Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-12 / 188. szám
Szombat, 1989. augusztus 12. Magyar Nemzet Népfrontátvonulás Nyílt levél Csengey Dénesnek A HÍDU Demokrata Fórum Hitel című lapjában (1589. II. be.) Csengey Déna Írása elparentálta a Hazafias Népfrontot Kukorelli Istvván, a népfront országos ügyvezető elnöke erre kívánt válasolni, elküldve nyílt levelet a Hitel szerkesztőségének. A lap iletékes vezetője, Csurka István az alábbi levélben utasította vissza a közlést. „Tisztelt dr. Kukorelli Istvánt Nagy figyelemmel olvastuk a szerkesztőségbe küldött vitacikket A gondot de a felindulást, amely az Ön kezébe adta a tollat megértjük az tiszteletben tartjuk, hogy kiáll annak az Intézménynek a védelmében, amelynek jelenleg az ügyvezető elnöke, írását mégsem közölök két oknál fogva. Egy jóval hosszabb, mint Csengey Dénes írása, amely kiváltotta. Kettőt szerkesztőségünk nem kívánja bevezetni azt a gyakorlatot hogy a saját hasábjain helyet ad olyan írásoknak, amelyeknek jelenésével, alapvető mondanivalójával nem azonosul. Ebből az is következik, hogy, ha az ön írása, mint ahogy jelezte is, a Magyar Nemzetben napvilágot lát akkor mi kötelezve érezzük magunkat érdemi válaszra. Bízunk abban, hogy a magyar olvasóközönség csak nyer assai, ha ez a vita két vagy több lap hasábjain folyik. Üdvözlettel: (Bíró Zoltán távollétében) Csurka István. A kéziratot melékelten visszaküldjük.’' A Magyar Nemzet ezek után teszi közzé hasábjain Kukorelli litván vitacikkét Soha nem gondoltam volna, hogy Csengey Dénessel valaha vitám lesz. Nem gondoltam volna, mert az „... és mi most itt vagyunk” című könyvében ugyanazt a generációs életérzést írta meg hitelesen, amit magam is átéltem. Gyakorta dúdolom nemzedékünk nem túlságosan optimista dalnokának, Cseh Tamásnak közéletértelmező dalait, közös szerzeményünket a „Mélyrepülést" is. Nagyon szeretem a pártalapító másik barát, a névrokon költő Kukorelly Endre verseit. Ezek után csendestársként máris csatlakoztam volna ott a vidéki zöldvendéglőben a kéttagú búsuló csapathoz, az alapszabály és a program ismerete nélkül. Feltehetően azért nem értem rá abban az elsötétedő hangulatú post-kádári korszakban, mert akkor is népfrontoztam a búsultsok helyett — és nem a nép pártszerűsítése céljából. Az „Újuljunk meg Bandi?" című írás (Hitel, 1989. 14. sz. 58. oldal) elolvasása után már biztosan tudom, hogy nem leszek tagja a Bandi-pártnak. Visszavonom múltbéli jelentkezésemet, mert az egytagú párt programjában időnként politikai banditizmus és handabandizmus keveredett. Ez a kisvendéglőben még elmegy, ám egy hiteles lapban más a hatása. Másrészt tudom, hogy fel sem vennének, esélyem sincs a lánglelkű forradalmárok, a tiszták pártjába való belépésre. Nagy bűnöm van! Olyan régi hatalmi rekvizítumok szolgája maradtam, mint amilyen a Bandi-párt szóvivője szerint a Hazafias Népfront. Nagy bűnöm van, mert nekem nem támadt hirtelen megvilágosodásom, nem igazoltam át semerre, nem álltam be a modellt most 1989-ben nehézágyúkkal romboló csapatokba. A maradásra mentségként csak annyit. Itt sokakkal, akiket ismerek, eszemileg együvé tartozónak érzem magam. Számomra (számunkra) fújhat a szél bármerről, nem leszek politikai kaméleon, akiktől a tiszták pártjai sem mentesek. Ezek az igazi megújulások! A valós törésvonalak ma nemcsak a politikai szervezetek között vannak, hanem legalább annyira az emberi fejekben is. Kedves Csengey Dénes! Ígérem, végig személyes (és szándékaim szerint nem személyeskedő) leszek, mert bennem is elvékonyodott az önérzet egy általam tisztelt és olvasott nemzedéktárs író ilyen stílusú „műve” olvastán. Ez az írás ezekre önérzetét sértve a népfrontmozgalmat ócsárolja — a koalíciós idők legvadabb emlékeit idézi — és rejtjelezve nekem is szól. Ne kódoljunk, elég világos a mondanivaló, így hát én is kénytelen vagyok alkalmazkodni a kihívó által választott fegyvernemstílushoz.. Az ilyen írások után gondolkodik el túlérzékenységek nélkül az ember, hogy ne szaporítsa-e a nem hangos többséget. Ha a progresszív személyiség mérésének a szolgálati kocsiba való beütés az a közhangulati mértékegysége, és nem a munka, a konkrét tettek, akkor sürgősen el kell csendesedni, vissza kell húzódni a civil határok közé. Még szerencse, hogy nem részesülök különböző ösztönző díjakban, mert akkor jönne feltehetően az ördöggel való szövetkezés vádja. Az efféle politikai pamfletteknek többféle kártevő hatásuk van: elbizonytalanítják a tiszta szándékkal tenni akarókat, a népfrontmozgalomba most bekapcsolódó új testületi tagokat, másrészt felingerlik és militarizálják a régieket, mindenekelőtt a politikából kiválók nem jelentéktelen rétegeit. A népfrontmozgalomban sem fekete és fehér a helyzet, ha az emberi tényezőket vesszük számításba. Nyilván sokan helyeselnek is az írásnak és a szerzőnek — ők is egy tábor. Én sem az érvekkel alátámasztott bírálat ellen ágálok, a folyamatos tükörbe nézésre nagyon is szüksége van minden mozgalomnak Ám ez az írás érvek helyett egy nagy szabadságharcos indulat, amely a népfront lehetséges elmozdulása (félve merem leírni: megújulása) ellen szól. Mi táplálhatja Csengeyben ezt a mérhetetlen ellenszenvet most, amikor a lényeges kérdésben a régi hatalmi modell lebontásában egyetértünk? Nem tudom, biztos megvannak az elvi és a személyesen megélt okai. Ami az elvieket illeti, mert csak erre kívánok válaszolni, szeretném rögtön elmondani, hogy az írás kevés ismeretről árulkodik a „jól ismert” mozgalomról. Anélkül írt kritikát a szerző, hogy megnézte volna a darabot esetleg az új szereposztásra tekintettel. A köznapi sztereotípiák alapján ítélkezik a mai divatok szerint. Elég ma egy színes tanpélda, amely a régi hatalmi elitek visszaéléseiről mesél és már jön a taps, mint a tévészékház elfoglalásakor vagy más beszédek után. Csendesebben is el lehet határolódni a múlttól. Az még nem is lenne baj, hogy a népfrontnak telexet is biztosít sok-sok íróasztalt hatalmas apparátusokkal — ezek apró tárgyi tévedések csupán. A baj az, hogy nem érti (vagy nem akarja megérteni) azt a lehetőséget hogy ez a politikai mozgalom a mai szabadsághelyzetben visszatérhet az 1949-ben elvesztett népfronteszméhez, a Csengey által is vallott népi gondolathoz. Meggyőződésem, hogy a békés átmenet nem valósulhat meg kizárólag új szervezetekkel, tiszta lapokkal, mert ilyen lapja a Bandi-pártnak sincs. Félelmetes ez a tiszta társadalom- és történelemszemlélet, amely abszolút kategóriákat visszavetítve érkezik meg a mába, amely „alternatív MSZMP-vezetők erőgyűjtő stratégiai bázisának” tekinti a közelmúlt népfrontját. Csupán arról feledkezik meg nagyvonalúan, hogy 1985— 1988 között a népfront milyen célokat szolgált (jogalkotási törvény, egyesülési törvény befolyásolása, a népszavazási törvény kiharcolása, lakitelki nyilatkozat, Fordulat és reform stb.), s enélkül nehezebben érkezhetett volna meg a magyar társadalmi fejlődés például 1988 májusába. A Csengey által számon kért múltról a népfront mai vezetői egy,általán nem hallgatnak, ám mi nem a múlt oka dúsban akarunk nagyok lenni. Múltunkkal el fogunk számolni a nyilvánosság előtt az októberi kongresszuson a szerves fejlődés alapján. Vigyázni fogunk a fürdővíz kiöntésekor történelmi értékeinkre is. Csoóri Sándor nyilatkozta a minap az elmúlt évtizedekről„Élt itt az élet is!" Csoóri kérdése Csengeynek is szól: „mit gondol, mitől változott meg harminc esztendő alatt az, ami mostanra megváltozott? Egyebek közt attól, hogy nem adtuk meg magunkat az ostobaságnak, a dorbézoló cinizmusnak, a kishitű józanságnak. Éltek itt írók, akik tudták, hogy a mosoly is ellenállás." És nemcsak írók mosolyogtak így. Tele van Cseh Tamás-i mosolyokkal ez a 20—30 év mögöttünk. Ezt ne értené meg éppen Csengey Dénes? Én a népfrontmozgalomban az elmúlt évtizedben rengeteg ilyen mosolyt láttam, talán éppen ezek az emberi tényezők adnak személyes hitet és objektív esélyt az újjáalakulásra. Mert ezek a „mosolygók” sohasem akartak pártosodni. Lehet gúnyolódni a párton kívüli többségen, mégis tény, hogy a ma közéletet vállalók nem jelentéktelen része — nem a félelem miatt, hanem meggyőződésből — nem akar pártosodni, ugyanakkor igényt tart a politikai részvételt biztosító közvetlen demokratikus fórumokra, beszélőhelyekre, bárhogy hívják is azt. Igaza van Csengeynek, a népfrontnak egyetlenegy nyilvántartott párttagja sincs. De más dolog a mérhető tömegbázis, például a közel 90 ezres testületi tagság, a népfronttal távlatilag is együttműködő civil szervezetek sokasága. A pártosodást nem, de a helyi társadalmat akaró kistelepüléseinken nincs olyan nagy ellenszenv a népfront iránt, mint amit e cikk is szítani próbál, s ezt nem lehet megideologizálni a vidék konzervativizmusával avagy a „gyenge” önkormányzati rendszerrel. Nem kívánom átfesteni a nemzetiszínű cégtáblát és nem a mundér becsülete, valamiféle politikai betyárbecsület beszél belőlem, a tiszta beszéd híve vagyok; ha nincs társadalmi igény a népfrontra, szűnjön meg. De az ítéletet ne néhány pártvezető értelmiségi (pl. eddigi bírálóink Bauer Tamás, Csengey Dénes, Demszky Gábor, Orbán Viktor) mondja ki. Ha egy politikai mozgalom iránt van társadalmi igény — ezrek jelentették ki ezt a népfrontértekezleteken —, ha van társadalmi bázisa, ha vannak megőrzendő értékei és távlatos céljai, akkor tételezzük fel, hogy képes megújulni vagy Csengeyvel szólva újjáalakulni. A távlatos célokból csak egyet ragadnék ki, a nemzeti kerekasztal-mozgalmat. Biztosan belátja Csengey Dénes is, hogy a békés átmenet nem valósulhat meg a társadalmi tagoltságot áthidaló, azt kiegyensúlyozó integrációs szervezetek nélkül. Ezek ma még hiányoznak, s ami van, az elvi alapok nélkül működik. Személy szerint sajnálom, hogy ellenzője a népfront által kezdeményezett és több településünkön már megvalósult helyi kerekasztal-mozgalomnak. Sajnálom, hogy nem híve a társadalom által és általam is oly nagyra tartott új politikai mozgalom a Magyar Demokrata Fórum és a népfront politikai párbeszédének. Végezetül még valamit a hangulatkeltő költségvetési pazarlásról, a népfrontvagyonról, amit egyesek máris zárolni kívánnak. A vagyonról nem tudunk lemondani, mert az közvagyon és nem a miénk. A népfront mai vezetése nem kívánja azt elpazarolni, erről a nyilvánosság előtt fogunk elszámolni. A népfront, mint országos politikai mozgalom, költségvetési támogatása nagyjából egy kisváros költségvetésével azonos. A pénznek a dologi és személyi kiadásokon túli része közvetlenül társadalmi, például kulturális célokat szolgál. A többnyire általunk is bérelt „székházakban" civil szervezetek sokasága tartja rendezvényeit. Kistelepüléseinken a népfront olyan puritán, mint bármely ma követelődző új szervezet. Nézetem szerint a népfront, amely nem apparátuscentrikus mozgalom, nem veszteséges üzem, a nagy veszteségeket nem itt kell keresni. A lebontandó hatalmi modellnek vannak kevésbé látható és nagyon erős bástyái, például a gazdaságban, talán ezek az igazi veszteségforrások. A szanálások hívei arról feledkeznek el, hogy a népfront mint politikai szerveződés, gazdasági erőforrás is egyben, amely kimutatható a hangoskodók által gyakran egy kézlegyintéssel elintézett településfejlesztő társadalmi munka eredményében. Döntse el a tárgyilagos véleményformáló, a népfront összes költségvetése a leginkább általa szervezett évi20 milliárdos társadaloonfi munka néhány százaléka. De átszámítható lenne a népfront szakbizottságaiban (pl. a közjogi munkabizottságokban) önként és önzetlenül tevékenykedő szakértők társadalmi munkája is, mert ezekért a döntéseket befolyásoló szakvéleményekért más helyeken milliókat vesznek fel. A társadalom nézőpontjából valószínű, hogy nem a zárolás, a székházelfoglalás, a felosztás a legtökéletesebb megoldás — bár kétségtelenül hangzatos. Számomra egy a lényeg: a népfront minimális infrastruktúráját az ügy, a népfronteszme szolgálatába kell és lehet állítani. Kedves Csengey Dénes! Az és mi most itt vagyunkból elveszőben van a Mi, csak a Te és az én maradtam. Te úgy látom, hogy a vagy-vagyok embere vagy én az és-eké. Te revolúciót akarsz, én evolúciót szeretnék. Te inkább valami ellen politizálsz, én valamiért szeretnék, bár jól tudom, egyik különbség sem kategorikus. A reménytelenség és a tehetetlenség éveiben közelebb álltunk. Az érvek és nem az indulatok lépcsőin a közeledés ma sem kizárt. Kukorelli István : A Magyar Nevel megkérdezte: Alakul-e „parasztpárt” Szabolcs-Szatmárban ? Pártalapítást szorgalmaznak Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteinek vezetői — olvashattuk a minap az MTI közleményében. A gondolatot a decemberi TOT-kongresszust előkészítő megyei tájértekezleteken fogalmazták meg és ezt követően röppent szárnyra a hír. Pál Elemért, a megyei érdekképviseleti szövetség elnökét kérdeztük: miért kell ahhoz új politikai párt, hogy — mint hangsúlyozták — végre megfelelően képviselve legyenek a mezőgazdaságban dolgozók érdekei? — Úgy gondolom — és erről egy ΤΘΤ elnökségi ülésen is szóltam —, hogy a ma működő pártok egyike sem vállalja fel igazán a mezőgazdaság, a vidék érdekeinek védelmét. Mivel a jövőben a nagy gazdasági döntésekre a parlamentben kerül majd sor, oda olyan képviselőik kellenének, akiket mi küldünk és ők valóban minket képviselnek. Nyilvánvaló, hogy egy politikai párt jóval több, mint az érdekképviselet, de nekünk politikai képviseletre is szükségünk van. — Gondolja, hogy reális alapja van az alapítási szándéknak? — A termelőszövetkezeti mozgalomban szerintem olyan erő rejlik, amely beépülhetne a hatalomba, kivehetné belőle a részét. Hatalom nélkül ugyanis nincs valódi érdekképviselet. A lehetőségeink adottak — apparátus, székház — ahhoz, hogy viszonylag gyorsan nagy létszámú pártot hozhassunk létre. — Csakhogy abból, hogy a termelőszövetkezeti vezetők felvetették a gondolatot, még nem lesz párt. Természetesen meg kell kérdezni az egyes téeszeket, különkülön felkell mérni az igényeket. Ezeket a kezdeti lépéseket a közeljövőben megtesszük, megkérdezzük, hogykomolyan gondolták-e az egészet Egyelőre még csak hirtelen felbuzdulás az egész, így még konkrét program nincs. — Egyezik-e az ön véleménye más szabolcsi téeszvezetőkével? — Petis Mihály, a Nyírbátor 101 Barázda téesz elnöke szerint is fontos, hogy hosszú távon kialakuljon egy párt, amely a parasztság érdekeit a hatalomban képviseli, embereiket állítson oda, ahol adöntéseket hozzák. Erre azonban ma még nincs felkészülve a magyar mezőgazdaság. Mészáros János, a kápasemjéni Új Élet téesz vezetője pedig úgy vélekedik, hogy hatalom nélkül nem lehet semmiféle komoly érdekképviselet, ő az MSZMP tagja, és ha megalakulna is az úgynevezett agrárpárt, akkor sem váltana, hiszen nemcsak egy pártban lehet az ügynek használni. — Akkor tehát? — Mi felvetettük a kérdést, hamarosan eldől, mennyire komoly az elhatározás. Az viszont bizonyos, hogy a jelenlegi állapot sohá nem tartható. (szilágyi) Vélemények, ellenvélemények , hírek Jelentkezzenek Wallenberg munkatársai - Az Ellenzéki Kerekasztal az NDK sajtózái- A tévéhíradó hangulatkeltése Az SZDSZ szabadtéri nagygyűlést tart augusztus 13-án, vasárnap délután 11 órakor a Margitszigeten, a Grand Hotel Ramada mögötti füves területen. Az érdeklődök találkozhatnak Mécs Imrével, Demazki Gáborral, Szentiványi Istvánnal, Pető Ivánnal, valamint a rendező kerület és néhány vidéki szervezet vezetőivel. 4. (OS) Síremléket állítanak Kablay Lajosnak, a szolnoki Kilián György Hajózó Repülő Tiszti Iskola volt parancsnokának — erről határozott az egykori bajtársaiból, tisztelőiből alakult Kablay Lajos Emlékbizottság. Tagjai beadvánnyal fordultak az Igazságügyi Minisztériumhoz, amelyben álértek a repülőalezredes jogi rehabilitációját és kezdeményezték azt is, hogy utólag kapja meg posztumusz, az őt megillető vezérőrnagyi rangot, amelyet utódai is elértek. Kablay Lajos, mint a katonai főiskola és egyben Szolnok város helyőrségi parancsnoka, KSS-ban mindent megtett, hogy a város nyugalmát biztosítsa, a vérontást megakadályozza. A város szovjet helyőrségi parancsnokánál elérte, hogy a szovjet csapatok a laktanyába vonuljanak vissza. Szolnokon olyan rend és nyugalom volt, amely a későbbi konszolidáció kiindulási pozícióját erősítette. A nagy tekintélyű, tiszta jellemű katonai vezetőt városszerte tisztelték és szerették. Ennek ellenére a visszarendeződés koncepciós elemei elérték, hogy letartóztatták, és Π hónapot börtönben volt. A vádak hamisak, megalapozatlanok voltak, megfélemlített, betanított tanúkat vonultattak fel személye ellen. 1958. július 3-án zárt tárgyaláson jogerősen egy évi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Legfelsőbb Katonai Bíróság, rendfokozata és kitüntetése meghagyásával. Az emlékbizottság kéri, hogy jogilag állítsák helyre két évvel halála után katonai és emberi becsületét. A síremlék avatása temetésének második évfordulóján augusztus 25-én lesz. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrász Szakosztályának vezetősége tiltakozik a Tv-híradó 1989. július 16-i műsorában „3,5 millió egy lovas szoborért*" címmel elhangzott riport ellen. Sajnálatos módon a tudósítás és a kommentár olyan mérvű szűklátókörűségről tanúskodott, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Nagyon is egyetértünk Zalaegerszeg szándékával, hogy a költő és hadvezér Zrínyinek emléket állít. Többszáz éves tartozásunkat törleszti ezzel a város lakossága, történelmünk e nagy alakja Iránt. Világosan kell látni, hogy nem a szobor veszi el a pénzt a járdától. Sőt! Éppen az a szemlélet hagyja tönkremenni a Járdát, amely nem tartja fontosnak, hogy pénzt fordítsunk a művészetre. Kulurálatlanságunk egyik jele, hogy a híradóban ilyen hangulatkeltő riport megjelenhetett. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a szobrász szakosztály vezetősége. 4. Az Északamerikai Tanulmányok Svéd Intézetének (SINAS) Raoul Wallenberg életművét feltáró kutatócsoportja („The Raoul Wallenberg Projekt") azoknak a jelentkezését várja, akik 1944—45-ben a budapesti svéd követség alkalmazottai voltak. Wallenberggel együtt dolgoztak, akiket ő mentett meg, vagy a többi semleges követség alkalmazottaiként vele kapcsolatba kerültek, vagy valamely magyar illetve német hatóság tisztviselőjeként őt ismerték. Kívánság esetén diszkréció. Cím: Bajtay Péter („The Raoul Wallenberg Projekt"*) 1138 — Budapest Tömöri utca 23. IV/23. Tel.: 106-176. 4. A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom augusztus 22. és 24. között Debrecenben tartja első országos találkozóját. A találkozó programja a következő: augusztus 22-én és 23-án a SZIM kimunkálja elvi nyilatkozatát és cselekvési téziseit, megalkotja szervezeti és működési szabályzatát, és utána ideiglenes országos ügyvivői testületet választ. Augusztus 24-ére nyílt napot hirdet, ahová meghívja a többi, magát szociáldemokratának tartó szervezetek és más szervezeteken belüli szociáldemokrata irányzatok képviselőit a többi között a Fidesz Szociálliberális Körének, a Kéthly Anna Körnek és az SZDSZ szociáldemokrata körének küldötteit is. A SZIM szervezőbizottsága a következő címen várja minden 35 évnél fiatalabb SZDP tag és minden érdeklődő megjelenését: Debrecen Bethlen Gábor út 33. V. em. 155. SZIM-Iroda. 4c (OS) A Német Demokratikus Köztársaság sajtójában olyan — vélhetően hivatalosan sugalmazott — írások jelentek meg, amelyek óvják a magyar népet a kapitalizmus bevezetésétől, a kapitalista és szocialista elemek öszszekeverésétől a politikában és a gazdasági-társadalmi szférában. Ezeket a megnyilatkozásokat az Ellenzéki Kerekasztalban tömörült pártok és szervezetek visszautasítják. Nem érezzük normálisan megalapozottnak az NDK vezető személyiségeinek, sajtójának, vagy bármely szervezetének nyílt, vagy burkolt figyelmeztetéseit, amit Budapest címére küldenek. Az NDK mint a monolitikus pártállam modellje folytatja korábbi tervgazdasági rendszerét, eddig látszólag sikerrel biztosítva annak fenntartását. De mindezt elsősorban annak köszönheti, hogy a legerősebb nyugat-európai gazdasági hatalom, a Német Szövetségi Köztársaság a belnémet gazdasági kapcsolati rendszerben nemcsak saját piacához, hanem közvetve az Európai Közös Piachoz is hozzá tudta kapcsolni az NDK gazdasági életét, ami felbecsülhetetlen támogatást jelentett és jelent. Mi őszintén megértjük a német nép egységes igyekezetét Németország mindkét fele fejlődési színvonalának fenntartására. Történelmi paradoxonként fogadjuk el azt a tényt, hogy az NDK relatíve sikeresnek tűnő államszocialista gazdasági rendszerének a fenntartója és működtetője a Német Szövetségi Köztársaság. De ebből a pozícióból nem várunk, s nem fogadunk el oktató leckét az NDK egyetlen szervétől és sajtóorgánumától sem, mert nincs ehhez sem politikai, sem erkölcsi alapja. 4. (OS) A Magyar Demokrata Fórum mosonmagyaróvári szervezetének kezdeményezésére az MSZMP mosonmagyaróvári Városi Bizottsága és a hozzájuk csatlakozó társadalmi, politikai szervezetek (a Fidesz, a Hazafias Népfront, a mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület, a mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egyesülete és a Szabad Demokraták Szövetsége) felhívással fordul honfitársainkhoz. Közadakozásból állítsunk emléket az 1956. október 26-i tragédia, és az azt követő események áldozatainak. Felkérünk mindenkit, aki a közmegegyezést szolgáló szándékunkkal egyetért és tisztelegni akar az áldozatok emléke előtt, hogy adományával járuljon hozzá az emlékmű létrehozásához. E cél megvalósítására Intézőbizottság alakult, amely a felsorolt szervezetek nevében a pénzügyi lebonyolítással megbízta az OTP körzeti fiókját — Mosonmagyaróvár, Városház u. 3. 9200 —, és felhatalmazta a mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület az emlékműállítás ügyintézésére. Kérjük, adományát az OTP fenti címére, vagy bármilyen OTP-fiókban az MNB 330-980 80, 1964. sz. számlára, vagy postán személyesen befizetni szíveskedjék.* (OS) A Magyar Demokrata Fórum Kecskemét városi szervezete kinyilvánítja, hogy — a városban terjedő hírekkel ellentétben — nem tervezi Nyers Rezsőnek, a Bács-Kiskun megyei 1. számú választókerület orsággyűlési képviselőjének visszahívását. Amennyiben van ilyen kezdemérr e rért un nem fertfc prffrmprff'. HÚSDOSSZIÉ Ha egy mondatban kellene jellemezni a helyzetet, ezt írhatnánk: hús nincs, magyarázat van, áremelés esetleg... A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen többen kétségbe vonhatnák a fenti mondat igazságtartalmát, mondván: nem mindenhol hiányzik a boltokból a hús, és a helyzetet nemcsak magyarázzák, hanem megoldási kísérletek is történnek ... — de nézzük az utóbbi egy hét krónikáját. Előzményként legfeljebb annyit érdemes megjegyezni, hogy januártól megszűnt az úgynevezett húskeret-gazdálkodás, tehát tulajdonképpen várható volt, hogy előbbutóbb megtapasztalhatjuk az erőteljes nyereségre törekvés, a piacosodási szándékok hatását. Augusztus ötödikén, szombaton a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője a szakszervezetek központi lapjában azt nyilatkozta: az ellátási hiány abból fakad, hogy „a világpiacon most konjunktúra van, jó árakat lehet az exportban elérni. Viszont a termelési kedv csökkenése tény. Ez annak a következménye, hogy a sertéstenyésztés és a húseladás nyeresége a felére csökkent". Kedden, augusztus nyolcadikán a Kereskedelmi Minisztérium illetékese — ugyancsak a Népszavában — a hiány okát kutatva bizonytalan: „tehet, hogy egyesek rosszul mérték fel az igényeket". Mármint egyes kereskedők. Mindenesetre, még erre a napra megbeszélést hívtak össze a Kereskedelmi Minisztériumban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Árhivatal, a Húsipari Központ, a Fővárosi Tanács, a Budapesti Húsipari Közös Vállalat és a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat illetékes munkatársainak részvételével. Megállapították: „a húsellátás átmeneti zavarai több okra vezethetők vissza: az idegenforgalom növekedésére, a kedvező exportértékesítésre és a termelői érdekeltség romlására. Azt is kinyilvánították: az év hátralévő időszakában az árualap fedezetet nyújt a lakossági ellátásra és a ma ismert exportkötelezettségekre is” — olvashattuk a Magyar Távirati Iroda jelentésében. Csütörtökön, augusztus tizedikén nyilatkozott a SZOT szóvivője. „Tudomásunkra jutottak olyan szándékok, hogy a húskészítmények árát 6—7 százalékkal kívánják emelni szeptember elejéig. ... Az elhibázott iparpolitikai döntések tandíját ismét a lakossággal szándékoznak megfizettetni.” Bálint Attila azt is hozzáfűzte: „Úgy gondolom, hogy a húshiányt előidézők és az árakat emelni szándékozók egyaránt tisztában vannak azzal, hogy termékeik több más ágazat dolgozóinak, szakszervezeti tagjainak közreműködése nélkül nem juthatnak el az itthoni és a külföldi boltokba, ezért is elvárható, hogy intézkedéseiket kellő körültekintéssel és felelősségérzettel hozzák meg." Pénteken, augusztus 11-én aztán a Minisztertanács lapja megkérdezte a mezőgazdasági minisztert: „Valóban mesterséges a húshiány?” Azaz: valóban áremelési törekvéseik érvényesítésére kívánják felhasználni a húshiány okozta pszichózist a szakvállalatok? Mi itt az igazság? Hütter Csaba miniszter: „Nem az export kecsegtető árai, hanem a belföldi értékesítés nyilvánvaló ráfizetése teremtett az utóbbi időben olyan helyzetet, amelyben a húsipar az exportot helyezi előtérbe és nem a hazai igények kielégítését." A helyzettel élő húsüzemeket így minősíti a miniszter. .....társadalombarátnak azért nem nevezném ezt a hazai igényeket háttérbe szorító vállalati magatartást." Ezért nem meglepő a következtetése sem: „összehívtuk az állami húsipari vállalatok igazgatóit, és ... köteleztük őket a hiánytalan és kiegyensúlyozott hazai ellátásra." Az áremelés szándékát nem tagadja, hozzáfűzve: „A fogyasztói árak kérdésében én egyedül nem vagyok illetékes"· Az esetleges ellentételezésről : ...„a béreket csak annak arányában szabad emelni, amint a megtermelt hozzáadott érték nő.” Ugyancsak augusztus 11-i újságokban jelent meg a húsipari igazgatók csütörtöki értekezletén elhangzott vezérigazgatói nyilatkozat. Ebből kitűnt, hogy az iparág vezetői szerint „a sajtóban nem mindig tényszerűek a húsforgalommal kapcsolatos közlések, mindenekelőtt a SZOT szóvivőjének tájékoztatását ítélték úgy, hogy az nélkülözi a szükséges realitást, mivel egyoldalúan a húsiparra hárította a felelősséget." Tegnap tovább gyorsultak az események. Közleményt adott ki a Kereskedelmi Minisztérium: felszabadította a tartalékolt húskészleteket, hogy azok közvetlenül a piacra kerülhessenek. Intézkedés-sorozatot indított be, melynek , során egyebek mellett csökkentik az exportot, és forgalomba hoznak fagyasztott húst is. Folyamatosan figyelemmel kísérik a belső húspiac helyzetét, és amennyiben nem javulna az ellátás, további lépéseket helyeznek kilátásba. Az MTI egy másik jelentése a Fogyasztók Országos Tanácsa álláspontját közli. Eszerint: „A húsipari vállalatok a húsoscsont terméket megváltoztatott árakon kívánják forgalomba hozni, amit lehetőségeik, anyagi helyzetük miatt elsősorban az alacsony jövedelműek, a nyugdíjasok vásárolnak. A tervezett áremelés az egyébként is nehéz körülmények között élők megélhetési gondjait fokozná... A tervezett áremeléssel az ipar további indokolatlan haszonhoz jutna a fogyasztók kárára." Válaszolt a SZOT szóvivője is a Húsipari Központ vezetőjének, aki a szóvivő. .. egyetlen állítását sem volt képes cáfolni a húskészítmények áremelési törekvéseiről pedig mélyen hallgatott." Ha elállnak a termelők ettől a szándékuktól, akkor ez érthető is, ám ha nem, akkor „ezt az álláspontot a közvélemény előtt, a sajtónyilatkozatban is illett volna vállalni és megindokolni." Itt tartunk most, 1989. augusztus tizenkettedikén, szombaton. (bognár)