Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

Csütörtök, 1989. március: 9. 's. Magyar Nemzet 7 A HÉT FILMJE Az új földesúr Ugyan mit szólna Jókai Mór, ha látná, mi több: ha méltatnia kellene Lányi András filmjét, amelyet az ő regényének, Az új földesúrnak motívumai alapján írt és rendezett Lányi? Magam (kétféle magatartását tu­dom elképzelni a nagy mesemon­dónak. Az egyik. „A patvarha isi” — mondaná. — „Én nem így képzelém!” Nem tudnék vitáz­ni vele, sőt, a nyájas olvasónak is azt tanácsolom: ha Jókai mű­vét ikeresné e filmben, jobb, há a mozi tájékára se megy. jíem lehetetlen azonban, (hogy — lát­ván a filmet — csippentene egyet szemével Jókai, s azt mondaná: „A patvarba is! Ez ifjonc tovább gonddá, mit én akkor elképze­­lék!” S én egyetértenék vele/no­ha az Ifjonc (kevéssel múlt már negyven, s amikor e müvét írá Jókai, három-négy esztendővel if­jabb vala... Fordítsunk a szón. Az 1863-ban megjelent Jókai-mű csakugyan regényes olvasmány, de teli van rejtéllyel. Megírása után csak-' -nem négy évtizeddel kelt Utó­hangjában Jókai odanyilatkozott, hogy egyetlen regényében sem igyekezett a kort, melyben mesé­je fejlődik, annyira híven ecse­telnie, mint ebben. S elmondja, hogy a mű eszméjét egy neveze­tes ötlet adta. „Én láttam egy este Haynau tábornagyot... ma­gyar ruhában... a legkizáróla­­gosabb magyar urak társaságá­ban megjelenni. Még élnek töb­ben, a kik hallották tőle ezen erős mondást: wir Ungarn lassen un­sere Rechte nicht confisciren”. Erős ez a mondás csakugyan (le­fordítva ugyanis így hangzik: Mi, magyarok, nem hagyjuk jogain­kat elkonfiskálni). Haynau tábor­nagy már „a bresciai hóhér" jel­zővel fölékesítve lett az osztrák császári hadak parancsnoka 1849 májusában, s bár a cári segítség nélkül ő sem bírt a rebéllis ma­gyarokkal, Világos után korlát­lan hatalommal látott a kegyet­len bosszúhoz. 0 végeztette ki az aradi tizenhármakat és Festen Batty hány Lajos . miniszterelnö­köt. Önkényuralma, rémuralma 1850-ben ért véget, s ezután há­rom esztendővel halt meg. Az persze lehetséges, hogy e rövid idő alatt magyar hazafi vált be­lőle: ezen az égtájon nem ő lett volna az első, s aligha áz utolsó köpönyegforgató. > Aligha kedvelhette őt Jókai, aki, tudvalevő, maga is. lelkes résztvevője volt a szabadságharc­nak, amely négy héttel Haynau főparancsnoki .kinevezése, s ené­hány nappal Paszkievics . kato­náinak beözönlése után népfel­kelést hirdetett meg, amelyet a magyar történetírás forradalom­ként is emleget(ett), de eltiprói csak lázadásnak nevezték. Búj­­dokolt is egy ideig Jókai, akár­csak Garanvölgyi Adám uram Az új földesúrban. Regényét per­sze jóval később írta, a Bach-kor­­szak is végétért akkora, Széche­nyi meghalt már, a nemzeti el­lenállás ikikényszeritette a hata­lom egyezkedési hajlamát s meg­kezdődött az alkudozás, majd új­ra a — mai szót kölcsönözve — visszarendeződés. Ekkor fogott tollat Jókai, ekkor írta meg An­kerschmidt lovag bizony furcsa történetét, amely nem mentes meghökkentő furcsaságoktól. Talán Lányi András is meg­hökkent e furcsaságokon, s Jó­kai (rébuszait megtetézte a ma­gáéval. Miért is ne? Ha (egyszer ez a Haynauból lett Anker­­schmidt lovag annyira levethet­te egykori önmagát | magyártip­­ró hadfiból igaz magyar hazafi vált, a többi szereplő alakját, jel­lemét (vagy jellemtelenségét), a köréjük fonódó mesét is tovább lehet korillően csűmi-csavarnl. Kivált, iha az ifjú, s Kufsteinben, sínylődő, onnét a tábornagy köz­benjárására szabaduló Garanvöl­gyi Aladár, mielőtt visszakapja szabadságát (bár hazája nem sza­bad), figyelmeztető útravaióul kapja: beteg ő, emlékezete ki­hagy, s látomásai lehetnek. Sza­baduláskor előfordul az ilyesmi. Viszont nem könnyíti meg a né- I ző dolgát, hogy valóság, álom, I rémálom s képzelet meg képzel­gés között különbséget őneki kell tennie, méghozzá első látásra. Ogy remélem, hogy aki nem vár e filmtől mélyebb tartalmat és jelképi erőt, csupán regényes emlékezést, megkaphatja, a rej­télyek gátjai az ő szemében ala­csonyabbak lehetnek, mint egyfe­lől sok mai szövevényes elbeszé­lésé, másfelől az időközben átélt történelemé. Ha pedig (kicsit . is hajlandó arra, hogy a regény át­dolgozásában fölfedezze a ki­egyezés előtti egyezkedések kacs­karingéit, a személycserékben azt, hogy emberek jellem-arcu­lata mennyit, s olykor milyen hir­telen változik, hogy egykori el­­£ lenfelekből katonáséit együtt játszó barátok .válhatnak, hogy a cabinet noir a maga álhazafi zon­goramestereit oly sokszor építet­te be gyanús emberek háza tájá­ba, hogy folyók sodra országos tabula rasa eszköze lehetett — a film abszurdba hajló, valószerűt­lenségekkel meghökkentő mesé­jét élvezni is fogja. Erre különben már a film kez­dete ds fölkínálja a lehetőséget. Mindjárt az elején korabeli film­híradót rekonstruál Lányi, senkit ne zavarjon, hogy az ötvenes években — (bocsánat: az ezer­nyolcszázötvenes években) még nem volt film; annál inkább, mert a képek s főként a lelkendező kí­sérőszövegek valóban az ötvenes évek hangulatát Idézik föl (az . ezerkilencszázötvenes évekét). Tessék rá nagyon figyelni: 'ta­nulságos. Mulatságos-e, vagy ke­serű (tréfa — ennek eldöntését rábíznám a nézőre. Többszörös idézőjelek közé te­­. szi a filmet Lányi András, s ezek közül, a legcsekélyebb az, amely Jókai regényét öleli. Valaha az idézőjelet afféle .kacsintójelként kezdték kitenni: jelezve, hogy ami e macskakörmök közé Van re­­kesztve, azt nem kell komolyan venni, vagyis másképp kell érte­ni, Afféle „nem ér a nevem” jel ■lett --belőle. Ilyen jel az említett (filmhíradó is. Való igaz, a gu­­nyoros történet (hitem szerint, Jó­kai meséje sem volt irónia híján) meg-megzökken olykor. Nemcsak hőse szenved amnéziában, ha­nem párbajra hívja a néző emlé­kezetét és képzeletét is. Nagy él­vezettel segít ebben az Anker­­schmidt lovagot teljes komoly­sággal, s így jó ízű, gúnyos hu­morral alakító Sinkovits Imre. Ha, mint mondám, méltatást írna e filmről Jókai, nagy kedvét lel­né nemcsak a két Garanvölgyi alakítójában (Sinkó László és Szarvas József), vagy a lovag két (eggyéforrasztott) leányát játszó Für Anikóban, a mindenre kész Bújdosó színeváltozásaiban (He­gedűs D. Géza), s nemkülönben a Corinna ugyancsak színjátszó alakját életrekeltő Takács Kati, meg a változó jellemű jellemszí­nész: Vajda László játékában. (A film a Hunnia filmstúdió Vállalatnál készült; operatőre Halász Gábor. Forgalmazza a Mokép.) Zay László Méghált Mészáros Ági (MTI) Mészáros Ági, Kossuth-^ díjas kiváló művész, türelemmel viselt, hosszú betegség után, 71 éves korában szerdán elhunyt. Temetéséről később intézkednek — közli a Nemzeti Színház igaz­gatósága. atc I A színházi újságíró zavarban tton; olyan valakinek kellene az qmlékét fölidéznie, akit sohasem látott színpadon —(j Mészáros Ágit. Nem mintha a színésznő olyan idős lett volna, hiszen csak hetvenegy éves volt., S a kritikus sem ma lépett a pályára. Csbk­­hogy az a barna szemű, egyszerű szépségű, természetes játékú szí­nésznő, akit gyermekkorom film­jeiben láttam, vagy később, a televízióban vetített filmrészletek­ben — a Talpalatnyi földben, az Űri muriban, a Mágnás Miskában —I már csak elvétve lépett szín­házának, a Nemzeti Színháznak a deszkáira. Utolsó szerepe, azt hi­szem — löm csak mégis akad egy közelebbi emlék a hetvenes évek­ből — A nép ellenségének, Ibsen színművének, Szinetar Miklós rendezésének egyik alakja volt: Stockmann doktor feleségét ele­venítette meg a szeretet és aggo­dalom szívszorító árnyalataival úgy, mint akinek az élte múlik rajta. Talán így is volt: mert kimonf datlan tragédia lappangott a mö­gött, hogy ekkoriban már a hát­térben maradt az a színésznő, akit addigra is joggal feljegyez­hetett lapjaira a színháztörténet. Akik látták, máig felemlegetik -u Shakespeare-vigjátékok hősnőit az 6 bájos, temperamentumos alakjával, vagy a hamvas Rozikát a színpadon is az Űri muriból, Vi vie Warrent, s a többieket Cse­hov, Shaw vagy Miller nőalakjait. Ogy szól a közlemény: munkás­ságát két ízben, 1950-ben és 1953- bun ismerték el Kossuth-díjjal, s 1953-ban kapta meg a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet., Váj on úgy hunyta-e le a szemét, hogy érezte még az elis­merést, a közönség szeretetét? '—I —t Eltemették Kálmán Györgyöt (MTI) A Kossuth-díjas, kiváló művésztől, - Kálmán Györgytől szerdán a Farkasréti temetőben vettek végső búcsút a hozzátar­tozók, a barátok, a kollégák. A ravatalnál Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója mint ifjúkora legendás példaképére emlékezett a színművészre. Sin­kovits Imre a barátságuk emlé­keit, a Nemzeti Színházban együtt töltött esztendőket eleve­nítette fel. Az ellenérdekeltek döntenek Utcára kerül ‘ a Mialkovssky-hagvaték? Tavaly, szeptember 29-én tör­tént a tragikus autóbaleset, amelynek következtében elhunyt Mialkovszky Erzsébet, a Madách Színház jelmeztervezője. Akik is­merték őt, mondják, Damjanich utcai műteremlakásában értékes műtárgyak között élt. Megtérne a fiú — Mi lesz a hagyaték sorsa? — kérdeztem az elhunyt nővé­rétől, Mialkovszky Máriától. — Egyelőre az a veszély fenye­geti, hogy kiteszik az utcára — hangzott az első felindulásban fogalmazott (tömör válasz. — ön a legközelebbi hozzátar­tozó? — A testvérem két gyereket és tíz unokát hagyott rám — pana­szolja az idősödő, fájós lábú asz­­szony. — Kié a lakás, a műterem? — A négyemeletes szecessziós ház a Magyar Államvasutak tu­lajdonában van. A MÁV éppen 'a nyáron tudatta nővérem nagy örömére, hogy értékesíteni szán­dékozik az eddigi bérleményeket. A lakás tanácsi, de a műterem fölött a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja rendelkezik. A műtermet, amelynek falai között Csók István is dolgozott, Szinte Gábor és Mialkovszky Erzsébet együtt kapták meg, amikor még házasfelek voltak. A hetvenes évek eleji válás után osztozkod­tak; a műteremben a testvérem és a két gyerek maradt. —: Hol laknak most az elhunyt gyermekei? — A fia, Szinte János, 1973-ban hagyta el az országot. Részt vett az akkori márciusi 15-ei, ifjúság kezdeményezte felvonuláson, amely a rendőrség közbeavatko­zásával ért véget. A fiú gyalog ment Nyugatra, ahogy a széke­lyek vándorolnak ki az Alpokon át. Biztos volt benne, hogy itt nem vennék föl a képzőművésze­ti főiskolára. Párizsban végezte a felsőfokú tanulmányait. Most festő, restaurátor. Az unokahú­gom, Szinte Júlia legálisan ment férjhez külföldre, jelenleg Ame­rikában él. — Akkor ők nem is tartanak igényt a műteremre? — A fiú benyújtott egy kér­vényt a művészeti alaphoz: visz­­szavenné a magyar állampolgár­ságot, ,iés múzeumot, műkereske­dést rendezne be a Damjanich ut­cában. Lehetővé tenné, hogy oda­jöjjenek fiatal francia művészek, a magyarok meg Párizsba utaz­hatnának. — Mit válaszolt a javaslatra a művészeti alap? — Nem hivatalosan azt, hogy nem hiszik: jut erre pénze egy ötgyerekes családapának. De ha kételkednek is a franciaországi jövedelmek értékállóságában, ott van a néhai nővérem bal a ton­­szemesi villája. Az nem elég bi­zonyítéknak? — Tényleg olyan becses a Mial­­kovszky-műgyűjtemény, mint ahogyan hírlik? — Szerencsétlen testvérem­nek ez volt a mániája. Az a ren­geteg bútor, porcelán, népművé­szeti tárgy! Egy tűt sem lehetett leejteni a lakásban. Valóságos magánmúzeum-alapító volt. Ezt bátran elhiheti nekem, az okleve­les múzeológusnak! Vitáztunk is ezen eleget. Mindig korholt, hogy én az állami múzeumnak gyűj­tök, holott ahelyt mindent el­süllyesztenek. Visszagondolva az életemre, volt is benne Igaza. De térjünk vissza a jelenbe. Azt is kértük a művészeti alaptól, hogy a hagyatékot, benne félbemaradt jelmezterveket helyben tárhas­sam fel, rendszerezhessem... A demokratizmus jegyében Röpke gondolkodás után foly­tatja: — Nem akarok eleve nagy port felvenni, de azt sem szeretnémv ha ez az eset is hasonlóvá vál­na a Füst Milán-lakás történeté­hez. Annyi megaláztatás érte már a családunkat, éppen most szervezek egyletet a hortobágyi munkatábor egykori résztvevői­nek, vagy az ő leszármazottaik­­nak. Mert nemcsak Recsk léte­zett. Mi Miskolcon éltünk, és az én szüléimét is kihajtották min­den nap a Hortobágyra, igaz, nem követ fejteni, hanem nehéz me­zőgazdasági munkát végezni. Megérthető, ha a tavalyi tra­gédia nyomán .régi családi sebek is (kiújulnak. Különösen, hogy az autóbalesetnek és a .temetésnek akadtak a hozzátartozók gyászát zavaró körülményei: más város­ba szállították a holttestet, mint ahonnan Mialkovszky Erzsébet retikülje előkerült. Csoda-e, hogy­ha az ilyenkor a szokásosnál ér­zékenyebb rokonok kételkednek benne, hogy semmi sem hiányzott a táskából? Azután következett a temetés, amit majdhogynem korábban kezdtek meg, mint ahogy a család megérkezett. A távolabbi ismerősök, akik a sajtó által jóhiszeműen közzétett hi­vatalos közleményből értesültek a szertartás időpontjáról, lekés­tek arról, hogy utolsó útjára kí­sérjék a jelmeztervezőt, öt ne­gyed órával korábban búcsúz­tatták el. A Mialkovszky Erzsébet egy­kori műteremlakásának ügyében illetékes nevét kértem a Ma­gyar Népköztársaság Művészeti Alapjának igazgatójától, dr. Bé­kés Imrétől. Azt mondta, máris jó helyeit járok., ö maga vállal­kozott arra, hogy nyilatkozik. — A művészeti alapnak van egy lakásbizottsága. Ezt a 15—20 fős testületet, amelyben a Képző- és Iparművészek Szövetségének képviselői foglalnak helyet, a Mű­velődési Minisztérium nevében működtetjük. Ez a bizottság a Színházművészeti Szövetség dísz­let- és jelmeztervező tagozatának küldötte’jelenlétében megvitatta a lakás ügyét. Végül az a döntés születet, hogy pályázatot írunk ki a műteremre. Az meg is jelent a művészeti alap tájékoztatójának a tagsághoz most elkerülő, 1989. évi 1. számában. — A tanácsé a lakás, nemde? — Ez szolgálati műteremlakás­nak iminösül, tehát csak annak utalhatja ki a tanács, akinek a személyével a művelődési mi­niszter egyetért. — A Madách Színháznak eh­hez semmi köze sincs?-4- Mármint Mialkovszky Er­zsébet miatt? — Igen. — így semmi közük. — És másként? — Ogy sem. Én kevertem ösz­­sze... Mert a díszlet-jelmezter­vezd házaspár, amelyik meg sze­retné többek között kapni a la­kást, nem a Madách Színházban dolgozik. Az egyikük a Katona József Színházban van, a mási­kuk a Nemzetiben. Az volt ugyan­is az elgondolásunk, hogy mivel eddig is jelmeztervezőé volt a műterem, a továbbiakban ugyan­csak e szakma képviselőié lehes­sen. De végül Is a bizottság dönt, akár festő, akár grafikus is meg­kaphatja a lakást, ha tagja a művészeti alapnak. — Mialkovszky Erzsébet fiától nem érkezett' önökhöz felaján­lás? — De igen. — S ehhez mit szóltak? — Azt mondták — utal nyil­ván a (lakásbizottságra az igaz­gató —, hogy ezen a pályázaton ő.is részt vehet. Megfontolandó­nak tartottuk a kultúrcentrum­­ról általa felvetett ötletet, külö­nösen mivel azt is vállalná Szin­te János, hogy néhány éven be­lül az alapnak adna egy másik műtermet cserébe. De különösen a fiatal művészek részére hir­dettünk széles 'körű pályázatot, a demokratizmus jegyében. Nem kell vetélytárs Az elhunyt jelmeztervező roko­naiban ekkor még az éltette a re­ményt, hogy március 1-jével Be­­reczky Lóránd személyében mű­vészettörténészt neveztek ki fél éves' időtartamra miniszteri meg­bízottnak a művészeti alaphoz, ö, márcsak hivatásából követ­kezően is bizton méltányolja a ritka értékeket Bereczky Ló­­rándtól annyit elkerült megtud­nom, hogy hatáskörén kívüli ez az ügy. Talán nem tévedtem, ami­kor röpke telefonbeszélgetésünk alkalmával — nem is szavaiból, inkább hangsúlyaiból — azt érez­tem ki, nem túlzottan bízik ab­ban, hogy a művészeti alap la­kásbizottságában ülők arra vok­solnak: Jöjjön vissza Magyaror­szágra olyasvalaki, aki vetélytár­­sa lehet az itthoni alkotóknak. Csakhogy a demokráciának, ami­re úgymond a fiatal alkotók hi­vatkoztak, vannak íratlan szabá­lyai. Ebbe a nem létező etikai kó­dexbe az elv Is beleillik, hogy a döntés jogát nem lehet kizárólag ellenérdekeltekre ruházni. Ki­váltképp oly fontos kérdések­ben nem szabad ezt megtenni, mint amilyen egy magyar mű­vész, egy magyar ember hazaté­résének, egy értékes magángyűj­temény itthontartásának az ügye. Mátraházi Zsuzsa Ország Lili festményeiből ren­dez kiállítást a pécsi Művésze­tek Háza március 13. és április 3. között. Θ Barabás Márton, El Kazovszkij és Pollacsek Kálmán festőművé­szek kiállítása — a Dovin Kft. rendezésében — március 10-én nyílik a Szombathelyi Képtárban. ♦ Moldova György Malom a po­kolban című színdarabját a Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál kereté­ben mutatja be március 24-én a Madách Színház. Ez a mű a nagy sikérü regény színpadi változata. Az előadóit Szirtes Tamás ren­dezi. Főszereplők: Mácsai Pál, Koltay János, Dunai Tamás, Var­ga Mária, Györgyi Anna. A szájhagyomány szerint Ár­pád mondottá „Ma ád isten e tájon szerencsét Ond és Tárcái vezéreknek”, s így épült volna itt lel ezután: Mád, Tállya, Ond, Tárcái. Az etimológusok azon­ban inkább hajlanak arra a ma­gyarázatra, hogy a helynév alap­jául szolgáló magyar, régi nyelv­emlékben Zerem személynévből képződhetett. Mások azonban a helységnevet a török Serinc: tü­relem, szívósság, állhatatosság ér­telmű szóból származtatják. A Váradi Regestrumban (1219- ben) Serrach-nak, a pápai tized­­laj síromban (1332—37 között) Zeremph, Szerencsech, Zerench néven jegyezték fel. 1247-ben IV. Béla egy adásvételi szerződésé­ben szerepelt a Szent Péter és Szent Pál tiszteletére alapított Benedek-rendi kolostor; 1271-ben Írtak először az itteni várról, és ez évben a bencés apátságról is. A helyet különben 1490-ben em­lítik először városnak. 1461-ben Boldogkővár tartozékai között so­rolták fel, melynek kegyura ez­­időben Szikszói Péter volt. 1490- ben Mátyás halála után a trón­­követelő János Albert (későbbi lengyel király) királlyá választása érdekében ide hívott össze or­szággyűlést. 1507-től a helység kegy ura Zá­­polyai János volt, majd Ferdi­nand Monoslai Péternek, 1532-től pedig Bebek Ferencnek adomá­nyozta. Tőle — György örökölte, kit a tokaji várkapitápy 1556-ban elűzött, s Szerencs ekkor Zápo­­lyai özvegye, Izabella királyné kezére jutott. A tokaji kapitány, Némethy Ferenc az apátság épü­letét várrá építette ki. I. Ferdi­nand hiába ostromolta, nem ve­hette be. Kééőbb Balassa Meny­hért foglalta el 1565-ben, mikor­tól Szerencs királyi birtok lett Rudolf király 1583-ban előbb zálogba adta a várat és a birto­kot Rákóczi Zsigmondnak, aki ezt 1603-ban végleg megváltotta. A Rákóczi Zsigmonddal történt megállapodás alapján 1605 áprili­sában ide hívták, össze az ország­­gyűlést, melyen Bocskai Istvánt Magyarország és Erdély fejedel­mévé választották. 0 Szerencset 1606-ban szabad királyi város rangjára emelte. Bócskát rövide­sen meghalt. Utódjaként az erdé­lyi rendek Rákóczi Zsigmondot választották fejedelmükké. Az ö 1608-ban bekövetkezett halála után szarkofágját a helyi refor­mátus templomba emelték, a vár­birtokban, s a fejedelemségben fia, György (I.) követte. III. Ferdinánd csapatai1 1644- ben ostromra indultak, s a tiszt­tartó Radványi a szerencsi várat ostrom nélkül feladta. A fejede­lem vezére Kemény János nem soká váratva, visszavivta az erő­dítményt, s a hűtlen Radványit a kapufélfára akasztotta. II. Rákóczi Ferenc bécsi útjá­ról hazatérve, 1694 márciusában itt ünnepelte 18. születésnapját. Három évvel később itt ismerke­dett meg Bercsényi Miklóssal, s itt értesült a hegyaljai felkelés­ről, meg, hogy a nép bízván kö­vetné őt 1707-ben Szerencsről in­dult az ónodi országgyűlésre. Az Eger—Kassai út a várost átszelte, s mint fontos kereske­delmi hely, 1741-ben postaállomá­sa nyílt. 1757-ben évi hét országos vásár tartására kapott jogot. A később idevándorolt Grassalko­­vich Antal és Szirmay Tamás a várat kastéllyá építették át Tá­mogatták a térségben tervezett cukorgyár létesítésének tervét, melynek sok ellenzője is akadt, féltve a mezőgazdaság olcsó mun­kaerejét. 1889-ben itt épült fel — 8 hónap alatt! — az ország egyik legnagyobb cukorgyára, mely az itt élő lélekszámot egy év alatt megduplázta. A kezdetben hozzá­kapcsolt csokoládégyár 1923-ban kezdett működni, 1935-ben le­égett, de nemsokára újjáépítet­ték. A szerencsi vár régészeti fel­tárását, helyreállítását 1968-ban kezdte meg az. Országos Műem­léki Felügyelőség. Soós Péter Világcukor Ünnepségre készül Szerencs vá­rosa. A Borsod megyében levő település saját múltjába „kalan­dozik" vissza: éppen egy évszá­zaddal ezelőtt, 1889. augusztus 17- én keződött meg az élelmiszeripar nehéziparának számító cukor­­gyártás, nem véletlen tehát, hogy színvonalas kiállítással, az alka­lomhoz illő készülődéssel, kiad­vánnyal, filmmel várják a cente­nárium napját. Voltaképpen nem lehet a mai idők egyszerű hétköznapjait is ugyanolyan értékűen földolgozni a hamarosan megnyíló állandó . kiállítás számára. Hiszen talán csak egy-egy jelzést érdemel, hogy a nyolcvanas évek elején nem éppen szerencsés döntésekkel tet­ték nehezebbé a szerencsiek éle­tét: az önállósított egykori cukor­ipari tröszti vállalatok közül az ittenit „hozzácsapták” a helyi édesipari vállalathoz, a szomszé­dos csokoládégyárhoz. Négy esz- « tendeig tartott e kényszerű új há­zasság: utána állhatott saját lá­bára a cukorgyár; utána bizonyít­hatta be életképességét A Pál György igazgatótól kapott adatok szerint ez a gyár a régió talán legstabilabban gazdálkodó egysé­ge. A százmillió forintot is meg­haladó nyereségre a másfél mil­liárd forintot kitevő termelési ér­ték alapján tesz szert a vállalat három megyéből szállítják ide minden ősszel a cukorrépát, itt állítják elő az ország cukorszük­­ségletének tíz százalékát Az ismét város, Szerencs — ol­dalában az abaúji dombokkal, a Zempléni-hegység nyugati nyúl­ványaival, a távolból kirajzolódó tokaji „kúppal”, és a Tisza irá­nyába húzódó .végeláthatatlan sík vidékkel — mégis a múltjára kí­váncsi. 1982 óta készülnek a cu­korgyári centenáriumra, akkor kezdték írni a ma már nyomdá­ban levő évkönyvet akkor indult az ipartörténeti értékek módsze­res gyűjtése, feldolgozása. Film­szalagra rögzítették a jelennek szóló, de ugyancsak a múltba ka­landozó ismeretterjesztő, ismeret­gazdagító emlékeket És készül­nek az állandó gyűjtemény bemu­tatására. A város egyik nagy tisz­teletben álló polgárától, dr. Pet­­rikovics László, fogorvostól ötle­tet csentek, ö a'„legek” könyvébe illő mennyiségű képeslapot gyűj­tött. A kollekciót 'is (bemutatják majd, de tanulva a fogorvostól, ők is gyűjteni kezdenek, a világ minden jelentősebb cukorgyárá­nak levelet írtak. Kérték, hogy postázzanak mintákat a termé­keikből, hiszen szeretnék bemu­tatni az érdeklődőknek az „édes világot”. Rendre befutottak a kül­demények, s a saját Ipartörténeti kiállításuk egyik érdekes szín­foltja — ha tetszik: íze, zamata — lesz a nemzetközi gyűjtemény. Talán nincs is olyan kisiskolás, akit tanára ne vitt volna el leg­alább egyszer gyárlátogatásra: szinte bizonyosan egy csokoládé­gyárba. Meglehet, Szerencsen a nyalánkságokon kívül is tudnak ezután értékeset nyújtani az ipar­ról, az iparból a diákoknak. Édes ipartörténetet: a cukorgyártás igényesen és szakszerűen földol­gozott múltját. Minden bizonnyal ezt is falni fogják a gyerekek. (g· I·) Szálláshelyek Huszárvár Szálló, egycsillagos. Huszárvár út II. Telefon: 41-31518. A fizetővendéglátásban különböző igé­nyeknek megfelelő lakrészek, szobák bérelhetők a Borsod Tourist helyi ki­­rendeltségénél, Kassai út 10. Látnivalók Rákóczi Várkastély, középkori ben­cés kolostor maradványain épült, a XVI,—XVII. században. A XIX.—XX. században helyenként átépítve. Jelen­leg is rézben átépítés alatt. A csatla­kozó külső várfala és sarokbástya a XVI.—XVII. századból; a keleti várfal mellé épített barokk magtár, ma kul­túrterem, a déli szárny szálloda. A várkastély kertje védett. A várban a Zempléni Múzeum kiállítása: Magyar­­ország képeslevelezőlapokon. Nyitva: V. 1-jétől X. 3i-ig, hétfő kivételével 8—16 óráig. A református templom is műemlék, XV. századi gótikus, bel­seje 1900-ban részben átépítve. A templomban Rákóczi Zsigmond feje­delem késő reneszánsz stílusban ké­szített tumbája. A templom körül kö­zépkori eredetű erődfal· A görög­katolikus templomot — az Ondi út­nál, — Rákóczi ,Júlianna építtette 1715-ben, a megye északi részéből ide­települt jobbágyok számára. 1799-ben részben átépítve, barokk. A római ka­tolikus templomot 1760—04 közt az Al­in ássy család építtette. Barokk. 1 tői­ben felújítva kapta mai küllemét. Rit­ka formájú szecessziós épület, az 1910- ben emelt fü^dőház, a Rákóczi úton. A város feléit az Aipád-hegy tetején felismerhetők a népvándorlás kori avar földsáncok nyomai. A táj konyhájából A taktaharkányi Madaras! Jánosné. mondotta: A Hegyalja kapujában fekvő Szerencsen és környékén mindmáig megőriztük az elődöktől tanult „zempléni babgulyás*' készíté­sének receptjét. Hétköznapon a me­zőről hazatérteket gyakorta várta az így elkészített ebéd: a füstölt szalon­nát kakastaréjként szeletelve zsírjá­ra pirítjuk, majd kivesszük a zsírból és helyébe a kockára vágott vörös­hagymát tesszük; üvegesre pároljuk, pirospaprikát adunk hoziá, majd a felaprózott húst, — a így pörköltet ké­szítünk. Az előző este beáztatott szá­razbabot sós vízben megfőzzük, ami­kor a hús és a bab puhára főtt, össze­öntjük, és Hozzáadjuk az apró. házilag készített csipetketésztát, majd együtt átfőzzük. Ízesítéshez nélkülözhetetlen a csöves csípőspaprika, a fokhagyma, nyári időszakban a zöldpaprika, para­dicsom, petrezselyem és zellerzöldje, télen ezek tartósított változatai. Ter­mészetesen e finom étel után elma­radhatatlan egy pohár zamatos hegy­aljai bor. HONUNK A HAZÁBAN Szerencs Tiszttartó a kapufélfán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék