Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

14 A Magyar Nemzet vitafóruma Megújulásra vár a Vár... Amilyen örömmel töltheti el az embert a féltő aggódás, amely a budai Vár és közvetlen környezetét övezi, olyannyira sajnálatos, hogy megnyugtató döntés sem született további sorsát illetőleg. Igaz, az érvényben lévő legfelső szintű határozatok biztosítékot jelentenek egyes elhamarkodott, oda nem illő megoldások elfogadása ellen, ám a viták akár a Nemzeti Színház odaépítése, akár a tervezett emlékmű kapcsán tovább folytatódnak. Az alábbiakban néhány véleményt adunk közre, olyanokat, amelyek részben az újonnan megalakuló várgondnokság nemrégiben az I. kerületi tanácsülés napirendjén szereplő kérdésével, részben pedig a Várat érintő egyéb problémákról adnak hírt. Hozzátesszük, hogy a Nemzeti Színház elhelyezésével lapunk külön is szándékozik foglalkozni, így a csak ezzel kapcsolatban érkezettmegnyilvánulásoknak később szeretnénk helyet adni A várgondnokság és a garanciák A Vár , amelyet az I. kerület zár magába, a Világörökség része. Jelentősége tehát messze túlnyúlik a területi illetékesség határain. Ebből számtalan konfliktus veszélyét érzik ki sokan, ha gondozásának hovatartozása kerül szóba. Nézzük meg egy nagy rendszer példáján, vajon így van-e. Az ENSZ kulturális szervezete, amely a Világörökség jegyzékét összeállítja, messzemenően tiszteletben tartja az állami, nemzeti szuverenitást. Mégsem érzi úgy, hogy ezzel felelőssége csökkenne az általa jegyzett kulturális-történelmi értékek megőrzése és az ezzel kapcsolatos anyagi javak előteremtése terén. Enek a konstrukciónak a segítségével az értékek gondozása, megőrzése a helyileg illetékesek feladata, marad ugyan, de az UNESCO — védnöki szerepkörében — az illető ország teherbíró képességét meghaladó ráfordítások finanszírozásához segítséget nyújt. Elsősorban nem közvetlenül, hanem tekintélye és befolyása latba vetésével. Vagyis megpróbál hidat verni a felelősség és a lehetőségeik közé, amelyeket olykor igen széles szakadék választ el. A konstrukció nemzetközileg bevált. Szerintem ezt a rendszert adaptálni kell és lehet is országon belül, amely azonban — ellentétben a világ gazdaságával — egy nemzetgazdasági egységet képez. Vagyis elvileg képes a közteherviselésre.Tudatosan nem a fővárosról beszélek. Ha ugyanis azoknak az érveivel kívánnék vitába szállni, akik azért voksolnak a főváros által alapított vállalatra, mert jelentőségéhez ezt a szintet érzük illőnek, azt mondanám: vagy az országgyűlés különbizottsága, vagy az I. kerület. Mert vagy a felelősség szintjét vagy a területi illetékességet fogadom el rendezőelvnek. Közte semmit sem elégít ki egy fővárosi tanácsi megoldás. A Várral kapcsolatos és az I. kerület teherbíró képességét meghaladó ráfordítási szükségletnek kielégítéséért minden magyar állampolgár és szervezet felelősséget kell, hogy érezzen. Ez teljesen független attól, hogy ki a várgondnokság közvetlen felügyeleti szerve, alapítója. Ha tehát a felelősség ilyen „diffúz", a végrehajtásnak pedig a minél hatékonyabb működés érdekében a lehető legkoncentráltabbnak célszerű lennie, mi az akadálya annak, hogy a legkisebb, a hozzá legközelebb eső, a leginformáltabb, éppen ezért az adott kérdésre a lehető leginkább fókuszált figyelmet fordítaná képes közösségi egység, a kerületi tanács illetékessége érvényesüljön? A nagyobb közösség, az ország felelőssége pedig kétoldalú jogokból áll a kötelezettségek mellett, így egész a dolog. A főkötelezettség: a Várnak, illetve az I. kerületnek a teherbíró képességét meghaladó finanszírozási források előteremtése. Azt senki sem kívánhatja, hogy az I. kerület többi — Váron kívüli — részére többletterhek háruljanak bármely más kerülethez viszonyítva egy alapvetően közösségi cél biztosítása érdekében. Ennek viszont a másik oldala — ha elég korrektek vagyunk —, hogy indokolatlan előnyszerzés lenne, ha olyan dolgot, amelynek eltartását (éppen a helyi források híján) a nagyközösségre áthárítjuk, lefölöznénk. Vagyis, ha a közösség terheit az összes, ezzel szemben álló bevétellel nem csökkentenénk, így jutunk el a nagyközösségnek ahhoz a jogához, hogy garanciákat kapjon, csak a képződő alapokból nem finanszírozható többleteket illetően fordulunk hozzá, legalábbis ezen a címen. Ezért kell kimondani, hogy minden bevitel, amely a Várban keletkezik, a Várra és a vele szerves kapcsolatban lévő létépítményyekre, területekre fordítódjék. Más kérdés, hogy elképzelhetők további más garanciák is. Például elképzelhető, hogy egykét évente, külön napirendi pontként kerüljön a fővárosi tanács, két-öt évenként a kormány, öt-tíz évenként pedig az Országgyűlés programjára a helyzetértékelés és beszámolás. Ez pedig, meggyőződésem szerint, mindkét fél mind a kisebb, mind pedig a nagyobb közösség, az ország érdeke. Felhatalmazásom van arra, hogy a Hazafias Népfront I. kerületi bizottsága nevében fejtsem ki azt az álláspontot, hogy támogatjuk a kerületi alapítású vállalatra vonatkozó variációt, mert nem kívánjuk megfosztani a csak itt és most adódó nagy lehetőségtől a kerületi tanácsot, amely ezzel a kerület műszaki felügyeletének egységesítésére kínálkozik. Mivel azonban a mozgalom egy és oszthatatlan — a népfrontról van szó — kerületi szervezetének a Vár érdekeit az általános kerületi érdektől elvonatkoztatva is képviselnie kell! Teljes körű ga-ranciákat kér — a kerülettől és a fővárostól is, bármely variációban — arra, hogy az országos felelősségtudat érvényesül. Ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy a fővárosi tanács — közvetlenül vagy a kormányon keresztül — juttassa el azt az igényét az országgyűlés elnökéhez, hogy időközönként tűzze napirendre a Világörökség magyar vonatkozású kincseinek, így a Várnak a helyzetéről szóló beszámolót. Ezt tartjuk csak elégséges garanciának! Dessewffy Sándor a Hazafias Népfront I. ker. Bizottsága Miniszterelnökség a Sándor palotában A Várról folyó vitái kapcsán egyik levélírójuk (azóta mások is — Szenk.) azt javasolta, hogy a rövidesen újjáépülő Sándor- palota legyen a Minisztertanács elnökségének rezidenciája. Indokolja ezt a párt- és kormányfunkciók szétválasztásával is. Elfeledkezik azonban arról, hogy a jelenlegi elhelyezést nemcsak a „Fehér ház" különleges közelsége indokolja. A Minisztertanács jelenlegi helyén a „Fehér háznál" jóval közelebb van ahhoz az államhatalmi szervhez, amelynek államjogilag felelős, az Országgyűléshez, mert hogy mindkét szerv a parlament épületében található. Az Országházban való elhelyezést indokolja az is, hogy a legtöbb minisztérium az V. kerületben van, ezenkívül számos, minisztériumi rangú, országos hatáskörű szerv is itt kapott helyet. A Horthy-korszakban a Várban volt az államfő hivatala, a belügyi, a honvédelmi, a pénzügyminisztérium, stb. Ezeknek az intézményeknek az egykori épületei azóta vagy romosak, vagy tudományos-kulturális célokat szolgálnak. Nyilván értelmetlen dolog volna kitelepíteni őket és helyükre újra minisztériumokat telepíteni. Éppen úgy, mint ahogyan értelmetlen dolog volna a Minisztertanács elnökségét eltávolítani az Országgyűléstől és a tárcák túlnyomó többségétől. Laurenszky Ernő tanár Veszély — a föld alatt ” címmel közöltek levél-összeállítást nemrégiben. A levelek íróinak a Várhegy felépítményeivel kapcsolatos aggodalmairól tanúskodnak. Engedtessék meg nekem, hogy egy sokkal súlyosabb veszélyre hívjam fel a nyilvánosság figyelmét: a Várhegy statikai állékonysága kelt bennem aggodalmat. Ehhez néhány szóval le kell írnom előbb a Várhegy szerkezetét. A Várhegy platója egy 20 11iméter vastag pleisztocén kori forrásvízi mészkőalap, amely alatt sárga homokos agyag települt. A mészkőlap alatti, jól fejthető agyagba vájta az ősember a Várhegy hatalmas barlangrendszerét, amelyet a mészkőlap fed le. A Vár középkori beépítése során e mészkőlapba vésték a vári épületek pincéit, és a kitermelt követ felhasználták az építkezésekhez. A bevésett pincékkel természetesen meggyöngítették a mészkalemezt. Mintegy másfelekét évtizede a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál dolgoztam statikus osztályvezetőként. Ott tevékenykedett Erényi Iván, aki akkoriban a Tárnok utcai iskola teherhordó szerkezeteit tervezte. A talajmechanikai szakvélemény felhívta a figyelmünket a kőlemez rossz állapotára és a barlangrendszerre. Ezért a nagyközönség elől elzárt barlangrendszer érintett szakaszát hivatalból átvizsgáltuk. Végigjárva e szakaszt, megállapítottuk, hogy a platót képző mészkőlap sok helyütt eltört. Az egyes mészkőtáblák egymástól néha tíz-tizenöt centimétert is elmozdultak, úgy hogy a repedéseken keresztül az épületek pincéjébe lehetett látni. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy sok helyen a felszíni és a szennyvizek a barlangrendszerbe folynak. Ismeretes, hogy a víztől az agyag felpuhul és elveszti teherbíró képességét. Az agyag oldalfalakat azonban nem lehet észlelni a barlangrendszerben, mert azokat korábban terméskőbélésfallal burkolták. Ezért néhány helyen feltártuk a bélésfalat, a mögötte lévő agyagtalaj teljesen el volt ázva. E tapasztalatokat kollégám úgy értékelte, hogy a kőlap az iskola pilléreinek helyi nyomását nem tudja majd elviselni és ezért teherelosztó vasbetonrácsalapozást tervezett. A kőlap alatt tapasztaltakat pedig egy rövid tanulmányban feldolgozva megírta a fővárosi tanácsnak. Azóta — ismereteim szerint— semmi sem történt. A helyzet Csáky rosszabbodhatott. Fennáll a veszélye annak, hogy a kőalap alatti felpuhult agyagtalaj egy idő múltán összeronkad, és az egész várhegyi plató egy-két méternyit „lezökken", valószínűleg nem egyenletesen. Elképzelhető, mi történik ebben az esetben a világörökség részét képező vári felszíni beépítéssel. Véleményem szerint elengedhetetlen egy gondos szakértői vizsgálat a jelenlegi állapot felmérésére és a nélkülözhetetlen teendők meghatározására. Ennek alapján lehetne és kell a szükséges megerősítéseket elvégezni. Tegyünk meg mindent a Várhegy megmentésére. Dr. Dulacska Endre a műszaki tudomány doktora Meggondoltan, fokozatosan A várnegyed — legenda, jelkép, történelem, látványosság, üzleti lehetőség. Még a romok is beleillettek; a Dísz téri épület, a volt Honvédelmi Minisztérium jelenlegi állapotában mond annyit, amennyit a keletről is látható nyugat-berlini Reichstag épülete. Ennek ellenére ez a rom is el kell, hogy tűnjék. Egyetértek. Amitől félek, a hirtelen döntés, az erőszakos beavatkozás. Sem nekünk, sem a vári turistáknak nem jó, ha a vár veszít varázsából. A szállodaként való felhasználás nemcsak a várnegyed forgalmát, nyüzsgését fokozná károsan, olyanynyira, hogy a vár veszítenie történelmi levegőjéből, de a szálloda lakója sem érezné jól magát a „vári látványoságok” egyikeként. A ma utazója — ha megszáll — inkább a csendet, kényelmet, a sportolási lehetőségeket keresi. A Nemzeti Színház ideépítésétől is sokan idegenkednek. Ha bármelyik funkcióval szemben ennyi az ellenérv, óvatosan kell dönteni. Lassan kell „belakni" a volt HM-épületet, egy viszonylag igénytelen állagmegóvás után fokozatosan adni át a közönségnek. Előbb csak az alsó szintet kellene helyrehozni, helyet teremtve egy kis kávézónak, kisebb kiállítási teremnek, otthonos versmondó-pódiumnak Ahogy az emberek megkedvelik, igénylik és élvezik, sor kerülhet a felső szintek újjáépítésére is — pénztárcánkhoz, átgondolt — nem elhalasztott, de nem is elsietett — döntéseinkhez igazodva. Szesztainé Szentiványi Edit Magyar Nemzet TOLDI (8) Miklós búcsút vett Bencétől és „indult a szokatlan útra. Magát jobban-jobban a nádasba fúrta". Amint méné, mendegélő réti farkas fészkébe lépett, s „Benne két kis kölyke rítt”. Hirtelen megzörrent a nádas és az anyafarkas érkezett szörnyű ordítással vissza. „Rohan a fiúnak, birkóznak egymással”, de Miklós bírja a küzdelmet. Azonban „jő a nagyja. Ordít a hímfarkas, s hátul megtámadja". Miklós megszorítja a nőstény torkát, mire kiment a farkasból a pára. „Akkor fogja Toldi, jót kanyarít vele, És a kanhoz vágja, mely rohan feléje". Végül agyonveri a farkast, aztán eszébe jut valami. Fölvette a vadakat és nagy sebbel-lábbal a nád erdejében veszélyes útra indult. Folytatás a rejtvény vízszintes 1. és a függőleges 18. számú sorában. VÍZSZINTESEN (kétbetűs: VS). 13. P. S. 15. Móricz Zsigmond műve. 18. Emberséges, emberszerető. 19. Közép-amerikai köztársaság. Fővárosa: Port-au- Prince. 20. Pusztítja. 21. Francia király. 22. Gyurma ablaküvegek rögzítésére. 23. Pecázóeszköz. 24. Levesek készítésére, mártások ízesítésére való konyhai készítmény (...kocka). 25. Idegen csillag. 26. ... összefüggés a filozófiában. 27. Svéd női név. 28 Párduca nem szül gyáva nyulat. 29. Német eredetű női név. 30. Szalagcsokor. 32. Külföldi óramárka. 33. Egyetemi tanár, akadémikus, a görög—római irodalom tudósa (Károly). 34. Innen nincs tovább. 36. Német angolna. 37. Szovjet nép. 38. Régi pengető hangszer. 39. Fokozatosan elhasználódik. 40. ... bánság, egykori katonai határőrvidék. 42. Latin út. 43. Egykori vármegye. 44. Hordójelző. 45. Kossuth-díjas állatorvos-tanár (József). 46. Női név. 47. Számtani alapművelet. 48. Munkahelyi áskálódás. 49. Neves írónk volt (Péter). 50. Idegen hármas. 51. In, reménybeli, latin szóval. 53. Amikor deresbe csavarodik a természet feje. 54. Zeneszerző, karmester. A Himnusz zenéjének szerzője. 55. Körülhatárol. 56. Maradni kénytelen. 57. Költőnk, a szabadságharc alatt tábori pap (A gólyához, A madár fiaihoz). 59. Fejlődő nehézipari központ a Szörényi-Érchegységben. 60. Federico García ... spanyol költő, drámaíró. 61. Népi dalokat éneklő. 63. Egyetemünk névbetűi. 64. Egy Duna menti község lakója. 65. Becézett férfinév. 66. A forgódobtáros revolver amerikai feltalálója (Samuel). 67. Oli betűi. 68. Párizsi utca. 69. A föld latin neve. 70. Hasznos kis madár. 71. Lábon járó. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: UA, ÉA, KN, OZ). 1. Népgazdasági előirányzat az 1947. augusztus 1-jei időre. 2. Hosszanti földmélyedés. . 3. Pezsgőgyártásáról neves olasz városka. 4. Kikötő egynemű betűi. 5. A francia kommunista párt egyik alapítója (Maurice). 6. Talicska. 7. Egyiptomi főisten. 8. Működik a fog. 9. Vízmedencékben tenyésző dísznövény. 10. Gyermekjáték. 9. Bántalmazza. 12. Egy szerb városból való. Mint például Nagy Konstantin császár is. 13. Rio du la ... (folyó). 14. Hitvány és silány valami. 17. Egészségtelen szívnivaló. 19. Hullámfodrok. 22. Község a Vértes hegységben. 23. Régi pénzérme. 24. Nagyon érdekes. 27. Háromszoros olimpiai aranyérmes kardvívónk. 28. Szolgálatra beosztott katona. 29. Kútjelző. 31. Dunántúli folyócska, névelővel. 32. Az egyik végére van a kutya, a másikon mi. 33. Idegen erkölcs. 34. Érmére vert dombormű. 35. Csuk és ... (Gajdar regénye). 38. Gárdonyi cigányalakja. 39. Távol-keleti félsziget, két állammal. 41. Német ötlet. 43. Hálót készít a pók. 44. Elesni. 45. Udvarias francia köszönet. 48. Női név. 49. Vetélkedés. 50. Halála az okoskodás. 52. Földrajzban az Északi-, vagy a Déli-sark. 55. Mértani test. 56. Rock and ... (tánc). 58. Becézett férfinév. 59. Holland nevekben gyakran előforduló szó. 60. Az osztrák acélipar fellegvára. 61. Rossz minőségű borszőlő. 62. Becézett férfinév. 64. Élesít. 65. Becézett női név. 66. Ciprusi és osztrák gépkocsik jelzése. 70. G. T. 71. G. J. Valló Emil★ Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 16. számú sor megfejtése. Határidő: március 18. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest 8. pf. 276.Február 25-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: És hogy öccsét bíró hírivel megrontsa. El kell fogni nyomba, az kemény parancsa. Tíz-tíz lottószelvényt és a Rejtvényfejtő Mini SZÓTÁR három kötetét nyerték: Budapestiek: Ats Antal, 1126; Barta Rózsa, 1132; Hómor József, 1096; Kiss Borbála, 1126; Kovács Attila, 1011; Sztrecska Judit, 1023; Szűcs Béláné, 1219; Várhelyi Ilona, 1093; WeRgely Sándor, 1093; Viga Péter, 1183. Vidékiek: Andó Gertrud. Salgótarján; Bálint Gyuláné, Gyál; Kiss Sándor, Szob,llj; Legendi Sándor, pénztéri; Miklovics Józsefné, Izsák; Németh Vilmosné, Cakóháza; Pintér Tamás, Tiszaszentimre; Polák Ernő, Nagymaros; Rácz Gizella, Győr; Tersánszki Tamás, ózd. A nyereményeket postán küldjük el. KERESZTREJTVÉNY 2 T 3 4 5 6 7 8 9 10 CS 11 12 -3 13 14 15 16 17 18 19 201 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 1 69 70 71 ζ Ko NYÁ Szombat, 1989. március 11. A fehér gallér csodát tesz örök jó tanács huszonöt éven felüli nőknek: ha reggel fölébredsz és úgy érzed, rossz napod van, vegyél fel világos ruhát, pulóvert vagy legalább fehér gallért, blúzt. A fehér fiatalít, eltereli a figyelmet a ráncokról, a szem alatti karikákról, üdévé tesz — és még sorolhatjuk tovább jótékony hatását. A fehér gallér persze nagyon sokféle lehet. A bubigallér iskoláslány külsőt kölcsönöz, ezért szokták a gimnáziumokban ünnepi öltözékként ajánlani a sima fehér blúzt. A szorosan záródó nyakú, apró gombos blúzok diszkrét megjelenést biztosítanak viselőjüknek — rossz nyelvek szerint válóperes tárgyalásra, vagy titkárnőnek jelentkezéskor, viselik a nők — főként, ha az új főnök felesége féltékeny. A legtöbben viszont éppen azon fáradoznak, hogy külsejük minél egyénibb legyen, s ennek érdekében olykor az eleganciáról is lemondanak. Pedig lehet nagyon eredetien öltözni, és elegánsnak maradni még akkor is, ha a blúzainkat — vagy azok gallérját — alakítjuk át. Ha a fehér, vagy bármilyen pasztellszínű — mondjuk orgonalila, halványsárga, ekrü, bézsi— blúz gallérját lefejtjük, s helyére magas, álló, plisszírozott fodrot varrunk — alkalmi öltözet lesz a blúz. Vigyázat: ez csak a hosszú nyakú nőknek előnyös, és a megfelelő hajviselet hozzá a rövid, vagy konytba felfűzött haj. Ruhaátalakítási ötlet is lehet a fehér rátét: a rajzunkon látható modellen a rátét alul háromszögben végződik, hat fehér, bevont gomb díszíti, illetve ezekkel gombolható rá a blúzra, ruhára. Mintás jersey, pamut vagy selyem blúzt, ruhát felfrissíthetünk a majdnem derékig érő, széles, kihajtott gallérral, amely egy zakó hajtókájára emlékeztet. A gallér alatt fehér betét tartja össze a kivágást. A gallér szélét bevonhatjuk selyem szegőszalaggal, a mintás holmi bármely színét választva hozzá, s a szalag masnira kötve fogja össze a széles gallért. Érdekes ötlet a garbópulóverhez hasonlító, magas nyakú blúzmegoldás. A blúz eredeti anyagához hasonló minőségű anyagból varrjuk, és pánttal fogjuk össze. A pántot lehet hímzéssel, strasszokkal, gyöngyökkel díszíteni — ha ezt az utóbbi megoldást választjuk, ugyanilyen gyöngyökből való fülbevalót és karkötőt vegyünk fel hozzá. Valamikor a kislányok bársonyruháját díszítették többsoros fehér csipkegallérral, fekete bársonyszalag megkötővel. Mostanában nemcsak ünnepi alkalomra, hanem napközben is szívesen hordanak a kevésbé kicsi lányok is fodros csipkegallér zuhatagot. Ez nagyon szép, ha módjával bánunk a csipkével. Ha ugyanis túl széles, szinte az egész vállat beteríti a gallér, akkor viselője legalább húsz centivel alacsonyabbnak látszik, s ez a magyar nők többségének nem tesz jót. A túl nagy gallér egyébként is vállkendőre emlékeztet, s ez sem mindenkinek előnyös. ( —rácz )