Magyar Nemzet, 1989. május (52. évfolyam, 100-125. szám)

1989-05-02 / 100. szám

4,81 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LÍUPJA· ALAPÍTOTTA? PETHŐ SÁNDOR IMI. május LII. évfolyam 100. szám Útpadkán kulturális eseményre, a Lep­sény melletti Mezőszentgyörgy­­re igyekeztem. Az ígéretes idő­járás miatt szombaton a kora délelőtti órákban az M7-es au­tópályán már a belső sávban is oszlopban vonulta­k Pest fe­lől a kocsik. A megengedett se­besség helyett csupán­ nyolc­vannal zötyögtek a toldott-fol­­dott burkolaton, amelynek használatáért néhány napja még kemény pénzeket kívánt a kormány bezsebelni az ál­lampolgároktól. A szombati , csúcs szülte kényszerhelyzetet türelmesen fogadó autósokat nyugati márkájú kocsi kergette. Szoro­san a nyomukba szegődött az NK-s rendszámú metálcsoda, már-már megtolta őket bizton­ságos kiképzésű lökhárítójával. Ladák, Skodák és hasonka­­rosszériájú társaik sorra mene­kültek a külső sávba, a Traban­tok közé. Lassították a forgal­mat, fokozták a veszélyt. Ez­úttal szerencsére nem volt bal­eset. De nem történt-e tegnap és nem következik-e be holnap? Közben a művelődés ügyére terelődtek a gondolataim. Hányszor előzték meg szabály­talanul, szorították le a padká­ra ezt a területet, ott, ahol a köz­pénzeket, az elismerést, a jó szót osztogatják! Szerencselo­vagok és veszteséges vállalatok robogtak el — talán épp a csődbe, feneketlen zsebükbe tömött milliókkal — a kultúra sorukra békésen váró képvise­lői mellett. Honnan volt az el­­robogók számára pénz, paripa, fegyver? Lehet, hogy éppen, a lehagyottak jogos jussából. Mert hova tűntek az évtizedek alatt azok az apránként és nem önként összeadott milliárdok, amelyek a korabeli szólamok alapján azért hiányoztak eleve a dolgozók béréből, mert az újraelosztásban egyebek mellett az olcsó könyvet, színházat, mozit, koncertet gazdálkodták­­ ki belőle. A kulturális szolgál­tatásoknak majd’ mindegyike szabadáras: a határ — belépti­díjban — a csillagos ég. Nem származott-e a kultúra elől le­nyelt pénzből ma még — vagy tán soha — be nem látható, ám jóvátehetetlen kár? „Tudom, hogy a reform ügye a kedvező helyzet ellenére is rosszul áll: nincsenek töme­gek, amelyek kiküzdjék, s az állam, amely kiküzdhetné, nagy, tohonya bürokrácia, fontos posztokon álmos vagy éppen érdekelt emberekkel... Idáig, ha valaki feltűnően os­toba volt a maga szakmájában, az ember rögtön tisztelettel kezdett beszélni vele; biztosra vette, hogy a hivatalos Magyar­­ország mögötte áll... Kellő emberanyag nélkül a reformot elkezdeni őrültség, viszont a reform abban a pilanatban el­kezdődik, mihelyt a butaság árfolyama esni kezd.” Nem tegnapelőtti a reform hibáit os­torozó szöveg. Németh László írta A minőség forradalmá­ban fél évszázada. A faluban, ahova az áprilisi szombaton siettem, kettős év­fordulót ünnepeltek, olyan ese­ményeket, amelyektől szerte a hazában érvényesülő minőségi változást reméltek. Negyven éve annak, hogy Eötvös Károly Mezőszen­tgyörgyi szülőházá­ban megalapították az első ma­gyar Népkönyvtárat. Húsz év­vel ezelőtt pedig e helyt vetet­ték papírra az Olvasó népért mozgalom felhívását. Azt a kitételt is hangsúlyozták az okmányt, aláíró Kossuth-díjas írók, művészek, tudósok, hogy „minden termékenyítő gondo­lat — bármily szűk körben is fogalmazódjék meg — közös értékké váljék". Ha a még né­hány évvel ezelőtt is csupán megválogatott fülekbe sutto­gott hírekre gondolok, ahogy az elmúlt hónapokban hirtelen megjelent feketelistás könyvek, dobozolt filmek, a süllyesztőből nyilvánosságra került doku­mentionok és a még napfényre kívánkozó ügyek hosszú sorát magam elé idézem, az 1­968-as felhívás szerzőinek mai szóval nyilvánosságnak nevezett óha­ja nem egyhamar és nem is maradéktalanul valósult meg Akkor mivel dicsekedhet a népfront keblén nevelt olvasó­mozgalom? A kiművelt emberfők meg­so­kasodásával ? Vizsgálati adatok szerint az 1964-ben mért 59 százalékkal szemben 1985—66- ban a felnőtt magyar népesség 62 százaléka olvasott könyvet A gyakran olvasók aránya 23­ százalékról 17 százalékra csök­kent. Tehát valószínű, hogy most valamivel többen olvas­nak, de biztos, hogy jóval Jce-­ vesebbet. Mondhatni erre hogy nem túl rózsás eredmény. De nem romlott volna roha­mosan a helyzet az irodalom, az olvasás, a művelődés hír­nök-hívei nélkül? Szakbarbár persze így is sok nőtt föl ezalatt s ezt megelőző­en is. Részint a hatalom fatá­lis tévedéséből. Eszerint a szakmai feladatokat maradék­talanul ellátó, de politikában, közéletben, ideológiában minél korlátozottabb ismerettel ren­delkező honpolgár könnyen ma-­­nipulálható. Mi a tévedés eb­ben? Az, hogy az ilyen embert nemcsak a hatalmon levők, de azok ellenfelei is könnyűszer­rel felhasználhatják a maguk céljaira. A mind komolytala­nabb döntések, az egyre fejet­lenebb kapkodás mellett nyilván ez is közrejátszik abban, hogy mostanság nőttön nő a min­dent tagadók tábora. Forrongó időket élünk. Az írószövetség alelnöke, Fekete Gyula évfordulós bűzödében akként vélekedett, hogy a tár­sadalmi pezsgésnek köszönhe­tően napjainkban többet olvas­nak az emberek, mint koráb­ban bármikor. Az egymást érő kihívásokra a könyvnél gyor­sabban válaszoló napilapokat, folyóiratokat böngészik most szívesen. Aki egyszer a friss és igaz információ birtokosának mondhatta i magát, az nemigen mond le erről a jogáról. Innen már csak egy lépés, hogy ke­véssé sodró iramú időszakok­ban a könyvespolchoz lépjenek ezek az emberek és az ott vára­kozó irodalmi, társadalomtudo­mányi és egyéb műveket is se­gítségül hívják a jelen törté­néseinek megértéséhez. Csak­hogy a kiadói főigazgató más­hol tett nyilatkozata értelmé­ben anyagi okokból egyre ke­vesebben engedhetik meg ma­guknak a könyvvásárlás luxu­sát. A tények ismeretében a kel­lőképpen dotált népkönyvtárak révén válhat valóra az, amit az április 22-i ünnepség szónoka, Pozsgay Imre államminiszter hangoztatott: kedves nyűg szá­munkra az olvasás, mert Má­tyás király Corvinái óta ehhez a nemzethez a könyv, a könyv­tár is hozzá tartozik. Szólam volna? Amerikai köz­gazdászok vizsgálatai bizonyít­ják, hogy minden ipari és gaz­dasági beruházásnál busáság­ban megtérül a kulturális be­fektetés. De ezt a mi szakem­bereink és szakminisztereink legfeljebb akkor hiszik el, ha mind többen lesznek a könyvet szerető, a jó ízléssel olvasó lai­kusok,­­akik meggátolhatják, hogy továbbra is büntetlenül az útszélre sodortassák a mű­velődés ügye. És akkor a butaság árfolya­ma zuhanni kezd. „Nincsen semmi okom, hogy bizakodó legyek. Meglehet, hogy egy országnyi süketség előtt emelem föl szavam.” Ezt megint Németh László írta. Ugyanott, ugyanakkor, ugyanarról. Mátraházi Kohl és Thatcher sikertelen egyezkedése Folytatódik a NATO-vita a rakétakorszerűsítésről Többoldalú kompromisszumkészség a kambodzsai kérdés rendezésére A külpolitikai helyzet A NATO RAKÉTA VITÁJA egyre komolyabb aggodalmat kelt a nyu­gati szövetségben. Thatcher brit miniszterelnöknek a jelek szerint nem sikerült meggyőznie Kohl kancellárt arról, hogy támogassa a rövid hatótávolságú taktikai atomrakéták korszerűsítését. A lapértesülések szerint Bonn kitart amellett, hogy kezdjenek mielőbb tárgyalásokat a Szovjetunióval e fegyverzetek csökkentéséről. Kohl országa különle­ges helyzetét hangoztatta, hiszen az ötszáz kilométernél rövidebb ha­tótávolságú fegyverek a két német állam biztonságát érintik. A The New­ York Times értesülése szerint Thatcher az NSZK-ban azt szor­galmazta, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csökkentse 7:1 arányú fölé­nyét ebben a fegyverfajtában. Kohl és Thatcher sajtó­értekezletén egyértelműen kitűnt, hogy a „rendkívül élesnek és nyíltnak" jellem­zett találkozón nem sikerült közelíteni a nézeteket. Az NSZK állás­pontja súlyosan aggasztja az amerikai kormányzatot — közölte a The New York Times, s ezért a Bush-kormányzat igyekszik a vitát félre­tenni, hogy a május végi NATO-csúcson ne következzék be komo­lyabb viszály. A lap szakírója, Flora Lewis megértéssel fogadta a bon­ni álláspontot, szerinte is csak akkor kellene az új rakéták telepítését elhatározni, ha Bécsben nem sikerül megállapodást elérni a hagyo­mányos erők csökkentéséről. Thatcher a korszerűsítést sürgető állás­pontját azzal igyekezett alátámasztani, hogy az utóbbi öt esztendőben a Szovjetunió is korszerűsítette ilyen eszközeinek 95 százalékát. A francia sajtó éles hangnemben bírálta Kohl kancellárt, azzal vádolva a politikust, hogy szorult belpolitikai helyzete miatt a NATO- egységet­­is kész kockáztatni. A Le Figaro vezércikkében odáig ment, hogy az NSZK-t a Szovjetunió „objektív szövetségesének’­ nevezte. A spanyol kormány ezzel szemben­­ egyértelmű támogatásáról biztosítot­ta Bonnt, és helyénvalónak tartja a tárgyalások megkezdését, a fegy­verzetek csökkentését. Hasonlóan vélekedik Norvégia, Görögország, Dánia és Belgium, míg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett Kanada, Hollandia és Törökország közel azonos véleménnyel szorgal­mazza a korszerűsítést ZAVART KELTETT a washingtoni politikai körökben Cheney vé­delmi miniszter hét végi kijelentése, amely szerint Gorbacsov kudar­cot fog vallani, s nem lesz képes hatékony, korszerű társadalommá formálni a Szovjetuniót. Bush elnök elhatárolta magát minisztere vé­leményétől, „sok sikert kívánva a peresztrojkának”. Megfigyelők úgy vélték, hogy Cheney véleménye egyértelműen tükrözi: az új amerikai vezetőségben még mindig nem alakult ki az egység a szovjet reformok megítéléséről. Az eddigi nyilatkozatok arról tanúskodtak, hogy Wa­shington szilárdnak látja Gorbacsov helyzetét, ám óv az elhamarko­dott ítélettől, a túlzó megállapításoktól. A Fehér Ház apparátusának főnöke, Sununu szintén Cheney-től eltérően értékelte a kelet-európai változásokat Az amerikai politikus hangoztatta, hogy a washingtoni kormány ugyanolyan pozitívan reagál majd más kelet-európai refor­mokra, mint azt Lengyelország esetében tette. Varsó ígéretet kapott a kedvezményes vámelbírálásra, a magánberuházások állami garan­ciákkal történő támogatására, s újabb hitelekre. AZ ÚJ GONDOLKODÁSMÓD jeleit hiányolta a Szovjetunió közép­amerikai politikájában Baker amerikai külügyminiszter. Mint mon­dotta, a Szovjetunió a fegyverszállítások leállításával példázhatná új politikáját. Az amerikai külügyminiszter megemlítette azt is: Kuba továbbra is fegyverekkel támogatja a salvadori felkelőket. Hétfőn Pa­­raguay­ban általános választásokat tartottak, s a megfigyelők szerint az államelnöki tisztet valószínűleg a Stroessner hatalmát harminc­négy év után megdöntő Rodriguez tábornok nyeri el. E hét végén el­nökválasztás lesz Panamában is, amelyet Baker szerint a Noriega tá­bornok-féle vezetés csalással próbál befolyásolni. Miközben Daniel Ortega nicaraguai elnök Svédországban tárgyal gazdasági segélyek­ről, a managuti kormány meghosszabbította az egyoldalúan meghirde­tett tűzszünetet. A hírügynökségi jelentések szerint a közép-amerikai országok külügyminisztereinek nem sikerült megegyezniük arról a szerződésről, amely kimondja a nicaraguai kontrák hondurasi bázisai­nak a felszámolását. A kedden kezdődő dzsakartai találkozó előtt délkelet-ázsiai politi­kusok magas szintű megbeszélések sorozatát tartották a hét végén Bangkokban. A thaiföldi fővárosban dolgozó szakértők rendkívül kedvezően értékelik annak esélyeit, hogy Hun Sen kambodzsai kor­mányfőnek és Szih­anuk herceg az ellenállási koalíció irányítójának sikerül kompromisszumot elérnie a kambodzsai kérdés rendezéséről. (P. T. R.) ­ Γ Május 1. a világban Világszerte megemlékeztek a munka nemzetközi ünnepéről. A felvonulások, rendezvények az országok többségében méltó­sággal és rendezetten zajlottak le, de sok helyen rendőri fel­lépésre is sor került. A hatósá­gok feloszlatták a megemléke­zéseket Törökországban, Dél- Koreában és a Fülöp-szigete­­ken, összecsapások voltak Len­gyelországban, Prágában fiata­lokat vett őrizetbe a rendőrség, Jerevánban ezrek tüntettek a betiltott megmozduláson. Varsó Lengyelországban egymástól függetlenül ünnepelt a hatalmon lévő koalíciós és az ellenzék. A megmozdulások zömmel békések voltak, de Gdanskban és Wroc­lawban összetűztek a rendőrök és a szélsőséges fiatalok. A köz­ponti megemlékezésen Varsóban a korábban szokásos nagy töme­gek helyett csak szimbolikus fel­vonulás és egy nagyon rövid ün­nepi gyűlés volt, amelyen Woj­­ciech Jaruzelski is a közelgő vá­lasztások, az új lengyel parlamen­ti demokrácia kialakulásának jelentőségét méltatta és felhívást olvastak fel a választásokon va­ló aktív részvétel ösztönzésére. Békésen zajlott le a Szolidaritás varsói május elsejére, amely a meggyilkolt Popieluszko lelkész egykori templománál kezdődött és a Visztula partján ért véget. Az AFP hírügynökség szerint ez volt eddig a legnagyobb megmoz­dulás 1981 decembere, a rendkí­vüli állapot kihirdetése óta: állí­tólag mintegy százezren vonultak fel. Gdanskban mintegy négyezer fiatal tüntetett Le­ch Walesa el­len. Azzal vádolták a Szolidaritás vezetőjét, hogy „elárulta az 1980-as eszméket”. Wroclawban a rendőrség könnygázt és víz­ágyúkat vetett be a Szolidaritás és a kormány párbeszédét elítélő, mintegy 5—7 ezres tömeg ellen. Moszkva : A Szovjetunióban hétfőn dél­előtt országszerte ünnepi felvonu­lásokon, nagygyűléseken emlé­keztek meg a munkásosztály nem­zeti ünnepéről. A központi ünnep­ség moszkvai idő szerint ponto­san délelőtt 10 órakor kezdődött: ekkor foglalt helyet a mauzóleum mellvédjén Mihail Gorbacsov, Nyikolaj Rizskov, valamint a szovjet párt és állam más veze­tői. Több ezren tüntettek hétfőn, négy órán át Jerevánban, noha a hatóságok Örményországban és Grúziában sem engedélyezték a május 1-jei felvonulásokat, te­kintettel az örményországi föld­rengés, illetve a tbiliszi tüntetés áldozataira. A jereváni megmozdulás részt­vevői kormányellenes jelszavakat hangoztattak, s követelték a Ka­­rabah-bizottság tagjainak szaba­don bocsátását. A tüntetők a ko­rábbi megmozdulások színhelyére, az Opera elé vonultak. Berlin Az NDK legfelső szintű párt- és állami vezetőinek jelenlétében került sor hétfőn Berlinben a fő­városi dolgozók hagyományos május elsejei felvonulására. A Karl-Marx-alb­en emelt dísz­tribün előtt tízezrek vonultak el a délelőtti órákban, hangos él­jenzéssel és zászlóid­­og­tatással köszöntve a vezetőket, köztük Honecker főtitkárt, Stoph kor­mányfőt és Lindermannt, a Népi Kamara elnökét Nyugat-berlini rádióadók je­lentése szerint az NDK rendőrsé­ge hétfőn őrizetbe vett 5 fiatalt, akik a brandenburgi kapunál tüntetve követelték Nyugatra való kiutazásuk engedélyezését. A fiatalemberek gyertyákat gyúj­tottak meg, s papírlapon olvas­ható szöveggel sürgették kiván­dorlási kérelmük jóváhagyását. Belgrád A koszovói albán nacionalisták és szeparatisták a május 1-jei ün­n­­epén sem nyugszanak, folytat­ják aknamunkájukat — jelentet­te a Tanjug hírügynökség. La­­pastica falu közelében hétfőn reg­gel 5 óra tájban felrobbantották az Obilics—Nisi villamos távve­zeték egyik tartóoszlopát. Az áramszolgál­tatás megszakadt. A podujevói körzetben hétfőre vir­radóra több helyen ellenséges jelszavakat írtak ki. Orlane falu­ban ezek Szlobodan Milosevicset, a Szerb­ Kommunisták Szövetsége elnökét gyalázták, β a koszovói albán, úgynevezett marxista­­leninista mozgalmat éltették. Bukarest Manea Manescu román alelnök szerint hazájában „új alkotó, mélységesen forradalmi és tudo­mányos politikai gondolkodásmó­dot honosítottak meg. Felszámol­ták a statikus nézeteket, az im­­mobilizmust, a dogmatizmust és a konzervativizmust”­. Az RKP KB PVB tagja, az államtanács alelnöke a május­­elseje alkalmá­ból­ Bukarestben rendezett ünne­pi esemény szónoka volt és beszé­dét a Scinteia közölte. Kijelentette többek között: a IX. pártkongresszus óta eltelt 24 esztendő vívmányai bizonyítják „mennyire bölcs politikai opció volt az országos akarattal össz­hangban Nicolae Ceausescura bíz­ni a párt, a nép, Románia sor­sát”. Beszédében röviden kitért az emberi jogok kérdésére, azt han­goztatva, hogy Romániában biz­tosítva vannak az alapvető embe­ri jogok. Romániában a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal sem rendeztek felvonulásokat, de a városokat és falvakat Nicolae Ceausescu képeivel, román és vörös zászlók­kal, május elsejei jelszavakkal díszítették fel. Valamennyi ese­ményen országszerte megemlékez­tek arról, hogy a fél évszázaddal ezelőtti bukaresti tüntetés meg­szervezéséhez Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu „meghatározó hozzájárulást” nyújtott „Országunk érdeme, hogy más szocialista országokhoz viszonyít­va Románia, kezdeményezte az újítás folyamatát. Éppen ezért Románia ebből a szempontból már megszerzett és megszilárdí­tott tapasztalattal rendelkezik olyan területen, ahol más orszá­gok még megoldásokat keresnek” — jelentette ki Radulescu, az ál­lamtanács alelnöke a május el­seje alkalmából Bukarestben ren­dezett egyik tanácskozáson. *­ Fiatalok megmozdulása zavarta meg Prágában a hivatalos ünnepséget Prága, május 1. Csehszlovákiá­ban a gyakorlat­ban­­kezdték megvalósítani a gaz­dasági és társadalmi átalakítást, hangoztatta a prágai május else­jei nagygyűlésen Milos Jakes. A CS­KP főtitkára arról beszélt, hogy a reformok kezdeményező­je a kommunista párt, s a foly­tonosság hangsúlyozásaként ki­jelentette: az átalakításkor a szo­cialista építés eddig létrehozott megbízható alapjaira támaszkod­nak. Hozzátette, egyben igyekez­nek megoldani minden negatív jelenséget, problémát és hiányos­ságot, amelyek akadályozzák a társadalom egészséges fejlődését. Jakes elmondotta, elsősorban gazdasági téren gyorsítják az át­alakítást. Felhívta a figyelmet a múltból örökölt problémákra és megjegyezte, a kitűzött célok,jel­­érését, a felgyülemlett gondok gyorsabb megoldását nem segíti elő a nyugtalanság és feszültség keltése a­­társadalomban, mint mondotta „a viszály szítása, a törvényiek megsértése, az az igyekezet, hogy kihasználják a nehézségeket és a szocializmus­tól eltérő tartalmat adjanak az átalakításnak”. Egyébként a tizenhat év után ismét a Vencel téren tartott ün­nepséget, amelyen mintegy ne­gyedmillió prágai vonult fel, fia­talok egy csoportja fütyüléssel és ,,Szabadságot", „Szabadságot" jelszó kiáltozásával próbálta meg­zavarni. A rendőrség mintegy negyvenet közülük igazoltatott, illetve őrizetbe vett Csaknem az ünnepi felvonulás vége előtt több mint négyszáz fiatal „Szót a fia­taloknak”, „Vessük össze a cseh­szlovák jogrendet az elfogadott nemzetközi kötelezettségekkel", ,Mindig mosollyal” feliratú transzparensekkel és csehszlovák nemzeti zászlókkal a tér felső ré­széről a dísztribünhöz akart va­

Next