Magyar Nemzet, 1989. április (52. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-17 / 88. szám
Harczra magyar! Petőfi utolsó levele Erdélyből? FOLYIK A SZIBÉRIAI LEGENDA, ki tudja hányad virágzása, amelyneklegfőbb nyeresége eddig néhány megkapó új vers — nem a szibériai Petőfiről, hanem a szibériai Petőfiről, a költő minden logika szerint képtelen száműzetéséről s a hajdani ólombányánál is képtelenebb megházasodásáról és letelepüléséről ... Az iisórai szarvas mint jámbor házi állat, a Szabadság és Szerelem dalnoka, az átlőtt oldalú, sebzett farkas, mint a zsarnok lábainál heverő, láncaival kiegyezett bunyász eb. A Nemzeti dal költője mint Pató Pál úr! A Magyar vagyok írója mint Petrovics, a csinovnyik! Nem kívánok beleszólni a lelkes kutatómunkába: ártani, senkinek nem árt, a legyöngült, lábadozó nemzettudatnak meg csak használ: egy-két szép vers máris született általa, s talán néhány érdekes dokumentum is előkerült még a 49-es fegyveres beavatkozásról. Magam mindenesetre azokkal tartok, akik — Illyés Gyulával együtt — Lengyel József orvos és báró Heydte ezredes elmondása, illetve hivatalos jelentése szerint abban a leszúrt polgári ruhás felkelőtisztben vélték a költőt fölfedezni, ajka Fehéregyháza és Héjjasfalva között az országút mellett háton feküdt „sovány, kicsiny, száraz arc”-cal „nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal” (a táborban nem jut mindig idő a borotválkozásra), „nadrágjáig levetkőztetve” s mellette „vérrel bemocskolt iratok”-kal és „körülbelül 100 darab magyar dekoráció"-val, vagyis hadi kitüntetéssel. Az iratok közül egyet el is olvasott az osztrák ezredes, Kemény Farkas jelentése volt Bemhez. Az iratok, írások között azonban lehettek versek is. Tóth Márton diákhonvéd, akinek Petőfire vonatkozó kiaknázatlan följegyzéseiből már többször idéztünk lapunkban (pl. 1987. aug. 1., 1989. jan. 2.), nemcsak arról számol be, hogy a költő az erdélyi táborban mint lelkesítette saját versei elszavalásaival is a honvédeket, hanem említi kivonatosan néhány olyan versét is, amelyek ott születtek, s nem kerültek bele későbbi köteteibe. Ez érthető is, ha azok a „vérrel bemocskolt iratok" tartalmazták ezeket az utolsó verseket. Az egyiknek azonban a pontos szövege is fennmaradt másolatban: két évtizeddel a segesvári (fehéregyházi) tragédia után közölte a kolozsvári születésű Léczfalvi Bodor László, aki jogot végzett a református kollégiumiban, s maga is irt verseket, elbeszéléseket a lapokba s két antológiát is adott ki a szabadságharc költészetéről (a Riadó-t 1868-ban Léczfalvi B. László névvel, s a Szabadság lantját ugyanabban az évben, Botond álnéven). Szerkesztette a Kolozsvári Nagy Naptárt is, s ott adta közre az alábbi verset, a jogász és törvényszéki bíró elfogulatlan, óvatos tárgyilagosságával: „E költeményt Petőfi Sándor, állítólag a fehéregyházi szerencsétlen kimenetelű csata előtt kevéssel írta, mely pár példányban még akkor lemásoltatott. — Az eredeti példány hollétét nem tudjuk, de egy másolatja a fehéregyházi ütközet után tüstént kezei közé jutott néhai honvéd Szathmári Lászlónak, aki még az ötvenes évek egyikében m.-vásárhelyi látogatásom alkalmával adta át azt oly megjegyzéssel »ha valaha megéred, hogy jobb szelek fújnak a Magyarhon láthatárán, add ki valamelyik lapban«. Eddig még semmit sem hallottunk Petőfinek ezen költeményéről, sem nyomtatásban, sem kéziratban nem láttuk, miért is: mivel kéziratunk nem eredeti, megváltjuk, némi szorongással adjuk közre, mint a nagy költő tollából kikerült, azonban másfelől tekintve a hangot, melyen írva van, a kidolgozást és irályt, alig támadhat kétség a költő azonossága felett. Máskülönben határozott ítéletet hozni e költemény felett nem akarunk, azt olvasóinkra bízzuk.” Maga a vers pedig így szól Léczfalvi Bodor László közlésében :csak a nyilván sajtóhibából egybeírt ,„büszketölgy”-et javítottuk, a két é-vel írt Avvagy-ot s két helyen — értelemszerűen a központozást: HARCZRA MAGYAR! Barcsi· magyar! szégyen a gyárakra! Halljátok-é, mint »0ra czatakürt? A bosszú Járjon át minden erett» barcsi zaj a verhetesen űrt! Ne mondja senki, hogy nines tűbb magyar! Avagy, hogy bennünk megfagyott a vér. Midőn hasánk se sokat nem vedett, véráldosatot kér! SsölűttettSI Barcsra magyar! Szivünk. ■zárnunk bár megfogyott, erünknek váltig nani kell! Nem honfi az, ki félni la tanult ti kardcsapáara karddal ^nem felad ! S vérezsünk hasai szabadsági __ győzelemmel, ha győznünk nem mer, De ne hajoljon meg a btüske^ Amíg áras magában egy eret! S legyen bár ellenünk olyan erőt. Édesz hazánknak ««--«£■· * S 6 A KÖRÜLMÉNY, ahogy a közlő a vers másolatának megismerését, előkerülését leírja, teljesen hitelt érdemlő, s az író-szerkesztő sem a felfedezők hiú becsvágyával adja azt közre, hanem szerényen, s a kötelező óvatossággal, bár mint maga is költő, jól érzi, hogy a „hangot”, a „kidolgozás”-t és az „irály”-t, a stílust tekintve „alig támadhat kétség a költő azonossága felett”. Volt-e visszhangja a vers közlésének az olvasók részéről ? Nem tudjuk. A Petőf irodalomban legalábbis nem leltem nyomat Csaknem negyedszázaddal később jelent meg Havas Adolf szerkesztésében, Jókai életrajzi bevezetésével Petőfi összes költeményének „végleges, teljes kiadás”-a, az első kritikai igényű összkiadás első része. Ebben nem esik szó róla, a kétes hitelűek között sem, ahogy a későbbi hasonló kiadásokban sem. Pedig a hang, a kidolgozás, az „irály” valóban nem sok kétséget hagy a szerző kiléte felől. Ott van mindjárt az első sor két mondata: a Harczra magyart, a Talpra magyart — eredetibb formájában.: Rajta magyar! — pontos visszhangja, s a „szégyen a gyávákra!" jellegzetes Petőfi-kitörése; az erkölcsi és politikai értelemben megbélyegző, megvető gyáva éppoly kulcsszava Petőfinek, mint a fényes karddal, szemben a szolgalánc: „Egy szempillantásnál mi rövidebb? / Ember barátom, a te életed... / ... mit végezhetsz egy pillantás alatt? / Hódítál népeket, országokat? / Hódítani csak gyávákat lehet, / S az uralkodás ilyenek felett / Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell / Kevély ember, miben kevélykedel?” — írta Költőn, 1847 szeptemberében. A gyáva, a gyávaság mellett a szégyen legalább annyira gyakori erkölcsi-politikai minősítése a költőnek; gondoljunk csak az 1848 áprilisában írt A ledőlt szobor soraira: „Föl kell emelnünk a szobrot megint / A hegyre, melyen egykor tündökölt, / Amelyről olyan méltóságosan / Nézett alá a bámuló világra / Föl, nemzetemnek apraja, nagyja, / Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, / Dicsőség arra, aki dolgozik ... / Válasszatok most: szégyen vagy dicsőség!” De gondol-hatunk a néhány hónappal későbbi Forradalom soraira is: „Halevényül a gyáva szavamra ... dalom / Viharodnak előjele, forradalom!” A csatakürt ritka szó (az Értelmező Szótár nem is tartalmazza), de a költőnél megvan hasonló összetételként, hasonló jelentésben a csatajel, bizonyítván, hogy a csatakürt is az ő alkotása lehet: „Csak szólna már, csak szólna már / A harcok harsány trombitája! / A csatajelt, a csatajelt / Zajongó lelkem alig várja!” S ott van 1848 végéről a harsogó trombitával a híres Csatadal, amelyet fölajánlott röplapon való terjesztésre az országgyűlésnek ő maga se elharsogta szemtanúk szerint: lován száguldva, a vízaknai ütközetben. A bosszú is Petőfi- kulcsszó: „Nem a sors, nem a sors, de saját fiaid / Akaratja, mi újra lealacsonyít. / Ez a vétek, ámály cudar és iszonyú. / Iszonyúbb legyen érte az égi boszút", s a harci zaj előfordul 1849 tavaszán, Erdélyben írt versében is, mikor egy percre a csatazaj szünetében újra költőnek képzelheti magát: „Pacsirtaszót hallok megint, / Egészen elfeledtem már / Dalolj tavasznak hírmondója te, / Dalolj, te kedves kis madár. / Oh istenem, mi jólesik / A harci zaj után e dal, / Miként ha béres hűs patak füraszt / Égő sebét hullámával. / Dalolj, dalolj, kedves madár, / Eszembe hozzák e dalok / Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, / Egyszersmind költő is vagyok...” S a véghetetlen úr? Ez is az ő szava,kifejezése: a „véghetetlm ég" ott van 1848 őszén a Tiskácfák e kertben ... soraiban. A MOZGÓSÍTÓ FELKIÁLTÁS, a fenyegető átok, a költői-szónoki kérdés,s költői-szónoki felszólítás után ismét szónoklás, mozgósító felkiáltások, a második versszakban, a jól ismert Petőfi-modorban. Ne mondja (ne mondhassa) senki, hogy ... A véráldozat ismét eredeti, költői szóalkotás; mása nincs a Petőfiversekben, annál több analógiája a vérbetű-től a vérpanorámán át a vérvirág-il, de az áldozat — a hazáért hozott áldozat — annál gyakoribb motívuma versednek: „Áldozat s tett, ez a hét tükör mely / A valódi honfiút mutatja, / De ti gyáva s önző szívek vagytok, / Tettre gyávák s önzők áldozatra.” (A szájhősök) A harmadik versszakban megismétlődő Harczra magyar! éppúgy Petőfi-stílussajátság, mint a rag csonkítás (Szivünk- s erőnknek), a kulcsszó értékű honfi s a kardcsapás, amely az 1848-i Cote Imi jelszó még fél tucatszor is: előfordul, ahogy a Jelmondat’ értelmű jelszó még fél tucatszor is: „Koldusbot és függetlenség / Ez légyen jelszavad",a hazájában ősi jelszó: »Ejd, ráérünk arra még!«”; „»Vive la république!« a jelszó ki van kiáltva”. S a meg nem hajló „büszke tölgy”-re, erre a hamisíthatatlan Petőfi-jelképre ott vannak párhuzamul a „Kevély tölgyfák” (az Erdőben c. versben) s a Ha férfi vagy, légy férfi önjellemzésének híres záró képe: „Légy tölgyfa, mit a fergeteg / Ki képes dönteni, / De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti." S az utolsó versszakihoz, az Olympus-hoz ott van az ifjúkori Újság című vers a „bosszús Olymp”-pal (ti. a mennykőrázó Olympusszal), amely a harci zaj, az ágyúdörgés, közepette nagyon is ide illő metafora; a haza feljövő (s lehanyatló) csillaga pedig annyira gyakori Petőfi-kép, hogy talán példát sem kell rá idéznünk ; inkább a jövő idejű — ma már nem használt — feljövendre s az elbeszélő múltú valá-ra utalunk, mint a költő nyelvinyelvtani jellemzőire. De ha ilyen tömény foglalata, szinte iskolapéldája ez a vers Petőfi szó-, szólás- és képzeletkincsének , fölmerülhet a kérdés: hogy ment el szó nélkül mellette százhúsz évig a kutatás? Ahogy az is fölvetődik a jogos és kötelező kételkedéssel szemben: ugyan kinek jutott volna eszébe 1869- ben (illetve annakelőtte) Petőfiutánzatot írni, szabadságharcra tüzelő Petőfi-verset hamisítani? A bujdosó ál-Petőfiskedésnek még lehetett valami anyagi haszna, de kinek lehetett érdeke ilyen verset bhalykálmánkodni 1849- ben, vagy csak őrizni is Világos után Petőfi nevével, mikor abból csak baja származhatott? Mikor akár mint szerző, akár csak mint puszta rejtegető is az életével, szabadságával játszott A vers fölbukkanásának körülményei — a „provenienciája” — s a „hang", a „kidolgozás” és az „irály” — ahogy természetesen és mindenekelőtt a tartalom — inkább arra billentik a mérleget, hogy Petőfi egyik utolsó (ha nem a legutolsó) versével állunk szemben, amelyet nem sokkal a segesvári (fehéregyházi) ütközet előtt írt „ama szent jelszó"-ba kapaszkodva utolsó percéig, reménytelen reménységgel. Összes versei eddig ismert utolsó darabja a Mezőberényben 1849. júl. 6—17. között kit Szörnyű idő... Lehetetlen, hogy július 31-ig ne írt volna új verseket. Az, hogy nincs meg az eredeti kézirata, nem döntő egy mű hitelességében: ez esetben az eredetit hiába is keresnénk, ott keveredhetett el többi „vérrel bemocskolt” iratával. Még szerencse, hogy ezt lemásolták néhányan a táborban. S így talán belekerülhet előbb-utóbb költeményei sorába — legalább a „kétes hitelűek” közé. Mert Petőfi minden szavára, félszavára szükségünk van. Szilágyi Ferenc ! Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! Magyar Nemzet Húszéves a Forrás Beszélgetés Pintér Lajossal Csöndes, de egyszerűségében is jelentős ünnepre készülnek Kecskeméten, a Forrás című folyóirat húszéves születésnapjára. A szerkesztőt, a lappal együtt felnövekedett Pintér Lajos költőt kértem meg, beszélgessünk a Forrás múltjáról-jelenéről. — A Forrás húszéves történetét, lassan „történelmét” (hiszen minden íráson, könyvön, folyóiraton ott a történelem!) végigkövettem. Először olvasóként, majd szerzőként, majd szervezőként kezdjük az első periódust, az indulást. A hatvanas évek végén, húsz évvel ezelőtt, gimnazista voltam egy alföldi kisvárosban, Csongrádon. Magyartanárom Fehér Ede volt, József Attila Horger-ügyének koronatanúja, a költő egyetemi társa és barátja. A megírás után több mint harminc évvel, most kerülhetetta kezembe a József Attila-emlékkönyv, ebben is épp kedves tanárom mondja el ezt a történetet Sokszor emlegette a József Attila-i sorokat: „nem középiskolás fokon tanítani”. Ezt az ellentmondást ő fel tudta oldani, tudott középiskolában, de nem középiskolás fokon tanítani. Ebben az iskolai közegben igazán esemény volt, hogy megindult egy új folyóirat. Szakkörön, sőt, órán is, az első számtól kezdődően követtük, lapszámról Lapszámra. — Akkoriban a legfontosabb az volt: hírt hozott a határokon túli magyarságról. A szlovákiai Fábry Zoltánról és Fábry Zoltánról olvashattunk, folyamatos szemlét a jugoszláviai és erdélyi magyar irodalomról, híradást Sütő: Anyám könnyű álmot ígérjérel. S hozta a kortársi magyar irodalmat is, igazi „emberközelben". Németh Lászlóval, Iügés- Ged, Nagy Lászlóval, Juhász Ferenccel lehetett találkozni az induló Forrásban. De ugyanakkor a fiatalokkal is. A Forrás fölfedezte Kiss Benedeket, Utassy Józsefet, Ördögh Szilvesztert, később Tentesi Ferencet, Balázs Józsefet. Ha jól emlékszem, Temesi Feri első írása itt jelent meg, Ördögh Szilveszter második írása úgyszintén, továbbá Balázs József első jelentős munkája, Koportos című regénye. — Személyes munkakapcsolatod hogyan alakult a folyóirattal? — Nekem is a második publikációm került a Forrásba, ekkor már bölcsészhallgató voltam Pesten. „Debütálásom” helye pedig az Ilich Mihály szerkesztette Tiszatáj volt, 1972 novemberében, a hetvenesztendős Illyést köszöntő folyóiratszámban. Ez után közvetlenül jött a Forrás és szoros kapcsolatom a Forrással. — A Forrás a magyar szociográfia egyik legfőbb műhelyévélett az évek folyamán... — A Forrás valóban nagyon fontos profilt alakított ki magának, amikor a szociográfia művelését és pártolását vállalta. Azt jelentette ez, hogy a szociográfia történetét végigkövette, Illyéstől, Szabó Zoltántól, a két világháború közti nagy nemzedéktől, Fájától napjainkig. A „nagy nemzedék” tagjait egy interjúsorozatban is végigkérdezte a szociográfiáról, mint műfajról. A kortársi szociográfiát pedig pártfogolta, mindig volt élesszemű és bátor írás a folyóiratban. Ezért mondták annak idején, hogy valóságföltáró törekvésében a Valóság, a régi Mozgó Világ és a Forrás testvérek. Ugyanezt állították — országos érvényességük okán-jogán — a debreceni Alföldről, a szegedi Tiszaládról. „Vidéken szerkesztett, de országos folyóiratok" — ez volt bennük a közös. — Mikor kerültél a Forráshoz? — A budapesti egyetem elvégzése után, 1976-ban, immár szerkesztőként. Szerkesztői munkámból hadd mondjak el egy anekdotikus történetet. Kéziratban olvastam Illyés gyönyörű versét, L. Z. halála című Latinovise-siratóját. Mivel egyetlen folyóiratban sem láttam viszont, írtam Gyula bácsinak, hogy mi közölnénk, ha hozzájárulását adná. Azt válaszolta, tessék figyelni: „a közléshez hozzájárulok, sőt, megtiszteltetésnek veszem”. Ebből pedig megtanultam, hogy ebben a sokszor pöffeszkedő irodalmi világban nemcsak tehetség kell, hanem, ilyen illyési kedvesség és alázat is. — A szép emlékek mellett ejtsünk néhány szót a nehéz időkről is... — 1986-ig jól mentek a dolgok, akkor júniusban beszüntették a Tiszafáját. Azt lehetett gondolni, hogy a Forrás kötelezettsége ezzel megsokszorozódik. Persze így is volt, csak hát bennünket is ugyanazok a falak szorítottak, önkritikusan el kell mondani, hogy 1986-tól 1988-ig nehéz és kevéssé sikeres kétáram esztendő köszöntött ránk. 1989. januári és februári számunk már a „mindent újra kell kezdeni és mindent újra ki kell mondani” hevületével és szenvedélyével született. — Sokszor elgondolom: atyai barátom, Kormos István, első kötetem szerkesztője, mennyire ellenezte 1978-ban, hogy vidékre menjek, a Forráshoz, szerkesztőnek. Eltelt azóta több mint tizenkét év, s én jól érzem itt magam. Kormos joggal, de nem igazán okkal óvott. Mindenesetre akkor, 1976-ban úgy döntöttem, hogy az egyetemes magyar irodalom szolgálatába lépek, s közkatonaként be is soroztak — a Forráshoz. Azóta együtt öregszünk. És — remélem — együtt újulunk meg. Petróczi Éva / Hétfő, 1989. április 17. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK BUDAPEST TÖRTÉNETI MÚZEUM : Újkőkori emberek, agyagba zárt mítoszok — Tatoni Clivé katalán festő kiáll. (zár: 24-én) — Redl himnusza a természetről (nyit: 18-án). . . HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM: Távol-zkeleti kerámia. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Reneszánsz és manierizmus — Barokk és rokokó — Brit iparművészet. KISCELLI MÚZEUM: Bútorok a múzeum gyűjteményéből — Pestbudai városképek a XIX. századból — Képek Óbuda múltjából — Katalán gyermekkönyvek és 11- fllusztrációk. (zár. 24-én) — A Moszkvai Városi Múzeum kincsei (XVIII—XIX. század). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM: Internacional Photo Expo d r. capa és J. Karsh fotókiáll. — A Tanácsköztársaság képzőművészete. . MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Válogatás a Ludwig-gyűjtemény modern művészi anyagából — Találkozások; kortárs képzőműv. kiáll. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM: Goya grafikai kiáll. — a Juan March Alapítvány (Spanyolo.) gyűjteményéből. (zár: 23-án). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM: Találkozás a természettel '89. (zár: 23-án) _ 's MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM: A zeneélet és hangszeres kultúra emlékei Magyarországon — Zenei éremgaléria — Bartók műhelyében — Pásztory Ditta zongorázik. NÉPRAJZI MÚZEUM: Európai népi ékszerek a XIX—XX. században — Mentsétek meg lelkeinket! falusi fatornyok, fatemplomok a technikai haladásért — Népi díszítőművészet Vas megyében — Húsvéti passió. NYUGAT IRODALMI MÚZEUM: Füst Milán emlékkiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: Ábrándok és tettek kora. SZÉPIRODALMI MÚZEUM: Mesterrejzok New Yorkból. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM: (a Nemzeti Múzeum épületében): Afrikában jártak. BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM: „Hagyomány és új törekvések” — moszkvai képzőművészekkiáll. (zár: 12-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Balás Eszter szobrászm. kiáll. ERNST MÚZEUM: Fiatal képzőművészek az NDK-ból és Magyarországról. (zár: 23-án) GUTENBERG GALÉRIA: A Szórakaténusz játékmúzeum kiáll. MŰCSARNOK: Föld a láthatáron — osztrák művészet a XX. sz.-ban. ÓBUDAI PINCEGALÉRIA: „Protézisek”: Gaál József grafikái. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÓ TERMEI: Shakespeare Magyarországon. PATAKY MŰV. KÖZPONT: Macskássy Izolda festőm, kiáll. STÚDIÓ GALÉRIA: „Hejettes szomjazók” c. kiáll. (zár. 23-án) SZOT RÓZSADOMB ÜDÜLŐ: Hell József festőm, kiáll. QUALITAS GALÉRIA: Bernáth Aurél festőm, emlékkiáll. — Memento *88, a P’ ANNO 2000 Alkotóközösség kiáll. VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIA: Nagydíjasok — a nyíregyházi érembiennálé díjazottjainak kiáll. VIGADÓ GALÉRIA: Rornányi Ferenc kiállítása. A színházak heti műsora Operaház: H: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye (JBFTZ-bérl. 5. fél 8) — K, Cs: Giselle (Bérletszünet, Cs: M. bérlet 5. ea., 7) — Szó: Bohémélet (Komor V. bérl. 5. ea., 7) — Jövő H: A rózsalovag (bérletszünet, fél 7 — a Bécsi Staatsoper vendégjátéka) Erkel Színház: H: Zoltán Erika koncertje (7) — Szó: A sevillai borbély (Főisk. béri, XII. sor., 5. ea., 7) — Cs: Nabucco (Ferencsik J. béri, 9. ea., 7) — P: Tosca (Bérletszünet, 7) — Sze: János vitéz (Bérletszünet, 7) — V: Spartacus (Bérletszünet, 7) — Jövő H: Napoleon BSD-koncert (7) Nemzeti Színház: H: Bánk bán (7) — K: Vidravas (7) — Szó: A védencei kalmár (7) — Cs: Doktor Zsivago (7) — Advent a Hargitán (7) — Szó, V: Jövő H: István a király C?, V: de. 11) Várszínház: H: P: Galilei (7) — K: Ruzante — Mandragora (7) — Szó, V: Tartuffe (7) — Cs: Csiksomlyói passió (7) — Szó: Lélekbúvár (7) — V: Jövő H: Lattice és Lotte (de: 11, Jövő H: 7) — a kamarateremben: H: Tasso (fél 8) — V: Barátaim! Kannibálok! (fél 8) Katona József Színház: H: Galócza (7) — K, P: A revizor (7) — Szó: Haldoklik a király (7) — Cs: Catullus (7) — Szó: Három nővér (7) — V: A mizantróp (7) Madách Színház: H: Szó, Jövő H: Macskáik (8) — K, Cs: Malom a pokolban (7) — P, Szó, V: Doctor Herz (7, V: du. fél 3 is 1) Madách Kamara: H: Válás Kaliforniában (7) — K, Cs: Vannak még kísértetek (7) —Szó, Jövő H: A hattyú (7) — K, V: Az érseki palota... (7) — Szó, V: Szénaláz (7, V: du. fél 3) — Cs. p. Szó: Élelem bére (éjjel fél 11) Vígszínház: H: A padlás (Ditrói béri. 3. ea., 7) — K, Cs: Ahogy teezszük (Molnár béri. 4. ea., Cs: Somló béri. 4. ea. 7) — Szó: Csókos aszszony (7) — p. Szó: Körmagyar (7, Szó: Szerémi béri. 3. ea.) — V: A nadrág (du. fél 3) — V: Jövő H: Éjjeli menedékhely (Ruttkai béri. 3. ea., fél 8, Jövő H: Dombaszögi béri. 3. ea. 7). Pesti Színház: H: Szó, V, Jövő H: A nagybőgő (7, Η: IX. béri. 3. ea., V: VII. béri. 2. ea., fél 8) — K: Arzén és levendula (7) — Cs, P, Szó: Vidám kísértet (7, P, bemutató) — V: Edith és Marlene (du. fél 3) Fővárosi Operettszínház: K, K, Sze, Orfeusz és Euridike (az Osztrák Kulturális Napok alkalmából a bregenzi Operaműhely vendégjátéka, 7) — Cs, P: Ének az esőben (7, P: 6) — Szó, V: Marica grófnő (du. fél 3 és 7) — V: Halász Judit és a Bojtorján együttes élő műsora, valamint az Ismeretlen ismerős c. film vetítése (de. 10) — Jövő H: Az Állami Balett Intézet gálaműsora (7) Thália Színház: H: Gömböc úr (7) — K: Mindhalálig Beatles (7) — Szó: Gyönyörök kedden ... (7) — Cs: Jövő H: Egy komisz kölök naplója (du. 5) — P: Szó: Csak egy tánc volt (7, Szó: de. 11) — Szó: Doktor úr (7) — V: Nálatok laknak-e állatok? (de. 11), Evita (a Rockszínház előadása, 7) Thália Stúdió: P: Lelkiklinika (fél 8) — Szó: Velem mindig történik valami (du. fél 3 és fél 5) Játékszín: Cs, P: Színészkoncert (éjjel fél 0) — P, V: Szépek szépe (du. 3, V. de. fél 11) — Szó: A néma levente (du. fél 3), Himnusz (8) — V: Hyppolit, a lakáj (du. 3 és 7) — Jövő H: Egy őrült naplója (7) József Attila Színház: H: Lépes önjáró szellemek (?) — Mezítláb a parkban’ (7) — Sze, Cs, P, Szó: Me and my girl (7) — V: A kőszívű ember 4 fiai (de. fél 11 és du. 3) — Jövő H: Szerelmeim (7) — a Stúdiószínpadon: K: A semmi ágán (fél 8) Mikroszkóp Színpad: H, K, V: Előttünk a vízözön, (fél 8) — Sze, Cs: Lépj be a S. A. S.-ba! (fél 8) — P: TELEFERE (fél 8) — JÖVŐ H: Nagymező utca — a magyar Hyde-park (fél 8) Radnóti Miklós Színház: H: Kísértet-csárdás (7) — K, P: A hetvenkedő katona (7) — Sze: Július Caesar (7) — Cs: Nóra (7) — Szó: Andrássy út 60. (7) — V: Estély (a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének előadása, 7) — Jövő H: Amit szívedbe rejtesz (du. 6 és 8) Józsefvárosi Színház: H: Háry János (8) — K: Buborékok (7) — Cs: Aki mer, az nyer (fél 7) — P: Warrenné mestersége (7) — Szó: Ciklámen (7) — V: Csipkerózsika (de. fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: A szabin nők elrablása (7) — az Asbóth utcai Kis színpadon: P, V: Jövő H: Az ennivaló nagynéni (7) Vidám Színpad: H: Szeretem a feleségem (7) — K: Szexbogyó (7) — Szó, P: Hol a határ? (7) — Cs, V: Van, aki forrón szereti (Z, V: du. fél 3 is!) — P: Délután a legjobb... (éjjel fél 111) — Szó, Jövő H: Kabos- show (7) — a Kisszínházban: H: Good-bye, Charlie! (fél 8) — K: ön is lehet gyilkos! (fél 8) Karinthy Színház: Szó: Miből élnek itt az emberek? ! (7) —Szó, Jövő H: Egerek és emberek (7) Pinceszínház: H: Jövő H: A csokoládékatona (7) — P: Kabaré (7) — V: Szeretteim (7) Arany János Színház — a Pataky I. Műv. Központban: H: Úrhatnám polgár (du. 3) — K: Sze: A mindenlátó királylány (du. 3) — Cs: Csilicsala csodái (du. 3) — P: Csizmás kandúr (de. 10) — P: Jövő H: Emil és a detektívek (du. 3) Ódry Színpad: H: Névtelen csillag (8) — P: Szó, Jövő H: Chiccago (du. 3, P: bemutató, Jövő H: 7) Állami Bábszínház — a Jókai téren: K, Sze, Cs, P: A csodaszarvas népe (de. 10) — Szó, V: Hófehérke és a hét törpe (du. fél 3 és fél S, V: de. fél 10 és fél 12) — a Népköztársaság útján: H: Rámájána (ifj. ea., 6) — Szó, Cs, P: Terülj, terülj, asztalkám ! (du. 3) — Szó, V: Pán Péter (de. 11 és du. 4) — Jövő H: A vihar (felnőtt ea., fél 8) — Vendégjáték a Várkonyi Gy. Műv. Házban, V: Világszépe (de. 11) MTA Zeneakadémiai Múzeumi Jövő H: Keserű Sándor, Szekeres Tamás és Varga Zsolt gitárestje (7) Egyetemi Színpad: Cs: Az Encuentros együttes koncertje (7) — P: Tóth Zsuzsanna előadóestje" (7) — Jövő H: ... Evilágból ... (filmpremier, 8) Reflektor Színpad: Cs: Lady Strassz (8) — Szó: Vaklárma? (8) — V: Két játék (8) Vers és dal a Várban: Szó: Szentpál Mónika előadóestje (fél 8) Gutenberg Műv. Otthon: P: Pelikán és más állattörténetek (du. fél 3), Csillag Nápoly egén (7) — Szó: Vuk (de. H) — V: A Fekete Cilinder (de. fél III) Molnár C. Pál Galéria (X., Ménesi út 85.): Jövő H: Sinkovits Imre műsora (8) Lézerszínház: H: Jövő H: Jean- Michel Jarre (9) — Cs: TOP 50 (6) — P: Genesis (8), Mike Oldfield (fél 8) — Szó: Egy kiállítás képei (8), Pink Floyd (fél 8). Magyar Néphadsereg Műv. Háza: K: Az Empire State Youth Orchestre (USA) hangversenye (Tavaszi hangversenybérl. Π. ea., 7) — Szó: Világhírű filmek-sorozat: A hóhér halála (0) — V: Tarka-barka mesedélelőtt (de. 10) Korona Pódium: H: Hölgy rózsaszínben — Tiboldi Mária, Jankovits József (Házy béri. 7) — Cs: Szembesítés — Szabó Gyula, Meneáros László, Szacsvay László (Váci béri. 7) Almássy téri szabadidőközpont: V: Exotic-koncert (7) Pesti Vigadó hangversenyterem: H: Dvorák-est — a Budapesti Fesztiválzenekar Kamaraegyütteseinek hangversenye (fél 8) — K: A Miskolci Szimfonikus zenekar hangversenye (fél 0) — Szó: Cs: Csajkovszkij-hangversenyek (fél 8) — P: A MÁV Szimfonikusok hangversenye (fél 8) — Szó: Orosz remekművek (fél 8) — V: A Fischer-kórusok (NSZK) és a Kis Egyetemi Kórus közös hangversenye (fél 8) — Jövő H: Hauser Adrienne zongoraestje (fél 8) — a kamarateremben: H: Amerika Ígéret volt (a Rockszínház előadása, 7) — K: Szerelem el (7) — Sze: Libikók( 47) — Cs: Furcsa pár (7) — V: New York körbe-körbe (du. 3 és 7) Mátyás-templom: P: Miskolczi Katalin orgonaestje (8). Zeneakadémia: H: Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az István király Oratórium Kórus hangversenye (Esti muzsika B/4. 7) — K: A Magyar- Osztrák Haydn Filharmonikus Zenekar hangversenye (fél 8) — Sze: A clemende Consort koncertje (fél 8) — Cs: Viktor Pikajzen és Tatjana Pikajzen (Szu) szonátaestje (Karácsonyi kamarabérl. 5., fél 8) — P: Anders Lucchesini (Olaszország) zongoraestje (Tavaszi zongoraestek 4., fél 8) — Szó: V: A zene titkai (1/4., de. fél II, II/4. du. 4, UH4. du. 4) — A zene és ahol hallgatjuk (B/4., de, fél 11) — V: Wiener concert-verein( fél 8) — a kisteremben: K: Paul Gulda zongoraestje (fél 8) — P: Siegfried Kobilza gitárestje (fél 0) — Szó: A Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye (fél 8) — V: Collegium Musicumhangverseny (Régi zene 2., fél 8) — Jövő H: Bacher Anna és Bacher Mihály szonátaestje (fél 8) Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Jubileum '88. (du. 3, Szó, P, Szó: este 7 is, Szó, V: de. 10 is!) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található! Brasnyó István Macula című regényéért megkapta a Vajdaság rangos irodalmi elismerését, a Híd-díjat. A bírálóbizottság az autonóm tartományban tavaly megjelent magyar nyelvű köteteket értékelte, s megítélése szerint ez a mű a jugoszláviai magyar prózairodalom eddigi egyik legjelentősebb alkotása. Rémészeti txenzáció: egy római kori városi út maradványai kerditek felszínre építkezési földmunkák során Pécsett. A leletmentést vezető KárpátiGábor régész és munkatársai egy sntik út SS méteres szakaszát tárták fel a postapalotával szemközti kis utcában, a hajdani római polgárváros területén. Az út mentén tekintélyes méretű épület alapfalai fa kibontakozóban vannak: valószínűleg egy módos polgár öt szobát, oszlopcsarnokot háza a XV. századból.