Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 23. szám

Péntek, 1989. január 27. A Nemzet megkérdene: Segít-e egy alapítvány az örmény árvákon? Plakátokról, hirdetésekből már ismert: a Magyar Rádió, a Céhegyesület és a Budapest Kongresszusi Központ egy olyan alapítvány létrehozását kezdeményezi, amely örmény árvák magyarországi üdültetését gyógykezelését segítené elő. Ezért 1989. január 30-án, hétfőn este fél nyolctól jótékony célú koncertet rendeznek a kongresszusi központban. Az est teljes bevételét az alapítvány javára ajánlják fel a közreműködők. — A segítségnyújtás megfelelő módja egy segélykoncert? — tudakoltuk a rádió szórakoztató és sportfőosztályának főszerkesztőjétől, László Györgytől, aki már nem egy ilyen monstre vállalkozást tudhat a háta mögött. — A természeti csapások teljesen felkészületlenül érnek egész tömegeket. Úgy érzem, hogy ilyenkor azoknak, akiket nem sújt a végzet, valamit tenniük kell a bajba jutottakért. Jómagam is már az első pillanatban hozzáláttam a koncert szervezéséhez: közös volt az egyetértés, mindenki azonnal csatlakozott hozzánk. Lehetőségeinkből adódóan mi nem segélyszállítmányra, hanem segélykoncertre gondoltunk. De még most sem tudjuk, hányan kíváncsiak rendezvényünkre,és hányan támogatják törekvéseinket azzal, hogy jegyet váltanak a hétfői koncertre. Azt tervezzük: a befolyt összegből a földrengéssorán árvává vált gyermekek nyaraltatásáról gondoskodnánk. Mivel a pénz minden bizonnyal nevetségesen kevés lesz vállalkozásunk sikeréhez, ezért arra törekszünk, hogy magyar családokat nyerjünk meg céljainknak, akik az árva gyerekek két-három hetes nyaraltatásáról gondoskodnának és segítenének új élményekkel lefedni azt a szörnyűséget, ami velük odahaza megtörtént Ezen családoknak nyújtanánk az alapítványból támogatást. Nekünk is elégtétel, ha ehhez a magunk szerény módján hozzá tudunk járulni. — Segít egyetlen alapítvány az örmény árvákon? — Nem. Úgy vélem, sok alapítvány segíthet S morális ereje van, ha az emberek egy közös cél érdekében összefognak. A hangversenyt felveszi a rádió, a tévé, készül egy hanglemez is, de hogy ebből majd mennyit tudnak eladni, nem tudom megítélni. — A szereplők ingyen vállalkoztak a fellépésre? — Valamennyien az első telefonhívásra vállalták a fellépést, természetesen lemondva tiszteletdíjukról. Számos ismert színművészen, operaénekesen és hangszeres szólistán kívül találkozhat a közönség a Bartók Vonósnégyessel, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Magyar Virtuózokkal, a Budapest Fúvósegyüttessel, a Bakfark Consorttal, a Budapest Gyermekkórussal, a Hacsaturján zongoranégyessel. Ingyen bocsátották rendelkezésünkre a termet is. Úgyhogy végre ismét érezhetjük azt a szívet melengető szolidaritást, amely nekem az utóbbi időben rettenetesen hiányzott . S mit szólnak mindehhez a hivatalos szovjet szervek, mit szólnak maguk az örmények? Nem vagyunk terhükre a jótékonykodással? Elengedik-e majd ide nyaralni a gyerekeket? — Az est védnökéül Várkonyi Péter külügyminisztert sikerült megnyernünk, aki törekvéseink messzemenő támogatásáról biztosított bennünket. A külügyminisztérium közbenjárására a szovjet fél nemcsak igent mondott kezdeményezésünkre, de örömmel is fogadja azt Valamennyien tudjuk: szükség van ilyen humánus kézfogásra. (k. b.) sfc A Magyar Vöröskereszt a továbbiakban csak készpénz-hozzájárulást kér a földrengés túlélőit támogatni kívánóktól. (Csekkszámlaszám: MNB 235-90171- 81147). Magyar Nemzet A bankban többet ér a pénz... Örüljünk-e Gráciának? A hét elején napvilágot látott rövid hír arról tudósított, hogy elkészült a magyar mosogatógép. Az új terméket hétfőn mutatták be a sajtó képviselőinek Hajdúhadháztégláson, a Hajdúsági Iparművek ..központjában. A megjelent ,tudósítók feljegyezhették, hogy a magyar gyártmányú, külföldi licenc alapján készülő mosogatógépből ebben az évben tízezer darab készül, s a háziaszszonyok — s a házi férfiak — egyetemlegesen utált, ám kényszerű napi feladatát 39 600 forintért veszi át tőlük Grácia — vagyis az erre a névre keresztelt Hajdúmosogatógép. A kérdés most már csupáncsak annyi, hogy örüljünk-e Gráciának, avagy sem? Az ésszerűség határain túl korántsem biztos, hogy Grácia maradéktalan örömök forrása. Az ilyesfajta állítás persze magyarázatra szorul. Mert micsoda „kérdésfelvetés” az olyan, amely aziránti töprengésre sarkall, hogy vajon egy új gyártmány megismerésekor a lelkesedésen kívül helye van-e más érzelmeknek is. Az alapképlet ugyanis egyszerű, a történet akár sikersztori is lehetne. A Hajdúsági Iparművek és külkereskedelmi partnere, a Transelektro mintegy egy évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdett a mosogatógép licencének megvásárlásáról. Tavaly júniusban írták alá a szerződést egy spanyol céggel, melynek értelmében megvásárolták a gyártmányt, a szerszámokat, s még a piacot is. Az ez évi „termés” döntő többsége, mintegy nyolcvan százaléka tőkés piacra jut. A felhasznált importalkatrészek aránya ma körülbelül ötven százalék, s várható, hogy ezt az arányt — csakúgy, mint AEG-licenc alapján készülő automata mosógépeknél — 18—20 százalékra le tudják szorítani. Az üzlet tehát egyértelműen pozitív szaldójú, magyarul kemény valutát hoz, ráadásul a maradékból belföldre is jut — mi helye lenne hát itt bármiféle kétségnek, pláne aggodalomnak? Nos, a már említett sajtóbemutatón több olyan vélemény is elhangzott a két vállalat vezetői szájából, melyek megalapozzákaz aggályokat. Itt van például mindjárt Kertész Pálnak, a Transelektro vezérigazgatójának az a megállapítása, amely szerint a Hajdúsági Iparműveknek megvan az a műszaki-szellemi kapacitása, mérnöki gárdája ahhoz, hogy saját konstrukciójú mosogatógépet fejlesszen ki, de az üzleti életben mindent eldöntő papírceruza, vagyis a gazdaságossági számítások végeredménye azt bizonyította, jobb az olyat megvenni, ami biztos, s aminek már piaca is van. A műszaki-szellemi kapacitás ugyanis önmagában nem elegendő a sikeres fejlesztéshez. Ehhez — a háborúhoz hasonlóképpen — még valami szükségeltetik: pénz, pénz és még egyszer pénz. Amiből a Hajdúsági Iparművek mostanában igencsak szűken van. Barta István vezérigazgató szerint a tavaly január elsején életbe lépett adó- és árrendszer oly mértékben rontotta a feldolgozóipar, ezen belül a Hajdúsági Iparművek pozícióit, hogy a kényszerű takarékosságot mérlegelve ráfordításaikat már az ésszerűség határain túl is csökkenteniük kell. Persze a lényeg az, hogy megvan Grácia, lehet gyártani. A spanyol vállalattól igazán korszerű konstrukció gyártási jogát és szerszámait vették meg, s ahogy Barta István megfogalmazta, a „tokkal-vonóval” megkötött üzleti csomagban még a vevő, ez esetben a francia piac is benne foglaltatott. Ha pedig vevő is van, akkor hát mi akadálya az üzleti babérok teljes learatásának? Nem biztos azonban, hogy a Hajdúsági Iparművek ezzel jó szolgálatot tesz saját magának. A jelen gazdasági viszonyok között — ezt ugyancsak a sajtóbemutatón jegyezhettük fel — a mégoly korszerű termékek gyártásánál is maximum 3, azaz háromszázalékos eszközarányos nyereségre lehetne szert tenni. Ha ezzel szemben úgy döntenének a HIM vezetői, hogy pénzüket úgy, ahogy van, beteszik a bankba, minimum 18 százalékos kamatra számíthatnának. Ha pedig az átlagprofitráta csak egyhatodát teszi ki a kamatszintnek, akkor ott valami baj van a gazdasági környezettel. Ugyancsak nem ígérkezik diadalmenetnek az automata mosógép esetében már végigjárt út, vagyis az a törekvés, hogy a megvásárolt licenctermékhez folyamatosan csökkentik a külföldről vásárolt alkatrészek arányát. Kezdetben a mosógépeknél is ugyanaz volt a helyzet, mint most a mosogatógépnél: fele-fele arányban használtak föl importált és hazai alkatrészeket, anyagokat. Ahogy elkezdték a hazai beszerzést növelni, úgy ütköztek egyre nagyobb akadályokba, s végül 18 —20 százaléknál megrekedtek. A magyar háttéripar ugyanis egész egyszerűen képtelen azoknak a szabályozási és vezérléstechnikai elemeknek — például programkapcsolóknak, vízszintszabályozóknak, mágnesszelepeknek — a szállítására, amelyek ma egy korszerű háztartási géphez, legyen szó akár mosógépről, akár mosogatógépről, elengedhetetlenül szükségesek. De ugyanígy álom a hajdúsági gyár számára, hogy egyszer dollár helyett forintért vehessék meg azt a rozsdamentes acéllemezt, ami mondjuk a mosógép üstjéhez meg a mosogatógéphez is kell. Amit nem lehet megvenni A kérdés tehát megintcsak az, örüljünk-e Gráciának? Grácia egyébként az importliberalizálás terméke. Ez magyarul annyit jelent, hogy a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyekért már — ahogy Kertész Pál fogalmazott — nem kellett apoklok poklát végigjárni, csak „mindössze” néhány kilincset kellett egy párszor megfogdosni, s ezért sikerült röpke egy év alatt nyélbe ütni az üzletet. Félő azonban, hogy ez a liberalizálás túl későn jött, és az is félő, hogy most is csak felszínes. Mert az ugyan örvendetes, hogy a Transelektro vezérigazgatója arról is beszámolhatott a háztartási gépek piaca iránt általában is érdeklődő újságíróknak, hogy végre engedélyt kaptak nagyobb mennyiségű Gorenje mélyhűtő megvásárlására, s így — Kertész Pál szavaival élve — „perceken belül hatalmas mennyiség” érkezik a közkedvelt árucikkből az országba — ám az annál elszomorítóbb, hogy ehhez előre kabarétréfák, országgyűlési felszólalások, s a hegyeshalmi határátkelőhelyről hazafelé tartó Trabantok tetején imbolygó hatalmas dobozok intő példái kellettek. Nem a Transelektrón múlott, hogy erre a szerződésre csak most került sor, mondta a vezérigazgató, s az sem rajtuk múlik, hogy a liberalizálás igazi értelme annak a kereskedelmi tőkének, a megteremtődése, amely adott esetben a mostaninál sokkal gyorsabban tudna reagálni a piaci igényekre, például a hazai mosogatógép iránt már évek óta tapasztalt keresletre, még mindig várat magára. örüljünk-e tehát Gráciának? Aki a 39 ezer 600 forintos ár ellenére birtokába jut majd, nyilván megkönnyebbülten dobja el a mosogatórongyot. Bár kérdés, amint erre Barta István, a Hajdúsági Iparművek vezérigazgatója is utalt, egyáltalán számíthatnak-e megfelelő nagyságú belföldi keresletre. Az áremelések, az életszínvonal rohamos csökkentése ugyanis átrendezi a családok fogyasztási szerkezetét, s így várható, hogy a nagy értékű fogyasztási cikkek beszerzése háttérbe szorul. Ezt ma már az automata mosógépek piacán is érzi a HIM, melynek vezetői azt is elmondták, a Grácia nem lesz OTP-re megvásárolható. Már a mosógép részletvásárlására is ráfizet a gyár. Mivel ez a termék nem szerepel a központi részletlistán, a hitelfedezeti alapot a gyárnak kell az OTP részére átutalnia. Ez után a takarékpénztár tízszázalékos kamatot fizet a Hajdúsági Iparműveknek, ugyanakkor a vevőnek 16 százalékot számít fel, s bár a kuncsaft havonta törleszt, a hajdúságiak csak akkor látják viszont pénzüket, ha az egész öszszeg befolyt. Ismét egy példa arra, ma jobb üzlet forgatni a pénzt, mint pénzért adható értéket termelni. Lesz-e mit mosogatni! Tegyük fel utoljára a kérdést: örüljünk-e Gráciának? Kétségtelen, a korszerű vonalvezetésében, külső megjelenésében is a nyugati áruházak kirakataiban látható portékákra emlékeztető termék szép látvány, s ily módon lehet az öröm forrása ’— akkor is, ha egyelőre csak a kirakati üvegen keresztül fogjuk szemlélni. De ezzel vége is az örömforrások felsorolásának. Ha ugyanis egy vállalatnak ma jobb üzlet bankba tenni a pénzt, mintsem fejleszteni, ha a gyártmánykorszerűsítésre, egyáltalán a termelésre a megszokáson, a szakmai ambíción kívül más ösztönző alig akad; ha a nyereség egy jelentős része a banki trezorokba vándorol; ha a kereskedésben rejlő lehetőségeket csak késve ismerjük fel; ha a szükséges engedélyekhez, a bürokratikus eljárások felgyorsításához az kell, hogy előbb egy egész ország derüljön fogcsikorgatva a kabarétréfákon — akkor Grácia nem sok örömöt okozhat. Mert — amint azt a sajtótájékoztató vége felé egy kolléga megfogalmazta —, ha így megy tovább, akkor vagy nem lesz mit a tányérra tenni, vagy még az üres krumplifőzelék után is olyan tisztára nyaljuk a lábost, meg az eszcájgot, hogy nem is kell majd mosogatógép. Akkor pedig grácia a fejünknek ... Weyer Béla A koordinációs bizottság egyetértett Magyarország csatlakozásával a menekültügyi egyezményhez — válaszolta munkatársunk kérdésére a kormányszóvivő Első ízben a Magyarországon akkreditáltkülföldi tudósítókat is meghívták a Minisztertanács tegnapi ülését követő kormányszóvivői tájékoztatóra — egyelőre kísérletképpen. A tervek szerint a hagyományos tájékoztatók havonta egyszer öltenek majd nemzetközi jelleget. Marosán György kormányszóvivő a Minisztertanács tegnapi napirendjét kommentálva kijelentette, hogy a munka törvénykönyvének módosításában garanciát adnak a kollektív szerződések megkötésére, és rendelkeznek arra az esetre is, ha eredménytelenül zárul a szerződésről folytatott tárgyalás. Asztrájktörvény tervezete pedig rögzíti, hogy a dolgozókat munkaviszonyuk keretében, jogos érdekeik védelmére illeti meg a sztrájk joga. A törvénytervezet tehát nem ismeri el a politikai indíttatású és a szolidaritási sztrájkot. Ahogy Marosán György egy kérdésre válaszolva kifejtette: azért nem, mert a sztrájknak akkor van értelme, ha azoknak okoz hátrányt, akik a dolgozók kifogásait közvetlenül orvosolni tudják. Politikai elégedetlenség nyomatékosítására a közelmúltban elfogadott gyülekezési törvény értelmében tüntetést lehet rendezni. A hazai személygépkocsi-gyártásra vonatkozólag a kormány megállapította, hogy ehhez komoly gazdasági és társadalmi érdekek fűződnek. Éppen ezért a kormánynak ki kell dolgoznia az ehhez biztosított kedvezmények rendszerét E kedvezmények normatív módon minden olyan vállalatot megilletnek, amely gépkocsi-összeszereléssel kíván foglalkozni. Emellett a közeli jövőben várható felső szintű döntés arról a tervről, amely szerint magyar— bolgár—szovjet kooperáció keretében gyártanának egy személygépkocsi-típust. Erre vonatkozólag ugyanis korábban kormányszinten írtak alá szándéklevelet. Az Idegenforgalmi Alapról tegnap jóváhagyott javaslat értelmében az alap mintegy 1,3 milliárd forinttal gazdálkodhat 1989- ben. Az elfogadott pályázatokra maximálisan a tervezett beruházás 30 százaléka értékéig adható vissza nem térítendő támogatás, és a visszafizetendő kölcsönnelegyütt sem haladhatja meg az alap hozzájárulása a beruházási költség felét. A hazai és a külföldi újságírók kérdéseinek zöme a kormányülés utolsó napirendi pontjának ismertetéséhez kapcsolódott. A meglehetősen szűkszavú kommentárból és a kérdésekre adott válaszokból megtudhattuk, a kormány kegyeleti intézkedésként hagyta jóvá Nagy Imre és kivégzett társai eltemetését. Ez az intézkedés egyben elősegíti a nemzeti megbékélést. Az érintettek hozzátartozóival való megegyezés alapján a kivégzetteket a Kozmás utcai temető 301-es parcellájában temetik végleges nyughelyükre, ott, ahol jelenleg is el vannak hantolva. Jeltelen sírban, ahogy ezt egy mind a mai napig érvényben levő minisztertanácsi rendelet előírja azokra, akiket bírósági ítélet alapján végeztek ki. E rendeletet különben — jegyezte meg a kormányszóvivő — éppen Nagy Imre írta alá. A temetést megelőzi az azonosítás. Azigazságügy-miniszter előterjesztése szerint megközelítőleg pontos adatok vannak arra, hol kell keresni az érintettek holttestét. Az azonosításban a kormány szakértőin kívül részt vesznek a hozzátartozók által felkért független szakemberek is. A feltárást nehezíti, hogy ebben a parcellában hantolták el mindazokat, akiken halálos ítéletet hajtottak végre. Hogy mikor lesz a végérvényes temetés időpontja, az nem kormánydöntésen, hanem a hozzátartozók elhatározásán múlik. Az exhumálás nehézségei miatt, Marosán György véleménye szerint, minimálisan két hónap eltelik még a temetésig. Hogy az nyilvános lesz-e, vagy csak a szőkébb hozzátartozók jelenlétében zajlik le, arról a kormány nem intézkedett, dz hozzátartozókra bízza a döntést. Ugyancsak nem foglalkozik az esetleg felállítandó síremlék kérdésével. Az egyéb kérdések között a Magyar Nemzet arról érdeklődött, kialakult-e már a kormány álláspontja arról, hogy Magyarország is csatlakozik az ENSZ nemzetközi menekültügyi egyezményéhez. Erről a romániai menekültek ügyével foglalkozó koordinációs bizottság éppen ma tárgyalt — hangzott a válasz —, és egyetértett az egyezményhez való csatlakozással. Egyébként az ENSZ e kérdéssel foglalkozó főbizottságának küldöttsége február 6. és 9. között látogatást tesz Magyarországon. A magyar—román határon talált állítólagos holttestek ügyével foglalkozó ügyészségi vizsgálat a legközelebbi jövőben lezárul, és eredményéről sajtótájékoztatón informálják a közvéleményt. Anynyit azonban máris közölt a kormányszóvivő, hogy mind a mai napig semmi nyomát nem találták agyonlőtt személyeknek. Még egy híresztelésre kaptunk megnyugtató választ. A közeli jövőben semmiképp sem várható, hogy a „magánimport" keretében nyugati országokból behozott gépkocsikra, esetleg tartós fogyasztási cikkekre is kivetnék a 25 százalékos általános forgalmi adót. A híresztelés mégsem nélkülözött minden alapot. Voltak ugyanis olyan vélekedések, hogy a versenysemlegesség egységes feltételeket kívánna az állami és a magánimport esetére. (é. i.) A Történelmi Igazságtétel Bizottság üdvözli a kormány elhatározását, hogy a bizottság felhívása és a hazai, valamint a nemzetközi közvélemény hatására, harminc év késéssel bár, de lehetővé teszi Nagy Imre és társai — Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József — jeltelenül elföldelt holttestének azonosítását, s emberhez méltó, nyilvános eltemettetését. Ezzel kapcsolatban bizottságunk a leghatározottabban leszögezi, hogy ezt csupán első lépésnek tekinti: 1956 forradalmának minden megtorlásul kivégzett áldozatát emberi végtisztesség illeti, megköveteli tehát, hogy a kormány több mint harminc év múltán tegye végre közzé a kivégzettek teljes névsorát; hogy emléküknek hozzátartozóik emberhez méltó, s nevüket viselő sírok előtt adózhassanak; hogy emlékezetüket nyugvóhelyükön valamennyiük nevét feltüntető közös emlékmű őrizze meg az utókor számára. Meggyőződésünk, hogy Magyarország mindaddig nem nevezheti jogállamnak magát, amíg végleg föl nem számolja a hazánk közelmúltjában elkövetett valamennyi embertelenség és jogsértés utolsó, még orvosolható nyomát is, és nem szolgál ünnepélyes, törvénybe foglalt elégtétellel mindazoknak, s mindazok utódainak, akik a tömeges megaláztatások, üldöztetések, koholt perek vétlen áldozatai voltak. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága Nyilatkozat városvédők is részt kívánnak venni a műemléki törvény előkészítésében munkával, a tervezett műemléki törvénnyel kapcsolatos teendőkkel, továbbá a létrehozandó főkertészi státussal és az alapszabály módosításának kérdéseivel foglalkozott tegnapi ülésén a Város Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetségének választmánya, a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházaiban. A résztvevők kinyilvánították, hogy be akarnak kapcsolódni a műemléki törvény előkészítő munkálataiba, s ezt a témát napirendé tűzik a szövetség ..márciusi közgyűlésén. Ezt követően Möcsény Mihály egyetemi tanár előterjesztésében megvitatták a főkertészi státus létesítésének lehetőségeit. A téma időszerűségét indokolja a magyar városok közhasználatú zöldfelületeinek állapota. A testület szorgalmazza, hogy a főépítészi feladatkör mintájára szervezzék meg a főkertészi állást, társadalmi, illetve főállású munkakörben. A továbbiakban a szövetség által létesítendő díjakról, illetve az egyesülési törvénnyel kapcsolatban az alapszabály módosításának kérdésköréről tárgyaltak. (sm.) Áprilisban: Moszkvai napok Budapesten (MTI) A Szovjetunióban zajló társadalmi, gazdasági, politikai folyamatokról, az új gondolkodásmód térhódításáról és a szovjet kormány kül- és belpolitikájáról kíván az idén is széles körű ismereteket nyújtani tevékenységével a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza — hangzott el csütörtökön Budapesten, az SZKTH-ban tartott sajtótájékoztatón, amelyen tavalyi munkájukról és idei terveikről számoltak be a Ház vezetői. Az 1988-as év mérlegét megvonva, Nyikolaj Kosztyucsenko, a ház igazgatója kiemelte: a politikai rendezvények közül különö ssen nagy volt az érdeklődés az át-alakítás és a gazdasági reform folyamatát elemző fórumok, kerekasztal-beszélgetések iránt. Ivan Vaskeba, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa beszámolt arról, hogy az idén tizenhatodik évadját kezdő ház rangos programokkal vesz részt az áprilisban a fővárosban lezajló, „Moszkvai napok Budapesten” rendezvénysorozatban. Otthont ad ebből az alkalomból számos kiállításnak, filmbemutatónak, komolyzenei hangversenynek, s több közönség-, valamint szakmai találkozónak. Bős—nagymarosi ad hoc bizottság Az ökológiai ellenőrzésért (MTI) Elkészült az Országgyűlés által tavaly életre hívott bős—nagymarosi ad hoc bizottság idei programja, amely a vízerőmű építésével kapcsolatos ökológiai feladatok megvalósítását hivatott nyomon követni. Dr. Berdár Béla országgyűlési képviselő, a bizottság elnöke elmondta: a testület a beruházással kapcsolatban biztosítja a parlamenti nyilvánosságot, ami garanciát jelenthet, hogy a vízerőmű a lehetőség szerint a legkisebb mértékű környezeti károsítás árán épüljön fel, illetve működjék. Ennek érdekében a bizottság idei feladatai közé tartozik a szennyvíztisztítási program megvalósulásának vizsgálata is. A BVK és az Állami Népi Együttes Alapítvány a népművészetért Az Állami Népi Együttes tavaly kétszer ie fergeteges sikert aratott Franciaországban. Az idén Olaszország és Izrael szerepel a programok között, de már biztosnak tekinthető az újabb franciaországi fellépéssorozat is, amire — várhatóan — jövőre kerül majd sor. Az együttes — hasonlóan más, állami támogatást élvező intézményekhez — mind nehezebben birkózik meg a gazdasági nehézségekkel. Költségvetésükből most kétmillió forint hiányzik. Ugyanakkor az új jogszabályok lehetőséget kínálnak a termelő egységeknek, a vállalatoknak, hogy adóalapjuk terhére — többek között — alapítványokkal segítsék a kultúra hírvivőit. Ezt tette a Borsodi Vegyi Kombinát. Megszületett — kétmillió forint alaptőkével — a „Magyar népművészetért” elnevezésű alapítvány, erről tegnap számolt be Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója, és Serfőző Sándor, az Állami Népi Együttes igazgatója a Budai Vigadóban. Mint megtudhattuk, az alapítvány célja, hogy a költségvetési finanszírozást meghaladó, kiegészítő támogatást nyújtsanak. A tőke felhasználható vállalkozói kockázatot igénylő módon is, erről az alapítványt kezelő Magyar Hitelbank Rt. gondoskodik. Kikötötték, hogy csak az alaptőke éves kamathozadéka és nyeresége használható fel. Erről a későbbiek során egy szaktekintélyekből felkért kuratórium fog dönteni. A magyar folklór, néptánc, népzene, népviselet értékes hagyományainak felkutatására, megőrzésére, a hiteles bemutatáshoz szükséges anyagi bázis megteremtésére szolgáló alapítványra már eddig is érkeztek be adományok, mind hazai, mind külföldi adakozóktól. A BVK vezérigazgatója kifejtette reményét, hogy csatlakozni fognak az alapítványhoz más, hazai vállalatok és magánszemélyek is. Nem reklámfogásról van tehát szó, hanem egy olyan nemes törekvésről, aminek hozadéka, eredménye, ha elsősorban nem is forintokban, de szellemiekben mindenképpen kifizetődő, profitáló. (ez. 1.)