Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-20 / 142. szám

Kedd, 1989. június 20. Valutaárfolyamok ÉRVÉNYBEN: 1989. JÚNIUS 20-TÓL 26-16. a) Vásárolható legmagasabb bankjegy címlet: 1000-es Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1989. március 29-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Kivéve a lengyel zloty, amelynek árfolyama 100 egységre vetítve 6,55 forint. PÉNZNEM Vételi Blabial árfolyam 10 egységre forintban Angol font 9332,04 9909,28 Ausztrál dollár 4379,83 4863,11 Belga frank 145,79 154,81 Dán korona 784,57 833,09 Finn márka 1366,53 145145 Francia frank 899,42 955,06 Görög drachma a), b) 35,37 3745 Holland forint 2708,33 2875,85 Ír font 8136,94 8640,26 Japán jen (IMS) 418,14 444,00 Kanadai dollár 5072,42 5386,18 Kuvaiti dinár 20431,30 2169540 Norvég korona 841,25 893,29 NSZK-márka 3050,53 323943 Olasz líra (1000) 42,00 44,60 Osztrák schilling 433,33 46043 Portugál escudo 36,58 38,84 Spanyol peseta 47,96 50,92 Svájci frank 3527,42 3745,62 Svéd korona 904,91 960,89 USA-dolár 6074,23 6449,95 ECU (Közös Piac)6316,80 670742 Jugoszláv dinár, csekk (topo), b) 3,89 Magyar Nemzet A Magyar Némát megkérdezte: Létezik-e egységes magyar ifjúság? Akik június 16-án figyelemmel követték Nagy Imre és sorstársainak temetését tudják, hogy a helyi műsorközlő úgy jelentette be Orbán Viktort, a Fiatal Demokraták Szövetsége Országos Választmányának tagját, mint aki a magyar ifjúság nevében kap szót. Beszédét a Hősök terén öszszegyűlt csaknem negyedmillió ember óriási tetszésnyilvánítással hallgatta, ám egy dolog a tetszés, és más dolog a politika, ahol minden szónak, minden jelzőnek külön értelme, jelentése van. Így számos ifjúsági szervezet, kör, magánszemély kifogásolta, hogy Orbán Viktor miképpen léphetett föl, mint a magyar fiatalok képviselője. Ezért fordultunk magához az érintetthez, a szónokhoz, hogy megkérdezzük, végül is kinek a nevében tartotta meg ünnepi beszédét. — El kell ismerni, elég szerencsétlen megfogalmazás volt, amikor a helyi műsorközlő úgy jelentett be, mint aki a magyar ifjúság nevében tartja megemlékezését. Egységes magyar ifjúság nem létezik, mint ahogy az sem fedi az igazat, hogy azon a napon az egész nemzet rótta le kegyeletét Nagy Imréék előtt Nagyon sok olyan ember él hazánkban — öreg és fiatal egyaránt —, akik nem értenek egyet ’56 és Nagy Imre újabb keletű értékelésével. — Anélkül, hogy bárki felelősségét keresnénk, amely semmiképpen sem lenne méltó magához a kegyelethez, és a gyász érzéséhez, mégis mi okozhatta ezt a politikai pontatlanságot? — Az, hogy amikor a Történelmi Igazságtétel Bizottsága Ülésén elhangzott, hogy a fiatal generáció nevében a Fidesz egyik képviselője búcsúzzon, akkor megkötötte a szervezők kezét az a megállapodás, hogy egyetlen egy politikai szervezet sem kaphat ez alkalommal lehetőséget arra, hogy nyilvános szereplését valamilyen politikai propagandára használja föl, ígytehát mi sem nyilatkozhattunk meg saját szervezetünk nevében. ·— Elég képtelen helyzet. Mégis a feltételek ismeretében hogyan született meg a beszéd, miként próbálta mégiscsak saját szervezete véleményét képviselni? — Igyekeztem szűkíteni azoknak a körét, akiknek a nevében szóltam vagyis olyan elhatárolást tettem, hogy mindenki számára világos legyen: azokat képviselem, akik Magyarországon polgári demokráciát akarnak. Hiszen a magyar ifjúság globális képviselete eleve lehetetlen. Én Orbán Viktor vagyok, a Fideszt képviseltem. A beszéd írásakor be kellett tartanom azokat az intenciókat, amelyet a választmány szabott meg számomra. Tehát, hogy milyen típusú legyen a beszéd, milyen irányt képviseljen, szóljon a fiatalok és ’56 viszonyáról, és így tovább ... — Tökéletesen értem, amit mond. Értem azokat is, akik ugyanakkor el akarnak határolódni a Fidesztől. Ezzel együtt úgy vélem, a megbékélés érdekében most csak a beszéd azon elemeire figyeljünk, amelyekkel mindenki egyetérthet, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Tegyük ezt jövőnk, boldogulásunk érdekében. Egyetért ezzel? — Igen, azzal a kiegészítéssel, hogy aki vitatkozni akar, az a tényekkel, az egyes tételeken vitatkozzon velünk. Inkább, mint azon, hogy kinek a nevében beszéltem, mert ennek fölhánytorgatása méltatlan június 16-ához, és ahhoz, amit az szimbolizál. (— sí —. s A lakosságot kellene már MEGÚJULÓ GAZDASÁG írta: Törzsök Erika szociológus és Tőrei Sándor közgaszdász Az átmeneti időszak csak „vért, verejtéket, könnyeket” ígérő programjai helyett a gazdasági helyzet megváltoztatásának, a piacgazdaság kiépítésének kiindulási pontja szerintünk az, hogy a kiszolgáltatott, fogyasztói és munkavállalói szerepbe szorított lakosság a folyamatoknak ne elszenvedője, hanem legfontosabb piaci szereplőjévé válva az átalakulás motorja legyen. A biztonság alapja a tulajdon. De nemcsak a biztonságé, hanem a cselekvésé is ! Azaz: a tulajdon a különböző társadalmi és gazdasági szerepek betöltésének a feltétele. A tulajdon vagyon- és jövedelemtulajdonlást jelent. Közismert, hogy a vagyon túlnyomó része Magyarországon nem magánkézben, hanem döntően állami tulajdonban van. A személyek alacsony jövedelmén belül és ahhoz képest magas az állam által elvont és újraelosztott jövedelemrész (szja., forg. adó, társ. bszt. járulék stb. nyugdíjak, családi pótlék, „olcsó” iskola, egészségügy, fogyasztóiár-támogatások stb.) Rendkívül alacsony tehát a gazdaságban előállított összjövedelemhez, de a lakossági jövedelmekhez képest is az egyének által a piacon elérhető jövedelmek szerepe. Sőt, ami így érhető el, az is bérszabályozással korlátozott, tehát nem működhet a piaci jövedelemelosztás, a piac jövedelemdifferenciáló és ennek motiváló hatása. Igen alacsony nagyságrendű az az összeg, ami felett az egyének rendelkeznek. Míg a piacgazdaságokban a gazdaság fejlődését szolgáló beruházási folyamatok' fő' finanszírozási' forrása a 1iakosság önkéntes megtakarítása (aminek formái úgy alakultak, hogy a megtakarításban a lakosság messzemenően érdekelt, addig az elszegényített lakosság itt nincs abban a helyzetben, hogy ezt a szerepet vállalhassa. Nálunk, a lakosság alacsony jövedelmeiből alacsony megtakarításra képes, amely megtakarítás ráadásul a központi újrafelosztó szándék szerint a lakásszektorban a lehető legrosszabban van működtetve. Tovább torzítva ezzel az egyének esetleges még meglevő megtakarítási szándékát, illetve a fogyasztási szerkezetet. Mivel a lakások ilyen típusú elosztása működik, a személyek, a családok nem reménykedhetnek alapvető létszükségletei önerőből történő kielégítésében, így fogyasztói viselkedésük irracionálissá válik, presztízsfogyasztóvá válnak, aminek következménye a „piac” további torzulása. Ez a helyzet ugyanakkor nem egyedüli okozója a fogyasztói viselkedés torzulásának. Az alacsony vagyonú és jövedelmű lakosság hitelképtelen. Következésképpen nem, illetve rendkívül korlátozott módon, csak szűk körben kerülhet az egyén vállalkozói szerepkörbe. A legális vállalkozói szféra, mely jogi személyként van jelen a gazdaságban — igen vékony. Terjeszkedése, bővülési lehetősége pedig többszörösen korlátozott a szférába áramló kevés tőke, a szegényes pénzintézeti háttér, az alkalmas technológiákhoz való nehéz hozzáférés és különösen a rendkívül magas — és az új és kisvállalkozásokat, a befektetéseket, a technikai megújulást nem pártfogoló, ösztönző, hanem inkább gúzsba kötő — adómértékek, szabályozás miatt. Emiatt a vállalkozói szerep betöltésére a lakosság részéről kétségtelenül meglevő igény (felerősítve a fogyasztói célok realizálására irányuló motivációkkal) tömegesen a második gazdaságba szorul. Itt azonban e szerep nem teljesedhet ki: alanyai „természetes” és nem „jogi” személyek, csak uzsorakamatra tudnak hitelhez jutni, terjeszkedési lehetőségeiket a saját munkaerő hasznosítási képessége határolja be, eszközeik túlnyomóan az első gazdaságból származnak, tevékenységük is erősen kötődik az első gazdaság kiszolgálásához. Kiszolgáltatott helyzetben A rendszer alapszerkezetének kialakulásakor, az eredeti elképzelések szerint a célok kitűzését és a megvalósítás eszközeit kisajátította az állam. Ennek a folyamatnak a során a lakosság tömegei szegélyednek el, szorulnak munkavállalói és fogyasztói szerepbe. Hosszú éveken keresztül tulajdonképpen egyetlen munkaadó az állam (a magántulajdon jelentéktelen). Vele szemben a minden eszközétől megfosztott lakosság a bérrabszolgaság állapotába süllyed. Mint munkaadó és minden közhatalmi eszközt kisajátító szervezet, az állam meghatározza a bérek színvonalát, szankcionálja a munkakerülést, a gyakori munkahely-változtatást (lásd évtizedes , harc az úgynevezett „vándormadarak” ellen). A munkavállaló tehát valójában nem munkavállaló, hanem foglalkoztatott. Az állam a szociális biztonságot a foglalkoztatáshoz köti, ami az egyén szemszögéből úgy jelenik meg, hogy a foglalkoztatottság a szociális biztonság egyetlen záloga (egészségügyi ellátás, nyugdíj, családi pótlék stb.). A foglalkoztatott, egyéb szerepeitől megfosztva, egyoldalúan függő helyzetbe kerül a munkaadó államtól (a munkahely ajánlása nélkül nem juthat lakáshoz... üdüléshez,másik,álláshoz stb.). . A kialakult helyzet tipikus szereplője a „személyzetis” vagy „káderes”Ugyanilyen kiszolgáltatott az egyén helyzete fogyasztóként is. Mint láttuk, az általa megtermelt jövedelem felett túlnyomórészt az állam rendelkezik, a jövedelmek aránytalanul nagy részét az állam költi el. De az állam határozza meg a kínálatot is (lásd: csak adott típusú, gépkocsik, lakások stb.), és az állam manipulálja a fogyasztói viselkedést is (azárak meghatározásán, eltérítésén, az egyes termékekhez, az egyes értékesítési csatornákhoz kapcsolódó kedvezményeken, az általános hiánygazdálkodáson belül a részpiacok hiányának manipulálásán keresztül). " A kitörés lehetősége Egyetértünk azokkal, akik az egyensúlyi és a szerkezetváltás problémájának megoldását illetően a kiutat az államháztartás reformjában, piaci intézmények létrehozásában, és a tulajdonreformban látják. A gazdasági állam reformja során tulajdonképpen ugyanazzal a problémával kell szembenézni, mint a politikai rendszer reformja kapcsán, ami ebben az esetben is elsősorban a hatalmi ágak megosztását jelenti. A gazdasági állam szerkezeti és intézményi felépítését a demokratikus politikai berendezkedés és a gazdagítani piacgazdaság követelményeihez kell igazítani. Ez a parlament és a kormány funkcióinak és jogkörének szétválasztását, a minisztériumok kormányzat alá helyezését, a kormánytól független, parlament alá rendelt jegybankot, a parlament részeként számvevőszék megteremtését, piacvédő intézmények, kartellhivatal, árhivatal, bankfelügyelet, értékpapír-felügyelet megteremtését jelenti. Úgy gondoljuk azonban, hogy mindezekkel csak a piacgazdaság keretfeltételei teremtődnek meg. Kiegyensúlyozott piaci viszonyok létrehozásában a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy az elmúlt évtizedekben leépített szerepeket az egyének újra betölthessék. Ehhez új szereposztás kell. Ne az állam legyen a meghatározó tulajdonos, hanem a személyek. Az átalakulási törvény jelenlegi formájában éppen erre az átalakításra alkalmatlan. Éppen azt a feladatot nem tölti be, ami a legfontosabb lenne: a gazdasági alanyok sokaságának a megteremtését. Nem eredményez viszonylag kiegyenlített tulajdonmegoszlást. Ha a gazdasági alanyok egy bizonyos sokasága nem jöhet létre, ha nem válik viszonylag kiegyenlítetté a vagyonmegosztás, akkor nem tud létrejönni az ellensúlyok egyensúlyára épülő, illetve ezek alapján működő gazdaság. Ezzel szemben az átalakulási törvény jelenlegi formája (mely állításával ellentétben valójában a társadalom kirekesztésével egy szűk réteg javára akar tulajdonreformot végrehajtani) egy latinamerikai típusú „fejlődés” irányába térítheti az országot. A jelenlegi állami tulajdont működtető menedzseri réteg saját hitbizományának, saját latifundiumának tekintve azt, új oligarchiaként veheti birtokba és árusíthatja ki a közvagyont. Ez a helyzet valóban nagy társadalmi egyenlőtlenségeket hozott létre, megmerevedett társadalmi szerkezettel — és innen már csak egy lépés a katonai diktatúra. Úgy gondoljuk tehát, hogy csak mindenfajta gazdasági hatalmi koncentráció felszámolása biztosíthatja, hogy politikai visszarendeződés ne következzen be. Garancia a politikai visszarendeződés ellen .Vállalkozón nemcsak a schumpeteri menedzsertípusú, a tőke hasznosításának új kombinációját létrehozó vállalkozót értjük, hanem azt is, aki saját kockázatára elvállalja valamely tőkerész (például egy esztergagép vagy egy teherautó stb.) hasznosítását. Mint vállalkozó, egyben munkahelyteremtő is az ember. Továbbá a tulajdonában levő vagyont konvertálhatja, s lehetővé válik a finanszírozó szerep betöltése is, mivel magasabb jövedelmeiből az egyén megtakaríthat és ésszerű befektetéseket eszközölhet A magasabb jövedelemből mint fogyasztó is nagyobb mozgástérhez jut. (Természetesen a fogyasztó előtt ma álló korlátokat fel kell oldani.) Mindezen lehetőségek megteremtése, illetve ilyen irányú változása a kiszolgáltatott, foglalkoztatok szerepből való kitörést és a foglalkoztatotti funkció átalakulását eredményezi. A szerepek ilyen újraosztása, újrafogalmazása teszi lehetővé a munkaerőpiac átalakulását. Sok és sokféle munkaadó jön létre, amiből következik, hogy a munkavállaló választási lehetőségei is megnőnek. Az ily módon felszabaduló energiák dinamizálják a gazdaságot, felértékelődik a szellemi tőke, mely a fizikai tőkével együtt ökonómikusan működhet. Összegezve úgy gondoljuk, ma már belátható, hogy a vagyon és jövedelem centralizált, állam általi tulajdonlása súlyosan eltorzított gazdasági szerkezetet eredményezett, s hatalmi túlsúlyos szerepet teremtett az állam számára. Ha le akarjuk ezt a tulajdonlásból eredő hatalmi túlsúlyt bontani, rendkívül fontos, hogy ez ne egy szűk réteg javára történjék. A vagyoni és jövedelmi viszonyok megváltoztatása a lakosság egésze javára kell, hogy végbemenjen. Ily módon teremtődik meg a gazdaság alanyok, illetve szereplők sokasága. A viszonylag rövid időn belül, kritikus tömegben bevezetett piaci intézmények és mechanizmusok, a gazdasági szereplők sokasága által működtetve rugalmas, versenyképes, folyamatosan megújulni képes, önszabályozó gazdasági rendszert hoznak létre. Az ily módon formálódó gazdasági rendszerre felépülő társadalmi szerkezet és demokratikus pluralista politikai rendszer kölcsönösen feltételezi és biztosítja egymást. Képes megakadályozni a későbbiekben a gazdasági hatalomnak egy szűk réteg által való újra kisajátítását, illetve biztos garanciát nyújthat bármiféle politikai visszarendeződés ellen is. A gazdagságnak nincsenek stádiumai. A jólét bizonyos, fokán felül voltaképp mindegy, hogy valakinek tízmilliója van vagy száz, két gyára vagy húsz, egy kastélya vagy,, tíz. A kívülálló legalábbis nehezen tesz különbséget vagyon és vagyon között. A szegénységnek viszont legalább három fokozata van, amelyből még van esély a kikecmergésre, amely már lehúz, s ahol elveszett minden remény. A szegénység önmagában nem tesz fenevaddá. Elavult, ostoba szemlélet az, amely a nyomort azonosítja a devianciával. Hiszen akinek nincs, az mindenáron szerezni akar — sugallja ez a morálrendelfogás. Jól hangzik, csak épp nem igaz. Akinek nincs, nem szerezni akar,hanem megélni. Magyarországon ma több mint egymillió ember nem gyakorolhatja ezt az alapvető emberi jogát. Mit old meg a rendőr...? Szociotúrán vett részt az országgyűlési képviselők egy csoportja a múlt csütörtökön. A Kék Lista és a Szociális Munkások Egyesülete szervezésében a Terézváros, a pesti Csikágó, Óbuda, valamint a Józsefváros égető szociális gondjaival, az öregek és a nagycsaládosok, a cigányok és a munkásszálláson élők körülményeivel ismerkedtek a honatyák és az újságírók. Illetve... a sorrend ez esetben talán meg is fordítható, hiszen jóval több tollforgató volt kíváncsi e szomorú látnivalókra, mint ahány képviselő. Ők, úgy látszik, a „nagypolitika" dolgaival vannak elfoglalva. De van-e, lehet-e nagypolitika a megélhetési és túlélhetési viszonyok ismerete nélkül? E sorok írója a külső-józsefvárosi túrát választotta, amelyen Solt Ottilia, a SZETA képviselője és Topolánszky Ákos református lelkész, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió egyik vezetője kalauzolta a vendégeket A Futó utca környékének tömbrehabilitációs terveivel, a kerület romló közbiztonsági ,helyzetével ismerkedve Szalai Géza képviselő megjegyezte, hogy errefelé bizony erősíteni kellene a rendőri'jáfőt'- szolgálatot és a körzeti megbízottak tekintélyét, csak így akadályozható meg, hogy kiürített, de még le nem bontott házak a bűnözők fészkei, a közelben lakók rémei legyenek. Topolánszky Ákos más álláspontot foglalt el: — Több rendőrt a helyszínre? Nyilván meg lehet tenni, de ez szerintem nem old meg semmit. Ahol a hatalmi erőszakszervezet megjelenik, nem a társadalmi jelenséget kezeli, hanem a neki nem tetsző jelenségeket szankcionálja. A bűnözés, az alkoholizálás, a kábítószer-fogyasztás csak tünet, előbb az okait kell feltár ni, s csak azután következhet a terápia. A rendőrségnek csupán a végső, másként meg nem oldható esetekben szabad közbelépnie. Az embert azonban kevésbé értékelte ez a hatalom önnön presztízsénél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, amit Perczel, Anna, a VÁTI munkatársa a hely ,színen elmondott: a Baross utca és az Üllői út között már az 50-es években fél tucat háztömböt lebontásra ítélt a tanács, illetőleg a főváros, s azóta semmi nem történt azért, hogy az itt lakók valamivel is emberibb feltételek közt élhessenek. Még a lakások belső felújítását, átalakítását sem engedélyezték, mondván, hogy hamarosan úgyis elsöprik ezeket az öreg épületeket. Amelyek közül pedig igen sokat még a múlt században emeltek, építészetileg értékesek, zöld belső udvarukkal, emberi léptékeikkel, barátságos zugaikkal igenis lakhatók voltak vagy azok lettek volna, ha a minimális karbantartási költségeket megszavazzák rájuk. A Futó utca és a Nap utca sarkán lévő úgynevezett Fidesz-házról azt mondja Perczel Anna, hogy négy éve még teljesen ép volt, a bontás és a pusztítás főleg azután gyorsult fel, miután kitudódott, hogy az ifjú demokraták akarják birtokba venni. A két ecetfa közül a szebbiket néhány napja döntötték ki szakértő, baltás és fűrészes kezek. Pedig a ház, mint annyi társa errefelé, ha másra nem, az erdélyi menekültek átmeneti elszállásolására alkalmas lett volna. Ha a szanálás ürügyén nem okoznak mérhetetlen károkat bennük. A Futó utca 11-ben Mascher Károlyné éppen a boltból érkezik haza. — Jaj, csak ezt ne tessenek lebontani ! — teszi le szatyrát az udvar kopott kövezetére. — Jó az állaga ennek, de kicsit helyre kellene hozni, ötven esztendeje lakunk itt az urammal. Amikor beköltöztünk, még csak komfortos volt a lakás, mi tettük összkomfortossá. Sajnálnánk, ha ide is beköltöznének a csövesek, mint a lerombolandó épületekbe. Én este hét után, már ki sem merek lépni az utcára .. Errefelé régen kistisztviselők, kereskedők, iparosok és gyári munkások éltek. De ha valaki 25—30 évig lebontásra ítélt épületben lakik, akarata és tettei ellenére létbizonytalanságba kerül, lumpenizálódik. S a folyamatot csak erősíti, ha a romló és kiürített házakba kétes egzisztenciájú egyének és bandák ütnek tanyát. Alacsony homlokú, csontos állú fiatalember, a szemközti ház pincéjéből, bújik a napvilágra. — A súlyzóimért jöttem, itt hagytam őket a pincében. De nem tudom felhozni, bokáig ér a víz. Nem, már nem lakok itt, az élettársam szüleivel élünk. Decemberben szabadultam, másfél év után 309 forinttal engedtek ki a börtönből. Munkát meg nem adnak sehol, ha meglátják, hogy priuszom volt. Mihez fogjak? ^Hát-retem-énát nem törődik az állam?-.•-Λ Ιΰ·»·· ! i. u A sorsokra nem kíváncsiak Túravezetőink szerint a bajok ott gyökereznek, hogy a hatóságok elsősorban az objektumok állagát és saját pénzügyi lehetőségeit nézik, a sorsokra nem kíváncsiak. —: A nyugdíjasokat elküldték a város túlsó végébe, valamelyik nyomortelepre, a középrétegeket meg egy lakótelepre szórták, ezrével. Ez volt a városfejlesztés — magyarázza Solt Ottilia. — Most itt állunk a hülye lakótelepeinkkel, ahol nem lehet élni. Ezeket a józsefvárosi házakat sokkal kisebb ráfordítással fel lehetett volna újítani, ahelyett, hogy az embereket méregdrágán emelt betonsilókba kényszerítik. A SZETA sok családot segített a környéken. Köztük vannak Kiss Kálmánék is az Auróra utcában. Épp nagy fagylaltozás folyik, amikor váratlan betoppanunk, a kicsik képe fültől fülig vaníliás, maszatos kezüket gondosan ruhájuk szegélyébe törlik- Vannak néhányan, hirtelen megszámolni sem tudom őket. — Nyolcan — segít ki a férfi a tűzhelynek dőlve. — Panni most várja a kilencediket. Nehezen félünk ebben a kis lakásban. De hamarosan nagyobbá költözhetünk. — Mekkora a jövedelmük? — Én öt-hatezret keresek mint rakodó, az asszony háromezer forintot kap, gyest vagy gyedet, már nem is tudom. És van a 14 ezer családi pótlék. Néha segít a tanács és az Ottíliáék is adtak egyszer-egyszer. A 22—23 ezer forint havonta nem kevés, de nem is sok, ennyi gyerekkel. Szakmájuk, szabad idejük nem lévén, Kissék más jövedelemszerzési módszerhez folyamodtak. Egyszer már volt nagyobb tanácsi lakásuk, de azt elcserélték erre a kisebbre — a különbözetét meg felélték szépen. Azóta született még két kicsi, most újabb lakáscsere-kérelmet nyújtottak be, s már meg is kapták az igenlő választ... Egy ágy az otthon Tóth Istvánné kiskunhalasi képviselő dohogva hagyja el az Auróra utcát . Nagyon örülnék, ha az én cigány családjaim ilyen körülmények közt lakhatnának. Pedig élnek vagy háromezren Halason. De nem bírom, amikor valaki elhagyja magát. Ezek a Kissék is — hát lehet hogy szűkösen vannak, de a lakást azért ki tudnák meszelni, tisztán tudnák tartani, a mindenit! De bűnösök vagyunk mi mindahányan, akik szociálpolitikával foglalkozunk, mert azt a látszatot keltjük a népekben, hogy majd az állam, az megold minden nehézséget Hát nem old meg, mert nem képes megoldani. Az embernek magának is gondoskodnia kell a megélhetéséről, az otthonáról, az öregkoráról, nincs igazam? Bizony igaza van, kedves Tóthné. De azért azokat a főhivatalnokokat és pártvezetőket sem ártana megkérdezni, akik évekig atyáskodva hitegettek minket, sose búsuljunk, hisz már a jóléti társadalom küszöbén állunk, ugyan, hogyhogy máig sem léphettünk be abba a tiszta szobába?... A Dobozi utcai munkásszállónak nemhogy tiszta szobája, de még szobája sincsen; kinekkinek csak egy ágy az otthona. S aki azt hinné, hogy itt legalább egyenlőség honol, súlyosan téved. A szegénységnek valóban vannak, fokozatai. Már a kapun bejutni is nehéz. Akit éjszaka mégis megszán a portás, az a tizenhat ágyas fapadosba kerül: nyolc emeletes fekhely, deszka derékaljjal, ágynemű nélkül. Kívülről nyitható, belülről nem. Párna a nejlonszatyor, paplan a bűz. Aki itt rendszeresen megjelenik és civilizáltan viselkedik, előbb-utóbb fölkerülhet az emeleti tizenhatosba, amelynek ágyain már van matrac és van takaró. Topolánszky lelkész úr a narkósaival minden karácsony este eljön a Dobozi utcába, jelképes ajándékot hoz, énekelnek, verset mondanak a lakóknak. ő meséli, hogy eddig egységesen 80 forint volt egy-egy ágy havi bére (kivéve a fapadost, amely ingyenes), nemrég azonban itt is differenciáltak, azóta 250—400 forint az ágybér. Az emelést ugyanaznap hozták köztudomásra, amikor a kormány bejelentette, hogy a mindenkori magyar miniszterek nyugdíját a maximumban állapítja meg. De az ügyetlen időzítés nem kavart politikai vihart a Dobozi utcában, bár állítólag valaki kiszámolta, hogy egy miniszter a havi illetményéből hány éjszakát töltene el a tizenhat ágyasban. * Bálint B. András Szegény szegények Majd az állam?