Magyar Nemzet, 1988. szeptember (51. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

4 Rekviem A Bukarestben megjelenő német nyelvű Neuer Weg című lap közleményére hivatkozva adta hírüll az új nyugatnémet hírügynökség — és ennek nyomán a Magyar Némáét, augusztusi számában, — azoknak a főleg szászlakosú falvaknak hosszú névsorát, amelyekben — helyszíni beszámolók szerint — már megjelentek a buldózerek. Ugyanez a hírforrás számol be arról, hogy a „településrendezés" hullámai eljutottak ugyanebben a térségben két magyar faluig. Az egyik Alsórákos, Alsórákos (Rácodul de Jos), a Rába-hegység déli lábánál, az Olt folyó jobb partján fekszik. Vasútállomása a Brassó és Segesvár közötti fővonalon feleúton van,mindkettőtől hatvan kilométernyire. Az egykori erdélyi Fehér megyei település 1975-től Nagysküküllő, ma pedig Brassó megyéhez tartozik. Történetének feldolgozását és alapos leírását a református lelkész, dr. Imreh Barnának köszönhetjük. Kitűnő munkája ma is kiadóra vár. Együtt, évszázadok óta Régészeti leletek tanúskodnak róla, hogy a hely már a történelem előtti időkben is lakott volt. .Az időszámításunk szerinti első évezredben egymást váltogatták Itt a népek: a dákokat a rómaiak szorították ki, illetve olvasztották magukba, s évszázadokkal később a honfoglaló magyarok a helynevek tanúsága szerint szláv népességet találhattak itt. A XII. századig a Rika vonala, és a falutól lefelé az Olt folyó volt a magyarság keleti határa. A XII. században telepedtek le a szászok, s minden bizonnyal (Alsó) Rákos is az ő kezükbe került. 1377-ben a fél falu Teremi Konya fia Mihályé. 1417-től kezdve a vargyasi Dániel család birtokai között találjuk. 1469-ben Mátyás király a királyi kancellária jegyzőjének adományozza, ám 1507-ben a kőhalomszéki szászok már Sükösd Gáspárral perelnek rákosi birtokok felett. A XVII. században egymást váltják a birtokosok, mígnem 1693-tól Bethlen Sámuel, illetve a család birtokába kerül, egészen 1663-ig. Az Olt partján, kis emelkedőn álló várkastélyt a XVII. században kezdték építeni. Szabályos négyszög alaprajzú várkastély lett belőle, sarkain egy-egy hengeres, emeletes bástyával, hasonló ahhoz, mint amilyen Várpalotán, Héderváron épült. Orbán Balázs még megszállt benne, és láthatta a lovagterem díszes stukkóspenynyezetét és freskóit, a feliratos, címeres köveket. Az első világháború alatt a magyar állam gyermekmenhelyet akart itt kialakítani, s meg is kezdődött a renoválás, de aztán a közbirtokosság eladta a palotarészt, s azt együtt lebontották, elhordták. Ma is igen elhanyagolt állapotban van, különösen az 1977-es földrengés óta. Alsórákoson a XVI—XVII. század fordulóján 240-re tehető a lakosok száma, 1671 körül 300-ra, 1696-ban 78 családfőt írtak össze. XI. József korában 99 család lakott itt. A népszámlálások szerint 1880 és 1920 között a népesség száma 1639-ről 2041- re növekedett, 1966-ban 2653 főt találtak itt az összeírók, 1890-ben a lakosság egyhatoda, 1920-ban egynyolcada vallotta magát románnak. 1968-ban a 2702 lakosból 302 volt román, amihez hozzá kell még számítanunk az 578 cigány közül is az oláh cigányokat. Sokféle vallás is együtt él évszázadok óta a faluban: a túlnyomó református többség mellett hívei, és temploma van az unitárius, az ortodox, a római katolikus vallásnak, s mellettük ott vannak az evangélikusok, az izraeliták, s pár kisebb szekta is. Érdekes, hogy az elmúlt kétszázötven évben nemzetiségre és felekezetrevaló tekintet nélkül megegyeznek a leggyakrabban adott férfi és női keresztnevek: Mihály, András, János, István, Mária, Anna, Ilona, és ezek román megfelelői. A sok egyforma nevű embert ragadványnevekkel különböztetik meg egymástól, ilyenek: Bastya, Bingó, Bebegő, Csepesz, Góbé, Kuli, Muszka, Nyika, Pallér, Tutor,. Híres a szőrhímzés A dombos, hegyes határ nehezen adott kenyeret: kicsi és rossz minőségű a szántóterület, alig van gyümölcsös és szóló, a kaszálók és legelők kiterjedtek ugyan, de nem jó minőségűek. A határ mintegy fele ma is erdő. A szántón megtermett a kukorica, a zab, a köles, a borsó, a lencse, a búza, s emellett a marha-, bivaly-, ló-, sertés-, juh- és kecsketartás hoz jövedelmet. Egykor a mai Magyarország területén is közismert volt a sertések makkodtatása, amit Alsórákoson a hatvanas években is űztek, igaz, már nem az erdődben, hanem a gyűjtögető cigányoktól vásárolt makkon. Baromfi a takarmányszűke miatt kevés. Érthető hát, hogy az élelmes alsórákosok igyekeztek minden kiegészítő keresetet is megragadni. A kendertermesztés, a fonásszövés inkább a saját ruházati szükségleteket biztosította, ám kőfaragók, gombosfa (fejfa)-faragók más falvak lakosainak is dolgoztak. Orbán Balázs is említi már a kiterjedt mészégetést, ami később, századunkban ipari méreteket is öltött. A múlt század végén a föld- és pénzszűke városi szolgálatra kényszerítette a falubelieket; a nők városi cselédnek, a férfiak építőmunkásnak szegődtek el, messzi vidékeikre elhívták őket középületek, templomok, iskolák építésére. Fellendülést hozott a falu életében, hogy 1813-ban megépült a vasút. Ez serkentőleg hatott a mészkereskedelemre, s századunk elején új iparok is kialakulhattak. 1902-ben nyitották meg a bazaltbányát, amely a hatvanas években Románia legkedvezőbb fekvésű és legjobb minőségű bazaltbányája. A mészkövet a hatvanas években 100 méteres falon termelték ki. Palát a harmincas években kezdtek el kitermelni, gipszet, mozaikkészítéshez kígyókövet, grafitot, tűzkövet hasonlóképp, ám ezek hasznosítása a második világháború után abbamaradt. 1913 és 1960 között téglagyár működött a faluban, több tucat embernek adva megélhetést. Villanyhoz 1937-ben jutott a falu, a vízimalmokat is ekkor váltotta fel a két villanymalom. Mindezzel párhuzamosan egyre inkább kibontakozott a kereskedelem is, s a korábban évi két, meglehetősen lanyha vásárt tartó Alsórákoson a századfordulón már Hitelszövetkezet, Fogyasztási Szövetkezet alakul, hogy aztán a hatvanas évekre kiépüljön a modern bolthálózat könyvesbolttal, ruházatibolttal, gyógyszertárral, fodrászattal. A falu házai valamikor fából épültek, ám már a múlt században a kőház volt az uralkodó. Az utca vonalában épült félemeletes és emeletes házak, a boltíves, cseréppel fedett kőkapuk szász települési mintákat idéznek, s a kockakövezett, járdákkal szinte városias külsőt teremtenek. Nem csoda, hogy a népviseletet már a múlt században is csak nyomaiban lehetett itt fellelni, bár az is igaz, hogy Orbán Balázs csak itt és Lövétén találta meg „a kerek kontyos, cifrán hímzett fehér főkötőt melyre ünnepélyesebb alkalmakkor kecsesen bonyolított fehér fátylat kötnek..Ma már valószínűleg mutatóba sem igen akad belőle, ahogy a férfiak fehér székely harisnyájából sem. Múzeumi tárgyak viszont felidézik a század eleji szűrhímzést párnákon, derekaljvégeken, abroszokon. ...örök időkre? Ha egy pillantást vetünk a falu művelődési intézményeire, ott találjuk az 1671-ben létrejött református egyház által megindított iskolát a XVIII. századtól, ami mellé a XIX. században társult az lunátánius és az ortodox. Ezek 1877-ben adták át helyüket a községi iskolának, amit húsz év után az állam vett át. 1898-ban dalkör született, mely több évtizedig hozott sikereket a falunak. 1902-ben népkönyvtár, 1928-ban nőszövetség alakult. Ezek mellett már a két világháború között is kiveszőben volt az ifjúság rendszeres téli szórakozása, az „összeállás". Karácsony előtt pár héttel a legények tisztségviselőket választottak maguk közül, majd énektanulással készültek a legénysereggel történő kántálásra. Ennek során először étel- és pénzadományokat gyűjtöttek, közösen táncoltak délutánonként valamelyik háznál,és vacsora után az időközben hazatért lányokat sorra megköszöntötték. Ez a hajnalozás karácsony után három napig, és újévkor volt szokás, s a végén közös mulatság keretében fogyasztották el a maradék ennivalót Ugyancsak megszűnt két másik társas alkalom, a lányok-legények fonóserege, illetve az asszonyok fonótársasága, ahol ismeretségek szövődtek, pletykák cserélődtek. .Végezetül idézzünk fel egy sajátosan alsórákosi szokást, amit több forrásunk közül legérzékletesebben a már többször említett Orbán Balázs tár elénk: „Rákoson tétemkor tartották aszabadság ünnepét’. Kedvesen hangzott nekem e szó akkor, midőn a zsarnokság sötét éje borult szegény hazánkra, ... örömmel értesültem, hogy e falu minden vallású lakói (sük mind jobbágyok voltak). 1848-ban történt felszabadulásoknak emlékünnepet szenteltek szentháromság vasárnapját követő hétfőre; mikor a nép munkaszünetet tart, templomba megy, hálaimat nyújtani az égnek, s a lelkészek alkalmi egyházi szónoklatait hallgatni. A legszebb pedig az, hogy ez ünnepet maga a nép alkotó, az a nép hálás lelkületének szüleménye, ők önként határozták el, hogy e hálaünnep örök időkre maradékról maradékra fenntartassék." Mohay Tamás Alsórákos Szakértők a romániai településrendezés áldozatairól Vakolatdíszes ablak a református templom tornyán Szőrhímzéses párnaminta a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből Magyar Nemzet Meghalt G. Beke Margit Augusztus 30-án, életének 98. évében elhunyt G. Beke Margit író, műfordító. Beke Manó matematikus lánya, Görög Imre műfordító felesége volt és Ata Kandó fotóművész édesanyja. Páratlanul gazdag írói, műfordítói életmű zárult le halálával. Fiatal lányként Ibsen drámáit megismerve megtanult norvégul, s hosszú élete során közel százhetven könyvet fordított német, angol, francia, svéd, dán, norvég és orosz nyelvből. A skandináv irodalmat, többek között Undset, Lagerlöf, Jacobsen, Hamsun, Nexe, Möberg műveit jórészt az ő fordításában ismerhette meg a magyar olvasó, s az ő és férje időtállónak bizonyult fordításában olvassuk ma is Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés ét. A gyerekek mesék és meseregények sokaságát, köztük a Nils Holgersson-t köszönhetik neki. Saját munkái közül a legismertebbek az óészaki mitológia, a walesi és az ír-kelta mondavilág történeteinek meseszerű, prózai feldolgozásai, az Északi hősök, az Északi istenek, a Bárdok és mesemondók és a Harc és szerelem, G. Beke Margit teremtő nyelvművészetének szépséges dokumentumai. A Tények és tanúk sorozatban két évvel ezelőtt megjelent önéletírás-töredéke nemcsak megrendítő világháborús napló, hanem máig érvényes gyermeknevelési vitairat is. Dokumentum értékű, izgalmas pszichológiájú ifjúkori regénye kiadásra vár két modern skandináv regényfordítása már nyomdában van, a halála előtti napokban Traven-novellákat fordított. Nemes lélek, szabad, eleven szellem, mindenre fogékony ember és kislányosan bájos asszony volt 98 évesen is. Halála barátainak nagy személyes veszteség.(kúnos) Megjelent a Liget Megjelent a Liget, irodalmi és ökológiai folyóirat, a Hazafias Népfront családvédelmi tanácsának folyóirata. Hitelesebb lenne, ha így imám, mégis megjelent, vagy újra megjelent. Beköszöntőjében az egyik szerkesztő, Le Vendel Júlia írja: „A Liget is Újraindul/ ahogy mostanában divatos: a dobozból vesszük elő. 1986 tavaszán ugyanis 10 000 példányiban megjelent — vagyis éppen, hogy nem jelent meg az újságárusoknál, mert a terjesztés előtt betiltották (bezúzták?). „Az első szám” — amelyet most mégis kézbe vehet az Olvasó — „jelentékeny részben újraközlése a két és fél évvel ezelőtti Ligetnek”. Csakugyan, az írások, tanulmányok, versek egy részének befejeztekor ott áll a korábbi keltezés, jelezve, hogy — bizonyára az idők múltához talán csak csekély mértékben hozzáigazítva — Csipkerózsika-álmukból föléledtek ezek. Időszerűek a korábban megfogalmazottak, s időszerűek az újabb munkák, legföljebb , mint ugyancsak a bevezetőben olvasható: „tűnődésre, szépségre, s a szemlélődés közben nyugtalanító igazságokra” is rávezetik az olvasót. Közli a Horgas Béla társszerkesztésében és az Egészség alkoholmentes rehabilitációs egyesület kiadásában megjelenő folyóirat Hanák Péternek Közép- Európa keresi önmagát című tanulmányát, amely ez év július 27-én, a salzburgi fesztivál ünnepi beszédeként hangzott el. Az orvos szemével vizsgálja, diagnosztizálja terápiát keresve a nemzet, a társadalom életét Levendel László Egy ország gyógyítása címmel. Régebben megkezdett beszélgetést és mai folytatását is olvashatni a Liget új első számában: Fekete Gyula szól A jövő kizsákmányolása ■ Címmel. Adatok a szakrális művészet ikonográfiájához — ez Dávid Katalin tanulmányának címe. Miklós Pál A távol-keleti modell címmel ír. Csoóri Sándor, Mándy Iván, Makovecz Benjámin munkái ugyancsak érdeklődést kelthetnek a folyóirat Iránt (7.) NAPLÓ Nyáry Éva festőművész kiállítása ma 17 órakor nyílik a Szabó Pál Művelődési Házban. A több mint harminc olajfestményből álló tárlatot Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa nyitja meg. A kiállítás szeptember 17-ig naponta 10-től 18 óráig, a XIV. kerület, Thököly út 164. alatt tekinthető meg. Két hónapos külföldi turnéja előtt Ránki Dezső Budapesten is előadja műsorát. A Budapest Kongresszusi Központban szeptember 6-án megrendezésre kerülő koncerten a zongoraművész Mozart, Beethoven és Schubert egy-egy szonátáját játssza el. ♦ Zrínyi-emléknapokat rendeznek Szigetvár hősi védelmének, Zrínyi Miklós és katonái halálának idei évfordulója alkalmából. Mint ismeretes, 1566. szeptember 7-én a vár védőserege utolsó rohamra indult a romhalmazzá vált erődítményből és elesett, a török túlerővel vívott harcban. Kádár Katalin grafikus kiállítása szeptember 7-én nyílik az Óbudai Pincegalériában. Ugyanezen a napon nyílik meg Lacza Márta festő kiállítása a csepeli Iskola Galériában, és Szávoszt Katalin kerámikus bemutatója a miskolci Mini Galériában. Szeptember 7-től tekinthető meg Kicsiny Balázs festő önálló kiállítása a Stúdió Galériában. Szintén ezekben a napokban nyílt meg Marsalkó Péter fotókiállítása a pécsi Művészetek Házában, Buczkó György üvegszobrainak tárlata az Ernst Múzeumban, Bódl Ágnes grafikus bemutatója, az Átrium Hyatt Szállodában, valamint Sinkó István, Kalmár István, Tracy Mackenna és Gerd Dykstra közös kiállítása a Duna Galériában.Δ Az Országos Filharmónia pályázatot hirdetett Pászti Miklós nyugállományba vonulásai miatt a Magyar Állami Énekkar karigazgatói posztjára. A pályázók közül a bírálóbizottság döntése alapján Ugrin Gábor Liszt-díjas karnagy nyerte el az énekkar vezetésére szóló megbízatást. © Engelsz József biblikus témájú műveinek kiállítása október 31- éig látható az esztergomi Főszékesegyház Kincstárában. Hazaérkezett a görögországi Kardicsából a ceglédi Kardot Pál Pedagógus Énekkar, amely — Holló Gyula karnagy Irányításával — rendkívül szép sikert aratott a nemzetközi kórustalálkozón. A fesztiválon tizenegy országból több mint harminc énekkar vett részt. A programban nem volt ugyan verseny, de tekintélyes nemzetközi zsűri értékelte a produkciókat. A ceglédiekről többen is megállapították, hogy rendkívül stílusosan adták elő a gregorián dallamot, és igen szép az intonációjuk, kifejező az előadásmódjuk. A francia zsűritag hangsúlyozta, hogy az ő előadásukban hangzott el a legszebben franciául énekelt madrigál. Az ilyen rendezvények elsőrendű célja egyébként a közös éneklés, valamint — túl a tapasztalatcserén — a kapcsolatok felvétele, hiszen megismerkedvén egymással, a jövőben az eddiginél se több lehetőség nyílik kölcsönös látogatásokra, így.) I Hétfő, 1988. szeptember 5. Szeptemberi üzenet Ma tartják a tanévnyitó ünnepséget a Politikai Főiskolán. de Európának ezen a táján sok a pótolni való. A XX. századnak kellett és kell elvégeznie mindazt, amit földrészünk más pontján már a XIX. század elvégzett. Kiszorítani az analfabétizmust — amely nálunk száz éve még 70 százalékos volt — megnövelni milliók intelligenciáját, alkalmazni az emberiség vívmányait és alkalmazkodni azokhoz. "Magyarországon is igaz: az ország vagyona nem más, mint a lakosság képessége és tudása, valamint a lakosság által mozgásba hozott, a társadalom javára fordított anyagi javak összessége. S ez utóbbiak alig forgathatók eredményesen, hatékonyan, még bőségük esetén sem, ha hiányos a felkészülés, a hozzá való tudás. Ez utóbbi esetben a „fizikai tőke” és a „szellemi tőke” igazi találkozása sem jöhet létre, hiszen a randevúra érkezők még egymás nyelvét sem ismerik. A nyelvet — a tudomány nyelvét, a Hoztatás nyelvét, s persze a szomszéd és nem szomszéd népek nyelvét — meg lehet és meg kell tanulni. Ennek a követelménynek a szoros folytatása, akik a tanultakat alkalmazni tudják a társadalom javára, s képesek azokat hasznosítani, őket valóságosan el kell ismerni, hogy érdemes legyen éveken át tanulniuk, bizonyos igényekről lemondaniuk, a kereső éveket megrövidíteniük. Szeptember, a tanévkezdet természetesen nemcsak az értelmiségi munkára való felkészülés jelentőségére figyelmeztet. Az értelmiség politikai szerepe ma már nem igényel jelzőket, a régen szokásos haladó értelmiség megnevezés fölött elzúgott a történelem. Minden értelmiségi ember haladó, ahogyan a munkás és a paraszt is az, aki jól ismeri munkaköre ellátásának követelményeit és képes azt — a társadalom és a maga javára — a lehetséges legjobb színvonalat megközelítve ellátni. És nem haladó értelmiségi, s nem is haladó ember az — szóljon bár reggeltől estig a marxizmusról vagy annak új felfogásáról —, aki tetteiben, tehetség, tudás, vagy cselekvés híján elmarad a vállalt feladatoktól, s az elmaradást konzerválja a kor követelményeitől. Gondolkodásunkban és gyakorlatunkban bőven találunk ezen a térenkorrigálni valót Mindazok, ellenére, hogy jogosan beszélünk forradalmi értékű, művelődési eredményekről, számokkal ábrázolható hatalmas lépésekről, az is igaz, hogy nekünk nem egyszerűen több, hanem többet érő diplomára van immár múlhatatlanul szükségünk. S főleg ebben észlelhető a lemaradás több területen, leginkább talán az iparban. Leninnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy nincs szocialista vasúti sín, vagy kapitalista vasúti sín, csak rossz vasból készült és jó vasból készült sín van. Ez utóbbiakhoz pedig már hozzátehetjük : az acélkonvektorek nem a természeti adottságokhoz, s nem a tulajdonviszonyokhoz kötődnek, hanem a konstrukcióban, a technológiában megvalósuló szellemi színvonalhoz, az érvényesített munkarendhez és határozott felelősségi rendszerhez kapcsolódnak. A több tudás — ami egyenlő folyamatos, több beruházással az emberi képesség növelésébe —, egyben bővebb választási lehetőség is az egyén és a társadalom számára. Másképpen: az életkörülmények javításának, a jövedelmek növelésének fontos útja a munka és a munkahely-választás feltételeinek bővítése. Nagyobb skála a választhatóságban, nagyobb skála az elhatározás szabadságában, az optimális megoldás lehetőségében is. Korunkban például már a nyelvtudás is az értelmiségi felkészülés és a szabadságfok növelésének eszköze. Vagy: verseny folyik az információ területén is. Elemi érdek lépést tartani egy-egy szakma újdonságaival, ám ennél több — elemi haszon! — frissen hallani egy találmányról, új felismerésről, új eljárásról. A nagyobb tudás, a szakértelem megszerzése ifjú korban „természetes”, de felnőtt fejjel sem késett el. Különösen korunk jellegzetességévé vált a munka közbeni képzés, amely az új ismeretek gyors értékesülését és — az alkotó emberi élet meghosszabbodásával — növekvő időtartamú hasznosíthatóságát teszi lehetővé. A felsőfokú oktatás szerepe az értelmiségképzésben meghatározó. Egyet lehet érteni azokkal a megállapításokkal, amelyek szerint kifejezetten káros a felsőoktatásban a képzési keretszámok jelenlegi kezelése; röviden, annak az állapotnak a fenntartása, hogy aki első éves lett egyszer, az diplomát is fog kapni. Ez az „elv** szinte kizárja a felsőoktatás valamennyi funkciójának normális működését, hiszen leszűkíti a tehetségkutatás-tehetségkiválás lehetőségét. Ez utóbbit pedig fontos funkciónak indokolt tekinteni minden felsőoktatási intézményben, lehetőséget adva a kiváló hallgatóknak a még vizsgarendtől való eltérésre és más rendtartási előírásmegszegésére" is. Nem feledkezhetünk meg a felsőoktatás ikertestvéréről, az egyetemeken, főiskolákon folyó kutatásról sem. Fontos hátterét képezik a felsőoktatásnak, tekintélyt kölcsönöznek annak, ha ténylegesen szoros a kapcsolat oktatás és kutatás, valamint kutatás és gyakorlat között. Van teendő a jobb kapcsolatok kiépítésében, amit nálunk még az se nehezít, hogy földrajzilag is elkülönültek egymástól, más-más településeken épültek ki a felsőoktatás és a kutatás kapacitásai. „ Milyen lesz 2000-ben a világ, s benne Magyarország? — kérdezik mostanában. Bizonyos, hogy a változások gyorsulnak, a megérett kérdések elhalaszthatatlanul napirendre kerülnek. „Az emberiség jövője nyitott" — hangoztatta Theodor Scultz amerikai agrárközgazda Nobel-díjának átvételekor. A világ, s benne hazánk jövőjét az emberiség egészének értelmi fejlődése dönti el. Ennek a fejlődésnek a legátfogóbban érvényesíthető feltételeit a szocializmus képes megteremteni. Emlékezni kell azonban arra, amit Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár a magyar Nemzetgyűléshez címzett, 1946-ban írt nyílt levelében állított: „Magyarország jövője a kultúrával áll vagy bukik". Romány Pál, a Politikai Főiskola rektora DŐLT SOROK Szent István hanglemezgyűjtemény Számos kiadvány készült István király halálának kilencszázötven éves fordulójára. Ezek között kissé a háttérben maradt a Szent István királyról való legenda lemezkiadása. Pedig igényes, szép mű ez is a maga műfajában. Több is ennél: a nagyközönség érdeklődésére számot tartó kiadvány. 1983-ban Érszegi Géza összeállításában, Kurcz Ágnes modern, ám pontos fordításában jelent meg könyv alakban az Árpád-kori legendák és intelmek. Oly’ nagy sikerrel méghozzá, hogy amilyen gyorsan csak lehetett, közzé kellett tenni a könyv újabb kiadását is. Ennek a könyvnek a fogadtatása is fölhívta a figyelmet arra, milyen lelkesedésre talál a nyolcvanas években mi nálunk minden, ami az állam és az egyház, történelmi kezdeteivel foglalkozik. Ebből az összeállításból választották ki a lemez gondozói a nagyobbik István-legendát, amelyet az ezernyolcvanas évek tájékán, első királyunk szentté avatásakor írtok, latin nyelven. A legenda, az „olvasmány" nem hiteles történelmi életrajz, hanem az eszményképnek állított történelmi személyiség jellemének olykor költői magasságokban szárnyaló megfogalmazása. Nem nélkülözi azonben a történelmi hitelességet sem István király legendája. Életének, életművének példás vonásait beszéli el, születése előtt, apjának uralkodásával kezdve a történetet, és a halála utáni csodás jelenlétével fejezve be. A legendákat nemcsak és nem elsősorban olvasásra, hanem felolvasásra szánták szerzőik. Arra, hogy nagyobb közösségek előtt példázat gyanánt fölhangozhassék a legnagyobb tiszteletet kiérdemlő ember mindvalahány követendő tette, jellemvonása. A hajdani fölolvasók tisztét látja el a lemezen Bánffy György, aki méltósággal és tanítói higgadtsággal mondja el a korszerű fordítás ellenére sem egykönnyen és azonnal fölfogható szöveget. Jórészt az ő érdeme, hogy fokozatosan megbarátkozik a hallgató a középkori textus gondolatvilágával, fogalomkörével, sőt azon veszi észre magát, hogy töprenkedni kezd a legenda igazságán és követhetőségén. Az elmélkedésre jó alkalmat adnak az egyes szövegrészek közé illesztett zenei betétek, a Dobszay László által kiválogatott, és a Schola Hungarica által elénekelt antifónák és responzóriumok, a főleg az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kincsestárából életre keltett, középkori, latin nyelvű „kórusfelelgetők", illetőleg kórus és szólista közötti, váltakozó énekek. A középkori hangulatát és eszmeiségét idézi meg a Szent István királyról való legenda lemezkiadása, méghozzá úgy, hogy hallgatója fölfedezhesse, személyesen is köze van ahhoz a világhoz, amelyből a legenda származik. (lőcsei)