Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

Péntek, 1989. március 3. REFORMKLUB A politikai pszichózis napjainkban 1848. MARCH US 3. írta: Polgár Tibor politológus, az MTA Filozófiai Intézetének tudományos íőmunkatársa Az 1956 októberi események történelmi értékelésére a közvé­lemény differenciált reagálása, a szélsőséges politikai indulatok, sőt, a politikai hisztéria megje­lenése is jelzi napjainkban e tra- ' gédia traumája és a politikai fé­lelmek szövevényéből sajátos politikai pszichózis kialakulását társadalmunkban. Ma, amikor történelmi fejlődésünk válaszúi­hoz étkezett, az írástudókat mo­rális felelősségük Ls arra készte­ti, hogy reszt vegyenek e pszi­chózis okainak, tartalmának fel­tárásában, a gyakorlati következ­tetések levonásában. A történelmi trauma Ez azért is szükséges, mert e trauma és a félelmek egymást erősítő kölcsönhatása a politikai polarizálódás felgyorsulását, és a zsákutcás alternatíva elfogadását is eredményezheti, amelyet ma még a lakosság túlnyomó több­sége ösztönösen vagy tudatosan elutasít. Ugyanis azok, akik a szpdalista átmenet kialakult mo­delljének válsága miatt félnek a polgári restaurációtól, félelmük­kel erősíthetik egy neosztálini oligarchikus diktatúra igénylői­nek táborát, azok pedig akik fő veszélyként egy ilyen fordulattól félnek, a restauráció erejét nö­velhetik. Fennáll annak a veszélye is, hogy azok, akik e válságszituá­cióban csak a stabilitást, a kon­tinuitást és a rendet igénylik, a szocialista konzervatív erőket erősítik, a gyors radikális tár­sadalmi változások hívei pedig a restauráció ma még nem szá­mottevő politikai. erőivel kerül­nek egy táboriba; így társadal­munk hamis politikai polarizá­lódásának a folyamata felgyor­sul. E folyamat megakadályozá­sa érdekében elsősorban a ki­alakult pszichózis okainak a fel­tárása szükséges, amelyhez e cikk csak adalék kíván lenni. Már a nyolcvanas évek elején, első tudatkutatásaink is jelezték, hogy társadalmunk nemzettuda­ta továbbra is torzult és ebben szerepet játszanak történelmi til­da tának deformációi is. A köz- gondolkodásban ezeréves törté­nelmi múltunk frusztráltan rög­zült, múltunkhoz való Viszonyunk-. ban az érzelmek túlsúlya a jel­lemző, miközben a konkrét tör­ténelmi ismeretek szintje még az értelmiség körében is ala­csony. A mai közép- és fiatal nemzedék körében, amely szá­mára az 1945 utáni fejlődés már nem tudatosan megélt történe­lem, különösen kritikusan ala­csony az 1948—61 közötti idő­szak történelmének ismeretszint­je. Annak, hogy e korszak történel­mi tudatunk fehér foltja maradt, több oka is van; ezek közül csak utalnék a következőkre. A törté­nelemtudományi kutatások szá­mára és az oktatásban elsődle­gesen nem a történelmi távlat' hiánya miatt, hanem főleg reál­politikai meigfontolások követ­keztében maradt neuralgikus e' korszak. Politikai hatalmi eli­tünk ugyanis úgy ítélte meg, hogy a ’60-as évek közepére ki­alakult társadalmi békét, a lát­szólagos társadalmi közmegegye­zést, az ötvenes évek sebeinek begyógyulását a történelmi szi- lencium segíti leginkább. Ez a megítélés találkozott a megelő­ző huszonöt év sorsofordító vi­harait, tragédiáit átélt neipzedék alapvető beállítódásával; főleg azokéval, akik legközvetleneb­bül voltak a történelmi esemé­nyek alanyai, függetlenül attól, hogy az adott Szituációban a se­beket ők adták-e vagy ők kap­ták. Így e korszak történelme a generációk közötti személyközi kapcsolatokban is alapvetően el­hallgatott vagy csak félig kimon­dott titokká vált. Közben felnőtt egy nemzedék és éppen napjainkban válik tu­datossá már a következő nemze­dék is — melynek tagjai e kor­szak ellentmondásos folyamatait, tényeit, sorsfordító eseményeit, tragédiáit, azok okait közvetle­nül átélt tapasztalataikból már nem ismerik. Közvetetten pedig azért nem, mert e korszak tudo­mányos vizsgálata még ma is részleges és esetleges; a törté­nelmi tények tudományos érté-. kelésében molarizáló történet­írásunk hagyományai — az apo­logetizmus és az absztrakt tör­ténelmietlen kritika — éppúgy kísértenek, mint a mechanikus determinizmus. A kutatások eredményeinek a közvetítése a társadalom számára az oktatás­ban és a nyilvánosság szintjén szelektált, korlátozott, esetleges maradt Nem véletlen, hogy az irodalomban, a memoárirodalom­ban, a filmekben e korszak és annak eseményei előtérbe kerül­ték, de ezek az alkotások a mű­vészi tükrözés sajátosságai miatt sem vehetik át a tudományos megismerés és értékelés szere­pét a történelmi tudatalakítás­ban. A mindennapok megélt törté­nelme — különösen 1956 tragé­diája — pedig nem vagy csak részlegesen és gyakran szélsősé­ges emóciókkal áthatottan köz­vetítődön a családi szocializáció folyamatában a mára már fel­nőtt nemzedék számára, és ezt adja ma tovább az unokák fel- ' növekvő nemzedékének. Mind­ezek következményeire Ancsel Éva már 1984-ben utalt az Éthosz és a történelemben; „A történel­mi sebek... nehezen szoktak be­hegedni, de talán mégis nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy a némaságon és a tudatta­lanon ,keresztülható, az így át­örökített traumák gyógyulja­nak." Az elmúlt hetek egyik tanulsága, történészek, politiku­sak, pedagógusok és újságírók közös felelőssége olyan feltéte­lek kialakítása, hogy az egymás­ra torlódott nemzedékek a kö­zelmúlt történelmét saját maguk számára fel tudják dolgozni. Er­re már csak azért is szükség van, mert politikai közgondolkodá­sunk nemcsak érzelmi, morali­záló, de historizáló jellegű is. | így különösen napjaink politi­kai félelmei vezethetnek történel­mietlen analógiához, a közgon­dolkodás, de a politikusi „észjá­rás” szintjén is; miközben a va­lóságban e politikai félelmek alapvetően a szocialista átmenet részleges korrekciókkal már négy évtizede működő modelljének a válságát, jelzik egyúttal az új modellre való áttérés vajúdásait, ellentmondásait és konfliktu­sait. A félelmek okai Társadalmunk minden rétege egzisztenciális viszonyainak rom­lásában, nem kevesen a munka- lehetőségük elbizonytalanodásá­ban is érzékelik annak követ­kezményeit, hogy gazdaságunk modernizációja az elmúlt' két év­tizedben elakadt, miközben a vi­lággazdaságban radikális válto­zatlanságában a halogató politi­kai voluntarizmus, a változások konfliktusainak fel nem vállalá­sa alapvető szerepet játszott; egyúttal abban is, hogy a mo­dernizációhoz ma már külső és belső tőketartalékokkal nem ren­delkezünk, sőt, állandó likvidi­tási válsággal fenyegető adós­ságállományunk növekedésé­nek megállítását a csökkenő tő­kehatékonyság és a szűkített új­ratermelés körülményei között kellene megvalósítani. ,· Jelenlegi válaszunk: a stagná- ciós gazdaságpolitika, a nyere­ségelvonások és az újraelosztás mértéke, az alapvető gazdasági folyamatok fiskális szabályozása pedig nem kedvez a szerves gaz­dasági reformfolyamat, a szelek­tív vállalati fejlődés kibontako­zásának, másrészt azzal a követ­kezménnyel is jár, hogy társadal­munk minden rétegének életszín­vonala gyorsan romlik. A bérre­form elmaradása és a jövedel­mek elvonásának mértéke miatt e. romlás ötemét az egyének, az egyes társadalmi csoportok va­lós teljesítménnyel csak mini­málisan tudják csökkenteni. Az elavult szociálpolitikai rendszer miatt az egyes családok életszín­vonala csökkenésének mértéke különösen elszakad az egyéni jö­vedelmektől. Az oktatás, a tu­domány, a kultúra és az egész­ségiig? válságágazattá válásá­nak pedig a gazdaság moderni­zációjára, a társadalom repro­dukciós folyamataira is hosszú távú, ma még csak sejtett kö­vetkezményei .lesznek. A körülményekkel és a felté­telekkel reálisan számoló szelek­tív gazdaságfejlődés, az ezen alapuló modernizáció kibontako­zása, a költségvetés reformja, az aktív foglalkoztatáspolitika, a koherens adó-, ár-, bér- és szo­ciálpolitikai reform - egyidejű megvalósítása nélkül a gazdasági reform szociális bázisa is elsor­vad. A következetes reformok megvalósulását 'és várható pozi­tív hatását az életszínvonalra ma már kétkedéssel, szkeptikusan vagy apátiával és közönnyel fo­gadja társadalmunk jelentős ré­sze; főleg a középrétegek és a szakmunkásság, amelyek a ká­dárizmus alapvető szociális bá­zisát alkották. Növekvő félelmük a pauperizálódástól, ha a gazda­ságpolitika nerti változik, rövid időn belül realitássá lesz, miköz­ben a termelők eddigi „félbér­munkás”, „féltulajdonos” hely­zete is újratermelődik. Gazdaságunkban a tőkekon­centráció különböző mértékét 'tük­röző, differenciált árutermelési viszonyok, ezek részeként a kol­lektív tulajdonviszonyok domi­nanciáján alapuló,' tagolt tulaj­donosi, birtoklási és irányítási viszonyoknak és célracionális vállalati-szervezeti és munka­megosztási viszonyoknak a ki­alakítása biztosíthatja a tulajdo­nosi, a munkáltatói és a munka­vállalói érdekek intézményesült megjelenését, hatékony integrá­cióját, valamint az önigazgatási viszonyok fejlődését; egyúttal -a termelők jelenlegi ellentmondá­sos, önmagát túlélt helyzetének meghaladását, másrészt a politi­ka mindenhatósága mítoszának elsorvadását .a közgondolkodás­ban, de a politikusok mentalitá­sában is. Az utóbbi azért is szük­séges, mert a politikai félelmek lényeges összetevője ma, hogy a politikai akarat mindenhatosá- . gának mítosza mellett a politikai hatalom tehetetlenségének érze­te is jelentkezik a közgondolko­dásban. Stabil halai mi egyensúly Ez a szituáció egyúttal tükrö­zi a kialakult társadalomirányí­tási és politikai rendszerünk szerveződésének, a hatalom funk­cionálásának kompetenciazava­rait is; különösen az állami mo­nopóliumokkal sajátosan össze­fonódott politikai oligarchia túl­súlyának következményeit a po­litikai irányítási-döntési folya­matokban. Főleg az a félelem nem alap­talan, hogy a politikai oligarchia sajátos konzervativizmusa ismét megakadályozhatja egy követke­zetes, szerves társadalmi reform- folyamat kibontakozását. Az el­múlt húsz év tapasztalata azt is bizonyítja, hogy következetes társadalmi reform politikai rend­szerünk nélkül -nem valósulhat meg. Társadalmunk szerves mo­dernizációjának, demokratikus, szocialista megújulásának részéi képező politikai reformfolyamat ellentmondásai, kezdeti vadhaj­tásai is különböző politikai félel- I meket indukálnak ma. A kiala­kuló politikai szervezetek veze­tőinek törekvése szervezetük ar­culatának megteremtésére, tömeg­bázis létrehozására átmenetileg csak a versengést, a nemzeti, a demokratikus vagy a szocialista értékek, feladatok torz, egyolda­lú túlhangsúlyozását* -sőt, szem­beállítását is eredményezheti. Sokan félnek attól is, hogy az MSZMP tevékenységében, szer­veződésében, szövetségi politi­kájában nem lesz képes meg- újulni, nem tud sem adekvát politikai programmal, sem gya­korlati tevékenységével választ adni a gyorsan változó társadal­mi környezet kihívásaira; így nem jöhet létre a demokratikus baloldali erők hegemóniáján alapuló stabil hatalmi egyensú­lyi helyzet, nem alakulhatnak ki a szervezetek által elfogadott já­tékszabályok, amelyek a közel­jövőt kiszámíthatóvá tennék. Megalapozott az a félelem is, hogy a -többpártrendszerhez, a kormányzati váltógazdálkodás­hoz kapcsolódó illuzórikus elvá­rások, a társadalmi dem okra ti- zálódás szerves részét képező korporációs szervezetek és vi­szonyok demokratikus fejlődését, az önkormányzatok és önigazga­tási viszonyok kibontakozását . megakadályozhatják; így az ál­lampolgárok politikai szerepe át­menetileg választópolgárévá re­dukálódhat, a valóságos politikai­társadalmi döntési folyamatokat és a nyilvánosságot a pártoligar­chiák és a velük új módon ösz- szefonódó lobbyk kisajátíthatják. Ezek a politikai félelmek a konzervativizmust és a %yors radikális változások iránti igényt egyszerre növelhetik társadal­munkban; különösen akkor, ha a politikai szféra és társadal­munk többi szférái, valamint a reformfolyamatok között fázis- eltolódás és inkoherencia jelent­kezik. A politikai pszichózis el­mélyülésének, a zsákutcás fejlő­dési alternatíva megvalósulásá­nak a megakadályozása tehát a szerves, következetes társadalmi reformok megvalósításával köl­csönhatásban a politikai konszo­lidáció és a társadalmi integrá­ció megőrzését igényli, hogy a korai szocialista társadalom új fejlődési modelljére, a demokra­tikus szocializmusra való átme­net újabb traumák nélkül való­suljon meg, és annak az egyé­nek közvetlen cselekvő alanyává, ne csak az átmenet, illetve a mo­dernizáció következményeinek passzív elszenvedőivé váljanak. SZIGETHY GABOR: „Kéressék meg 6 ftflsége, hogy a bank állása, különösen a for­galomban levő bankjegyek mi­kénti fedezettsége iránt a nem­zetet felvilágosítani s megnyug­tatni méltőztassék." Balogh Kornél, Győr várme­gye konzervatív követe fordul a pozsonyi országgyűlésen e hig­gadtan, udvariasan fogalmazott kérelemmel a királyhoz s a kor­mányhoz 1848. március 3-án. Ba­logh Koméi kormánypárti, kon­zervatív, udvarhű követ, tiszter li az uralkodót, a hazánkban hi­vatalosnak elismert politikai alapelveket, még álmában sem vonná kétségbe a kormányzat jogát az uralkodásra s híve a rendnek, békének, nyugalomnak. ' . ·Λ ■ 1 Csak hát Párizsban kitört a forradalom, híre épp most érke­zett meg Pozsonyba; arrafelé új világ született, s országunk pénz­ügyi rendszere összeomlóban van. A lakosságot a kormányzat nap mint nap megnyugtatja, hangsú­lyozva, hogy bár a helyzet nehéz, de a pénz elértéktelenedésétől nem kell tartani. Igaz, a bankok előtt az emberek sorban állnak, forintjaikat szeretnék értékállóbb pénzre, nemesfémre beváltan.!, olykor rendbontásra is akad pél­da, de a becsületes emberek bíz­hatnak a politikusok ígéretében; nem lesz infláció,' összekuporga- tott vagyonkájuk nem lesz á pénzelértéktelenedés martaléka. Ám 1848. március 3-ái> már a kormányhű képviselők · sem hisznek maradéktalanul a kor­mány ígéreteinek. Aggódnak. Lehet, hogy a hatalom — hite szerint — szilárdan tartja kezé­ben a kormány rudat, lehet, hogy igazi felfordulás, fegyveres ri- billió nem lesz, de a pénz érték­telenedik, s a kormányhű képvi­selők és állampolgárok is félitek: hátha megint téved a kormány. Nyugtalanok az ellenzéki kép­viselők is: attól tartanak, a kor­mány oly módon kíván rendet teremteni, hogy berekeszti az or­szággyűlést, hazaküldi a követe-' két, s megszilárdítja, visszaállítja erőszakon alapuló or&záglását. Ha túl sokat kér az országgyű­lés* lehet, hogy a hatalom úgy dönt: aki nem elégszik meg a hatalmi urai által elegendőnek ítélt kevéssel, semmit nem kap. Politikai, életünkben uralkodó, „törvényes" játékszabály: a kö­vetek kémek, a kormány belá­tása szerint, s kegyesen ad. De egyre többékben felötlik ezekben a napokban a nyugtala­nító gondolat: a kormány ad, mert nem meri megtagadni mind­azt, amit az ellenzék kér; de nem jószántából, nem politikai tisztességből engedékeny ä kor­mány, csupán . a kényszernek enged. Enged, hogy népszerűbb legyen.' Enged, hogy azt a lát­szatot keltse: önszántából ad. Enged, mert Párizsban kitört a forradalom. Enged, mert nem sze­retné, ha idehaza is elpattanna a húr. Enged, de meddig? S komo­lyan gondolja: hajlandó igazi en­gedményekre? Ki a macska, ki az egér ebben a játékban? Balogh Korpél felszólalása után Kossuth Lajos elhatározó lépésre szánja magát. Elérkezett­nek érzi a pillanatot, hogy nyil­vánosan új politikai programot fogalmazzon meg: felelős magyar kormányt kér az országnak, te­hát alkotmányos rendet, önren­delkezést, megválasztott és nem kinevezett kormányt, s tisztség- viselőket. Zilált pénzügyeink taglalásával kezdi. „Ónálló magyar finánc­minisztériumot kell kívánnunk. Különben a rólunk nélkülünk in­tézkedő idegen hatalom pénzvi- szonyainkat végetlen zavarokba bonyolíthatja.”' Más szavakkal, kevésbé udvariasan fogalmazva, de Kossuth Lajos ugyanazt mond­ja, amit a kormánypárti Balogh Kornél: szokjon le végre a kor­mányzat a vérévé vált tisztesség­telen hatalomgyakorlásról, tekint­se erkölcsi és politikai kötelessé­gének, hogy ne hatalma megtar­tása, hanem a nemzet felemel­kedése érdekében politizáljon. Első lépés: tárja az ország, a nemzet elé valós pénzügyi, hely­zetünket és számoljon el, mire herdálta az ország vagyonát! A követeket pedig arra figyel­mezteti Kossuth Lajos, hogy el­eddig már számtalanszor szalasz­tották el a kínálkozó alkalmat a kormányzat felelősségre vonására s hagyták a kormányt zavarta­lanul garázdálkodni országunk­ban. pj mi volt a következés? Az, hogy a nélkülünk, de rovásunk­ra elkövetett hibának átka 25 ne­héz év tömérdek áldozatával síji- lyosodott szegény hazánkra.” 2 ' Itt tartunk most. S napról napra nagyobb a baj. A kormány tárgyal az ellenzék­kel, az ellenzék tárgyal a' kor­mánnyal, naponta újabb s újabb javaslatok, tervek, elképzelések (álmok?) születnek, egy-egy pil­lanatra megcsillan a remény: talpon maradunk, feltámadunk! De az ellenzék soraiban mind gyakrabban hallatszanak aggódó hangok: valóban kész tárgyalni a kormány, s nem csupán takti­kázik, fondorlatos módon időt akar nyerni, s alig várja a pilla­natot, amikor berekesztheti az országgyűlést, a tárgyalásokat s ismét ellenfélnek, lemészárolható ellenségnek tekintheti, s nyilvá­nítja a vele egyet nem értő ál­lampolgárokat? Bizalmat kér a kormány, meg­értést, türelmet. Egy kormányzat, amely évtize­deken. keresztül a hatalom kizá­rólagos tiraként nem tartotta szükségésnek, hogy egyetlen ígé­retét betartsa, s be nem tartott ígéreteivel s a kövekezményék­kel bárkinek is elszámoljon; egy kormányzat, amely lelkiismeret- furdalás nélkül hazudott, ha ha­talmi érdekei úgy kívánták; egy kormányzat, amely elszakította Európától Magyarországot; egy kormányzat, amelynek uralkodása gazdasági, politikai és erkölcsi vál­ságba sodorta az országot, a nem­zetet, s amely még most sem tart­ja kötelességének, hogy bocsána­tot kérjen a magyar néptől. Mintha ezt a kormányzatot még mindig csak hatalma megtartásá­nak módozatai, eszközei, lehető­ségei érdekelnék, mintha gondol­kodását csak az irányítaná: min-' den elkövetett tévedés, hiba és bűn ellenére miképpen biztosít­hatná továbbra is hatalmát. Bizalmai kér, támogatást és türelmet. Miért? Milyen jogon? ­3 Kossuth Lajos pontosan fogal­maz : „Természetelleni poli titkai rendszerek is soká fenntarthat­ják magokat; mert a népek tü­relme s a kétségbeesés közt hosszú út fekszik. De vannak politikai rendszerek, melyek az­által, hogy soká tartottak, erő­ben nem nyertek, hanem vesztet­tek; s végre elkövetkezik a perc, midőn azokat tovább tartogatni akarni veszélyes volna; mert hosszú életök megérett arra, hogy meghalhassanak.” a jó borok és ételek oroméról, a terített asztal varázséról; s bármi­ről, ami a gasztronómiai kultúrához köthető. Beküldési határidő: 1989. szeptember S0. Cím: Vendéglátóipari Főiskola, „Krúdy Gyula Emlékala­pítvány” 1051 Budapest, Alkotmány u. 3—11. 1989-ben és 1990-ben az ala­pítvány a fent említett díjjal azo­nos Összegben Jutalmaz egy-egy olyan életművet, melynek szelleme az eddig elmondottakkal egyezik. A Kuratórium tagjai (dr. Csizmadia László főiskolai tanár. Makk Károly filmrendező, Müller Péter író. Szabó György kritikus. Szilágyi János új­ságíró) úgy vélik: országunk, s ben­ne kultúránk nehéz helyzetében meg­becsüléssel kell fogadnunk minden olyan művészi szót, mely kivált a komor körülmények között képes az emberi lét korántsem lebecsülendő Örömeinek egyikét — az étek tisz­tességét — felmutatni. Várja tehát a nagy hagyományú, hires magyar konyha- és pincemüvészét, valamint a hozzá kőtődö társasélet értékelt mindig is előszeretettel megrajzoló irodalom Jelenkori művelőinek ilyen munkáit. A díjkiosztás karácsony he­tében, ünnepélyes keretek kOzt fog történni. Θ A szentendrei régi művésztelep történetét .bemutató kiállítássoro­zat második tárlata (témája áz 1949—1989 közti évek) vasárnap, március 5-én nyílik a Szentend­rei Képtárban. Mt tartunk most. Elérkezett az idő, hogy a nálunk nélkül ró­lunk döntő kormányzat, s politi­kai gyakorlat eltűnjön a törté­nelem süllyesztőjében.. Kossuth Lajos okos politikus, Tárgyszerű javaslata: „alkotmá­nyos életünk kifejtésére, s nem­zetünk szellemi s anyagi javára hozandó törvényeink .csak azál­tal nyerhetnek életet'.és valósá­got, ha végrehajtásukkal minden más befolyástól független nemze­ti kormány lesz megbízva, mely a többség alkotmányos elvének legyen felelős...” — azaz: az ed­dig felülről irányított, a kisebb­ség mindenáron hatalomban ma­radását s érdekeit szolgáló politi­ka helyett a nemzeti többség ér­dekei határozzák meg, mit tegyen a kormány s milyen legyen ha­zánk politikai berendezkedése. Ezért kell munkálkodnia minden képviselőnek. Mert: „Nekünk, ki­ket a nemzet azzal bízott meg, 'hogy jelene fölött őrködjünk s jövendőjét biztosítsuk — nekünk nem szabad szembehúnyva vár­ni, míg hazánkat a bajok özöne elborítja. Megelőzni a bajt, ez hivatásunk.” Kérdés, hány országgyűlési követ gondoltá- így 1848. március 3-án a pozsonyi diétán, amikor a szakadék szélén álltunk s már nem volt sok idő országmentő terveket kovácsolni. A kormány azt gondolta: egyedül ő képes megmenteni a hónk Kossuth Lajos azt mondta: ami eddig volt, levitézlétt s a rend és a jövő megmentésének egyetlen lehetősége: alkotmányos, felelős magyar kormány s a többség akaratát és érdekeit képviselő új politikai' gyakorlat megteremté­se. 1848. március 3-án mindenki rettegve gondolt arra: Magyar- országon is megtörténhet, ami Párizsban megtörtént. Felfordu­lást senki nem akart. Kossuth La­jos a rend, a nyugalom s a bé­kés jövő megmentése érdekében kéri a hatalom birtokosait: ad­ják át hatalmukat a nemzeti többség akaratát, érdekeit képvi­selő új rendnek. Hogy elkerüljük a vérontást! Hogy új hazát teremtsünk! 1848. március 3-án a pozsonyi diétán még volt egy paraszthaj­szálnyi lehetőség a jövő megmen­tésére. . különböző szakmai és videoprog- ramokat mutatnak be a közönség­nek. Pozsonyi régészeti kiállítás A Csehszlovák Kulturális és Tá­jékoztató Központban a pozsonyi városi múzeum régészeti anyagá­ból kiállítás nyílt, amely a hó végéig marad nyitva. A megnyi­tón megjelent Vlastimtl Ehren- berger csehszlovák nagykövet, Jakab Róbertné, a parlament al- elnöke, a Magyarországi Szlová­kok Szövetségének-elnöke lé. Ste­fan Borovsky, a pozsonyi múzeum igazgatóhelyettese elmondta: pénzérméket, plakettedet, érme­ket, kisplasztikái ritkaságokat hoztak el Budapestre. A ri tkaságok között szerepelnek római pénzek, a magyar király­ság korából koronázási emlékér­mek. A pozsonyi múzeum az el­múlt évben ünnepelte 120 éves fordulóját. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a Magyar Nem­zeti Múzeummal, a soproni Gyógyszerészeti Múzeummal van kapcsolatuk, és szívesen alakí­tanának ki együttműködést a töb­bi magyar múzeummal. V, Λ NAPLÓ Joseph Beuys műveiből nyílik kiállítás ma, pénteken, a Budapest Galériában. A tárlatot megnyitja Ryszard Stanislawski, a lodzi múzeum igazgatója. V Sajtóértekezleten mutatta be Vlagyimir Viszockijról szóló könyvét a nagyközönségnek szer­dán a szoyjet fővárosban Marina Vlády. A híres francia színésznő és közéleti személyiség elhunyt férjéről írt műve a moszkvai Progressz kiadó gondozásában je­lenik meg. i A Kövl Pál« több gasztronómia] mű Cígy: az „Erdélyi lakoma*') szerző­je, a New York-1 „Four Seasons” ét­terem társtulajdonosa Krúdy Gyula emlékalapltványt hozott létre, ame­lyet a Művelődési Minisztérium Jó­váhagyott. Az alapítvány célja: a gasztronómiai kultúra támogatása. Ezért Kövl Pál Irodalmi DÍJ elneve­zéssel minden évben 89 000 (húszezer) forintot. Illetve — ezen értékhatáron belül — részben U8-dollárt ajánl fel annak, aki a bíráló bizottság által legjobbnak ítélt, s az alapítványhoz eljuttatott olyan friss mü szerzője, mely az étel- és Italkultúra nagy hívének, Krúdy Gyulának emléké­hez méltó. Tematikai vagy műfaji megkötés nincs, kizárólag terjedel­mi : a benyújtott — egy éven belül, magyar nyelven, 8 bárhol a nagy­világban publikált — pályamű nem haladhatja meg a tíz gépelt oldalt. Tetszés szerint szólhat a. konyha­művészetről, az éttermek világáról. Iván Ildikót, a Szegedi Nem­zeti Színház operatársulatának volt tagját, a múlt év szeptembe­rében Stuttgartban itiegrendezett első nemzetközi koloratúfverseny győztesét, a következő évadtól szerződtette a bongni opera. ” Günter Grass Budapesten Néhány napig Budapesten tár- tózkodik Günter Grass, a kortárs német nyelvű irodalom egyik élő klasszikusa. Március 6-án, hét­főn 6 órakor az NSZK Kulturális Központjában olvas föl A pat­kánynő és a Nyelved nyújtsd ki című köteteiből, majd Konrád György társaságában beszélget a közönséggel. Másnap este fél 9- kor a Marx Károly Közgazdasági Egyetem 4. számú előadótermében Urai költeményeiből ad elő( barát­ja, a drezdai Günter „Baby” Som­mer pedig a legkülönbözőbb hangszereken, érzékeny . és fan­táziadús dzsesszimprovizáoiójá- val kíséri őt. Az első est színhe­lye a Kecskeméti utca 7., a máso­diké a Dimitrov tér 8. Az ÍMKKE német tanszéke a héten A német kultúra hetét rendezi. Ennek ke­retében vasárnap 7-kor Robert Sohumann-estet tartanak az Eötvös Kollégiumban, valamint

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék