Magyar Nemzet, 1989. április (52. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-17 / 88. szám

Harczra magyar! Petőfi utolsó levele Erdélyből? FOLYIK A SZIBÉRIAI LE­GENDA, ki tudja hányad virág­zása, amelynek­­legfőbb nyeresége eddig néhány megkapó új vers — nem a szibériai Petőfiről, hanem a szibériai Petőfiről, a költő min­den logika szerint képtelen szám­űzetéséről s a hajdani ólombá­­nyánál is képtelenebb megháza­­sodásáról és letelepüléséről ... Az i­isórai szarvas mint jámbor házi állat, a Szabadság és Szere­lem dalnoka, az átlőtt oldalú, sebzett farkas, mint a zsarnok lábainál heverő, láncaival ki­egyezett bunyász eb. A Nemzeti dal költője mint Pató Pál úr! A Magyar vagyok írója mint Pet­­rovics, a csinovnyik! Nem kívánok beleszólni a lel­kes kutatómunkába: ártani, sen­kinek nem árt, a legyöngült, lá­badozó nemzettudatnak meg csak használ: egy-két szép vers máris született általa, s talán néhány érdekes dokumentum is előkerült még a 49-es fegyveres beavatko­zásról. Magam mindenesetre azokkal tartok, akik — Illyés Gyulával együtt — Lengyel József orvos és báró Heydte ezredes elmondása, illetve hivatalos jelentése szerint abban a leszúrt polgári ruhás felkelőtisztben vélték a költőt fölfedezni, ajka Fehéregyháza é­s Héjjasfalva között az országút mellett háton feküdt „sovány, ki­csiny, száraz arc”-cal „nagyon ha­tározott kifejezéssel és nagy fe­kete körszakállal” (a táborban nem jut mindig idő a borotvál­kozásra), „nadrágjáig levetkőz­tetve” s mellette „vérrel bemocs­kolt iratok”-kal és „körülbelül 100 darab magyar dekoráció"-val, vagyis hadi kitüntetéssel. Az ira­tok közül egyet el is olvasott az osztrák ezredes, Kemény Farkas jelentése volt Bemhez. Az iratok, írások között azon­ban lehettek versek is. Tóth Már­ton diákhonvéd, akinek Petőfire vonatkozó kiaknázatlan följegy­zéseiből már többször idéztünk lapunkban (pl. 1987. aug. 1., 1989. jan. 2.), nemcsak arról számol be, hogy a költő az erdélyi tábor­ban mint lelkesítette saját versei elszavalásaival is a honvédeket, hanem említi kivonatosan néhány olyan versét is, amelyek ott szü­lettek, s nem kerültek bele ké­sőbbi köteteibe. Ez érthető is, ha azok a „vérrel bemocskolt ira­tok" tartalmazták ezeket az utol­só verseket. Az egyiknek azonban a pontos szövege is fennmaradt másolat­ban: két évtizeddel a segesvári (fehéregyházi) tragédia után kö­zölte a kolozsvári születésű Lécz­­falvi Bodor László, aki jogot vég­zett a református kollégiumiban, s maga is irt verseket, elbeszélé­seket a lapokba s két antológiát is adott ki a szabadságharc köl­tészetéről (a Riadó-t 1868-ban Léczfalvi B. László névvel, s a Szabadság lantjá­t ugyanabban az évben, Botond álnéven). Szer­kesztette a Kolozsvári Nagy Nap­tárt is, s ott adta közre az aláb­bi verset, a jogász és törvényszé­ki bíró elfogulatlan, óvatos tár­gyilagosságával: „E költeményt Petőfi Sándor, állítólag a fehér­egyházi szerencsétlen kimenete­lű csata előtt kevéssel írta, mely pár példányban még akkor le­másoltatott. — Az eredeti példány hollétét nem tudjuk, de egy má­­solatja a fehéregyházi ütközet után tüstént kezei közé jutott né­hai honvéd Szathmári Lászlónak, aki még az ötvenes évek egyiké­ben m.-vásárhelyi látogatásom alkalmával adta át azt oly meg­jegyzéssel »ha valaha megéred, hogy jobb szelek fújnak a Ma­gyarhon láthatárán, add ki va­lamelyik lapban«. Eddig még sem­mit sem hallottunk Petőfinek ezen költeményéről, sem nyomta­tásban, sem kéziratban nem lát­tuk, miért is: mivel kéziratunk nem eredeti, megváltjuk, némi szorongással adjuk közre, mint a nagy költő tollából kikerült, azon­ban másfelől tekintve a hangot, melyen írva van, a kidolgozást és irályt, alig támadhat kétség a költő azonossága felett. Máskü­lönben határozott ítéletet hozni e költemény felett nem akarunk, azt olvasóinkra bízzuk.” Maga a vers pedig így szól Léczfalvi Bodor László közlésé­ben :­­csak a nyilván sajtóhibá­ból egybeírt ,„büszketölgy”-et ja­vítottuk, a két é-vel írt Avvagy-ot s két helyen — értelemszerűen a központozást: HARCZRA MAGYAR! Barcsi· magyar! szégyen a gyárakra! Halljátok-é, mint »0ra czatakürt? A bosszú Járjon át minden eret­t» barcsi zaj a verhetesen űrt! Ne mondja senki, hogy nines tűbb magyar! Avagy, hogy bennünk megfagyott a vér. Midőn hasánk s­e sokat nem vedett, véráldosatot kér! SsölűttettSI Barcsra magyar! Szivünk­. ■zárnunk bár megfogyott, erünknek váltig nani kell! Nem honfi az, ki félni la tanult ti kardcsapáara karddal ^nem felad ! S vérezsünk hasai szabadsági __ győzelemm­el, ha győznünk nem mer, De ne hajoljon meg a btü­ske^ Amíg áras magában egy eret! S legyen bár ellenünk olyan erőt. Édesz hazánknak ««--«£■· * S 6 A KÖRÜLMÉNY, ahogy a köz­lő a vers másolatának megisme­rését, előkerülését leírja, teljesen hitelt érdemlő, s az író-szerkesz­tő sem a felfedezők hiú becsvá­gyával adja azt közre, hanem szerényen, s a kötelező óvatosság­gal, bár mint maga is költő, jól érzi, hogy a „hangot”, a „kidolgo­­zás”-t és az „irály”-t, a stílust tekintve „alig támadhat kétség a költő azonossága felett”. Volt-e visszhangja a vers köz­lésének az olvasók részéről ? Nem tudjuk. A Pe­tőf irodalomban legalábbis nem leltem nyomat Csaknem negyedszázaddal később jelent meg Havas Adolf szerkesz­tésében, Jókai életrajzi bevezeté­sével Petőfi összes költeményé­nek „végleges, teljes kiadás”-a, az első kritikai igényű összkiadás első része. Ebben nem esik szó róla, a kétes hitelűek között sem, ahogy a későbbi hasonló kiadá­sokban sem. Pedig a hang, a ki­dolgozás, az „irály” valóban nem sok kétséget hagy a szerző kiléte felől. Ott van mindjárt az első sor két mondata: a Harczra ma­gyart, a Talpra magyart — ere­detibb formájában.: Rajta ma­gyar! — pontos visszhangja, s a „szégyen a gyávákra!" jelleg­zetes Petőfi-kitörése; az erkölcsi és politikai értelemben megbé­lyegző, megvető gyáva éppoly kulcsszava Petőfinek, mint a fé­nyes karddal, szemben a szolga­lánc: „Egy szempillantásnál mi rövidebb? / Ember barátom, a te életed... / ... mit végezhetsz egy pillantás alatt? / Hódítál né­peket, országokat? / Hódítani csak gyávákat lehet, / S az ural­kodás ilyenek felett / Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell / Ke­­vély ember, miben kevélykedel?” — írta Költőn, 1847 szeptembe­rében. A gyáva, a gyávaság mellett a szégyen legalább annyira gya­kori erkölcsi-politikai minősíté­se a költőnek; gondoljunk csak az 1848 áprilisában írt A ledőlt szobor soraira: „Föl kell emel­nünk a szobrot megint / A hegy­re, melyen egykor tündökölt, /­ Amelyről olyan méltóságosan / Nézett alá a bámuló világra / Föl, nemzetemnek apraja, nagyja, / Szégyen reá, ki lomhán veszte­gel, / Dicsőség arra, aki dolgo­zik ... / Válasszatok most: szé­gyen vagy dicsőség!” De gondol-­­hatunk a néhány hónappal későb­bi Forradalom soraira is: „Hale­­vényül a gyáva szavamra ... da­lom / Viharodnak előjele, forra­dalom!” A csatakürt ritka szó (az Ér­telmező Szótár nem is tartalmaz­za), de a költőnél megvan hason­ló összetételként, hasonló jelen­tésben a csatajel, bizonyítván, hogy a csatakürt is az ő alkotása lehet: „Csak szólna már, csak szólna már / A harcok harsány trombitája! / A csatajelt, a csa­­tajelt / Zajongó lelkem alig vár­ja!” S ott van 1848 végéről a harso­gó trombitával a híres Csatadal, amelyet fölajánlott röplapon va­ló terjesztésre az országgyűlésnek ő maga se elharsogta szemtanúk szerint: lován száguldva, a víz­aknai ütközetben. A bosszú is Petőfi- kulcsszó: „Nem a sors, nem a sors, de sa­ját fiaid / Akaratja, mi újra leala­csonyít. / Ez a vétek, ám­ály cu­dar és iszonyú. / Iszonyúbb le­gyen érte az égi boszút", s a harci zaj előfordul 1849 tavaszán, Erdélyben írt versében is, mikor egy percre a csatazaj szünetében újra költőnek képzelheti magát: „Pacsirtaszót hallok megint, / Egészen elfeledtem már / Dalolj tavasznak hírmondója te, / Dalolj, te kedves kis madár. / Oh iste­nem, mi jólesik / A harci zaj után e dal, / Miként ha béres hűs patak für­aszt / Égő sebét hullámá­val. / Dalolj, dalolj, kedves ma­dár, / Eszembe hozzák e dalok / Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, / Egyszersmind költő is vagyok...” S a véghetetlen úr? Ez is az ő szava,­­kifejezése: a „véghetetlm ég" ott van 1848 őszén a Ti­skác­­fák e kertben ... soraiban. A MOZGÓSÍTÓ FELKIÁLTÁS, a fenyegető átok, a költői-szónoki kérdés,s költői-szónoki felszólí­tás után ismét szónoklás, mozgó­sító felkiáltások, a második vers­­szakban, a jól ismert Petőfi-mo­dor­ban. Ne mondja (ne mond­hassa) senki, hogy ... A vérál­dozat ismét eredeti, költői szó­­alkotás; mása nincs a Pető­fi­­versek­ben, annál több analógiá­ja a vérbetű-től a vérpanorámá­n át a vérvirág-il­, de az áldozat — a hazáért hozott áldozat — an­nál gyakoribb motívuma versed­nek: „Áldozat s tett, ez a hét tü­kör mely / A valódi honfiút mu­tatja, / De ti gyáva s önző szí­vek vagytok, / Tettre gyávák s önzők áldozatra.” (A szájhősök) A harmadik versszakban meg­ismétlődő Harczra magyar! épp­úgy Petőfi-stílussajátság, mint a rag csonkítás (Szivünk- s erőnk­nek), a kulcsszó értékű honfi s a kardcsapás, amely az 1848-i Co­te Imi­ jelszó még fél tucatszor is: előfordul, ahogy a Jelmondat’ ér­telmű jelszó még fél tucatszor is: „Koldusbot és függetlenség / Ez légyen jelszavad"­,a hazájában ősi jelszó: »Ejd, rá­érünk ar­ra még!­«”; „»Vive la république!« a jelszó ki van kiáltva”. S a meg nem hajló „büszke tölgy”-­re, erre a hamisíthatatlan Petőfi-jelképre ott vannak pár­huzamul a „Kevély tölgyfák” (az Erdőben c. versben) s a Ha férfi vagy, légy férfi önjellemzésének híres záró képe: „Légy tölgyfa, mit a fergeteg / Ki képes dönte­ni, / De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti." S az utolsó versszakihoz, az Olympus-hoz ott van az ifjúkori Új­ság című vers a „bosszús Olymp”-pal (ti. a mennykőrázó Olympusszal), amely a harci zaj, az ágyúdörgés, közepette nagyon is ide illő metafora; a haza fel­jövő (s lehanyatló) csillaga pedig annyira gyakori Petőfi-kép, hogy talán példát sem kell rá idéz­nünk ; inkább a jövő idejű — ma már nem használt — feljövend­­re s az elbeszélő múltú valá-ra utalunk, mint a költő nyelvi­nyelvtani jellemzőire. De ha ilyen tömény foglalata, szinte iskolapéldája ez a vers Pe­tőfi szó-, szólás- és képzeletkincsé­­nek , fölmerülhet a kérdés: hogy ment el szó nélkül mellette százhúsz évig a kutatás? Ahogy az is fölvetődik a jogos és kötele­ző kételkedéssel szemben: ugyan kinek jutott volna eszébe 1869- ben (illetve ann­akel­őtte) Petőfi­­utánzatot írni, szabadságharcra tüzelő Petőfi-verset hamisítani? A bujdosó ál-Petőfiskedésnek még lehetett valami anyagi hasz­na, de kinek lehetett érdeke ilyen verset bhalykálmánkodni­ 1849- ben, vagy csak őrizni is Világos után Petőfi nevével, mikor abból csak baja származhatott? Mikor akár mint szerző, akár csak mint puszta rejtegető is az életével, sza­badságával játszott A vers föl­bukka­násának körül­ményei — a „provenienciája” — s a „hang", a „kidolgozás” és az „irály” — ahogy természetesen és mindenekelőtt a tartalom — in­kább arra billentik a mérleget, hogy Petőfi egyik utolsó (ha nem a legutolsó) versével állunk szemben, amelyet nem sokkal a segesvári­ (fehéregyházi) ütközet előtt írt „ama szent jelszó"-ba kapaszkodva utolsó percéig, re­ménytelen reménységgel. Összes versei eddig ismert utol­só darabja a Mezőberényben 1849. júl. 6—17. között kit Szörnyű idő... Lehetetlen, hogy július 31-ig ne írt volna új verseket. Az, hogy nincs meg az eredeti kézirata, nem döntő egy mű hi­telességében: ez esetben az ere­detit hiába is keresnénk, ott ke­veredhetett el többi „vérrel be­mocskolt” iratával. Még szeren­cse, hogy ezt lemásolták néhá­­nyan a táborban. S így talán be­lekerülhet előbb-utóbb költemé­nyei sorába — legalább a „kétes hitelűek” közé. Mert Petőfi min­den szavára, félszavára szüksé­günk van. Szilágyi Ferenc ! Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! Magyar Nemzet Húszéves a Forrás Beszélgetés Pintér Lajossal Csöndes, de egyszerűségében is jelentős ünnepre készülnek Kecs­keméten, a Forrás című folyó­irat húszéves születésnapjára. A szerkesztőt, a lappal együtt felnövekedett Pintér Lajos köl­tőt kértem meg, beszélgessünk a Forrás múltjáról-jelenéről. — A Forrás húszéves törté­netét, lassan „történelmét” (hi­szen minden íráson, könyvön, fo­lyóiraton ott a történelem!) vé­gigkövettem. Először olvasóként, majd szerzőként, majd szervező­ként kezdjük az első periódust, az indulást. A hatvanas évek vé­gén, húsz évvel ezelőtt, gimna­zista voltam egy alföldi kisvá­rosban, Csongrádon. Magyarta­nárom Fehér Ede volt, József At­tila Horger-ügyének koronatanú­ja, a költő egyetemi társa és ba­rátja. A megírás után több mint harminc évvel, most kerülhetett­­a kezembe a József Attila-emlék­­könyv, ebben is épp kedves ta­nárom mondja el ezt a történe­tet Sokszor emlegette a József At­tila-i sorokat: „nem középis­kolás fokon taní­tani”. Ezt az el­lentmondást ő fel tudta oldani, tudott középiskolában, de nem középiskolás fokon tanítani. Eb­ben az iskolai közegben igazán esemény volt, hogy megindult egy új folyóirat. Szakkörön, sőt, órán is, az első számtól kezdő­dően követtük, lapszámról Lap­számra. — Akkoriban a legfontosabb az volt: hírt hozott a határokon túli magyarságról. A szlovákiai Fábry Zoltánról és Fábry Zol­tánról olvashattunk, folyamatos szemlét a jugoszláviai és erdé­lyi magyar irodalomról, híradást Sütő: Anyám könnyű álmot ígér­­jérel. S hozta a kortársi magyar irodalmat is, igazi „emberközel­ben". Németh Lászlóval, Iügés- Ged, Nagy Lászlóval, Juhász Fe­renccel lehetett­ találkozni az induló Forrásban. De ugyanak­kor a fiatalokkal is. A Forrás föl­fedezte Kiss Benedeket, Utassy Józsefet, Ördögh Szilvesztert, ké­sőbb Tentesi Ferencet, Balázs Jó­zsefet. Ha jól emlékszem, Temesi Feri első írása itt jelent meg, Ör­dögh Szilveszter második írása úgyszintén, továbbá Balázs Jó­zsef első jelentős munkája, Ko­­portos című regénye. — Személyes munkakapcsola­tod hogyan alakult a folyóirat­tal?­­ — Nekem is a második publi­kációm került a Forrásba, ekkor már bölcsészhallgató voltam Pes­ten. „Debütálásom” helye pedig az Ilich Mihály szerkesztette Ti­­szatáj volt, 1972 novemberében, a hetvenesztendős Illyést kö­szöntő folyóiratszámban. Ez után közvetlenül jött a Forrás és szo­ros kapcsolatom a Forrással. — A Forrás a magyar szociog­­ráfia egyik legfőbb műhelyévé­­lett az évek folyamán... — A Forrás valóban nagyon fontos profilt alakított ki ma­gának, amikor a szociográfia mű­velését és pártolását vállalta. Azt jelentette ez, hogy a szociográfia történetét végigkövette, Illyés­től, Szabó Zoltántól, a két világ­háború közti nagy nemzedéktől, Fájától napjainkig. A „nagy nem­zedék” tagjait egy interjúsoro­zatban is végigkérdezte a szociog­ráfiáról, mint műfajról. A kor­társi szociográfiát pedig pártfo­golta, mindig volt élesszemű és bátor írás a folyóiratban. Ezért mondták annak idején, hogy va­lóságföltáró törekvésében a Va­lóság, a régi Mozgó Világ és a Forrás testvérek. Ugyanezt állí­tották — országos érvényességük okán-jogán — a debreceni Al­földről, a szegedi Tiszaládról. „Vidéken szerkesztett, de orszá­gos folyóiratok" — ez volt ben­nük a közös. — Mikor kerültél a Forráshoz? — A budapesti egyetem elvég­zése után, 1976-ban, immár szer­kesztőként. Szerkesztői munkám­ból hadd mondjak el egy anek­­dotikus történetet. Kéziratban olvastam Illyés gyönyörű versét, L. Z. halála című Latinovise-si­­ratóját. Mivel egyetlen folyóirat­ban sem láttam viszont, írtam Gyula bácsinak, hogy mi közöl­nénk, ha hozzájárulását adná. Azt válaszolta, tessék figyelni­: „a közléshez hozzájárulok, sőt, megtiszteltetésnek veszem”. Eb­ből pedig megtanultam, hogy eb­ben a sokszor pöffeszkedő irodal­mi világban nemcsak tehetség kell, hanem, ilyen illyési kedves­ség és alázat is. — A szép emlékek mellett ejt­sünk néhány szót a nehéz idők­ről is... — 1986-ig jól mentek a dolgok, akkor júniusban beszüntették a Tiszafáját. Azt lehetett gondol­ni, hogy a Forrás kötelezettsége ezzel megsokszorozódik. Persze így is volt, csak hát bennünket is ugyanazok a falak szorítottak, önkritikusan el kell mondani, hogy 1986-tól 1988-ig nehéz és kevéssé sikeres kétáram esz­tendő köszöntött ránk. 1989. ja­nuári és februári számunk már a „mindent újra kell kezdeni és mindent újra ki kell mondani” hevületével és szenvedélyével született. — Sokszor elgondolom: atyai barátom, Kormos István, első kötetem szerkesztője, mennyire ellenezte 1978-ban, hogy vidékre menjek, a Forráshoz, szerkesz­tőnek. Eltelt azóta több mint ti­zenkét év, s én jól érzem itt ma­gam. Kormos joggal, de nem iga­zán okkal óvott. Mindenesetre akkor, 1976-ban úgy döntöttem, hogy az egyetemes magyar iro­dalom szolgálatába lépek, s köz­katonaként be is soroztak — a Forráshoz. Azóta együtt öreg­szünk. És — remélem — együtt újulunk meg. Petróczi Éva / Hétfő, 1989. április 17. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK BUDAPEST TÖRTÉNETI MÚZEUM : Új­kőkori emberek, agyagba zárt mítoszok — Tatoni Clivé katalán festő kiáll. (zár: 24-én) — Redl himnusza a természetről (nyit: 18-án). . . HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM: Távol-zkeleti kerámia. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Rene­szánsz és manierizmus — Barokk és rokokó — Brit iparművészet. KISCELLI MÚZEUM: Bútorok a múzeum gyűjteményéből — Pest­­budai városképek a XIX. század­ból — Képek Óbuda múltjából — Katalán gyermekkönyvek és 11- fllusztrációk. (zár. 24-én) — A Moszkvai Városi Múzeum kincsei (XVIII—XIX. század). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM: Internacional Photo Expo d r. capa és J. Karsh fotókiáll. — A Tanácsköztársaság képzőmű­vészete. . MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Vá­logatás a Ludwig-gyűjtemény mo­dern művészi anyagából — Talál­kozások; kortárs képzőműv. kiáll. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM: Goya grafikai kiáll. — a Juan March Alapítvány (Spanyolo.) gyűjtemé­nyéből. (zár: 23-án). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM: Talál­kozás a természettel '89. (zár: 23-án­) _ 's MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM: A zeneélet és hangszeres kultúra emlékei Magyarországon — Zenei éremgaléria — Bartók műhelyében — Pásztory Ditta zongorázik. NÉPRAJZI MÚZEUM: Európai népi ékszerek a XIX—XX. században — Mentsétek meg lelkeinket! falusi fatornyok, fatemplomok a technikai haladásért — Népi díszítőművészet Vas megyében — Húsvéti passió. NYUGAT IRODALMI MÚZEUM: Füst Milán emlékkiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: Áb­rándok és tettek kora. SZÉPIRODALMI MÚZEUM: Mester­rej­zok New Yorkból. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM: (a Nemzeti Múzeum épületében): Afrikában jártak. BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM: „Ha­gyomány és új törekvések” — moszkvai képzőművészek­­kiáll. (zár: 12-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓ­­TEREM: Balás Eszter szobrászm. kiáll. ERNST MÚZEUM: Fiatal képzőmű­vészek az NDK-ból és Magyaror­szágról. (zár: 23-án) GUTENBERG GALÉRIA: A Szóraka­­ténusz játékmúzeum kiáll. MŰCSARNOK: Föld a láthatáron — osztrák művészet a XX. sz.-ban. ÓBUDAI PINCEGALÉRIA: „Protézi­sek”: Gaál József grafikái. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÓ TERMEI: Shakespeare Magyarországon. PATAKY MŰV. KÖZPONT: Macskás­­sy Izolda festőm, kiáll. STÚDIÓ GALÉRIA: „Hejettes szom­­jazók” c. kiáll. (zár. 23-án) SZOT RÓZSADOMB ÜDÜLŐ: Hell József festőm, kiáll. QUALITAS GALÉRIA: Bernáth Aurél festőm, emlékkiáll. — Memento *88, a P’ ANNO 2000 Alkotóközösség kiáll. VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIA: Nagydíja­sok — a nyíregyházi érembiennálé díjazottjainak kiáll. VIGADÓ GALÉRIA: Rornányi Ferenc kiállítása. A színházak heti műsora Operaház: H: A Budapesti Filhar­móniai Társaság Zenekarának hang­versenye (JBFTZ-bérl. 5. fél 8) — K, Cs: Giselle (Bérletszünet, Cs: M. bérlet 5. ea., 7) — Szó: Bohémélet (Komor V. bérl. 5. ea., 7) — Jövő H: A rózsalovag (bérletszünet, fél 7 — a Bécsi Staatsoper vendégjátéka) Erkel Színház: H: Zoltán Erika kon­certje (7) — Szó: A sevillai borbély (Főisk. béri, XII. sor., 5. ea., 7) — Cs: Nabucco (Ferencsik J. béri, 9. ea., 7) — P: Tosca (Bérletszünet, 7) — Sze: János vitéz (Bérletszünet, 7) — V: Spartacus (Bérletszünet, 7) — Jövő H: Napoleon BSD-koncert (7) Nemzeti Színház: H: Bánk bán­ (7) — K: Vidravas (7) — Szó: A véden­cei kalmár (7) — Cs: Doktor Zsivago (7) — Advent a Hargitán (7) — Szó, V: Jövő H: István a király C?, V: de. 11) Várszínház: H: P: Galilei (7) — K: Ruzante — Mandragora (7) — Szó, V: Tartuffe (7) — Cs: Csiksomlyói passió (7) — Szó: Lélekbúvár (7) — V: Jövő H: Lattice és Lotte (de: 11, Jö­vő H: 7) — a kamarateremben: H: Tasso (fél 8) — V: Barátaim! Kannibálok! (fél 8) Katona József Színház: H: Galócza (7) — K, P: A revizor (7) — Szó: Haldoklik a király (7) — Cs: Catullus (7) — Szó: Három nővér (7) — V: A mizantróp (7) Madách Színház: H: Szó, Jövő H: Macskáik (8) — K, Cs: Malom a po­kolban (7) — P, Szó, V: Doctor Herz (7, V: du. fél 3 is 1) Madách Kamara: H: Válás Kali­forniában (7) — K, Cs: Vannak még kísértetek (7) —­­Szó, Jövő H: A hattyú (7) — K, V: Az érseki palo­ta... (7) — Szó, V: Szénaláz (7, V: du. fél 3) — Cs. p. Szó: Élelem bé­re (éjjel fél 11) Vígszínház: H: A padlás (Ditrói béri. 3. ea., 7) — K, Cs: Ahogy teez­­szük (Molnár béri. 4. ea., Cs: Somló béri. 4. ea. 7) — Szó: Csókos asz­­szony (7) — p. Szó: Körmagyar (7, Szó: Szerémi béri. 3. ea.) — V: A nadrág (du. fél 3) — V: Jövő H: Éj­jeli menedékhely (Ruttkai béri. 3. ea., fél 8, Jövő H: Dombaszögi béri. 3. ea. 7). Pesti Színház: H: Szó, V, Jövő H: A nagybőgő (7, Η: IX. béri. 3. ea., V: VII. béri. 2. ea., fél 8) — K: Arzén és levendula (7) — Cs, P, Szó: Vidám kísértet (7, P, bemutató) — V: Edith és Marlene (du. fél 3) Fővárosi Operettszínház: K, K, Sze, Orfeusz és Euridike (az Osztrák Kul­turális Napok alkalmából a bregenzi Operaműhely vendégjátéka, 7) — Cs, P: Ének az esőben (7, P: 6) — Szó, V: Marica grófnő (du. fél 3 és 7) — V: Halász Judit és a Bojtorján együt­tes élő műsora, valamint az Ismeret­len ismerős c. film vetítése (de. 10) — Jövő H: Az Állami Balett Intézet gálaműsora (7) Thália Színház: H: Gömböc úr (7) — K: Mindhalálig Beatles (7) — Szó: Gyönyörök kedden ... (7) — Cs: Jö­vő H: Egy komisz kölök naplója (du. 5) — P: Szó: Csak egy tánc volt (7, Szó: de. 11) — Szó: Doktor úr (7) — V: Nálatok laknak-e állatok? (de. 11), Evita (a Rockszínház előadása, 7) Thália Stúdió: P: Lelkiklinika (fél 8) — Szó: Velem mindig történik va­lami (du. fél 3 és fél 5) Játékszín: Cs, P: Színészkoncert (éjjel fél 0) — P, V: Szépek szépe (du. 3, V. de. fél 11) — Szó: A néma levente (du. fél 3), Himnusz (8) — V: Hyppolit, a lakáj (du. 3 és 7) — Jövő H: Egy őrült naplója (7) József Attila Színház: H: Lépes ön­járó szellemek (?) — Mezítláb a park­ban’ (7) — Sze, Cs, P, Szó: Me and my girl (7) — V: A kőszívű ember 4 fiai (de. fél 11 és du. 3) — Jövő H: Szerelmeim (7) — a Stúdiószínpadon: K: A semmi ágán (fél 8) Mikroszkóp Színpad: H, K, V: Előt­tünk a vízözön, (fél 8) — Sze, Cs: Lépj be a S. A. S.-ba! (fél 8) — P: TELEFERE (fél 8) — JÖVŐ H: Nagy­mező utca — a magyar Hyde-park (fél 8) Radnóti Miklós Színház: H: Kísér­­tet-csárdás (7) — K, P: A hetvenkedő katona (7) — Sze: Július Caesar (7) — Cs: Nóra (7) — Szó: Andrássy út 60. (7) — V: Estély (a Magyar Néphad­sereg Művészegyüttesének előadása, 7) — Jövő H: Amit szívedbe rejtesz (du. 6 és 8) Józsefvárosi Színház: H: Háry Já­nos (8) —­ K: Buborékok (7) — Cs: Aki mer, az nyer (fél 7) — P: War­ren­né mestersége (7) — Szó: Ciklá­men (7) — V: Csipkerózsika (de. fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: A szabin nők elrablása (7) — az Asbóth utcai Kis színpadon: P, V: Jövő H: Az ennivaló nagynéni (7) Vidám Színpad: H: Szeretem a fe­leségem (7) — K: Szexbogyó (7) — Szó, P: Hol a határ? (7) — Cs, V: Van, aki forrón szereti (Z, V: du. fél 3 is!) — P: Délután a legjobb... (éj­jel fél 111) — Szó, Jövő H: Kabos- show (7) — a Kisszínházban: H: Good-bye, Charlie! (fél 8) — K: ön is lehet gyilkos! (fél 8) Karinthy Színház: Szó: Miből élnek itt az emberek? ! (7) —­­Szó, Jövő H: Egerek és emberek (7) Pinceszínház: H: Jövő H: A csoko­ládékatona (7) — P: Kabaré (7) — V: Szeretteim (7) Arany János Színház — a Pataky I. Műv. Központban: H: Úrhatnám polgár (du. 3) — K: Sze: A minden­látó királylány (du. 3) — Cs: Csili­­csala csodái (du. 3) — P: Csizmás kandúr (de. 10) — P: Jövő H: Emil és a detektívek (du. 3) Ódry Színpad: H: Névtelen csillag (8) — P: Szó, Jövő H: Chiccago (du. 3, P: bemutató, Jövő H: 7) Állami Bábszínház — a Jókai té­ren: K, Sze, Cs, P: A csodaszarvas népe (de. 10) — Szó, V: Hófehérke és a hét törpe (du. fél 3 és fél S, V: de. fél 10 és fél 12) — a Népköztársaság útján: H: Rá­máján­a (ifj. ea., 6) —­ Szó, Cs, P: Terülj, terülj, asztalkám ! (du. 3) — Szó, V: Pán Péter (de. 1­1 és du. 4) — Jövő H: A vihar (felnőtt ea., fél 8) — Vendégjáték a Várkonyi Gy. Műv. Házban, V: Világszépe (de. 11) MTA Zeneakadémiai Múzeumi Jövő H: Keserű Sándor, Szekeres Tamás és Varga Zsolt gitárestje (7) Egyetemi Színpad: Cs: Az Encuent­­ros együttes koncertje (7) — P: Tóth Zsuzsanna előadóestje" (7) — Jövő H: ... Evilágból ... (filmpremier, 8) Reflektor Színpad: Cs: Lady Strassz (8) — Szó: Vaklárma? (8) — V: Két játék (8) Vers és dal a Várban: Szó: Szentpál Mónika előadóestje (fél 8) Gutenberg Műv. Otthon: P: Pelikán és más állattörténetek (du. fél 3), Csillag Nápoly egén (7) — Szó: Vuk (de. H) — V: A Fekete Cilinder (de. fél III) Molnár C. Pál Galéria (X., Ménesi út 85.): Jövő H: Sinkovits Imre mű­sora (8) Lézerszínház: H: Jövő H: Jean- Michel Jarre (9) — Cs: TOP 50 (6) — P: Genesis (8), Mike Oldfield (fél 8) — Szó: Egy kiállítás képei (8), Pink Floyd (fél 8). Magyar Néphadsereg Műv. Háza: K: Az Empire State Youth Orchestre (USA) hangversenye (Tavaszi hang­­versenybérl. Π. ea., 7) — Szó: Világ­hírű filmek-sorozat: A hóhér halála (0) — V: Tarka-barka mesedélelőtt (de. 10) Korona Pódium: H: Hölgy rózsa­színben — Tiboldi Mária, Jankovits József (Házy béri. 7) — Cs: Szembe­sítés — Szabó Gyula, Meneáros Lász­ló, Szacsvay László (Váci béri. 7) Almássy téri szabadidőközpont: V: Exotic-koncert (7) Pesti Vigadó hangversenyterem: H: Dvorák-est — a Budapesti Fesztivál­­zenekar Kamaraegyütteseinek hang­versenye (fél­ 8) — K: A Miskolci Szim­fonikus zenekar hangversenye (fél 0) — Szó: Cs: Csajkovszkij-hangverse­­nyek (fél 8) — P: A MÁV Szimfoni­kusok hangversenye (fél 8) — Szó: Orosz remekművek (fél 8) — V: A Fischer-kórusok (NSZK) és a Kis Egyetemi Kórus közös hangversenye (fél 8) — Jövő H: Hauser Adrienne zongoraestje (fél 8) — a kamarateremben: H: Amerika Ígéret volt (a Rockszínház előadása, 7) — K: Szerelem el (7) — Sze: Li­bikók( 47) — Cs: Furcsa pár (7) — V: New York körbe-körbe (du. 3 és 7) Mátyás-templom: P: Miskolczi Ka­talin orgonaestje (8). Zeneakadémia: H: Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az István király Oratórium Kórus hangversenye (Esti muzsika B/4. 7) — K: A Magyar- Osztrák Haydn Filharmonikus Zene­kar hangversenye (fél 8) — Sze: A clem­ende Consort koncertje (fél 8) — Cs: Viktor Pikajzen és Tatjana Pikajzen (Szu) szonátaestje (Kará­csonyi kamarabérl. 5., fél 8) — P: Anders Lucchesini (Olaszország) zongoraestje (Tavaszi zongoraestek 4., fél 8) — Szó: V: A zene titkai (1/4., de. fél II, II/4. du. 4, UH4. du. 4) — A zene és ahol hallgatjuk (B/4., de, fél 11) —­ V: Wiener concert-verein( fél 8) — a kisteremben: K: Paul Gulda zongoraestje (fél 8) — P: Siegfried Kobilza gitárestje (fél 0) — Szó: A Liszt Ferenc Kamarakórus hangverse­nye (fél 8) — V: Collegium Musicum­­han­gverseny (Régi zene 2., fél 8) — Jövő H: Bacher Anna és Bacher Mi­hály szonátaestje (fél 8) Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Jubileum '88. (du. 3, Szó, P, Szó: este 7 is, Szó, V: de. 10 is!) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található! Brasnyó István Macula című regényéért megkapta a Vajdaság rangos irodalmi elismerését, a Híd-díjat. A bírálóbizottság az autonóm tartományban tavaly megjelent magyar nyelvű kötete­ket értékelte, s megítélése szerint ez a mű a jugoszláviai magyar prózairodalom eddigi egyik legje­lentősebb alkotása. Rémészeti txenzáció: egy római kori városi út maradványai kerditek fel­színre építkezési földmunkák során Pécsett. A leletmentést vezető Kárpá­ti­­Gábor régész és munkatársai egy sntik út SS méteres szakaszát tárták fel a postapalotával szemközti kis utcában, a hajdani római polgárváros területén. Az út mentén tekintélyes méretű épület alapfalai fa kibonta­kozóban vannak: valószínűleg egy módos polgár öt szobát, oszlopcsarno­kot háza a XV. századból.

Next