Magyar Nemzet, 1988. október (51. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

Ára: *2,20 forintMagyar Nemzet Δ HAZA­FIAS NÉPFRONT LAPJA 9 ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Szombat 1988. október 1. II. évfolyam 235. szám Sorskérdések a moszkvai párt plénum döntései Jelentős személyi változások is ■ az SZKP vezetésében Gromiko nyugdíjazását kérte, új PB-tagok, KB-titkárok, bizottságok az irányításra A külpolitikai helyzet A TALÁLGATÁSOK egy része lezárult, bár továbbra is jelentőséget tulajdonítanak minden szónak, amely Moszkvában elhangzott a pén­teki rendkívüli KB-ülés után. A tanácskozásról Vagyim Medvegyev, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára számolt be nemzetközi sajtó­­értekezleten, hangsúlyozva, hogy mindössze egy óráig tartott az SZKP KB plénuma, s azon a pártapparátus átszervezéséről és káderkérdé­sekről döntöttek. Ez a tény — húzta alá Medvegyev —, ellentétben a KB-ülés előtt elterjedt találgatásokkal, kifejezi, hogy a párt vezetése egységes. Pénteken először Gorbacsov szólalt föl, bejelentvén, hogy Andrej Gromiko nyugalmazását kérte. A Központi Bizottság teljesí­tette ezt, Medvegyev viszont kitért a kérdés elől, hogy ki tölti majd be a­­Legfelső Tanács Elnökségének elnöki tisztségét. Erre egyébként a válasz már szombaton megszülethet, amikor a Szovjetunió parlament­je szintén rendkívüli ülést tart. Medvegyev közölte egyébként azt is, hogy hétfőn soron kívül tanácskozik az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa is. A pénteki pártülés fontos elhatározása, hogy a KB osztályait és egész struktráját annak a hat bizottságnak rendelik alá, amelyet most hoztak létre, egyúttal pedig felére csökkentik a Központi Bi­zottság apparátusának a létszámát. Medvegyev kérdésre válaszolva közölte: nem volt vita Jegor Ligacsov személyéről, illetve az agrárpo­litikai bizottság élére történt megválasztásáról. Mint kifejtette, Liga­csov számára e megbízatás nem­­jelent ismeretlen munkaterületet, hiszen korábban is foglalkozott a mezőgazdaság problémáival. NYUGATI MEGFIGYELŐK egyébként előzetes kommentárjaikban éppen az ellátási gondokkal magyarázták egyik részről a mostani rendkívüli tanácskozást,­­ miután Mihail Gort­­acsov a "Szovjetunió­­ázsiai" területén tett múlt heti látogatásán éppen az élelmiszer-ellátás megjavítását sürgette első helyén. Ezzel függ össze a Reuter legfris­sebb jelentése, miszerint a tizenkét éves gabonaegyezmények történe­tében most először fordul elő, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok a pénteken lejárt, és legutóbb öt évre kötött megállapodást ideiglenes hatállyal sem hosszabbították meg. Washington tizenegy­millió tonna gabonát szeretett volna exportálni az eddigi kilencmillió helyett, főleg, hogy az Európai Közösség szubvencionált áron szállít gabonát a Szovjetuniónak. Mindennek ellenére valószínűleg valami­lyen közép­szinten megegyeznek majd októberben az új szovjet—ame­rikai gabonaszerződésről. A fontosságát tekintve tehát Ligacsov gaz­­daságilag jelentős posztra került, ám Medvegyev múlt időt használt, amikor az újságírók azt firtatták, vajon továbbra is ő elnököl-e a KB-titkári üléseken Gorbacsov távollétében. NAGY SAJTÓVISSZHANGJA volt az MSZMP KB ülésének is, csak most tanulják, miként élhetnek együtt az új, önálló társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal. A párt számít politikai küzdelmekre is, de mégis az a törekvése, hogy kifejeződjenek a különböző érdekek. Az újvidéki Magyar Szó ahhoz fűz magyarázatot, hogy magyar poli­tikai körökben ismételten megfogalmazódik: még egy részleges szav­­amelyről a Stuttgarter Zeitung megjegyezte: „Magyarország gyorsíta­ni óhajtja a reformok végrehajtását” — bár a lap szerint most is mélyreható viták kísérték az ütem kérdését. Némelyek — fejtegeti a stuttgarti napilap — attól tartanak, hogy a túl gyors változások megzavarhatják az embereket. A Die Welt viszont azt tartja figyelem­re méltónak, hogy Magyarországon létrejött a vélemények sokszínű­sége. A párt — vélekedik — kiváltképpen a helyi szervezetei, még Magyarország stratégiája védelmi jellegű, és ennek értelmében déli kívüli jelentőségű Jugoszlávia számára, mert egyértelművé teszi, hogy sét csapatkivonás is elsőrendű jelentőségű lenne, mert növelné a veze­tőség tekintélyét, az iránta kifejezett bizalmat, s erősítené a nemzeti érzést és a felelősségtudatot. A Magyar Szó hozzáteszi, a szovjet csa­patok (akár részleges) kivonulásának a felvetése­­önmagában is rend­­szomszédja irányából semmilyen veszélytől nem tart. (Zs. E.) Tragikus és megalázó hely­zetbe taszítana bennünket akár egy jobboldali földcsuszamlás, akár egy szélsőbalos szurony­­roham. Korosztályokra, nem­zedékekre, pártállásokra, ideo­lógiákra, világnézetekre, tár­sadalmi és munkabeosztási helyzetre való tekintet nélkül. Egy politikai atomcsapás a re­formtőkének még a hajszálere­it is kíméletlenül széthasítaná. Érthető tehát az aggodalom. Nem elég íz­lezettek és ütő­képesek az új társadalom re­formhíveinek sorai. A jelenlegi állapot nemcsak a hangulatot rontja, hanem valóságos zavart is okoz. Nincs irigylésre méltó helyzetben az a baloldali re­formprogresszió, amelyre az ország talpra állásának, a poli­tikai nyugalomra és létbizton­ságra váró állampolgárnak van szüksége, a felemásság sajnála­tosan apasztaja a május végi bi­zalom hazai gyülekezetét. Arról a progresszióról beszélek, amelynek tömörítésére a két háború között a Márciusi Front szellemisége tett kísérletet, tel­­­­jes nyitottsággal szólítva az­­igazi sorskérdések mellé a kor tehetséges jóakaróinak min­den csoportját. A legtöbbet most a hagymá­­zas kapkodás ártana. A resz­kető ijedtség zavarodottsága szinte jóvátehetetlen károkat okozhat az új szövetségi politi­ka még gyenge eresztékeiben. A riadt kétségbeesés, bármeny­nyire gyöngyözik is a homlo­ka, ritkán izzad ki használható tanácsot. Tolerancia és szókimondó vi­ta, több reform. Több deipok­r­­ácia és igazi beavatottság. Te­hát nagyobb felelősséghányad. Meggyőződésem, hogy ma csak ez lehet a magyarországi politi­kai kúra kormányzó jelszava. Minden keserűségem mellett örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nép­front felelős tanácskozói és ha­tározathozói a kritikus hely­zetben is ezt fogalmazták meg. Nem tapsolok a mai helyzet­nek, de eszem ágában sincs or­szágos suicidiumra gondolni. Ember, hazájára feltekinteni akaró magyarországi ember, állampolgár, demokratikus és egyenjogú méltósággal felru­házott állampolgár akarok len­ni és maradni, aki a cselekvé­sét szeretné beépíteni a nemzet lelkiismeretébe. Nem hagynak eléggé? Vitába, perbe szállok érte és igyekszem megmutat­ni a valódi felelősség bátorsá­gát. Még abban a hitben sem ringatom magam, hogy majd az utókor, az unoka példaként emleget a nemzedéki ellágyu­­lás vagy a korosztályi harag pillanataiban. Elég, ha annyit ismer el, eszményért küzdő ember volt. Az eszmény nél­külözhetetlen, de úgy érzem, hogy a természetes szervezke­dési buzgalom közepette rá nem gondolunk eleget. A magatar­tás és eszmény szembesítése nélkül esendő lehet a belső erő,, megalkuvó a mérlegelésre, a meghaladásra hivatott intel­lektus. Nehéz az eligazodás? Jó lenne Giorgione filozófusai kö­zül egyszerre lenni tettre kész barna ifjúnak és érett, bölcs, fe­hér szakállúnak. Mitől vagyok nyugtalan? Mert „egyidejűleg fizetjük a régi számlát és invesztáljuk a jövőbe”? Elég ismert és elfoga­dott-e a cselekvési program, erősödött-e a társadalmi kon­vertibilitása? Egyértelműen jók-e a végrehajtás mozdulatai, amelyeknek közvetlen hatásuk van a hétköznapokra? Világo­sak-e a társadalmat vezérlő esz­mény körvonalai? Félreértések nélkül elutasítottak-e a szocia­lista építéstől idegen zsarnok­ságot, annak minden mozdula­tával együtt olyan társadalmi környezet óhajtásának jegyé­ben, amelyben egyszerre növe­kedhet az emberi, az állampol­gári politikai, vállalkozói, mű­velődési jogosultág, szuvereni­tás a szocialista szolidaritással? Vajon a mai politikai mozgás nem tűz-e ki más zászlókat, amelyekre nem figyelünk, mert a vitalitás formája nyű­göz le bennünket, pedig lobo­­gásuk hatással van mindany­­nyiukra. Az lenne a termé­szetellenes, ha nem lennének toronyra tűzési kísérletek, de még természetellenesebb, ha alábecsüljük a politikai moz­gások belső tartalmait. Álmél­­kodunk, amikor fel-felsejlik bennünk, hogy máris együtt­élünk a liberális színezetű jobb­­oldalisággal, a demokrácia és a rend jelszavát szembeállító neorákosizmussal, a hamis ér­zelmeket gerjesztő nacionaliz­mussal, s ezek tucatnyi szín­­árnyalatával. Csodálkozunk, hogy nem mindig a közvetle­nül hirdetett célok fejezik ki a mögöttük levő valós törekvé­seket. Tegnap olvashattuk ép­pen a Magyar Nemzet tüntetési tudósításában a bős—nagyma­rosi viadal egyik Duna-közi mi­nősítését, amely szerint „a víz­lépcső tulajdonképpen a válto­zások próbakövének tekinthe­tő”. A változás iránya nincs ugyan kimondva, de valószínű, hogy néhány nappal a parla­menti véleményalkotás előtt inkább politikai ökológiáról van szó. És olvashattunk az egyik körzeti pártszervezet né­hány tagjának leveléről, ame­lyik a nem botlás nélkül, de tisztességes szándékkal dolgozó reformsajtót rendszerellenesnek minősítette. Sok terhet hordanak ,napja­ink vállai, indokoltan és indo­kolatlanul, miközben illúziók is születtek a tavaszi pártérte­kezlet nyomán, mintha gyorsan lenne érezhető a kedvező fordu­lat és nemcsak a parlamentben, hanem a saját konyhában és bérlistán is. Még évekig tarta­nak és fokozódhatnak a nehéz­ségek. Ezt értem is, de azt már nem, hogy kizárólag hideg zu­hany érje valamennyiünk éle­tét és még a szavahihetőség is rontott legyen. Tanulságnak kell lennie, hogy még a kény­szerlépésekben sem lehet kap­kodó az intézkedésre hivatott kormányzat. Nem ugrott-e a vezetés az utóbbi hónapokban fejest veszedelmes problémák­ba is? — hogy az egyik közpon­ti bizottsági felszólaló mondat­elemeit használjam. Az adó­rendszer előkészítetlensége és támadhatósága? Infláció? A munkanélküliség kezelésének bátortalansága, a szociálpoliti­ka régi gyökerű késettsége? A kultúra, a tudomány, az okta­tás kiszolgáltatottsága? A poli­tikai intézményrendszer gyors­nak, de tartalmilag ellentmon­dásosnak tűnő alakulása? A reformjelzők használata ott is, ahol éppen a fordítottjáról van szó? A reformlépések elméleti és gyakorlati tisztázatlansága? Nagyon vigyáznunk kell, nem hogy minden rosszat éppen a reform kontójára írja a hangu­lati türelmetlenség és a valósá­gosan is romló helyzet. Mit tegyek hát? Nem önösen beszélek egyes szám első sze­mélyben, szándékosan tévesz­tem össze magamat Magyaror­szág mai emberének kínlódó állapotával és változtató akará­sával. És mindenek fölött, min­dennek ellenére azzal a fo­­dorandrási nem költői hittel: „sorsunk forgó univerzuma bennünket mégsem ejtett ki magából”. Toleranciára és vitára kell berendezkednünk, amelyik a terrorszándékot utasítja visz­­sza, de azt valóban megteszi, jobbról vagy balról csörtessen is előre. A progresszív balolda­­liság nevében perlekedik, amelynek nagyszerű magyaror­szági hagyományai vannak. Soltész István Határozatot fogadtak­ el Moszkvában a párt tevékenységének a javítására .Fontos szervezeti határoza­tokkal ért véget pénteken az SZKP Központi Bizottságának soron kívül összehívott tanács­kozása. Mint a TAsIA, jelenti, Mi­­hail Gorbaciot •A a’ SZKP KB pénteki ülésérn­hSHÍ írott felszó­lalásában hangvawiána: a Poli­tikai Bizottaáfftf&tet tartotta szükségesnek a BritiBKaiti Bizott­ság összehívása .ThoH áttekintse a XIX. ország M&spá&értekezlet állásfoglalásaiból mt fakadó politi­kai reformokkal^ é^impártappa­­rátus szerkezetél id^igkéletesité­­sével kapcsolatos grófiatokat. E kérdések auMB|A sokolda­­lú megvizsgálásflMHzonyította, hogy a párt feladtaMek meg­változása, s poli(jpB|L élcsapat­­ként betöltött­­ szerepétek meg­növekedése kapcst elegMÉtég van a Központi Bizotts Hki Politikai Bizottság, a KB-fttMflR és a KB-apparátus temmintjének javítására. Ez sikeresen szükségessé tett lilte?||liiilj ill zásokat a párt iilalfii Alimsi­ll viselőinek körében. ÜEcifi­­kérdé­sek döntő része a Központi Bi­zottság hatáskörébe tartozik, s ez tette szükségessé a mai ülés megtartását — mondotta Gorba­csov. Az SZKP KB főtitkára beveze­tő szavait követően felolvasta Andrej Gromikónak a Központi Bizottsághoz intézett levelét, amelyben a tekintélyes szovjet politikus korára való tekintettel kérte, hogy a testület vegye fi­gyelembe a PB-tagság alóli fel­mentésre vonatkozó kérelmét. A Politikai Bizottság megvi­tatta a kérést — mondotta Gor­bacsov — és úgy határozott, hogy támogatja Andrej Gromiko ké­rését. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban részletesen fel­idézte Andrej Gromiko életútját és érdemeit, majd köszönetet mondott a politikusnak a párt és az ország érdekében végzett hatalmas munkájáért Gromiko mellett felmentették PB-tagsága­ alól Mihail Szolo­­mencevet, PB-póttagsága alól Pjotr Gyemicsevet, KB titkári tisztségéből Vlagyimir Dolgihot és Anatolij Dobrinyint. A KB-ülésen a Politikai Bi­zottság tagjává választották Va­gyim Medvegyevet, a KB titká­rát. Viktor Cserbikovot, a PB­ tagját, a Központi Bizottság tit­kárává választották. Alekszandr Vlaszovot, továbbá Alekszandra Birjukovát és Anatolij Lukjano­­vot a Politikai Bizottság póttag­jává választották. Birjukovát és Lukjanovot egyidejűleg felmen­tették KB-titkári tisztségükből. Mihail Szolomencevet felmen­tették a pártellenőrzési bizottság elnöki tisztéből is. E tisztségre megválasztották Borisz Pugót, a Lett KB első titkárát. Vagyim Medvegyev, az SZKP KB pénteken megválasztott új politikai bizottsági tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára 1929-ben született egy oroszországi falu­ban. 1951-ben szerzett diplomát a leningrádi egyetemen, ahol ta­nulmányai végeztével tanárse­gédként, majd előadóként dolgo­zott. 1952-ben lett az SZKP tag­ja. 1956-tól a leningrádi vasút­­mérnöki szakegyetem docense volt, majd 1961-től a leningrádi műszaki szakegyetem politikai gazdaságtan tanszékének veze­tője. 1968­-ban megválasztották az SZKP leningrádi városi bizottsá­gának titkárává. Két évvel ké­sőbb bekerült az SZKP KB ap­parátusába, ahol 1978-ig a pro­pagandaosztály helyettes vezető­jeként dolgozott. Az ezt követő öt esztendőben ő volt a párt köz­ponti bizottsága mellett működő társadalomtudományi akadémia rektora. 1983-ban kinevezték a KB tudományos és oktatási osz­tályának vezetőjévé. A párt XXV. és XXVI. kong­resszusán az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagjává, a XXVII. kongresszuson pedig a KB tagjává választották. A KB 1986 márciusi ülésén lett a KB titkára. E tisztsége mellett a KB osztályvezetője is. Vagyim Medvegyev küldöttje a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak. Levelező tagja a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájá­nak. Több könyvet írt a szocia­lizmus politikai gazdaságtanáról. Andrej Gromiko a Központi Bizottság pénteki ülésén elmon­dott felszólalásában előbb rövi­den szólt eddigi munkájáról. Megköszönte Mihail Gorbacsov hozzá intézett szavait, majd így folytatta: „Mélységes meggyőződésem, hogy országunk egész életének forradalmi átalakítása az egyet­len helyes és tudományosan megalapozott irányvonal. Határozottan támogatom mind­azt, amit a párt és Központi Bi­zottsága tesz az SZKP XXVII. kongresszusa, a XIX. országos pártértekezlet és a KB ülései döntéseinek végrehajtására. Mélységesen elégedett vagyok azzal, hogy vezető testületeink­­ben — a Központi Bizottságban és a KB Politikai Bizottságában — eszmei és politikai egység van. Ebben a kollektívában a le­nini elvek, a lenini eszmék ural­kodnak. Hiszek abban, hogy az ország előtt álló feladatokat meg kell és meg is fogják oldani. Ennek biztosítékát a nép hősies vívmá­nyai adják, amelyek a hetven­éves történelem alatt, a lenini napoktól kezdve születtek. Mindenkinek köszönöm a kö­zös munkát és a bizalmat”. Pénte­ken ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bizottsága. Az ülésen szervezeti kérdést vitatttak meg. Nyugállományba vonulása mi­at Ivan Vasziljevics Kapitono­­vot felmentették az SZKP Köz­ponti Revíziós Bizottsága elnöké­nek tisztéből. Vagyim Medvegyev nemzetközi sajtóértekezlete Ligacsovot az agrárpolitikai bizottság élére választották Mindössze egy órán át tartott az SZKP KB pénteki ülése, amely a pártapparátus átszerve­zéséről és káderképzésekről ho­zott döntéseket — közölte Va­gyim Medvegyev, a Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára az ülés utáni nemzetközi sajtóér­tekezletén. — Ez a tény, vala­mint az egyhangúlag hozott döntések is kfejezik, hogy — ellentétben a plénum előtt láb­ra kapott találgatásokkal — a párt vezetése egységes — muta­tott rá Medvegyev. Az ülésen hozott határozatok — Medvegyev értékelése szerint — komoly előrelépést jelentenek a párt 19. országos értekezletén hozott határozatok megvalósítása felé, s a nyugati sajtószervek ál­lításaival ellentétben nem követ­kezett be hanyatlás a pártkon­ferencia után a KB munkájá­ban. Az ülésen személyi kérdések mellett határoztak a központi pártapparátus átszervezéséről. Létrehozta a Központi Bizottság hat bizottságát. Az ülésen az aláb­bi bizottságok megalakítását tar­tották célszerűnek: Pártépítési és káderpolitikai bi­zottság, Georgij Razumovszkij vezetésével, az SZKP KB ideoló­giai kérdésekkel foglalkozó bizott­sága, melynek elnöke Vagyim Medvegyev, társadalmi- és gaz­daságpolitikai bizottság — elnö­ke, Nyikolaj Szljunykov, agrárpo­litikai bizottság, amelynek elnö­kévé Jegor Ligacsovot választot­ták, a nemzetközi politika kérdé­seivel foglalkozó bizottság, veze­tője, Alekszandr Jakovlev, jog­­politikai bizottság, elnöke, Vik­tor Csebrikov. Mint Vagyim Medvegyev hitej­­struktúráját alapvetően ezeknek tette, a KB osztályait, egész a bizottságoknak rendelik alá és jelentősen, mintegy felére csök­kentik a KB-apparátus létszámát, valamint a megmaradó osztá­lyok számát. A hat új bizottsá­got részben korábbi osztályok összevonása útján hozták létre, de­ sok osztályt — főleg a nép­gazdaság különböző ágazatait irányítókat — megszüntettek, ha­táskörüket és teendőiket tanácsi szerveknek adták át, — mondta Medvegyev. A KB-ülés megbízta a Politi­kai Bizottságot: tegyen gyakorla­ti lépéseket annak érdekében, hogy a pártszervek megváltozott feladataival összhangban a KB- apparátus és a helyi pártszervek megfelelő átalakuláson, módszer­beli megújuláson menjenek ke­resztül. A lényeg: ennek a fo­lyamatnak nem szabad mecha­nikusan végbemennie, hanem va­lóban a pártszervek jobb mun­káját kell eredményeznie — hangsúlyozta Medvegyev. Egy kérdésre válaszolva Med­vegyev sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó azt a feltételezést, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Gromiko nyugdíjba vonulásával megüresedő posztjá­ra Mihail Gorbacsovot javasol­ták. A Legfelső Tanács során

Next