Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

Szombat, 1989. január 7. A SZOT elnöksége jogosnak ítéli a dolgozók széles körű felháborodását az áremelkedések miatt . A szakszervezetek részletes sztrájkszabályzat elkészítését határozták el KÖZÉLETI HÍREK • A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Heng Samrint, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának fő­titkárát, a Kambodzsai Népköz­­társaság Államtanácsának elnö­két és Hun Sent, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét. Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára és Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözöl­te Sadli Bendzsedidet, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köz­társaság elnökét,­­köztársasági el­nökké és a Nemzeti Felszabadítá­­si Front elnökévé történt meg­választása alkalmából. Várkonyi Péter külügyminisz­ter, pénteken találkozott Reis Malile albán külügyminiszterrel, aki átutazóban, néhány órát Bu­dapesten töltött. A miniszterek rövid megbeszélésen áttekintet­ték a két ország kapcsolatainak időszerű feladatait, bővítésének lehetőségeit, és véleményt cserél­tek a nemzetközi politika néhány időszerű kérdéséről. Peon Someth, a Kambodzsai­ Népköztársaság budapesti nagy­­követségének ideiglenes ügyvi­vője hazája nemzeti ünnepe al­kalmából pénteken fogadást adott a Ramada Szállóban. Megjelent a fogadáson Eleki János, az Elnö­ki Tanács tagja, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának Vezetője, Berecz Frigyes ipari miniszter, ■ Tétényi­ Pál, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság ■ elnöke, Szíjártó Károly legfőbb ügyész, Őszi István kül­ügyminiszter-helyettes, Dúró György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, valamint a po­litikai, a gazdasági és a társadal­mi élet számos más személyisé­ge. Ott volt a diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tagja is. Grósz Károly eszmecseréje a Központi Ellenőrző Bizottság tagjaival (MTI) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken kötetlen meg­beszélés keretében találkozott a Központi Ellenőrző Bizottság tagjaival. " A találkozón véleményt cse­réltek a párt tevékenységéről, a mozgalom előtt álló feladatokról. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a pártegységgel és a pártfegyelem­mel, valamint a párt ■ k­ikssködésén­ek felyteleivél. Áttekintették a­ tavalyi pártérte­kezlet " óta "végzett mozgalmi munkát, az ebből adódó tenni­valókat, és néhány időszerű bel­politikai kérdést. A megbeszélésen nagy hang­súlyt kapott a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság együttműködésének elmélyí­tése. A találkozó kifejezésre jut­tatta, hogy a párt főtitkára és a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért és azonos­ álláspontot foglal el­« megvitatott kérdések­ben». Norvég képviselők budapesti tárgyalásai (MTI) Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a KB székházában fogadta a nor­vég parlament külügyi és alkot­mányügyi bizottságának küldött­ségét, amely Kaare V­illochnak, a bizottság elnültének vezetésével csütörtökön érkezett Budapestre. Az MSZMP főtitkára hangsú­lyozta, hogy hazánkban nagy ér­deklődés övezi a norvég gazdaság és társadalom fejlődését, alkal­mazkodását a mai világ realitásai­hoz, s nagy jelentősége van an­nak, hogy megnőtt a norvég poli­tikai körök érdeklődése a ma­gyarországi reformfolyamatok iránt. Grósz Károly rámutatott, hogy kedvezőek a lehetőségek az ismeretek­­ kölcsönös bővítésére. Hazánk üdvözli a norvég fél kez­deményezéseit, ösztönzi hazánk és Norvégia együttműködésének fej­lesztését, ami fontos hozzájárulás az egységes, stabil, békés Európa megteremtéséhez is. A találkozón jelen volt Kovács László külügyminiszter-helyet­tes és Leif Edwardsen, Norvégia magyarországi nagykövete. A norvég parlamenti küldött­ség — amelyben az oslói törvény­­hozás valamennyi pártja képvi­selteti magát — a nap folyamán számos más magyar politikussal is találkozott. Reggel Vida Mik­lós, az Országgyűlés alelnöke fo­gadta a vendégeket. Ezután Szűrös Mátyással, az Országgyű­lés külügyi bizottságának elnöké­vel folytattak eszmecserét. Szű­rös Mátyás elmondta, hogy Ma­gyarország kiegyensúlyozott kap­csolatokra törekszik a Kelettel és a Nyugattal. A jelenlegi ked­vező nemzetközi folyamatok jó lehetőségeket teremtenek a ma­gyarországi belső átalakítás meg­valósításához. Szűrös Mátyás utalt arra, hogy a következő másfél évben a magyar­­ parla­mentnek mintegy harminc olyan fontos kérdéssel kell foglalkoznia, amely új törvényi szabályozást igényel. Kaare Willoch egyebek közt elmondta: Norvégiában erős til­takozás­­bontakozott ki az ellen a román politika ellen, amelyet az emberi jogok megsértése és a kul­turális értékek megsemmisítése jellemez. A belügyekbe való be­avatkozás tilalmának elvét­ tisz­teletben akarják tartani, de nem maradhatnak közömbösek, ha az emberi jogokon esik csorba. Os­lóban nagy rokonszenvvel figyelik a demokratikus­­többpártrendszer kialakítására irányuló magyar kí­sérleteket — mondta a norvég konzervatív politikus. Németh Miklós, a Miniszterta­nács elnöke délelőtt , fogadta a skandináv ország parlamentjének képviselőit. Az eszmecserén a magyar gazdasági és politikai reformfolyamat összefüggései áll­tak a középpontban. A vendégek élénken érdeklődtek a gazdasági együttműködés kibővült lehetősé­gei iránt. Így szó­ba került az új társasági törvény és az a ma­gyar törekvés, hogy jelenjen meg a gazdaságban a külföldi műkö­dő tőke. A gazdasági kérdéskör a Vár­konyi Péter külügyminiszterrel le­zajlott találkozón is előtérbe ke­rült. Pozsgay Imre államminisz­­ter délután az Országház delegá­­ciós termében fogadta a norvég törvényhozókat. Egy kérdésre válaszolva Pozsgay Imre megerő­sítette: Magyarország hajlandó elfogadni az Európa Tanács em­beri jogi egyezményét, beleértve azt a kitételt is, amely pluralista politikai berendezkedést ír elő. Munka törvénykönyve, drágulás, A szaktanács elnökségének ülése Mi a különbség a sztrájk és a munkabeszüntetés között. Dr. Bo­­rics Gyula igazságügyi miniszté­riumi államtitkár szerint­­csupán annyi, hogy az előbbi angol szó, következésképp egy magyar tör­vény szövegében kerülendő. Vé­leményét a SZOT elnökségének tagjai közül senki sem osztotta a tegnapi ülésen, amelyen a pilla­­ natnyilag hivatalosan még mun­ kabeszüntetésnek nevezett sztrájkról szóló törvénytervezet és a munka törvénykönyvének ter­vezett módosítása szerepelt a na­pirenden. Kósáné Kovács Magda SZOT- titkár, az elnökség állásfoglalásá­nak előterjesztője és szinte min­den hozzászóló szerint a sztrájk munkabeszüntetéssel jár ugyan, de nem sztrájk a maszek ven­déglősök vagy az egyetemisták munkabeszüntetése, legfeljebb bojkott. A szakszervezeti mozga­lom története során Magyaror­ Magyar Nemzet szágon is világossé vál ennek az angol szónak a jelentése: kollek­tív munkavállalói jog a munka beszüntetésé­re, ha­ a bérből és fi­zetésből élők más módon nem tudnak érvényt szerezni érde­keiknek. Élénk vita bontakozott ki az ülésen a sztrájkjog gyakorlása körül is. Kezdeményezhet-e a munkáskollektíva sztrájkot a szakszervezet egyetértése nélkül? A hozzászólók egy része szerint indokolt ezt lehetővé tenni, hi­szen számítani kell olyan üzemek­re és vállalatokra, ahol a szer­vezett­­munkavállalók kisebbség-­­­ben vannak. Dr. Borics Gyula vi­szont határozott mátt kijelentette: ha a szakszervezet nem ért egyet a do­fsofók sztrájkkezdeményezé­­séval, akkor a bíróság a sztráj­kot jogtalannak fogja minősíteni, annak minden következményével együtt.­­Különben is — folytatta —, ha nem a szakszervezet a szervező, kivel áll­ szemben a bí­róság a sztrájkra vonatkozó dön­tés meghozatalakor? További sarkalatos pontja volt a vitának,­­­­­ogy túlterjedhet-e egy-egy sztrájk törvényesen egyetlen vállalat keretein. Pasz­ternák­ LászlóA vasasszakszerve­zet főtitkára rámutatott, hogy nem kevés vállalatnál — például a villamosenergia-termelésben vagy a kohászatban — a technoló­gia még ötperces figyelmeztető sztrájkot sem enged meg. Sztráj­­kolhatnak-e helyettük, az ő jogos követelésük alátámasztására, szo­lidaritásból más, ugyanahhoz az ágazathoz tartozó vállalatok dol­gozói? E­gyál­talán: miért nem is­meri el a tervezett törvény jo­gosnak a szolidaritási sztrájkot? Mások amiatt aggódtak, hogy ol­vasatuk szerint a törvényterve­­zetet a munkavállalói érdekérvé­nyesítés­e végső eszközét egyál­talában nem engedi kiterjeszteni egy'­'egész­ ágazatra', uram-bocsá, etcár^a^' egész: 'országra, amennyi­ ISÉr tä^jerinyi t^hka!i&ll&ló ér-. dekelné^seiVtoérol van ‘szó. Pél­dául — ez meisz aktuális — a reál­bérek súlyos csökkenése eseté­ben. — A szolidaritási sztrájkot tilt­ja a törvény — szögezte le Hal­mos Csaba államtitkár, az ABMH elnöke. — Enélkül­ is igen nagy bátorság volt a kormány részéről a jelenlegi helyzetből e törvény­­tervezettel előállni, hiszen a sztrájkjog rriéjje a fejlett nyugat­­európai·’’ országokban sincs tör­vényben* szabályozva, csak kollek­tív· szerződésekben. Az viszont semmiképp sem olvasható ki a törvénytervezetből, hogy tiltaná az iparági Sztrájkot. A SZOT-elnökség­ tagjait mégis aggasztja, hogy például nem tud­ni, ki adhat ki ágazati vagy or­szágos­ sztrájkra szóló felhívást, és hogyan hozható meg az erről szóló döntés. Erre, és sok egyéb, a törvénytervezetben nem szabá­lyozott kérdésre választ ad majd az a sztrájkszabályzat, amelyet éppen Halmos Csaba javaslatára a szakszervezetek­­készítenek el — ezt Nagy Sándor, az ülést ve­zető SZOT-főtitkár mondta. Azt ugyanis belátták az elnökségi ta­gok, hogy egy túlságosan részle­tező törvény nem szolgálná a szakszervezeti mozgalom érdekeit. A munka, törvénykönyvének módosítását az idén törvény­be lé­pett társasági törvény teszi szük­ségessé. A tegnap, a SZOT elnök­sége elé terjesztett változat im­már sokszoros egyeztetések ered­ménye, tartalmazza a szakszer­vezetek kívánságait, vagyis széle­sebb körre terjeszti ki a kollektív szerződések kötésének követelmé­nyét. A tervezettel egyetértett az elnökség, annál könnyebben, mert­­ a módosított Munka Törvény­­könyve sem lesz hosszú életű. Halmos Csaba közölte, hogy dol­goznak már a Munka Törvény­­könyve új, a megváltozott körül­ményekhez igazodó változatán. • (é. i.) * (MTI) A testület végül ismétel­ten kialakította álláspontját a ter­vezett­­fogyasztói árintézkedések­kel kapcsolatban; úgy ítéli meg, hogy a bejelentett központi árin­tézkedések rendkívül súlyosan érintik a lakosságot, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegeket. A szakszervezeti mozgalom fi­gyelmének középpontjában a reálbérek, a reáljövedelem ala­kulása áll. A sorozatos áremelé­sek által, kiváltott társadalmi fe­szültségek megkövetelik, hogy az állami szervek az elkövetkezendő hónapokban konkrét lépéseket te­gyenek a bér- és szociálpolitikai reform kidolgozására és mielőbbi megvalósítására. Erre azért van szükség, mert miközben az árak egyre inkább a piaci törvények szerint alakulnak, addig a bérek és a jövedelmek nem, vagy egyre kevésbé szolgálnak a munkaerő megfelelő színvonalú újraterme­lésének fedezetéül. Ezért a szak­­szervezetek azt igénylik, hogy a kormány a továbbiakban a tá­­­­mogatások leépítése következté­ben felszabaduló­­ eszközöket ne csupán a­­költségvetési hiány csökkentésére, hanem az áterhe­­lések érdemi kompenzálására, va­lamint a bér- és szociálpolitikai reform meggyorsítására használja fel. A szakszervezetek álláspontja szerint a munkáltatóknak és a népgazdaság irányítóinak kell megteremteniük a magasabb gaz­dasági teljesítmények és jövedel­­­­mek elérésének feltételeit. Az áremelkedések társadalmi­­ ellenőrzése érdekében a SZOT­­ továbbfejleszti információs rend­szerét és lépéseket tesz a meg-­­­élhetési költségindex­ számítási­nak megszervezésére.­ Amennyi-­­­ben a vállalati-intézményi bérfej­lesztések nagysága, az elhatárol­­­zott kompenzáció mértéke és a­­ tényleges fogyasztási­ áremelke­dések együttes alakulása nem­­ biztosítja a megállapodásban rög-­­ zített reálbér- és reáljövedelem­­szintet, akkor a SZOT elnöksége újabb tárgyalásokat kezdeményez a kormánnyal, illetve az Orszá­gos Érdekegyeztető Tanáccsal. Az elnökség jogosnak ítéli a dolgozók széles körű­ felháboro­dását a tervezett jelentős áremel- ■ kedések hírére. Ugyanakkor fel­hívja a figyelmet arra, hogy sen­kinek sem áll érdekében olyan tiltakozási hullám, mely tömeges munkabeszünetésekbe­ torkollik és­­ veszélyezteti­­az ország gazdasági,­­ politikai stabilitását. Az Országgyűlés jogi bizottsága javasolja a kormánnyal szembeni bizalmatlanság ügyrendi szabályozását Az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezetek újabb megvi­tatásával, a legutóbbi ülés óta ér­kezett indítványok áttekintésével kezdte volna pénteki ülését ,az Országgyűlés jogi bizottsága, ám a tagok végül egyik társuk javas­latával értettek egyet, s folytat­ták az ügyrend legutóbb félbe­szakadt vitáját. Mint lassan min­den alkalommal,­­ezúttal is el­­mondható: felemás helyzetben vannak a képviselők, úgy dönte­nek valamiről, hogy tudják, amit alkotnak, az ideiglenes­, s ezért kompromisszumokkal teli. Jelen esetben azért, mert az ügyrend tényleg alapos reformja egy sor alkotmányos kérdést érint és al­kotmányos változást feltételez. Az új alkotmány megszületéséig szá­­n­tás lényeges ügyben felemás megoldást tartalmaz — ha elfo­gadják — az ügyrendi tervezet is. A képviselők paragrafusról pa­ragrafusra haladva szedték ízek­re ötórás vitában­­a házszabályt, példaszerű­­ alapossággal, csupán azzal a már említett szépséghibá­val, hogy eleve beletörődtek­­a valóban korszerű ügyrend meg­alkotásának az alkotmány elfoga­dása utánra halasztásába. Ez alól egy fontos kérdésben tettek kivételt: egyhangúan azt javasolták az ügyrendi bizottság­nak, kerüljenek belel a módosított ügyrendbe a kormánnyal szem-­­beni bizalmatlanság felvetésének szabályai, s ne ruházzák át ezt a teendőt is az alkotmányra. So­kan vallották azt az álláspon­tot, hogy saját belső ügyeiről — legyen az Országgyűlés elnöké­nek, a bizottságok vezetőinek vagy éppen az országgyűlési iro­da munkatársainak a személye — az Országgyűlés maga dönthes­sen. Javasolták­ az Elnöki Tanács helyettesítő jogkörének még szi­gorúbb korlátozását. Szóba került, hogy az Országgyűlés gyakorolja a munkáltatói jogkört azokkal szemben, akiket ő választ. Felme­rült az is, hogy a képviselők nem mindig kapnak választ javasla­taikra az illetékes minisztertől Vita alakult ki a mentelmi jog szabályozásáról, az összeférhetet­lenség hiányos rendezéséről. Kő­rös Gáspár (Bács-Kiskun) indula­tosan emlékeztetett arra, amikor Sza­bad Demokraták Szövetsége, Menedék Bizottság Nyilatkozat az erdélyi menekültekről (MTI) A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői testülete és a Menedék Bizottság az erdé­lyi menekültek ügyéről, a vissza­­toloncolásokról, illetve a mene­külttáborokról nyilatkozatot adott ki. A két szervezet tagjai többek között szorgalmazzák: Magyaror­szág fogadjon be mindenkit, aki Romániából hozzánk menekül, s a magyar hatóságok ne tegyenek különbséget a menekültek között nemzetiségük, útiokmányuk meg­léte, illetve hiánya, a menekülés módja és gazdasági vagy politikai indoka alapján. A két szervezet szükségesnek tartja, hogy senkit ne szolgáltas­sa­nak ki a román hatóságoknak, sőt, a magyar szervek vizsgálják felül, és mondják fel a kiadatá­sok hivatkozási alapjául szolgáló 1964. évi magyar—román egyez­ményt és az 1986-os határrendé­szeti egyezményeket. Az SZDSZ ügyvivői testülete és a Menedék Bizottság javasolja, hogy Magyar­­ország csatlakozzék a Genfi Me­nekültügyi Konvencióhoz és tegye lehetővé ENSZ Menekültügyi Hi­vatal működését. Amíg erre nem kerül sor, ellenzik a menekült­­táborok felállítását, mert azok — szerintük — nem szolgálnák a menekültek érdekét. Annak a vé­leményüknek is hangot adnak, hogy a Tárcaközi Bizottság és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal munkáját tel­jes nyilvánosság előtt végezze. Eltemették Boldizsár Ivánt Gyászolók sokasága , kísérte utolsó útjára pénteken a Farkas­réti temetőben a 76 éves korában elhunyt Boldizsár Iván Állami Díjas írót, újságírót, országgyű­lési képviselőt, az Országos Bé­ketanács elnökhelyettesét. A ra­vatalnál a barátok, pályatársak, tisztelők­­mellett lerótták ,kegye­letük et "áz .""Országgyűlés, a Mű­velődési Minisztérium, a Magyar Írók­ Szövets­ége és az Országos Béketanács képviselői. A ravatalnál Köpeczi Béla akadémikus emlékezett Boldizsár Ivánra. Felidézte a folyvást ma­gas hőfokon élő, a koráról, kör­nyezetéről mindent tudni kívánó tollforgatót, aki — mint a kul­túra diplomatája — fáradhatat­lanul közvetített a különböző nemzeti kultúrák között. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke Boldizsár Iván békemozgalmi munkássá­gáról szólt a ravatalnál, majd­­ a pályatársak, az írószövetség ne­vében Hubay Miklós emléke­zett mélyről fakadó, igaz lélek­kel teli szép beszédben. Szólt Boldizsár Iván kezdemé­nyező szelleméről, konfliktus­­érzékenységéről és a konfliktu­sok közepette egyensúlyteremtő képességéről. Személyes találko­zásokra­­is emlékezett a ravatal­ban Hubay Mik­ós, többek közt a a két esztendővel ezelőttire, mi­kor Boldizsár Iván csendben tá­vozott az írószövetségi közgyű­­lésről, ám egy évvel később egye­dül emelt szót a parlamentben az írók életfeltételeinek rosszab­bodása ellen. A búcsúztatók után végső nyughelyére kisérték Boldizsár Ivánt, r­e­J.Udvii.......... " Dér lepte el a farkasréti fákat, fehér gyászt öltött a "természet. De nem tél hidege szorította ösz­­sze a szíveket: a fájdalomé. Mennyien: barátok, tanítványok, kollégák. Üres maradt egy szék az Országgyűlésben, szerkesztői asztala elárvult, bizottságokban, nemzetközi tanácskozásokon a helye... Ugyan, mindez potom­­ság. Az életünk egy darabja hiányzik. Az emlékei, amelyekről oly szívesen és színesen mesélt A szoba, mert azt is tudta, hogy a szó, ha jó, gyógyítani is tud. A bírálata, amely hiteles volt és sze­retetten. A dicsérete, amikor megcsörrent a telefon, jót írtál ma, vagy amikor üzent valakivel: régen olvastalak, mi baj? A fi­gyelme, az érdeklődése, a kedves dörmögése. Sírig hű barát vol­t. Másfél nap­pal a halála ellőtt megírta kará­csonyi, újévi üdvözleteit, egy-két szót, mondatot mindhez hozzáfű­zött, személyes üzenetként, saját kezével. Sírig? Síron túl is hű. S az marad, amíg élünk mi, soha el nem hagyott, hátrahagyottjai. .. -J. ter . ------A NAP , Levelek Lapja E rovat gazdája bocsánatot kér az írásban hozzá fordulók­hoz: e pillanatban éppen 437 olvasójának adós a válasz­­szal, és a törlesztéshez csak­ február közepén foghat hozzá, és mert a beérkező levelek száma gyakran a nap a harmincat, negyvenet is eléri. — addigra a restanciája jóval meghalad­hatja az ezret. Türelmet és megértést azonban nem merő udvariasságból kér; a levelek zöme oly gazdag tényekben, gondolatokban, észrevételekben, hogy megérdemelné a (legalábbis kivonatos) közlést. Napilapjaink terjedelme azonban minden szerkesztőt szűkkeblűségre kényszerít­ a Magyar Nemzet, noha évek óta rendszeresen közvetít olva­sók és olvasók között, és a T. Szerki című állandó rovata nemcsak igen népszerű, de gyakran figyelemreméltó tudó­sításként is hat a közgondolkodás és közhangulat állapotá­ról, politikusoknak, döntéshozóknak is jelzi, mi foglalkoztat­ja az embereket, miilyen áramlatok, megközelítések, inge­rültségek és néha örömök, gyakrabban problémák jellem­zik a mát — a levelek csupán kicsiny töredékét hozhatja nyilvánosságra. Lehet, hogy hagy sikert arattna az Olvasók Lapja. Egy újság, amelynek csak a szerkesztői lennének hivatásosak — a közreadott írások zömét az olvasók írnák. Ami gyak­ran nagyobb szakavatottságot szavatol, mint az újságíró tolla, hiszen T. Szerk.­ című állandó rovatunkban országos tekintélyű szakemberek is megszólalnak, egyetemi tanárok, tudományos kutatók, a mindig sietségre kényszerülő faír­­lapí­rónál elmélyültebb gondolkodók, a maguk szakterüle­tén (vagy hobbiterületén) kiválóan képzett emberek ... Ha én lapkiadó lennék, megkísérelném a Levelek Lapjá­nak (avagy az Olvasók Lapjának) közrebocsátását, talán a vélemények sokféleségének a mai sajtónknál is szélesebb palettáját nyújtaná, és így több támpontot és töprengeni valót adna a döntéshozóknak is. DIURNUS 3 egyes javaslatokat azzal odáznak el, hogy alkotmányt kellene mó­dosítani, akkor eszébe juthat min­denkinek. 1949 óta a kormány, ha érdeke úgy kívánta, minden gond­­nélkül indítványozta az alaptörvény módosítását. Bödöné Rózsa Erlit (Csongrádi az Ország­­gyűlés.. hivatali szervezetének az új szellemhez való hozzáigazítását vetette fel. Király Zoltán­­Csongrádi úgy fogalmazott: amikor egy képviselői in­dítványt egyszerűen ki sem osz­tanak a tagok között, s az iroda vezetőjét nem az Országgyűlés nevezi ki, akkor felmerül, vajon a parlament vagy a pártközpont szolgálatára van-e az iroda. Ste­­dinger István, a parlament elnöke védelmébe véve az iroda munká­ját, elismerte, hogy szükség van a képviselői munka segítéséhez . Változásokra, például, hogy a me­gyei képviselőcsoportok mellett egy-két ügyintéző dolgozzon. Fi­ló Pál (Budapest) többek között szó­vá tette, miért nincs jelen az Országgyűlés által küldött ügy­rendi bizottság elnöke, Korom Mihály, aki pontosan válaszolhat­na minden véleményre. Molnár Ferenc (Szolnok) javaslatára a bizottság a név szerinti szavazás­nál a javasolt ötven képviselő helyett a mai létszám — harminc honatya — fenntartását indítvá­nyozta. Támogatták Viola Károly (Pest) ötletét, hogy az állandó bi­zottságok néhány fős független szakértői csoportot hozhatnak létre, vállát állandó jelleggel is. Délután három óra fele járt az idő, következett volna a két sza­badságjogot tartalmazó tervezet vitája, é­m Bölcsey György, a bi­zottság titkára szomorú, de nem váratlan tényt konstatálhatott: a bizottság tíz főre olvadt, s így határozatképtelenné vált. Annyit hozzátett mindehhez, hogy ezért elsősorban a mai áldatlan helyzet, a kilószám vitára bocsátott anyagmennyiség a felelős, s a két tervezetre érkezett javaslatok zö­mét a múltkori ülésen a bizottság megtárgyalta. Azzal engedte út­nak képviselőtársait, hogy aki ja­vaslatát fenntartja, tárja azt a ház elé jövő heti ülésen. (Javorniczky)

Next