Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
14 A Magyar Nemzet vitafóruma Mit akarnak a nők? Egy politikai testület megújulása kezdetén MIT AKARNAK a nők? Ez egy kiáltvány címe lehetne, amely pontokba foglalva sorolná fel a követeléseket Pattogó, tömör megfogalmazásban, hogy szónoki emelvényről elharsogva is hatásos legyen. Ám a magyar nőknek nem szokása a követelőzés, őket egy bizonyos fajta politikai illemre nevelték. Ha egyáltalán részt vettek a közéletben. A kérdés tehát — hogy mit akarnak — tapogatódzó. A Magyar Nők Országos Tanácsa elnöksége véleménykutató beszélgetéseken keresi a feleletet, hogy a teljes testület megújulhasson. Akik választ adnak, a nőtanácstagok, nem bizonyos, hogy a nőtársadalom nevében szólhatnak, bár hivatkoznak munkatársaik és ismerőseik vélekedésére. Mindenesetre a beszélgetéseket e körön, sőt a közéleten kívül is folytatni kell. Egy politikai testület tehát, amely a nők szószólójának tekintette magát, keresi a legitimitását. Megbízásra vár. Ezúttal nem felülről reméli az áldást Mit akarnak a nők? Érdekeik képviseletét — felelték egybehangzóan a nőtanácstagok. Kettős szerepükben, mint keresők és családanyák. Köztudomású azonban, hogy a munkavállalás gazdasági kényszer, mert a családfenntartás két keresőre épül. A női egyenjogúság azonban demokratikus értelemben nem fér meg a kényszerrel. Feltétele úgy hiszem az egyenlő esélyek közötti szabad választás. A gazdasági kényszert még a válások sem szentesítik. Mert nemcsak azt bizonyítják, hogy jó, ha a nőnek is van megélhetése, hanem azt is, hogy a kettészelt család részeire az anyagi lehetetlenülés vár. A kétkeresős családmodell alkotói ugyanis nem számítottak a válásokra. A nők kettős szerepe tehát egy adottság, amellyel hosszabb ideig számolni kell a családot érintő döntésekben. Ami nem járhat együtt a háziasszonyok elhanyagolásával. AZ EGYENLŐ ESÉLYEK közötti választásból következik, hogy a férfiaknak is módjuk van (lesz) csupán a háztartásban foglalatoskodni, a gyerekeket nevelni, ha az asszony kettőjük helyett is keres. Bár egyelőre neveltetési szokásaik, kereseti kilátásaik folytán a várható megítéléstől féltükben nem élnek ezzel a lehetőséggel. A háziasszonytól azonban már ma sem vitatható el az egyenjogúság. Nemcsak deklarációkban kifejezve, hanem munkájukat elismerve is. Miért nem volnának egyenjogúak azok, akik minden áldott nap feltöltik, felkészítik a családot, megküzdenek a kapkodással, rendet, beosztást adnak, gyerekeket nevelnek, öregeket gondoznak. Mégis számos szociális jövedelem munkaviszonyhoz kötött A háziasszonyok érdekei tehát képviseletet követelnek, ha ők nem is olyan eszményiek, mint ahogy ezt felvázoltam, csupán a háztartási szolgáltató üzemet működtetik. Immáron anyagi okokból visszafogadva abba a mosást, a befőzést a ruhajavítást is. A véleménykutató beszélgetéseken elhangzott, hogy sürgető a kereső nők „mozgásának” a megfigyelése. Minthogy gyakorta nem ők választották a pályákat hanem azok választották őket, méy lemondtak a szakma megszerzéséről is. Az elbocsátott nők közül viszont szép számmal vállalják az átképzést. Reméljük, így lesz a továbbiakban is. Számos helyen az irodai dolgozók állása van veszélyben. Részint mert túl sokan vannak az adott feladat ellátásához, részint mert gépesítik a munkát. Nos nálunk nem lehet visszairányítani a nőket a háztartásban — miként ez másutt gazdasági válság idején szokásos — mert a család elemi fenntartásához is két kereső kell. Természetesen a háztartás összeomlással fenyeget akkor is, ha a férfi marad munka nélkül. De ő általában mozgékonyabb és nem akar feltétlenül otthonához közel dolgozni. Ám ne részesítsék előnyben a nőt, csak annak vegyék elejét, hogy az átszervezés, a leépítés az ő rovására menjen végbe. A leendő nőtanács — vagy bárminek nevezzék — pedig foglalkozzék azzal, hogy miként lehet szélesebb sávban kezelni , a nők pályaválasztását Mind a kínálatot, mind a keresletet tekintve. MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ, hogy a szociálpolitika fejlesztését is egy női érdekképviselet feladatai közé sorolták. Az időszerű szociális intézkedések kialakításában az MNOT eddig is részt vett. Nem egyszer sikerrel. Ám ez mintha „szigorúan titkos” lett volna. A struktúrát tükröző politikai illem tiltotta a „dicsekvést." Egyébként a Nőtanácsnak volt kezdeményező és véleményező szerepe, de a javaslatára nem mindig kapott választ és a döntésbe illett belenyugodnia. Nos, a nyilvánosság kizárásával többé nem lehet dolgozni! — állapították meg a beszélgetéseken részt vevők. Egy másik szépséghibát is bíráltak. Véleményt országos ügyekben gyakorta az apparátus mondott és nem a testület. Kritizálták a MNOT munkájában megnyilvánuló protokollárizmust és formalizmust, úgymond nem a miniszterek felvonultatása az üléseken, hanem a hatékonyság ad tekintélyt egy érdekképviseletnek. Rugalmas tanácsüléseket javasoltak a napirenden kívüli „interpellációkkal.” A beszélgetések számos feladatot jelöltek meg, ami programba kívánkozik. Volt, aki azt ajánlotta hogy „a maradékelv” alapján kell a célokat megjelölni, jelesül azt vállalni, amit más társadalmi-politikai szervezet nem tűzött zászlajára. Ezt részben a politikai illem diktálta szerénység, részben a sok párhuzamosság, és következménye, a megannyi fehér folt mondatta. A megújulás feltétele a munka jobb összehangolása — állapították meg, amit úgy hiszem, nem felülről kell várni. Többen elfogadták azt a kívánalmat, hogy a női egyenjogúság kibontakozását közüggyé kell tenni, de kifejtették, hogy ennek legjobb szakértője a nőtanács. Ezért ő koordinálja a többi társadalmi, politikai szervezet munkáját. Ám a nőkérdés — némi egyszerűsítéssel — a szakszervezetek szemüvegén a munkaerő, az ifjúsági mozgalom megítélése szerint a fiatalság, a népfront szempontjából a család problémája. Az összehangolás csak az együttműködésben valósulhat meg, kialakítva az ésszerű munkamegosztást. Mindenesetre ajánlatos a programok összecsiszolása. A tanácstagok azt is kifogásolták, hogy mit sem tudnak arról, mire készül a többi társadalmipolitikai szervezet. Szóba került az is, hogy a nőtanács nem szakmák, társadalmi rétegek, korosztályok szerint tartotta számon a nőkérdést, hanem általánosságban a kettős szerepre tekintettel. Ám az általános megannyi egyedi problémát eltakar. A nők testülete nincs emberközelben. Nőmozgalom nem lévén. Amit annak tekintettek — a különböző politikai és gazdasági A MEGRENDEZENDŐ világkiállítás színhelykiválasztásának dilemmájáról a Magyar Nemzet június 23-i számában olvashattunk Világkiállítási fejtörő címmel. A Fővárosi Tanács megbízásából a Buváti által készített tanulmányban hét színhely lehetőségét vetették fel, de a hét közül elég határozottan az aquincumi helyszín mellett álltak ki. Legalábbis a cikk szerint egyedül az aquincumi helyszín mellett nem említett a tanulmány hátrányt. Még a közlekedés oldaláról is az előnyeit ecsetelte, mondván: „A megfelelő tömegközlekedési kapcsolatok viszonylag egyszerűen kiépíthetők a szentendrei HÉV- vonal leágaztatásával és valódi gyorsvasúti vonallá való átalakításával." Ez a vélekedés azért meglepő, mert ez a HÉV a mellette futó szentendrei úttal ugyanakkor jószerével az egyetlen vonal, amely nagy tömegek ideszállítására igénybe vehető. A bármilyen irányból ideirányuló forgalmat a már ma is zsúfolt, szűk városmagon kell keresztülpréselni, hiszen a kívülről várható forgalom túlnyomó része dél felől érkezik. Valaki azt vetette ellen, mikor ezt említettem, hogy egyáltalán nem baj, mivel így legalább mód nyílik — a világkiállítás megrendezéséhez kapcsolva — a központ súlyos infrastrukturális gondjainak enyhítésére. Ez a vélekedés a jelek szerint jól tükrözi a központi hivatalos szándékokat. Kísértetiesen egybecseng ugyanis azzal, amit a Magyar Nemzet május 17-i számában Új hangsúlyok Budapest fejlesztésében címmel „A főváros általános rendezési tervének programjáról (1988) olvashattunk. E szerint „a tervezet kiindulópontja, hogy a fejlesztés területi súlypontját fokozatosan Budapest központi fekvésű városrészeibe kell áthelyezni, hogy az ott felhalmozódott feszültségeket, lemaradásokat végre felszámolhassák.A szervezetek nőbizottsága — az is kiürülőben, megszűnőben van. Lényegében a nőtanácsnak nincs közvetlen kapcsolata azokkal, akiket képvisel; az információáramlás — ha áramlásról beszélhetünk — eleve egyoldalú. Ebből két, ellentmondó következtetést vontak le. Az egyik: vissza kell állítani az egykori Nőszövetség alapszervezeteit felülről lefelé építkezve. Ez anakronisztikusnak tetszik. ELVILEG a másik következtetés, az alulról felfelé való építkezés látszik követhetőnek, amely az egyes nőrétegek érdeklődésének, tenniakarásának, helyzetének és érdekeinek megfelelő csoportosulásokon alapszik. Klubokban, körökben, egyesületekben. Van rá példa, hogy nők tömörültek a takarékos háztartás, a korszerű konyhaművészet titkainak feltárására és olvasónk írt egy „füstbe ment terv”-ről, hogy a gyerekeiket egyedül nevelő anyák klubot alakítsanak. (Egy előadássorozatot követően, amely a válás utáni életvitellel foglalkozott.) A nőtanácstagok elképzelhetőnek találták a háziasszonyok egyesülését is. Minden kezdeményezés azonban egy, csak a mainál pezsgőbb közéletben bontakozhat ki. Megjegyzendő: a leendő női tömörülések és a nőtanács között nem lehet hierarchikus kapcsolat, csak kölcsönös tájékoztatás. Az viszont elképzelhető, hogy egy csoportban feltárt érdekek országos képviseletet kapjanak. A nőkérdés ilyetén társadalmasítása mellett és nem helyette „államosításáért" is kardoskodtak. • Olyan jogkört kívántak, hogy a lényeges kormányelőterjesztéseket a nőtanács még döntés előtt megvitathassa és véleményére reagáljanak. Továbbá létrehozhatnának — külföldi példára — a kormány közelségében egy erős nőpolitikai támaszpontot is. Az országgyűlésen pedig megvalósíthatónak látszik, a nőket, családokat közvetve érintő törvények esetén, a képviselők összehívása (nemcsak a nőké) hogy e szempontból vegyék szemügyre a jogszabályt Végezetül: a beszélgetések tovább folynak és még sokfajta elképzelés napvilágot láthat A közvéleménykutatás más, korszerű eszközeivel is élni akarnak. Kovács Judit* (Szerkesztőségünk szívesen venne más társadalmi-politikai szervezetek reformtörekvéseiről szóló írásokat is.) HOGYAN lehetne a fejlesztések súlypontját Budapest központjába áthelyezni, mikor évtizedek óta (ha ugyan nem másfél évszázada) ott van? Az persze igaz, hogy a feszültségek a legnagyobb mértékben és a leglátványosabban a központban halmozódnak. De mikor vesszük már végre észre, hogy a feszültségek éppen azért növekednek a legerősebben a központban, mert a fejlesztések egyre jobban oda összpontosulnak? Most a világkiállítás országos erőfeszítést kívánó megrendezése ismét a központ fejlődésének adjon lendületet? A Világkiállítási fejtörő című cikkben említett döntés-előkészítő tanulmány készítőinek becslései szerint „a legolcsóbb az aquincumi és a kőbányai vásárterület lenne”. Nagyon fontos volna, hogy ismerjük mindnyájan ezeket a becsléseket. Azt tudniillik, hogy a szükséges fejlesztések közül melyeket írtak a világkiállítás terhére, és melyeket tekintettek adottnak, mondván, hogy ezek a világkiállítástól függetlenül is megépülnek 1995-ig. A jelenlegi gazdasági körülmények között ugyanis a legkevésbé sem egyértelmű, ki mit tekint és hol, mit tekintenek feltétlenül megvalósítandónak 1995-ig. A FŐVÁROS déli szektorában tucatnyi helyet meg lehetne jelölni (hármat a tanulmány is említ, sőt, a gazdagrétieket esélyesként), amelyek érdemesek az alapos megfontolásra. Ezek bármelyikének megvolna az az alapvető előnye az északiakkal (Aquincum, Kiscell, Káposztásmegyer) szemben, hogy elérhetőségük nem volna egyetlen — mindenképpen a központon átvezető — közlekedési vonal függvénye. Délen ugyanis 1995-ben már ott lesz az M1-estől az M5-ösig vezető M0- s autópálya, amely az egész világgal, de magával a várossal is oldott kapcsolatot teremt. Benyó Bertalan Budapest A világkiállítási fejtörőhöz Magyar Nemzet Armani, Krizia és Cigi tervezték a rajzunkon látható három modellt, amelyeket így együtt akár az egész idei nyári divat jelképének is tekinthetünk. Aki nyári szabadságát külhonban tölti, meggyőződhet róla, hogy ez az a három alaptípus, amelyet mindenütt minden nő hord. A bemutatót kezdjük a két városi stílusú öltözettel, s nézzük meg részletesebben, mitől is annyira jópofák és igazán szezonbeliek? Mindenekelőtt arövid szoknyáktól. Nálunk ugyan — az utcán sétáló hölgyeket elnézve — nem honosodott meg igazán a Szuperdivat mint — ettől függetlenül Európában korra való tekintet nélkül általánossá vált Talán, ha várunk egy évet mi is megszokjuk, bekalkulálva a divat követésének késését és az élelmiszerárak folytonos emelkedését amitől talán jövő ilyenkorra sokkal karcsúbbak lesznek a magyar nők — a pesti utcán is megszokottá válik a térdig érő rokolya. A rövidebb szoknyához mindenképpen széles vállú felsőrész illik. Hegyesített válltömőjű zakó, széles hajtókával — ami még jobban hangsúlyozza a felsőrészt —, zsebekkel és visszagyűrt ujjal. A nyári zakók között nagyon kevés az egyszínű, inkább nagykockás, csíkos vagy pöttyös anyagból k készülnek. Előszeretettel díszítik a feltűnéstől amúgy sem mentes kabátokat hatalmas virágokkal, gyümölcsökkel vagy nagy bizsu kitűzőkkel. A színes szalmakalapokat már néhány éve próbálják újra divatba hozni, most úgy tűnik, sikerült A kurtább szoknyákhoz és színes zakókhoz nagyon jól illenek, s igazi városi eleganciát kölcsönöznek a nőknek. A zakó alá nyáron nem blúzt, hanem úgynevezett „top”-ot hordanak. Ez vékony vállpántos, selyem, illetve selyem hatású, leginkább a fűzőre emlékeztető ruhadarab. Kétféle fazonban a legnépszerűbb, az egyik az elől teljesen egyenes, szinte téglalap-szerűen szabott, a másik pedig „v” alakú kivágással és gombolással készül. Nagyon élénk színekben hordják, lehet tűzpiros, mélyzöld, égszínkék, narancssárga vagy ha alkalomra készül, fehér és fekete. Anyaguk általában fénylő, olykor fémszállal átszőtt. Ugyanilyen anyagból divatos a zakó zsebébe óriási kendőt gyűrni. A nadrág mintha ismét kezdené meghódítani a nőket — tavaly szinte teljesen száműzték —, most újra felbukkan az utcákon. Kétféle stílusú nadrág létezik városi viseletként. Az egyik a nagyon karcsúaknak, testhez tapadó, fénylő anyagból varrt, a másik az óriásnadrág. Kicsit a bohócruhákra emlékeztet, a valahai kertésznadrág teljesen egyenesen szabott változata. Farmeranyagból, vagy vékony, kockás, csíkos kelméből készítik, a kertésznadrágra emlékeztető pántos felsőrésszel, cipzárdíszítésekkel. Nadrágkosztümként viselnek egészen egyenesen szabott szárú nadrágot is, ehhez is kalap illik. A rövid szoknyához napközben vagy lapos vászoncipőt, vagy kéthárom centis sarkú pémiszöt hordanak. A nadrágokhoz mindig egészen lapos cipő vagy szandál illik. A rácz — Armani, Krizia, Cigi KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünk vízszintes 1. és a 10., valamint a függőleges 18. és a 16. számú sorában Ratkó József Nyári napló című verssorozatából idézünk egy négysorost. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: nincsenek). 16. Megrendítsen elkeserítő. 17. Kézzel-lábbal, álpátosszal szónokié. 19. Finom péksütemény. 20. Marokkó északi partvidékén élő nép. 21. Arab női név az Ezeregyéjszaka meséiből. 22. Először latinul. 23. Leplez, álcáz. 24. Kis.. . csüggedésre, kétkedésre hajlamos. 25. A portékának van (fordítva). 26. Kén és a lantén vegyjele. 27. Vékonyabb bot. 28. Sárga, oldalt halványpirosas színű, réti almafajta. 30. Kételkedő apostol 31. Jegy, németül. 33. Folyó a Máramarosi havasoktól a Tiszáig. 34. Ritka férfinév. 35. Savakkal sókat alkotó vegyület 36. Ez a világ nagyapáink kora volt. 38. Két magyar király neve (a Habsburg dinasztiából). 39. A tévé A HÉT című adásainak főszerkesztője (András). 40. Sima szőrű angol házőrző vagy vadászkutya. 41. A feleség. 43. A Scheide baloldali mellékvize. Gent mellett torkol. 45. ... voluntas suprema: a király akarata a legfőbb törvény. Az abszolutizmus jelmondata. 46. Szenvedélyeket felkorbácsoló, hidegen számító nőtípus, névelővel. 48. Zöldséges, mustáros, savanykás mártás. 50. A jód és a rénium vegyjele. 51. Papírra vet (gondolatot). 53. A cipő, a hajó, a repülőgép része. 54. Hosszú, keskeny női vállkendő. 55. Szláv eredetű férfinév (névnap: november 26.). 56. Haim and ... (angol étel, sült sonka tükörtojással). 58. Német forradalmi demokrata költő (Friedrich, 1797—1856). 59. Igazgyöngyutánzat divatékszerekhez. 60. Nemesgáz, radioaktív elem. 61. Az NSZK-főtitkár nevének egyik tagja. 63. Légy üdvözölve, latinul. 64. Igyekszik előre. 65. Férfinév. 66. Szovjet tehergépkocsi. 68. A látás közepe. 69. Szicíliai tűzhányó. 70. Dunántúli folyó, mellékvize a Kopány. 72. Kelet-indiai, a bétöldiót szolgáltató pálmafaj. 73. Angol ezredes. 74. ... Lanka, köztársaság az Indiai-óceán szigetén. Azelőtt: Ceylon. 75. . Sok utánjárással igyekszik megszerezni valamit (tehát lihegve siet). 76. A vadászat istennője a római mitológiában. 77. Villamos cikkeket értékesítő vállalat FÜGGŐLEGESEN (kétbetűs: Sö). 2. Ritka női név (névnap: május 15.). 3. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község. 4. Francia férfinév. 5. ... doli, latin kifejezés: hasznosat a kellemessel (összekötni). 6. Hattyús hölgy a görög mitológiából. 7. Szülő. 8. A vagyonnal való szabad rendelkezés hatósági felfüggesztése. 9. A tevével rokon dél-amerikai háziállat. 10. Idegen tiltószó. 11. Egy iv nagyságú papír, de ha József, akkor a Parabola. 12. Iráni pénzegység. 13. Történelmi időszak. 14. A magyar népnek: Lebédia. 15. Sakkban az első lépések. 19. A Mongol Népköztársaság fővárosa kettős nevének egyike. 20. Adriai-tengeri olasz fürdőhely. 22. Kettős. 27. Személyi igazoló irat okmány. 29. Mocsár, névelővel. 30. Nagy befogadóképességű (lakás). 32. Kamionok különleges jelzése. 33. Mély völgyekkel szabdalt etiópiai vidék. 34. ... Lumpur, Malaysia fővárosa. 35. Török eredetű régi magyar férfinév. 37. Nyíri Emil. 38. Az Olasz Köztársaság egyik volt elnöke (Giovanni). 40. Énekek. 42. A munka és az energia egysége. 44. Csúszkálni a havon. 40. Apró, pókféle állat. 47. Ritka női név (névnap: július 16.). 48. Forgácsoló szerszámok éléül használt igen kemény fém. 49. Zell am ... 52. Átható, éles hangon szól. 54. Egyik helyen sem. 55. Heves megyei község. 57. Nagyon kemény, szemcsés kőzet. 58. Befolyással bír valaki fölött. 59. Apró léptekkel ide-oda járkál. 81. Régi amerikai és spanyol ezüstpénz. 82. Az Attila név változata. 64. A Felső- Tisza turisztikai központja. 85. Neves színészünk (1895—1962). 66. Orosz női név. 67. Pénz a cigány argóban. 70. Rejtjeles ábécé kulcsa. 71. Svéd, NSZK és luxemburgi gépkocsik nemzetközi jelzése. 73. CEE. 77. K. D. Valló Emil* Beküldendő a vízszintes 1. és 10. és a függőleges 18. és a 16. számú sorok megfejtése. Határidő: augusztus 6. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392. Budapest Pf. 276. Július 16-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Nincs eléggé átgondolva, s — nem érett a döntésre az, amit — nem lehet egyetlen gépelt — oldalon összefoglalni. TittA lottószelvényt és a Rejtvényejtó Mini SZO-TArt három kötetét nyerték ! Budapestiek: Bárdos György, not. Csonka Istvánné, ,1061; Horváth Csabáné, 1155; Herczegfalvi Zsolt, 1121; Kelemen Sándor, 1038; Págyi Rózsa, 1119; pintér László, 1081; Szkrucsek Margit, 1014; Szklenár Zoltán, HM; Tarr Béláné, 110. Vidékiek: Adamik Miklósné, Gyöngyös; Kern Márk, Paks; Mező Béla, Szentes; Rózsa Tibor, Orosháza; Simon Sándorné, Tiszatardos; Szeiner Zsolt, Debrecen; Tihanyi Zoltánná, Bicske; Tisza Sándor, Tokod-Altáró; Vágvölgyi Anna, Salgótarján; Zeke ■Kiliánná, Ocsa. A nyereményeket postán küldjük es NYÁRI NAPLÓ 12 3 4 5 6 7 18É 9 iskr 11 12 13 14 15 N*. 16 17 ill.r 19 20 21 22 23 24 15 26 271 28 29 30 31 32 33 34 35 36 371 36 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 741 75 76-I 77 V ö -c‹* A G -c‹»N Szombat, 1988. július 30.