Magyar Nemzet, 1988. október (51. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
Ára: *2,20 forintMagyar Nemzet Δ HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 9 ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Szombat 1988. október 1. II. évfolyam 235. szám Sorskérdések a moszkvai párt plénum döntései Jelentős személyi változások is ■ az SZKP vezetésében Gromiko nyugdíjazását kérte, új PB-tagok, KB-titkárok, bizottságok az irányításra A külpolitikai helyzet A TALÁLGATÁSOK egy része lezárult, bár továbbra is jelentőséget tulajdonítanak minden szónak, amely Moszkvában elhangzott a pénteki rendkívüli KB-ülés után. A tanácskozásról Vagyim Medvegyev, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára számolt be nemzetközi sajtóértekezleten, hangsúlyozva, hogy mindössze egy óráig tartott az SZKP KB plénuma, s azon a pártapparátus átszervezéséről és káderkérdésekről döntöttek. Ez a tény — húzta alá Medvegyev —, ellentétben a KB-ülés előtt elterjedt találgatásokkal, kifejezi, hogy a párt vezetése egységes. Pénteken először Gorbacsov szólalt föl, bejelentvén, hogy Andrej Gromiko nyugalmazását kérte. A Központi Bizottság teljesítette ezt, Medvegyev viszont kitért a kérdés elől, hogy ki tölti majd be aLegfelső Tanács Elnökségének elnöki tisztségét. Erre egyébként a válasz már szombaton megszülethet, amikor a Szovjetunió parlamentje szintén rendkívüli ülést tart. Medvegyev közölte egyébként azt is, hogy hétfőn soron kívül tanácskozik az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa is. A pénteki pártülés fontos elhatározása, hogy a KB osztályait és egész struktráját annak a hat bizottságnak rendelik alá, amelyet most hoztak létre, egyúttal pedig felére csökkentik a Központi Bizottság apparátusának a létszámát. Medvegyev kérdésre válaszolva közölte: nem volt vita Jegor Ligacsov személyéről, illetve az agrárpolitikai bizottság élére történt megválasztásáról. Mint kifejtette, Ligacsov számára e megbízatás nemjelent ismeretlen munkaterületet, hiszen korábban is foglalkozott a mezőgazdaság problémáival. NYUGATI MEGFIGYELŐK egyébként előzetes kommentárjaikban éppen az ellátási gondokkal magyarázták egyik részről a mostani rendkívüli tanácskozást, miután Mihail Gortacsov a "Szovjetunióázsiai" területén tett múlt heti látogatásán éppen az élelmiszer-ellátás megjavítását sürgette első helyén. Ezzel függ össze a Reuter legfrissebb jelentése, miszerint a tizenkét éves gabonaegyezmények történetében most először fordul elő, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a pénteken lejárt, és legutóbb öt évre kötött megállapodást ideiglenes hatállyal sem hosszabbították meg. Washington tizenegymillió tonna gabonát szeretett volna exportálni az eddigi kilencmillió helyett, főleg, hogy az Európai Közösség szubvencionált áron szállít gabonát a Szovjetuniónak. Mindennek ellenére valószínűleg valamilyen középszinten megegyeznek majd októberben az új szovjet—amerikai gabonaszerződésről. A fontosságát tekintve tehát Ligacsov gazdaságilag jelentős posztra került, ám Medvegyev múlt időt használt, amikor az újságírók azt firtatták, vajon továbbra is ő elnököl-e a KB-titkári üléseken Gorbacsov távollétében. NAGY SAJTÓVISSZHANGJA volt az MSZMP KB ülésének is, csak most tanulják, miként élhetnek együtt az új, önálló társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal. A párt számít politikai küzdelmekre is, de mégis az a törekvése, hogy kifejeződjenek a különböző érdekek. Az újvidéki Magyar Szó ahhoz fűz magyarázatot, hogy magyar politikai körökben ismételten megfogalmazódik: még egy részleges szavamelyről a Stuttgarter Zeitung megjegyezte: „Magyarország gyorsítani óhajtja a reformok végrehajtását” — bár a lap szerint most is mélyreható viták kísérték az ütem kérdését. Némelyek — fejtegeti a stuttgarti napilap — attól tartanak, hogy a túl gyors változások megzavarhatják az embereket. A Die Welt viszont azt tartja figyelemre méltónak, hogy Magyarországon létrejött a vélemények sokszínűsége. A párt — vélekedik — kiváltképpen a helyi szervezetei, még Magyarország stratégiája védelmi jellegű, és ennek értelmében déli kívüli jelentőségű Jugoszlávia számára, mert egyértelművé teszi, hogy sét csapatkivonás is elsőrendű jelentőségű lenne, mert növelné a vezetőség tekintélyét, az iránta kifejezett bizalmat, s erősítené a nemzeti érzést és a felelősségtudatot. A Magyar Szó hozzáteszi, a szovjet csapatok (akár részleges) kivonulásának a felvetéseönmagában is rendszomszédja irányából semmilyen veszélytől nem tart. (Zs. E.) Tragikus és megalázó helyzetbe taszítana bennünket akár egy jobboldali földcsuszamlás, akár egy szélsőbalos szuronyroham. Korosztályokra, nemzedékekre, pártállásokra, ideológiákra, világnézetekre, társadalmi és munkabeosztási helyzetre való tekintet nélkül. Egy politikai atomcsapás a reformtőkének még a hajszálereit is kíméletlenül széthasítaná. Érthető tehát az aggodalom. Nem elég ízlezettek és ütőképesek az új társadalom reformhíveinek sorai. A jelenlegi állapot nemcsak a hangulatot rontja, hanem valóságos zavart is okoz. Nincs irigylésre méltó helyzetben az a baloldali reformprogresszió, amelyre az ország talpra állásának, a politikai nyugalomra és létbiztonságra váró állampolgárnak van szüksége, a felemásság sajnálatosan apasztaja a május végi bizalom hazai gyülekezetét. Arról a progresszióról beszélek, amelynek tömörítésére a két háború között a Márciusi Front szellemisége tett kísérletet, teljes nyitottsággal szólítva azigazi sorskérdések mellé a kor tehetséges jóakaróinak minden csoportját. A legtöbbet most a hagymázas kapkodás ártana. A reszkető ijedtség zavarodottsága szinte jóvátehetetlen károkat okozhat az új szövetségi politika még gyenge eresztékeiben. A riadt kétségbeesés, bármenynyire gyöngyözik is a homloka, ritkán izzad ki használható tanácsot. Tolerancia és szókimondó vita, több reform. Több deipokrácia és igazi beavatottság. Tehát nagyobb felelősséghányad. Meggyőződésem, hogy ma csak ez lehet a magyarországi politikai kúra kormányzó jelszava. Minden keserűségem mellett örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a népfront felelős tanácskozói és határozathozói a kritikus helyzetben is ezt fogalmazták meg. Nem tapsolok a mai helyzetnek, de eszem ágában sincs országos suicidiumra gondolni. Ember, hazájára feltekinteni akaró magyarországi ember, állampolgár, demokratikus és egyenjogú méltósággal felruházott állampolgár akarok lenni és maradni, aki a cselekvését szeretné beépíteni a nemzet lelkiismeretébe. Nem hagynak eléggé? Vitába, perbe szállok érte és igyekszem megmutatni a valódi felelősség bátorságát. Még abban a hitben sem ringatom magam, hogy majd az utókor, az unoka példaként emleget a nemzedéki ellágyulás vagy a korosztályi harag pillanataiban. Elég, ha annyit ismer el, eszményért küzdő ember volt. Az eszmény nélkülözhetetlen, de úgy érzem, hogy a természetes szervezkedési buzgalom közepette rá nem gondolunk eleget. A magatartás és eszmény szembesítése nélkül esendő lehet a belső erő,, megalkuvó a mérlegelésre, a meghaladásra hivatott intellektus. Nehéz az eligazodás? Jó lenne Giorgione filozófusai közül egyszerre lenni tettre kész barna ifjúnak és érett, bölcs, fehér szakállúnak. Mitől vagyok nyugtalan? Mert „egyidejűleg fizetjük a régi számlát és invesztáljuk a jövőbe”? Elég ismert és elfogadott-e a cselekvési program, erősödött-e a társadalmi konvertibilitása? Egyértelműen jók-e a végrehajtás mozdulatai, amelyeknek közvetlen hatásuk van a hétköznapokra? Világosak-e a társadalmat vezérlő eszmény körvonalai? Félreértések nélkül elutasítottak-e a szocialista építéstől idegen zsarnokságot, annak minden mozdulatával együtt olyan társadalmi környezet óhajtásának jegyében, amelyben egyszerre növekedhet az emberi, az állampolgári politikai, vállalkozói, művelődési jogosultág, szuverenitás a szocialista szolidaritással? Vajon a mai politikai mozgás nem tűz-e ki más zászlókat, amelyekre nem figyelünk, mert a vitalitás formája nyűgöz le bennünket, pedig lobogásuk hatással van mindanynyiukra. Az lenne a természetellenes, ha nem lennének toronyra tűzési kísérletek, de még természetellenesebb, ha alábecsüljük a politikai mozgások belső tartalmait. Álmélkodunk, amikor fel-felsejlik bennünk, hogy máris együttélünk a liberális színezetű jobboldalisággal, a demokrácia és a rend jelszavát szembeállító neorákosizmussal, a hamis érzelmeket gerjesztő nacionalizmussal, s ezek tucatnyi színárnyalatával. Csodálkozunk, hogy nem mindig a közvetlenül hirdetett célok fejezik ki a mögöttük levő valós törekvéseket. Tegnap olvashattuk éppen a Magyar Nemzet tüntetési tudósításában a bős—nagymarosi viadal egyik Duna-közi minősítését, amely szerint „a vízlépcső tulajdonképpen a változások próbakövének tekinthető”. A változás iránya nincs ugyan kimondva, de valószínű, hogy néhány nappal a parlamenti véleményalkotás előtt inkább politikai ökológiáról van szó. És olvashattunk az egyik körzeti pártszervezet néhány tagjának leveléről, amelyik a nem botlás nélkül, de tisztességes szándékkal dolgozó reformsajtót rendszerellenesnek minősítette. Sok terhet hordanak ,napjaink vállai, indokoltan és indokolatlanul, miközben illúziók is születtek a tavaszi pártértekezlet nyomán, mintha gyorsan lenne érezhető a kedvező fordulat és nemcsak a parlamentben, hanem a saját konyhában és bérlistán is. Még évekig tartanak és fokozódhatnak a nehézségek. Ezt értem is, de azt már nem, hogy kizárólag hideg zuhany érje valamennyiünk életét és még a szavahihetőség is rontott legyen. Tanulságnak kell lennie, hogy még a kényszerlépésekben sem lehet kapkodó az intézkedésre hivatott kormányzat. Nem ugrott-e a vezetés az utóbbi hónapokban fejest veszedelmes problémákba is? — hogy az egyik központi bizottsági felszólaló mondatelemeit használjam. Az adórendszer előkészítetlensége és támadhatósága? Infláció? A munkanélküliség kezelésének bátortalansága, a szociálpolitika régi gyökerű késettsége? A kultúra, a tudomány, az oktatás kiszolgáltatottsága? A politikai intézményrendszer gyorsnak, de tartalmilag ellentmondásosnak tűnő alakulása? A reformjelzők használata ott is, ahol éppen a fordítottjáról van szó? A reformlépések elméleti és gyakorlati tisztázatlansága? Nagyon vigyáznunk kell, nem hogy minden rosszat éppen a reform kontójára írja a hangulati türelmetlenség és a valóságosan is romló helyzet. Mit tegyek hát? Nem önösen beszélek egyes szám első személyben, szándékosan tévesztem össze magamat Magyarország mai emberének kínlódó állapotával és változtató akarásával. És mindenek fölött, mindennek ellenére azzal a fodorandrási nem költői hittel: „sorsunk forgó univerzuma bennünket mégsem ejtett ki magából”. Toleranciára és vitára kell berendezkednünk, amelyik a terrorszándékot utasítja viszsza, de azt valóban megteszi, jobbról vagy balról csörtessen is előre. A progresszív baloldaliság nevében perlekedik, amelynek nagyszerű magyarországi hagyományai vannak. Soltész István Határozatot fogadtak el Moszkvában a párt tevékenységének a javítására .Fontos szervezeti határozatokkal ért véget pénteken az SZKP Központi Bizottságának soron kívül összehívott tanácskozása. Mint a TAsIA, jelenti, Mihail Gorbaciot •A a’ SZKP KB pénteki ülésérnhSHÍ írott felszólalásában hangvawiána: a Politikai Bizottaáfftf&tet tartotta szükségesnek a BritiBKaiti Bizottság összehívása .ThoH áttekintse a XIX. ország M&spá&értekezlet állásfoglalásaiból mt fakadó politikai reformokkal^ é^impártapparátus szerkezetél id^igkéletesitésével kapcsolatos grófiatokat. E kérdések auMB|A sokoldalú megvizsgálásflMHzonyította, hogy a párt feladtaMek megváltozása, s poli(jpB|L élcsapatként betöltött szerepétek megnövekedése kapcst elegMÉtég van a Központi Bizotts Hki Politikai Bizottság, a KB-fttMflR és a KB-apparátus temmintjének javítására. Ez sikeresen szükségessé tett lilte?||liiilj ill zásokat a párt iilalfii Alimsill viselőinek körében. ÜEcifikérdések döntő része a Központi Bizottság hatáskörébe tartozik, s ez tette szükségessé a mai ülés megtartását — mondotta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára bevezető szavait követően felolvasta Andrej Gromikónak a Központi Bizottsághoz intézett levelét, amelyben a tekintélyes szovjet politikus korára való tekintettel kérte, hogy a testület vegye figyelembe a PB-tagság alóli felmentésre vonatkozó kérelmét. A Politikai Bizottság megvitatta a kérést — mondotta Gorbacsov — és úgy határozott, hogy támogatja Andrej Gromiko kérését. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban részletesen felidézte Andrej Gromiko életútját és érdemeit, majd köszönetet mondott a politikusnak a párt és az ország érdekében végzett hatalmas munkájáért Gromiko mellett felmentették PB-tagsága alól Mihail Szolomencevet, PB-póttagsága alól Pjotr Gyemicsevet, KB titkári tisztségéből Vlagyimir Dolgihot és Anatolij Dobrinyint. A KB-ülésen a Politikai Bizottság tagjává választották Vagyim Medvegyevet, a KB titkárát. Viktor Cserbikovot, a PB tagját, a Központi Bizottság titkárává választották. Alekszandr Vlaszovot, továbbá Alekszandra Birjukovát és Anatolij Lukjanovot a Politikai Bizottság póttagjává választották. Birjukovát és Lukjanovot egyidejűleg felmentették KB-titkári tisztségükből. Mihail Szolomencevet felmentették a pártellenőrzési bizottság elnöki tisztéből is. E tisztségre megválasztották Borisz Pugót, a Lett KB első titkárát. Vagyim Medvegyev, az SZKP KB pénteken megválasztott új politikai bizottsági tagja, a Központi Bizottság titkára 1929-ben született egy oroszországi faluban. 1951-ben szerzett diplomát a leningrádi egyetemen, ahol tanulmányai végeztével tanársegédként, majd előadóként dolgozott. 1952-ben lett az SZKP tagja. 1956-tól a leningrádi vasútmérnöki szakegyetem docense volt, majd 1961-től a leningrádi műszaki szakegyetem politikai gazdaságtan tanszékének vezetője. 1968-ban megválasztották az SZKP leningrádi városi bizottságának titkárává. Két évvel később bekerült az SZKP KB apparátusába, ahol 1978-ig a propagandaosztály helyettes vezetőjeként dolgozott. Az ezt követő öt esztendőben ő volt a párt központi bizottsága mellett működő társadalomtudományi akadémia rektora. 1983-ban kinevezték a KB tudományos és oktatási osztályának vezetőjévé. A párt XXV. és XXVI. kongresszusán az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagjává, a XXVII. kongresszuson pedig a KB tagjává választották. A KB 1986 márciusi ülésén lett a KB titkára. E tisztsége mellett a KB osztályvezetője is. Vagyim Medvegyev küldöttje a Szovjetunió Legfelső Tanácsának. Levelező tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. Több könyvet írt a szocializmus politikai gazdaságtanáról. Andrej Gromiko a Központi Bizottság pénteki ülésén elmondott felszólalásában előbb röviden szólt eddigi munkájáról. Megköszönte Mihail Gorbacsov hozzá intézett szavait, majd így folytatta: „Mélységes meggyőződésem, hogy országunk egész életének forradalmi átalakítása az egyetlen helyes és tudományosan megalapozott irányvonal. Határozottan támogatom mindazt, amit a párt és Központi Bizottsága tesz az SZKP XXVII. kongresszusa, a XIX. országos pártértekezlet és a KB ülései döntéseinek végrehajtására. Mélységesen elégedett vagyok azzal, hogy vezető testületeinkben — a Központi Bizottságban és a KB Politikai Bizottságában — eszmei és politikai egység van. Ebben a kollektívában a lenini elvek, a lenini eszmék uralkodnak. Hiszek abban, hogy az ország előtt álló feladatokat meg kell és meg is fogják oldani. Ennek biztosítékát a nép hősies vívmányai adják, amelyek a hetvenéves történelem alatt, a lenini napoktól kezdve születtek. Mindenkinek köszönöm a közös munkát és a bizalmat”. Pénteken ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bizottsága. Az ülésen szervezeti kérdést vitatttak meg. Nyugállományba vonulása miat Ivan Vasziljevics Kapitonovot felmentették az SZKP Központi Revíziós Bizottsága elnökének tisztéből. Vagyim Medvegyev nemzetközi sajtóértekezlete Ligacsovot az agrárpolitikai bizottság élére választották Mindössze egy órán át tartott az SZKP KB pénteki ülése, amely a pártapparátus átszervezéséről és káderképzésekről hozott döntéseket — közölte Vagyim Medvegyev, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára az ülés utáni nemzetközi sajtóértekezletén. — Ez a tény, valamint az egyhangúlag hozott döntések is kfejezik, hogy — ellentétben a plénum előtt lábra kapott találgatásokkal — a párt vezetése egységes — mutatott rá Medvegyev. Az ülésen hozott határozatok — Medvegyev értékelése szerint — komoly előrelépést jelentenek a párt 19. országos értekezletén hozott határozatok megvalósítása felé, s a nyugati sajtószervek állításaival ellentétben nem következett be hanyatlás a pártkonferencia után a KB munkájában. Az ülésen személyi kérdések mellett határoztak a központi pártapparátus átszervezéséről. Létrehozta a Központi Bizottság hat bizottságát. Az ülésen az alábbi bizottságok megalakítását tartották célszerűnek: Pártépítési és káderpolitikai bizottság, Georgij Razumovszkij vezetésével, az SZKP KB ideológiai kérdésekkel foglalkozó bizottsága, melynek elnöke Vagyim Medvegyev, társadalmi- és gazdaságpolitikai bizottság — elnöke, Nyikolaj Szljunykov, agrárpolitikai bizottság, amelynek elnökévé Jegor Ligacsovot választották, a nemzetközi politika kérdéseivel foglalkozó bizottság, vezetője, Alekszandr Jakovlev, jogpolitikai bizottság, elnöke, Viktor Csebrikov. Mint Vagyim Medvegyev hitejstruktúráját alapvetően ezeknek tette, a KB osztályait, egész a bizottságoknak rendelik alá és jelentősen, mintegy felére csökkentik a KB-apparátus létszámát, valamint a megmaradó osztályok számát. A hat új bizottságot részben korábbi osztályok összevonása útján hozták létre, de sok osztályt — főleg a népgazdaság különböző ágazatait irányítókat — megszüntettek, hatáskörüket és teendőiket tanácsi szerveknek adták át, — mondta Medvegyev. A KB-ülés megbízta a Politikai Bizottságot: tegyen gyakorlati lépéseket annak érdekében, hogy a pártszervek megváltozott feladataival összhangban a KB- apparátus és a helyi pártszervek megfelelő átalakuláson, módszerbeli megújuláson menjenek keresztül. A lényeg: ennek a folyamatnak nem szabad mechanikusan végbemennie, hanem valóban a pártszervek jobb munkáját kell eredményeznie — hangsúlyozta Medvegyev. Egy kérdésre válaszolva Medvegyev sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó azt a feltételezést, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Gromiko nyugdíjba vonulásával megüresedő posztjára Mihail Gorbacsovot javasolták. A Legfelső Tanács során