Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
. A Magyar Nemzet vitafóruma Néhány szó a felsőoktatásról AZ ELMÚLT HETEK, hónapok a magyar felsőoktatás mozgalmas időszakát jelentették. Az egyetemek, főiskolák hallgatói és oktatói különbözőmegmozdulásokon adtak hangot jogos követelésüknek: végre gyökeresen változtatni kell a felsőoktatás nemzetpusztítóan sanyarú," évezredes múltú európai államhoz méltatlan állapotán. A megmozdulások célját illetően feltűnő egység mutatkozik a felsőoktatás és az azt irányító főhatóság között. Egyetemi oktatóként mintegy alulról szemlélve és megélve a helyzetet, megkísérlek fölvázolni néhány olyan kérdést, amely az elmúlt időszak megmozdulásaiban központi helyet kapott. Alapjaiban kell változtani a költségvetés-elosztási szemléleten. Vállalni kell elsődleges szempontokat és a prioritások egyikének az oktatásnak kell lennie. Csakis akkor követelhető meg a minőségi fejlődés, ha ahhoz a minőségi feltételek is biztosítva vannak. Való igaz, hog’ a felsőoktatásban tapasztalni színvonaltalanságot, de talán meg kellene vizsgálni annak okait is. Felvetődik a kérdés: érdekelt-e a társadalom a minőségi fejlesztésben? A válasz — elvben — egyértelműen pozitív, a gyakorlat azonban többnyire mást mutat A felsőoktatás káderkiválasztásában érvényesül a körülmények kiváltotta kontraszelekció. A diplomás szakemberek tudásának minősége a munkáltatót többnyire hidegen hagyja. Számos értelmiségi pályának nincsen vonzereje, és ez kihat a képzés színvonalára NEM EGYSÉGES az értelmiségiek felvevő piaca. A képet némileg leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy vannak olyan szakterületek (pl. műszaki, agrár, közgazdasági ágazat), ahol a szakembert a termelőszféra várja. Ez az ágazat a szakemberképzést akár meg is rendelheti. Ebből a viszonyból fakadnak azok az elképzelések, hogy a felsőoktatási intézmények ,,adják el terméküket”, a megfelelő szinten kiképzett szakembert. Több összefüggésben is fölmerült a felsőoktatás autonómiája. Ezek közül csak néhányat emelek ki. A klasszikus egyetemi hagyományok szerint az universitas joga, hogy a tudományokban kellő előrehaladásról tanúbizonyságot tevők számára tudományos fokozatot adjon. Ez általában kétfokozatú rendszer; a hazai háromfokozatú öszvérmegoldás már régóta viták tárgya. A kibontakozás első jelei mind tartalmi, mind szervezeti szempontból újabb öszvérmegoldást sejtetnek. Az egyetemi doktori és a kandidátusi fokozat egybeolvasztása tartalmi zavart fog előidézni. Azáltal viszont, hogy várhatóan az egyetemek joga lesz a kandidátusi fokozat odaítélése, míg az MTA-é vagy TMB-é a nagydoktori fokozaté, az egyetemeket tudományos szempontból mintegy másodrangú intézményekké minősítik. Ugyanakkor statisztikák bizonyítják, hogy a rosszabb anyagi feltételek közepette működő, a kutatáson kívül oktatási feladatokat is ellátó egyetemek tudományos eredményei legalábbis egyenértékűek azakadémiai intézetek eredményeivel. Az MTA tagjainak nagyobb része a felsőoktatásban dolgozik, egyedül az ELTE-n az akadémikusok 25 százaléka HASONLÓKÉPPEN sérti az egyetemi autonómiát, hogy különböző kinevezéseket az MTA- val véleményeztetni kell. Az egyetemi autonómiai kérdése a közelmúltban az oktatással összefüggésben merült föl, tehát az autonómiát a tanszabadság igényével azonosították. A tanszabadság elve szerint az egyetemek önállóan döntenek az oktatás tartalmáról és formájáról, és ők maguk határoznak a felvételikről is. E követelésekkel nagyrészt már nyitott kapukat döngetnek. A tanszabadság ugyanis azáltal, hogy a tanterveket már esztendők óta az egyetemi karok hagyják jóvá, jelentős mértékben biztosítva van. A teljes tanszabadságot elérni csak a tantervi irányelvek decentralizálásával lehetne. Ugyanakkor azonban az is nyilvánvaló, hogy a tantervi irányelvek, pl. a különböző intézmények azonos szakjain végzők diplomájának egyenlő értékét hivatottak biztosítani. A kérdés csupán az, hogy erre az equivalenciára szükség van-e, vagy nem kellene-e biztosítani a verseny szabadságát az egyetemeknek. Persze a versenyszellemet — mintegy a társadalmi közegből kiszakítva — a felsőoktatástól csak akkor lehet elvárni, ha annak kedvező hatása lehet magára a felsőoktatásra is, azaz, ha a társadalom valósan értékeli a különböző egyetemekről kikerülő különböző minőséget. De van az equivalenciakérdésnek egy gyakorlatiasabb oldala és következménye is. A tudományegyetemek egyik fő feladata a tanárképzés. A közoktatásnak equivalens diplomával rendelkező tanárokra van szüksége. A „gleichschaltolás” megszüntetése végett valóban szükség van a korábbinál nagyobb intézményi autonómiára, ez azonban — legalábbis az egyetemeken — részben már adva van. A TANTERVEK összeállításakor el kell különíteni az equivalenciát igénylő tárgyak körét a tanszabadság lehetőségét biztosító tárgyak csoportjától. Ez utóbbiak egy része mint kötelezően választható tárgy még kötődjön a szakos képzéshez, más részük viszont a szaktól teljesen független tárgyak sávját alkossa. Mindehhez gyökeresen át kell alakítani a jelenlegi képzési struktúrát, felül kell vizsgálni és valószínűleg fel kell adni a kétszakosság elvét stb. Azt azonban le kell szögezni, hogy a tanszabadság követelése nem csaphat át „tanszabadosságba”, teljes képzési anarchiába. Véleményem szerint a hallgatók túlnyomó része alkotó módon értelmezi a megújulás kérdését, έί az egyetemek vezetőinek éppen ezt az együttműködési szándékot kell kihasználniuk. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy hallgató többnyire sem a szakjával összefüggő társadalmi igényekről, sem a szak tudományos felépítéséről, tartalmáról nem rendelkezik olyan áttekintéssel, mint az évtizedek óta a pályán működő oktató. A FELSŐOKTATÁS ÉBREDÉSÉNEK folyamatát a működési feltételek javítása meggyorsítaná. A jelenlegi nehéz helyzet ellensúlyozására történnek — elég kétségbeesett — akciók. A versenytől elszoktatott intézményhálózatot kívánják versenyeztetni filléres reményekért. A felsőoktatási fejlesztési alap idei összege a 200 millió Ft-ot sem éri el. Erre versenyeztetik — elvben— a mintegy 60 felsőoktatási intézményt. Már az „alapelv" is meglehetősen szelektív, ti. a versenykiírás értelmében szinte csak a műszaki felsőoktatási intézményeknek van esélyük pénzszerzésre. Megfogalmazható tehát a kérdés: ki támogatja a tanárképzést? Pótlólagos források bevetése alapítványi formában elképzelhető, ilyennel minden fejlett országban találkozunk. Az ipari mamutvállalatok alapítványaiból tudományos ösztöndíjakra, művészetpártoló akciókra stb. egyaránt telik. A felsőoktatási intézmények túl vannak teljesítő- és tűrőképességük határán. Amikor már a szénszünet bevezetésének gondolata merül fel, amikor virágzó nemzetközi kapcsolatok szakadnak meg, amikor az egyetemi munka létfeltételéül szolgáló külföldi folyóiratok és szakkönyvek megrendelését vissza kell vonni, akkor legfőbb ideje, hogy megtegyék a szükséges lépéseket. Pusztay János egyetemi docens ELTE A Mfttyar Nevet megkérdezte: Hogyan debütált az Országgyűlési Tudósítások? „157 évet szaladtunk az idő ével visszafelé — az eredeti Országgyűlési Tudósítások korába — azért, hogy előreléphessünk. Remélhetőleg nem a kossuthi börtönsors vár az újraindított lap szerkesztőire” — olvashatjuk Bihari Mihály politológus szavait a január 10-én újraindított Országgyűlési Tudósításokban, amiről lapunk T. Ház rovatában csütörtökön már írtunk. A hivatalos lapalapítási engedély hiánya miatt alkalmi kiadványként utcára került újság körül a legelső pillanatokban valóságos drukkerek serege alakult ki. Akadt terjesztő, aki el sem jutott céljához, már útközben szétkapkodták kezéből, kihuzigálták táskájából a 18 forintért árult lapot. Volt olyan taxisofőr, aki felajánlotta utasának, hogy ingyen szállítja a megrendelt helyre, ha neki adja a lapot. Sőt, profi újságárusok pult alatt rejtegetett Reform- példányokat kínáltak fel az Országgyűlési Tudósításokért cserébe. A Vécsey utcai szerkesztőségben késő éjszaka is csörgött a telefon, számos vidéki hívás érdeklődött, hogyan juthatnának hozzá az újsághoz. A siker tehát egyértelmű? — hívtam fel Haas György felelős kiadót. — Valóban, minden várakozásunkat felülmúlja. Az első nap 16, a második nap eseményeiről 24 oldalon számoltunk be és ötvenezer példányban terjesztettük. — Milyen vélemények érkeztek a szerkesztőségbe? — Remélem, nem látszik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy ennyi gratulációban, támogató telefonhívásban és személyes kézfogásban soha nem volt részünk. Márton János képviselő, a parlament agrárszektor tagja, a Hazafias Népfront OT alelnöke nyilatkozott is erről a lapunkban. Sajnos azt nem tudtuk elérni, hogy valamennyi képviselő a kezébe vehesse a példányokat, aminek elsősorban technikai okai vannak. — Szóvá is akartam tenni, hogy az újság késett. Információim szerint a szerkesztőség úgy tervezte, hogy az első nap eseményeiről már a következő napon napvilágra kerül az újság. Ehelyett két napot „csúszott" mindkét szám. Vagyis szerdán és pénteken jelent meg. Miért? — Ez is összefügg az engedélyeztetési procedúra számunkra sok tekintetben érthetetlen részleteivel. Mivel nem állt módunkban a hiteles jegyzőkönyveket időben megszerezni, emiatt csúsztunk. Igaz, az ellendrukkereink között elhangzott olyan vélemény is, miszerint tíz nap, esetleg két hét is szükséges egy ilyen lap előállítására. Mi nem vagyunk még azzal sem elégedettek, hogy ezt sikerült két napra lecsökkentenünk. Az Országgyűlés következő ülésén szeretnénk már másnap, frissen megjelenni. — Ugyancsak engedni kellett abból a koncepcóiból is, hogy minden szó, ami elhangzik az országgyűlésen, benne lesz a lapban. — Igen, sajnos a második napi ülésen elhangzott kérdések és interpellációk a nyomdai zárás határideje miatt már kimaradtak. Ezeket mindenképpen pótolni fogjuk, az olvasók megtalálják majd a következő alkalommal. — Nem akármilyen feladatot jelenthetett a terjesztés. Ezt hogyan sikerült úgy megoldani, hogy még mutatóban is alig lehetett már pénteken este a lapból felkutatni. — Egyetemisták és a korábbi munkánkból ismert sok, lelkes mozgóterjesztő áldozatát kell itt leköszönnöm. A fővárosban ahol csak megjelentek az utcán, azonnal óriási sikerük volt. A posta ugyan tárgyalásaink idején felajánlotta terjesztőhálózatát, ám visszalépett ő is, amikor kiderült, hogy még sincs lapalapítási engedély. Gesztusuk ennek ellenére maximálisan értékelendő, nem rajtuk múlott, hogy ez a segítség elmaradt. — Vidékre is eljutott a lap? — Igyekeztünk a jelentkező igényeket lehetőségek szerint kielégíteni. Kisebb-nagyobb csomagokat küldtünk, különböző vidéki városokba. A legélénkebb érdeklődés Miskolcról és Egerből érkezett. Bár az újság úgy néz ki, mint egy napilap, nem szűnik meg a még létező példányok árusítása. Terveink szerint ott maradnak a standokon, akár a képes hetilapok. — Aki sem rikkancstól, sem újságárustól nem tudja megvásárolni, hogyan juthat hozzá a laphoz? — Második számunkban közzétettünk egy megrendelőcédulát. Aki ezt kivágja és elküldi, az megkapja a lapot. De bárki, bármilyen formában ír szerkesztőségünk, az Országgyűlési Tudósítások címére: 1399 Budapest, pf. 260, annak postázzuk az újságot. (szendrei) Magyar Nemzet HAMAROSAN MEGJELENIK Magyar Nemzet ριπβ sx.tDoi SaHrcSi A MAGYAR TÁRSADALOMHOZ Foltozás ** kalákában Egy női táskából időnként a legelképzelhetetlenebb holmik kerülnek elő. Amikor azonban Czáka Saroltával, a Kertészet és Szőlészet című lap olvasószerkesztőjével találkoztam, még engem is meglepett az a két terítő, amit tekintélyes méretű neszeszerjéből húzott ki. A saját készítésű kézimunka számomra ismeretlen technikával, úgynevezett foltvarrással készült A fekete-fehér pöttyös, csíkos, apró virágmintás kelmékből művészien összeállított, s első látásra is káprázatosan ügyes kezet, jó szemet és végtelen türelmet igénylő munkát megcsodálva megkérdeztem tőle: sokan űzik-e nálunk ezt a fajta otthoni időtöltést. Kiderült, néhány iparművésztől eltekintve nem túl sokan ismerik Magyarországon a maradék anyagok rendkívül praktikus felhasználásának ezt a módját — ő viszont olyannyira megszerette, hogy igyekszik megtanítani, meghonosítani. A TIT Bocskai úti Természettudományi Stúdiója fölkarolta a szabadidő hasznos eltöltésének eme gondolatát, január végétől rendszeresen termet ad a foltvarróknak , ha összeverbuválódik egy érdeklődő csoport Az ötlet azért is kitűnő, mert éppen a maradékok felhasználásának korszakába lépett a legtöbb magyar háztartás. Feltehetően lesznek ügyes kezű, vállalkozó szellemű háziasszonyok, akik szívesen megismerkednek a foltmozaik készítésének titkaival, amelyeket Czáka Sarolta szívesen megismertet velük. Angol néven patchwork-nek hívják ezt a kézimunkafajtát, amely a múlt század első felében virágzott fel Amerikában. Az Észak- és Nyugat-Európából bevándorolt szegény telepesek minden textilmaradékot, elnyűtt ruhát felhasználtak takarók készítéséhez. Később — talán saját sikereiken felbuzdulva — már új anyagokból is szabtak foltokat, s kialakult az új társasági kézimunka, öszszejövetelekre ki-ki magával hozta az otthon összevarrt nagyobb darabokat, s ezeket együtt dolgozták össze. Nem egy ilyen „kalákamunka” oly szépre sikerült hogy ma múzeumok őrzik. Az USA-ban ma is tízezrek foglalkoznak a foltmozaik készítésével, egyesületeik, folyóirataik és rendszeres kiállításaik is vannak. S persze, divatként Európa számos országában meghódította a nőket Igaz, rendkívül munkaigényes, roppant figyelmet követel, ám hallatlan, előnye, hogy a régi magyar fonókéhoz hasonlóan közösségi munkát igényel, s az együtt dolgozás, valamint az aközben csevegés mindig és mindenütt vonzza a nőket Mi a foltmozaik lényege? Csak természetes alapanyagból — tehát pamuttextilből, gyapjúból vagy selyemből érdemes készíteni. Apró mintás vagy egyszínű anyagdarabokat célszerű felhasználni a fantázia szerint összeállítható foltokhoz. A 3-4 centiméteres apró darabokból álló csíkokat háromszögeket kézzel kell összevarrni, hogy pontosan illeszkedjenek. Az összeállított blokkokat levasalják, majd — hogy szebb tartása legyen — vazelinnal és egy alsó, semleges bélésanyaggal alábélelik. A mintákat, színeket, kontúrokat steppeléssel, tűzéssel hangsúlyozzák. A foltmozaik sikere a legnagyobb mértékben talán attól függ, kinek milyen a színérzéke, hogyan párosítja egymás mellé akülönböző árnyalatokat. Az immár művészi alkotássá előlépett „foltmunkák” egyikén sincsenek túl rikító, harsány színek — inkább a pasztell árnyalatok dominálnak. Odiióból (USA) származik például a Világbéke című falikép, amelynek szélei sötétkék foltokból, beljebb, a kép közepe felé haladva mind világosabb kék foltokból épülnek fel; a közepe fehér, s ebben a fehér mezőben piros alapról szinte kiemelkedik egy feérő földgömb a kép jobb felső sarkát pedig fehér, olajágat tartó galamb díszíti. De őriznek múzeumiban Stravinsky rítus elnevezéssel olyan foltmozaikot, amely hihetetlen tarka négyszögfoltokból készült, olyan káprázatos összeállítással, hogy felidézi a nézőben az említett zeneszerző műveinek motívumait. Persze, sokkal egyszerűbb variációk is vannak: a tompa piros, a rózsaszín és a világos barna színek ügyes egymás mellé varrásával érdekes, modern hatású térítőt, ágytakarót készíthetünk. —rácz— Szombat, 198Θ. január 14. KERESZTREJTVÉNY HA KÉT KARTÁRS BESZÉLGET... Amikor két kartárs véletlenül összefut valahol, rendszerint a főnökről is szó esik. Mai rejtvényünk fősoraiban éppen erről esik szó, némi tréfával fűszerezve. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: nincsenek). 1. Az egyik kartárs mondja,folytatása vízszintes 36. számú sorban). 18. A harmincas évek egyik legnagyobb amerikai színésze (Paul). 19. Sirályféle vízimadár. 20. Leszid valakit. 22. Holland szimbolistaköltő (1860— 1932). 24. Egykori kitűnő rejtvényújság (szerkesztette: Gál György). 25. A vihar kezdete és vége. 26. Egyházi tanácskozás. 27. Egy gyapjas birkabőrből készült ujjas felsőkabát fele. 28. a lélek tükre. 29. Sziget a Rigai-öböl bejáratánál. 30. Fehéren csillogó fém, vegyi elem. 32. Orvos-tanár, akadémikus, kitűnő gyógyszerkutató (József). 34. Átjáró a magas hegyek között, névelővel. 37. Az ő részére. 39. Hason vagy háton... 40. Nyögve fizetjük. 42. Gyomai nyomdászcsalád. 44. Baráti nép. 45. Olcsó húsnak híg a ... 46. Háborús. 47. Angol külügyminiszter, politikai író (Sir Samuel). 48. Nagyon régen. 50. A bor és a rénium völgyjele. 51. Az ember célszerű (termelő) tevékenysége. 52. Gyógynövények leveles szárának gyógyszerészeti neve. 53. Indonéz—portugál sziget. 54. Termelőszövetkezet. 55. A Rábaköz egyik gazdasági és forgalmi központja. 57. Vatikáni diplomata (Angelo), a budapesti nunciatúra volt vezetője. 58. Elhagyott zord vidék. 59. Csúfolódó kedvű erdei félisten. 60. Szakszervezeti csúcs. 62. Iráni pénzegység. 64. Kellemes ital. 65. Francia szociológus (Gustave, 1841—1931). 66. Régi magyaros rövid felsőkabát. 67. Mulatók, büfék bútordarabja. 70. Egy szárnyból álló függöny. 71. Nem illatosított hintőpor. 73. Ázsiai rizspálinka. 75. Fiatal tyúk. 76. Kémlelik. 77. Szükség van rá. 78. Rendben van! 79. A Mura német neve. 80. Kalászos virágzatú pázsitfű (Lolium). 81. Gyűrűs vegyület, amelyben legalább egy hidrogén vagy fématom van. 82. Somogy megyei község. 83., Nyúlánk vadászkutya. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök nincsenek). 1. A függőleges 73. számú sor folytatása. 2. Zápor, zivatar vagy hirtelen támadt verekedés. . 3. Spanyol királynői név. 4. Becézett női nevünk. 5. Az Irtás mellékfolyója. 6. Sárga színű, nem fémes elem. 7. A legutolsó Reagan-kormány hadügyminisztere. 8. Varrogat. 9. Meglehet csinálni, csak akarni kell. 10. Ez a jogi jogtalanság, önbíráskodás. 11. Egyik fenyőfafélénk ragasztószerül használt gyantája. 12. Petőfi-vers első sora. 13. Észszerűség. 14. Német folyó német neve. 15. Neves lengyel sci-fi író (Stanislaw). 16. Berlini fagyi. 17. Az egyik érzékszerve. 19. Széchényi Zsigmond vadászkönyve. 21. Francia lépés. 23. felesége van. 31. Amiről az illető megismerhető. 32. A Mura mellékvize Zalában. 33. A legkissebbek „tanintézete”. 35. Nem gyűrődő műszál. 36. Has betűi. 38. Menyétféle kis ragadozó. 39. „ ... hagyományai", (Kármán József, 1769—95) kis regényének címe.. 40. Főverőér. 41. Hatvan perc. 43. De Valera volt ír köztársasági elnök utóneve. 44. Angol kocsi. 46. Csatakiáltás. 43. A hét törpék egyike. 49. Szeglet, névelővel. 51. Szó, franciául (mot). 52. ... dog: Forró virsli zsemlében. 54. Zárt tartály folyékony üzemanyagok számára. 56. Latin nap. 58. Falra varázsolja az ördögöt. 59. Egyiptomi földműves. 61. Semmi babám, semmi. 63. Középkorban szolgálatot végző nemesifjú. 66. Afrikai köztársaság. Fővárosa: Bamakó. 67. Fővárosi közlekedési vállalat névbetűi. 68. Komárom megyei község. 69. Albán pénzegység. 70. Olasz folyó. 71. Becézett női név. 72. Hatalmaskodó, önkényeskedő parancs. 73. A másik kortárs mondja, (folytatás a függőleges 1. számú sorban). 74. Becézett Aranka. 75. Japán sportolók mezének betűi. 77. Körút, rövidítve. 78. Végtelenül jogos. Valló Emil * Beküldendő a vízszintes 1. és 36., valamint a függőleges 73. és az 1. számú sor megfejtése. Határidő: január 21. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, pf. 276. December 31-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Suttog a fenyves, zöld erdő. / Rászitál a hófelhő. / Végire jár az esztendő. / Cseng a fürge száncsengő. Tíz-tíz lottószelvényt és a Rejtvényfejtő Mint SZO-TAR három kötetét nyerték. Budapestiek: Abőd Lajosné, 1066; Gömöry Borbála, 1119; Gyulai Pálné, 1084; Horváth Zoltánná, 1132; Kell Lajos, 1023; Kocsis Károly, 1194; Leskó Ernő, 1043; Bubi Béla, 1033; Sajó Sándor, 1133; Varga Veronika, 1144. Vidékiek: Abonyi Magda, Pápa; Bors Istvánná, Szeged; Kárpáti Józsefné, Siklósi Király Albert, Tar; Mátyus József, Miskolc; Ötvös Ferenc, Körösladány; Skerlanitz Éva, Győrszentiván; Tollas Domokos, Szeged; Varga Józsefné, Adács; Várnagy Ferenc, Nagykovácsi. 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 177 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 1 1· 37 38 39 40 41 42 43 44 35*“ 46 47 48 49 50 51 52 43 54 55 56 57 58 59 60 I 61 62 63 64 65 66 76 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 ^ 78 79 I 80 81 82 83 Á G É T