Magyar Nemzet, 1988. szeptember (51. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

Hétfő, 1988. szeptember 5. 1 '■■■ ■ '■ ■ "* "' " ■ ■ Béládi László—Kramx Tamás: Sztálin (1.) Ki volt ő? Ma, amikor Sztálint a moszk­vai televízió műsoraiban egysze­rűen „bűnözőnek”, „gyilkosnak” nevezik, mintha Kelet-Európában is bármi leírható és elmondható lenne arról az emberről, aki há­rom évtizedig félistenként állt a szovjet állam­­élén, és a náci Né­metország legyőzése után a világ legtekintélyesebb politikusai so­rába emelkedett. . A piac most szabaddá vált. Fé­lő, hogy a „history”-t felváltja a „story”. Félő, hogy eljött a ka­landorok és dilettánsok ideje. Kockázat nincs... A dilettáns nem érzi a kockázatot. A kockázat pedig óriási. Több nemzedék most fogja megtudni, ki volt Sztálin. A legutóbbi időkig magyar nyelven hivatalosan egyetlen Sztálin-életrajz jelent meg 1974- ben, ez is könyvritkaságnak szá­mít. „(Sztálinban­) az összes or­szágok munkásainak milliói taní­tójukat látják, akinek klasszikus műveiből tanulták és tanulják meg azt, hogyan kell sikerrel har­colni az osztályellenséggel, ho­gyan kell előkészíteni a proleta­riátus végső győzelmének előfel­tételeit. Sztálin befolyása — ez a nagy, dicső bolsevik párt befolyá­sa. (...) Joszif Visszarionovics Sztálin a párt lángelméjű vezé­re és tanítómestere, a szocialista forradalom nagy stratégája, a Szovjetállam vezetője és hadve­zér. (...) Sztálin egész tevékeny­sége mintaképe számunkra an­nak, hogyan kapcsolódik össze hatalmas elméleti képessége a forradalmi harc rendkívüli mé­retű és lendületű gyakorlati ta­pasztalataival. (...) Sztálin elv­társ munkája, rendkívül sokol­dalú energiája valóban csodála­tos. Azoknak a kérdéseknek kö­re, melyekre Sztálin figyelme ki­terjed, megmérhetetlen: a mar­xizmus—leninizmus elméletének legbonyolultabb kérdései — és is­kolakönyvek a gyermekek szá­mára; a Szovjetunió külpolitiká­jának kérdései — és a proletár főváros építkezési munkálatainak mindennapi kérdései; a nagy , északi-tengeri út megteremtése — , a kolc­iszi mocsarak lecsapo­­lása; a szovjet irodalom és mű­vészet fejlődésének problémái — és a kolhozok életét rendező sza­bályzat szerkesztése s végül: a hadi művészet legbonyolultabb elméleti és gyakorlati kérdései­nek eldöntése." Hivatalosan így értékelték Sztá­lint a saját korában. Személyiségének és­ történelmi szerepének legnagyobb­­ hatású és jelentőségű korabeli értékelését az októberi­ forradalom egyik ve­zére, Sztálin közeli munkatársa és vitapartnere, majd ellenfele és áldozata, Lev Davidovics Trockij fogalmazta meg Sztálin című könyvében. Alighanem maga Trockij volt az első Sztálin-élet­rajz szerzője is. Három évvel a " Szovjetunióból való kiutasítása után Berlinben kiadott, A hami­sítások sztálini iskolája című kö­tetének egyik fejezete „Sztálin politikai­ életrajza". Száműzeté­se után Trockij különösen fontos­nak tartotta, hogy nagy ellenfe­léről bebizonyítsa a világnak: sá­táni alakjában egy középszerű vidéki bürokrata, egy bűnöző és egy testvérgyilkos egyesül. Ter­mészetesen bonyolult történelmi elemzés végeredménye ez az egy mondat. Az effajta leegyszerűsí­téseket elkerülendő, s hogy minél meggyőzőbb képet fessen, Troc­kij részletesen feldolgozta Sztá­lin életrajzát, s végül terjedelmes, ám befejezetlen művet hagyott az utókorra. Miközben az életraj­zon dolgozott, 1940 augusztusá­ban Sztálin utasítására végrehaj­tott merénylet áldozata lett. Trockij Sztálinban a „forrada­­­­lom sírásóját", az „orosz thermi­­dor” vezérét, a munkásállam ma­radványain felemelkedő sajátos bonapartizmus megtestesülését látta. Olyan politikusként írta le, aki „az oroszországi elmaradott­ságból és a polgárháborút köve­tő kaotikus viszonyokból fel­­emelkedő bürokratikus apparátu­sok teremtménye". Sztálint a szürke középszer embereként áb­rázolta, akinek szellemi horizont­ját nem becsülte többre egy vi­déki hivatalnokénál. Jellemében ama „keleti álnokság" megnyi­latkozását látta, amelyet történel­mileg nagyon is konkrét viszo­nyokhoz kötött. Kevésbé történetien, de hatáso­san rajzolta meg szintén a 30-as években a maga Sztálin-portré­­ját Viktor Csernov, az eszer párt egykori vezére. Sztálint és rend­szerét a „keleti despotizmus" fo­galmával ragadta meg. Másutt úgy fogalmazott: ez a rendszer " diktatúra a diktatúráért". Úgy vélte, hogy Sztálin személyében egy pap és egy katona egyesül, aki kizárólag a hatalom kulisszái mögött van otthon. Ha Trockij információja he­­­­lyes, úgy Sztálinnak Dzsingisz kánnal való összehasonlítása ere­detileg Buharintól származik; persze, ezek a történelmi analó­giák Sztálinnal kapcsolatban oly nagyszámúak, hogy szinte fel sem sorolhatók. Ugyancsak Trockij volt az, aki párhuzamot vont Sztá­lin, Hitler és Mussolini között. Igaz, az utókor azonosságterem­tésével ellentétben, Trockij min­dig hangsúlyozta, hogy a Sztá­lin-jelenség egészen másfajta szo­ciális talajon keletkezett, más­féle társadalmi-gazdasági érde­kek hordozója és kifejezője, mint a fasizmus és a nácizmus.. Ezek az analógiák inkább nehezítik, s nem könnyítik a jelenség értel­mezését. A Sztálin-értelmezés harmadik nagy változata Isaac Deutscher, az egykori­­lengyel kommunista, Komintern-funkcionárius, majd „Trockij-hívő” nevéhez fűződik. Deutscher — aki ugyan Trockij életrajzírójaként vált világszerte híressé — Sztálin életrajza ré­vén legalább olyan sokat idézett szerzője a későbbi feldolgozások­nak, mint maga Trockij. Eltérően az ő ábrázolásától, Deutscher Sztálint az orosz fejlődés a for­radalom szerves „termékének”, természetes szülöttének tekinti. Műve nyomán a nyugati törté­netírásban (gyakorlatilag csak Nyugaton foglalkoztak Sztálin­­kutatással) a szerves kapcsolat feltételezése szinte kizárólagossá vált, ám Deutscher forradalmi szemlélete nélkül. (E. H. Carr, az orosz forradalom nagy történet­írója ebből a szempontból kivé­tel.) A modern polgári életrajzok kritikailag tekintenek Sztálinra, ám kritikájuk éle éppen azáltal csorbul ki, hogy aztn látják: Sztá­lin nem természetes és szükség­­szerű folytatósa Leninnek és a forradalomnak. Nagyon sokan kerültek téves analógia fogságá­ba, amennyiben az októberi for­radalmat a nyugat-európai pol­gári forradalmak szerkezete és sajátosságai alapján próbálták megérteni.­­Az a felfogás, amely Sztálin és Lenin között oly közvetlen kap­csolatot lát,­ nem vet számot az­zal, hogy a történelmi fejlődés során minden korban mindig több lehetőség merül fel. " Deutscher érezte a „szükségszerűség” ,és a „véletlen" mechanikus szembeál­lításából fakadó problémát, de néhol ő is engedményeket tett a „szükségszerűségnek”. A hivata­los Sztálin-értelmezés e szükség­­szerűséget egyúttal a nagyszerű­ség fényével világította meg, s ez csak azt teszi lehetővé, hogy a tör­ténelmet felmagasztaljuk. A má­sik egyoldalúság alapján legfel­jebb arra nyílik mód, hogy a tör­ténelmet elmarasztaljuk. Nem volt tertium datur, har­madik lehetőség? Történelmileg minden eleve meghatározott volt? Vagy ami ennek a megfordított­­ja: minden Sztálin puszta rossz­­akaratától függött? Ám, ha any­­nyi minden függött Sztálintól, mint ahogyan az például Trockij elemzéséből következik, hogyan lehetett annyira középszerű, je­lentéktelen figura? Már 1922—23- ban minden eldőlt volna, ahogyan a modern leegyszerűsítések kép­zelik? Akkor hát miért a sok ál­dozat? S ha azt állítjuk, hogy Sztálin maga volt a megtestesült történelem, mondhatjuk-e egyút­tal, hogy a szükségszerűség egye­dül őbenne- nyilatkozott meg? Ki volt valójában? Nagy formátumú gyilkos vagy történelemformáló nagy egyéniség? Ázsiai despota vagy munkáspolitikus? Jelenték­telen bürokrata vagy a népeit ta­nítója? Vagy mindez egyszerre? Talán egyik állítás sem igaz? Előttünk a kérdés. Ki volt Sztá­lin? (Részlet a Láng Könyvkiadó Korképek és kórképek című soro­zatában szeptember végén megje­lenő kötetből.) (Folytatjuk) — RENDKÍVÜL SÚLYOS HELYZET alakult­­ki Banglades­ben a monszun­esők okozta áradások miatt. Az ország külügyminisztere szombaton a diplo­máciai képviseletek vezetői előtt nem­zetközi segítséget kért a az áradások nyomán várható éhínség leküzdésére. A kormányszervek előrejelzése sze­rint az árvíz miatt az elkövetkező né­hány hónapban a lakosságnak közel a fele — 50 minid ember — fog arra kényszerülni, hogy népkonyhákról táplálkozzék. Ehhez Bangladesh­ek legkevesebb 3 millió tonna azonnali gabonasegélyre van szüksége. — NYOLCEZER SZEMÉLY HALT ÉHEN egy árvíz adj­tottá ezutáni vá­rosban június óta. Egy napilap jelen­tése szerint a Kartumtól mintegy ezer kilométerre délnyugatra fekvő, a víz által körülzárt Awellben főképpen gyermekek és asszonyok szenvednek az élelemhiány miatt. A térség kato­nai parancsnoka szerint a mintegy százezer ember lakta településen és környékén naponta 16-an vesztik éle­tüket. A várossal hónapok óta nincs rádióösszeköttetés sem, nem működ­nek a telefon és telexvonalak, közúton és vasúton sem sikerült eddig a fe­lépülésre jutni.­­ SÚLYOS TRAGÉDIÁT OKOZHA­TOTT VOLNA az a százezer liter ben­zin, amely egyelőre ismeretlen okok­ból került szombaton délután a Shell cég egyik tartályából a belga fővárost keresztül szelő csatornába. A tűzoltók nagy erőkkel vonultak ki, hogy meg­akadályozzák a robbanást,­ amely a benzingőzük miatt fenyegetett. A bel­s­a főváros egyik északi főútvonalán ezárták a forgalmat, több épületet elővigyázatosságból kiürítettek. — HALÁLOS BALESET: Egerben egy vasúti kereszteződésben egy sze­mélyvonat elütötte Szálkai József 17 éves nyugdíjast, helyi lakost. A férfi a kórházban meghalt. A vizsgálat ed­digi adatai szerint Szálkai József a fényjelző készülék piros jelzése elle­­nére lépett a sínekre. Magyar Nemzet Labdarúgó NB I Mint egykoron: 1. Ferencváros, 2. Négy forduló után a bajnoki tabella nosztalgiázik­, azaz a múl­tat idézi: vezet a Ferencváros, s mögötte ott van az azóta VM-mel „kiegészített” MTK. Szombaton mindkét csapat remekeit, a Fe­rencváros sorrendben negyedik meccsét is megnyerte, az MTK­­VM pedig Győrött szerzett három pontot. Az Üllői úti mérkőzés után okkal nyilatkozhatta azt az MTI-nek a pont nélküli V. Dózsa mestere, Göröcs János: „Az az érzésem, hogy a búcsúm pillanata csak kitolódott..." A Bp. Honvédnek nincs oka a büszkeségre, 2 pont, 15. hely, s még gólt se rúgott a csapat. A tatabányai rangadón is pont nél­kül maradt a bajnokcsapat. A bá­nyászvárosban egyébként Vincze István Leccé­be való szerződé­sének körülményeiről volt tájé­koztató a kezdés előtt. A lényeg: ,,Minden rendben...” Más kér­dés: a Vincze­ esetén túlmutató tény, hogy egy futballista eladá­sából nem üzlet, hanem ügy kerekedett. Ami a többi mérkőzést illeti: elmaradtak a meglepetések. El­végre ma már nem váratlan, ha a Vác idegenben győz, vagy ha a Vasas a Fáy utcában képtelen nyerni. Tatabánya Bányásznap volt Egy, talán meglepő bejelentés­sel kezdeném: nem azért verte meg a Tatabánya a Bp. Honvédot, mert bányásznap volt. Aki ismeri a magyar (futball)valóságot, tud­ja, mifelénk mindenre tekintet­tel kell lenni, például a szurko­lók körében mindenkor beszéd­téma volt, hogy bizonyos alkal­makkor, az egyes csapatokat mi­lyen előjogok illetik meg. Vannak ugyebár az egyesületeknél külön­féle kerek évfordulók, meg aztán létezik, a bányásznap, a fegyve­res erők napja is. S a futballpá­­lyák környékén járatosak vall­ják: az éppen ünnepelt csapat­nak nyerni kell. Mert hiszen mi­lyen bányásznap az olyan, ami­kor kikap a Tatabánya. Úgyis van baj elég, nem kell még te­tézni egy esetleges vereséggel. Most azonban szó sem­ volt ilyen hallgatólagos megegyezésről, a ha­zaiak minden gyanún felül, meg­érdemelten nyertek. Olyan nagy volt a különbség a két együttes között, hogy a Honvéd talán ak­kor sem győzhetett volna, ha tör­ténetesen szeptember 29., a fegy­veres erők napját írjuk... De nézzük, mitől jobb a mos­tani Tatabánya? A kapuban van például egy 21 esztendős fiatal­ember,­ Mozi Tamás, aki korát meghazudtoló érettséggel oldja meg a legnehezebb feladatokat is. Úgy mondják a bennfentesek: hosszú időre megoldhatja a ka­pusgondokat. A kiemelendők kö­zött van — jó ideje már — Csapó Károly. A 36 esztendős korelnök amíg bírja erővel, mérkőzéseket tud eldönteni. Sajnos, ez a Hon­véd ellen is­ kiderült, egyre több­ször tűnik el hosszú percekre. De legalább percekre feltűnik ... Kiprich József lőtte ezúttal is a győztes gólt, s ha Huták játék­vezető egészen pontosan tisztában van a les megítélésével, kettőt is szerezhetett volna. Kiprichen lát­szik, van fogalma arról a játék­ról, amit labdarúgásaik hívnak. A csapat többi tagja pedig, lelkesen igyekszik kiszolgálni őt, hol több, hol­ kevesebb sikerrel. A nagy kérdés persze, hogy ez a produk­ció mire lesz elég szerdán az UEFA Kupában a VfB Stuttgart ellen? Az viszont nagy valószínűség­gel megjósolható, hogy a Hon­véd, amennyiben folytatja őszi vergődését, komoly gondoknak néz elébe a BEK-ben, a Celtic Glasgow ellenében. Elég furcsa, hogy a legutóbbi magyar bajnok az eddigi négy forduló alatt egyetlenegy gólt sem tudott el­érni. Tatabányán is kiderült: a piros-fehérek közül jelenleg sen­kinek nincs elképzelése arról, miként lehet átjuttatni a labdát az ellenfél kapuvonalán. Minden­ki a lehető leghamarabb igyek­szik megszabadulni a labdától, de ez nem válik a játék előnyére, merthogy a közel álló kiválasz­tott sem tud használható ötlettel előhozakodni. Így aztán marad a szürkeség, Disztl Pétertől Gre­gor Józsefig, az egyestől a tizen­egyes számú játékosig. Talán Fi­tos Józsefet lehetne kiemelni, de őt sem a játéka, hanem a vis­-,­szatetsző indulatossága miatt ilyen­ mentalitással majdan a Pa­nathinaikoszban sem viheti sokra. Úgy jár, mint csapata a bajnok­ságban ... (Lat) Üllői út Szoros őrizet Aki a tényeknél jobban ked­veli a hivatalos adatokat, az ma­radjon meg abban a hitben, hogy szombaton 27 ezren látták az Ül­lői úton a rangadót. Aki jelen volt tanúsíthatja, sokkal többen voltak. Hogy hiány­jegyet adtak el, az nem tudható, csak az a biztos, hogy egy talpalatnyi hely sem akadt ezen az estén a stadionban. Fülkék tetején, kerítéseken, s még ki tudja hol szorongtak az emberek, hogy lássák: jól megy a Fradinak... Az én nyakamba egy borostás, középkorú zöld-fehér rajongó ju­tott. Miután megbeszéltük, hogy a mozi azért jobb intézmény, mert ott azzal bújik össze az ember, akivel erre van kedve, sorozato­san elnézést kért, viszonyunk pe­dig ettől kifejezetten szoros (nem­csak fizikai értelemben) lett. Csendben, egy-egy halk, s min­denképpen helytálló megjegyzés kíséretében néztük a meccset (például: „Ez az Albert nem az az Albert...” vagy „Felejtsék már el ezt a Zsin­kát..egészen a 66. percig. Ekkor Keller gólt lőtt, s kilenc­ven percre rendelt * partnerem magatartása 180 fokos fordulatot vett. Nem tehettek olyat a fehér­zöldben futballozó játékosok, ami ne nyerte volna el tetszését A „Mi van itt...­”, a „Parádé.. .!" és az „Ez aztán a meccs...!" olyan magától értetődő megjegy­zések lettek, mint korábban a Sű­rű bocsánatkérés. Az engem igazán szorosan őrző szurkoló viselkedése csepp a ten­gerben, azaz valóban volt miért örülniük szombat este a Ferenc­város­ híveinek. íme, néhány pél­da, minek örülhettek: 1 1. Annak, hogy Fischer ráért. Sem esküvői előkészületek (olim­piai válogatott), se makacs sérü­lés (A-válogatott) nem tartották vissza őt kötelessége teljesítésé­től. Ott volt a csapatban. S, ha már ott volt, főszerepet alakított. A megnyugvást hozó gólja olyan parádés volt, hogy méltán beszél­nek majd róla sokat az emberek, például, akkor, ha esetleg nem a fiesta lesz az úr az Üllői úton. 2. Annak, hogy az elszántság, az ambíció ezúttal nemcsak győ­zelmet hozott, hanem az utolsó félórában remek akciókat is. 3. Annak, hogy Dukon és Topor katonáskodása, Limperger belá­­zasodása nem vetett véget a mos­­­tani szép sorozatnak, még akkor sem, ha a helyettesek közül csak Bús játszott az első osztály (ná­lunk nem éppen falrengető) szint­jén. 4. Annak, hogy négy meccs után 12 pontja van a csapatnak, s így a B-közép kórusa („Bajnok­csapat ... I Bajnokcsapat... ) va­lósan ad okot a reménykedésre. A másik oldal? Mit lehet el­mondani egy csapatról, amely ta­valy az élmezőnyben volt, most meg utolsó. És mit mondhatnak a játékosok? Legfeljebb annyit, amennyit Herédi Attila a lefújás után: Ítészek vagyunk...” .» (m. p.) Az NB 1 állása L Ferencváros4 4­­ • • 4-212 L MTK-VM4 22 • . 8-610 L Videoton4 1 • • 111-54 L Rába ETO4 1 • • 1 7-44 L Váci Izzó4 2 1 • 1 1-58 L Pécsi MSC4 2 • 2 • 9-01 7. Siófok4 2 • 1 1 4-37 L Tatabánya4 2 ·.1 I 4-27 L Vasas4 1 • 2 I 5-45 ID. n*1*4 2-4­1 I . 2 2-75 1L Veszprém4 1 1 • 2 2-45 12. Dunaújváros4­­2 • 2 3-84 13. Zalaegerszeg4 • 1 1 2 2-42 1L Békéscsaba4 • • X 2 2-42 1L Bp. Honvéd4 • 1 L 4-22 IL O. Dózsa4 • •­­4 4-110 A 4. forduló FERENCVÁROS—V. DÓZSA 3—0 (0—0) Üllői út, huszonhétezer sillő, vasal­ta: Németh L. FERENCVÁROS: Jozaa — Simon, Pintér, Bús, Keller — Albert, Bánki, Kincses — Fischer— Dzurják, Zsinfli. C. DÓZSA: Brockhauser — Szélpál, Varga, Kovács E., Szabó — Vojte­­kovszki, Herédi, Kozma — Schrott, Balogh, Kénoszt. Csere: Albert helyett Nagy Zsi Zsdoka helyett Wukovk­a (M. p.), Schrott helyett Klink (70. p.), Herédi helyett Temesvári (71. p.). Gólok: Keller (SS. p.), Fischer (88. p.), Dzurják (87. p.). Kiállítva: Varga és Dzurják (87. p.). TATABÁNYA—HONVÉD 1—0 (1—0) Tatabánya, nyolcezer néző, vezette: Huták. TATABÁNYA: Márt — Vincze J.,­­La­katos, Udvardi, Szalma — p. Nagy, Hegedűs, Csapó, Schmidt — Kiprich, Plotár. BP. HONVÉD: Disztl p. — Ballai, Disztl L., Csuhay, Cseh — Fodor, Li- Stesdl, Fitos, Bontanék — Gregor, Ko­vács. Csere: Bontanek helyett Csehi (31. p.), P. Nagy helyett Váczi (61. p), Csu­hay helyett zircher (70. p.). Hegedűs helyett Dobel­ek (7. p.). Gól: Kiprich .(7. p.). MTK-VM—RÁBA ETO­­—1 (1—1) Győr, tizenhéte­zer néző, vezettet Kovács J. L. MTK-VM: Gáspár — Farkas, Lő­rin­cz, Szalai — Kékesi, Balog, Han­­nich, Horváth, Katzenbach — Talapé, Pölöskei. BABA ETO: Boros — Hörtgyvát, Tur­bók, Bordás — Csikós, Urbányi, Hu­haid, Kücs — Handel, Mörtel, Haj­szán. Cserei Horváth helyett Huszák (52. p.), Kékesi helyett Szelbert (82. p.), Bücs helyett Somogyi (7. p.). Gólok: Pölöskei (1­. p.), Mörtel (30. p.), Talapa (00. p.).­­ VÁCI IZZÓ—VESZPRÉM 3—0 (0—0) Veszprém, nyolcezer néző, vezette: Varga . VÁC: Oelel — Nagy, Talapa, Kosi­­tolnik, Csima — Hermann, Kása, Oyt­­mesl, Zsivótzky — Mózner, Turtóczky. VESZPRÉM: Kakas — Bognár, Bá­rányi, Csik, Szécai — Csornai, Csong­rádi, Kelemen — Süle, Gáspár, Hor­váth. Csere: Horváth helyett Udvardi, Turtóczky helyett Simon (60. p.), Csongrádi helyett Onhauis (84. p.). Gólok: Mózner (58. p. és 43. p.), Zsi­­votsky (07. p.). PMSC—BÉKÉSCSABA 1—2 (3—2) Pécs, tizenkétezer néző, vezette: Szabó B. PMSC: Bodnár — Kónya, Torna, Bérczy, Brezniczky úr. — Megyeri, Tú­ri, Csoboth — Nagy L, Lovász, Len­hott. BÉKÉSCSABA: Gulyás — Szenti, Ottlak­ák­, Zab­orán, Fakutya — Mracz­­kó, Griborovics, Csató, Csanálosi — Kvassza, Szekeres. Cserei Kvaszta helyett Krsey (68. p.), Nagy L helyett Czéh (88. p.), Zahorán helyett Caerava (72. p.). Gólok: Lehota (6. p.), Bérczy (12. P.), Mrnteskó (23. p.), Kánya (4. p.), Kvasza (4. p.), Torna (12. p­, tizen­egy­es­ből). Kiállítva: Fabulya (37.), Lehota (72. PJ. SIÓFOK—ZTE 1—0 (1—0) Siófok, ötezer néző, vezette: Buy. SIÓFOK: Horváth — Brettner, Par­da­vi, Szabó L., Szabó B. — Marozsán, Palkovics, Quirskó, Mekaz — Boros­tyán, Freppán. ZTE: Huszár — Molnár, Szabó Zs., Csepregi, Beit — Szálái, Balog, Rózsa, Vadász — Komán, Páll. Csere: Molnár helyett Wittmann (33. p.), Palkovics helyett Kessey (SS. p.). Páll helyett Kovács, Freppán helyett Zsadányi (70. p.). Gól: Mekaz (25. p.). VASAS—DUNAÚJVÁROS 0—0 (tizenegyesekkel: 1—5) Fáy utca, négyezer néző, vezette: PUhl. VASAS: An­drum­eh — Mészöly, Ele­kes, Csorba János — Pedis, Gubuca, Claude, Duró — Zvara, Szabadi, Ma­­rloS. DUNAÚJVÁROS: Holló — Gróf, Bol­­­óczki, Dózsa, Németh G. — Hess, Kerepeczky, Miakovicz, Márkus — Nyúl, Tóth. Csere: Tóth helyett Csorba József (57. p.), Szabadi helyett Gal­as eh ek (00. p.), Bess helyett Vajda (5. p.), Andrus­eh helyett Babócsy (30. p.). VIDEOTON—HALAD­ÁS 0—2 (2—0) Székesfehérvár, nyolce­zer néző, ve­zette: Varga S. VIDEOTON: Retry — Végh, László, Horváth — Máriász, Emmer, Novath, Patres — Jónás, Csucsánszky, Jován. HALAD­ÁS: Hegedűs — Neudl, Vö­rös Cs., Mikos, Görög — Nagy, Bog­nár, Imée, Marton — Demján, Elekes. Csere: Jován helyett Gyentl (13. p.), Demján helyett Schiffer (70. p.), Jó­nás helyett Gyurmánczy (75. p.), Mar­ton helyett Jagodicz (60. p.). Gólok: Görög (1. p., öngól), No­vath (44. p.), Emmer (7. p.), Petres Π4. p.). NB II. A 4. forduló eredményei. NYUGATI CSOPORT: Komló —Csurgó 4—0, Építők—Bp. Vo­lán 0—0 (tizenegyesekkel: 2—4), Sopron—Oroszlány 3—0, BVSC— Tapolca 1—0, Keszthely—Csepel 1—0, Nagykanizsa—Mohács 3—2, II. ker. TTVE—Rákóczi FC 2—1 és Dorog—Szekszárd 0—1. A tabellát a Nagykanizsa (8—3) ás a BVSC (5—3) vezeti — 9—9 ponttal. KELETI CSOPORT: Ózd—Deb­receni MVSC 1—1 (tizenegyesek­kel: 2—3), Nyíregyháza—Metro­­pond 0—2, Debreceni Kinizsi— Szarvas 1—1 (tizenegyesekkel: 4— 5), Szolnok—DVTK 3—0, Kecske­mét—Baja 2—1, Szeged—Eger 2— 0, Hatvan—DVSE 1—0 és Kazinc­barcika—Lehel SC 1—1 (tizen­egyesekkel: 4—2). öt 9 pontos csapat vezeti a me­zőnyt: a Metripond (11—3), a Szeged (10—4), a Debreceni Ki­nizsi (6—2), a Szolnok (8—5) és a Szarvas (5—4). A KNDK nem indul Szöulban A Koreai NDK olimpiai bizott­­sági kénytelen volt olyan döntést hozni, hogy az ország sportolói nem vesznek részt a szöuli XIV. nyári olimpián, mert a játékokat csak délen rendezik — közölte szombaton a TASZSZ, a KCNA hírügynökségre hivatkozva. Apeldoorn: két érem A hollandiai­­Apeldoomban vé­get ért a négyes fogathajtó világ­­bajnokság. Egyéniben a holland Ijsbrand Chardon, csapatban Hol­landia győzött A magyar hajtók jól szerepel­tek: Bozsik József­ a 3., Juhász László a­­4. helyen végzett, csa­patban p pedig az ezüstérem jutott Magyarországnak. 4 Gokart-gála Kecskeméten Szász László felkötött kézzel ül a sátorban. A vasárnap délelőtti előfutamban­ tumultuózus jelenet után kisebb baleset érte a gokart­ját A gépet javítani, bal alkar­ját borogatni kellett. Egyik tény se törte le túlságosan, ugyanis eb­ben a sportágban-ez elődöntőnek csak annyi a szerepe, hogy a fi­nálé rajtsorrendjét­­tisztázza. Igaz, hogy a kecskeméti Formula—C 125-ös géposztályban megrende­zett vb egyetlen é­ hazai indulója a döntőben csak az utolsó kockák egyikéről indulhatott, de­­ indul­hatott. .­e-e Még pénteken történt ugyan­is, hogy tartalékmotorját, amivel szombaton indult volna ellopták, de Ötvös-bohóc módosított sza­vaival élve:­­„Volt másik..." A vb mellett­ ugyancsak első ízben került sor az alföldi város­ban az Intercontinental C 125-ös kategória Európa-bajnokságára, ennek fináléja nem mindennapi izgalmakat hozott. ■ Motorcsónak­viadalon látható bukáshoz hason­ló baleset érte az osztrák Frei­­sehnert, aki kiesett a kanból, de saját lábán hagyta el a pályát A legjobb magyarnak számító Faragó Szabó András is kiesett, így az első hazai Eb-n nem ért el helyezést Győzött az olasz Vin­cenzo Saitta. *­ A világbajnoki­­döntő rangját jelezte az is, hogy megjavult az Eb-finálén elromlott „elektromos körszámláló. Az első rajtkocká­ból induló Andreas Siemens és a második helyről rajtoló svéd Peter Rydell fantasztikus külön párharcot vívott, melynek végén a svéd nyert. Szásznak ismét nem volt szerencséje, a viadal vége előtt nem sokkal ki kellett állnia (e. b. p.) Tihanyi sporthétvége A festői ősparkban lévő Club Tihany hárompályás teniszcsar­­nokával, szabadtéri létesítményei­vel, uszodájával, kondicionáló ter­meivel, a Balaton kínálta számta­lan vízisporttal, a környékre ve­zető kerékpáros-, lovas- és gya­logtúrákkal már eddig is a test­kultúra egyik központjának szá­­rmtott az egészséges üdülést szor­galmazó Club-mozgalom — több kontinensre kiterjedő — hálóza­tában. 340 motorral csaknem 600 Krauser-klubtag itt rendezte be főhadiszállását szeptember első napjaiban. A nyugatnémet cég gyártmányait használó, illetve a túramotoros programhoz kapcso­lódó más márkák tulajdonosai (14 országból érkezve) XVI1. világta­lálkozójuk helyszínéül Magyaror­szágot választották. Az üdülőfaluban ugyanakkor 9 óriás vetélkedett az elemekkel, amelyek ezúttal 200 kilós homok­zsák, mázsás kőgolyó, derékszag­gató farönk vagy kerekeken gör­dülő tonnányi teherautó formájá­ban tették próbára a 130—150 kilós izomkolosszusokat A DAF hol­land kamiongyár látványos óriás­­vetélkedőjéről televíziós film ké­szült, melyet decemberben te­kinthetnek meg a nézők — az eredményekről " előzetesen csak annyit, hogy a magyar színeket képviselő Fekete László első sze­replése a hasznos tapasztalatok szerzése jegyében telt el. (I. L) Totóeredmények L Ferencváros—Ü. Dús·· L Rába ETO—MTK-VM L Pécsi MSC—Békéscsaba L Siófok—Zalaegerszeg L Vessprém—Váci Utó L Bayer Leverkusen— Bayern München 7. VfB Stuttgart—L FC Köln L Eintracht Frankfurt—Nürnberg L VfL Bocbum— Waldhof Mannheim IL Hertha BSC—Freiburg U. Darmstadt—Schalke M IL Essen—Aachen IL Saarbrücken—Meppen IL Tatabánya—Bp. Honvéd IL Hamburger SV—St. Pauli IL Kaiserslautern— Stuttgarter Kieken 7

Next