Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

Csütörtök, 1989. március 9. Solténz István dokuimentumsorozata A Rajk-per (70. Justus Pál) A Kritika 1985­ 4. számában­­ Nyers Rezső emlékezett meg Justus Pálról: „Ha Justus Pálra vissza-vissza-­­ gondolok, személyisége többnyire negyvenévesen ugrik az emléke­zetembe, még fiatalként, de még­is valahogy már több mint okos, bölcs emberként, amilyen 1945— 48-ban volt. Korábban hallomás­ból ismertem, felszabadulás utá­ni­ magatartása és gondolkodása mély nyomott Hagyott- emléke­zetemben, majd­­később ötvenes éveiben és hatvanévesen is talál­­kozgattunk, de ritkán. Azt a négy évet pályafutása kiemelke­dő szakaszának tekintem, s az idő haladtával akkori gondolko­dása, tettei és egyénisége szemé­lyes értékskálámon mind maga­sabbra értékelődik. Az ő személyiségéhez a követ­kező asszociációim tapadnak: el­vi és mély antifasizmus, a szo­cialista tudományosság igénye, a munkásegység vállalása, kérlel­hetetlen baloldaliság, a szocia­lista etika követelménye. És saj­­­ nos, még valami: egy politikusi életpálya derékba törése, egy személyiség mások általi félre- , ismerése, törvénytelenség a mun­káshatalomban, és az, hogy meny­nyi érték veszejtődött el a moz­galom és az ország számára ha­sonló esetekben. Bár Justusnak sikerült a politikai pályát az iro­dalmival felcserélni, s nem is akármit alkotott utóbb, életére a „majdnem mártírság” nyomja­ rá bélyegét. Drámaírók u toljára kí­vánkoznak azok a személyes és közéleti drámák —­­közöttük ta­lán Justus Pál életének tragiku­ma is —, amikor a fanatizmus­nak, dogmatizmusnak, a helyes és szép elvek torzított felfogásá­nak esett áldozatul a legfőbb ér­ték, az ember. A jelzett években a szociálde­mokrata mozgalom egyik vezető ideológusává és kultúrpolitiku­­­­sává vált, s személyében — má­sokkal együtt — előrenyomult, növekvő súlyt kapott a forradal­mi szocialista irányzat, amely­ egyébként mindig is benne volt, benne munkált a szociáldemok­rata pártban, bár a két­ világhá­ború között töbnyire csak a párt­vezetés alternatívájaként. A szo­ciáldemokrata mozgalom éppen a forradalmi marxista szárnyá­nak előtérbe kerülésével alkal­mazkodott az 1945-ben gyökere­sen megváltozott új helyzethez, ennek hullámában emelkedett fel Justus Pál is. Felszólalásait, néha előadásait hallgatva, még gyakrabban írá­sait olvasva, olyan emberként is­mertem meg, akinek társadalom­­képét a marxista osztályelmélet htározta meg, politikai álláspont­ját a társadalmi problémákból vezette le, szellemi vagy politi­kai divatok nem befolyásolták. Baloldalisága nem a Lenin által kritizált „gyermekbetegség” volt, hanem radikális képviselete a forradalmi célnak, a szocializ­musnak, továbbá annak a gon­­ dolatnak, amit Kassák is élesen képviselt, hogy a szocializmus­nak az embert kell megváltoz­tatnia, felemelnie a tudomány és a kultúra által, mert a tudat for­radalmasítása nagy és elkerülhe­tetlen része magának a forra­dalomnak. De Justus nem volt dogmatikus, társadalomképét nem egyszerűsítette a húszas­­harmincas években divatos, két osztályból álló sémává, ahol csak a két fő osztály egymás elleni harcából állna a politizálás. Ha mai szemmel kritikailag mérle­gelem akkori politikai gondolko­dását, akkor talán az agrárprob­lémának az alábecsülését kell említenem, ami azonban nem­csak öt, hanem kevés kivétellel az akkori szociáldemokratákat, valamennyiünket jellemzett. Nemzetközi látómezőben, jelen­tős nemzetközi ismeretek birto­kában gondolkodott és politizált. Előadásaiból, írásaiból kitűnt, hogy gondosan tanulmányozta a világgazdasági folyamatokat, az imperializmust az akkori világ­kapitalizmus uralkodó jellemző­jének tekintette, a szocializmust pedig szintén világfolyamatként fogta fel, nem csupán nemzeti látómezőben, vagy kelet-európai összefüggésben. Nemigen mondható bárkire is, hogy nála tudatosabban és kö­­­­vetkezetesebben helyezkedett volna a munkásegység politikai alapjára, hozzá hasonlóak vol­­ tak, de nála következetesebbek aligha, szerintem egyik munkás­pártban sem. El kell olvasni fenn­maradt beszédeit és írásait, azok mindezt tanúsítják, szinte politi­kai „ars­ poeticája" volt a mun­kásegység gondolata, ezért aztán egyik céltáblájává vált a pártbe­li jobbszárny meg-megújuló tá- ■ madásainak. Igaz, sajátos jelen­ség volt ő, mert nagyon nagy hí­ve volt a kommunista-szociálde­mokrata együttműködésnek, de kritikai önállóságát e kérdésben is megtartotta. Elvi tisztázás ér­dekében nemritkán vitatkozott komm­­nistákkal is, de mindig érvelően. Vitakészségét akkoriban nem kifogásolták a vitapartne­rek, korrektségét nem vitatták­ el,"de alighanem élesztette vele szemben a „trockistaság" gyanú­ját, amelybe főként az 1938—38- as moszkvai politikai perek éles ellenzése miatt került. Miközben a szocializmusban ismertette, sőt népszerűsítette a kommunista társadalmi szemlét, vitatta azo­­­kat a kijelentéseket, amelyek le-,­becsülték, a munkásosztály szer­vezésében és nevelésében, a Szo­ciáldemokrata Párt szerepét az ellenforradalmi időszakban, két­ségbe vonta, hogy osztályviszo­nyok közepette helyes-e egysé­ges, nem osztályalapon álló ifjú­sági szövetséget (MADISZ)­­ léte­síteni, kételkedett abban is, hogy az akkori kommunista mozga­­dalomban a valóságban nem len­nének különböző áramlatok. 1945-ben annak hangsúlyozá­sával kezdte munkáját a párt­ban, hogy a szociáldemokrácia nem folytathatja azt a politikát, amit 1944. március 19-én a né­metek bevonulásakor abbaha­gyott, és amit 1919 óta folytatott. Az ellenforradalom elleni véde­kezésből, a deffenzív demokrácia­féltésből forradalmi erővé­­kell válnia, s ezt csak a kommunista párttal együttesen valósíthatja meg, mert­­két párt van ugyan, de csak egyetlen munkásosztály. A kibontakozó új demokráciában nem csupán a demokratikus tör­vényhozást és önkormányzatot te­kintette elengedhetetlen feltétel­nek, hanem a társadalmi forra­dalom eszméjének terjesztését is, mert ahogy hirdette: szocializ­mus nélkül már nem lehet ha­zánkban tényleges demokrácia, és fordítva, demokrácia nélkül tényleges szocializmus. Különlegesen értékes volt az SZDP-ben kultúrpolitikai mun­kássága, főként az irodalom és az előadóművészetek területén. A szocialista szellemű, de művé­szileg szabad szocialista művé­szet érdekében összefogta és nagyszerűen serkentette kiemel­kedő irodalmárok, előadó- és képzőművészek tevékenységét. A párt nagyon jelentős régi gárdá­jának igyekezett tevékenységi kört biztosítani, bekapcsolta a gya­korlati munkába Kassák Lajost, Komlós Aladárt, Bökő Lászlót és másokat. Mindez nagy értékké vált a hazai szocializmus és a kulturális élet fejlődése szem­pontjából. Politikai szempontból utólag csak egy dolgot látok vi­tathatónak, és egy dolgot nyil­vánvalóan helytelennek az akko­ri szociáldemokrata kultúrpoliti­kában, és­ persze Justus Pál te­vékenységében is. Vitatható, hogy helyes volt-e eleve kívül marad­ni az akkori „irodalmi egység­­törekvéseken" — és helytelen volt a népi írókkal­­szembeni sommás ellenszenv és globális elutasítás, amely akkoriban ural­kodott sorainkban. Justus Pál­nak, a legmesszebb látók egyiké­nek jobban tudatosítania kellett volna, hogy miközben a népi írók­ egy részével nagyon is szükséges volt a vita, ez az irányzat is va­lami lényeges mondanivalót hor­doz magában a magyar valóság­ról, ez is szerves része tehát a demokratikus közéletnek, amely­­lyel konstruktív dialógust lehet és kell folytatni. Annak tudatában vett részt a két párt egyesítésében, hogy a lenini típusú marxizmus elmé­letét, stratégiáját és taktikáját újra át kell gondolnia, miköz­ben őrizni akarta a szociálde­mokrata mozgalomból magával hozott dogmatikus forradalmisá­­got is. Rákosiék ezt nem tették lehetővé, a volt szociáldemokra­ták legjobbjainak csak „kirakat­­funkciókat" juttattak, nagy ká­rára az egész mozgalomnak. Talán egy évvel halála előtt beszélgettünk utoljára, nem hi­vatalosan, hanem­­ barátilag, presztízstől és közvetlen érdektől mentesen. Emlékszem, hogy én többek között két kérdést firtat­tam nála, az első valahogy így: „Mondd, igaz az a szóbeszéd, hogy valamikor közel álltál a trockizmushoz?" ' Mire ő: „Hidd el, soha nem voltam Trockij kö­vetője, semmikor nem volt kö­zöm a trockizmushoz.” A másik kérdésem az volt .--„Nyilván sok szempontból más vagy ma, mint voltál a munkásegységért folyta­tott harcokban, de változott-e az elvi álláspontod a szocializmus­ról?" Az ő válasza körülbelül így hangzott: „Gondolataim a tapasz­talatok hatására bizonyos fokig persze változtak, elvi álláspon­tom azonban változatlan." Derékba tört pályafutás volt az övé? Politikai szempontból igen, s ezt csak sajnálni tudom. Sokan szívesen lettünk volna pályatársak vele, élete végéig. De hát akkor nem volt teljes élet az övé a szocializmusért va­ló küzdelemben? Szerintem tel­jes volt az élete így is, bár igaz, hogy a teljességhez még kell majd valami­, az ideológus, a po­litikus Justus Pál üzenete és pél­dája eljusson valós értékében a mostani és a majdani utókor­hoz.” (Folytatjuk) Magyar Ném­et S­­P­O­RT Labdarúgó-vb-selejtezőn Jó mérkőz nem sokat érő döntetlen Világbajnoki selejtező ide, vi­lágbajnoki selejtező oda, az em­bereket valahogy, nem igazán ér­dekli , a futball­­ mostanság Ma­gyarországon. Aki emlékszik a ré­gi szép időkre, arra is emlékszik, hogy annak idején bezzeg vb­­selejtezőn az volt az emberek leg­főbb gondja, hogy hogyan jus­sanak belépőhöz. Most ilyesmiről szó sem volt. Olyannyira nem, hogy a szövetség nőnapi gesztus­ra is vállalkozhatott: a lányok és az asszonyok ingyen jöhettek be a Népstadionba. Az is napjaink sajátossága, hogy feszültek az emberek, köny­­nyű őket kihozni a sodrukból. Ma már nálunk sem hiánycikk a névtelen fenyegető levél. A ma­gyar hír előtt például Détári La­jossal kapcsolatban érkeztek fe­nyegető levelek (bennük bomba­támadás és más megtorló akciók). Íróik azt követelték, hogy Bicskei Bertalan ne szerepeltesse a leg­jobb magyar labdarúgót, mert, úgymond „elárulta társait" a deb­receni bundaügyben. Ezért aztán a mérkőzés előtti két napot rendőri biztosítás mel­lett töltötte el­ a magyar labdarú­gó-válogatott, valószínűleg nem a legkellemesebb hangulatban. Más kérdés, hogy a vesztegetési ügyekről, azok megoldásáról ne­künk is megvan a vélemé­nyünk ... Ilyen előzmények után lépett pályára Magyarország és Írország válogatottja a jugoszláv Petro­­vics játékvezetése mellett a kö­vetkező összeállításban: Magyarország: Disztl P. — Koz­ma, Disztl L, Bognár Z., Sass — Kovács E., Détári, Hajszán — Gregor, Kiprich, Mészáros. Írország: Bonner — Morris,­ McCarthy, Moran, Hughton — Houghton, McGrath, Whelan, Sheedy -r Aldridge, Cascarino. A kezdet kezdetén az volt a meglepetés, hogy játszott a ma­gyar válogatott. Azt talán mon­dani sem kell, hogy Détári La­jos mozgatta a csapatot hol a jobb, hol a baloldalon indított támadást. Helyzet nem akadt ezekből a megoldásokból, az ír kapusnak mindössze egy haza­adást­ kellett fognia az első per­cekben. Ezután szépen csendesedett a meccs, másképpen, hol az egyik, holl a másik csapat támadott. Párharcok, keménykedések okoz­tak izgalmat, ami csak arra volt bizonyíték, hogy mindkét válo­gatottnak fontos ez a kilencven perc. Persze, miért lenne ez más­képpen egy világbajnoki selej­tezőn? A félidő második felében mint­ha többet támadtak volna az írek. Brit csapatról lévén szó, nem volt meglepő, hogy főleg magas labdákkal kísérleteztek, a beadásokat azonban — ezt jó volt látni — vagy elfejelték a magyar védők, vagy — ehhez szerencse is kellett — belül nem érkeztek a társak. Feltűnő volt a magyar táma­dásoknál, hogy mintha szabály lenne, Détárinast mindenképpen bele kell érnie a labdába. Ez a követelmény nem kifejezette­n segítette a játék folyamatossá­gát. A mérkőzés első helyzete a 31. percben volt, ekkor fejről fej­re szállt a labda a magyar kapu előtt, végül McCarthy hátrahúz­va emelte kapura a labdát. A labda középre ment, Disztl Pé­ter középen állt és a kapus ki­ütötte a lövést. Három perccel később Sassnak volt helyzete,, lö­vésébe belevetődtek az ír vé­dők.­­ A magyar csapatban a szünet­ben Bognár György állt be Mé­száros helyére. Az újrakezdés után nem sok­kal Kiprich szólója volt az ese­mény, a szélső futtából mellé lőtt. Egy perccel később Détári, Bognár György és Gregor veze­tett támadást, a labda Détárinál volt és ott is maradt, hiába vár­ták a társak. A lövés elakadt a védőkben. Ez a két akció bizo­nyította, hogy a magyar csapat felszánt, ami a folytatást illeti. Az elszántsággal később se volt baj, de a játék, akárcsak szünet előtt, most is kiegyensúlyozott lett. Feltűnő, volt, milyen maga­biztosan játszottak az írek, vitás helyzetekben láthatóan szemer­nyi kétely nem volt a játékosok­ban, hogy kié lesz a labda. Gregor volt az első, aki távoli lövéssel próbálkozott, ez a 67. percben történt, s mert a lövés­ben nem volt erő, Bonner köny­­nyedén felszedte a labdát. Ekkorra már kiderült, hogy a várt indulatok ellenére a közön­­ség jelesre vizsgázik ez alka­lommal. Mindvégig volt hangu­lat a stadionban. Igaz, ehhez kel­lettek az Írországból érkezett nézők is, ők, már csak úgy meg­szokásból is, végigkiabálták a kilencven percet. Egyórányi já­ték után már énekeltek is, ami annak lehet a jele, hogy ők a döntetlenért utaztak Budapest­re. A 71. percben egy baloldali szabadrúgás adott esélyt a ma­gyar csapatnak. Détári húsz mé­terről csavarhatta kapura a lab­dát, ám az nem jutott el a ka­puig, a sorfalról kipattant. Két perccel később ismét Détári volt a főszereplő, nagyszerű labdát ívelt Hajszán felé, Bonner kilé­pett a kapujából és mentett. Az utolsó negyedórára cserélt még Bicskei Bertalan, Gregort Boda váltotta fel. Ugyancsak kettős cserét hajtott végre az ír kapitány is. Amint ez a másfél óra is biztos nyitotta, egy 0—0-ás mérkőzés nem feltétlenül unalmas. Bár nem esett gól, mégis egyfolytá­ban érezhető volt a feszültség a pályán, nézőtéren egyaránt. Volt iram és lendület a két csapat já­tékában. Úgy érezte az ember, hogy bármelyik pillanatban gól eshet. A két védelem azonban nem volt hajlandó hibázni, és egyik támadósorban sem volt any­­nyi ötlet, vagy találékonyság, hogy az ellenfelet kész helyzet elé tudta volna állítani. Ha nem is nyert a magyar csa­pat, ezúttal nem érheti különö­sebben rossz szó. Ha mindig — bajnoki és válogatott mérkőzése­ken egyaránt — így küzdenének a játékosaink, nem kellene számol­­niok a közönség haragjával, és nem kellett volna a meccs előtt rendőri védelem alá helyezni a csapatot. A tisztességes küzdő­­szellem azonban nem volt elegen­dő. Erős ellenfelet kapott váloga­tottunk, amely nemhogy döntet­lenre törekedett volna, hanem minden ízében győzelemre tört. És talán-talán közelebb is állt eh­hez, mint a magyar együttes. Ha az ökölvívómeccseken szokásos pontozást alkalmazták volna, 3:2 arányban alighanem az íreket hozzák ki győztesnek. A liver­pooli, a manchesteri, a glasgowi csapatokban játszó profik maga­biztosan, keményen küzdöttek. A magyar válogatott számára a C–0 ,nem túlságosan biztató a jö­vőre nézve. Hátravan még két mérkőzés brit földön az írek és északírek ellen, aztán játszani kell a győzelmet győzelemre hal­mozó spanyolok ellen. A világ­bajnoki selejtezőkből általában az a csapat jut tovább, amelyik megnyeri hazai mérkőzéseit és idegenben is pontot, pontokat csíp el. Az írek számára ez a döntetlen kitűnő eredmény. A csa­pattal érkezett csaknem kétezer szurkoló a mérkőzés befejezése után sem távozott el a helyéről, hanem hosszú negyedórán át ün­nepelte csapatát. Joggal. A mérkőzést követő sajtóérte­kezleten Jackie Charlton, az ír válogatott szakvezetője is örömé­nek adott hangot, legalábbis annyiban, hogy az eredménnyel felette elégedett volt. A csapatát nem egyértelműen dicsérte, bár csupán a védelmet és a középpá­lyás sort minősítette jónak, a csatárokat elmarasztalta. Bicskei már kevésbé örült a­­ döntetlennek, de játékosaival elégedett volt. Az egyik újságíró azt kérdezte tőle, vajon miért lőttek kapura oly ritkán a mie­ink. A kapitány kedves közvet­lenséggel válaszolt: „Ezt elég hülye kérdésnek tartom." A nem éppen udvarias szavakat aztán azzal kísérte, hogy ő nem ezt látta: voltak „helyzetszerűsége­­ink", mégpedig több ízben, mint az íreknek. Malonyai Péter Zsolt Róbert a 6. csoport Állása 1. Spanyolország 4 4 - - 10*0 8 2. Magyarország 3 18-3-24 3. Észak-Írország 5 1 1 3 3-7 31 4. Írország 3 · 2 1 0-2 2 5. Málta * 3 · 1 2 2-7 1 , 4. Vb-selejtező a 2. csoportban: Anglia—Albánia 2—0 (1—0), Ti­rana. Bundaper Debrecenben Hazajött, akire senki sem számított... A debreceni labdarúgó bunda­per tárgyalásán több vádlott val­lomásában is felmerült — részben megegyezéses mérkőzések, rész­ben a pénzügyi kérdések taglalá­sakor — Puskás Lajosnak, a DMVSC volt vezető edzőjének a neve. A szakvezető Görögország­ban tartózkodott, s kevesen hit­ték, hogy nevének tisztázására még a per ideje alatt hazaérke­zik. Ezért lepett meg szerdán mindenkit, amikor a bíróságon bejelentették: Puskás megérke­zett Debrecenbe, s a rendőrségen már ki is hallgatták. Ahogy az ügyész közölte: a nyomozás ered­ményétől függ, hogy a vádirathoz csatolják-e a bizonyítékokat, vagy csak egyszerű tanúként hallgatják majd meg. A szerdai tanúkihallgatások so­rán Zs. Nagy Imre, a Hajdú-Bi­­har megyei APEH elnöke — aki lemondása után két alkalommal is a DMVSC Baráti Körének el­nöke volt — állt először, a bíró elé, majd adminisztrátoroknak, ügyintézőknek a kihallgatására került sor. Senkinek sem volt tudomása arról, hogy a szóba ke­rült összegek — a 250 000 és az 500 000 forint — bármilyen fór­­diában kapcsolódott volna a ka­posvári, illetve a Bp. Honvéd el­leni mérkőzéshez .. A tanúvallomások ma folyta­tódnak. Franciaország kéri a század utolsó vb-döntőjét Alig pár hónapja kezdődtek meg az 1990. évi labdarúgó-világ­bajnokság selejtezői, az 1994-es döntőről még szó is alig esik, s Franciaország már bejelentette igényét a század utolsó vb -dön­tőjének megrendezésére. Francois Mitterrand francia elnök kedden Párizsban fogadta Joao Havelan­­get, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökét, s beszélgetést folytatott vele az 1998-as Mun­­dialról. Mitterrand elnök közölte, hogy az elkövetkező öt évben az Eiffel-torony tőszomszédságában felépítenek egy modern sajtóköz­pontot, s támogatja egy nagy be­fogadóképességű párizsi stadion építését is. Noha a nevezési ha­táridő még messze van, Have­­lange az elnöki palotából távo­­zóan úgy vélekedett: Franciaor­szág jó eséllyel pályázik a ren­dezésre. 4. A FIFA elnöke párizsi utazása előtt néhány nappal Szaúd-Ará­­biában volt a Coca-Cola Világ Kupa (20 évesek vb-döntője) küz­delmein és Hijadban találkozott a Palesztin Labdarúgó Szövetség (P­FA) küldötteivel, akik elmond­ták: szeretnének csatlakozni a FIFA tagországaihoz. Havelange közölte, hogy sok részletkérdés tisztázásra szorul a döntés előtt, s további tárgyalá­sokra a FIFA zürichi székházá­ba invitálta a palesztin labdarú­gó-vezetőket. 4. További hároméves, hatmilliárd lírás szerződést írt alá az olasz AC Milan csapatához a holland válogatott egyik sztárja, Ruud Gullit, és Silvio Berlusconi, a klub elnöke. 4. Utánpótlás Eb-selejtezőn: Fran­ciaország—Skócia 3—2­­ (0—1), Dundee. Asztaliteniszben Fölényes győzelem Tatabányán, a Városi Sport­­csarnokban játszották le szerdán a Magyarország—Anglia asztali-­­­tenisz Európa Liga-mérkőzést. Az angolok — akik a mérkőzés ered­ményétől függetlenül már felju­tottak a Szuper Ligába — tarta­lékosan érkeztek, de talán így sem gondoltak arra, hogy 7:0-ás vereséget szenvednek úgy, hogy még játszmát is csak egyet tud­nak szerezni. Klampár 2:1-re ver­te Billingtont, de már 2:0-ra Ma­­sont, ugyancsak 2:0-ra győzött Németh Mason, majd Billington, Wirth G. Gordon ellen, a Németh, Harczi férfi páros a Bilington, Mason, a Németh, Wirth vegyes páros a Mason, Gordon kettős el­len. Az esemény díszvendége volt Tony Brooks, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség főtitkára is. A találkozó után a magyar vá­logatott visszautazott Tatára, ahol folytatja felkészülését a közelgő dortmundi világbajnokságra. SPORT­NAPLÓ A téli Universiadén, Szófiában, a 20 km-es biatlonfutást a csehszlovák Jan Matusek, a 15 km-es férfi sífutást az ugyancsak csehszlovák Martin Jamdusek, a férfi óriás műlesiklást a jugoszláv Klemen Bergant nyerte. Korlátolt felelősségű társaságot ala­pított az AISH, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, a Népsport kollektívája és a Szikra Nyomda a „7. Népsport’* című — eddig kéthetenként, március végétől hetenként megjelenő — sport­lap kiadására. A szerkesztőség vala­mennyi dolgozója anyagi és szellemi tőkéjével vesz részt a vállalkozásban. A szerződő felek közt az ünnepélyes aláírásra ma kerül sor az AISH-ban. A Nemzetközi Egyetemi és Főisko­lai Sportszövetség vezetői kéréssel­­fordultak a Szovjetunióhoz: Kijev ad­jon otthont az idei nyári Universia­dén­a­k, miután a kijelölt rendező, a brazíliai Sao Paulo anyagi nehézsé­gek miatt lemondta a rendezést. Bo­risz Rogatyin, a sportszövetség szov­jet alelnöke kijelentette: országa sportvezetése megvitatja a javaslatot, s március 21-ig választ ad. Ugyan­akkor hozzátette, szerinte Minszk lé­tesítményellátottsága jobban megfe­lelne a nagy verseny követelményei­nek. A szöuli olimpián aranyérmes kard­csapat tagjai dedikálják pénteken 15— 17 óra között a Rákóczi út 64. sz. alatti Sportkönyvesboltban Dávid Sándor könyvét, amelyet a Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára adtak ki. Közös akciót szerveztek a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a bu­dapesti Testnevelési Főiskola és a szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatói. A Vas megyeiek 12-én, éj­félkor indulnak útnak a fővárosba, s a távot futva teszik meg, 15-én ér­keznek a fővárosba. A TF-esek egy nappal később indulnak a főiskola elől, s ők is 15-én érnek Szombat­helyre. Az O. Dózsa BEK-győztes kard­csapatának tagjait fogadta szerdán Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnagy, bel­ügyminiszter-helyettes. A miniszté­rium vezetése nevében gratulált a ki­tűnő sportteljesítményhez, majd ju­talmakat adott át. Ma újra tárgyalóasztalhoz ülnek a Koreai NDK és a Koreai Köztársaság képviselői, hogy megtárgyalják: le­hetséges-e egy közös észak-dél-koreai csapat részvétele az 1590 évi pekingi Ázsiai Játékokon. Athénban Horváth Viktória a női súlylökésben 19,20 méteres eredmény­nyel új magyar rekordot állított fel. Totótanácaadó 1. B. München (1)— Hamburg (3) 1 2. Mannheim (17)— Nürnberg (14) 1 3. Bayreuth (15)—F. Köln (1) 2 4. Düsseldorf (6) — Braunschweig (4) 1x2 5. Ascoli (18)—Sampdorta (3) 2 6. Bologna (10)—Atalanta (4) 2 x 7. Como (14)— Lazio (12) 1 x 8. Milan (4)—Juventus (5) 2 9. Torino (15) —Florentina (7) x 2 10. Ancona (11)—Messina (7) x 11. Cosenza (8)—Avellino (5) 1 12. Empoll (12)—Padova (4) x 13. Udinese (3)—Cremonese (4) 1x2 Tippjelnk a pótmérkőzésekre. 14.: x, 2. 15.: x. 14.: l. ΚΑΜΙΌΝΙΑ EU MAGYORSZAG Rendezvények Jórdi Pujol katalán kormányfő magyarországi látogatása alkalmából BUDAPEST 1989 március-április KONCERT Mátyás Templom «La Capella Reial» barcelonai kórus és zenekar hangversenye március 9.20 óra KIÁLLÍTÁSOK Budapesti Történeti Múzeum Budavári Palota “E"épület Antoni Clavé festőművész festményei és rézkarcai március 9 - április 23 ■ Kiscelli Múzeum Budapest, III. Kiscelli út 108 Katalán gy­ermekkönyvek és illusztrációk kiállításai március 10 - április 23 AUTONOM KATALAN KORMÁNY GENERAUTAT DE CATALUNYA

Next