Magyar Nemzet, 1989. május (52. évfolyam, 100-125. szám)

1989-05-25 / 120. szám

Paskai László bíborossal Kárpátalján „Verecke híres útjáról" „Huszt­­nak romvárán” át „a szabadság hősének tanyájáig” három na­pon át követhettem dr. Paskai László bíboros prímást, eszter­gomi érseket Kárpátalján. Lélek­emelő, hitet sugárzó volt ez a történelmi jelentőségű utazás. Magam is együtt énekeltem az ungvári, munkácsi és beregszá­szi hívekkel az ismert fohászt: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk... ... Magyarországról, édes ha­zánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról!”. * Hosszú kocsisor várakozik a Záhony—csapi Tisza-hídon. A Szabolcs-szatmár megyeiek zöme csak tankolni megy a szomszéd­ba (negyedannyiba kerül a ben­zin), a kárpátaljaiak többsége élelmiszert vásárol nálunk. De nemcsak a bevásárlóturizmus indult meg március elején — a kishatárforgalom életbe lépése­kor —, hanem a kulturális csere­­kapcsolatok is. Dr. Paskai László lelkipásztori látogatása idején lépett fel például a budapesti Radnóti Miklós Színház Ungvá­­ron, a nyíregyházi Móricz Zsig­­mond Színház Munkácson, s e hónap végén nemzetközi hunga­rológiai tanácskozást rendeznek az Ungvári Egyetemen, ahová az idei tanévtől kezdve anyanyel­vükön felvételizhetnek a magyar diákok. 162 ezer magyar él Kárpátal­ján, de ez még 1975-ös adat, ami­kor az itt élők nemzetiségüket — a sztálini törvénytelenségek utó­rezgései miatt — vonakodtak vál­lalni. Valószínű, hogy a most be­fejeződött népszámlálás során — melynek adatait még nem hoz­ták nyilvánosságra — jóval több, mint 200 ezren vallották magu­kat magyarnak. Többségük re­formátus, a katolikus hívek szá­ma 60 ezerre tehető. — Hívünk van bőven, csak papunk nincs! — mondja Hor­váth Ágoston ungvári plébános, akivel együtt megyünk ki a re­pülőtérre, a Kijevből érkező ma­gyar bíboros fogadására.» — Nyolc római katolikus pap működik Kárpátalján — folytat­ja —; valamennyien idősek, be­tegek vagyunk. Engem például 1941-ben szenteltek pappá Kas­sán, majd különböző kárpátaljai és felvidéki falvakban voltam plébános, mígnem 1946-ban Nagyszőlősön letartóztattak. Nyolc évet töltöttem egy kazahsz­­táni ólombányában. ψ Katolikus „kispapokkal” be­szélgetek Damaszkin ortodox püspök, a munkácsi metropolita vendégszerető házában. Rigából érkeztek, ahol a Szovjetunióban élő lengyelek, lettek, litvánok szemináriuma működik. Közöt­tük van egy szerény, halk szavú magyar fiatalember is, Czimkó Mihály, aki az első kárpátaljai születésű magyar katolikus pap lesz fél évszázad után a Szovjet­unióban. Kilencszer jelentkezett a Rigai Akadémiára, mire felvet­ték. Mint kérdésemre dr. Paskai László tolmácsa, az esztergomi ferences gimnázium orosztanára elmondotta: a szovjet egyház­ügyi hatóságok határozott ígére­tet tettek arra, hogy a következő tanévben egy kárpátaljai magyar papnövendék kezdheti meg ta­nulmányait Magyarországon. (A budapesti rabbiképző már ko­rábban is számos „vendéghallga­tót” fogadott a Szovjetunióból, két kárpátaljai magyar reformá­tus papjelölt pedig ebben a tan­évben kezdte meg tanulmányait Budapesten.) 46 — Ungvár hívő népe szeretet­tel köszönti a pápa oszlopos fő­papját! — e szavakkal kezdi meghatott beszédét az ungvári plébános a zsúfolásig megtelt Szent György-templomban, amely — Horváth Ágostont idézve — „szent ereklyeként őrzi azt a monstranciát, amelyben Rákóczi fejedelem és társai imádták az oltáriszentségben jelen lévő Jé­zust, amelyet innen, Ungvárról vittek magukkal és a fejedelem halála után ide küldtek vissza." — Kárpátalja népe kikristá­lyosította azt a nyelvet — fejezi be szavait az ungvári plébános —, amelyet Pázmány és Kazin­­czyék a magyar nyelv irodalmi nyelvévé tettek, amely nyelv rozsdamentes abroncsként össze­fogja a világ összes magyarját. 4. A munkácsi várból Bereg­szászra, a zömmel magyarok lak­ta, 35 ezer lakosú városba robog a gépkocsioszlop. Grósz Károly pártfőtitkár közelmúltbéli láto­gatása előtt magyar nyelvű hely­­ségnévtáblák kerültek az ország­út menti községek bejáratához. A bíboros sötétkék Volkswagenje mögött Páldi András kijevi ma­gyar főkonzul piros-fehér-zöld zászlóval díszített kocsija halad a frissen javított országúton, majd az újságírók, fotóriporterek népes hada.­­ „Isten hozta Főpásztorun­kat!” — hirdeti a felirat a be­regszászi templom bejáratánál. Fehér ruhás, bérmálandó gyer­mekek várják Paskai Lászlót, kezükben hatalmas bazsarózsa csokrok. — A beregszászi járásban 23 nemzetiség él egymás mellett példás atyafiságban — tájékoztat Forgott Pál beregszászi reformá­tus püspök. — Oly jólesik látnom — hang­súlyozza a szószékre lépő eszter­gomi érsek.—, hogy a soknemze­tiségű Kárpátalján magyar test­véreim a kereszténységből táplál­kozva meg tudták őrizni szívük­ben a hitet, a magyar kultúrát. Mély benyomásokat szereztem Kárpátalján. Egy héttel ezelőtt a burgenlandi Németlövőn fati­­mai ájtatatosságot végeztem és a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlottam mostani utamat. Hi­szem, hogy ő erőt ad mindnyá­junknak. A Szentatyának, II. Já­nos Pál pápának is beszámolok majd arról, hogy a kárpátaljaiak hűségesen őrzik hitüket és ma­gyarságukat. 4. A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének beregszászi láto­gatása a polgármester által adott díszvacsorával fejeződött be, amelyen Kerényi Gyula mérnök a márciusban alakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesület ne­vében átnyújtotta Paskai Lász­lónak Garanyi József festőmű­vész alkotását, a több mint fél­ezer esztendős beregszászi kato­­­likus templomot ábrázoló fest­ményt. A lelkipásztori látogatás má­sodik felében Paskai László a mintegy 40 római plébánia közül felkereste Aknaszlatinát, Nagy­szőlőst, Husztot, Szerednyét, Me­­zőkaszonyt, Szolyvát és Pere­­csényt. Hazafelé Duprca Györgyöt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titkárát arról fagga­tom, vajon ő is történelmi jelen­tőségűnek tartja-e Paskai Lász­ló látogatását? — Feltétlenül! Tóth Károly re­formátus püspök, majd Grósz Károly, az MSZMP főtitkára járt nálunk a közelmúltban, most pedig Paskai László bíboros ér­sek. Ezek a látogatások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarság vissza­nyerje önbecsülését, hitét, hogy megálljon a Magyarországra tör­ténő áttelepülési hullám, hogy a kárpátaljai magyarság otthono­sabban­ érezte magát szülőföld­­j­­én.­­ ............ Balázs Ádám Közös felkészülés a választásokra Megfelelő irodákat kér az ellenzék Számos budapesti ellenzéki szervezet, illetve kerületi tömörü­léseinek képviselői 1989. május 23-án Zuglóban tanácskoztak. Első napirendi pontként megvitatták a helyhatósági (tanácsi) és az or­szággyűlési választásokra való együttes felkészülést. Egyéb kér­dések mellett elemezték a műkö­désükhöz szükséges technikai fel­tételek problémáit. Megállapodtak abban: elengedhetetlenül fontos, hogy a különböző ellenzéki cso­portosul­ások sürgősen megfele­lően felszerelt, telefonokkal ellá­tott irodahelyiségeket kapjanak. Az ellenzéki szervezetek — szól a tanácskozás határozata — minden kerületben várják az illetékes ta­nácsok mihamarabbi intézkedését. Az értesítést a következő címre kérik: Magyar Demokrata Fórum (MDF Zugló, 1149. Bp. Egressy út 13. Várhelyi Iván). A népfront állásfoglalása Indokolatlan a helyiségek követelése Kukorelli István, a népfront Ügyvezető elnökségének elnöke és Huszár István elnök-főtitkár, a következő állásfoglalást tette köz­zé. Az Ellenzéki Kerekasztal nyílt levelet intézett a községekben, vá­rosokban, megyékben és a buda­pesti kerületekben alakuló helyi ellenzéki kerekasztalokhoz. Ebben — egyebek között — azt javasol­ja nekik, hogy „a Hazafias Nép­fronttól követeljék helyiségeik át­adását”. A népfront ügyvezető elnöksé­gének­­ soraiban ott ülnek az Ellenzéki Kerekasztalban részt vevő szervezetek vezető képviselői is — legutóbbi nyilatkozataiból félreérthetetlenül kitűnik: moz­galmunk nem törekszik a kiala­kult szervezeti integritásokat megbontani, nem kíván olyan lát­szatot kelteni, mintha a régi és az új politikai intézmények kö­zött máris kialakult volna vala­milyen megegyezés. Meggyőződésünk, hogy a de­mokráciához, a jogállamisághoz vezető megegyezés útján csak kor­rekt módszerekkel, az érdekek megfelelő mérlegelésével, tole­ranciával, a korábbinál és a jelen­leginél nagyobb nyitottsággal jut­hatunk előre. Mi ezt igyekszünk tenni, s tettük ezt akkor is, ami­kor az általunk bérelt, kisebb részben kezelésünkben, illetve tu­lajdonunkban levő helyiségeinket — amelyeknek száma az ország­ban összesen nem éri el a 350-et — gyűlések és más összejövetelek céljaira az új pártok és szervező­dések rendelkezésére is bocsátot­tuk. Erőnkhöz mérten közremű­ködünk kívánatos hazai és kül­földi nyilvánosságok kialakításá­ban. A megújuló népfrontmozgalom múltjának egyik keserű tapaszta­lata, hogy cselekedeteit, állás­­foglalását döntően egyetlen ha­talmi centrumból származó érdek befolyásolta. Kialakuló, formáló­dó önállóságának ismételt feladá­sát jelentené az, ha akár célkitű­zéseinek helyességéről, akár cse­kély vagyonának sorsáról nem ön­maga, hanem ismét mások kíván­nának dönteni. Az elmúlt három hónapban új­jáválasztott népfrontbizottságok­­ban az örvendetesen gazdagodott politikai színskála mellett tízez­rek vállaltak ismét vagy újólag társadalmi tisztséget. Talán nem eléggé közismert az, hogy a moz­galom szerény és szűkülő anyagi lehetőségeit az Országgyűlés dön­tése biztosítja. Mindezek alapján indokolatlan­nak tartjuk a közzétett követelést. Mint már sok településen, tár­gyaljunk felelősen országosan is az együttműködés cselekvő for­máiról, népünk sorsáról, jövőjé­ről. Magyar Nemzet Vélemények, ellenvélemények, híreik A Fidesz elutasítja a honvédelmi tervezetet • Gyertyát az ablakokba Utcákat nevezzenek el Nagy Imréről A Hajdú-Bihar Megyei Mezőgazda­sági Szövetkezetek Szövetsége­­ kö­zös gazdaságának vezetői javaslatot dolgoztatt ki az állami földterületek pályázat útján történő értékesítésére. A javaslat szerint: a mezőgazda­sági rendeltetésű állami földek me­zőgazdasági nagyüzemek tulajdonba adása és forgalomképességének meg­teremtése a társadalom, a csoport és az egyének számára egyaránt oszthatatlan érdek. Az állami tulaj­donú földek kezelőinek, használói­nak automatikus nagyüzemi tulaj­donba adása alapvető közösségi ér­dekeket és megfogalm­azott rendező elveket sért. Javasolják, a módosított földtör­vény úgy rendelkezzen, hogy a me­zőgazdasági rendeltetésű földek nyil­vános pályázat, versenytárgyalás alapján kerüljenek át annak a tu­lajdonába, aki arra érdemesebb. j|c A Szakszervezetek Baranya Me­gyei Tanácsának elnöksége az ága­zati szakszervezetek megyei közép­szerveivel együtt megdöbbenéssel vette tudomásul a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat bezárására, a Mecseki Szénbányák bizonytalan jövőjére vo­natkozó híreket, amelyek a bányá­szatban dolgozók körében aggodal­mat, bizonytalanságot, felháborodást váltottak ki. Elleneznek minden olyan át nem gondolt intézkedést, amely nem számol körültekintően a munkahelyüket, bányászati kereset­­kiegészítésüket elvesztő több mint 10 000 munkavállaló és családja gond­jával a Mecsek térségében. 4. A Szocialista Demokrácia Frontja­­elnöksége foglalkozott a nagymaro­si építkezés körül kialakult helyi­­ vélemények megítélésével. Az em­berek nem értik az építkezés fel­függesztésének indokait. Sokan han­goztatják, hogy a parlament 1996. év­­végén , az építkezés folytatása mel­lett döntött. Ennek ellenére a kor­mány, figyelmen kívül hagyva a parlamenti állásfoglalást, felfüggesz­tette az építkezést. Úgy látjuk, a kormány megalkuvó módon enge­dett néhány ellenzéki csoport poli­tikai nyomásának. Vagy talán me­gint a Világbank szólt közbe? Miért nem látja a kormány, hogy az épít­kezés ellen tiltakozók nem­ a legde­mokratikusabb módon (aluljárókban) és nem a legtisztább módszerekkel gyűjtötték az aláírásokat. 4. A Fidesz választmánya elfogadha­tatlannak tartja, hogy a szolgálatról a honvédelmi törvény rendelkezzék, kü­lönösen pedig, hogy a polgári szolgálat iránti kérelmeket a Honvédelmi Minisztériumnak alá­rendelt szervek, iletve másodfokon maga a Honvédelmi Minisztérium bírálja el. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a tervezet a tartalékos állo­mányúak számára — adminisztratív nehézségekre hivatkozva — a to­vábbi katonai szolgálat alóli men­tességet lehetetlenné teszi, s hogy a polgári szolgálat iránti kérelem ele­ve csak a katonai eskü letételéig le­hetséges. Álláspontja szerint a fegy­veres és fegyvertelen katonai szol­gálatot, valamint a polgári szolgá­latot egymással (jogi tekintetben) egyenrangú szolgálati formákként kell felfogni. A polgári (civil) szol­gálat választását minden állampol­gár számára mindenkor lehetővé kell tenni — tehát tartalékos állomá­nyúak és sorkatonai szolgálatot ép­pen teljesítők számára — még ha­diállapot esetén is. A különböző szolgálati formák idejét egységesen (azonosan) kell megállapítani. Végül: az egységesen megállapított szolgá­lati idő ne haladhassa meg a 18 hónapot. 4. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár me­gyei reformműhelyének legutóbbi, nyíregyházi tanácskozásán a jelen­lévő párttagok javasolták, hogy a pártalapszervezetek tagjai foglalja­nak állást egy, ez év őszén meg­tartandó pártkongresszus mellett. A pártkongresszus feladata legyen az MSZMP helyzetének meghatározása, rövid távú, választási politikai prog­ramjának elfogadása, ami kapcso­lódjon egy tisztújításhoz. A kong­resszus küldöttei alulról indított ki­választódással, a párttagság valódi képviselői legyenek. 4. Az MSZMP zalaegerszegi reform­köre levelet intézett Szabó János pótképviselőhöz. Ebben csalódottan vette hírét annak, hogy Szabó János május 23-án átvette a Zala megyei 2. számú választókörzet képviselői megbízólevelét. Lépésének a jogsze­rűségét nem vitatják, a kialakuló plurális helyzetben azonban e jo­gának érvényesítését súlyos politi­kai hibának tartják. Éppen ezért kérik, hogy az MSZMP tekintélye érdekében adja vissza mandátumát, megteremtve ezzel egy demokratiku választás feltételeit. kus Az MSZMP-tagok Komárom me­­­gyei reformköre azzal a felhívással f­ordul a megye és az ország lakos­ságához, hogy június 16-át nyilvá­nítsák a nemzeti megbékélés nap­­jává. E napon tisztelegjünk azok-­knak az emléke előtt, akik a ma­gyar történelem bármely vérzivata­­rában életüket áldozták a nemzetért, különös tekintettel azokra, akik 1956-ban meghaltak a barikádok bár­mely oldalán. Kérnek mindenkit, aki kezdeményezésükkel egyetért, hogy június 16-án este helyezzen egy szál égő gyertyát ablakába, a nemzeti megbékélés jeleként. * Az MDF elnöksége a nemzeti lét anyagi alapjainak biztosítása iránti felelőssége tudatában óvást emel az ellen, hogy az egypárti uralom vég­napjaiban a kormányzat még egy átalakulási törvénycsoportot is ki­erőszakoljon, a csak tőle függő or­szággyűlés közbejöttével. Ezek a törvények­­a földtörvény, a vállala­ti törvény és a mezőgazdasági szö­vetkezetekről szóló törvény módosí­tásai­ a nemzeti tulajdon feletti ren­delkezési jogot kívánják átfogóan, és egy korszakra kiható érvénnyel szabályozni. Ugyanakkor egy héttel a tervezett parlamenti döntés előtt nemhogy széles körű társadalmi vi­tára, még csak nyilvánosságra sem bocsátották a kész tervezeteket. Ez az eljárás még az utóbbi idők elő­­demokratikus törvényhozási gyakor­latában is példátlan. Követeli, hogy a törvényjavaslatokat vegyék le a május 29-i parlamenti ülésszak napi­rendjéről, hozzák nyilvánosságra, és haladéktalanul bocsássák társadal­mi vitára. 4. Az Országos Agrárreformkör állás­­foglalása megállapítja, hogy a me­zőgazdasági termelés feltételei egy­re nyomasztóbbak a mezőgazdasági termelők számára. A paraszti munn­ka leértékelődött. A halmozottan hátrányos helyzetű termelői üzemek gazdaságilag tönkrementek. Elvisel­hetetlen mértékben megnyílt az ag­rárolló. Míg az állami elvonások re­kordszintre emelkedtek, a mezőgaz­dasági termelés jövedelmezősége messze a népgazdasági átlag alá zu­hant. Ma már nem csupán a parasz­ti jövedelmek vannak veszélyben, hanem a belföldi ellátás és a nép­gazdaság szempontjából elengedhe­tetlen agrárexport is. Az agrárre­­formkörök azt vallják, hogy a me­zőgazdasági termelőknek saját sor­suk alakítását maguknak kell kéz­be venniük. Úgy látják, hogy ha sor­suk formálását saját kezükbe kap­ják, képesek arra is, hogy a vál­ságból kivezető utat is megtalálják. A mezőgazdasági termelők alapvető érdeke, hogy a lakosság fizetőképes ker­­esülete és fogyasztási szintje ne csökkenjen. A termelők szolidárisak az egész lakossággal és mindent megtesznek egy olyan politikai hely­­zet kialakulásának az elkerülésére, amelyben a fizetőképes kereslet csökkenése, és a növekvő élelmiszer­­árak miatt a fogyasztóikat szembe­­fordítják a termelőkkel. Az MSZMP agrárpolitikai tézisei nem adnak vá­laszt a mezőgazdasági termelés jö­vőjének alapvető kérdéseire. Az Or­szágos Agrárreformkör javasolja, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága májusi ülésén csak a legsürge­tőbb agrárpolitikai kérdésekre ad­jon választ és hosszú távú agrár­politikai koncepcióját a mezőgazda­­sági termelők széles körének véle­ménye és állásfoglalása alapján ala­kítsa ki, megvárva a mezőgazdasági termelők ez év végén összeülő első kongresszusát is. 4. A Magyar Demokrata Fórum sió­foki szervezete kezdeményezi a nem­zeti önérzetünket sértő utcanevek megváltoztatását. Rójuk le tisztele­tünket Nagy Imre és mártírtársai előtt azzal, hogy utcákat, tereket ne­vezünk el róluk! Legyünk mi, somo­gyiak az elsők ebben a — vélemé­nyünk szerint — országossá tere­bélyesedő mozgalomban. * Az SZDSZ XI. kerületi csoportja május 26-án, pénteken 18 órakor a gazdasági helyzetről tart vitát. Sza­bad belépés, a színhely a TIT Bocskai út 37. szám alatti stúdiója. Nyílt levél Kovács Ádámhoz Nyílt levelet Intézett Kovács Adámi­hoz, a Celladam kitalálójához dr. Paál Tamás, az Országos Gyógysze­részeti Intézet főigazgatója abból az alkalomból, hogy „a személyes tár­gyalások eddig nem vezettek ered­ményre". A kitaláló megszólítást nem sértésnek szánta a főigazgató, mert mint írja: „ön többet tett, mint egy feltaláló: kitalált egy jelenségcsopor­tot". Az Országos Sajtószolgálathoz el­juttatott közlemény részletes javas­latot hoz nyilvánosságra a „lefoly­­landó objektív értékelésre". Amennyiben Kovács Ád­ám az ajánlatot két héten belül nem mél­tatja válaszra. „Igazoltnak kell lát­nom azt a feltételezésemet, hogy ön fél a nyilvános megmérettetéstől" — írta nyílt levele végén dr. Paál Tamás, akinek olvashattuk — „nincsenek előítéletei Kovács Ádám találmányai­val kapcsolatban". Danda Sándor beszámolói A Hazafias Népfront XIV. kerületi bizottsága közli, hogy Danda Sándor országgyűlési képviselő — akinek mandátumáról, illetve visszahívásá­ról június 3-án szavaznak a zuglói 15. számú választókörzetben — az alábbi helyeken tart lakossági fóru­mot: május 29-én fél hat órakor, a XIV. Lengyel u. 23. szám alatt álta­lános iskolában; május 29-én fél hat­kor, a XIV., Miskolci út X. szám alatti közösrégi házban; május 30-án fél hatkor a XIV., Erzsébet királyné útja 57. szám alatt az Alumínium­­árugyár nagytermében. Csütörtök, 1989. május 25. A népfront közjogi bizottsága szerint a politikai megállapodásokat nem pótolja a jogalkotás felgyorsítása Az alkotmánybíróságról, illet­ve a pártokról szóló törvényter­vezeteket vitatta meg szerdai ülésén a Hazafias Népfront köz­jogi bizottsága. Van-e egyáltalán értelme a vitának? — fogalma­zódott meg már az elején, amikor kiderült: a kormány csütörtöki ülésének napirendjén szerepel a köztársasági elnökről szóló ja­vaslattal és a választójogi elkép­zelésekkel együtt ez a két terve­zet; a népfrontbizottság vélemé­nyét tehát a kormány aligha tudja figyelembe venni. Márpe­dig a bizottság úgy foglalt állást, hogy alkotmánybíróságra szük­ség van, de nem most, hanem csak az új alkotmány elfogadásá­val egy időben. Halász József, a bizottság el­nöke a közjogi kodifikáció fel­gyorsítását kifogásolva úgy fo­galmazott, hogy a törvénykezést kellene alárendelni az átmenet demokratikus megvalósításának, s nem fordítva. Hangsúlyozta, hogy a választójogi és a párttör­vény megalkotása, a tulajdonvi­szonyok rendezése előbbre való, mint új intézmények létrehozá­sa. Ezekben a kérdésekben a re­mélhetőleg mielőbb összeülő nemzeti kerekasztal részvevői­nek, a politikai élet szereplőinek kell megállapodniuk. Ezt köve­tően, legkorábban jövő év elején kerülhetne sor a választásokra és az új Országgyűlés fogadná el az új alkotmányt. Verebélyi Im­re is értelmetlennek nevezte ma alkotmánybíróság felállítását, hi­szen az arra jogosultak azonnal kezdeményezhetnék tucatnyi al­kotmányellenes jogszabály felül­vizsgálatát, a bíróság viszont a mai alkotmány alapján nem akarna dönteni, tehát elfektetné az ügyeket, amíg megszületik az új alaptörvény. Kifogásolta azt is, hogy az alkotmánybíróság túl sok jogot kapna a pártok tevé­kenységének ellenőrzésére. Röder Edit úgy vélte, a pár­tok bejegyzését a fővárosi bíró­ság is el tudja végezni, ezért nem kell sürgősen létrehozni az alkotmánybíróságot. Egyetértett a többi hozzászólóval: a kodifi­­kátoroknak nem szabad hagy­niuk, hogy az események és a pillanatnyi érdekek átgondolat­lan gyorsításba hajszolják bele őket. Madarász Tibor is a helyzet tűrhetetlenségére mutatott rá. A politikai döntések nem szület­nek meg, a sürgetés következté­ben viszont, a minisztérium nem tudja igénybe venni a jogász szakmai segítségét. Kukorelli István, a bizottság titkára életveszélyesnek nevezte, ha politikai egyeztetés helyett az Igazságügyi Minisztériumot egy törvénygyár szerepébe kénysze­rítik, amely ontja a törvényeket, ezzel ingerelve a társadalmat. El­mondta, hogy nem híve a párt­­törvénynek, ahogy egyetlen új párt sem az; úgy tetszik, az MSZMP kényszeríti ki a megal­kotását. (J) ) Dunaszaurusz Film, ami nincs... · A Balázs Béla Stúdió 1989. március elején mutatta be a kö­zönségnek a több mint négy­esztendős munkával készült Dunaszaurusz című dokumentum­­filmet. A bős—nagymarosi víz­lépcső építéséről, a Duna sorsá­ról készült két és félórás videó­alkotást két hónappal ezelőtt le­vették a filmszínházak műsoráról. Az­ok: Szántó Miklós, az­ Oviber vezérigazgatója és Nagy László, a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium főosztály­vezetője, akik a film interjúala­nyai, 1989. február 3-án, miután megnézték Csillag Ádám rendező alkotását, és úgy döntöttek: nem járulnak hozá a velük készített riportok közzétételéhez. A film nyilvános bemutatója után Szántó Miklós és Nagy László keresetet nyújtottak be a bírósághoz sze­mélyiségi jog megsértése címén. A Pesti Köponti Kerületi Bíróság ideiglenes intézkedésként — még a tárgyalás előtt zár alá vette a videofilmet. Szerdán délután a Pesti Kö­ponti Kerületi Bíróságon a dr. Gondos Gabriella bíró vezette polgári tanács előtt megkezdődött a tárgyalás. A tanács elnöke is­mertette az időközben megszüle­tett végzést. Eszerint a zár alá vé­telt részben feloldották, de a ki­fogásolt részeket továbbra sem szabad vetíteni. A felperesek, Szántó és Nagy nem járultak hoz­zá ahhoz, hogy a tárgyaláson a Magyar Televízió filmfelvételt készítsen, s megtiltották a fény­képezést, valamint a hangfelvé­telt. A felperesek az írásban beadott keresetlevelüket változatlan for­mában fenntartották. Az alperes a Mafilm jogi kép­viselője, a kereset elutasítását kérte. Ezek után került sor a felpere­sek személyes meghallgatására. Az Oviber vezérigazgatója szerint a rendező a vele készült "hosszú beszélgetés töredékét használta fel, s így a film —egészét tekint­ve — „tendenciózus és hatásva­dász”. Nagy László szerint: — A Dunaszaurusz című film­ben céltábla voltam, mert a mű a sztálinizmusra utaló politikai párhuzamokat sugallt. Nem akar­tam ennek részese lenni, ezért kértem a nyilvános bemutatás előtt, vagy vágják ki a velem ké­szült riportot. Tanúként hallgatták ki Csillag Ádámot, a film rendezőjét. Hatá­rozottan állította, hogy közte és a felperesek között sohasem szü­letett olyan megállapodás, amely szerint a kész film megtekintése után Szántó és Nagy beleegyezé­sétől függ a közszereplés. Az alperes jogi képviselője sze­rint a filmet a filmfőigazgatósági forgalmazási engedély után kezd­ték vetíteni. A perben jogkér­dést kell eldönteni: az alkotás megsértette-e Szántó Miklós és Nagy László személyiségi jogait, vagy sem. Kifejtette, hogy a fel­pereseket ért vélt jogséremmel szemben nyomós közérdek a film mielőbbi nyilvános bemutatása. A tárgyalást elhalasztották, a „vizes lobby” kontra „nyilvános­ság” per június 2-án folytatódik. Balla Péter Politikus, élő művészetet Évadzáró társulati ülés a Nemzeti Színházban Zaklatott évadot tudhat háta mögött a Nemzeti Színház. Előbb nyomasztó anyagi gondjairól tudósíthattunk, majd a küszöbön álló vezetőváltásról számolhat­tunk be: az eddigi igazgató, a nyugdíjba vonuló Malonyay De­zső helyét az évad végétől Csiszár Imre foglalja el. Nem kis feszült­séget szültek a tavaszi szerződ­tetések is: mint ismeretes, tizen­öt tagjától megvált a színház, hatan nyugdíjba mentek, s tizen­két új művésszel gyarapodott az együttes. A tegnap megtartott évadzáró társulati ülésen Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át Csiszár Imrének a színi­­direktori kinevezést, majd Sin­­kovits Imre verssel, a társulat vastapssal köszönte meg Malo­nyay Dezső munkáját. A miniszter beszédében bizto­sította a társulatot, a tárca nem­csak az ő szavai révén, hanem mind anyagilag, mind emberileg támogatni fogja a Nemzeti Szín­házat. „Azért jöttem a miniszteri székbe, hogy a magam szerény eszközeivel megpróbáljam be­építeni a magyar társadalomba mindazt, amit történészként a kulturális eszményekről tanul­tam. A kilencvenes évek Magyar­­országán ne az állandó ipari­­mezőgazdasági preferenciák, költ­ségvetési bűvészkedések érvénye­süljenek" — így jellemezte saját hosszú távú stratégiáját, mely nélkül — mint mondta — egy miniszter is csak „apparátcsók" marad. A romantikus színház utóvirág­zásától megfosztott, minden ere­jével a mai magyar valóságba kapaszkodó, megújuló Nemzeti Színház követelményét állította friss színigazgatóként a társulat elé Csiszár Imre. A politikus színház szükségességéről beszélt, mely azonban percnyi aktualitá­sok helyett tiszta, világos fo­gódzókat akar nyújtani közönsé­gének. Csak művészi színvonallal tud kilépni a Nemzeti Színház pusztán közművelődési funkció­jából, minőséggel képes nemzeti közüggyé válni, közösségformáló, élő művészetet nyújtani esztéti­kailag ,környezetszennyezett" világunkban. A legsürgetőbb konkrét teendőket is ismertette az új színigazgató: a Nemzeti Színház állandó meghatározójává kívánja tenni a kortárs magyar drámát, szükségesnek érzi meg­nyirbálni a hatalmasra­­duzzadt, passzív repertoárt — „relikviák őrzése a múzeumok feladata", mondta —, s további alakításra, kiegészítésre vár a társulat ösz­­szetétele is. „Az egyetlen mérce a művészi produktum kell, hogy legyen!" — fogalmazta meg alap­elvként. A hagyományoknak megfele­lően az évadzáró társulati ülésen adták át a Farkas—Rad­eó-gyűrűt, ezúttal a színháztól megváló Papadimbtriu Athinának. Régen félbeszakadt tradíció éledt újjá a Nemzeti Színházban: hosszú évek után először örökös tagnak nevezhetett ki tizennégy művészt Csiszár Imre. (re-)

Next