Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
Csütörtök, 1989. március 9. Solténz István dokuimentumsorozata A Rajk-per (70. Justus Pál) A Kritika 1985 4. számában Nyers Rezső emlékezett meg Justus Pálról: „Ha Justus Pálra vissza-vissza- gondolok, személyisége többnyire negyvenévesen ugrik az emlékezetembe, még fiatalként, de mégis valahogy már több mint okos, bölcs emberként, amilyen 1945— 48-ban volt. Korábban hallomásból ismertem, felszabadulás utáni magatartása és gondolkodása mély nyomott Hagyott- emlékezetemben, majdkésőbb ötvenes éveiben és hatvanévesen is találkozgattunk, de ritkán. Azt a négy évet pályafutása kiemelkedő szakaszának tekintem, s az idő haladtával akkori gondolkodása, tettei és egyénisége személyes értékskálámon mind magasabbra értékelődik. Az ő személyiségéhez a következő asszociációim tapadnak: elvi és mély antifasizmus, a szocialista tudományosság igénye, a munkásegység vállalása, kérlelhetetlen baloldaliság, a szocialista etika követelménye. És saj nos, még valami: egy politikusi életpálya derékba törése, egy személyiség mások általi félre- , ismerése, törvénytelenség a munkáshatalomban, és az, hogy menynyi érték veszejtődött el a mozgalom és az ország számára hasonló esetekben. Bár Justusnak sikerült a politikai pályát az irodalmival felcserélni, s nem is akármit alkotott utóbb, életére a „majdnem mártírság” nyomja rá bélyegét. Drámaírók u toljára kívánkoznak azok a személyes és közéleti drámák —közöttük talán Justus Pál életének tragikuma is —, amikor a fanatizmusnak, dogmatizmusnak, a helyes és szép elvek torzított felfogásának esett áldozatul a legfőbb érték, az ember. A jelzett években a szociáldemokrata mozgalom egyik vezető ideológusává és kultúrpolitikusává vált, s személyében — másokkal együtt — előrenyomult, növekvő súlyt kapott a forradalmi szocialista irányzat, amely egyébként mindig is benne volt, benne munkált a szociáldemokrata pártban, bár a két világháború között töbnyire csak a pártvezetés alternatívájaként. A szociáldemokrata mozgalom éppen a forradalmi marxista szárnyának előtérbe kerülésével alkalmazkodott az 1945-ben gyökeresen megváltozott új helyzethez, ennek hullámában emelkedett fel Justus Pál is. Felszólalásait, néha előadásait hallgatva, még gyakrabban írásait olvasva, olyan emberként ismertem meg, akinek társadalomképét a marxista osztályelmélet htározta meg, politikai álláspontját a társadalmi problémákból vezette le, szellemi vagy politikai divatok nem befolyásolták. Baloldalisága nem a Lenin által kritizált „gyermekbetegség” volt, hanem radikális képviselete a forradalmi célnak, a szocializmusnak, továbbá annak a gon dolatnak, amit Kassák is élesen képviselt, hogy a szocializmusnak az embert kell megváltoztatnia, felemelnie a tudomány és a kultúra által, mert a tudat forradalmasítása nagy és elkerülhetetlen része magának a forradalomnak. De Justus nem volt dogmatikus, társadalomképét nem egyszerűsítette a húszasharmincas években divatos, két osztályból álló sémává, ahol csak a két fő osztály egymás elleni harcából állna a politizálás. Ha mai szemmel kritikailag mérlegelem akkori politikai gondolkodását, akkor talán az agrárproblémának az alábecsülését kell említenem, ami azonban nemcsak öt, hanem kevés kivétellel az akkori szociáldemokratákat, valamennyiünket jellemzett. Nemzetközi látómezőben, jelentős nemzetközi ismeretek birtokában gondolkodott és politizált. Előadásaiból, írásaiból kitűnt, hogy gondosan tanulmányozta a világgazdasági folyamatokat, az imperializmust az akkori világkapitalizmus uralkodó jellemzőjének tekintette, a szocializmust pedig szintén világfolyamatként fogta fel, nem csupán nemzeti látómezőben, vagy kelet-európai összefüggésben. Nemigen mondható bárkire is, hogy nála tudatosabban és következetesebben helyezkedett volna a munkásegység politikai alapjára, hozzá hasonlóak vol tak, de nála következetesebbek aligha, szerintem egyik munkáspártban sem. El kell olvasni fennmaradt beszédeit és írásait, azok mindezt tanúsítják, szinte politikai „ars poeticája" volt a munkásegység gondolata, ezért aztán egyik céltáblájává vált a pártbeli jobbszárny meg-megújuló tá- ■ madásainak. Igaz, sajátos jelenség volt ő, mert nagyon nagy híve volt a kommunista-szociáldemokrata együttműködésnek, de kritikai önállóságát e kérdésben is megtartotta. Elvi tisztázás érdekében nemritkán vitatkozott kommnistákkal is, de mindig érvelően. Vitakészségét akkoriban nem kifogásolták a vitapartnerek, korrektségét nem vitatták el,"de alighanem élesztette vele szemben a „trockistaság" gyanúját, amelybe főként az 1938—38- as moszkvai politikai perek éles ellenzése miatt került. Miközben a szocializmusban ismertette, sőt népszerűsítette a kommunista társadalmi szemlét, vitatta azokat a kijelentéseket, amelyek le-,becsülték, a munkásosztály szervezésében és nevelésében, a Szociáldemokrata Párt szerepét az ellenforradalmi időszakban, kétségbe vonta, hogy osztályviszonyok közepette helyes-e egységes, nem osztályalapon álló ifjúsági szövetséget (MADISZ) létesíteni, kételkedett abban is, hogy az akkori kommunista mozgadalomban a valóságban nem lennének különböző áramlatok. 1945-ben annak hangsúlyozásával kezdte munkáját a pártban, hogy a szociáldemokrácia nem folytathatja azt a politikát, amit 1944. március 19-én a németek bevonulásakor abbahagyott, és amit 1919 óta folytatott. Az ellenforradalom elleni védekezésből, a deffenzív demokráciaféltésből forradalmi erővékell válnia, s ezt csak a kommunista párttal együttesen valósíthatja meg, mertkét párt van ugyan, de csak egyetlen munkásosztály. A kibontakozó új demokráciában nem csupán a demokratikus törvényhozást és önkormányzatot tekintette elengedhetetlen feltételnek, hanem a társadalmi forradalom eszméjének terjesztését is, mert ahogy hirdette: szocializmus nélkül már nem lehet hazánkban tényleges demokrácia, és fordítva, demokrácia nélkül tényleges szocializmus. Különlegesen értékes volt az SZDP-ben kultúrpolitikai munkássága, főként az irodalom és az előadóművészetek területén. A szocialista szellemű, de művészileg szabad szocialista művészet érdekében összefogta és nagyszerűen serkentette kiemelkedő irodalmárok, előadó- és képzőművészek tevékenységét. A párt nagyon jelentős régi gárdájának igyekezett tevékenységi kört biztosítani, bekapcsolta a gyakorlati munkába Kassák Lajost, Komlós Aladárt, Bökő Lászlót és másokat. Mindez nagy értékké vált a hazai szocializmus és a kulturális élet fejlődése szempontjából. Politikai szempontból utólag csak egy dolgot látok vitathatónak, és egy dolgot nyilvánvalóan helytelennek az akkori szociáldemokrata kultúrpolitikában, és persze Justus Pál tevékenységében is. Vitatható, hogy helyes volt-e eleve kívül maradni az akkori „irodalmi egységtörekvéseken" — és helytelen volt a népi írókkalszembeni sommás ellenszenv és globális elutasítás, amely akkoriban uralkodott sorainkban. Justus Pálnak, a legmesszebb látók egyikének jobban tudatosítania kellett volna, hogy miközben a népi írók egy részével nagyon is szükséges volt a vita, ez az irányzat is valami lényeges mondanivalót hordoz magában a magyar valóságról, ez is szerves része tehát a demokratikus közéletnek, amelylyel konstruktív dialógust lehet és kell folytatni. Annak tudatában vett részt a két párt egyesítésében, hogy a lenini típusú marxizmus elméletét, stratégiáját és taktikáját újra át kell gondolnia, miközben őrizni akarta a szociáldemokrata mozgalomból magával hozott dogmatikus forradalmiságot is. Rákosiék ezt nem tették lehetővé, a volt szociáldemokraták legjobbjainak csak „kirakatfunkciókat" juttattak, nagy kárára az egész mozgalomnak. Talán egy évvel halála előtt beszélgettünk utoljára, nem hivatalosan, hanem barátilag, presztízstől és közvetlen érdektől mentesen. Emlékszem, hogy én többek között két kérdést firtattam nála, az első valahogy így: „Mondd, igaz az a szóbeszéd, hogy valamikor közel álltál a trockizmushoz?" ' Mire ő: „Hidd el, soha nem voltam Trockij követője, semmikor nem volt közöm a trockizmushoz.” A másik kérdésem az volt .--„Nyilván sok szempontból más vagy ma, mint voltál a munkásegységért folytatott harcokban, de változott-e az elvi álláspontod a szocializmusról?" Az ő válasza körülbelül így hangzott: „Gondolataim a tapasztalatok hatására bizonyos fokig persze változtak, elvi álláspontom azonban változatlan." Derékba tört pályafutás volt az övé? Politikai szempontból igen, s ezt csak sajnálni tudom. Sokan szívesen lettünk volna pályatársak vele, élete végéig. De hát akkor nem volt teljes élet az övé a szocializmusért való küzdelemben? Szerintem teljes volt az élete így is, bár igaz, hogy a teljességhez még kell majd valami, az ideológus, a politikus Justus Pál üzenete és példája eljusson valós értékében a mostani és a majdani utókorhoz.” (Folytatjuk) Magyar Német SPORT Labdarúgó-vb-selejtezőn Jó mérkőz nem sokat érő döntetlen Világbajnoki selejtező ide, világbajnoki selejtező oda, az embereket valahogy, nem igazán érdekli , a futball mostanság Magyarországon. Aki emlékszik a régi szép időkre, arra is emlékszik, hogy annak idején bezzeg vbselejtezőn az volt az emberek legfőbb gondja, hogy hogyan jussanak belépőhöz. Most ilyesmiről szó sem volt. Olyannyira nem, hogy a szövetség nőnapi gesztusra is vállalkozhatott: a lányok és az asszonyok ingyen jöhettek be a Népstadionba. Az is napjaink sajátossága, hogy feszültek az emberek, könynyű őket kihozni a sodrukból. Ma már nálunk sem hiánycikk a névtelen fenyegető levél. A magyar hír előtt például Détári Lajossal kapcsolatban érkeztek fenyegető levelek (bennük bombatámadás és más megtorló akciók). Íróik azt követelték, hogy Bicskei Bertalan ne szerepeltesse a legjobb magyar labdarúgót, mert, úgymond „elárulta társait" a debreceni bundaügyben. Ezért aztán a mérkőzés előtti két napot rendőri biztosítás mellett töltötte el a magyar labdarúgó-válogatott, valószínűleg nem a legkellemesebb hangulatban. Más kérdés, hogy a vesztegetési ügyekről, azok megoldásáról nekünk is megvan a véleményünk ... Ilyen előzmények után lépett pályára Magyarország és Írország válogatottja a jugoszláv Petrovics játékvezetése mellett a következő összeállításban: Magyarország: Disztl P. — Kozma, Disztl L, Bognár Z., Sass — Kovács E., Détári, Hajszán — Gregor, Kiprich, Mészáros. Írország: Bonner — Morris, McCarthy, Moran, Hughton — Houghton, McGrath, Whelan, Sheedy -r Aldridge, Cascarino. A kezdet kezdetén az volt a meglepetés, hogy játszott a magyar válogatott. Azt talán mondani sem kell, hogy Détári Lajos mozgatta a csapatot hol a jobb, hol a baloldalon indított támadást. Helyzet nem akadt ezekből a megoldásokból, az ír kapusnak mindössze egy hazaadást kellett fognia az első percekben. Ezután szépen csendesedett a meccs, másképpen, hol az egyik, holl a másik csapat támadott. Párharcok, keménykedések okoztak izgalmat, ami csak arra volt bizonyíték, hogy mindkét válogatottnak fontos ez a kilencven perc. Persze, miért lenne ez másképpen egy világbajnoki selejtezőn? A félidő második felében mintha többet támadtak volna az írek. Brit csapatról lévén szó, nem volt meglepő, hogy főleg magas labdákkal kísérleteztek, a beadásokat azonban — ezt jó volt látni — vagy elfejelték a magyar védők, vagy — ehhez szerencse is kellett — belül nem érkeztek a társak. Feltűnő volt a magyar támadásoknál, hogy mintha szabály lenne, Détárinast mindenképpen bele kell érnie a labdába. Ez a követelmény nem kifejezetten segítette a játék folyamatosságát. A mérkőzés első helyzete a 31. percben volt, ekkor fejről fejre szállt a labda a magyar kapu előtt, végül McCarthy hátrahúzva emelte kapura a labdát. A labda középre ment, Disztl Péter középen állt és a kapus kiütötte a lövést. Három perccel később Sassnak volt helyzete,, lövésébe belevetődtek az ír védők. A magyar csapatban a szünetben Bognár György állt be Mészáros helyére. Az újrakezdés után nem sokkal Kiprich szólója volt az esemény, a szélső futtából mellé lőtt. Egy perccel később Détári, Bognár György és Gregor vezetett támadást, a labda Détárinál volt és ott is maradt, hiába várták a társak. A lövés elakadt a védőkben. Ez a két akció bizonyította, hogy a magyar csapat felszánt, ami a folytatást illeti. Az elszántsággal később se volt baj, de a játék, akárcsak szünet előtt, most is kiegyensúlyozott lett. Feltűnő, volt, milyen magabiztosan játszottak az írek, vitás helyzetekben láthatóan szemernyi kétely nem volt a játékosokban, hogy kié lesz a labda. Gregor volt az első, aki távoli lövéssel próbálkozott, ez a 67. percben történt, s mert a lövésben nem volt erő, Bonner könynyedén felszedte a labdát. Ekkorra már kiderült, hogy a várt indulatok ellenére a közönség jelesre vizsgázik ez alkalommal. Mindvégig volt hangulat a stadionban. Igaz, ehhez kellettek az Írországból érkezett nézők is, ők, már csak úgy megszokásból is, végigkiabálták a kilencven percet. Egyórányi játék után már énekeltek is, ami annak lehet a jele, hogy ők a döntetlenért utaztak Budapestre. A 71. percben egy baloldali szabadrúgás adott esélyt a magyar csapatnak. Détári húsz méterről csavarhatta kapura a labdát, ám az nem jutott el a kapuig, a sorfalról kipattant. Két perccel később ismét Détári volt a főszereplő, nagyszerű labdát ívelt Hajszán felé, Bonner kilépett a kapujából és mentett. Az utolsó negyedórára cserélt még Bicskei Bertalan, Gregort Boda váltotta fel. Ugyancsak kettős cserét hajtott végre az ír kapitány is. Amint ez a másfél óra is biztos nyitotta, egy 0—0-ás mérkőzés nem feltétlenül unalmas. Bár nem esett gól, mégis egyfolytában érezhető volt a feszültség a pályán, nézőtéren egyaránt. Volt iram és lendület a két csapat játékában. Úgy érezte az ember, hogy bármelyik pillanatban gól eshet. A két védelem azonban nem volt hajlandó hibázni, és egyik támadósorban sem volt anynyi ötlet, vagy találékonyság, hogy az ellenfelet kész helyzet elé tudta volna állítani. Ha nem is nyert a magyar csapat, ezúttal nem érheti különösebben rossz szó. Ha mindig — bajnoki és válogatott mérkőzéseken egyaránt — így küzdenének a játékosaink, nem kellene számolniok a közönség haragjával, és nem kellett volna a meccs előtt rendőri védelem alá helyezni a csapatot. A tisztességes küzdőszellem azonban nem volt elegendő. Erős ellenfelet kapott válogatottunk, amely nemhogy döntetlenre törekedett volna, hanem minden ízében győzelemre tört. És talán-talán közelebb is állt ehhez, mint a magyar együttes. Ha az ökölvívómeccseken szokásos pontozást alkalmazták volna, 3:2 arányban alighanem az íreket hozzák ki győztesnek. A liverpooli, a manchesteri, a glasgowi csapatokban játszó profik magabiztosan, keményen küzdöttek. A magyar válogatott számára a C–0 ,nem túlságosan biztató a jövőre nézve. Hátravan még két mérkőzés brit földön az írek és északírek ellen, aztán játszani kell a győzelmet győzelemre halmozó spanyolok ellen. A világbajnoki selejtezőkből általában az a csapat jut tovább, amelyik megnyeri hazai mérkőzéseit és idegenben is pontot, pontokat csíp el. Az írek számára ez a döntetlen kitűnő eredmény. A csapattal érkezett csaknem kétezer szurkoló a mérkőzés befejezése után sem távozott el a helyéről, hanem hosszú negyedórán át ünnepelte csapatát. Joggal. A mérkőzést követő sajtóértekezleten Jackie Charlton, az ír válogatott szakvezetője is örömének adott hangot, legalábbis annyiban, hogy az eredménnyel felette elégedett volt. A csapatát nem egyértelműen dicsérte, bár csupán a védelmet és a középpályás sort minősítette jónak, a csatárokat elmarasztalta. Bicskei már kevésbé örült a döntetlennek, de játékosaival elégedett volt. Az egyik újságíró azt kérdezte tőle, vajon miért lőttek kapura oly ritkán a mieink. A kapitány kedves közvetlenséggel válaszolt: „Ezt elég hülye kérdésnek tartom." A nem éppen udvarias szavakat aztán azzal kísérte, hogy ő nem ezt látta: voltak „helyzetszerűségeink", mégpedig több ízben, mint az íreknek. Malonyai Péter Zsolt Róbert a 6. csoport Állása 1. Spanyolország 4 4 - - 10*0 8 2. Magyarország 3 18-3-24 3. Észak-Írország 5 1 1 3 3-7 31 4. Írország 3 · 2 1 0-2 2 5. Málta * 3 · 1 2 2-7 1 , 4. Vb-selejtező a 2. csoportban: Anglia—Albánia 2—0 (1—0), Tirana. Bundaper Debrecenben Hazajött, akire senki sem számított... A debreceni labdarúgó bundaper tárgyalásán több vádlott vallomásában is felmerült — részben megegyezéses mérkőzések, részben a pénzügyi kérdések taglalásakor — Puskás Lajosnak, a DMVSC volt vezető edzőjének a neve. A szakvezető Görögországban tartózkodott, s kevesen hitték, hogy nevének tisztázására még a per ideje alatt hazaérkezik. Ezért lepett meg szerdán mindenkit, amikor a bíróságon bejelentették: Puskás megérkezett Debrecenbe, s a rendőrségen már ki is hallgatták. Ahogy az ügyész közölte: a nyomozás eredményétől függ, hogy a vádirathoz csatolják-e a bizonyítékokat, vagy csak egyszerű tanúként hallgatják majd meg. A szerdai tanúkihallgatások során Zs. Nagy Imre, a Hajdú-Bihar megyei APEH elnöke — aki lemondása után két alkalommal is a DMVSC Baráti Körének elnöke volt — állt először, a bíró elé, majd adminisztrátoroknak, ügyintézőknek a kihallgatására került sor. Senkinek sem volt tudomása arról, hogy a szóba került összegek — a 250 000 és az 500 000 forint — bármilyen fórdiában kapcsolódott volna a kaposvári, illetve a Bp. Honvéd elleni mérkőzéshez .. A tanúvallomások ma folytatódnak. Franciaország kéri a század utolsó vb-döntőjét Alig pár hónapja kezdődtek meg az 1990. évi labdarúgó-világbajnokság selejtezői, az 1994-es döntőről még szó is alig esik, s Franciaország már bejelentette igényét a század utolsó vb -döntőjének megrendezésére. Francois Mitterrand francia elnök kedden Párizsban fogadta Joao Havelanget, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökét, s beszélgetést folytatott vele az 1998-as Mundialról. Mitterrand elnök közölte, hogy az elkövetkező öt évben az Eiffel-torony tőszomszédságában felépítenek egy modern sajtóközpontot, s támogatja egy nagy befogadóképességű párizsi stadion építését is. Noha a nevezési határidő még messze van, Havelange az elnöki palotából távozóan úgy vélekedett: Franciaország jó eséllyel pályázik a rendezésre. 4. A FIFA elnöke párizsi utazása előtt néhány nappal Szaúd-Arábiában volt a Coca-Cola Világ Kupa (20 évesek vb-döntője) küzdelmein és Hijadban találkozott a Palesztin Labdarúgó Szövetség (PFA) küldötteivel, akik elmondták: szeretnének csatlakozni a FIFA tagországaihoz. Havelange közölte, hogy sok részletkérdés tisztázásra szorul a döntés előtt, s további tárgyalásokra a FIFA zürichi székházába invitálta a palesztin labdarúgó-vezetőket. 4. További hároméves, hatmilliárd lírás szerződést írt alá az olasz AC Milan csapatához a holland válogatott egyik sztárja, Ruud Gullit, és Silvio Berlusconi, a klub elnöke. 4. Utánpótlás Eb-selejtezőn: Franciaország—Skócia 3—2 (0—1), Dundee. Asztaliteniszben Fölényes győzelem Tatabányán, a Városi Sportcsarnokban játszották le szerdán a Magyarország—Anglia asztali-tenisz Európa Liga-mérkőzést. Az angolok — akik a mérkőzés eredményétől függetlenül már feljutottak a Szuper Ligába — tartalékosan érkeztek, de talán így sem gondoltak arra, hogy 7:0-ás vereséget szenvednek úgy, hogy még játszmát is csak egyet tudnak szerezni. Klampár 2:1-re verte Billingtont, de már 2:0-ra Masont, ugyancsak 2:0-ra győzött Németh Mason, majd Billington, Wirth G. Gordon ellen, a Németh, Harczi férfi páros a Bilington, Mason, a Németh, Wirth vegyes páros a Mason, Gordon kettős ellen. Az esemény díszvendége volt Tony Brooks, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség főtitkára is. A találkozó után a magyar válogatott visszautazott Tatára, ahol folytatja felkészülését a közelgő dortmundi világbajnokságra. SPORTNAPLÓ A téli Universiadén, Szófiában, a 20 km-es biatlonfutást a csehszlovák Jan Matusek, a 15 km-es férfi sífutást az ugyancsak csehszlovák Martin Jamdusek, a férfi óriás műlesiklást a jugoszláv Klemen Bergant nyerte. Korlátolt felelősségű társaságot alapított az AISH, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, a Népsport kollektívája és a Szikra Nyomda a „7. Népsport’* című — eddig kéthetenként, március végétől hetenként megjelenő — sportlap kiadására. A szerkesztőség valamennyi dolgozója anyagi és szellemi tőkéjével vesz részt a vállalkozásban. A szerződő felek közt az ünnepélyes aláírásra ma kerül sor az AISH-ban. A Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség vezetői kérésselfordultak a Szovjetunióhoz: Kijev adjon otthont az idei nyári Universiadénak, miután a kijelölt rendező, a brazíliai Sao Paulo anyagi nehézségek miatt lemondta a rendezést. Borisz Rogatyin, a sportszövetség szovjet alelnöke kijelentette: országa sportvezetése megvitatja a javaslatot, s március 21-ig választ ad. Ugyanakkor hozzátette, szerinte Minszk létesítményellátottsága jobban megfelelne a nagy verseny követelményeinek. A szöuli olimpián aranyérmes kardcsapat tagjai dedikálják pénteken 15— 17 óra között a Rákóczi út 64. sz. alatti Sportkönyvesboltban Dávid Sándor könyvét, amelyet a Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára adtak ki. Közös akciót szerveztek a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a budapesti Testnevelési Főiskola és a szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatói. A Vas megyeiek 12-én, éjfélkor indulnak útnak a fővárosba, s a távot futva teszik meg, 15-én érkeznek a fővárosba. A TF-esek egy nappal később indulnak a főiskola elől, s ők is 15-én érnek Szombathelyre. Az O. Dózsa BEK-győztes kardcsapatának tagjait fogadta szerdán Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes. A minisztérium vezetése nevében gratulált a kitűnő sportteljesítményhez, majd jutalmakat adott át. Ma újra tárgyalóasztalhoz ülnek a Koreai NDK és a Koreai Köztársaság képviselői, hogy megtárgyalják: lehetséges-e egy közös észak-dél-koreai csapat részvétele az 1590 évi pekingi Ázsiai Játékokon. Athénban Horváth Viktória a női súlylökésben 19,20 méteres eredménynyel új magyar rekordot állított fel. Totótanácaadó 1. B. München (1)— Hamburg (3) 1 2. Mannheim (17)— Nürnberg (14) 1 3. Bayreuth (15)—F. Köln (1) 2 4. Düsseldorf (6) — Braunschweig (4) 1x2 5. Ascoli (18)—Sampdorta (3) 2 6. Bologna (10)—Atalanta (4) 2 x 7. Como (14)— Lazio (12) 1 x 8. Milan (4)—Juventus (5) 2 9. Torino (15) —Florentina (7) x 2 10. Ancona (11)—Messina (7) x 11. Cosenza (8)—Avellino (5) 1 12. Empoll (12)—Padova (4) x 13. Udinese (3)—Cremonese (4) 1x2 Tippjelnk a pótmérkőzésekre. 14.: x, 2. 15.: x. 14.: l. ΚΑΜΙΌΝΙΑ EU MAGYORSZAG Rendezvények Jórdi Pujol katalán kormányfő magyarországi látogatása alkalmából BUDAPEST 1989 március-április KONCERT Mátyás Templom «La Capella Reial» barcelonai kórus és zenekar hangversenye március 9.20 óra KIÁLLÍTÁSOK Budapesti Történeti Múzeum Budavári Palota “E"épület Antoni Clavé festőművész festményei és rézkarcai március 9 - április 23 ■ Kiscelli Múzeum Budapest, III. Kiscelli út 108 Katalán gyermekkönyvek és illusztrációk kiállításai március 10 - április 23 AUTONOM KATALAN KORMÁNY GENERAUTAT DE CATALUNYA