Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-01 / 178. szám
. Γ«Ί 4.»0 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR ES MEGYEI KÖNYV 5401 BÉKÉSCSABA m*dé 1»8». auguszhi·.« I. 111. ή'ΙοΙτβπι 178. Mxám Örökség Kicsoda Fortinbral, kell-e magyarázni? Ő az „a győzedelmes ifjú", ki Hamlet, dán királyfi halála után éppen toppra jön, s tiszteleg a holttetem előtt: „belőle, ha / Megéri, nagy király vált volna még". Négy évszázadnál több pergett le azóta, hogy Shakespeare e sorokat leírta, s két évtized tűnt tova, mióta egy magyar színész Fortinbrasra gondolt, nem is egyre. Ez a nagy művész Kálmán György volt, s hogy ő mit gondolt erről és sok másról, abból a beszélgetésből tudom, amelyet halála előtt kevéssel folytatott vele tisztelt pályatársam, Koltai Tamás. Szavamat ne feledjem, el kell mondanom, hogy első olvasásra nem ez tűnt föl a beszélgetésben, hanem az, hogy a művész talán ha egyszer mondta ki e szót: művészet, s annál többször ezt: szakma. Kijelentette: „Szándékosan mondok szakmát, mert szerintem a színház szakma, legföljebb néha úgy tud összeállni egy előadás, hogy az már súrolja a művészetet". Bevallom, akkor fönnakadtam ezen, sűrűllettem a szakma emlegetését, bár van rá mentségem. Szinte csak napokkal korábban vettem részt két tanácskozáson, majd’ így írtam: szakmai tanácskozáson, s bizony zavart, hogy ott is folyvást csak szakmáról hallottam, nem többről. Mindkét közösséget a magaménak éreztem: az egyik az újságíróké, a másik a filmeseké. Pályatársaim is, filmes barátaim is a szakma gondjait sorolták, a szakma megbecsülésének hiányát hánytorgatták föl, én meg balgán azt hiányoltam, miért nem szólnak arról a nemes elhivatottságról, fennkölt föladatokról, kötelező igényességről, elmélyült hatásról, ami nélkül se újságot írni, se filmezni vagy tévézni nem lenne szabad, ami nélkül sem ez, sem az nem művelhető igazán. Mielőtt e háborgásomat leírhattam volna, olvastam el az emlegetett beszélgetést, amelyről kevéssel később kiderült: több ennél, valójában végrendelet, mondhatni ars poetica, örökül hagyva ránk, utókorra. Ez év elején történt mindez, most pedig a fele is eltelt már. Volt tehát időm, hogy mérlegeljem, magamban meghányjam-vessem, mit is gondolok, s igazam van-e? Előbb csak az jutott eszembe, szerény volt Kálmán György, és róla igazán elmondhatni: volt is mire szerénynek lennie. A művészi nagysággal rendszerint együtt, jár, együtt növekszik, a szerénység, s ez így természetes. Meglehet, gondoltam, a szakmai tudást, hozzáértést, a csöndes kötelességteljesítést akarta tán dicsérni oly korban, amikor ezeknek létéhez és szükségességéhez gyakran fér kétség. Mert szavaiban érződött a hivatástudat, mi több: a hivatás — még ha így mondta is: a szakma — iránti mélységes tisztelet, még inkább alázat, amikor az ember szinte az egész életét aláveti annak, amit tennie, kimondania, elérnie, hivatása és kötelessége. Mi másért emlékeztetett volna arra, hogy az ő fiatal korában az előttük járó nemzedék nagyjaimögé oda lehetett állni, és nem azért, hogy hátba szúrjuk őket...", mi másért tárta volna föl, mennyi gyötrelem áll egy-egy szerep mögött, vagy éppen mi hatás kellett olykor ahhoz, hogy a lényegre ráleljenek, s azt továbbsugározzák ? Bizonytalankodtam már kicsit, sokalljam-e csakugyan a szakma emlegetését és keveselljem a hivatásét? Vélekedhetem-e, hogy ugyan miért becsülje másvalaki a mi hivatásunkat (legyünk bár közíró, filmes, színész vagy ...), ha talán mi magunk sem becsüljük igazán, mindenesetre nem szemmel láthatóan? A hivatásról tényleg nem beszélni kell, hanem tenni. Megtenni. Teljesíteni. Talán a sok szakma szó között, vagy mögött ott bujkált a hivatástudat, a hivatásszeretet. Amint a szakmai hűségért elviselt szenvedéseiről szólva mondta Kálmán György is: „Hittem abban, hogy az emberi szót kell szolgálni, ez majd megváltoztatja az embereket." Ez az. Ez a színészet alfája és ómegája, ez az újságírásé, a filmezésé, a tévézésé s minden értelmes emberi tevékenységé. Ugy-e? Kétségtelen, kell a szakmai tudás. Igazat mondott (ha jól emlékszem) Zolnay Pál, amikor Fotográfia című remekéről kérdezték: a megfelelő helyre kell tenni a fölvevőgépet és a kellő időben megindítani, ennyi az egész. No igen, csak éppen tudni kell, hol van az a hely, mikor jön el az az idő... Az újságírást, amelynek föltétele az igazmondás, ha hazug, leleplezheti, ha jó szándékú, kátyúba juttathatja például a képzavar; vagy az, amit kortárs pályatársaim közös mestere mondott, valahányszor egy rossz dolgozat fölbosszantotta, hogy a szerző sosem lesz tisztában alany és állítmány rejtelmes viszonyával... Előbb csak az ötlött fel bennem, hogy mi, betűvetők ne hivalkodjunk a hivatásunkkal, hanem vegye, vehesse észre az olvasó, amikor figyeli írásunkat, hogy van hivatásunk és értse meg mondanivalónkat, mert így tiszteljük valóban n magunk is a hivatásunkat. A filmesek ugyancsak bölcsen teszik, ha ritkán emlegetik a művészetet, így is van belőle bajuk elég. Java részüknek olykor-olykor eszébe juthat Hamlet ítélete Poloniusról:.......ennek bohózat kell, vagy trágár adoma, különben elalszik”, hiszen a moziban és a képernyők előtt sok Polonius bóbiskol. Jut eszembe: Fortinbrasról akartam írni. őt emlegette Kálmán György is, amikor a szakmáról szólván a színészet szépségeit és gyötrelmeit emlegette. Azt például, hogy „ez szakma virágzott, csak később romlott el, és a szakma rontotta el, nem a kultúrpolitika. Egy szakmát mindig csak a szakma ronthat el". Magyarázkodnom, ugye, nem kell, hogy ez a szakma — maga az élet? Az ember. Emberek. Társadalom. Hát nem erről szól Kálmán György, amikor azt mondja: „Ha arra gondol, hogy Marcsáry Zoltánnak föl kellett olvasnia a Tímár Józsefet politikailag elítélő határozatot, ne felejtse el, hogy muszáj volt neki, de közben folyt a szeméből a könny, így közölte a szakmával, hogy kötelezték rá." Vessem még közbe, miképp köszönti Fortinbrast Horatio: ,JS hadd hirjem a még nemtudó világnak Az itt történteket. Majd hallotok Vérbűn, erőszak, természettelen " Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés, Ravasz, de kényszerült ölés felöl. f És végre füstbement bal terveket, A főre hullva, mely koholta: mindezt g Híven elmondhatom.” Már csak annyi helyem, s dolgom van, hogy ideírjam, miképp emlékezett a hatvanas évek végére Kálmán György: „ ... az is eszembe jutott hogy a Hamlet nemcsak Hamletról szól, hanem például arról, hogy jönnek a Fortinbrasok hófehér nadrágban és beülnek azok helyére, akik ott előtte lekaszabolták egymást.” Nem hinném, hogy e gondolat korábban alaptalan lett volna, vagy azóta érvényét veszítené, ki-ki számoljon utána, s vegye eszébe a névsort, ki mindenki volt már Fortinbras, hófehér ruhában .. Zay László Bush elnök váratlanul visszatért Washingtonba Az Egyesült Államokat feldúlta Higgins alezredes meggyilkolása A magyar és a lengyel reformok támogatásáról ma tárgyalnak Brüsszelben a nyugati szakemberek A külpolitikai helyzet WILLIAM HIGGINS amerikai alezredes meggyilkolásának egyelőre beláthatatlanok a következményei. A Hezbollah hétfőn délután közleményben jelentette be, hogy emberei felakasztották foglyukat, s hogy kétség se merülhessen fel a közlés hitele iránt, videofelvételt is mellékeltek, amelyen látható a kötélen lógó, összekötözött lábú, felpeckelt szájú tiszt. George Bush elnök a gyilkosság hírére Chicagóban bejelentette, hogy azonnal megszakítja kétnaposra tervezett közép- nyugati körútját, és visszatér Washingtonba. A Hezbollah bejrúti közleményében hangoztatta, hogy Higgins „kivégzésével" meg akarják büntetni az Egyesült Államokat és a „cionista ellenséget", mert nem vették komolyan a szervezet ultimátumát, amely az izraeli kommandósok által pénteken elrabolt Abdel Karim Obeid sejk szabadon bocsátását követelte. „Az amerikai kémet azért akasztottuk fel, hogy leckét adjunk az életben maradottaknak" — hangoztatja a szélsőséges szervezet kommünikéje. A NEMZETKÖZI KAMBODZSA-ÉRTEKEZLET párizsi tanácskozásának második napján a kínai és a vietnami diplomácia vezetője felszólalásában arra helyezte a hangsúlyt: komoly akadályok állnak a probléma politikai rendezésének az útjában. Voltaképpen arról van szó, hogy a helyzet két meghatározó külső érdekeltje áll a hatalomért vetélkedő kambodzsai politikai erők mögött, s így érthető, hogy az átmeneti időszakra vonatkozó elképzeléseik gyökeresen eltérnek egymástól. Peking szerint — hiszen Kína Norodom Szihanuk herceget és a mögötte álló ellenzéki koalíciót támogatja — a vietnami beavatkozás a legalapvetőbb gátja a közös érdekű megállapodás kidolgozásának. Csien Csi-csen külügyminiszter kifejtette, hogy a vietnami csapatok kivonásának ellenőrzéséhez és az átmeneti időszak békéjének biztosításához nem elég csupán nemzetközi ellenőrző mechanizmus kidolgozása, hanem békefenntartó erőkre is szükség van. Négypárti ideiglenes kormány megalakítását szorgalmazta Szihanuk vezetésével Figyelmen kívül hagyta ugyanakkor, beszédében meg sem említette a legkényesebb kérdést, nevezetesen a Kína által felfegyverzett vörös khmerek helyzetét, arra viszont ígéretet tett, hogy a vietnami csapatkivonás befejezése után Kína beszünteti a kambodzsai politikai ellenzék katonai támogatását. Békülékeny hangvétel jellemezte Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter beszédét, aki rámutatott, hogy valamennyi érdekelt fél egyetért a kambodzsai rendezés két fő elemében. Kiemelte: a francia kormánynak a konferencia résztvevőihez intézett emlékirata is leszögezte, hogy e két elem a vietnami csapatkivonás és „a népirtásban bűnös vörös khmer rendszer visszatérésének a kizárása”. Közölte: Vietnam szeptember 21 és 26 között kivonja utolsó csapattesteit Kambodzsából. A másik kulcskérdésre rátérve kifejtette, Hanoinak mások az elképzelései, mint Kínának és Szuhanuknak. Vietnam szerint „a vörös khmereket le kell fegyverezni és véglegesen kiiktatni a politikai életből is ugyanúgy, mint Európában tették a német és az olasz fasiszta rendszerrel.” Hozzáfűzte: a nemzetközi értekezlet a külső beavatkozások megszüntetésével teheti a legjobb szolgálatot a kambodzsai rendezésnek. ANDREJ SZAHAROVVAL közölt terjedelmes interjút a népszerű hetilap, az Ogonyok. A tudós kifejtette: a nemzetiségi konfliktus megoldásának lehetséges útját a jelenlegi föderáció, vagyis a „nagyhatalmi struktúra" teljes felszámolásában és konföderáció megteremtésében, egy későbbi szakaszban pedig a részekből egy új, minőségileg megváltozott szövetségi rendszer kialakulásában látja. A kis népek esetében Szaharov az önállóságot nem tartja sem veszélyesnek, sem lehetetlennek. „Ahol a világon emberek élnek, ott biztosítva vannak a természeti feltételek a létezésükhöz”. Nem kell mindenkinek önellátónak lenni, kereskedni kell, gazdasági megállapodásokra van szükség — fejtegette, majd hozzáfűzte: „a világon sok kis nép él önállóan és egyúttal kitűnően". A hadseregről szólva Szaharov elmondotta, nem tartja elegendőnek az eddig bejelentett létszámcsökkentést, és hozzáfűzte „a leszerelő katonák nagy gazdasági tartalékot adnának az országnak". Különösen érdekes, hogy a tekintélyes tudós az atomfegyverek teljes megsemmisítését tekintve óvatosságra intett. Szerinte ugyanis „az átalakítás még nem vált visszafordíthatatlanná a Szovjetunióban” .. „Növelni kell az országok közötti bizalom légkörét és számolni kell azzal is, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok száma növekszik”. Szaharov szerint nem lehet megvalósítani az emberiséget fenyegető globális veszély elhárítását a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus konvergenciája, közelítése, a pluralizmus általánossá válása nélkül. Ez a folyamat — fejtegette — valójában már elkezdődött. Az átalakítás az élet minden területén, a társadalomban és a gazdaságban egyaránt a pluralizmus megvalósítását jelenti. És ez egyben a konvergencia megvalósulása is. Az interjú további részében Szaharov az ország katasztrófális gazdasági helyzetével és a nemzetiségi kapcsolatok feszültségével foglalkozik, majd érinti a Gorbacsov kezében összpontosuló hatalmat. „Tisztelem Mihail Szergejevicset, de ez nem személyi, hanem politikai kérdés”. (T. T.) Washingtoni tudósítónk jelesjelentése Az elnök megszakította vidéki körútját Washington, július 31. Bush elnök már az amerikai túsz kivégzésének első, meg nem erősített hírére megszakította vidéki útját, de még Chicagóban élesen elítélte az emberrablók brutális tettét. A lehető legrosszabb pillanatban érte az amerikai vezetést Higgins alezredes bejrúti kivégzésének híre: George Bush hétfő reggel indult három államot érintő vidéki körútjára, James Baker külügyminisztert magyar idő szerint kedd hajnalra várták vissza Párizsból, míg Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó szabadságon volt, így Chicagóba érve, már — különleges kommunikációs eszközökkel felszerelt gépén — tájékozott elnök első megnyilatkozása az út befejezését is jelentette. Bush közölte a gyászos, de szavai szerint még meg nem erősített hírt az őt váró állami kormányzókkal, s rögvest tudatta, hogy vissza kell térnie a fővárosba, a rendkívüli helyzetet tanácsadóival tanulmányozni. Az elnök társaságában Scowcroft helyetese, Robert Gates ex-CIA-aligazgató, és persze John Summ fehér házi stábfőnök volt. Bush magyar idő szerint este nyolckor ért vissza Washingtonba. A Fehér Ház kertjében röviden nyilatkozva megismételte mélységes felháborodását „az amerikai népet sokkoló gyilkosság" miatt. Közölte, hogy telefonon beszélt Higgins feleségével, valamint Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral, aki az elnök szerint még mindig reménykedett benne, hogy az alezredes mégis él. Bush közölte még, hogy magyar idő szerint éjfél tájban ül össze az Amerikai Nemzetbiztonsági Tanács, ekkorra már Baker és Scowcroft is visszatérhet. A kormányzói értekezletre tervezett elnöki minifórumot is George Bush komor szavai vezették be a „felzaklató hírről", amely hallatán kifejezte a maga és az amerikai nép „felháborodását” a „szükségtelen terrorizmus", „az effajta brutalizmus" miatt. Viszsza kell térnem Washingtonba a tények tanulmányozására, s mert feladatunk „a helyzet kiigazítása, ha ez lehetséges” — mondta, a hírmagyarázókat tüstént találgatásokra késztető módon az amerikai elnök, akit Chicago után Névadában és Olahomában vártak. A Washingtonba tartó elnöki gépek ,tisztségviselők azonban óvtak attól, hogy valaki is elhamarkodottan megtorló akció tervezésére gondoljon. Scowcroft különben ugyancsak sietett vissza a Fehér Házba vidéki üdüléséről. Az újabb közel-keleti láncreakció drámai fordulatát épp a külpolitikai kulcsemberek távolléte és az elnök Camp David-i hétvégi pihenője miatt némi késéssel vette tudomásul a hivatalos Washington, a vasárnapi tévéműsorok politikus résztvevőit még a múlt heti ügyekről faggatták a riporterek. Csak délután adott ki lakonikus nyilatkozatot a Fehér Ház, amely a „teljes felelősséget" Higgins elrablóira hárította. Rendkívüli tanácskozásokra azonban nem került sor, csak a kormányzat szakértői tartottak értelemszerűen éjszakai ügyeletet, míg George Bush hétfőn reggel még menetrendjének megfelelően elrepült Chicagóba. Egyébként Obeid sejk pénteki elrablása sem váltott ki túlzottan nagy visszhangot az Egyesült Államokban, mindössze Bush sajtóértekezletén elhangzott megjegyzését az emberrablások általános elítéléséről értelmezték Izrael közvetett elmarasztalásaként. Hétfőn délelőtt viszont a szenátusban a republikánus kisebbség vezére, Robert Dole már bíráló megjegyzésekkel illette Tel-Avivot, mondván: „nem ártana, ha Izrael felelősen viselkedne ezekben a napokban" és nem veszélyeztetne amerikai életeket, ha közvetve is. Később Lee Hamilton, a képviselőház külügyi bizottságának rangban második demokratája a szorosabb amerikai—izraeli konzultációt sürgette, s „hosszú távú érdeknek" minősítette a békefolyamat „újjáélesztését”, éppen az „erőszak bűvkörének" megtörésére. Csak a hírt tálaló riporterek félszavaiból lehet sejteni, hogy Higgins megölése alighanem próbára teszi majd Washinton és Tel-Aviv kapcsolatait is. Hiszen amerikai részről megjegyzik, hogy Rabin izraeli védelmi miniszter túszcsereajánlata voltaképpen a bejrúti ultimátum lejárta után hangzott el, s Jeruzsálemből jelentő tudósítók szerint ott nem számítottak arra, hogy Higgins fogvatartói beváltják ígéretüket. Az első órákban az is fokozta a washingtoni zavart, hogy a kormánykörök sem voltak biztosak benne, valóban az ultimátumban megszabott órában került-e sor az alezredes felakasztására, avagy — mint sok szakértő állította — Higginset már jóval korábban megölték. Pontosabban halálra kínozták. Ezért fogalmazott George Bush is feltételes módban, s még hétfőn délben sem volt hajlandó a State Department szóvivője semmit sem megerősíteni. Magyar idő szerint az esti órákban játszották át Londonból a Libanonból odarepített, rossz minőségű videokazettát, rajta a 38 másodperces szörnyű látványnyal, az újságírók szerint kétséget majdnem kizáróan Higginsre hasonlító, kötélen lógó szerencsétlent bemutató felvétellel. De rögvest felvetődött, hogy nincs bizonyosság a film készítésének időpontjáról. S elhangzottak máris kemény reagálások is. Gary Ackerman, New York-i demokrata képviselő követelte, hogy Washington azonnal kérje Izraeltől Obeid sejk kiadatását, hogy a Hezbollah-vezetőt az Egyesült Államokban felelősségre vonhassák gyilkosságért A washingtoni fenntartásokat is érzékelhető politikai óvatosságot több tényező is magyarázza. Elsősorban is az aggodalom a libanoni csoportok kezén lévő többi nyugati, közte amerikai túsz sorsa iránt. Másfelől a térségben lévő általános amerikai érdekek is óva intik a kormányt, amint ezt Bush Chicagóból távozván a tudósítóknak oda isvetette, az elhamarkodott lépésektől. Joseph Lisco volt külügyminiszter-helyettes, rangos közelkeleti szakértő bölcsnek minősítette Bush első reagálását, s mindjárt tanácsolta is: hasonló „önmegtartóztatást" kérjen Washington Tel Avivtól is. A másik, korántsem elhanyagolható tényező, amivel Washingtonban — Hamilton szavai szerint is —, számolnak, hogy a Hezbollah mögött álló Iránban épp most történt a nyugati nyitást ígérő személyi változás. Rafszandzsáni megválasztását amerikai elemzők nagy várakozásokkal kommentálták, s azt várják tőle, hogy visszaszorítja a többi közt Libanonban is a szélsőségeseket támogató teheráni erőket. Nyilvánvaló, hogy ilyen lehetőségek elébe nézve, a Bushkormány nem óhajt a térség radikálisai által neki kínált politikai kényszerpályára kerülni. Avar János : A „Forradalmi Igazságszolgáltatás Szervezete” nevű Irán-barát csoport hétfő este Bejrútban bejelentette, hogy kedden kivégzi a fogságában levő amerikai Joseph James Chippiót, ha az izraeliek — közép-európai idő szerint kedden 17 óráig — nem bocsátják szabadon a múlt pénteken elrabolt Obeid sejket. Hírügynökségek hitelesnek nevezik az An-Nahar című laphoz eljuttatott arab nyelvű közleményt. Budapest és Varsó jövője a belgiumi tanácskozás témája Brüsszelből jelenti az MTI. Kedden Brüsszelben 24 nyugati ország szakértői ülnek össze, hogy egynapos értekezleten megvitassák: miként segíthetnék a magyar és a lengyel reformokat. Két héttel ezelőtt a hét leggazdagabb ipari ország párizsi csúcsértekezletén megbízták a Közös Piac végrehajtó szervét, a bizottságot a segítség megszervezésével. A keddi értekezletet a bizottság hívta össze az EK székhelyére. A résztvevők: a Közös Piac 12 tagállama, az EFTA hat tagja, az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália, Új-Zéland és az időközben ugyancsak meghívott Törökország. Teljes jogú résztvevő az EK bizottsága is, amelyet Horst Kremser, a külkapcsolatokért felelős főigazgatóság vezetője képvisel. Ő is fog elnökölni a keddi értekezleten.