Magyar Nemzet, 1989. május (52. évfolyam, 100-125. szám)
1989-05-25 / 120. szám
Paskai László bíborossal Kárpátalján „Verecke híres útjáról" „Husztnak romvárán” át „a szabadság hősének tanyájáig” három napon át követhettem dr. Paskai László bíboros prímást, esztergomi érseket Kárpátalján. Lélekemelő, hitet sugárzó volt ez a történelmi jelentőségű utazás. Magam is együtt énekeltem az ungvári, munkácsi és beregszászi hívekkel az ismert fohászt: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk... ... Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról!”. * Hosszú kocsisor várakozik a Záhony—csapi Tisza-hídon. A Szabolcs-szatmár megyeiek zöme csak tankolni megy a szomszédba (negyedannyiba kerül a benzin), a kárpátaljaiak többsége élelmiszert vásárol nálunk. De nemcsak a bevásárlóturizmus indult meg március elején — a kishatárforgalom életbe lépésekor —, hanem a kulturális cserekapcsolatok is. Dr. Paskai László lelkipásztori látogatása idején lépett fel például a budapesti Radnóti Miklós Színház Ungváron, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Munkácson, s e hónap végén nemzetközi hungarológiai tanácskozást rendeznek az Ungvári Egyetemen, ahová az idei tanévtől kezdve anyanyelvükön felvételizhetnek a magyar diákok. 162 ezer magyar él Kárpátalján, de ez még 1975-ös adat, amikor az itt élők nemzetiségüket — a sztálini törvénytelenségek utórezgései miatt — vonakodtak vállalni. Valószínű, hogy a most befejeződött népszámlálás során — melynek adatait még nem hozták nyilvánosságra — jóval több, mint 200 ezren vallották magukat magyarnak. Többségük református, a katolikus hívek száma 60 ezerre tehető. — Hívünk van bőven, csak papunk nincs! — mondja Horváth Ágoston ungvári plébános, akivel együtt megyünk ki a repülőtérre, a Kijevből érkező magyar bíboros fogadására.» — Nyolc római katolikus pap működik Kárpátalján — folytatja —; valamennyien idősek, betegek vagyunk. Engem például 1941-ben szenteltek pappá Kassán, majd különböző kárpátaljai és felvidéki falvakban voltam plébános, mígnem 1946-ban Nagyszőlősön letartóztattak. Nyolc évet töltöttem egy kazahsztáni ólombányában. ψ Katolikus „kispapokkal” beszélgetek Damaszkin ortodox püspök, a munkácsi metropolita vendégszerető házában. Rigából érkeztek, ahol a Szovjetunióban élő lengyelek, lettek, litvánok szemináriuma működik. Közöttük van egy szerény, halk szavú magyar fiatalember is, Czimkó Mihály, aki az első kárpátaljai születésű magyar katolikus pap lesz fél évszázad után a Szovjetunióban. Kilencszer jelentkezett a Rigai Akadémiára, mire felvették. Mint kérdésemre dr. Paskai László tolmácsa, az esztergomi ferences gimnázium orosztanára elmondotta: a szovjet egyházügyi hatóságok határozott ígéretet tettek arra, hogy a következő tanévben egy kárpátaljai magyar papnövendék kezdheti meg tanulmányait Magyarországon. (A budapesti rabbiképző már korábban is számos „vendéghallgatót” fogadott a Szovjetunióból, két kárpátaljai magyar református papjelölt pedig ebben a tanévben kezdte meg tanulmányait Budapesten.) 46 — Ungvár hívő népe szeretettel köszönti a pápa oszlopos főpapját! — e szavakkal kezdi meghatott beszédét az ungvári plébános a zsúfolásig megtelt Szent György-templomban, amely — Horváth Ágostont idézve — „szent ereklyeként őrzi azt a monstranciát, amelyben Rákóczi fejedelem és társai imádták az oltáriszentségben jelen lévő Jézust, amelyet innen, Ungvárról vittek magukkal és a fejedelem halála után ide küldtek vissza." — Kárpátalja népe kikristályosította azt a nyelvet — fejezi be szavait az ungvári plébános —, amelyet Pázmány és Kazinczyék a magyar nyelv irodalmi nyelvévé tettek, amely nyelv rozsdamentes abroncsként összefogja a világ összes magyarját. 4. A munkácsi várból Beregszászra, a zömmel magyarok lakta, 35 ezer lakosú városba robog a gépkocsioszlop. Grósz Károly pártfőtitkár közelmúltbéli látogatása előtt magyar nyelvű helységnévtáblák kerültek az országút menti községek bejáratához. A bíboros sötétkék Volkswagenje mögött Páldi András kijevi magyar főkonzul piros-fehér-zöld zászlóval díszített kocsija halad a frissen javított országúton, majd az újságírók, fotóriporterek népes hada. „Isten hozta Főpásztorunkat!” — hirdeti a felirat a beregszászi templom bejáratánál. Fehér ruhás, bérmálandó gyermekek várják Paskai Lászlót, kezükben hatalmas bazsarózsa csokrok. — A beregszászi járásban 23 nemzetiség él egymás mellett példás atyafiságban — tájékoztat Forgott Pál beregszászi református püspök. — Oly jólesik látnom — hangsúlyozza a szószékre lépő esztergomi érsek.—, hogy a soknemzetiségű Kárpátalján magyar testvéreim a kereszténységből táplálkozva meg tudták őrizni szívükben a hitet, a magyar kultúrát. Mély benyomásokat szereztem Kárpátalján. Egy héttel ezelőtt a burgenlandi Németlövőn fatimai ájtatatosságot végeztem és a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlottam mostani utamat. Hiszem, hogy ő erőt ad mindnyájunknak. A Szentatyának, II. János Pál pápának is beszámolok majd arról, hogy a kárpátaljaiak hűségesen őrzik hitüket és magyarságukat. 4. A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének beregszászi látogatása a polgármester által adott díszvacsorával fejeződött be, amelyen Kerényi Gyula mérnök a márciusban alakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesület nevében átnyújtotta Paskai Lászlónak Garanyi József festőművész alkotását, a több mint félezer esztendős beregszászi katolikus templomot ábrázoló festményt. A lelkipásztori látogatás második felében Paskai László a mintegy 40 római plébánia közül felkereste Aknaszlatinát, Nagyszőlőst, Husztot, Szerednyét, Mezőkaszonyt, Szolyvát és Perecsényt. Hazafelé Duprca Györgyöt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titkárát arról faggatom, vajon ő is történelmi jelentőségűnek tartja-e Paskai László látogatását? — Feltétlenül! Tóth Károly református püspök, majd Grósz Károly, az MSZMP főtitkára járt nálunk a közelmúltban, most pedig Paskai László bíboros érsek. Ezek a látogatások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarság visszanyerje önbecsülését, hitét, hogy megálljon a Magyarországra történő áttelepülési hullám, hogy a kárpátaljai magyarság otthonosabban érezte magát szülőföldjén. ............ Balázs Ádám Közös felkészülés a választásokra Megfelelő irodákat kér az ellenzék Számos budapesti ellenzéki szervezet, illetve kerületi tömörüléseinek képviselői 1989. május 23-án Zuglóban tanácskoztak. Első napirendi pontként megvitatták a helyhatósági (tanácsi) és az országgyűlési választásokra való együttes felkészülést. Egyéb kérdések mellett elemezték a működésükhöz szükséges technikai feltételek problémáit. Megállapodtak abban: elengedhetetlenül fontos, hogy a különböző ellenzéki csoportosulások sürgősen megfelelően felszerelt, telefonokkal ellátott irodahelyiségeket kapjanak. Az ellenzéki szervezetek — szól a tanácskozás határozata — minden kerületben várják az illetékes tanácsok mihamarabbi intézkedését. Az értesítést a következő címre kérik: Magyar Demokrata Fórum (MDF Zugló, 1149. Bp. Egressy út 13. Várhelyi Iván). A népfront állásfoglalása Indokolatlan a helyiségek követelése Kukorelli István, a népfront Ügyvezető elnökségének elnöke és Huszár István elnök-főtitkár, a következő állásfoglalást tette közzé. Az Ellenzéki Kerekasztal nyílt levelet intézett a községekben, városokban, megyékben és a budapesti kerületekben alakuló helyi ellenzéki kerekasztalokhoz. Ebben — egyebek között — azt javasolja nekik, hogy „a Hazafias Népfronttól követeljék helyiségeik átadását”. A népfront ügyvezető elnökségének soraiban ott ülnek az Ellenzéki Kerekasztalban részt vevő szervezetek vezető képviselői is — legutóbbi nyilatkozataiból félreérthetetlenül kitűnik: mozgalmunk nem törekszik a kialakult szervezeti integritásokat megbontani, nem kíván olyan látszatot kelteni, mintha a régi és az új politikai intézmények között máris kialakult volna valamilyen megegyezés. Meggyőződésünk, hogy a demokráciához, a jogállamisághoz vezető megegyezés útján csak korrekt módszerekkel, az érdekek megfelelő mérlegelésével, toleranciával, a korábbinál és a jelenleginél nagyobb nyitottsággal juthatunk előre. Mi ezt igyekszünk tenni, s tettük ezt akkor is, amikor az általunk bérelt, kisebb részben kezelésünkben, illetve tulajdonunkban levő helyiségeinket — amelyeknek száma az országban összesen nem éri el a 350-et — gyűlések és más összejövetelek céljaira az új pártok és szerveződések rendelkezésére is bocsátottuk. Erőnkhöz mérten közreműködünk kívánatos hazai és külföldi nyilvánosságok kialakításában. A megújuló népfrontmozgalom múltjának egyik keserű tapasztalata, hogy cselekedeteit, állásfoglalását döntően egyetlen hatalmi centrumból származó érdek befolyásolta. Kialakuló, formálódó önállóságának ismételt feladását jelentené az, ha akár célkitűzéseinek helyességéről, akár csekély vagyonának sorsáról nem önmaga, hanem ismét mások kívánnának dönteni. Az elmúlt három hónapban újjáválasztott népfrontbizottságokban az örvendetesen gazdagodott politikai színskála mellett tízezrek vállaltak ismét vagy újólag társadalmi tisztséget. Talán nem eléggé közismert az, hogy a mozgalom szerény és szűkülő anyagi lehetőségeit az Országgyűlés döntése biztosítja. Mindezek alapján indokolatlannak tartjuk a közzétett követelést. Mint már sok településen, tárgyaljunk felelősen országosan is az együttműködés cselekvő formáiról, népünk sorsáról, jövőjéről. Magyar Nemzet Vélemények, ellenvélemények, híreik A Fidesz elutasítja a honvédelmi tervezetet • Gyertyát az ablakokba Utcákat nevezzenek el Nagy Imréről A Hajdú-Bihar Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége közös gazdaságának vezetői javaslatot dolgoztatt ki az állami földterületek pályázat útján történő értékesítésére. A javaslat szerint: a mezőgazdasági rendeltetésű állami földek mezőgazdasági nagyüzemek tulajdonba adása és forgalomképességének megteremtése a társadalom, a csoport és az egyének számára egyaránt oszthatatlan érdek. Az állami tulajdonú földek kezelőinek, használóinak automatikus nagyüzemi tulajdonba adása alapvető közösségi érdekeket és megfogalmazott rendező elveket sért. Javasolják, a módosított földtörvény úgy rendelkezzen, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földek nyilvános pályázat, versenytárgyalás alapján kerüljenek át annak a tulajdonába, aki arra érdemesebb. j|c A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának elnöksége az ágazati szakszervezetek megyei középszerveivel együtt megdöbbenéssel vette tudomásul a Mecseki Ércbányászati Vállalat bezárására, a Mecseki Szénbányák bizonytalan jövőjére vonatkozó híreket, amelyek a bányászatban dolgozók körében aggodalmat, bizonytalanságot, felháborodást váltottak ki. Elleneznek minden olyan át nem gondolt intézkedést, amely nem számol körültekintően a munkahelyüket, bányászati keresetkiegészítésüket elvesztő több mint 10 000 munkavállaló és családja gondjával a Mecsek térségében. 4. A Szocialista Demokrácia Frontjaelnöksége foglalkozott a nagymarosi építkezés körül kialakult helyi vélemények megítélésével. Az emberek nem értik az építkezés felfüggesztésének indokait. Sokan hangoztatják, hogy a parlament 1996. évvégén , az építkezés folytatása mellett döntött. Ennek ellenére a kormány, figyelmen kívül hagyva a parlamenti állásfoglalást, felfüggesztette az építkezést. Úgy látjuk, a kormány megalkuvó módon engedett néhány ellenzéki csoport politikai nyomásának. Vagy talán megint a Világbank szólt közbe? Miért nem látja a kormány, hogy az építkezés ellen tiltakozók nem a legdemokratikusabb módon (aluljárókban) és nem a legtisztább módszerekkel gyűjtötték az aláírásokat. 4. A Fidesz választmánya elfogadhatatlannak tartja, hogy a szolgálatról a honvédelmi törvény rendelkezzék, különösen pedig, hogy a polgári szolgálat iránti kérelmeket a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt szervek, iletve másodfokon maga a Honvédelmi Minisztérium bírálja el. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a tervezet a tartalékos állományúak számára — adminisztratív nehézségekre hivatkozva — a további katonai szolgálat alóli mentességet lehetetlenné teszi, s hogy a polgári szolgálat iránti kérelem eleve csak a katonai eskü letételéig lehetséges. Álláspontja szerint a fegyveres és fegyvertelen katonai szolgálatot, valamint a polgári szolgálatot egymással (jogi tekintetben) egyenrangú szolgálati formákként kell felfogni. A polgári (civil) szolgálat választását minden állampolgár számára mindenkor lehetővé kell tenni — tehát tartalékos állományúak és sorkatonai szolgálatot éppen teljesítők számára — még hadiállapot esetén is. A különböző szolgálati formák idejét egységesen (azonosan) kell megállapítani. Végül: az egységesen megállapított szolgálati idő ne haladhassa meg a 18 hónapot. 4. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei reformműhelyének legutóbbi, nyíregyházi tanácskozásán a jelenlévő párttagok javasolták, hogy a pártalapszervezetek tagjai foglaljanak állást egy, ez év őszén megtartandó pártkongresszus mellett. A pártkongresszus feladata legyen az MSZMP helyzetének meghatározása, rövid távú, választási politikai programjának elfogadása, ami kapcsolódjon egy tisztújításhoz. A kongresszus küldöttei alulról indított kiválasztódással, a párttagság valódi képviselői legyenek. 4. Az MSZMP zalaegerszegi reformköre levelet intézett Szabó János pótképviselőhöz. Ebben csalódottan vette hírét annak, hogy Szabó János május 23-án átvette a Zala megyei 2. számú választókörzet képviselői megbízólevelét. Lépésének a jogszerűségét nem vitatják, a kialakuló plurális helyzetben azonban e jogának érvényesítését súlyos politikai hibának tartják. Éppen ezért kérik, hogy az MSZMP tekintélye érdekében adja vissza mandátumát, megteremtve ezzel egy demokratiku választás feltételeit. kus Az MSZMP-tagok Komárom megyei reformköre azzal a felhívással fordul a megye és az ország lakosságához, hogy június 16-át nyilvánítsák a nemzeti megbékélés napjává. E napon tisztelegjünk azok-knak az emléke előtt, akik a magyar történelem bármely vérzivatarában életüket áldozták a nemzetért, különös tekintettel azokra, akik 1956-ban meghaltak a barikádok bármely oldalán. Kérnek mindenkit, aki kezdeményezésükkel egyetért, hogy június 16-án este helyezzen egy szál égő gyertyát ablakába, a nemzeti megbékélés jeleként. * Az MDF elnöksége a nemzeti lét anyagi alapjainak biztosítása iránti felelőssége tudatában óvást emel az ellen, hogy az egypárti uralom végnapjaiban a kormányzat még egy átalakulási törvénycsoportot is kierőszakoljon, a csak tőle függő országgyűlés közbejöttével. Ezek a törvényeka földtörvény, a vállalati törvény és a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításai a nemzeti tulajdon feletti rendelkezési jogot kívánják átfogóan, és egy korszakra kiható érvénnyel szabályozni. Ugyanakkor egy héttel a tervezett parlamenti döntés előtt nemhogy széles körű társadalmi vitára, még csak nyilvánosságra sem bocsátották a kész tervezeteket. Ez az eljárás még az utóbbi idők elődemokratikus törvényhozási gyakorlatában is példátlan. Követeli, hogy a törvényjavaslatokat vegyék le a május 29-i parlamenti ülésszak napirendjéről, hozzák nyilvánosságra, és haladéktalanul bocsássák társadalmi vitára. 4. Az Országos Agrárreformkör állásfoglalása megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelés feltételei egyre nyomasztóbbak a mezőgazdasági termelők számára. A paraszti munnka leértékelődött. A halmozottan hátrányos helyzetű termelői üzemek gazdaságilag tönkrementek. Elviselhetetlen mértékben megnyílt az agrárolló. Míg az állami elvonások rekordszintre emelkedtek, a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége messze a népgazdasági átlag alá zuhant. Ma már nem csupán a paraszti jövedelmek vannak veszélyben, hanem a belföldi ellátás és a népgazdaság szempontjából elengedhetetlen agrárexport is. Az agrárreformkörök azt vallják, hogy a mezőgazdasági termelőknek saját sorsuk alakítását maguknak kell kézbe venniük. Úgy látják, hogy ha sorsuk formálását saját kezükbe kapják, képesek arra is, hogy a válságból kivezető utat is megtalálják. A mezőgazdasági termelők alapvető érdeke, hogy a lakosság fizetőképes keresülete és fogyasztási szintje ne csökkenjen. A termelők szolidárisak az egész lakossággal és mindent megtesznek egy olyan politikai helyzet kialakulásának az elkerülésére, amelyben a fizetőképes kereslet csökkenése, és a növekvő élelmiszerárak miatt a fogyasztóikat szembefordítják a termelőkkel. Az MSZMP agrárpolitikai tézisei nem adnak választ a mezőgazdasági termelés jövőjének alapvető kérdéseire. Az Országos Agrárreformkör javasolja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága májusi ülésén csak a legsürgetőbb agrárpolitikai kérdésekre adjon választ és hosszú távú agrárpolitikai koncepcióját a mezőgazdasági termelők széles körének véleménye és állásfoglalása alapján alakítsa ki, megvárva a mezőgazdasági termelők ez év végén összeülő első kongresszusát is. 4. A Magyar Demokrata Fórum siófoki szervezete kezdeményezi a nemzeti önérzetünket sértő utcanevek megváltoztatását. Rójuk le tiszteletünket Nagy Imre és mártírtársai előtt azzal, hogy utcákat, tereket nevezünk el róluk! Legyünk mi, somogyiak az elsők ebben a — véleményünk szerint — országossá terebélyesedő mozgalomban. * Az SZDSZ XI. kerületi csoportja május 26-án, pénteken 18 órakor a gazdasági helyzetről tart vitát. Szabad belépés, a színhely a TIT Bocskai út 37. szám alatti stúdiója. Nyílt levél Kovács Ádámhoz Nyílt levelet Intézett Kovács Adámihoz, a Celladam kitalálójához dr. Paál Tamás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója abból az alkalomból, hogy „a személyes tárgyalások eddig nem vezettek eredményre". A kitaláló megszólítást nem sértésnek szánta a főigazgató, mert mint írja: „ön többet tett, mint egy feltaláló: kitalált egy jelenségcsoportot". Az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott közlemény részletes javaslatot hoz nyilvánosságra a „lefolylandó objektív értékelésre". Amennyiben Kovács Ádám az ajánlatot két héten belül nem méltatja válaszra. „Igazoltnak kell látnom azt a feltételezésemet, hogy ön fél a nyilvános megmérettetéstől" — írta nyílt levele végén dr. Paál Tamás, akinek olvashattuk — „nincsenek előítéletei Kovács Ádám találmányaival kapcsolatban". Danda Sándor beszámolói A Hazafias Népfront XIV. kerületi bizottsága közli, hogy Danda Sándor országgyűlési képviselő — akinek mandátumáról, illetve visszahívásáról június 3-án szavaznak a zuglói 15. számú választókörzetben — az alábbi helyeken tart lakossági fórumot: május 29-én fél hat órakor, a XIV. Lengyel u. 23. szám alatt általános iskolában; május 29-én fél hatkor, a XIV., Miskolci út X. szám alatti közösrégi házban; május 30-án fél hatkor a XIV., Erzsébet királyné útja 57. szám alatt az Alumíniumárugyár nagytermében. Csütörtök, 1989. május 25. A népfront közjogi bizottsága szerint a politikai megállapodásokat nem pótolja a jogalkotás felgyorsítása Az alkotmánybíróságról, illetve a pártokról szóló törvénytervezeteket vitatta meg szerdai ülésén a Hazafias Népfront közjogi bizottsága. Van-e egyáltalán értelme a vitának? — fogalmazódott meg már az elején, amikor kiderült: a kormány csütörtöki ülésének napirendjén szerepel a köztársasági elnökről szóló javaslattal és a választójogi elképzelésekkel együtt ez a két tervezet; a népfrontbizottság véleményét tehát a kormány aligha tudja figyelembe venni. Márpedig a bizottság úgy foglalt állást, hogy alkotmánybíróságra szükség van, de nem most, hanem csak az új alkotmány elfogadásával egy időben. Halász József, a bizottság elnöke a közjogi kodifikáció felgyorsítását kifogásolva úgy fogalmazott, hogy a törvénykezést kellene alárendelni az átmenet demokratikus megvalósításának, s nem fordítva. Hangsúlyozta, hogy a választójogi és a párttörvény megalkotása, a tulajdonviszonyok rendezése előbbre való, mint új intézmények létrehozása. Ezekben a kérdésekben a remélhetőleg mielőbb összeülő nemzeti kerekasztal részvevőinek, a politikai élet szereplőinek kell megállapodniuk. Ezt követően, legkorábban jövő év elején kerülhetne sor a választásokra és az új Országgyűlés fogadná el az új alkotmányt. Verebélyi Imre is értelmetlennek nevezte ma alkotmánybíróság felállítását, hiszen az arra jogosultak azonnal kezdeményezhetnék tucatnyi alkotmányellenes jogszabály felülvizsgálatát, a bíróság viszont a mai alkotmány alapján nem akarna dönteni, tehát elfektetné az ügyeket, amíg megszületik az új alaptörvény. Kifogásolta azt is, hogy az alkotmánybíróság túl sok jogot kapna a pártok tevékenységének ellenőrzésére. Röder Edit úgy vélte, a pártok bejegyzését a fővárosi bíróság is el tudja végezni, ezért nem kell sürgősen létrehozni az alkotmánybíróságot. Egyetértett a többi hozzászólóval: a kodifikátoroknak nem szabad hagyniuk, hogy az események és a pillanatnyi érdekek átgondolatlan gyorsításba hajszolják bele őket. Madarász Tibor is a helyzet tűrhetetlenségére mutatott rá. A politikai döntések nem születnek meg, a sürgetés következtében viszont, a minisztérium nem tudja igénybe venni a jogász szakmai segítségét. Kukorelli István, a bizottság titkára életveszélyesnek nevezte, ha politikai egyeztetés helyett az Igazságügyi Minisztériumot egy törvénygyár szerepébe kényszerítik, amely ontja a törvényeket, ezzel ingerelve a társadalmat. Elmondta, hogy nem híve a párttörvénynek, ahogy egyetlen új párt sem az; úgy tetszik, az MSZMP kényszeríti ki a megalkotását. (J) ) Dunaszaurusz Film, ami nincs... · A Balázs Béla Stúdió 1989. március elején mutatta be a közönségnek a több mint négyesztendős munkával készült Dunaszaurusz című dokumentumfilmet. A bős—nagymarosi vízlépcső építéséről, a Duna sorsáról készült két és félórás videóalkotást két hónappal ezelőtt levették a filmszínházak műsoráról. Azok: Szántó Miklós, az Oviber vezérigazgatója és Nagy László, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főosztályvezetője, akik a film interjúalanyai, 1989. február 3-án, miután megnézték Csillag Ádám rendező alkotását, és úgy döntöttek: nem járulnak hozá a velük készített riportok közzétételéhez. A film nyilvános bemutatója után Szántó Miklós és Nagy László keresetet nyújtottak be a bírósághoz személyiségi jog megsértése címén. A Pesti Köponti Kerületi Bíróság ideiglenes intézkedésként — még a tárgyalás előtt zár alá vette a videofilmet. Szerdán délután a Pesti Köponti Kerületi Bíróságon a dr. Gondos Gabriella bíró vezette polgári tanács előtt megkezdődött a tárgyalás. A tanács elnöke ismertette az időközben megszületett végzést. Eszerint a zár alá vételt részben feloldották, de a kifogásolt részeket továbbra sem szabad vetíteni. A felperesek, Szántó és Nagy nem járultak hozzá ahhoz, hogy a tárgyaláson a Magyar Televízió filmfelvételt készítsen, s megtiltották a fényképezést, valamint a hangfelvételt. A felperesek az írásban beadott keresetlevelüket változatlan formában fenntartották. Az alperes a Mafilm jogi képviselője, a kereset elutasítását kérte. Ezek után került sor a felperesek személyes meghallgatására. Az Oviber vezérigazgatója szerint a rendező a vele készült "hosszú beszélgetés töredékét használta fel, s így a film —egészét tekintve — „tendenciózus és hatásvadász”. Nagy László szerint: — A Dunaszaurusz című filmben céltábla voltam, mert a mű a sztálinizmusra utaló politikai párhuzamokat sugallt. Nem akartam ennek részese lenni, ezért kértem a nyilvános bemutatás előtt, vagy vágják ki a velem készült riportot. Tanúként hallgatták ki Csillag Ádámot, a film rendezőjét. Határozottan állította, hogy közte és a felperesek között sohasem született olyan megállapodás, amely szerint a kész film megtekintése után Szántó és Nagy beleegyezésétől függ a közszereplés. Az alperes jogi képviselője szerint a filmet a filmfőigazgatósági forgalmazási engedély után kezdték vetíteni. A perben jogkérdést kell eldönteni: az alkotás megsértette-e Szántó Miklós és Nagy László személyiségi jogait, vagy sem. Kifejtette, hogy a felpereseket ért vélt jogséremmel szemben nyomós közérdek a film mielőbbi nyilvános bemutatása. A tárgyalást elhalasztották, a „vizes lobby” kontra „nyilvánosság” per június 2-án folytatódik. Balla Péter Politikus, élő művészetet Évadzáró társulati ülés a Nemzeti Színházban Zaklatott évadot tudhat háta mögött a Nemzeti Színház. Előbb nyomasztó anyagi gondjairól tudósíthattunk, majd a küszöbön álló vezetőváltásról számolhattunk be: az eddigi igazgató, a nyugdíjba vonuló Malonyay Dezső helyét az évad végétől Csiszár Imre foglalja el. Nem kis feszültséget szültek a tavaszi szerződtetések is: mint ismeretes, tizenöt tagjától megvált a színház, hatan nyugdíjba mentek, s tizenkét új művésszel gyarapodott az együttes. A tegnap megtartott évadzáró társulati ülésen Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át Csiszár Imrének a színidirektori kinevezést, majd Sinkovits Imre verssel, a társulat vastapssal köszönte meg Malonyay Dezső munkáját. A miniszter beszédében biztosította a társulatot, a tárca nemcsak az ő szavai révén, hanem mind anyagilag, mind emberileg támogatni fogja a Nemzeti Színházat. „Azért jöttem a miniszteri székbe, hogy a magam szerény eszközeivel megpróbáljam beépíteni a magyar társadalomba mindazt, amit történészként a kulturális eszményekről tanultam. A kilencvenes évek Magyarországán ne az állandó iparimezőgazdasági preferenciák, költségvetési bűvészkedések érvényesüljenek" — így jellemezte saját hosszú távú stratégiáját, mely nélkül — mint mondta — egy miniszter is csak „apparátcsók" marad. A romantikus színház utóvirágzásától megfosztott, minden erejével a mai magyar valóságba kapaszkodó, megújuló Nemzeti Színház követelményét állította friss színigazgatóként a társulat elé Csiszár Imre. A politikus színház szükségességéről beszélt, mely azonban percnyi aktualitások helyett tiszta, világos fogódzókat akar nyújtani közönségének. Csak művészi színvonallal tud kilépni a Nemzeti Színház pusztán közművelődési funkciójából, minőséggel képes nemzeti közüggyé válni, közösségformáló, élő művészetet nyújtani esztétikailag ,környezetszennyezett" világunkban. A legsürgetőbb konkrét teendőket is ismertette az új színigazgató: a Nemzeti Színház állandó meghatározójává kívánja tenni a kortárs magyar drámát, szükségesnek érzi megnyirbálni a hatalmasraduzzadt, passzív repertoárt — „relikviák őrzése a múzeumok feladata", mondta —, s további alakításra, kiegészítésre vár a társulat öszszetétele is. „Az egyetlen mérce a művészi produktum kell, hogy legyen!" — fogalmazta meg alapelvként. A hagyományoknak megfelelően az évadzáró társulati ülésen adták át a Farkas—Radeó-gyűrűt, ezúttal a színháztól megváló Papadimbtriu Athinának. Régen félbeszakadt tradíció éledt újjá a Nemzeti Színházban: hosszú évek után először örökös tagnak nevezhetett ki tizennégy művészt Csiszár Imre. (re-)