Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

Péntek, 1989. március 3. Nyugat-Európa napirenden tartja a romániai jogsértéseket Sajtóértekezlet a Parlamentben Négynapos hivatalos programjuk befejezéseként, az Európa Parlament hazánkba látogató delegációja sajtóértekezleten számolt be budapesti megbeszéléseikről. A küldöttség vezetője Paul Staes bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a kedvező magyarországi fejlődés a nyugateurópaikat különféle nyilatkozatokra és javaslatokra ösztönzi, mintha „mi lennénk a demokrácia bajnokai, amik nem vagyünk". „A demokráciát nem lehet tanítani" — hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ugyanakkor Nyugat-Európa számos hasznos tapasztalattal szolgálhat Magyarország és a többi kelet-európai állam számára. Staes, mint a belga zöldek képviselője, végül azt is megjegyezte, hogy igen meggyőző lenne, ha a magyar kormány támogatná a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos népszavazást. Reyes de Ryke, a küldöttség egyik tagja bevezető nyilatkoza-tában úgy vélekedett, hogy a demokrácia lényege, a szabad véle- - ménynyilvánítás, a sajtószabadság. Hors Seefeld képviselő ugyancsak a sajtóról szólt. Mint elmondta, rendkívül meglepte, hogy a magyar hírközlés mekkora figyelmet szentelt személy szerint Habsburg Ottónak, sokkal többet, mint amennyit a delegáció egésze vagy a kétoldalú kapcsolatok kaptak. Paul Staes a sajtóértekezlet végén külön hangsúlyozta, hogy nem a magyar sajtónak szólt a megjegyzés, hanem képviselőtársuknak. Staes sajnálatosnak nevezte, hogy Habsburg Ottó több hivatalos programon — így a sajtóértekezleten — nem solt jelen, hanem helyette saját programot szervezett. Még ugyanegyik kérdésre válaszolva Szűrösként Seefeld képviselő elmondta, hogy szerinte hazánk úttörő szerepet vállalhat a többi KGST- állam között a Nyugattal való kapcsolatépítésben és valóban betölthet hídszerepet. Kérdésekre válaszolva a delegációtagok rendre óvatosan nyilatkoztak a magyar belpolitikai eseményekről, kedvezően értékelték a folyamatokat, de konkrét kérdésekben nem foglaltak állást, mondván ez a magyarok saját ügye. Több alkalommal is sajnálatosnak nevezték a képviselők, hogy Bukaresttel nem sikerült hivatalos kapcsolatokat kiépíteni. Az erdélyi menekültekről és a romániai emberi jogi kérdésekről azt hangsúlyozták, hogy ez állatlenlélét. Áprilisban a tervek szebourgban, és a kérdésben végzett felmérések eredményeit — amelyek még előzetes ismereteiknél is szomorúbb képet adtak a romániai állapotokból —, hamarosan nyilvánosságra hozzák. A Budapesttel való kapcsolatfelvétel legfőbb indítéaiként három dolgot nevezték meg: a biztonság, béke, jószomszédság erősítését, a béke, jószomszédság erősítését, a Magyarország segítségével a kelet-nyugati kapcsolatok bővítését. A közvetlen jövő feladataiként elsősorban az információáramlást és a közvetlen együttműködés bővítését jelölték meg. Egy kérdés nyomán pedig az is szóba került, hogy ezúttal nem történt kapcsolatfelvétel a delegáció szociáldemokrata tagjai és a Magyar Szociáldemokrata Párt között, de ettől a későbbiekben nem zárkóztak el a képviselők. é (t..) Gazdasági megfontolások a kelet-európai nyitás mögött Morvay László nyilatkozata oly hosszú ideig tartott, amíg felsőbb utasításra nem szerettük a Strausbourgban székelő Európa Parlamentet, és tán emiatt sem sokat törődtünk azzal, mivel is foglalkozik, hogy csak lassacskán jutott el tudatunkig afebruárikölcsönös deregációs vizitek jelentősége. — Arról van valamelyes fogalmunk, mi lesz a strasbourgi parlament szerepe 1992., az integrált nyugat-európai piac létrejötte után. De milyen szerepet játszik most, az előkészítés időszakában? — kérdeztük Morvay László budapesti képviselőt, a külügyi bizottság állandó tagját, aki részt vett az Európai Parlamentbe látogató magyar küldöttségben. — A leendő egységes piac egységes szabványokat k kíván, és ettől még Nyugat-Európában is távol vannak — válaszolja Morvay László, aki foglalkozását tekintve létesítményi főmérnök az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél. Villanykapcsolóból és dugaljból például 18 különböző típus van forgalomban a közösség 12 tagországában. A strasbourgi parlamentben, ahol legalábbis azok a képviselők, akikkel megismerkedtünk, kiváló gazdasági szakemberek, többek között szabványegységesítési tárgyalások folynak. E szabványok ismerete és hazai alkalmazása nekünk is eminens érdekünk, ha 1992 után is kereskedni akarunk Nyugat- Európával. Márpedig akarunk, s ez a szándékunk találkozik az ottani törekvésekkel. Az Európai Parlamentben képviselőcsoportok alakultak a közösségtől keletre levő országcsoportokkal való kapcsolatfelvételre és -ápolásra. Lord Plumb európai parlamenti elnök tavaly őszi budapesti látogatása után Magyarország volt az első szocialista ország, amelyet delegáció is meglátogatott onnan. — Milyen eredményeket várhatunk a kölcsönös látogatásoktól? — Mindenekelőtt a jobb mégis , mérést. Bár ami a politikai mozgásokat illeti, azokról ott meglepően jól vannak tájékozva. Kevésbé ismerik azonban például a társasági törvény tartalmát, meg azokat a garanciákat, amelyek a Magyarországon beruházott külföldi tőkét védik egy esetleges államosítástól. Az elvi érdeklődés igen nagy, és erős ösztönzője a magyarországi beruházási, vállalkozási szándéknak az 1995-re tervezett bécs-budapesti világkiállítás. A megbeszélések alapján az volt a benyomásom, mellesleg egy spanyol képviselő ezt kerek-perec ki is mondta: a Kelet-Európa felé való nyitásnak elsősorban gaza. Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! s Javaslat: Vaclav Havel kapja a béke Nobel-díját „Nyugati vízágyúk, keleti megoldás” „Vétkesek közt cinkos, aki néma!” „Svoboda Jané Petrové, Vaclavu Havrovi, O. Veverkovi!” — ilyen és ehhez hasonló transzparenseket lehetett olvasni azon a tiltakozó megmozduláson, amelyet csütörtök délután, a Vörösmarty téren szerveztek az alternatív szervezetek, hogy ily módon juttassák kifejezésre szolidaritásukat a csehszlovákiai ellenzéki mozgalmakkal, és követeljék Vaclav Hovel és társainak haladéktalan szabadon bocsátását. A tüntetésen fölolvasták azt a levelet, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetének címeztek, és amelyet a követség egyik tanácsosa át is vett. „Exellenciás Úr! — így a levél. — Megdöbbenéssel értesültünk azokról az eseményekről, amelyek 1989 januárjában és februárjában Prágában történtek. A Vencel téri tüntetések erőszakos feloszlatása és az azt követő letartóztatások ellentmondanak mind a helsinki egyezmény, mind a bécsi utótalálkozó határozatainak. Felháborodással vettük tudomásul, hogy a csehszlovák kormány semmibe veszi azokat a próbálkozásokat, amelyekkel a lakosság spontán módon kifejezi egyet nem értését a jelenlegi kurzussal. (...) Országaink történelmi hagyományai közösek, kultúránk az európai kultúra része. Václav Hovel Európa egyik, legnevesebb drámaírója, bebörtönzött társai Európa legjobbjai közé tartoznak. Felelősek vagyunk kontinensünk fejlődéséért, a közép-európai térségért, demokrata barátainkért. Úgy gondoljuk, a letartóztatások, az eddig született ítéletek alapvető emberi jogokat sértenek..." A dokumentumot a tüntetés szervezői írták alá: a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Fidesz, a Független Kisgazda Párt, a Hiány szerkesztősége, a Kelet- Nyugat Párbeszéd Hálózat Köre, az MDF, a Republikánus Kör, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Menekültbizottság, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Magyar Emberi Jogi Alapítvány, a Cseh— Magyar Baráti Társaság. A szónokok közül Konrád György emlékeztetett arra, hogy az úgynevezett magyar demokratikus ellenzék mit is köszönhet szerveződése folyamán a cseh drámaíró példájának. Egy Csehszlovákiából érkezett békeaktivista vázolta otthoni körülményeiket, és utalt rá, hogy addig ne használják sehol sem a szocializmus kifejezést, ameddig annak konkrét politikai és filozófiai tartalmát nem tisztázták. Bába Iván kifejtette: a januári megmozdulás résztvevőit azért üldözik, amit mi, magyarok is el akarunk érni, meg akarunk valósítani, emberül élni, hogy beleszólhassanak saját sorsuk irányításába. Prágában nyugati típusú vízágyúkat vetettek be a tüntetők ellen, de a megoldás keleti volt. Az Európai Parlament hazánkban tartózkodó egyik képviselője kifejtette: addig nem lehet őszinte párbeszéd a két tömb között, míg politikai foglyok vannak börtönben. A megemlékezés alatt aláírásgyűjtés folyt, amelyben a résztvevők javasolják, hogy az 1989. évi béke-Nobel-díjat Václav Héver kapja. (bi) * Az NDK-ban működő PEN Klub szerdai ülésén egyhangúlag elfogadott, határozatban, tiltakozott Havel elítélése ellen. A határozattervezet Stephan Hermlin és Stefan Heym, az NDK irodalmi életének két kiemelkedő személyisége terjesztette elő. Az NDK tömegtájékoztatásában nem ismertetett határozat megszületéséről a két szerző tájékoztatta a nyugatnémet DPA hírügynökséget. Az ülésen a kilencven tag háromnegyede részt vett, köztük Klaus Höpcke kulturális miniszterhelyettes, aki szintén a tiltakozó határozat elfogadása mellett szavazott Ausztriában több mint száz értelmiségi és művész írta alá azt a nyílt felhívást, amely amnesztiát kér Václav Havelnek és társainak. Hollandia hivatalos delegációt küld Csehszlovákiába, hogy a helyszínen tájékozódjon az emberi jogok tiszteletben tartásáról, és magyarázatot kérjen Václav Havel elítélésére. Budapest és Strasbourg képviselőcseréje Szűrös Mátyás fogadta a delegátusokat Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságánakelnöke, a Parlament Vadásztermében találkozott az Európa Parlament hanzákban tartózkodó küldöttségével. A nyugat-európai képviselők a nap folyamán sajtóértekezletet tartottak, amelyen közvetve bírálták Habsburg Ottót. Lapunknak adott nyilatkozatában a delegáció vezetője kijelentette, „mi nagyonis emlékezünk 1956-ra, és most óriási változások történnek itt”. Külpolitikánk két fő jellemzője a nemzeti jelleg hangsúlyozása, valamint a nyitás gyakorlati megvalósítása — mondta Szűrös Mátyás. A korábbi egyoldalúság helyett kiegyensúlyozottá kívánjuk tenni kapcsolatrendszerünket, az együttműködés fejlesztésére törekszünk a Kelettel és Nyugattal egyaránt. Természetesen, nem hanyagolhatjuk el a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat, politikailag — de geostratégiai okok miatt is — fontos számunkra, hogy jó viszonyban legyünk legnagyobb szomszédunkkal — hangoztatta a külügyi bizottság elnöke. A nyugat-európai vendégek egyik kérdésére válaszolva Szűrös Mátyás kifejtette: ma már a nemzetközi helyzet sem indokolja a szovjet haderő magyarországi jelenlétét.Áprilisban a tervek szerint megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról. Ezzel is deklaráljuk azt, hogy nincsenek támadó szándékaink, s hogy mi sem tartunk támadástól. Támogatjuk azt a szovjet kezdeményezést, hogy 2020-ig valamennyi országból vonják ki az összes külföldi katonát. A végső cél azonban a katonai szövetségi rendszerek felszámolása, aminek nyomán értelmét vesztené a semlegesség kérdése is — hangoztatta Szűrösi Mátyás. Egy másik kérdésre válaszolva a külügyi bizottság elnöke elmondta: szívesen vennénk az Európai Közösségek támogatását a Romániából érkező menekültek gondjainak enyhítésére, mert ez nagy anyagi terheket ró ránk. hasági, és nem politikai motivációi lehetnek Nyugat-Európában. Nem titkolták: a forint konvertibilitásának megteremtése, és a mostaninál jobb szerkezetű, jövedelmezőbb magyar export növelné felénk megnyilvánuló aktivitásukat.— Mi lesz a mostani kapcsolatfelvétel folytatása? ■ — Véleményem szerint a kapcsolatápolást valamilyen szervezetnek kézben kellene tartania, nem utolsósorban az onnan érkező gazdasági impulzusok közvetítésére is. Hiszen ezek segíthetik a magyar gazdaság felzárkózását a fejlett nyugat-európai térséghez. (é. 1.) Magyar Nemzet Villáminterjú Paul Staessel Az előzetes elképzelések szerint a budapesti és a strasbourgi képviselők eszmecseréi rendszeressé válnak a jövőben, évente egy megbeszélésre biztosan sor kerül. A hivatalos kapcsolatfelvétel óta nem csökkent a kölcsönös érdeklődés. Ezt a delegáció vezetője, Paul Staes belga politikus is megerősítette lapunknak nyilatkozva. —■ Ősz óta egyáltalán nem csökkent Magyarország iránt az érdeklődés Strasbougban, sőt engem is meglepett, hogy mennyire el akartak jönni a képviselők erre a budapesti látogatásra. Éppen az érdeklődés miatt szerveztük úgy az utat, hogy Magyarországra is, és Bulgáriába is külön utazunk, nehogy összemosódjanak a benyomások. Érzésem szerint a kíváncsiság és a rokonszenv az önök országa iránt óriási a nyugat-európaiak között, és ez intézményes formában is megmutatkozik. Hogy miért? Mi nagyon is emlékszünk 1956-ra és azóta, különösen most, óriási változások történnek itt. Számukra döbbenetes volt, ahogy itt Budapesten szóltak a saját gondokról, de a Szovjetunióról is; vagy amikor az' önök delegációja Strasbougban "járt, a tagok nyíltan vitatkoztak egymással. Mindez elsősorban is hihető és hiteles benyomást adott. Meglehet, hogy a bennem élő előítéletek, miatt, de az is megdöbbentő, hogy sokáig amolyan „outsidernek”tekintettük önöket és most kiderül, hogy Európa nem ér véget, ott ahol gondoltuk. — A hivatalos kapcsolatfelvétellel Magyarországnak nagyon fontos gazdasági céljai vannak, ugyanakkor önök elsősorban a politikai elemeket hangsúlyozzák, amikor azonban kérdést kapnak, rendre elhárítják a magyarországi politikai változások konkrét értékelését. — Valóban nem óhajtok olyan dolgokba bonyolódni, mint az önök alkotmányvitája, vagy a gazdasági és politikai reformok összhangja, mivel ezek önökre, magyarokra tartoznak. Okos politikusok szerint különbség van a politika és a kereskedelem között, még okosabb politikusok szerint a kereskedelem a lehető legkonkrétabb forrában képes kifejezni a politikai meggyőződést. Amennyiben tehát az EK igyekszik kiépíteni, növelni önökkel, Kelet-Európával a kereskedelmi együttműködést, úgy ez a lehető legjobban mutatja azt a szándékot, hogy szoros kapcsolatokat szeretnénk a régióval. Nemcsak a politikai változások ösztönzik a kapcsolatodat, hanem azt is fontos látni, hogy a nyugati vállalkozók — és ez, igaz az óceánon túli üzletemberekre is — felismerték, hogy a közelebbi jövőben az egyetlen még nyitott piac a kelet-európai, és igyekeznek mindent elkövetni, hogy egymással, elsősorban az amerikaiakkal vetélkedve itt legyenek, és erre ösztönzik kormmányukat is.T. J.★ (MTI) Nagy taps fogadta Habsburg Ottó professzort, az Európai Parlament tagját csütörtökön az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gólyavárában, ahova a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület meghívására látogatott el és tartott előadást. Kifejtette: úgy érzi, hogy a magyar nemzet szempontjából, hasznos munkát végezhet az Európai Parlamentben. Ez utóbbi testületről elmondotta, hogy legfőbb feladata a demokrácia szerepének kifejezése és növelése az európai közösségben. Kérdésekre válaszolva kiderült,, hogy Habsburg Ottó nemcsak kettős — osztrák és NSZK —, hanem hármas állampolgárságú, mert soha nem vesztette el magyar állampolgárságát, s így tulajdonképpen választó és választható is lehetne hazánkban. (MTI) A takarékosság jegyében készítik elő a soron következő választásokat és néhány technikai kérdés tisztázásához már hozzá is láttak — tájékoztatta dr. Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium tanácsi főosztályának osztályvezetője Sánta Anikót, az MTI munkatársát. Mint mondotta, több olyan újítás bevezetésén gondolkodnak, amelylyel csökkenthetők a költségek, ám ezzel együtt is lényegesen több pénz kell a választások lebonyolítására, mint 1985-ben — az áremelkedések miatt. Ötvenötezer választópolgár akárcsak korábban, ezután is társadalmi munkában végzi a választásokhoz kapcsolódó teendőket. Közöttük a szavazatszedő bizottságok, valamint a helyi, megyei, illetve az országos választási elnökség tagjai, továbbá a tanácsok és a Hazafias Népfront munkatársai is, akiknek munkájáért semmiféle külön térítés nem jár. (Ismeretes, hogy nekik nemcsak a választások napján akad dolguk: előzőleg elsajátítják a szükséges tudnivalókat, kitöltik a különböző nyomtatványokat. Gyakorlatilag az összes adminisztrációt ingyen végzik.) Névjegyzék — Az első jelentősebb költség már jóval a választások előtt jelentkezik: a választók névjegyzékének összeállítása mintegy 10 millió forintba került legutóbb. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal alapos munkát végez: először megállapítja azok körét, akiknek választójoguk van, majd a mintegy hét és fél millió nevet választókerületenként csoportosítja. Mivel a névjegyzék jó előre elkészül, azt szinte az utolsó pillanatig korrigálják. Ezrek költözhetnek ugyanis más állandó lakóhelyre, a bíróság egyeseket eltilthat a közügyek gyakorlásától, vagy 18 évesnél fiatalabb lányok házasságkötésük révén, nagykorúvá válásukkal választójogot szerezhetnek. Minden választópolgár értesítést kap, hogy felvették a választók névjegyzékébe. Aki nem szerepel e nyilvántartásban, panaszt tehet. Ha a helyi tanács vb továbbra sem szerepelteti a névjegyzékben, az érintett bírósághoz fordulhat. 1985-ben ez mind-,össze 10—15 esetben fordult elő. Az eljárás költsége az államot terheli, ez azonban általában számottevő. Jelentős tétel viszont a választások költségei között a helyiségek bérleti díja, mind a jelölőgyűlések, mind a szavazások alkalmával. Több településen , ugyanis sem a tanácsnak, sem a népfrontbizottságnak nem áll rendelkezésére megemelő számú, arra alkalmas terem, s a művelődési házak, egyéb intézmények bizony borsos árat számítanak a világításért, a takarításért. — Rendkívül költséges a több mint 300-féle választási nyomtatvány előállítása. A papír, valamint a nyomdai árak emelkedése miatt — figyelembe véve, hogy 1985-ben több mint 30 tonna papírt használtak fel — a jövőben még többe kerülnek majd az értesítők, a tájékoztatók, a szavazócédulák, a jegyzőkönyvek, a plakátok, s egyebek. A visszaélések elkerülésére a szavazólapok vízjelzéses, nem hamisítható papírból készülnek, piros-fehérzöld csíkkal, s ez szintén elég drága.. A képviselők és a tanácstagok megbízólevele ugyancsak különleges papírból készül, s az alacsony példányszám miatt kerül egészen sokba. Igazolvánnyal ? — A szállítás, illetve a benzinárak szintén emelkedtek a múlt választások óta. Itt úgy próbálunk takarékoskodni, hogy egymegye nyomtatványait viszi, s teherautó egy fuvarral három útközben több helyütt lerakodnak róla. A választások utáni éjszaka 1510 helyi választási elnökségtől kell a fővárosba hozni a különböző dokumentumokat, ezért ezeket a legkisebb községből is el kell juttatni a megyeszékhelyre. A telefon- és telexdíjak összegszerűen most nem határozhatók meg, mindenesetre jelentős tételt képviselnek. . . A szavazáshoz nélkülözhetetlenek az urnák. A 11 ezer szavazókör mindegyikében legalább kettőt kell elhelyezni. Bár nem szükséges mindenütt ötévenként újat készíttetni, időnként elengedhetetlen a felújításuk. Mindent összevetve 1985-ben mintegy 70 millió forintot fordított az állami költségvetés a választásokra. A közeljövőben előreláthattólag többször kell az urnák elé járulniuk az állampolgároknak. Várhatóan külön kell tanácstagot, illetve országgyűlési képviselőt választani, az alkotmányt népszavazás szentesíti majd és a köztársasági elnök személyéről is az ország népe dönt. Az előbb említett költségek nagy része értelemszerűen mindegyik esetben felmerül. Éppen ezért több ésszerű, a költségeket csökkentő intézkedésen gondolkodunk. Ha olyan döntés születik, hogy viszonylag gyors egymásutánban követik egymást az említett szavazások, fontolgatjuk egy választási igazolvány kiadását. Ennek előállítási költsége viszonylag magas, ám mindenesetre kevesebb, mint ha az ÁNH-nak mindannyiszor külön össze kellene állítani a választók névjegyzékét. Így is elég munka az időközbeni változások regisztrálása. Számítógépes hálózat — Ismeretes, hogy a titkosság miatt a szavazatokat borítékban kell az urnába dobni. A mintegy 7 és fél millió borítékot később a tanácsi munkában hasznosítani fogjuk. — Korábban azzal is takarékoskodni szándékoztunk, hogy ceruzákat helyeztünk el a szavazóhelyiségekben. A viták eredményeként eldőlt, hogy legközelebb mindenütt golyóstollak lesznek, ezek is több százezer forintba kerülnek majd. — Távolabbi terveink között szerepel a számítógépes hálózat kiépítése, legalább a városi tanácsoknál, így a szavazás eredménye a lehető legrövidebb úton juthat az összesítést végző országos választási elnökséghez. — A soron levő országgyűlési képviselői választásokon várhatóan a jelöltek a különböző pártok színeiben indulnak. Ám ha az egyes jelöltek korteskedni kívánnak, ennek költségeit maguknak, illetve szervezetüknek kell állniuk. A közpénzt agitációra nem lehet felhasználni, ezt szigorúan meg kell tiltani — mondotta dr. Tóth Zoltán az MTI munkatársának. Több pénz kell a választásokra Harminctonnányi szavazócédula, hét és fél millió boríték Nem csökkent a kistermelők kiszolgáltatottsága Sztrájktörvény: a képviselők egyénileg dönthetnek Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tegnapi ülésén elsőként a sztrájkról szóló törvényjavaslatot tekintette át a testület. A vitaelmaradt, a képviselők csak néhány kérdést intéztek a tervezethez rövid szóbeli kiegészítést fűző Halmos Csaba államtitkárhoz, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez. Az azonban a felvetésekből is kiderült, hogy az agrárérdekek jelenlevő képviselői nem tartanák jó megoldásnak e területen a munkabeszüntetést. Halmos Csaba elmondta: a sztrájktörvény tervezete — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — nem tartalmaz ágazati megkülönböztetést, szektor- és szervezetsemleges, ám a mezőgazdaságban mégsem valószínű a munkabeszüntetés. A téeszekben tulajdonképpen csak az alkalmazottak élhetnek ezzel az eszközzel, mivel az alapellátásban dolgozók sztrájkjogát a jogszabály némiképp korlátozza. Ezen a területen a sérelmek nyilvánosságra hozásának megfelelő módszereként — a gyülekezési törvény alapján — a tömegdemonstráció kínálkozik, amire a múlt évben már volt is példa. Ezzel a képviselők egyetértettek. Majd a testület úgy határozott, hogy a sztrájktörvényről a képviselők saját belátásuk szerint döntenek majd a parlamenti voksoláskor. Második, napirendi pontként a kistermelés helyzetét, fejlesztési lehetőségeit vitatták meg. A disputa alapjául szolgáló MÉM-előterjesztés még a múlt év őszén készült, ezért Rednágel Jenő, a tárca miniszterhelyettese igyekezett azt aktuális tényekkel kiegészíteni. Hangsúlyozta: ma már a politika is megkülönböztetett szerepet ad e termelői körnek; legfontosabb feladat most a mezőgazdasági termelők közötti esélyegyenlőség megteremtése, a valódi piaci viszonyok bevezetése, garantálása. A vitából viszont az derült ki: a képviselők még kevés nyomát tapasztalták a változásnak, hogy elhárultak volna a kistermelés, az árutermelő parasztgazdaság fejlődése előtt tornyosuló akadályok. Többen — és nem először — nehezményezték a termelők kiszolgáltatottságát, a szerződéses fegyelem hiányát, a felvásárlási és fogyasztói ár között növekvő különbséget, az érdekvédelem elégtelenségét ... Vagyis, hogy e területen valódi piac helyett továbbra is a monopóliumok uralkodnak, mérsékelve ezzel a parasztgazdaságokban a termelési kedvet. A képviselők ugyan elismerték, hogy a MÉM ezúttal átgondolt, szakmailag megfelelő, a jövőt szolgáló előterjesztést készített, viszont sürgették, hogy a szavakat végre tettek is kövessék. (K. L 1.)