Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-09 / 133. szám

Péntek, 1989. június 9. „SZOCIÁLIS” UTAZÁS Boldogok a helvett éven felü­liek. Végre ann­yi hitegetés után ingyen utazgathatnak. Ezután akár egész hátralévő életüket vé­gig tömegközlekedhetik. Legfel­jebb amiatt sajnálkozhatnak, hogy különleges . Illetékességüket­ valamilyen önző okból az arra illetékesek nem terjesztették ki a légi közlekedésre. Pedig repü­lőgépen lehet ám igazán jókat aludni. A motorok zsongitóan elálmosítják még a legéberebb aggastyánokat is. De hát ne legyünk telhetetle­nek. Végül is a szociálpolitika elmozdult holtpontjáról, s legelső célkitűzésének tartja a hetvenen túli honfitársaink öregkorának bear­any­ozását. Mert gondoljuk csak el, hogy mekkora távlatok nyíltak most azoknak a hajlékta­lan, tisztes korúaknak az életé­ben, akik eddig a pályaudvaro­kon próbálták éjnek idején meg­húzni magukat. Jöttek a rend őrei, s szépen ki­tessékelték őket, aludjanak valamelyik, még kiadó köztéri padon, ha egyszer egy munkásélet kevés volt nekik ah­hoz, hogy fedelet kerítsenek a fe­jük fölé. Aztán — hiába, ilyen az apró lépések politikája! —, aki megvette a peronjegyet, hoz­hatta a kiskapricát, s nyugovóra térhet a Nyugatiban, vagy, ha kedve úgy tartotta, a Keletiben. Később megint visszarendező­dés következett be. A peron jegy kevésnek bizonyult a kvártélyo­záshoz, kimondatott, a pályaud­varok területén éjnek idején csak az tartózkodhatott, aki ér­vényes menetjeggyel rendelkezett. Már-már kilátástalannak tűnt hajléktalan öregeink helyzete, hi­szen az átmeneti szálláshelyeken megtöbbszörözték a tarifát, s annyit bizony már egy régi nyug­díjak ,nem engedhet meg magá­nak. Nem is tudom, mi lett vol­na velük, ,ha nem jön ez az uta­zási kedvezmény. .. Láthattuk a televízióban, szá­mosan az érintettek közül már élnek is újonnan szerzett joguk­kal. Éjjel-nappal úton vannak, járják az országot, egyik vonatr­­ól átszállnak a másikra. Ha ki­tolják a szerelvényt, az se baj, elvégre aludni, heverészni az üres kupéban állampolgári jogon, állás közben is lehet. Idevonat­kozó ismereteink eddig ugyan csak a vállalkozókedvű fővárosi öreg csövesekről van, de könnyen elképzelhető, hogy hamarosan Szabolcsból is felkerekednek az arra jogosultak. És persze Pesten még Budán majd villamosoznak,­­ troliznak, metróznak kedvükre, anélkül, hogy ebben bárki is kor­látozná őket idővel, gondolom, kiterjed kedvezmény a még csak hatvan­­ötödik életévüket betöltöttekre is, s attól függően, hogy a születés­kor várható élettartam milyen mértékben csökken, fokozatosan vonatozhatnak majd a hatvan, sőt még az ötvenöt évesek is. Ízlé­sem szerint ugyan inkább tisz­tességes nyugdíjat illene adni nekik — amiből alkalmasint fut­ja vonatjegyre —, az öregkorban is gyakorolható önálló életvitel lehetőségét,és nem az örökös úton­­levést kényszeríteni az arra rá­szorultakra ... De ha egyszer most csak ennyire futotta. Naiv­­ság lenne azonban azt­ hinni, hogy a mind parttalanabb utazá­si kedv — amit egyszerűbben nevezhetünk elszegényedésnek is — nem terheli majd egyre job­ban a költségvetést. Mert az nyil­vánvaló,­­hogy a közlekedési vál­lalatok benyújtják a számlát, mi­vel hogy rendeltetésüket illetően nem elsősorban szociális intéz­mények. Kertész Péter Vélemények, ellenvélemények — hírek A vállalkozók szövetsége jogszabályegyeztetést követel Fidesz: 16-a után nem kezdődik új korszak­ ­ol­ A Vállalkozók Országos Szö­vetségének elnöksége 1989. június 7-i elnökségi ülésén nyílt levelet fogalma­zott meg. A VOSZ üdvözli az új kor­mány legutóbbi megnyilatkozásait, amelyekből végre megfelelő elszántság csendül ki arra nézve, hogy gazdasá­gunk kátyúba rekedt szekerét a vál­lalkozás segítségével, a modern piac­­gazdaság irányába mozdítsa ki. Az 1989-es év szabályozásában azon-­­ban a már korábban meghirdetett el­vek ellenére több olyan részintézke­désre került sor, amelyek súlyosan sértik a vállalkozók érdekeit. A szö­vetség e kérdések felülvizsgálatát a jogszabályalkotóknál a szabályozók kihirdetése óta szorgalmazza, érdemi lépés azonban nem történt. Mivel a szövetség nem tekinthet el a vállal­kozók érdekeinek képviseletétől, nem veheti tudomásul az idő hiábavaló múlását, és az idő múlására való hi­vatkozást. Határozott követelésünk, hogy az általunk előterjesztett témákban leg­később július 30-ig a módosítással kap­csolatos, kölcsönösen elfogadható dön­téshozói előterjesztéseknek meg kell születniük. A vállalkozók bizalmának helyreállítása — hangsúlyozza a nyílt levél — csak közvetlen párbeszéddel és gyakorlati lépésekkel történhet. ★ A Fidesz országos választmányának nyilatkozata azzal a jelenséggel fog­lalkozik, hogy néhány hét óta a rá­dióban, a televízióban és az újságok­ban szinte naponta kapnak teret nyi­latkozatok, amelyek a „nemzeti meg­békélésre" szólítanak fel. Aggasztó­nak találjuk ezt a frázisruha­tagot, amely a „hivatalos" szervezetek ve­zetőinek nyilatkozataiból eme ki ránk. Félő, hogy a társadalom számára új­ból összezavarodnak a különböző szer­vezetek álláspontjai. Ezért egyebek kö­zött leszögezik: amikor 56 forradalmá­rait temetjük, mi nem feledkezünk meg azokból a­­­ bűnökről, amelyeket az MJ­P, majd a vele magát máig jogfolytonosnak valló MSZMP a ma­gyar társadalom ellen elkövetett. A „nemzeti megbékélés" jelszava ösz­­szemossa a különbséget a hóhér és az áldozat között. Be kell vallanunk, mi nem ugyanazzal az érzéssel gondolunk az elesett ÁVH-sokra, a pufajkás kü­lönítmények tagjaira, mint az elesett vagy kivégzett forradalmárokra, nem­ azonos helyen őrizzük­ őket emlékeze­tünkben. A mártírok eltemetése után sem kezdődik új korszak. Ar­ról csak" egy olyan­­szabad választás másnapján beszélhetünk, amelyen minden politikai erő azonos induló feltételek mellett vehetett részt. Nem akarunk leszámolást. Nem kí­vánjuk, hogy bárkit is büntetőjogilag felelősségre vonjanak az elmúlt 44 évben politikusként elkövetett tettei­ért. Beérjük annyival, hogy a magyar társadalom szavazataival maga mond­hasson ítéletet a mögöttünk lévő, de máig le nem zárt négy évtizedről. ” Az Erdélyi Szövetség Komárom me­gyei szervezete a következő nyílt le­velet intézte az Elnöki Tanács elnö­kéhez. „Az Erdélyi Szövetség Komárom megyei szervezete kéri az Elnöki Ta­nácstól, hogy „az 1980. évi 7. számú törvényerejű rendelet, a Magyar Nép­­köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állam­­polgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről Bukarestben, az 1979. június 13. napján," aláírt egyezmény" hatályon kívüli helyezését. E tör­vényerejű rendelés értelmében Ma­gyarország és Románia állampolgárai kettős állampolgárok nem lehetnek. Emiatt a Romániából hazánkba mene­külők hosszú ideje hátrányos helyzet­ből kénytelenek próbálkozni a be­illeszkedéssel, az újrakezdéssel. Azért aktuális ,és sürgető a témá­val foglalkozni, m­ert a törvényerejű rendelet 14. cikkéjének 2. pontja ki­mondja: »az egyezmény öt évig ma­rad hatályban és hatálya mindig to­vábbi öt évre meghosszabbodik, amennyiben az­­érvényesség lejártát megelőző hat hónapon belül a szerző­dő felek egyike fel nem mondja«. Az ötéves meghosszabbítás 1989. jú­nius 13-án jár le. Kérésünk méltányos elbírálását és teljesítését várj­uk!” 4. Az MSZMP I. kerületi bizottsága tudomására hozza a kerület párttag­jainak,­ hogy megalakult az MSZMP I. Kerületi Reformköre, melynek mű­ködését a kerületi pártmozgalom szer­ves részének tekinti. Minden támoga­tást­ megad a műkködéshez­-r bízva,-ab­ban, hogy hiányolt, de eddig meg nem jelenő erőket hoz felszínre a politikai aktivitáshoz, a cselekvéshez. 4. A Magyar Demokrata Fórum zala­egerszegi szervezete állásfoglalásában azt kívánja, hogy vizsgálják felül a kirívóan magas összegű nyugdíjakat és a jövőre nézve is határozzák meg a nyugdíjak felső határát. Ezzel egy­idejűleg lényegesen emeljék a létmi­nimum körüli és alatti nyugdíjak ösz­­szegét, továbbá a nyugdíjai­ reálér­tékének megőrzése érdekében évente meghatározott konkrét összeggel, emel­­jék valamennyi nyugdíjas járandósá­gát. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Ka­rán orvosok és jogászok, megalakítot­ták a Pacerti is utero abortusz elleni egyesületét. Az egyesület célja a fo­gamzásától kezdve létező magzat ré­szére orvosi és jogi­ védelem nyújtás­­a. Az egyesület­­ politikai tevékeny­­­séget nem folytat. r­4. A Zuglói Közületi Tömörülés nyilat­kozata szerint különös helyzet alakult ki június 3-án a Dauda Sándor visz­­szahívásáról döntő szavazás után. Py­una Sándor azért maradhat tovább­ra is képviselő, mert a választásra jogosultak nagyobb része: 56,4"·, nem ment el szavazásra. Akik viszont ott voltak, nagy többséggel a visszahívás­ra voksoltak (68,4"·,). A Zuglói Közü­leti Tömörülés egy számottevő réteg véleményét tükrözi, a demokratikus átalakulás mellett téve hitet. 4c A Kaposvári Fidesz Csoport­ kezde­ményezésére a kaposvári­ polgárok közadakozásából emléktáblát­ helyez­nek el a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök Kaposvár, Május 1. ut­ca 77. sz. alatti szülőházán. Az ava­tás június 15-én, fél hatkor lesz. 4c A Magyar Szocialista Munkáspárt V. Kerületi Bizottsága kezdeményezi, hogy Nagy Imre jogi rehabilitációját követően a Budapest, V. kerületben lévő — jelenleg névtelen — teret, ame­lyen a Batthyányi örökmécses áll, Nagy Imre térnek nevezték el. 4. A határőrség nem hallgat le tele­fonokat — hangoztatja a Belügymi­nisztérium Határőrség politikai cso­portfőnökségének nyilatkozata. A rá­dió Vasárnapi újság című műsorának június 4-i adásában ugyanis nyilat­kozott Földes Péter önkéntes határőr, többek között azt állítva, hogy a mélykúti posta telefonközpontjában dolgozó ismerősét a határőrség egy tagja — Németh hadnagy — telefon­beszélgetések lehallgatására akarta kényszeríteni. Az ügyben a Határőrség és érin­tett szervek bevonásával vizsgálatot végzett. Megállapították, hogy — az említett állítással ellentétben — tele­fonbeszélgetések lehallgatására sem kényszerítés, sem felkérés nem tör­tént. Ilyen módszereket, eszközöket a határőrség a jövőben sem alkalmaz. 4. A Budapest XXII. kerület (Nagyté­tény), Bartók Béla lakótelep Környe­zetvédő Társadalmi Bizottsága tilta­kozó levelet küldött Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésüi, valamint Maróthy László környezetvé­delmi és vízgazdálkodási miniszt­er­­hez. A társadalmi bizottság tiltako­zik és aláírásokat gyűjt az M0-á­s autó­­útnak a lakóterület közvetlen szom­szédságában kijelölt nyomvonalon tör­ténő megépítése ellett és kéri a nyom­vonal módosítását.­.4c Ófalui elutasítás (MTI) A Közegészségügyi­ Jár­ványügyi Főfelügyelőség elutasí­totta az Ófalu határába tervezett radiaktívhulladék-temető létre­hozására vonatkozó kérelmet, az­zal az indoklással, hogy a kisze­melt terület 500 méteres körze­tében több forrás fakad. E hatá­rozattal szemben fellebbezésnek helye nincs. A beruházó — a­ Pak­si Atomerőmű Vállalat — azon­ban, mint Maróthy László nukleá­ris igazgató közölte — élni fog az államigazgatási eljárásban biztosított felülvizsgálati kérelem lehetőségével, s benyújtja azt a Minisztertanácshoz. A General Motors Magyarországon? (APA) A General Motors ame­rikai autókonszern gépkocsimo­torgyár magyarországi létesítését mérlegeli. Ezt Bob Eaton, a kon­szern európai igazgatója közölte Bécsben. A beruházásokról még nem szü­letett döntés, a GM csupán „álta­lánosságban nyilvánította ki érde­keltségét az ügylet iránt” — han­goztatta az üzletember. Közölte, hogy nemrégiben Budapesten megbeszéléseket folytatott a Mo­­gürttel, de — hangsúlyozta — a tárgyalások még nem jutottak a konkrét szakaszba. Ha megvalósul az ügylet, abba a General Motors Austria is be kíván szállni — közölte Edwin Kiefer, a konszern ausztriai leányvállalatának vezérigazgatója. Az osztrák GM például arra látna lehetőséget, hogy teherautó-rész­egységek ellenében Opel autókat szállítson Magyarországra. Amerikai diszdoktor Pécsett (MTI) Honoris causa doktorává fogadta a Pécsi Orvostudományi Egyetem dr. John E. Royt, a New York Egyetem agykutató labora­tóriumának vezetőjét, az ottani pszichiátriai intézet professzorát. A diszdoktori oklevelet a pécsi egyetem rektora nyújtotta át csütörtökön az amerikai tudós­nak. Rt. lett a budapesti Labor MIM (MTI) Részvénytársasággá ala­kították át az esztergomi Labor Műszeripari Művek budapesti gyárát. A részvénytársaság meg­alakítását az tette lehetővé, hogy a fizetésképtelenné­ vált eszter­gomi nagyvállalatnak sikerült megegyeznie jó néhány hitelező­jével, akik hajlandóak voltak be­vinni pénzüket, azaz saját követe­lésüket az új vállalkozásba annak reményében, hogy azt majd meg­felelő haszonnal visszakapják. Az állami szanálási eljárás alatt levő Labor Műszeripari Művek 1300 dolgozót foglalkoztató esztergomi gyárában viszont elkerülhetetlen a mielőbbi profilváltás. Ezért pél­dául gépkocsi-összeszerelésről tár­gyalnak a japán Suzuki autógyár­ral. Mosonmagyaróvár Ki lövetett 1956-ban? (MTI) Miért lőttek, ki lövetett a tömegbe 1956. október 26-án a Mosonmagyaróvár külterületén lévő határőrlaktanyánál? — ez volt a témája a Magyar Demok­rata Fórum csütörtökön Moson­magyaróváron szervezett ankét­­jának. Mint már közismert, a sortűznek száznyolc halálos áldo­zata volt. A Határőrség Országos Pa­rancsnokságának jelen lévő kép­viselői elmondták, hogy az ese­mények kivizsgálását, a történ­tek pontos feltárását már koráb­ban megkezdték és e munkát folytatják. Ennek befejezése után a vizsgálat eredményét nyilvá­nosságra hozzák. Párizs Lezuhant egy szovjet MÍG—29-es (AFP AP, TASZSZ) Lezuhant egy MÍG—29 típusú katonai re­pülőgép csütörtökön az idei pá­rizsi légiszalon bemutatóján. A nemzetközi repülési és űr­hajózási bemutató nyitónapján a szovjet gép utoljára húzott el a Le Bourget-i­ repülőtér fe­lett, amikor a repülőgépről letört két darab, a gép lezuhant és ki­gyulladt. A pilóta, Anatolij Kvocsur katapultált, de az ejtőernyője nem nyílt ki. Életben maradt, de súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A nézők közül senki sem sérült meg. A Szovjetunió először mutat­kozik be a Le Bourget-i szalo­non több új katonai repülőgép­pel: a MÍG—29-es vadászgépen kívül Szu—27-es elfogó vadász­géppel és Szu—25-ös harci re­pülőgéppel. Az idei szalon egyik sztárja éppen a MÍG—29-es. Vízi­la­bda-r­á­j­átszás Vaszek a legkeresettebb, de... Eddig a papírforma érvénye­sült a vízilabda-bajnokság ráját­szásában, mivel mindkét elődön­tőből az a csapat jutott tovább, amely előkelőbb helyen zárta a pontvadászat rendes szakaszát. A Vasas és az Újpesti Dózsa szom­baton a Hajós Alfréd (20 óra), vasárnap a Komjádi uszodában (11.30) küzd meg az aranyéremért és a Salgglas Kupáért, s ha 1-1 a győzelmi arány, szerdán a har­madik, mindent eldöntő összecsa­pást is a Margitszigeten, a Vasas „otthonában” rendezik. A döntő külön érdekességét, mondhatni pikantériáját az ad­ja, hogy a két edző, Kenéz György és Görgényi István vala­ha klubtársak voltak a Vasasban. Mindketten a Vasast tartják esé­lyesebbnek. Csütörtökön a két klub meg­egyezett a játékvezetők személyé­ben. A szombati találkozót Vu­­szek Antal és Kiss Ottó, a vasár­napit ismét Vuszek és Császár György — a szerdai D. Dózsa— FTC mérkőzés bírópárosa — di­rigálja. Ebből az is kiderül, hogy a szakma Vuszeket tartja a leg­jobb magyar bírónak. Mi taga­dás, Császárral együtt valóban kiválóan vezették­ a szerdai „örökrangadót”. Vuszek, miután megtudta a jelölést, beszélt dr. Dénes Lajos­sal, a Magyar Úszó Szövetség el­nökével, majd a következőkről tájékoztatta az MTI-t. — Nagy megtiszteltetésnek tar­tom, hogy mindkét mérkőzés ve­zetésére engem kértek fel. — Azonban úgy érzem, ilyen rövid pihenőidővel a két találkozó le­vezetése nem lehetséges. A má­sodik napon esetleg fáradtan, nem teljes szellemi és fizikai fris­sességgel látnám el feladatomat, s ezzel mindkét csapatnak, vala­mint a nézőknek is kárt okoznék. Dénes Lajos elnök így véleke­dett: — Emberileg teljes mértékben megértem Vuszek Antal döntését. Örülök annak, hogy valaki lelki­­ismereti kérdést csinál abból: ne csak teljesítse, hanem jól telje­sítse feladatát. Biztos vagyok benne, hogy ilyen feltételek mel­lett más bíró sem vállalta volna két nap egymás után a vezetést Most újból a két klub feladata, hogy válasszon másik játékveze­tőt. A Ferencváros—Szolnok bronz­­döntő első mérkőzését szombaton 18.30 órakor a Hajós Alfréd uszodában — a Vasas—Dózsa ta­lálkozó előmérkőzéseként —, a másodikat vasárnap 11 órakor Szolnokon rendezik. r.T.­.-,„­.-40 . - -öt válogatott csapat részvételével háromnapos nemzetközi női vízilabda­­torna kezdődik pénteken Egerben. Az Artex Kupa mezőnyében ott lesz a világbajnok Világ Kupa-győztes Hol­landia, a Világ Kupa-ezüstérmes Ma­gyarország, valamint az Egyesült Ál­lamok, az NSZK és Anglia válogatott­ja. Repülő hollandi Eb Elmaradt a futam Balatonfüreden a bizonytalan időjárás miatt csütörtökön el­maradt a repülő hollandi vitorlás Európa-bajnokság hatodik futa­ma. A rendezők közölték, hogy ezt pénteken tartják meg, s szombatra tervezik a 7., záró fu­tamot. HOVÁ LETT A JÁTÉK? Bízom a memóriámban, s úgy emlékszem, egy hete még min­denki arról beszélt, mennyire fontos a győzelem az ír—magya­ron Dublinban., Kell a két pont, hogy megmaradjon a valós esély arra, hogy ott lehessünk az olasz­­országi világbajnokságon. Győztek az írek, az esély már korántsem valós, legfeljebb ma­tematikai, nevezhetjük, tehát kudarcnak a vasárnap történte­ket. És mégis. A lefújás utáni nyi­latkozatokban nyoma se volt an­nak, hogy gyakorlatilag elbuk­tunk. Íme, néhány kiragadott vélemény: Mészáros Ferenc: „...nekünk sem kell szégyenkezni”. Boda Imre: „Lesz ez még jobb is!” Daraba Imre: „...helyt tud­tunk állni...” Détári Lajos: „Nem játszottunk alárendelt szerepet.” A lényeg tehát megint elsik­kadt. Szó se esett arról, hogy „alapos felkészülés” után meg­mérettünk és megint könnyűnek találtattunk. Mert a lényeg, ez. Sok illúzióm nincsen, csupán hivatalból remélem, hogy az MLSZ mai közgyűlésén a lényeg­ről is szó lesz. Arról, hogy amit jobb­­ helyeken labdarúgásnak hívnak, ahhoz nekünk itt és most semmi közünk sincsen. Néha-né­ha még kimondjuk, hogy elsza­ladt mellettünk a világ, ám tu­lajdonképpen senkit se érdekel, hogy hogyan is néz ki az a bi­zonyos „világ”, ami csak, robog­­robog, míg mi, állunk egy hely­ben. Az erőnkből csak ennyire te­lik, hogy néha-néha tanácsko­zunk, szó szót, ígéret ígéretet kö­vet, s roppant büszkék vagyunk az őszinteségünkre, elvégre volt „bátorságunk” bevallani, hogy­­sehol se vagyunk. A szavak nem segítenek. A lé­nyeget csak a tettek jelenthetik. Ez a mai MLSZ-közgyűlés ko­rántsem akkora esemény, mint sokan hiszik. Megint szó szót követ, lesz feltárás, s beismerés, nem hiányoznak majd az ígére­tek sem, s aztán...? Egyre ke­vésbé hihető, hogy aztán eljön a Kánaán. Nem a megbeszéléseken, az okos(kodó) érveken múlt eddig se, hogy képtelenek voltunk az egyről a kettőre jutni a futball­ban. Tanácskozni már szeretünk (mostanában itt-ott még az őszin­teség sem hiányzik), imádjuk a „demokratikusan” megszületett döntéseket, csak éppen a tettek­kel van bajunk. Ez ugyanis értelemszerűen cse­lekvést jelent. Lesz tehát a közgyűlés, létezik az MLSZ, ám ettől még nem lesz mifelénk nézhető a futball. A sport színtere sohase a hivatal, bármennyire is bizonygatni igye­keznek apparátusaink, hogy tő­lük függ a legtöbb. A sportot, így a futballt is, a klubok jelentik, s egy szövetségnek nem lehet más feladata, mint megterem­teni ehhez az ésszerű alapálláshoz a feltételeket. Vitathatatlan, a feltételek meg­teremtése nem hálás feladat — dolgozni kell hozzá. A szerep ko­rántsem főszerep, nélkülözi a lát­ványosságot, népszerűséget se ad, viszont sok munkával jár. De: ez a világ rendje. Legalábbis azé a világé, amelyik, úgymond, „el­robogott” mellettünk. Hogy a futball manapság már nem sport, inkább a szórakozta­tás egyik vállfája, azt kénytelen kelletlen elfogadom — együtt­élek vele. Ugyanakkor feltűnő, hogy egyre többen vallják szerte e hazában, éppen a „szórakoztat­tak” közül, hogy a labdarúgásra ilyen színvonalon, ilyen körülmé­nyek között nincs szükség. Jöj­jön a hőskor, jöjjön a tiszta amatőrizmus, jöjjenek a romlat­lan fiatalok. (Már amennyire romlatlan lehet egy fiatal bele­kóstolva a magyar futballba.) Nem vagyok annyira naiv, hogy valósnak tartsak egy olyan álláspontot, amely együtt jár a már kivívott pozíciók szétrombo­­lásával, tudom, ha kívánnám se valósulhatna meg az egész ma­gyar futballszisztéma felszámolá­sa, s újbóli felépítése. Az csak az álmaimban szerepel, hogy jó­kedvű, egészséges, játszani sze­rető fiatalemberek jelentsék ezt a sportágat mifelénk. Már abban se hiszek, hogy fontos a játék, hogy a játékért, a vele járó örö­mért érdemes fenntartani a lab­darúgást. Elmúlt az a világ — a játszók­nál és a nézőknél egyaránt. Ha már játékról van szó. Néha eljátszom a gondolattal, hogy egy tollvonással eltüntethető minden, ami ma a magyar labdarúgást jelenti, s — dacolva a múló idő­vel — ott tarthatnánk, ahol mondjuk a múlt század végén. Ha visszatérne a­­hőskor, szól­nék valamelyik Angliában élő ismerősömnek, hogy ha úgyis er­refelé jár, hozzon magával egy labdát. Hadd próbálkozzunk meg mi is azzal a bizonyos „football” nevű játékkal. Hátha lesz belőle valami *— nálunk is. Lehetne? Malonyai Péter FIMS-tanfolyam» (MTI) A magyar sporttudo­mányt az időről időre ismétlődő külföldi elismerés is minősíti. Az egyik ilyen legutóbbi rangjelző döntés értelmében szeptember 16. és 20. között Budapesten rendezik a Nemzetközi Sportorvos Társa­ság (FIMS) tanfolyamát, amely­nek lebonyolításához a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság is segít­séget nyújt. A kurzus idején el­látogat a magyar fővárosba töb­bek között Eduardo Henrique de Rose professzor, a FIMS brazil főtitkára. Mindez szóba kerül azon az e hétvégi — péntektől szombatig tartó — tanácskozáson is, ame­lyet Kölnben tart a FIMS vég­rehajtó bizottsága, de az idei el­ső ilyen eszmecsere keretében kü­­­lön-külön tárgyalóasztalhoz ül­nek a társaság különböző szak­­bizottságai is. Két magyar rész­vevője lesz a kölni összejövetel­nek. Dr. Jákó Péter, a sportszö­vetségi bizottság tagja, míg a tu­dományos bizottságban dolgozó dr. Frenkl Róbert egyben állan­dó meghívott a végrehajtó bizott­ság üléseire is, lévén ő a FIMS- újság, a The World of Sports Medicine főszerkesztője. A tanács­kozáshoz időzítve készült el a Ma­gyarországon kinyomtatott szak­lap idei első száma. 4. A Csehszlovák Sportorvos Társaság Iglón megkezdte évi kongresszusát. A tanácskozás első napján — diploma átadása mellett — a társaság tisztelet­beli tagjává választották dr. Frenkl Róbert egyetemi tanárt, a Magyar Sportorvos Társaság elnökét, a Test­­nevelési Főiskola orvosi tanszékének vezetőjét, aki „A májműködés alkal­mazkodása, az edzett máj” címmel előadást tartott a kongresszuson. 7 Tenisz Temesvári egyre jobb Temesvári Andrea (23) 1985 és 1986 után harmadszor is elődön­tőt játszik a francia nemzetközi teniszbajnokság női páros számá­ban. Négy esztendeje az ameri­kai Elise Borgin oldalán került be a legjobb négy közé a magyar teniszezőnő, egy évre rá pedig az amerikai Martina Navratilo­­vával meg is nyerte a versenyt. Idén a holland Brenda Schultz­­cal (18) játszik együtt Temesvári, a várakozást messze felülmúló sikerrel, hiszen pénteken délután a Roland Carros stadion center­pályáján már a döntőbe jutásért mérkőznek a szovjet Szavcsenko, Zvereva párral. Miután egyes­ben is túljutott egy fordulón, ja­vított világranglista-helyezésén. Ezek a jelek arra mutatnak, hogy a kétéves sérüléssorozatot követő visszatérése a lehető legjobb úton halad. Hogy valóban így van-e, arra maga az érintett válaszolt Ch. Gáll Andrással, az MTI munkatársával folytatott telefon­­beszélgetésében. — Kétszeresen is boldog va­gyok, először is a jó játékom miatt, másodszor pedig azért, mert semmilyen fájdalmat nem érzek, teljesen kihevertem a sé­rüléseimet — mondta Temesvári. — Nem félek senkitől sem, meg­szűntek a gátlásaim, pedig az utóbbi két év alatt már sokszor lemondtam arról, hogy még egy­szer teniszező legyen belőlem. — Hogy áll most a világrang­listán? — Párizs előtt a 70. voltam egyéniben, most azzal, hogy men­tem egy fordulót, számításaim szerint 58. vagyok. Párosban is bent lehetek az első 20. között, sőt, ha legyőzzük a szovjet ket­tőst, még előrébb léphetek. Ed­digi négy mérkőzésünkből hár­mat kiemelt párosok ellen nyer­tünk meg. 4. A női egyes elődöntőben a nyu­gatnémet Steffi Graf csak na­gyon nagy küzdelemben tudott nyerni a mindössze 15 éves, új­vidéki Szeles Mónika ellen­i 6:3, 3:6, 6:3. A másik ágon a spa­nyol Arantxa Sanchez 6:2, 6:2-re verte az amerikai Mary Joe Fer­­nandezt. I SPORT SPORTNAPLÓ Az ankarai női röplabda Eb-selej­­tezőn a magyar válogatott a második mérkőzésén 3:0-ra győzött Norvégia ellen. Pénteken és szombaton Debrecenben Anglia tornászaival méri össze erejét a magyar férfi válogatott, amely leg­erősebb összeállításában akár „kiüté­ses” győzelmet is arathatna. Most azonban szokatlanul szoros viadalra van kilátás, mert Bordán Dezső szö­vetségi kapitány — különféle okok miatt — szinte B csapatot állít ki. Monte-Carlóban befejezte munkáját a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szö­vetség (IAAF) háromnapos dopping­­ellenes szimpóziuma. Az atlétikával foglalkozó tudósok, orvosok és edzők szükségesnek tartják és sürgetik az egész sportágat átfogó, új szellemet tükröző doppingvizsgálatok bevezeté­sét. Az új szellem egyrészt azt jelen­ti, mindenek előtt egy semleges nem­zetközi „repülőbrigádra” van szükség, másrészt azt, hogy ezentúl a tesztelést semmiképpen sem szabad a verseny­időszakra, azon belül is csupán a leg­jelentősebb erőpróbákra szűkíteni. Az amerikai szövetséget képviselő Har­mon Brown Monte-Carlóban jelentet­te be, hogy az Egyesült Államokban várhatóan július 1-jén kezdődik a „rajtaütések” sorozata. Tervük az, hogy minden versenyszámban a min­denkori ranglista első 15 helyezettjét tesztelik a legváratlanabb időpontok­ban és helyeken. A BSE női asztalitenisz csapata szom­baton Steinhagenben játszik az ETTU Kupa döntőjében, az Spvg Steinhagen együttesével. Ugyancsak asztalitenisz hír, hogy az Európai Asztalitenisz Unió Budapesten (szombaton a Sta­tisztika csarnokában, vasárnap a Sta­dion szállóban) a svéd Stiga cég tá­mogatásával rendezi meg a női játé-­­­kosokkal foglalkozó edzők nemzetközi­­ szemináriumát.

Next