Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
2 tette lehetővé a válságos helyzet megelőzését, ez az idillikus látszat meg fog szűnni. De eredményesebb társadalom lehet ennek a következménye, mert az új közmegegyezés és a szocialista politikai pluralizmus előkészítése működőképes aktivitást teremt a társadalomban. Ezek csupán csak jelzések egy leendő feladat elkészítésére. Ez hozhatja magával a népfront közjogi tevékenységének megújulását. Az Országgyűlés múlt heti ülésszakán képviselők egy csoportja szorgalmazta, hogy a kormány alkosson meg egy demokráciáról és politikai csomagtervről szóló tervezetet A kormány erre pozitív választ adott és az előzetes elgondolásaink szerint már a szeptemberi ülésen választ ad erre a felvetésre. Nem lenne jó, ha a népfrontmozgalmat ez a feladat készületlenül érné. És én hiszem is, hogy a mozgalmat nem éri készületlenül. Megvan a lehetősége a mozgalomnak, hogy aktív előkészítő részvevőként kapcsolódjon ehhez a demokrácia-csomagtervhez. Ehhez törvényi előkészület is tartozik, mindenekelőtt az alkotmány reformja. Egy olyan alkotmány létrehozása, amely a magyar közjog alkotóira, az osztályjellegű sajátosságaira, a polgári jogokhoz és az emberi jogokhoz való kapcsolataira épül. Mindemellett szabályozni kell az egyesülési, a sztrájk- és munkajoggal kapcsolatos szabályokat is. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a kormány hamarosan felkéri a népfront országos tanácsát, szervezzen társadalmi vitát a választásitörvény továbbfejlesztéséről. Ezt követően Pozsgay Imre arról beszélt, hogy a népfrontmozgalom munkájában mindig jelen volt a gazdaságpolitikai munka, ám ez az utóbbi időben felerősödött, és e tekintetben a népfrontmozgalom soha nem hallgatta el, bár nem mindig tudta meggyőzően érvényesíteni azt a szándékát, hogy a népfront az állampolgár oldalán áll, egy értékközpontú szociálpolitikát szeretne követni, amelyek között vezető helyet foglal el a család, a közerkölcs, és az emberi magatartások rendszere és annak közgazdasági vetületei. Közjogi és gazdasági viszonyaink együtthatásából adódóan most szeretnénk egy már látható konfliktust megemlíteni. Az elkövetkezendő választások során az állampolgárok bizonyára számon kérik a XIII. kongresszus során megfogalmazott gazdasági eredményeket, és a népfront programját is számonkérik majd ezzel együtt a helyi hatalom képviselőitől. Ezért itt, és most, ki kell mondanunk, hogy az 1985-ben tett ígéreteknek nem volt alapjuk, azok nem fognak teljesülni. Politikai hiba lenne, ha az ebből következő vereségért a tanácstagokra hárítanák a felelősséget. Nyíltara meg kell hát mondani, hogy tévedéseken alapuló téves prognózisok alapján döntöttek a VII. ötéves tervről és a népfront mozgalmáról, így annak következményeit nem a helyi közigazgatásnak és helyi hatalomnak kell elviselnie, hanem az ennek következményeit megőrző állampolgárnak felelősségét a központi döntéseknek. Ezt csupán azért említettem, hogy jelezzem, a forduló politikai intézményrendszer átalakítása szükségképpen együttjár azzal a következménnyel, hogy a döntéseknek is lesz felelelősségük. Megszűnik az a fajta munkamegosztás, hogy az egyik oldalon a döntést hozók szűk csoportja, a másikon pedig a végrehajtásra kötelezett állampolgárok állnak, mert ez a munkamegosztás természetesen hasonlít ahhoz az állapothoz, hogy az állampolgár nem érzi magát felelősnek. Az állampolgárok a hatalom hordozói Pozsgay Imre vitaindítója után Szabó Kálmán kért ismét szót, több kiegészítő javaslatot tett az állásfoglalás-tervezethez. Rámutatott: a gazdasági helyzet alakulása nálunk most kulcskérdés, s a gazdasági reform csak úgy valósulhat meg, ha a megfelelő politikai lépéseket is megtesszük. Utalt arra, hogy az országban tapasztalható olykor ellenállás a gazdasági és társadalmi változásokkal szemben, s a népfrontmozgalomnak kötelessége a változások ellenzőivel felvenni a küzdelmet. Deme László nyelvész, egyetemi tanár arról szólt, hogy a népfront társadalmi presztízse nőtt, ám a mozgalom tekintélyének további gyarapítása a „legalsóbb” szinteken, az apró községekben, kistelepüléseken még szükségesnek látszik. A közigazgatást manapság felváltotta az államigazgatás, a népfront maga is felülről építkezik, illetve felülről irányított A helyi politikának úgy kell alakulnia — hangsúlyozta —, ahogyan azt az állampolgárok érdeke kívánja, s megengedhetetlen például, hogy egy népfronttitkár egzisztenciálisan függ a helybeli irányító apparátustól. Szatmári Nagy Imre nyugalmazott tudományos tanácsadó, a népfrontmozgalom történetét, sorsát mintegy áttekintve, annak a meggyőződésének adott hangot; az országos tanács mostani állásfoglalása alapja tehet a további, önálló és egyre kevésbé irányított munkának. Albert Bélévé, a HNF Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkára arra hívta fel a figyelmet: a testület nem gyakorolja megfelelően demokratikus jogait. A parlament elé is került olyan javaslat az országos tanács nevében, amelyről a testület nem is tudott, ezt megengedhetetlennek tartja. Olyan magas szintű jogszabályt sürgetett, amely pontosan tisztázza a jogokat, lehetőségeket Halász József, az Állam és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese szintén az állásfoglalás-tervezetet kiegészítve kérte néhány elavult megfogalmazás törlését, s amellett érvelt, a szocialista pluralizmus igénye mellett kevesebbet beszélünk annak intézményi valóságáról. Az állampolgárok a hordozói a hatalomnak — hangoztatta —, az intézményrendszernek ennek megfelelően kell kialakulni. A vitát Pozsgay Imre foglalta össze. Vitazáró A felelős vita során olyan gonolatok fogalmazódtak meg, amelyek érdemesek az országos tanács támogatására, és amelyekkel egyet lehet érteni. Mint mondta: a mai politikai helyzetben nagy jelentősége van annak, hogy az országos tanács üdvözli a májusi politikai döntéseket, mert nagy jelentősége van annak, ha a Hazafias Népfront tanácsa nyilvánítja ki véleményét és állásfoglalásban deklarálja döntését. A jelenlegi politikai helyzetben éppen az új közmegegyezés jegyében szükség van erre az egyetértő támogatásra. Párhuzamosan, de egymásnak mégsem ellentmondóan két gondolat fogalmazódott meg markánsan a vitában a népfrontmozgalom jövőbeni tennivalóit illetően. Az egyik vélemény szerint a népfrontmozgalomnak a partikuláris gondolkodástól az egyetemes, a nemzeti feladatok megfogalmazására kellene a hangsúlyt helyeznie, a másik vélemény szerint pedig a helyi politikához, és helyi hatalomhoz fűződő népfrontérdekek megfogalmazását, illetve azok érvényesítését hangsúlyozta. Mégsem látok ellentmondást e két markánsan megfogalmazódó vélemény között A felülről kiépített társadalmi berendezkedésnek úgy kell megújulnia, hogy közben kiegészül az alulról jövő társadalommal, úgy kell elvégezni már-már fordulatszerűen egy folyamatot, hogy közben a társadalom stabilitása megmaradjon, az elért Integráció ne bomoljék fel, az együttélés lehetőségei és keretei fennmaradjanak, tehát nem a központi akarat elleni általános támadással, hanem az állampolgár helyét újra meghatározó kezdeményezései alapján kiépülő szerveződésre van szükség feladataink megoldásához. Hiszen a népfrontmozgalom történelmi példák segítségével is igazolta, hogy a nép alkalmas arra, hogy önmagát kormányozza. Az Országos Tanács egyhangú szavazással általánosságban elfogadta az állásfoglalás-tervezetet, azzal a kiegészítéssel, hogy az országos titkárság az elhangzott javaslatokkal kiegészíti a dokumentumot, s azt a sajtóban közzéteszik. Végezetül az Országos Tanács egyetértett a magyar Országgyűlés július 1-jei állásfoglalásával, amely tiltakozik a romániai falupusztító tervek ellen, és jó szándékú tárgyalásokat javasol a két nemzetet és Európát terhelőfeszültségek feloldására. A munkabizottság megválasztása Utolsó napirendi pontként a HNF OT egy 13 tagú bizottságot választott amely kidolgozza az Országos Tanács feladattervét a következő kongresszusig terjedő időszakra. A bizottság Huszár István vezetésével végzi munkáját Tagjai: Eck Gyula, Fekete Gyula, Gulyás Pál, Hankiss Elemér, István Lajos, Juhász Róbert, Kukorelli István, Márta Ferenc, Márton János, Molnár Béla, Peták Emil, Soltész István, Vadász Anna. Magyar Nemzet F. Farkas Tamás: Múlt és jövő Állásfoglalás A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megállapítja, hogy az MSZMP országos értekezlete nagyfontosságú esemény volt, új helyzet kezdetét jelenti hazánkban. Valósághű, őszinte helyzetelemzése és az új pártvezetés megválasztása megállította a bizalomvesztés folyamatát. A pártértekezlet állásfoglalása lehetőséget kínál az országnak és népének a válságból való kiemelkedésre. Az elfogadott politikaicselekvési terv alapja lehet egy új társadalmi közmegegyezésnek. A magyar társadalomban megvan az igény és a nyitottság a megújulás iránt, hajlandó az eddiginél nagyobb mértékben támogatni a pártot és a kormányt a gazdasági, társadalmi, politikai reformfolyamat következetes végigvitelében. Erre a hajlandóságra kell építeni. Véget ért az az időszak, amikor egyetlen irányító központból meghatározható volt a társadalmi élet minden részkérdése. Olyan időre kell felkészülnünk, alkalmassá tenni mozgalmunkat és magunkat, amelyben értelmesen és egészségesen ötvöződnek az önszerveződő, öntevékenyen dolgozó társadalmi közösségek mozgáslehetőségei, kezdeményezései az egyéni, csoportérdekeken túltelentő központi törekvéssel, a társadalom egészének céljait is követve. Az Országos Tanács tisztában van azzal, hogy nehéz út áll a nemzet előtt. Nincs az új helyzetnek megfelelő, összefüggő elméleti rendszerünk és elégséges tapasztalatunk a magunk elé tűzött feladatok megoldásához. Az emberek ugyanakkor a helyzet azonnali változását, javulását igénylik. Egyszerre van szükségünk határozottságra és türelemre. Határozottan kell haladnunk a gazdasági, politikai, társadalmi reformok útján, számolva azzal, hogy egyes elképzelések kiigazításra szorulnak, mások pedig csak évek keserves munkájával valósíthatóak meg, igazíthatók hozzá országunk adottságaihoz, nemzetünk sajátosságaihoz. A higgadt, rendszeres és szívós munkához pedig türelemre van szükségünk, országos és távlati céljainkat nem rendelhetjük alá a helyi és napi érdekeknek, amelyek javíthatnák a pillanatnyi közhangulatot, ugyanakkor megoldhatatlan feszültségeket halmoznának fel a holnap számára. Az Országos Tanács helyesli, hogy a Központi Bizottság munkabizottságot küld ki, amely elemzi az elmúlt három-négy évtized tapasztalatait, rámutatva a megőrzendő értékekre s a változtatandók reális számbavételére. Ehhez a munkához a népfrontmozgalom is rendelkezésre bocsátja tapasztalatait. Készek vagyunk mindent megtenni a szocialista demokrácia elmélyítése, a jogállamiság teljessé tétele érdekében. Így — egyebek közt — eleget teszünk a Központi Bizottság felkérésének, társadalmi vitára bocsátjuk a választási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos elgondolásokat. A vita összegzését az Országos Tanács elé terjesztjük. Most, amikor megújulni kezd a párt, változik irányító szerepe és munkastílusa; amikor átrendeződik a párt és a társadalmi szervek, a párt és az állami szervek együttműködés-gyakorlata, az Országos Tanács természetesnek tartja, hogy a népfrontnak is újra át kell gondolnia a maga szerepét s azt, hogy miként válhat a szocialista pluralizmus — új értékrendet is jelentő — intézményévé. Ezért saját tagjaiból munkabizottságot küld ki e feladat megoldására. A népfrontmozgalom e munka elvégzéséig sem kíván tétlenkedni. Az Országos Tanács felhívja a politikai tömörülés tagjait, a gazdasági, társadalmi és kulturális közösségeket, a területi és helyi népfrontbizottságokat, hogy tehetségük és erejük legjavát adva, vegyenek részt a mozgalmi megújulást célzó javaslatok kidolgozásában, segítsék a gazdasági, a műszaki fejlődés s a hozzájuk nélkülözhetetlen oktatás, művelődés felpezsdítését. A néphatalom valóságához hozzátartozik, hogy az állam polgárai részesei a hatalom gyakorlásának, következésképpen a reformfolyamat továbbvitelének is munkahelyükön, közéleti tevékenységükben. Érezzen hát mindenki felelősséget azért a történelmi méretű vállalkozásért, amelyet a pártértekezlet felvázolt. Kü kapcsolatai ápolásával, a népek közötti barátságot szolgáló munkájával a Hazafias Népfront mindent megtesz azért, hogy szélesedjék a Magyar Népköztársaság külpolitikai mozgástere, kapcsolatrendszere, mert csak egy segítőkész nemzetközi közegben leszünk képesek a gazdaság és a társadalom megújítására. Ezért mély együttérzéssel figyeljük és támogatjuk azokat a megújulási elszánásokat, amelyeket például a Szovjetunió Kommunista Pártja 19. pártkonferenciáján, a Lengyel Népköztársaságban, Csehszlovákiában, Kínában és más szocialista országokban is tapasztalhatunk. Ösztönző erőnek tartjuk belpolitikai és gazdasági helyzetünk egyensúlyosabbá tételéhez a szovjet-amerikai viszony kedvező változását, a KGST és az Európai Gazdasági Közösség kialakulóban levő új típusú kapcsolatrendszerét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhív a mozgalmi munka nyilvánosságának növelésére is. A fáradsággal és eredménnyel elvégzettekről, sikereinkről és kudarcainkról tájékoztassuk népünk közügyek iránt elkötelezett részét. Váljék ennek során mozgalmunk a hatalom ellenőrzésének hiteles, társadalmunk valamennyi rétege által cselekvően támogatott hazafias intézményévé. Nyílt levél a Román Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsához A Hazafias Népfront Országos Tanácsa július 4-i ülésén foglalkozott azzal a bukaresti döntéssel, amely több ezer falu lerombolását, a településszerkezet erőszakos átrendezését tervezi Romániában. Egyetért a Magyar Országgyűlés július 1-i állásfoglalásával, amely tiltakozik e tervek ellen és jószándékú tárgyalásokat javasol a két nemzetet és Európát terhelő feszültség feloldására. Az Országos Tanács felhívással fordul a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsához, Románialakosságához, hogy vesse latba befolyását az alapvető emberi méltóságot és jogokat sértő, az évszázadok kulturális, társadalmi örökségét elpusztító tervek visszavonásának érdekében. Mind a magyar, mind a nemzetközi településrendezési tapasztalatok szerint az ilyen önkényes tervek mérhetetlen károkat okoznak az illető ország politikai, kulturális és gazdasági életében; nemcsak a ma élő, hanem a későbbi generációknak is. A bukaresti tervek nemcsak a Romániában élő magyar, szász, szerb és más népcsoportokat sújtják, de pusztulással fenyegetik a falvak román lakosságának ősi kultúráját is. Tudjuk, hogy a közelmúltban Bukarestben és más városokban az építészeti kultúra több kincse, templomok és más műemlékek sajnos már áldozatul estek az oktalan rombolásnak. Meggyőződésünk, hogy még megállítható a további rombolás. Ennek tudatában emeljük fel szavunkat, mert meggyőződésünk, hogy Románia népeinek is érdeke és szándéka örökségének megőrzése. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kedd, 1988. júUus 5. A bizalom rendkívül fontos társadalmi tőke Huszár István nyilatkozata a Magyar Nemzetnek — Miként fogadta a személyi kérdést eldöntő vitát ? — Mióta szóba került a nevem a jelölésnél — mondotta Huszár István —, rendkívül sokat töprengtem és igyekeztem felkészülni az országos tanács mai ülésére. A honi közélet mostani folyamatainak ismeretében számítottam arra, hogy a választást vita előzi meg. Mindig hajlamos voltam az önértékelésre és önkritikusan ítéltem meg magam. Azt viszont, nem nagyon szeretem, ha különféle fórumokon méltatják az embert. Számomra nagyon fontos volt a második napirendi pont, ami a népfrontmunkáról, az időszerű tennivalókról szólt. Messzemenően egyetértek azzal, hogy egyszerre nehéz és szerencsés az a szituáció, amelyben főtitkárrá választott a népfront. Szerencsésnek tartom azért, mert politikai intézményrendszerünk a megújulás folyamatát éli, és egy olyan időszakban lehetek egyik vezetője a mozgalomnak, amikor a népfront is megújulhat. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert az elmúlt években lendületesen fejlődött ez a mozgalom, jórészt Pozsgay Imre tevékenysége nyomán. Mindez azonban okozhat nehézségeket is, mert hiszen egyértelmű: nem szeretnék ahhoz asszisztálni, hogy a mozgalom fejlődése megtörjön és ilyenkor óhatatlanul is megfogalmazódik az emberben az a kétely: vajon tudom-e úgy szervezni a munkát, hogy a visszaesés ne következzék be. Reménykedem továbbá abban, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a felelősség nem hat rám bénítóan, nem terhet jelent majd, hanem erkölcsi tőkét ad arra, hogy ezt a feladatot lelkiismeretesen végezhessem. Mert ha valamikor van, akkor ma igazán van tétje a szavaknak, a cselekvésnek, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hallgatásnak is tétje van napjainkban. — Olyan időket élünk, mikor az állampolgárokra nehezedő terhek miatt egyes rétegekben fennáll a politikától való elfordulás veszélye. — Mindenekelőtt leszögezném, ez a megújulóban levő politika rászolgál minden társadalmi támogatására. Ezt fejezi ki a népfront mozgalmi állásfoglalása is és ezt a politikát nem esik nehezemre támogatni. De világosan látni kell aztis, hogy ennek a kibontakozási és stabilizációs programnak a keretében a kormány gyakran arra kényszerül, hogy ennek a reformfolyamatnak a jegyében az állampolgárok egyes rétegeit veszélyeztető döntéseket hozzon, hiszen ha csökken az életszínvonal, csökken a Huszár István 1927-ben született. Közgazdász. Az egyetemet 1949-ben fejezte be, ezután néhány évig oktatóként dolgozott. A Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese (1963—69), majd elnöke (1969—73). A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese és az Országos Tervhivatal elnöke (1973—80). Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója (1980—85), jelenleg az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazreálbér, az esetleg azzal a veszéllyel járhat, hogy érdekeiben sérti a politika támogatóit és mérsékli azok számát Úgy gondolom tehát hogy ez a legfőbb ellentmondás, amelyet mielőbb fel kell oldanunk. Mégpedig a népfrontmozgalomban felhalmozódó hatalmas szellemi tőke segítségével, mert a népfront ma is a társadalom progresszív talaján áll s ebben a Márciusi Front hagyományait követi, aktivistái nagyon fogékonyak a társadalom minden gondjára és a nehézségek között élő rétegekére is. Szerintem ez kínál lehetőséget a társadalmi feszültségek feloldására. Meggyőződéssel állítom, hogy a felhalmozódott feszültségeket leginkább azzal oldhatjuk fel, hogy ha felnőttként, kíméletlen nyíltsággal beszélünk az emberekkel, ez egyben bizalmat is adhat, amit én napjainkban rendkívül fontos társadalmi tőkének tartok. És ezt a bizalmat nem azzal lehet gyarapítani, hogy szépeket ígérünk akkor, amikor a feszültségek feloldására nem vanunk képesek, hanem azzal, hogy ha az állampolgárokat is bevonjuk az ország ügyeinek intézésébe. — Ehhez viszont változnia kell a népfront politikai intézményrendszerben elfoglalt helyének is. — Valóban el kell felejtenünk végre, azt a transzmissziós szerepet - feleli Huszár István —, amikor a társadalmi szervezeteknek csak az a dolga, hogy megfeleljenek a központilag kialakult politika kívánalmainak. Ha ugyanis a politika formálásába nem vonjuk be az embereket, leszoktatjuk őket a gondolkodásról, az alternatívák kereséséről, a közügyekbe való beleszólásról. Úgy vélem, a népfrontmozgalom sokat tud segíteni abban, hogy az állampolgárok illetékesnek érezzék magukat az előttünk álló feladatok megoldásában, és ez jelentős mértékben elősegíti a halaszthatatlan demokratizálódást is. Eszerint kell tehát átgondolnunk a népfront politikai, közéleti szerepét, tisztázni kell viszonyát a népfrontba tömörült társadalmi és érdekvédelmi szervezetekhez is. Hogy az érdekek a mozgalom keretében és ne különféle csatornákon át érvényesüljenek. És a szövetségi politika ily módon való alakítására számos jó példával és haladó hagyománnyal szolgál a mozgalom hazai és nemzetközi története. Úgy gondolom, a megújulásnak mindenképpen alapfeltétele, hogy a népfrontban — alkotmányos és állampolgári felelősséggel — minden állampolgárnak,szervezetnek, kisközösségnek fóruma legyen, amely a társadalmi haladást szolgálja.gatója. 1970 óta tagja az MSZMP Központi Bizottságának, 1975— 1980 között tagja volt a Politikai Bizottságnak. 1980—85 között országgyűlési képviselő. Több tudományos társaság tagja, tisztségviselője. Tudományos munkásságát elsősorban a közgazdaság, a statisztika és a politikatudomány területén fejti ki. 1985 óta tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és titkárságának, elnöke az országos elnökség művelődéspolitikai bizottságának. Csütörtökön helyezik végső üéghelyére Bartók hamvait (MTI) Bartók Bélának, a hazai és az egyetemes zenetörténet kiemelkedő személyiségének hamvait szállító autó július 5-én, kedden érkezik Magyarországra, hogy a nagy magyar zeneszerzőt végakaratának megfelelően, Budapesten helyezzék örök nyugalomra. A hamvakat tartalmazó koporsó Ausztriából 12.30 órakor Hegyeshalomnál érkezik magyar földre, ahol ünnepélyesen fogadják Bartók Béla hazatérő földi maradványait A hatáson a hamvakat fogadó magyar küldöttség vezetője, Czibere Tibor művelődési miniszter mond beszédet. A hamvakat a határtól díszkísérettel szállítják Budapestre, és a Magyar Tudományos Akadémia épületében ravatalozzák fel. A 17.30 órakor kezdődő díszünnepségen Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke mond beszédet A nagyközönség július 6-án, szerdán 10 és 18 óra között róhatja le kegyeletét a világhírű zeneszerző, hazánk nagy fia koporsója előtt. A hamvakat július 7-én, csütörtökön, 15 órakor helyezik végső nyughelyére a Farkasréti temetőben. A gyászszertartáson — a Bartók Béla emlékét őrző fekete gránit emlékműnél — a hozzátartozók és a meghívottak előtt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke mond búcsúbeszédet. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió mindhárom eseményről helyszíni tudósításban számol be. Hétfőn este Bartók-emlékünnepséget rendeztek Bécsben, a Musikverein hangversenypalota előcsarnokában. Az erre az alkalomra feldíszített csarnokban kifüggesztették Kárpáti Éva festőművésznő Bartók-portréját, az épület főbejárata előtt pedig az ünnepség ideje alatt ott állt Bartók koporsójával a zárt gyászautó. Az emlékünnepségen az osztrák állami vezetés képviseletében megjelent Herbert Schambeck, a parlament szövetségi tanácsának (felsőházának) elnöke és Rudolf Streicher, a szövetségi kormány minisztere, ott voltak továbbá az ország kulturális és közéletének ismert személyiségei, valamint a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetői is. Thomas Ángyán, a Bécsi Zenebarátok Társaságának főtitkára megnyitotta a rendezvényt, majd felolvasta a külföldön tartózkodó Franz Vranitzky kancellár üzenetét. Ebben az osztrák kormányfő hangoztatta: „Az életművéhez és általában a magyar kulturális élethez való szoros kötődésünk folytán Ausztriának is megelégedésre ad okot, hogy Bartók emigrációja méltó módon ér véget.” Ezután Otto Biba zenetudós méltatta a nagy magyar művész életművét, utána Nagy János, bécsi magyar nagykövet mondott beszédet