Magyar Nemzet, 1988. augusztus (51. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
1,80 forint A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Véité 1988. augusztus 1. LI. évfolyam 182. szám 4 Tisztelt Olvasó! Honi ügyeinkről, a társadalom gondjairól és a világ viszontagságairól szólunk rendszeresen ezen a helyen, magunkról, a szerkesztőség munkájáról úgyszólván semmit. És így van ez rendjén, hiszen a Magyar Nemzet állandó előfizetőit, rendszeres vásárlóit nem a kulisszatitkok érdeklik, hanem tájékozódni kívánnak. Ha most, augusztus első napján rendhagyó módon szakítunk ezzel a szokással, annak alapos oka van. Hiszen amint kézbe veszik ezt a mai számunkat, nyomban megállapítják, hogy soványabb a megszokottnál, a hétfői tizenkét oldal helyett mindössze nyolcat kapnak. Amiért eleve is elnézést kérünk, nem rajtunk múlott, nem rajtunk múlik ez. Az ország újságpapírhelyzete katasztrofális. A nagy nyomdák készlete egyelőre úgyszólván csak hetekre biztosítja az utánpótlást szállító külföldi partnereink — elsősorban a Szovjetunió — közölték, hogy szerződésben vállalt kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni. Részint azért, mert belső szükségletük nagymértékben megnövekedett, részint a környezetvédők követelésére bezárnak cellulózó alapanyagból gyártó üzemeket, az ökológiai egyensúlyt veszélyeztető tevékenységük miatt. Szomorú állapot ez, mert az ország politikai viszonyai most érkeztek el ahhoz a ponthoz, amikor az átalakulás, az előttünk álló nagyszabású változás még több nyilvánosságot, tiszta szót és őszinteséget kíván. Talán nem túlzás kijelenteni, a tájékoztatásra olyan szükség van, mint a falat kenyérre, fkezzük ezt az igényt, hiszen növekszik az érdeklődés lapunk iránt, már nagyon régen nem kaptunk annyi elismerő szót, biztató levelet olvasóinktól, mint ezekben a hetekben. Szomorú ránk nézve különösen azért is, mert néhány napon belül ünnepeljük a Magyar Nemzet alapításának a félszázados évfordulóját, és nem így képzeltük a megemlékezést. Az illetékes kormányzati szervek közölték az újságot gondozó Pallas Lap- és Könykiadó Vállalattal, hogy átmell kényszerintézkedésként két napilapjának, a Magyar Nemzetnek és a Magyar Hírlapnak tetemes papírmegtartást kell elérnie. Azért átmenetiként — és reméljük így is lesz —, mert ígéretet kaptunk rá ugyanezektől a kormányszervektől, hogy a lehető legrövidebb időn belül gondoskodnak az importról, ha mód van rá KGST-forrásból, ha nem, meghozva a szükséges devizaáldozatot is, nyugati piacról. Szeretnénk, ha ez az átmenet minél rövidebb ideig tartana. Addig is, amíg szorít ez a kényszer, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat úgy döntött, hogy a terjedelmünket kell csökkentenünk. Nem minden laptársunk választotta ezt a soványító kúrát, mások a példányszámot zsugorítják, kevesebb lesz belőlük az utcai árusításban. Mi nem folyamodhattunk ehhez a módszerhez, mert olvasóink túlnyomó többsége állandó előfizető, és tőlük hűségük miatt sem vonhattuk meg a lapot. Ugyanakkor rendszeres példányonkénti vásárlóinkat sem kívántuk megrövidíteni, különösen olyan időben, amikor kedveltebbek lettünk. Így maradt az a választás, hogy hetenként négy ízben — hétfőn, kedden, szerdán és pénteken — csupán nyolc oldalon jelenünk meg, kétszer pedig (csütörtökön és szombaton) tizenhat oldalon, a megszokott változatos tartalommal. Már csak azért is így kellett döntenünk, mert lapunk formátuma (nagysága) eltér a többi újságétól, más papírt használunk mint ők, a beszerzés talán nehezebb is. Nem csekély a veszteség — heti négy oldal —, de nem is olyan sok. Azzal is ellensúlyozni kívánjuk, e még anyagi áldozattal is, hogy szintén kényszerből, csökkentjük hirdetéseink terjedelmét. Az olvasókon túl az igazi gond a szerkesztőségre hárul. Az a szándékunk, hogy információinkat semmiképpen se szegényítsük, sőt, ha lehet, gazdagítsuk. Minden eseményről — legyen bár elsőrendűen fontos vagy kevésbé jelentős — változatlanul tudósítunk, és megtartjuk állandó rovatainkat. Legföljebb a megszokottól eltérő napokon kell közölnünk őket, terveink már elkészültek. Például a Könyvesház és a Gondolkodószék hétfő helyett csütörtökön jelenik meg, ekkor kap nagyobb helyet népszerű Tisztelt Szerkesztőség és Vitafórum rovatunk is. A lényeg minden esetben megmarad, csak tömörebbre, feszesebbre kell összefognunk mondanivalónkat, ami az esetek nagy részében talán még haszonnal is jár, jobban megfelel korunknak. Mindehhez kérjük Tisztelt Olvasóink türelmét, megértését és változatlan hűségét, amíg — reméljük hamarosan — visszatér a megszokott állapot, amire minden erőnkkel törekszünk. ------A NAP --------------------------------- Szóspóroló A takarékosság eszelős megszállottja számításokat végzett, hogy egy átlagember (beleértve a hivatásos fecsegőket, a hónapokig szótlanokat, a szakképzett előadókat és a félelmükben megnémulókat) átlag napi 2017 szót ejt ki a száján — így hát már egyszerű szorzással megállapíthatta, hány billió szót pazarol esztendőnként a nép erre-arra, gyakran előre jóvá sem hagyott, nem is láttamozott mondatokra. Kiszámíttatta tudósokkal, mennyi energiát költ az ország népe locsogásra, beszédre, dumára, s kemény valutára átszámítva mennyit érne, ha az emberek minden második szavukat lenyelnék. Azon is töprengett, nem lehetne-e ebből valamit exportálni, bár fölrémlett benne, hogy nehéz lenne megszervezni a minőségi ellenőrzést, no meg egyáltalán nem biztos, hogy minden kivitelre alkalmas szó kellemes lenne a számára. Gondolkodott jegyrendszer bevezetésén is, a szótárakból ésszerűen lehetne fejadagokat kiporciózni, gondosan ügyelve arra, hogy ki milyen főnevekhez, milyen helységnevekhez jutna. Meg miféle igékhez. Dollárboltokban némi igazságot is lehetne jegyre kapni — mélázott el alkotó módon. Egyik tanácsosa bonyolult rendszert dolgozott ki a kivételezettek számára (mondjuk, a családban ketten némák, avagy soha nem gondolnak kellemetlen mondatokat) — aztán rájött: elhanyagolhatóan kevés a kivétel. Ő közben egész nap, egész évben, vég nélkül hadovást, fecserészett, harsogott, hadart — ha nem ismételné annyit magát, a fél szótárt elpazarolná a nemzet elől. Egyébként egyszerre hitte magát főnévnek és igének, alanynak és állítmánynak, ő volt elvégre a vezér, azaz a vállalat vezérigazgatója, s azt hitte, minden rajta múlik. Vagy vele múlik el. DIURNUS Grósz Károly értékelése amerikai Átjárói Kialakultak a politikai feltételek az átfogó gazdasági együttműködéshez Gorbacsov és Genscher előkészítette a szovjet—NSZK csúcstalálkozót A külpolitikai helyzet A KELET—NYUGATI VISZONYBAN, az európai helyzet és a világpolitika egésze szempontjából is kulcsfontosságúak a szovjet—s nyugatnémet kapcsolatok. Ezt hangoztatták Genscher külügyminiszter vasárnap befejeződött moszkvai látogatását értékelve a megfigyelők. A szakértők szinte egyöntetűen megállapították, hogy a két ország viszonyában új szakasz kezdődött, a korábbi nézetkülönbségek helyét átvette a kölcsönös megértésre való törekvés. Mindezt tovább javíthatja Kohl kancellár ősszel esedékes szovjetunióbeli útja. Erre a megállapításra jutott az NSZK alkancellárja, Mihail Gorbacsovval és Eduard Sevardnadzéval folytatott moszkvai megbeszélésein. Mint Genscher sajtóértekezletén közölte: igen tartalmas volt az SZKP főtitkárával tartott több mint kétórás megbeszélése. Egyetértettek abban, hogy erősíteni kell az együttműködést, amely az összeurópai enyhülésre is kedvező hatással van. Genscher igyekezett eloszlatni a szovjet vezetők aggodalmát a nyugat-európai integrációs törekvésekkel kapcsolatban. A felek megítélése szerint Bécsben a semleges és el nem kötelezett országok javaslata megfelelő kiindulási alap az utótalálkozó sikeres befejezéséhez. Az NSZK külügyminisztere üdvözölte a Varsói Szerződés legutóbbi csúcsértekezletén elfogadott javaslatokat, amelyeket gondosan tanulmányozni kell a NATO illetékeseinek. A tárgyalásokon szóba került a Szovjetunióban élő német nemzetiség helyzete. Elégedetten nyugtázták az eredményeket e téren, de a nyugatnémet politikus azt is szorgalmazta, hogy a német ajkúak kapjanak nagyobb lehetőséget nemzeti kultúrájuk ápolására a Szovjetunióban. A megbeszéléseken alaposan megvitatták a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését; az értesülések szerint az NSZK kész aktívan bekapcsolódni a szovjet gazdasági reformba, a konkrét döntések Kohlkancellár moszkvai útja során várhatók. Genscher sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva elmondotta: a Vörös téren tavaly sportrepülőgépével leszált Mathias Rust esetleges szabadon bocsátásának ügye nem került szóba, célszerűbbnek tartja a kérdést nem hivatalos eszmecseréken megvitatni. Hétfőn harmadízben találkozik az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadseregeinek vezetője, Carlucci nemzetvédelmi miniszter Jazov szovjet honvédelmi miniszter meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. Carlucci utazást tesz az országban, s megbeszélést folytat a szovjet hadsereg magas rangú vezetőivel. Mindkét fél részéről hangoztatták : a látogatás erősíti a két ország kapcsolatait, a fegyverkezési verseny beszüntetését, de nem célja a fegyverzetellenőrzési kérdésekkel foglalkozó küldöttségek munkáját felvállalni. A HUZAVONA TOVÁBB FOLYIK New Yorkban: tűzszünet legyen-e előbb vagy közvetlen tárgyalások az Iraki iráni háborúban szembenálló felek között. Pérez de Cuellar közvetítésével folynak az egyezkedések, úgy tűnik, mind ez ideig eredmény nélkül, hiszen Irak továbbra is a közvetlen kapcsolatfelvételt sürgeti, míg Irán pedig a tűzszünet kihirdetését tartja előbbrevalónak. Teherán ugyan tett olyan utalásokat, hogy kész közvetlen eszmecserékre Bagdaddal, de az időpontot nem jelölte meg. Mindazonáltal az ENSZ-főtitkára hasznosnak minősítette a két ország külügyminisztereivel folytatott eszmecseréit, s nem zárta ki, hogy a tűzszünetet már ezen a héten kihirdethetik Hasonlóan derűlátó volt Bahreinben Margaret Thatcher, aki kifejtette: „új reménysugár”, hogy Irán kész elfogadni a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatát. A megfigyelők szerint a brit miniszterelnökaszszony hangneme érzékelhetően békülékeny volt Teheránnal szemben, állást foglalt a brit—iráni kapcsolatok javítása mellett, s üzenetében megállapította: „szívesen látná, ha Irán segítséget nyújtana a brit túszok kiszabadítása érdekében”. Thatcher, aki hat közel- és távol-keleti országot keres fel körútján, s ellátogat Ausztráliába is, ugyanakkor úgy vélte: a tűzszünet kihirdetése után még hosszú folyamat szükséges a tartós béke megteremtéséhez a térségben. A TRAGIKUS HIBÁT, a tévedést jóvá kell termni — hangoztatta Reagan elnök szombati rádióbeszédében a nicaraguai ellenállóknak nyújtott segély felfüggesztéséről szólva. Az elnök sürgette az amerikai támogatás felújítását. A The New York Times cikkében olyan értesülést közöl, amely szerint Washington javaslatot tett közép-amerikai szövetségeseinek — Costa Ricárak, Salvadornak, Guatemalának és Hondurasnak —, hogy a hétfőn kezdődő külügyminiszteri tanácskozáson egyérteműen a nicaraguai kormányt tegyék felelőssé a térség válságának elhúzódása miatt. Az is ismertté vált, hogy az érintett országok elutasították az amerikai közlemény-tervezetet, amely „hadüzenettel” ért volna fel; az „önvédelemre" hivatkozva előre kívánta igazolni egy esetleges fegyveres beavatkozás jogosságát. A hét végén Mexikó is elutasított minden olyan kísérletet, amelynek a célja Nicaragua kirekesztése lenne a béketárgyalásokból. A mexikói illetékesek hangsúlyoznák: egyetlen országot sem szabad kizárni a helyi válságok rendezéséből. A hírügynökségi jelentések eközben arról számoltak be, hogy a tűzszünet ellenére Nicaraguában egyre hevesebb összecsapások zajlanak a sandinista egységek és a kontrák között. (P. T. R.) Két, 3 Hazaérkezett Amerikából miniszterelnökünk Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szombaton hazaérkezett tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai átjárók kíséretében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus vezérigazgatója, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. A kormány elnökét és a kíséretében levő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Pót Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács hivatalának elnökhelyettese fogadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérkezést követően röviden összegezte útjának főbb tapasztalatait a jelen levő újságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gondoskodtak a vendéglátók. Élményekkel gazdagodva A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megállapította: — Számos személyes élménnyel gazdagodva tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szövögetésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön, s remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része — inkább, hogy megteremtse a politikai feltételeit az iyen jellegű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép eredményeket értünk el. Ha a meglevő lehetőségek csak tíz százalékát ki tudjuk használni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentősrésze megoldódik. Tárgyalásaim nyomán már a napokban több üzletember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülessenek. Véleményem szerint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehetőségeket biztosít a más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is, komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egyegy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszeripari, elsősorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, bizonyos szempontból túlhaladott listát. Borítékas kérdések Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta : a nyílt légkörű megbeszéléseknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismerik azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt. Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: Itthon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést amiről biztosan tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek közöt szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogadták, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. így folytatta: Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven” van megfogalmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoztunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani — hívta fel a figyelmet Az országot szeressék A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatásként elmondta: megtekintette a meseországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vidám parkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapjuk az 1995-ös világkiállítás társrendezésének jogát — erről februárban döntenek —, a különböző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet kap. Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kérdésekre a főtitkár úgy nyilatkozott: Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket valamenynyien, de az országot szeressék, ne minket. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találkozósorozata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Bsz a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly. Ronald Reagan üzenete a magyar néphez A tv-híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterelnök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti tv-híradóban hangzott el. Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar- beván