Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
It Nélküled én Dalos Rimma költeményei Találkozástól — búcsútól — válásig, várakozásig: ennyi volt asszonykorom. Szép csöndben és minden híresztelés nélkül érkezett meg egy új verseskötet. Szerzőjéről a költészetet olvasók szinte alig tudtak, csak a modern zene szeretői ismerték eddig. Kurtág György nagyszerű muzsikájával olvadtak össze A boldogult R. V. Truszova üzenetei s a Jeleltetek egy regényből költeményei. Zene és szöveg itt együtt fut, együtt vezetnek el az egyszerre szokatlanba és mégis jól ismertbe, a fülnek néha váratlan, de a lélek számára otthonos világba. A zene és a szó szimbiózisa itt most megszűnik, hogy a versek saját dallamukkal és ritmusukkal éljék külön hódító életüket. Miniatűr képek birodalma ez, néhánysoros költészet, ahol másodpercekbe sűrűsödik a hangulat és érzelem; az élet elkapott, mert fontos pillanatai teljesednek tablóvá. Piciny, pókháló vékonyságú vonalakkal megrajzolt ritka finomságú művek állnak egymás mellé, őrizve az emlékeket, elfutott időt. Halódik a tavaszi kapkodásban fogant szerelem. De kertedben terem a feledés füve. A világ járja útját nagyléptékű történései mentén, mi pedigitt belül vagyunk, kirekesztve idegen, zavaró zajokat. Talán a hang ezért egyszerre bölcs és esendő, belső utakra tekintő és világra kizökkenő. Tudom, nem kellek már szeretőmnek — mégis nyugodt az álmom. A szerelmes költészetnek évszázados hagyományai vannak. Magasztaló költők, kérők és rajongók írták le szenvedélyüket versbe öntve, szerelmesüket földíszítve, gyönyörűnek festve. Dalos Rimma japán haiku-szerű tömörséggel állít szembe nagytüzű lobogást és profán szüleiket. Egy regény regénye Sinkó Ervin 1935-37-es naplójegyzetei Elhatározni, hogy ηι?τ*?ΐ!'ΐ* megeleveníted életednek legfeldúlóbb és legérlelőbb, élményekben leggazdagabb döntő szakozzál: ez a legkedvezőbb körülmények között is azt jelenti, hogy kalandba kezdesz. A kötet címe fogalomként már akkor bekerült az irodalmi köztudatba, amikor Sinkó Ervin 1935—37-tl való moszkvai tartózkodásának, Optimisták című tanácsköztársasági regénye kiadásáért vívott, sziszifuszi küzdelmének hiteles históriáját még csak kiválasztott, szerencsés kevesek ismerték. Az újabb keletű kritikai, zsurnalisztikai köznyelvben ez helyettesítette a könyvek sorsáthirdető „habent sua fata libell”-t, a latin közmondást, amelynek érvénye soha nem volt annyira kézenfekvő és időszerű, mint napjainkban, amikor havonta, hetenként olvasunk egy-egy sokáig kéziratban lappangó, csak külföldön vagy szamizdatban hozzáférhető kötet birtokbavételéről. Sinkó könyve is 33 esztendővel ezelőtt jelent meg, először horvát nyelven, ezt követte az újvidéki magyar és az 1962-es kölni kiadás. A dátumoknak ez esetben különleges jelentése van: a Napló a benne foglalt történelemmel és történetekkel egyidejű. Sinkó az Optimisták monumentális kéziratának befejezése (1934), Jugoszláviából való távozása után, párizsi, moszkvai emigrációjában is kifogyhatatlan energiával rögzítette életének eseményeit és a lényekhez fűzött kommentárokat. Jó szemű, de elfogult krónikása is volt a maga korának: a világon a legjobban saját, vulkánfiber kofferbe csomagolt, fél Európán át cipelt kéziratainak sorsa, az írói megjelenés lehetősége érdekelte. Ismerőseit és az ismeretlen illetékeseket is aszerint értékelte, milyen szerepet vállalnak az ő kiadatlan vagy (politikai elkötelezettség miatt) kiadhatatlan fantomregényének perében. A naplóírás 1935 és 1937 között Moszkvában nemcsak időigényes tevékenység volt. (Ideje a lényegében munkanélküli, jobbára illúziók nyomában talpaló emigránsnak jóval több volt, mint például pénze.) Hanem, tekintettel a mind fenyegetőbb politikai légkörre, a letartóztatásokat kísérő házkutatásokra, fölöttébb veszélyes is. De Sinkó — akinek írói tisztánlátása akkoriban meglehetős politikai naivitással keveredik — ragaszkodik ehhez az alkotói folyamatosságot is teremtő, szenvedélyeket levezető, a jelent a jövőnek érző foglalatossághoz. A „regények regényének” írójaként azonban maga sem titkolja (a szöveggondozó Bosnyák István külön is hangsúlyozza, hogy a korabeli dokumentumokkal, levelekkel, lektori jelentésekkel kiegészített eredeti naplót az író egy más történelmi helyzetben rendezte könyvvé. Az ötvenes években, a sztálinista szocialista országok közösségéből kitagadott Jugoszláviában, amikor a Moszkvában tapasztalt és megsejtett tények már többé-kevésbé összefüggésbe rendeződve éltek a tudatában. És fontos az az időpont is, amikor a magyar olvasók széles rétege kézbe kapta a Magvető és a Fórum kiadó közös kiadványát: a sztálini terror poklának, módszerének és méreteinek folyamatos lelepleződése idején. Az Optimisták fantomélete, őszintén szólva, önmagában ma már inkább csak a filológusokat érdekelheti. A tanácsköztársasági regény megítélése, kallódása, a kézirat — és a szerző — kafkai kálváriája azonban nem (pusztán) irodalomtörténeti adalék, hanem az emigráns forradalmi írónemzedék tragédiája, és az életbenmaradás kalandregénye is. Kortünet, először gazdagon és folyamatosan dokumentált kultúrpolitikai helyzetjelentés, később pedig már a szellemi és civil lét teljes ellehetetlenülésének, az irodalmi életben megkapaszkodott, vagy onnan kiszorított értelmiség morális fenyegetettségének, széthullásának bizonysága.A kötet legérdekesebb és legidőtállóbb vonulata — maga a benne foglalt óriási, — sőt, némileg túlduzzasztott, már-már monomániás pontossággal részletezett — tényanyag. Amelynek sajátossága, hogy korántsem pusztán történelmi színezetű. Olvasás közben néhol egészen meghökkentő — és szívszorítóan szomorú —, hogy mennyire „frissek”, érvényesek maradtak Sinkónak a szocializmus működési zavarairól és morális fenyegetettségéről, a hallgatással hazudók gyávaságáról, a preferált giccsművészet térhódításáról felhalmozott tapasztalatai. És nemcsak a Szovjetunióban, hanem az ötvenes — időnként a nyolcvanas — évek Magyarországán is. A dokumentumok nyilvánvalóan hitelesebbek, erőteljesebbek a publicisztikai hevülettel fogalmazott kommentároknál. Márcsak azért is, mert a jelen emberének informáltsági szintje, tisztánlátása sok lényeges vonatkozásban meghaladja a maga politikai premisszáihoz alapjában ragaszkodó, a védhetetlent is védelmező íróét. De aki nem sajnálja az időt a hat és félszáz oldalas, helyenként kissé terjengős emlékirat elolvasására, az a tényeket követve, lépten-nyomon találkozik az elbeszélő Sinkóval is. Aki életének eszméltető korszakáról végül is külső és belső konfliktusokban kiteljesedő fejlődésregényt írt. Ennek hőse, a magát egy időben Don Quijotenak és Kolhaas Mihálynak is valló naiv kommunista intellektuel, aki a hasonulás igényétkikezdő, naív eretnekségtől keserves úton jut el á, tudatos bíráló eltökélt.. ségig. Ezenközben regényciklusra elegendő kortársi sorssal ismerkedik meg. Elfogultságában is gazdag, ellentmondásos emberi portrét formál Bábelről: megrendítő regényvázlatban összegezi testvérének, Boriskénakmajdnem megfejthetetlenül kafkai történetét, jelzők nélkül is szárnyaló hőskölteményt komponál orvosnő feleségének, a regénybeli M-nek dicséretére. Arcképcsarnokában ott látható Romain Rolland és Malraux, Kun Béla és Lengyel József (valamint rajtuk kívül több tucat ismert és kevésbé ismert irodalmi, munkásmozgalmi figura) egy-egy történetbe, emberi kapcsolatba sűrített, epikai eszközökkel mintázott portréja. Irodalmi alkotáshoz méltatlan és eléggé elkoptatott jelző a „hézagpótló”. Ezúttal mégis azt mondhatjuk, hogy az Egy regény regénye a hézagpótló kiadványa a hazai irodalom- és politikatörténetnek. A kötethez Sükösd Mihály írt irodalmi ihletettségű, nagy empátiáról tanúskodó — utószóként közölt — esszét. (Fórum — Magvető) Földes Anna ezért közelálló az élethez. Asszonyi versek szólnak ebből a kötetből, a női lélek hangja, derűvel, és sokszor nehezen eldönthetőn, hogy ironikusan-e, vagy komolyan, s talán nem is kell mindig dönteni. De a kis boldogságok mindig igazak és hitelesek. Szerelmesem kavicsokat hozott. Megörültem, hogy ilyen tarkák. Asszonyi versek szólnak, de nemcsak szerelemről, érzékekről. A miniatűr vásznon sokkal több fér el, mint teremnyi táblán, több a hely a szemmel alig láthatónak; a finom és érzékeny világ a mélység felé kívánkozik, így jelennek meg az érzések többi mély körei: gyász, barátok, idő. Dalos Rimma orosz költőnő, anyanyelvén írja verseit, de magyar is,mert ő maga fordítja azokat, s csak időnként segített be Veress Miklós és Tandori Dezső. A kötetben is két nyelven szerepelnek a költemények. Mondhatni orosz költészet ez, ám szerzője minden szavával európai." (Magvető) Várkonyi Benedek Az irodalomtörténet diszkrét bája Ungvári Tamás tanulmányai, vitairatai Ezek itt régi és új tanulmányok. Közülük azonban csak egyetlenegy jelent meg eddig kötetben — a többi elszórtan folyóiratokban, lapokban, vagy az Íróasztal fiókja őrizte őket. Irodalmi életünk talán legfélreértettebb jelensége 1 Ungvári Tamás. Indulásának idején — akkor még szokatlan —, rengeteg tévészereplése, néhány tévedésének látványos kiigazítása vagy életvitelének olykor látványos jellege tette — nem tudom. Talán mindez együtt. Emlékszem, egy vitaülésen egy fiatal — valóban kitűnő — filosz azzal tette nevezetessé debütálását, hogy szinte paródiáját adta Ungvári előadásának. Pedig aki figyelmesen olvassa írásait, az észreveheti, hogy Ungvári egyik legjobb filológusunk is. Hiszen például az 1970-es Ikarusz fiai című kötetében közzétett Babits 1919-ben című, korai tanulmánya könnyed eleganciával mutatja be mindazt, amit más szerző előadásában utóbb kellő hagyományos apparátussal ellátva, disszertációnyira felduzzasztva olvashatunk. Csak hát Ungvárinál a könnyed eleganciát hajlamosak vagyunk időnként összetéveszteni a csevegéssel. Téved is? Nem többet, mint bármelyikünk, aki irodalommal foglalkozik. Mi sem lenne könnyebb, mint mostani kötetében is felhívni a figyelmet például arra, hogy a Magyar Közösség pere nem 1946, hanem 47 tavaszán volt. Dehát ez sajtóhiba islehet. Én most inkábbmásra hívnám fel a figyelmet: arra,hogyvitairataiban — e szövegből kiolvashatóan és nem hivalkodóan — legalább olyan tájékozott, ha nem jobban, mint a témájukban szakember ellenfelei. Ha nem is mindenben értek vele egyet, ha van, ahol a vita hevében még ő is ízléstelen megjegyzést tesz (Sándor Ivánnal vitatkozva) — azt meg kell hagyni: jól iskolázott, kitűnő vívó. Joggal érezhette szükségét, hogy vitaírásaitkönyvben is közreadja. Megjelenésükkor kellő izgalmat váltottak ki (gondoljunk a Király Istvánnal Szabó Árpád valahai Kosztolányi-támadásáról vitatkozó írására, többszörös izgalmas pengeváltására Németh László ügyében, az írói adózásról szóló megjegyzéseire, az akadémiai irodalomtörténet új kötetéről írottakra vagy a mai regényről nagy vitát kiváltóra), emlékszem ritka találkozásaink néhányára, amikor magam is gratuláltam izgalmas kérdésfelvetéseihez, szempontjaihoz. De akkor ezek az írások alkalmi megnyilvánulásoknak tűntek fel. „Ungváris” gesztusoknak. Az idővel talán mulandóaknak. Most pedig, kötetbe gyűjtve látom: semmi sem változott. Amit a vita hevében leírt, ma is érvényes a számomra. Ma is probléma, méghozzá az irodalomtörténetírás, a kritika vagy éppen az irodalmi élet, sőt a közélet lényeges és időszerű — legalábbis szerintem lényeges és időszerű — kérdése. Legtöbb írása, megjelenésekor vitát váltott ki, most hadd ne ezeket a vitákat folytassam, hanem azt hangsúlyozzam: nagyszerű filológiai felkészültséggel, éles szemmel, lényegesen más szempontok szerint tud szembenézni alapvető problémákkal. Sajátos módon, látszólag a kívülálló szemszögéből, valójában nagyon is érdekelt félként. Mégis egy pillanatra hadd fordítom szembe vele saját fegyverét, hadd hivatkozzam a jegyzetíró Ungvárival szemben a filológia tényeire. Nem kötözködés, inkább műfajt jellemző különbözés. Ungvári egyik jegyzetében így ír: „Thomas Mannt, a legnagyobb antifasiszták egyikét a hitleri hatalomátvétel véletlenül külföldön találta. Hónapok teltek el azonban, amíg felemelte a szavát a barbarizmus ellen. Ama hónapok huzavonája és halogatása nem esetleges bűnei számláját terheli, inkább igazolja döntése elmélyültségét ésvéglegességét. Erkölcsi cselekedetté, történelmi gesztussá így s alighanem ettől is emelkedett.” Így születnek és híznak a szép legendák. Magam se figyeltem volna fel erre a szép patetikus jegyzetre, ha történetesen a napokban éjszakába nyúló beszélgetés során nem mesélte volna a Thomas Μαηη-filológia legjártasabb ifjú hazai ismerője: az író várakozásának igenis gyakorlati oka volt; ő ugyan külföldön volt, de naplói még otthon. Meg kellett várnia, amíg utána csempészik azokat, azután szólalhatott csak meg. A megszólalás erkölcsi nagyságát nem kisebbíti ez az adat, csak a szakma művelőit gondolkodtatja meg: mi minden, motiválhatja az emberi cselekvést. Hogy ezt szóvá teszem? Mert máskor éppen Ungvári figyel érzékenyen a legkisebb motiváló adatra is. Éppen ő figyelmeztet: a pátosz csak akkor érvényes, ha nem a dokumentáltság helyett használjuk. Ez az irodalomtörténet „diszkrét bája”. (Magvető) Kabdebó Lóránt _s Betyárok könyve Küllős Imola antológiája Ebben a könyvben olyan emlékeket talál az olvasó, amelyek közelebb visznek bennünket a hétköznapokhoz, a betyárlegendák kialakulásának forrásához. Legenda és romantika, balladás emlékezés egy kis nosztalgiával a régi betyárvilágra, amelyet értékes, művészi festmények, dalok, történetek, pásztorfaragások őriznek. Kik voltak a betyárok, akiknek emlékezete még ma is eleven, szájhagyományszerűen száll nemzedékről nemzedékre. Igazságtevő szegénylegényekként emlegetik Rózsa Sándort, Sobri Jóskát, Zöld Marcit és még sok-sok társát A betyárvilág Magyarországon a XIX. században élte virágkorát, de a jelenséghez kapcsolódó népköltészet és népművészet még a legutóbbi évtizedekben is gyűjthető volt a hagyományos kultúrát őrző falusi-tanyai közösségekben, a volt uradalmi cselédek és pásztoremberek között — írja Küllős Imola, aki figyelemre méltó munkát végzett általánosabb érvényű, tágabb látókörű és öszszehasonlító történeti szemléletű ismeretterjesztő összefoglalójával. A Betyárok könyve című munkában olyan emlékeket talál az olvasó, amelyek „közelebb visznek bennünket a hétköznapokhoz, a betyárlegendák kialakulásának forrásához”. Olyan betyárdalokat, balladákat és mondákat gyűjtött össze a szerző, amelyek még száz év elmúltával is felidézik olvasójában, hallgatójában azt a régi történelemszemléletet, a sanyarú paraszti sorsot, amely az egyéni lázadást fejezi ki a mindenkori urak ellen, akik a népet elnyomták, a parasztot dézsmával, robottal sújtották és korlátozták egyéni szabadságát. A betyár az elnyomottak védelmezője volt, az igazságtevő, aki a szegényeket segítette és az elkeseredett helyzetet reményteljessé változtatta. Védték, rejtegették, élelmezték és minden módon segítették a betyárokat a szegények. És generációk tartották meg „jó emlékezetükben". A betyárfolklórnak ez az antológiája érdekes és lebilincselő olvasmány is, balladás népköltészet, szájhagyomány egyben, régi ponyvák idézése, fafaragások, népművészeti rajzok bemutatása, amely hitelesen idézi fel az egykori betyárok öltözetét, eszközeit, fegyvereit. Közöl ugyanakkor hiteles arcképeket is, sőt hivatalos körözőleveleket, meg ponyvacímlapokat. Gazdag a betyárvilág folklórja, amelyet nemcsak a romantika s a rokonszenv tesz számunkra vonzóvá. Értéke abban van, hogy nemzeti folklórunk szerves része és a magyar parasztság történelemszemléletét is hűen tükrözi. (Mezőgazdasági Kiadó) ülés Sándor Magyar Nemzet ÉJJ SZABÓ GYÖRGY Hétfő, 1989. január 30. MEGJELENT KÉPES GÉZA: ÖRÖK SZOMJÚSÁG Képes Géza, akinek 1989-ben ünnepeljük nyolcvanadik születésnapját, azon költőink közé tartozik, akiknek lírájában búvópatakként vonul végig egy-egy — olykor látszólag csendes, valójában annál hevesebb a főleg makacsul vissza-vissza térő — érzelem, s mindenekelőtt ez érzelmek legigazabbika, a helyszínek és motívumok sokaságában tarkán kavargó, ám a ,,nehéz hűségben", monumentálisan és csodás egységben fölmagasodó igaz szerelem. (Helikon) SZILÁDI JÁNOS: EPIZÓDOK BOY KÉTEMELETES HÁZ HÉTKÖZNAPJAIBÓL ÚJ könyvének „központi hőse"* Szamos István dramaturg harmincas éveinek közepén jár, és éppen írói válságban van. Hogy határidőre befejezhesse készülő vígjátékét, átmenetileg beköltözik barátai lakásába, s egyidejűleg belecsöppen egy régi, körfolyásos bérház mindennapi életébe. (Szépirodalmi) TÖRTÉNELMI DÖNTÉS MIHAILGORBACSOV BESZÉDE AZ ENSZ-BEN A XX. századba lépő emberiség jövőjéről, az egész világrend demokratizálásáról, az új világ építésének útjairól, a társadalmi fejlődés variációgazdagságáról, az ideológiák tisztességes harcáról, a világűr békés célú hasznosításáról, a regionális konfliktusok rendezéséről, a nemzetközi viszonyok humanizálásáról, a szovjetunióbeli átalakítás szakaszairól, a szovjet fegyveres erők létszámának egyoldalú csökkentéséről. (Kossuth) JÓSIKA MIKLÓS: „IDEGEN, DE SZABAD HAZÁBAN” Egykor nagy sikerű regényei alaposan megfakultak mára, szokatlanul oldott hangnemű visszaemlékezései azonban ma is sok olvasót vonzanak. (Szépirodalmi) FERNANDO PESSO A: ABC TÖBBES SZÁMBAN A 20. századi líra talán legizgalmasabb alakjaiban egyike a portugál Fernando Pessoa. Megjelenő verseskötetének külön időszerűséget ad, hogy 1988-ban ünnepeltük születésének 100. évfordulóját. A „többarcú* költő, a portugál avantgárd költészet megteremtője még napjainkban is kibogozásra váró rejtvény a kutatóknak és a töprengésre kész olvasóknak. (Helikon) HATAR GYŐZŐ: ANIBEL „Történelmi regény? Meg se fordult a fejemben. Ördög akart történelmi regényt írni 1950—51-ről — 1953-ban. Azzá ülepedett, a távolodó századfelező idő az idők mélyére húzta ... Mostanság jöttem rá, mennyire kibabráltam magammal, s hogy a szándékoltnál is mennyivel inkább azzá lett — lektűrré... A sztálinizmus országos éra uikájának elszenvedői, a sebesült hidegroncs nemzedék, meglehet, hogy elérhette volna a kor tolvajnyelvet, és szíves-örömest gyógyult volna tőle — nem tudom, hipotetikus kérdésekre nincs egyértelmű felelet.** (Szépirodalmi) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: VELENCE Szeretett utazni, kóborolni Európában Kosztolányi Dezső, izgatta a miénktől különböző, másfajta világ, próbálta megfejteni az európai metropolisok titkait, de álmai városa Velence volt. (Magvető) ZALKA MIKLÓS: AGYÚDÜREJ Az Agyúdörej, Zalka Miklós Csikágó című tetralógiájának befejező része, az előző kötetekhez hasonlóan (Fekete karácsony, 1982; Zúgnak a harangok, 1984; Harmadik emelet, jobbra, 1985), az egykori Csikágó utcáin — a Thököly út, Aréna út, Damjanich utca és Rottenbiller utca által határolt területen — és környékén játszódik, s egymagában is önálló regény. (Szépirodalmi) . SÍK SÁNDOR: HIMNUSZOK KÖNYVE „A régi költészet tiszteletre méltó préselt virágai és melegházban csodált növényei mellett az egyház latin himnuszköltészete olyan, mint egy eleven és örökzöld ősi fenyőrengeteg. Élő ez a költészet kétféleképpen is. A mindennapi használat eleven életét éli a katolikus liturgiában, a mise, a d zsolozsma, a különböző szertartások máig meg nem szakadt gyakorlatában. És él titokzatos, de nem kevésbé eleven életet, a modern európai lírában.** (Helikon) KERÉNYI KÁROLY: MI A MITOLÓGIA? Kerényi Károly, a két világháború közötti értelmiségi progresszió kiemelkedő alakja, akinek gondolatai a kor előtt jártak. Nem merült el a napi kultúrpolitikában, nem azt írta, amiért pénzt adtak, előbbre tartott, mint sok más kortársa. Életműve a hazai és nemzetközi vallástörténetben és vallásfilozófiában új korszakot nyitott meg. (Szépirodalmi) BÁN IMRE: DANTE-TANULMÁNYOK Bán Imre, a régi magyar irodalom nagy tekintélyű kutatója egyforma biztonsággal, teljes és korszerű szak-, irodalmi tájékozottsággal mozog a régi magyar századok és a középkortól a barokkig terjedő európai irodalmak történetében. Dante-monográfia írását is elhatározta. Ez a terve nem valósulhatott meg, de a mostani kötetben összegyűjtött tanulmányai felérnek a hiányzó monográfiával. (Szépirodalmi) EÖRSI ISTVÁN: KILENC DRÁMA Eörsi István írásai 1952 óta látnak napvilágot. Csaknem minden műfajban otthonos: verset, drámát, kritikát, publicisztikát, tanulmányt, novellát ír. Kiterjedt műfordítói tevékenységet folytat. Novellái eddig három vegyes műfajú kötetben jelentek meg. 1983-ban publicisztikus és eszszéisztikus írásainak gyűjteménye és válogatott versei. Ezúttal kilenc drámáját adja közre az új kötet. (Szépirodalmi) EBERHARD CZAYA: A FÖLD FOLYÓI A könyv szerzője az öt kontinens legjellegzetesebb folyóinak példáján keresztül mutatja be a völgyeket, szurdokokat mélyítő, máshol meg síkságokat feltöltő vízfolyások életét. (Gondolat) * : TAMASI ARON SZÍNJÁTÉKAI (1943—1946) Tarasd Aron a színpadi dráma műfajában is jelentőset, különlegeset alkotott, összegyűjtött színjátékainak első kötete, amely 1987-ben jelent meg, az 1924 és 1942, ez a második kötet az 1943 és 1966 között keletkezett műveket tartalmazza. Függelékként a könyv közrebocsátja a színházról, valamint az egyes drámákról szóló írói vallomásokat is. (Szépirodalmi) Átalakulások (TÁRSADALMI TENDENCIÁK A HARMADIK viLÁGBAN) Szentes Tamás: A társadalmi szerkezet alakulása a gazdaságilag differenciált harmadik világban — Ágh Attila: Társadalmi tagozódás a fejlődő világban — Balogh András: Nemzeti folyamatok és eszmék Ázsiában és Afrikában — Kulcsár Kálmán: A jog és a modernizáció — Egedy Gergely: A „politikai osztály** genezise" Thaiöld példáján - Marton Kynga?J. Mária: Az urbanizáció, az informális szektor és a marginalizálódás a harmadik világban (Kossuth) GONICK—WHEELIS: KÉPREGÉNY (GENETIKA A VÍZÖZÖNTÖL A TRANSZPOZONIG) Biológiai tankönyvet tartasz a kezedben, gyanútlan olvasót Legalábbis tankönyvecskét. Ha a többit már földhöz vágtad, ehhez talán lesz még türelmed. De ha mindet bevágtad, akkor se vesd meg egy mókás kedvű genetikus és egy tudós karikaturista szerény favicceit. (Gondolat) PÓLYA GYÖRGY: INDUKCIÓ ÉS ANALÓGIA Tanárok, diákok, s a matematika művelői egyaránt ismerik és szeretik Pólya Györgynek A gondolkodás iskolája c. könyvét, mely magyarul négy kiadásban is megjelent. Jelen kötet A gondolkodás iskolájának folytatása, s Pólya pedagógiai felfogásának tükre, ugyanakkor legteljesebb összefoglalása azoknak az eredményeknek,amelyeket Pólya a matematikai felfedezés szabályainak kutatásában elért. (Gondolat) BODNÁR BÉLA—BODNÁR ZOLTÁN: LOMBIKBÉBI ÉS TÁRSAI Az orvos-jogász szerzőpáros többéves kutatómunka alapján igyekszik közérthető formában megfogalmazni a legfontosabb kérdéseket, s a lehetséges válaszokat se. (Kossuth) SURÁNYI MIKLÓS: ISMERKEDÉS A MŰHOLDAS TELEVÍZIÓZÁSSAL A közérthető, lényegretörő stílusban írt könyv elsődleges célja, hogy a televíziózás e területének technikája iránt, érdeklődő széles olvasókört alapfokon informálja a műsorszóró műholdak adatairól, jellemzőiről, a műholdvevő antennákkal kapcsolatos fogalmakról és a műholdvevő berendezés működéséről. (Műszaki) - ΜΥφΙΝΟ—ΚΙΜΜΓΓΤ: ELSŐ KÖNYVEM A LÉZEREKRŐL . A lézerek a diszkóbfes lézerfények, a csillagháború és a fantasztikus filmek lézerfegyverei miatt minden gyerek — és sok felnőtt — fantáziáját izgatják. Az első könyvem. .. sorozat előző köteteivel azonos kiállítású és színvonalú, színes „képeskönyv” bemutatja a lézerek elvét, típusait, jellemzőit, majd sok-sok példán keresztül megismertet azzal, mire és hogyan használható. (Műszaki) DR. HORVÁTH ÁRPÁD: A TÁVCSŐ REGÉNYE Az ismert technikatörténet-író a tőle megszokott színes stílusban ismerteti a távcső történetét. Beszél a kezdetleges csillagászati eszközökről, a híres, régi holland távcsövekről. Bemutatja Galilei és Kepler távcsövét, Newton tükrös távcsövét. Gazdag fénykép- és eredeti, rajzos ábraanyaggal (60 vonalas, 100 fekete-fehér és 10 színes) ismerteti a régi magyar és külföldi obszervatóriumokat. A könyvet a legkorszerűbb rádióteleszkópok, ballonteleszkópok, szputnyikteleszkópok bemutatása zárja. (Műszaki) NEMZETI OLVASÓKÖNYV „A cumaei szibilla könyvei jóslatokat tartalmaztak. Ma nem hiszünk a jóslatokban; a Nemzeti olvasókönyv a múltat idézi fel, hajdan volt nagyjainktól közöl gondolatokat. Mégis a jövő könyve ez, mert miként Bajza mondotta: »A történetírásból meg kell tanulnunk ismét történetet, éspedig jobbat csinálnunk.«” Lukácsy Sándor. (Gondolat) LÁTLELET (REFORMGONDOLKODOK SZOVJET IRODALMI MŰHELYEKBEN) Az elmúlt két év legnagyobb port kavart „Irodalmi” tanulmányait a Szovjetunióban szociológusok és közgazdászok írták a nagyközönségnek a megújult Znamja és az ismét fénykorát élő Novi Mir folyóiratokba. (Magvető) MAGYARORSZÁG MEGYEI (SOMOGY) A kötet szerzői ezúttal le a megyében élő emberek, akik e táj lakossága gondjainak és vágyainak ismeretében adnak hű képet szűlkebb pátriájuk múltjáról, mai életéről és jövőjéről. (Kossuth) VÁLOGATÁS MARX ÉS ENGELS MŰVEIBŐL I—Π. A mostani válogatás Marx és Engels műveiből az eddigieknél fokozottabban kívánja figyelembe venni a szervezett marxizmus—leninizmus oktatás várható igényeit, de a marxizmus alapösszefüggéseinek, a társadalom, a történelem dialektikus materialista szemléletének a megismerését minden érdeklődő olvasó számára lehetővé teszi. (Kossuth) JOSEF WOLF—ZDENEK BURIAN: az Őskori ember Az ismeretterjesztő művekben a szakemberek a koponyákról és más csontokról, eszközökről készült szakrajzokat és fényképeket közlik, amelyek bizonyítják ugyan a leírtakat, de kevés támpontot adnak az olvasónak ahhoz, hogy mozgásuk, tevékenységük közben is elképzelje az emberősöket. Ez a könyv szakmailag pontos, ugyanakkor művészi értékű képeivel éppen abban segít, hogy elképzelhessük magunkat távol őseink helyébe, s így emberközelségbe kerüljünk velük és jobban megértsük őket. (Gondolat)