ugyanis: a Tokaj Városi Pártbizottság politikai munkatársa a párt végrehajtó bizottsága 1988. február 16-i döntéséről a Magyar Nemzet 1988. március 22-én megjelent „Zárt alakzat” című újságcikkéből értesült. A végrehajtó bizottság elé apparátusunk személyi kérdésekre vonatkozó írásos anyagot nem vitt be, s nem lévén végrehajtó bizottsági tag, a személyi kérdések tárgyalására az ülésre be sem engedtek. Elmondom továbbá Molnár Imre és Vanyik Lajosné tokaji lakosoknak, levélíró társaimnak is (bár hivatalos megkeresésemre a városi tanács illetékese arról tájékoztatott, hogy sem ideiglenesen, sem állandó lakosként Molnár Imre nevű polgárt nem jegyeznek Tokajban!), hogy a zárt tanácsülés elrendelésekor onnan is kitessékeltek. NE KÉRJÉK tehát tőlem számon, hogy miért nem szóltam! Szóltam viszont 1988. március 7- én vezetői értekezleten, lényegileg az újságcikkben leírt kételyeimet hangoztatva, elmondva, hogy hivatalosan ezen a fórumon vagyok először tájékoztatta a tanácstitkárnő leváltásáról. Itt sem volt senki sem, aki szólt volna: „Állj meg, elvtárs, ebben a kérdésben a párt helyi testülete három hete már így és így határozott!” De sem ekkor, sem akkor, amikor bejelentettem Aradi Máriának, hogy egy újságíró nyilatkozatra kér... Az a véleményem, hogy egy döntés — még ha személyi kérdésben történik is — sokkalta nagyobb valószínűséggel lesz igazságos, ha nem csak az előterjesztő és a döntésre „felkentek” véleményére alapozódik. Különösen fontos ez akkor, ha emberi sorsról, sorsokról van szó. Nem haragszom Vanyik nénire — bár a neve fölött leírtakért bárki mást bepereltem volna, hisz kategorikus kijelentéseivel bőven kimerítette a becsületsértés tényét —; nem haragszom, mert nagyon jól ismerem mentalitását, rendíthetetlen hitét rendszerünkben. De nagyon jól ismerem emberi korlátait is. Én tisztelem azokat az öregeket, akiknek köszönhetjük, hogy ma kényelmes irodaházainkból politizálhatunk, s nem éhezve, szolgálati fegyverrel a kabátunk alatt kell járnunk a falvakat, ahogyan ezt ők tették. Ismerem Vanyik Lajosné emberségét s ezért fájó, hogy az általa sohasem használt — másoktól viszont jól ismert — sértő jelzőket írja: meggyőződéses kommunista létére, a tényekről történt ismeret meggyőződés nélkül. Vanyik néni nem íratta alá levelét nyugdíjas kommunista társaival, de más igen; ha már a harmadik embernek nem akartam hinni, a negyediknek el kellett hinnem: „Vigyázzatok, mert aláírásokat gyűjtenek ellenetek a városban!” Én nem gyűjtök aláírásokat. Gondolataim aládúcolására nem hívok másokat segítségül, sem szemből, sem háttérből nem támadok. Amikor a pártbizottságra jöttem dolgozni, többen megkérdezték tőlem: két diplomával miért mész „oda" dolgozni? Akkor nekik is csak a következőt tudtam mondani: jelenlegi, nehéz politikai helyzetünkben is lehet — és kell is — felelősen és értően politizálni. S ettől sem a mások szájába adott rágalmak, sem az aláírást gyűjtők, sem az aláírók vádjai nem tudnak eltéríteni. Sáfrány Ferenc politikai munkatárs MŰHOLDAS TV-MŰSORLAP Két hétre előre a részletes program! NÉPSZERŰEN A SZÁMÍTÁSTECHNIKÁRÓL Számítógépes programmelléklet, hírek az informatika világáról mikrovilág NEMZETKÖZI INFORMATIKAI MAGAZIN