Magyar Nemzet, 1988. december (51. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

• m ■­­ . k­­mRMucjO MBuTrl λ m Λ/Γ . ' A Cil(*rt«k ?l·.. . \1 djjw Nemzet ξ1 Lépéselőny Magyarország szerencsés helyzetben van. Ilyesmit is rit­kán hallani manapság. Jona­than Mann, az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) világprog­ramjának igazgatója nyilatkoz­ta ezt, amikor a közelmúltban nálunk járt, hogy többet tud­hasson meg nemzeti AIDS- programunkról, szélesítse kuta­tóinkkal, intézményeinkkel az együttműködést, s nem utolsó­sorban információkkal szolgál­jon más országok hasznosítható tapasztalatairól. Az ENSZ-diplomatától mi sem állt távolabb, mint hogy udvariaskodjon a sajótájékoz­tatón. Tény, hogy hozzánk né­hány évvel később érkezett a vírus, így volt idő felkészülni a „fogadására”, és megtenni a szükséges intézkedéseket a jár­vány megfékezésére. Pontosab­ban : lassítására. Ez a lépés­előny sorol minket ez idő sze­rint az enyhén átfertőzött or­szágok közé. No meg azok a járványügyi intézkedések, ame­lyeket az egészségügyi kor­mányzat az elmúlt három év­ben megtett. Első helyre kíván­kozik ezek közül a véradók szű­rése, ami gyakorlatilag lehetet­leníti, hogy bárkit is fertőzött vérrel gyógyítsanak. Már ön­magában ez is óriási eredmény, mert hiszen tudnivaló, hogy — pénz és technikai felszereltség híján — számos országban nem szűrik a donorokat. Afrikában például a véradók csaknem egy­­tizede fertőzött. S ami még en­nél is döbbenetesebb: ezen a kontinensen több országban a csecsemőhalandóság legfőbb előidézője már a fertőzött anyá­tól szerzett immunhiány lett. Ilyen összevetésben­­valóban szerencsésnek tudhatjuk ma­gunkat itt, Európa közepén, ahol már több csatornán kínál­kozik lehetőség az önkéntes szűrésre, ismételt nekifutást követően megalakulhatott a legnépesebb rizikócsoporthoz tartozók, a homoszexuálisok or­szágos egyesülete, létrejött az AIDS-alapítvány, az AIDS ellen küzdők egyesülete. Mégsincs okunk az elbizakodottságra. A járványügyi adatok ugyan csak 163 kiszűrt fertőzöttet rögzíte­nek, de valós számuk ennek nyilván a sokszorosa. Ami vi­szont vitathatatlan: tizen meg­haltak s az első magyar újszü­lött is világra jött már fertőzött anyától. A legnagyobb ostobaság len­ne azt hinni, hogy a világmére­tű járvány — amely deklarál­tan az emberiség első számú közegészségügyi problémája — kizárólag az egészségügyre tar­tozik. Az AIDS elleni küzdelem — amint azt a mai, első alka­lommal kinyilvánított világnap­ra a WHO közzétette — egyér­telműen társadalmi, kulturális és egyre inkább politikai kérdés is. Éspedig azért, mert ez a gyó­gyíthatatlan, halálos betegség nem csak a fejlődő országokat, a férfiakat, a homoszexuáliso­kat, az intravénás kábítószer­élvezőket, a prostituáltakat fe­nyegeti, hanem valamennyiün­ket. A világprogram igazgatója így fogalmazott: az egész embe­riségnek kell szembenézni a kö­zös fenyegetettséggel! öt éven belül egymillió meg­betegedésre lehet számítani, a vírushordozók száma pedig el­érheti a százmilliót is. Gondol­juk csak el: a második világhá­borúban, amely minden eddigi háborúk közt a legpusztítóbb volt, ennél lényegesen keveseb­ben veszítették életüket. Vagyis egyáltalán nem mindegy, tisz­tában vannak-e a szerelmi éle­tük megkezdése előtt álló fiata­lok azzal, hogyan terjed, illet­ve nem terjed a fertőzés. Éppen a világprogram igazgatója fi­gyelmeztetett arra, hogy az el­múlt év decemberében végzett magyarországi felmérés az AIDS-szel kapcsolatos tudniva­lókról arra enged következtet­ni, hogy sok még a félreértés ezen a téren. Márpedig akik nem rendelkeznek kellő ismere­tekkel, azok nyilván nem is tudnak hatásosan védekezni a járvány ellen. A félelem viszont könnyen arra inspirálhat, hogy indokolatlanul kiközösítsenek, megbélyegezzenek beteg embe­reket. Holott nyilvánvaló, hogy ha a társadalom minél többet tud a járványról, akkor kevés­bé törekszik diszkriminációra, bűnbakkeresésre. Óvatos előrejelzés szerint is még legalább öt évet­­kell várni, amíg lesz az AIDS ellen hatásos védőoltás, de vannak tudósok, akik csak valamikor az ezred­forduló idejére prognosztizálják ezt a lehetőséget. Addig az egyetlen hatásos eszköz a fel­világosítás, mindenekelőtt a fiatalok körében. Vagyis a fia­talság — ha nem is rizikócso­port — mindenképpen a legve­szélyeztetettebb populáció. Ha innen közelítjük a magyaror­szági AIDS-ellenes­ küzdelmet, már nincs sok büszkélkedniva­­lónk. Úgy tűnik, a szervezett tájékoztatás valamiért még vá­rat magára. Egyáltalán nem va­lószínűsíthető ugyanis, hogy a szexuális életüket minden ko­rábbi nemzedéknél korábban elkezdő szakmunkástanulók például lázasan olvassák a na­pilapok ide vonatkozó írásait, mellékleteit. Üdvösebb lenne ezért, ha az osztályfőnökük be­szélgetne velük erről, vagy bár­ki más, aki ténylegesen a segít­ségükre lehet. Kérdés persze, hogy maguk a pedagógusok tisztában van­nak-e a járvány mibenlétével. Erre vonatkozó felmérés nincs, s tudomásom szerint az AIDS a továbbképzésüknek sem része. Ily módon vannak középiskolák, ahol beszélgetnek erről a diá­kokkal, s vannak, ahol még ko­rainak tartják a dolgot. És per­sze az orvosok sem tolonganak az iskolák előtt.......Van nekik éppen elég dolguk.” Azt viszont a legtöbben ellenzik, hogy „lai­kusok” vértezzék fel a fiatalo­kat, akik nem ismerik a meg­felelő szakkifejezéseket s időn­ként olyan szabadosan fogal­maznak, ami már megengedhe­tetlen ... Így aztán a zűrzavar eléggé általános. Az álszemérem, vagy éppenséggel a zsúfolt tanterv — mert hiszen annyiféle deviancia van jelen a fiatalságban, amit meg kell beszélni — sok helyen még a jó kezdeményezéseket is elfojtja. Ki-ki autodidaktaként szerzi be ismereteit, miközben — kivált kisebb településről — be kell utazni a közeli nagyvá­rosba — gumióvszerért. Amit nyugaton automaták­ ezrei onta­nak, különböző összejövetele­ken osztogatnak, Svédország­ban, pedig addig nem hagy­hatja el a katona a laktanyát, amíg öt terepszínű gumióvszert nem vételez. Lehet jókat röhög­ni azon, hogy miért terepszínű svéd­ katonáéknál a gumióvszer, de ugyanakkor el is lehetne gondolkodni a jelenségen, mi­lyen gondoskodás nyilvánul meg ebben az első hallásra mó­kás szigorításban. Miközben ná­lunk mind a mai napig nincs egyetlen, kevésbé mulatságos kondomreklám sem a televízió­ban .. . Csodák, szerencsés csillagzat alatti születések nem segíthet­nek az AIDS ellen, amely nem ismer országhatárokat. Nyilván mi sem úgy őrizhetjük meg lé­péselőnyünket, hogy lezárjuk határainkat az idegenforgalom elől. Azt azonban nem téveszt­hetjük szem elől, hogy a sú­lyosan fertőzött országok is ke­vésbé fertőzöttek voltak, mi­előtt ezt a járványügyi minősí­tést kiérdemelték... Kertén Péter A Kfty­y Piac miniszterei fontolgatják Budapest legyen egy évre az európai kultúra fővárosa Párizs és Bonn közös kezdeményezésre készül az emberi jogok romániai megsértése ügyében A külpolitikai helyzet A KÍNAI KÜLÜGYMINISZTER érkezik Moszkvába csütörtökön, s ez első hivatalos látogatásnak számít. Csien Csi-csen háromnapos programja rendkívül zsúfolt, s szombati elutazása előtt nemzetközi sajtóértekezletet tart. Kiemelkedő epizódja a látogatásnak, hogy nem­csak a két külügyminiszter tart megbeszélést, hanem a pekingi dip­lomácia vezetőjét fogadja Mihail Gorbacsov is. A szovjet külügyi szó­vivő szerint Csien Csi-csen útja, illetve Eduard Sevardnadze viszont­­látogatása jelzi, hogy mindkét ország a politikai párbeszéd magasabb szintre emelésére törekszik. Persajev reményét fejezte ki, hogy a mos­tani megbeszélések megszilárdítják a kétoldalú viszonyban kialakult kedvező irányzatokat, és előmozdítják a kapcsolatok teljes rendezését. A szóvivő szavaiból­ következően Moszkvában úgy értékelik, hogy a közös erőfeszítéseknek köszönhetően szélesedik az együttműködés, amely immár jóformán mindenre kiterjed. Mindez fontos tényezője a nemzetközi légkör javulásának, a biztonság megszilárdulásának, ugyanakkor a kétoldalú viszony rendezése egyáltalán nem irányul harmadik országok ellen. Perfiljev különben üdvözölte a hétfőn alá­írt mongol—kínai szerződést, amely a vitatott határkérdések megol­dását szabályozza. A szovjet külügyi szóvivő arra emlékeztetett, hogy ez az első ilyen jellegű Peking által aláírt megállapodás. TÖBB SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁS is tart ezekben a na­pokban — jelezte sajtóértekezletén a moszkvai szóvivő. Hétfő óta vi­tatkozott a tudományos alapkutatások államközi keretszerződéséről. Genfben felújították a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisíté­séről szóló eszmecseréket, és ennek keretében megkezdődött a két nagyhatalom kétoldalú megbeszéléseinek tizenegyedik fordulója. Ugyancsak konzultációkat rendezett a nukleáris kísérletek kérdéskö­rében, s Perfiljev reményét fejezte ki, hogy e megbeszélések még az idén sikeresen befejeződnek. Csütörtökön és pénteken a rakéta techni­ka és -technológia elterjedésének a megakadályozásáról lesznek két­oldalú tárgyalások, s ez már a második találkozó ebben a témakörben. AZ AFGÁN KÉRDÉSRŐL ugyancsak intenzív tárgyalások folynak Moszkvában és másutt. Besszmert­ih külügyminiszter-helyettes szer­dán Teherán nagykövetével találkozott, s a többi között erről a témá­ról is eszmecserét folytattak. A moszkvai szóvivő megerősítette, hogy a pakisztáni fővárosban lévő szovjet nagykövetség munkatársai tár­gyaltak az afganisztáni elenforradalmárokkal. Perfiljev megfogalma­zásában Moszkva "kész minden feltétel nélkül tárgyalni a szovjet ha­difoglyok sorsáról. Napok óta jelek vannak rá, hogy az afgán gerillák­kal valószínűleg Jurij Voroncov kabuli szovjet nagykövet készül tár­gyalni, ezért a moszkvai szóvivő csupán annyit jelentett ki: a diplo­mata jelenleg a szovjet fővárosban tartózkodik, ugyanakkor nem cáfol­ta, de nem is erősítette meg a tervezett szaúd-arábiai egyezkedés té­nyét. Az afgán ellenállók szóvivője viszont Iszlámábádban arról be­szélt, hogy Voroncov e hét végén kezdi meg Rijádban vagy Dzsddá­­ban a közvetlen tárgyalásokat. A mérsékelt gerillacsoportnak minősí­tett szervezet szóvivője ezt úgy értékelte, hogy ily módon Moszkva elismeri őket „az Afganisztánban lévő egyik törvényes tényezőként”. Állítólag részt vesz a találkozón a szovjet diplomatával a laza kétpárti szövetségből álló afgán ellenállási mozgalom vezetője is. A gerillák véleménye szerint Voroncov missziója „azt jelzi, hogy a szovjetek haj­landók feltárni a politikai megértés lehetőségeit’­. (A. J.) Washingtoni tudósítónk telex Jelentés* Kialakult Gorbacsov New York-i programja Washington, november 30. Mihail Gorbacsov a jövő héten, kedden délután érkezik New Yorkba, s ő lesz az első szovjet államfő, aki felszólal az ENSZ- ben. Másnap, szerdán hangzik el az üzenete a világszervezetben, majd együtt ebédel Ronald Rea­­gannel és George Bush-sal. A ta­lálkozó színhelye nem a Metro­politan Múzeum lesz, hanem Manhattan déli csücskénél talál­ható Governors Island, mert így egyszerűbb eleget tenni a bizton­sági feltételeknek. Az ebéd hosszúnak ígérkezik, mert Gorbacsov szeretne időt szakítani a kávézás közben arra is, hogy az új elnökkel négyszem­közt tárgyalhasson. A fárasztó, és tartalmasnak látszó szerda után csütörtökön városnézés lesz, meg látogatás a Wall Streeten, megbeszélés vezető bankárokkal, üzletemberekkel. Valószínűleg Gorbacsov eszmecserét folytat amerikai művészekkel, tudósok­kal is. Pénteken utazik Kubába, ahonnan 12-én repül tovább Londonba. A washingtoni felfogás szerint a szerdai ebéd nem tekinthető csúcstalálkozónak, bár nyilván érdemi kérdésekről lesz szó. A hi­vatalos amerikai nézet szerint is a cél az, hogy a nagyhatalmi kap­csolatokban ne következzék be törés az elnökváltozás miatt, ha­nem folytatódjék a viszony ja­vulása, s mindkét részről dolgoz­hassanak a fegyverzetcsökkentési megállapodásokon, s más kétol­dalú egyezményeken. Blahó Miklós A politikai reformokról vitázik a Legfelső Tanács A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa szerdán a moszkvai Kremlben folytatta az alkot­mány módosításáról és az új választási rendszer törvényja­vaslatairól kedden kezdett vitát. A Legfelső Tanács soron kívüli ülésszakán kedden Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára, az LT Elnökségének elnöke terjesz­tette elő a tanácskozás napi­rendi pontjait, s a vita első nap­ján 14 küldött kapott szót. A szerdai vitát a nemzetiségi kapcsolatok olykor éles problé­mái, a szövetséges köztársaságok önállóságának kérdései uralták. Az ülésszak második napján a felszólalók a kedden előterjesztett beszámoló alapján mondtak vele­ ményt az alkotmánymódosítási és a választási törvény egy hónapja országos vitára bocsátott terve­zeteiről. · Az egyik legnagyobb érdeklő­déssel fogadott felszólaló Arnold Rüstel, az Észt Legfelső Tanács elnökségének elnöke volt. Szavait azért előzte meg nagy várakozás, mert a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége szombaton alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte a balti köztársaság parlamentje által no­vember 16-án­ elfogadott határo­zat egyes pontjait. Ezek az észt törvényhozók szándéka szerint a köztársaság szuverenitását voltak hivatva erősíteni. Rüttel a szövet­séges köztársaságok önállóságá­nak témájával foglalkozva kifej­tette, hogy a regionális önelszá­molás gazdasági modellje nem le­het egyforma minden köztársa­ságban, hiszen annál sokkal na­gyobb a különbség a Szovjetunió különböző térségei között. — A köztársasági önelszámolás rend­szerének bevezetése feltételezi a meghatározott önállóságot a gaz­dasági döntésekben, a társadal­mi élet irányításában — jelenítet­te ki. Saját köztársaságáról szól­va azt hangoztatta, hogy növelni kell az észt minisztertanács és a helyi tanácsok szerepét. A vi­tát ismertetve a TASZSZ hírügy­nökség megjegyezte, hogy Rüstel egészében egyetértett a tervezetek javasolt módosításával. Az újból fellángolt azerbaj­­dzsáni—örmény ellentétek miatt ugyancsak nagy érdeklődés fo­gadta Grant Voszkanjan felszóla­lását. Az örmény törvényhozás elnökségének elnöke különösen a nemzetiségi viszonyokat érintő alkotmánycikkelyek módosítását tartotta fontosnak. Mint megje­gyezte, a Kaukázuson túl kiala­kult helyzet azzal is összefügg, hogy a ma érvényes alkotmány pontjai nincsenek kellőképpen ki­dolgozva. Voszkanjan hangoztat­ta, hogy megfelelő politikai érté­kelés szükséges a véres emlékű szumgaiti eseményekről. Ha ezt kellő időben elkészítették volna — vélekedett az örmény poli­tikus — nem került volna sor a legutóbbi napok eseményeire. A nemzetiségi kapcsolatokat érintő felszólalók elmarasztalták az észt parlament két héttel ko­rábbi döntését, rámutattak an­nak a szovjet alkotmánnyal el­lentétes voltára. A Kirgiz KP KB első titkára az észt döntést a szovjet nép érdekeivel ellenté­tesnek minősítette. Más felszóla­lók hangoztatták: nem szabad azokat követni, akik szavakban az átalakítást támogatják, tet­teik azonban ellentétes irányúak. Letartóztatások, motozások Változatlan a feszültség Jerevánban és Bakuban A szovjet televízió szerda es­ti híradójában sugárzott bakui és jereváni helyszíni tudósítá­sok tanúsága szerint az azer­bajdzsán és az örmény köztár­saság fővárosában továbbra is feszült, nehéz a helyzet. A bakui felvételekből, illetve a tudósító szavaiból kitűnt, hogy a különleges állapot bevezetése bizo­nyos eredményt hozott, egyes vállalatoknál már felvették a munkát. A tudósító arról is be­számolt, hogy a tömeggyűléseken a pártszervek, a társadalmi szer­vezetek és a helyi sajtó képvi­selői is felszólalnak, nyugalomra, visszafogottságra, a munka fel­vételére osztönzik az egybegyűl­teket. Jerevánban az iparvállalatok­nak mintegy a felében termelnek a helyszíni riport szerint, műkö­dik a városi tömegközlekedés, a kereskedelmi és szolgáltatási egységek. Az Izvesztyija tudósítása szerint Bakuban teljes szesztilalmat ren­deltek el, s folyik a lakosságnál levő fegyverek begyűjtése. A ki­járási tilalom megszegőivel szem­ben a karhatalmi erők határozot­tan fellépnek, így az utóbbi na­pokban több mint hétszáz sze­mélyt vettek őrizetbe, köztük a helyi hűtőgépgyár több dolgozó­ját is, akik szovjetellenes és na­cionalista tartalmú röplapokat terjesztettek. A katonai körzetek parancsnokaihoz számos kérés fut be: sok örmény család akar távozni Azerbajdzsánból, illetve az Örményországban élő rokona­ikról akarnak hírt kapni a bakui lakosok. A szovjet lap helyszíni beszá­molója szerint az azerbajdzsáni főváros két kerületi rendőrkapi­tányságát is támadás érte, s huli­gán elemek a kirovabádi rendőr­­kapitányság ellen is támadást kí­séreltek meg. A karhatalmi erők fokozottan ellenőrzik a várost, motozzák a gyanús személyeket. Örményország öt városában a múlt héten tizenegy ember vesz­tette életét az örmények és azer­bajdzsánok közötti összecsapások­ban — jelentette szerdán az Ar­­menpress örmény köztársasági hírügynökség hivatalos források­ra hivatkozva. Nyugati hírügynök­ségek megjegyzik, hogy az újabb halálesetekkel (a kirovabádi tra­gikus események halottaival együtt) tizenkilencre­­emelkedett az ellenségeskedések áldozatainak száma. Az Armenpress értesülé­sei szerint a tizenegy halott közül tíz azerbajdzsán­, egy pedig ör­mény. Valamennyien a november 22—29. közötti zavargásokban lel­ték halálukat. Kulturális csúcsértekezlet lehetősége földrészünkön Az Európai Közösségek és Kelet-Európa „kulturális csúcs­­értekezletének” lehetősége és Budapest „Európa kulturális fővárosává” történő kijelölésé­nek esélye szerepelt napiren­den az Európai Közösségek kul­turális minisztereinek kedden véget ért kötetlen athéni talál­kozóján. Ezt közölték szerdán az MTI brüsszeli tudósítójával az EK bi­zottságához közel álló forrásból. Bár döntés nem született, mutat­tak rá, ezeket a kérdéseket elő­ször vitatták meg a tizenkét nyu­gat-európai ország kulturális mi­nisztereinek fórumán, és minden­képpen megindult egy folyamat az Európa különböző részei kö­zötti kulturális együttműködés előmozdítására. Budapest Európa keleti és nyu­gati része közötti hídszerepét az athéni tanácskozás több jeles résztvevője is kiemelte javaslatai révén. Valmy Feaux, a belgiumi francia közösség elnök-miniszte­­­re, és Jack Lang francia kulturá­­­lis miniszter egyaránt azt indít­­­ányozta, hogy a tizenkét kultu­­­ális miniszter valamelyik sorolt

Next