Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

Péntek, 1989. március 3. Soltész István dokumentumsorozata A Rajk-per (65. Haász közönséges csaló) Folytatva Csatári József dol­gozatával a spanyolországi Rajk­­ellenes rágalomhadjárat bemuta­tását, amely akciónak a Gerő Er­nő pártolta Haász László volt a legfőbb provokátora: „Steinmetz Miklós, magyar származású szovjet kapitány, Ve­­csésnél 1944-ben hősi halált halt parlamenter 1937 novemberében tett nyilatkozata azonban végképp leleplezte Haászt. Előre kell bocsátanom, Stein­metz — pécsi származású lévén — egész családja ismerte Haászt. Spanyolországban Grigorjev (G. M. Stern) szovjet katonai főta­nácsadónak volt a tolmácsa, és a jelzett időben éppen haza készült Moszkvába. Steinmetz szemrehá­nyást tett a magyaroknak, hogyan lehetséges az, hogy egy közönsé­ges, a bűnügyi rendőrség által kö­rözött sikkasztó legyen a magyar káderes. Mi viszont szemrehá­nyást tettünk Steinmetzne­k, hogy erről eddig miért nem­ tett jelen­tést az illetékes vezetőknek. Steinmetz hivatkozott a beosztá­sával járó szigorú előírásokra, de ígéretet tett, hogy az elmondot­takról még elutazás előtt részle­tes jelentést­­tesz a spanyol párt központi vezetőségének, név sze­rint Edo (Edoardo de Onofrio) elvtársnak és a Nemzetközi Bri­gádok káderosztálya vezetőjének, Zselezov (Georgij Mihajlov) elv­társnak. Steinmetz elvtárs részleteiben a következőket mondta el: 1. Haásznak Budapesten vala­milyen cérnagombüzeme volt, csalárd úton jutott újabb és újabb jelentős összegű hitelekhez. Mi­kor leleplezték, 1936 nyarán meg­lépett, először Bécsben kötött ki, majd onnan turistaként, felesé­gével Moszkvába utazott, abban a reményben, hogy régi párttagsá­gára hivatkozva ott majd vala­hogy elhelyezkedik. 2. Haászék felkeresték az akkor Moszkva mellett, Losinosztrovsz­­káján lakó Steinmetz családot, ahol előadták szándékukat. 3. Steinmetzék azonban már ér­tesültek a rádió és sajtó révén Haász ellen kiadott rendőri kö­rözésről, tudniillik a család egyik tagja ezen a területen dolgozott, és ezért eltanácsolták őket a to­vábbi látogatástól. Az esetre na­gyon jól emlékezett Steinmetz Miklós Pesten élő testvére, Irén is. Haászék ezután Moszkvában a Komintern magyar szekciója aj­taján kopogtattak. Először Kun Bélával akartak beszélni, azokban nem jutottak tovább a titkárnő­nél, aki hidegen fogadta őket. Továbbra is kitartóan ostromol­ták a magyar szekciót. Közben folyt a spanyol polgárháború, s Haász azt a tanácsot kapta, hogy mint régi jó kommunista, menjen Spanyolországba, s mutassa meg, hogy kicsoda. Ez elől nem térhe­tett ki, és állítólag — szerinte — a szekció ajánlólevelével, Török­országon keresztül Párizsba in­dultak, a KMP ottani megbízott­jához. Ezzel napvilágra került Haász múltja, amit hősi halált halt öcs­­cséinek, Haász Istvánnak bátyjá­ról alkotott lesújtó véleménye is igazolt. Most pedig újabb hiteles adatokat bizonyítanak. Előttem van a Bűnügyi Nyil­vántartó Hivatal kiadványának 1936. IX. 5. (XV. évf. 36. sz.) kel­tezésű száma, amely 5730. sorszám alatt közli Haász (Hídvégi) László gombgyáros és felesége ellen ki­adott körözést, mivel „alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy 1936. június—július hónapokban négy­rendbeli csalás bűntettét követ­ték el.” Tanulságos idézni a Párttörté­neti Intézet archívumának anya­gát is E szerint Haász 1921-ben Baranya megszállt részein tevé­kenykedett, majd amikor e terüle­tet visszacsatolták, Bécsbe ment, ott került kapcsolatba Gerő Ernő­vel, aki bevonta őt egy kommu­nista iskolába. Ezután propagan­damunka végzésére hazaküldték. Megbízásával ellentétben azonban nem Miskolcra, illetve Budapest­re jött, hanem Pécsre, ahol lebu­kott. Ügyét először Budapesten vizsgálták, a Gerővel való kap­csolata miatt, majd áttették a pé­csi hatóságokhoz, ahol az emig­ráns Haász, akit politikai megbí­zatással küldtek Magyarországra, le is bukott. Hogyan kaphatott nem sokkal ez után iparengedélyt? S az sem lényegtelen, hogy a hi­vatalos iratok szerint 1903-ban született, de Spanyolországban ezt a dátumot 1899-re változtatta, hogy 1919-es forradalmárnak ál­líthassa be magát. (Párttörténeti Intézet, 614. F. 1123. 11 830. 656. F. 1. csop. 11, e. e.)” De miért nem történt intézke­dés Spanyolországban ellene? Feltehetően mindenki félt éppen a moszkvai perek idején trockiz­­mussal vádoltak pártjára kelni. Rajik László a franciaországi St. Cyprien-i internálótáborba került, sok ezer társával együtt, Franco győzelme után. A táborban tisz­telték és szerették Rajkot, de a tábor pártvezetősége 1939 feb­ruárjának második felében meg­erősítette, hogy érvényes a spa­nyolországi határozat, Rajk nem kaphat semmi funkciót. „Mi, internáltak, ismertük Rajk jellemét, áldozatkész, bátor és pél­damutató helytállását. Tudtuk azt, hogy 1939 januárjában, súlyos sebeiből még egészen fel sem épülve, önként jelentkezett, hogy ismét fegyvert fogjon a spanyol párt hívó szavára. Sokan az elv­társak közül még a valódi nevét sem tudták (Firtos néven szere­pelt), sem mozgalmi múltját. Annak ellenére, hogy Rajk egyéniségének megítélésében az elvtársak egyöntetű véleményen voltak, tudomásul kellett venni a felsőbb pártszerv döntését. Ob­jektív helyzetük miatt nem volt más választásunk, minden ener­giánkat soraink összekovácsolá­sára kellett fordítani, az ellenség befurakodá­sa és bomlasztó tevé­kenysége ellen. De megfogadtuk: minden erőnkkel azon leszünk, hogy a legfelsőbb fórum elé ter­jesztjük a „Rajk-ügyet"­, a maga tiszta valóságában. Ez rövidesen, még 1939 júliusában meg is tör­tént. 1939 nyár­utáján a vernet-i tá­borban a francia párt közölte az internált magyarok pártszerveze­tével, hogy a Rajkkal kapcsolatos határozat érvénytelen, mert a franciaországi magyar szekció vezetőségének az a véleménye, hogy a Rajk és társai ellen felho­zott vád koholmány. Miután azon­ban tudomásuk szerint az üggyel a Komintern foglalkozik, nekik nincs joguk a határozatot végle­gesen megváltoztatni. A táborokban (Gurs, Vemet) Rajk a frissen megjelent bolse­vik párttörténetből illegális sze­mináriumot vezetett. Petőfiről tartott előadásán a szlovákiai és erdélyi magyarok is részt vettek. Az előadást közkívánatra több íz­ben meg kellett ismételnie. Az algelesi internálótá­borban a magyar csoport pártvezetősége még egyszer, de utoljára foglal­kozott Haásszal, s mint politikai­lag és erkölcsileg teljesen elzül­­lött embert a párt soraiból ki­zárta. A társadalom kitaszított­ja lett, s egyetlen tisztességes em­ber, sem magyar, sem más nem­zetiségű szoba nem állott vele. Éppen ezért nagy megdöbbe­néssel vettünk tudomást róla, hogy Haásznak baráti segítséggel sikerült Mexikóban kikötnie, ahonnan a felszabadulás után va­lakinek írt (ez a valaki Gerő Er­nő volt), de azóta semmit sem tu­dunk róla. Egy ilyen aljas ember körmönfont rágalmai támasztot­ták alá a Rajk elleni vádakat. Epilógus Ráth Károly és Mátyás László, a frontra indulva, 1944 júniusá­ban, Moszkvában búcsúlátogatás­ra mentek Rákosi Mátyáshoz. A Nemzetközi Brigádok is szóba ke­rültek, így Rajk is. Rákosi lel­kükre kötötte, hogy Rajkot, aki állítólag Magyarországon van, ku­tassák fel, és jól vigyázzanak rá, mert értékes elvtárs, és nagy szükség lesz rá. 1940. május 13-án, aznap, ami­kor Rajk hazaérkezett a nácik fogságából, a Köztársaság téri pártközpontból felhívta telefonon Ráth Károlyt, aki akkor az Új Szó szerkesztőségében dolgozott. Ráth néhány perc múlva ott is termett. Rajk Révai Józsefet várta, egy órán belül Révai is megérkezett. Rendkívül örült Rajknak, és így szólt: Jó, hogy megérkezett, nagy szükség van a pártvezetőkre. Rajk megjegyezte, hogy van egy pártügye Spanyolországból." Révai azonban legyintett: Is­merem, nagy marhaság. Az ügy már rég le van zárva.” — feje­ződik be Csatári József visszaem­lékező tanulmánya. (Folytatjuk) — a Jangce folyón tervezett ,,Há­rom szurdok" elnevezésű óriás erő­mű felépítése ellen a kínai újság­írók csoportja nyilvános sajtóérte­kezleten foglalt állást. Elmondták, hogy gazdasági, környezetvédelmi és beruházási okokból egyaránt hibás­nak és várható következményeiben katasztrófádénak ítélik a kormány arra irányuló elhatározását, hogy sokmilliárd dolláros költséggel fel­építik az óriás erőművet. ETIÓPIÁBAN potyautasokkal te­li tehervonat ütközött három moz­donnyal, ötvenheten meghaltak, öt­vennégyen megsebesültek — jelen­tette csütörtökön az ENA etióp hír­­ügynökség. A tehervonat Kelet-Etió­­pia legnagyobb városába, Dire-Davá­­ba tartott,­ amikor a fővárostól, Ad­­disz Abbebától 365 kilométerre ke­letre belerohant a mozdonyba.­­ A világ legkisebb rádióját fej­lesztette ki a Nippon Telegraph and Telephone Corp. Az új minirádió méretei: 1,5X1x0,2 centiméter. Ez a jelenleg ismert legkisebb méretnek az egyötöde.­­ CSÜTÖRTÖKI BELGRÁDI lap­­jelentések szerint egy 30 éve szerb férfi Kragujevác városában kedden agyonlőtt két török nemzetiségű sze­mélyt. (Korábban a belgrádi televí­zióra hivatkozva olyan jelentés is napvilágot látott, hogy a fegyveres akciójának két albán nemzetiségű esett áldozatául.) Mint a lapok be­számolnak r­óla, a részeg szerb fegyveres egy török kávézóban lőtte agyon a kávézó­ tulajdonosát és an­nak édesanyját. A hatóságok a gyil­kost pszichopatának minősítik, s vé­leményük szerint a gyilkosságnak semmi köze sincs a Koszovó tarto­mánybeli nemzetiségi konfliktushoz. Magyar Nemzet S­P­O­RT Fedett pályás atlétikai vb Most már a sportolókon a sor Tudják, mikor rendezték az első fedett pályás atlétikai ver­senyt Budapesten? Egy nevezetes esztendőben, az első újkori olim­piával azonos évben, vagyis 1896-ban. A Magyar Atlétikai Klub kibérelt egy lovasiskolát, s itt hirdetett versenyt. A krónikák még azt is feljegyezték, hogy a legjobb eredmény egy bizonyos Ervin von Zimberg nevéhez fű­ződött: az 50 yardot 5,6 mp alatt száguldotta végig. Ha erre az előbbi kérdésre még a sportágban járatosak sem tudták a választ, azit alighanem a laikusok is hal­lották, hogy­­ mától vasárnapig ismét fedett pályás atlétikai ver­seny lesz Budapesten. Méghozzá nem is akármilyen: a II. terem­­világ­bajnokság. Ma délelőtt tíz órakor a rúd­ugrókat szólítják elsőként a vb résztvevői közül, az „akrobaták­ra" a selejtező vár. Körülbelül ebben az időben kezdik meg küzdelmüket a 60 m-es férfi gát­futásra jelentkezettek is. Külön­ben ebben a számban hirdetik majd az első budapesti világ­bajnokot is, a döntő ma este 18.35-kor kezdődik. A mezőnyben ott lesz többek között a teremov-,­lágrekord gazdája — még nincs egy hete, hogy futotta —, a brit Colin Jackson. Még felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen nagy­szerű gátasok lesznek a vetély­­társai. — Sajnos Bakos Györgynek kevés esélye van a legjobbak kö­zé kerülésre — jegyezte meg Schulek Ágoston, a magyar atlé­ták szövetségi­­ kapitánya. — Iszonyú sűrű a mezőny, s a Bu­dapest Sportcsarnokban a dön­tőnek csak hat résztvevője lehet. A kapitány egyébként jobb szereplést vár, mint amit atlétá­ink két hete a hágai Európai-baj­nokságon produkáltak. Talán em­lékezetes, akkor érem nélkül ma­radtunk. Ha szó szerint vesszük a kapitány jóslatát, akkor leg­alább egy éremre számíthatunk. Hogy ki juthat fel a magyarok közül a hőn áhított dobogóra? A „főnök” az esélylatolgatáskor meglepő módon elsőként a gya­loglókról szólt. Mint mondta, a férfi és női gyaloglók is nagysze­rű formában vannak, tőlük min­denképpen csúcsot vár. Azt vi­szont nehéz megjósolni, hogy ez mire lesz elegendő. A papírfor­ma szerint jó lehet az idejü­k a do­bogó közelébe jutáshoz. Schulek Ágoston a gyaloglók kapcsán egyfajta közönségtoborzást is meghirdetett, szerinte a gyalog­lók versengése a csarnokviada­lok­­egyik leglátványosabb vál­faja. Érdemes tehát kilátogatni szombaton és vasárnap délelőtt is — már akinek jegye van —, mert előbb a nők 3000 m-es, majd a zárónapon a férfiak 5000 m-es gyaloglódöntőjére kerül sor. De térjünk vissza az esélyla­tolgatásra. Azt már hosszú évek óta megszoktuk, hogy amikor az éremvárományosokról beszélünk, Szalma László neve szóba kerül. Legkiválóbb atlétáink egyike, idei eredményei alapján nincs az elsők között, ám versenyzői ta­pasztalata sokat segíthet. A kapi­tány bízik még a hármasugró Ba­­kosi Bélában is, aki a „hajlott kora" ellenére a tavalyi buda­pesti Európa-bajnokságon is kellemes meglepetést szerzett a hazai publikumnak. Bár így lenne most is! Csütörtökön már teljes sebes­ségre kapcsolhatott a Budapest Sportcsarnok kiszolgáló személy­zete. Csak az elismerés hangján lehet szólni azokról, akik a sok száz atléta edzésütemezését elké­szítették, mert mindig sokan vol­tak ugyan a pályán, de ütközni senkinek nem kellett. A Balsam - cég által elkészített pályát min­denki egyöntetűen dicséri. Erről a vállalkozó kedvű és futni tudó újságírók is meggyőződhettek. Az Adidas-cég mérföldes futást írt ki a tollforgatóknak, akik saját lábukkal is érzékelhették, a pá­lyán valóban semmi nem fog múlni. Az újságíróversenyről csak annyit: kis „csalás” volt a dologban, mert a nyolckörös ve­télkedésben egykori atléták — ma a­ sajtó munkatársai — is rajthoz álltak. Nekünk, amatőr atléták­nak ők túl erősek voltak, de azért nagyon jól szórakoztunk. Ne feledjék, az sem kis élmény, ha az ember egy mérföld megté­tele után célba ér... A hivatalos világbajnoki saj­tókonferenciára az esti órákban került sor, a technikai értekez­let után. John Holt az IAAF főtitkára mindenekelőtt elnézést kért az újságíróktól, hogy a nemzetközi szövetség elnöke Primo Nebiolo még nem lehetett a sajtókonfe­rencián. Pont abban az időben Szófiában, a téli Universiadet nyitotta meg. Holt úr helyette is elmondta: a magyar rendezők nagyon tapasztaltak, biztos, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik majd. Dr. Spiegl József arról szá­molt be, hogy a vártnál némi­leg kisebb mezőnyök miatt mó­dosították az időrendet. Az in­dulók pontos létszámáról még nem tudott számot adni, a tá­jékoztató időpontjában csupán annyi volt biztos: 57 ország at­létái megérkeztek, további tíz nemzet sportolói valahol Európa légterében röpködtek. A pontos számok csak ma reggel lesznek ismeretesek. Szalay Péter sajtófőnök arról szólt, hogy a világbajnokságról 700­ újságíró, rádiós és televíziós tudósít. Ennél lényegesen többen, szerettek volna, dehát nincs hely. Az UPI munkatársa arról érdek­lődött, javultak-e valamit a ta­valyi Európa-bajnokság óta a postai szolgáltatások Magyaror­szágon. Aztán gyorsan válaszolt is saját kérdésére, merthogy el­mondta: csütörtök délután leg­alább harmincszor tárcsázta Lon­dont, mire kapcsolatba léphetett az angol fővárossal. Láthatóan Az ötvenkétezeres válogatott labdarúgó, a Nagyerdő kedvence­ként számontartott, volt debre­ceni Sallai Sándor neve nemcsak a pályára vonz tömegeket, a tár­gyaló­termet is megtölti. Bírósá­gi meghallgatásának napján zsú­folt nézőtér előtt dolgozott a deb­receni bundaper néven ismert labdarúgó vesztegetési botrány-­­ban ítélkező Kemecseiné, dr. Hársfalvi Klára tanácsvezető bí­ró. Előbb az ötödrendű vádlott Sipos Tibor és a hatodrendű vád­lott Gilányi József­­meghallgatá­sára került sor. A bundamérkő­­zések technikai végrehajtói nem­ tártak fel új elemet, közvetítő-, postás szerepük ismert volt már korábban is. A szembesítések is eredménytelenek voltak. Ismét kiderült, hogy Erdeti István, a Baráti­ Kör elnöke, nem tudott semm­miről. A bírónő kérdésére újból megerősítette: nem írt alá semmilyen számlát, nem vett részt semmilyen bundával kapcsolatos­­válságtanácskozáson. A vádlot­tak szembesítése során tulajdon­képpen csak az igazolódott be, hogy a korábban mondottakkal ellentétben Nemes László klub­­elnök kérte Gilányi Józsefet a postás szerepkör vállalására. „Ha ezt utasításnak vetted, akkor uta­sítás volt, de munkaköri köteles­ség megtagadására nem hivat­koztam, amikor kértelek, hogy vállald a pénzelvitelt és a szál­lítást.” — mondotta az elsőrendű Vádlott Nemes László. Sokan szenzációt vártak, s tu­lajdonképpen az is következett, amikor az ügy nyolcadrendű vád­lottja, Sallai Sándor lépett a bí­róság elé. Sokan sejteni vélték — Sallai nyilatkozatai ugyanis ar­ra engedtek utalni , hogy a bí­róság előtt „kitálal" majd. Nos,­­a meglepetést már az első mon­dat meghozta. — Határozottan kijelentem, hogy a Debrecen elleni nagyerdei mérkőzés nem volt bundameccs. Mindenki tudása legjavát nyújtot­ta, maximális erőbedobással ját­szott mindkét csapat. A tárgyalóteremben ülők meg­döbbent arccal fogadták e be­jelentést, amelyhez hozzáfűzte még Sallai: hibázott, amikor a mérkőzésvásárlásra jelentkező Szűcs Sándort meghallgatta és kérését továbbította a Bp. Hon­véd felé, s hibázott abban is, hogy a mérkőzés után negyvenezer forintot felvett, amelyet azonban hajlandó utólag visszafizetni. „Kötelességszegéssel azonban nem vádolhatnak, mert maximális erőbedobással játszottam azon az 1—1 -es döntetlen eredménnyel zárult találkozón.” Vallomásában a Bp. Honvéd válogatott játékosa kérte a bíró­ságot, hogy korábbi nyomozati, rendőrségi vallomásaival ellentét­ben mostani mondandóját tekint­se valósnak. Arra hivatkozott, hogy a bírósági meghallgatások idején lelkileg-fizikailag meg­roppanva, gyakorlatilag azokat a gondolatokat helyeselte, azok­ra a mondatokra bólintott rá, amit a nyomozást vezető előadó akkor előtte elmondott „Legjobb tudomásom szerint mostani val­lomásom az igazság." Sallai elmondta­ még, hogy a Bp. Honvéd öltözőjében közhírré tette Szűcs ajánlatát, a továb­biakban azonban a konkrétumo­kat legtöbb esetben csak valószí­nem volt boldog. Spiegl József sem tudta őt vigasztalni, de azért ígérte: mindent megtesz­nek. Ez vélhetően azt jelenti majd, hogy talán már huszonki­lenc hívásra is bejön London ... Sok kérdés hangzott el a vb várhatóan legnagyobb alakjáról, a marokkói Said Aousta indulá­sáról. A marokkói sportoló Bu­dapesten van, de csak a vb el­ső napján határoz arról, hogy az 1500, vagy a 3000 m-t választja. John Holtot a dopping­ügyek­ről is faggatták. Mint ismeretes Ben Johnson edzője azt vallotta, tanítványa már hosszú évek óta él a tiltott szerekkel, sőt, más sportolókat is ezzel vádolt. Kö­zülük Williams itt van Buda­pesten. Hogy erről mi a véle­ménye, azt ez idáig nem sikerült kideríteni. Holt úr mindenesetre azt mondta: visszamenőleg sen­kitől nem vesznek el világbaj­noki érmeket. Most azonban ne a doppingon szomorkodjunk, örülünk annak, hogy ma Budapesten elkezdődik az évtized talán legrangosabb magyarországi világversenye. Iglói Nagy István nősítette, lehetségesnek tartotta, nem emberekhez, hanem általá­ban a csapathoz, csapatokhoz kötötte. Szerinte a Bp. Honvéd játékosai tulajdonképpen olyan logika szerint gondolkodtak, hogy ha nyernek Debrecenben, akkor saját klubjuktól kapnak prémiumot, ha pedig kikapnak, vagy döntetlen lenne az ered­mény, akkor jól jön a DMVSC pénze. „Le voltunk eresztve ak­kor már, hiszen bajnokként utaz­tunk a Nagyerdőbe, a Debrecen pedig az életéért küzdött. A meccse szabályos volt, mérkőzés után nem is gondoltunk arra, hogy pénzt kapunk” — vallotta most a Bp. Honvéd játékosa. Antal Péter, a negyedrendű vádlott védője azt kérdezte Sal­laitól, hogy tettek-e azért vala­mit, hogy teljesítsék a Debrecen kérését. — Nem. .— Akkor miért fogadták el a hatszázezer forintot? — Talált pénznek ■ tekintet­tük ... A tárgyalás során több alka­lommal szóba került, hogy a mérkőzés előtti percekben Sallai felhívott telefonon egy budapesti lakást, ahol a pénzátadó Szűcs Sándor tartózkodott a hatszáz­ezer forinttal, és Sallai felesége volt az „ellenőr”. Sallai most úgy nyilatkozott, hogy felesége nem tudta, hogy miért tartózko­dik a szobában, s milyen csoma­got tartalmaz a rádió melletti kis táska, amelyet a mérkőzés végén Szűcs átadott neki, s azt a Bp. Honvéd esti bankettjére szállítot­ta. A játékos tagadta, hogy e tele­fonbeszélgetés alkalmával beszélt volna Szűcs Sándorral, s további 100—150 000 forint fizetését kérte volna. Nem tudott arról sem, amit az ügyész kérdezett tőle, hogy a mérkőzést követő napok­ban Komora edző Lovasberény­­ben, felelősségre vonta volna a csapatot a Debrecenben történtek miatt. A szembesítések során a har­madrendű vádlott Császár Ferenc megkérdezte Sallait, ugyan mit jelentett az az intés, amelyet a játékoski­járóhoz vezető lépcső te­tejéről juttatott a már lenn tar­tózkodó csapattagoknak. — Csak köszöntem. Lehet, hogy éppen magának... — örülök,­ hogy köszöntöttél — mondta a harmadrendű vád­lott, majd még hozzátette: — Ebben az esetben nem tudok mit mondani. Nos, a tárgyalás négy napjának vallomásait végighallgatván ugyanezt elmondhatja a tudó­sító is. A debreceni bundaper hétfőn negyed kilenctől, az 1988-as Kaposvár—DMVSC mérkőzés részleteinek kibogozásával, ked­den tíz órától pedig a volt Hon­véd-játékosok­­ meghallgatásával folytatódik. Hogy mikor lesz vé­ge, úgy tűnik, most már nem­csak Szűcs Sándor március 7—14. közötti távol-keleti utazásának függvénye, hiszen az eredmény­telen szembesítések, az új és új elemek megjelenése, az egymás­nak ellentmondó vallomások, a nyomozás hiányosságaira utaló jelek további tanúik bevonását tennék szükségessé. Ugyanakkor az is egyre nyil­vánvalóbb, hogy a légiósként idegenben szereplő játékosok, és elsősorban a szinte minden vád­lott által helyzete tisztázására kényszerülő dr. Puskás Lajos egykori edző vallomástétele nél­kül lehetetlen az ellentmondások­­ feloldása. Talán haza kellene hívni őket, hogy végre-valahára lezáruljon már e tengeriikígy­ó-ügy ... Árvay Sándor Az európai kupákban Szerdán lapunk zárta utáni fe­jeződtek be az európai labdarúgó kupák — a BEK-, a KEK- és az UEFA Kupa — negyeddöntőjé­nek első mérkőzései, ezúttal kö­zöljük tehát a teljes eredmény­listát (elöl a pályaválasztókkal). A BEK-ben: Werder Bremen (NSZK-beli)—AC Milan (olasz) 0—0. AS Monaco (francia)—Gala­­tasary (török) 0—1. PSV Eindho­ven­­(holland)—Real Madrid (spa­nyol) 1—1. IFK Göteborg (svéd)— Steaua Bukarest (román) 1—0. A KEK-ben: Dinamo Bukarest (román)—Sampdoria (olasz) 1—1. Aarhus (dán)—FC Barcelona (spa­nyol) 0—1. Eintracht Frankfurt (NSZK-beli)—FC Malines (belga) 0—0. Szredec (bolgár)—Roda JC (holland) 2—1. Az UEFA Kupában: Juventus (olasz)—FC Napoli (olasz) 2—0. Hearts (skót)—Bayern München (NSZK-beli) 1—0. VfB Stuttgart (NSZK-beli)—Real Sociedad (spanyol) 1—0, Viktória Buka­rest (román)—Dynamo Drezda (NDK-beli) 1—1. Tizennégy év után közel tizenöt éve egy óriási lehe­tőséget mulasztott el Portisch Milá­nóban a Karpov elleni­­ Nimzoindiai megnyitási­ játszmájában. Az ő ká­rán tanulva aztán világossal több játszmában alkalmazták azt a mód­szert, amely kikezdi sötét királyállá­sát. Később a feledte homálya bo­rult e változatra. Nem csoda tehát, hogy ennyi idő után akadnak, akik beletévednek abba a zsákutcába, amelyből sötét nem tud kikevered­ni. Az alábbi játszmában e tévedte lehetőségét az is fokozta, hogy az inkriminált pozíció egészen más meg­nyitási lépések után állt elő. Barle Grosar Maribor 1969 1. Hf3 HfS 2. c4 C5 3. Hc3 dS­­ cdl: Hd5: 5. e3 e6 6. dl Hc6 Az angol megnyitású játszmából tehát a vezércsel Tarrasch védelmé­nek egy változata állt elő. 7. Fd3 cdl: 8. cdl: Fe7 9. 0-0 0-0 10. Be1 Hf6 11. a3 b6 18. Fc2 Fb7 13. Vd3 be8? A g6 lépés elmulasztásának követ-­­kezményei rövidesen, megmutatkoz­nak. 14. dSI ed5: 15. FgS Most már nem jó g6 16. Be7:! miatt, s így nincs más, mint a huszár köz­behúzása. ' * 15.­­ He4 16. He4: de4: 17. Ve1: g6 19. Vb4 h5 19. Fb3! E fontos lépte kerülte el annak idején Portisch figyelmét, mert Badl Vc7 közbeiktatásával Fg6. áldozatra koncentrált. S az az áldozat csak döntetlenre vezetett. 19. — Vc7 Érdemes előkeresni az említett Portisch—Karpov játszmát, s az ugyancsak 1975-ben váltott Silvano Garcia—Pomar partit (San Feliu de Guixola), amely utóbbiban a Fb3 megtörtént. 20. Vei! Kg7 Mivel Vg6-t fenyegetett, ezt kivé­deni csak a királylépéssel lehet, de a legyengült királyállás felrobbantá­sát ez sem akadályozza meg.­­ 21. Ff7:! Kf7: 22. Fh6: A kulcslépte! Fenyeget Ve6 matt. 22. — Vd7 s 22. — Bh8-re 23. Ve6f Ke8 24. Vg6rt Kd8 25. Badh­ Kc8 26. Vf5t Kb8 27. Ff4 nyeri a sötét vezért. 23. Vc4f Kf6 24. Vc3f Hd4 24. — Kf5-re 25. Hhh­ Fh4­ 26. Ve3 matt következik. 25. Hdl: Bac8: 26. Hc6f és sötét feladta. Ss. L. Bundaper Debrecenben A talált pénz esete Jó rajt a sportlövő EB-n Koppenhágában csütörtökön, megkezdődtek a légfegyveres sportlövő Európa-bajnokság küz­delmei. A nők légpisztoly-számá­­ban a szovjet Szmirnova 488,8 körrel győzött, Ferencz Ágnes 480,1 körrel 4. lett, csapatban a Ferencz, Gönczi, Kuti egység 1132 körrel bronzérmet szerzett A junior lányok csapatversenyé­ben a magyar válogatott (Döb­­rössy, Szentiványi, Vas) 1108 körrel második. Elnézést... Scheiber Zoltán, az O. Dózsa vá­logatott jégkorongozója az FTC el­leni múlt heti bajnokin botjával a nézők közé ütött. A sportoló csü­törtök délelőtt felkereste az MTI-t — ismert, hogy a hírügynökség mun­katársa karsérülést szenvedett az ütés nyomán —, s elmondta: „Sze­retnék nyilvánosan elnézést kérni mindenkitől, akit magatartásommal megsértettem, illetve akik testi ép­ségét veszélyeztettem. Egy bekapott gól után valaki a nézőtérről meg­dobott, s én elvesztettem a fejem. Ilyen azelőtt soha nem fordult ve­lem elő, s biztosítani szeretnék min­denkit — akármi történjék is pá­lyán vagy azon kívül — hasonló cselekedetre nem ragadtatom magam többé." Az O. Dózsa rövidesen megtartja fegyelmi tárgyalását az ügyben. Azt hisszük, ezt a bocsánatkérést a bi­zottság „enyhítő körülményként" veheti az eset kivizsgálásánál.

Next