Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-29 / 202. szám

Ára 4,80 forint Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA PETHŐ SÁNDOR Mai mellékletünk: EMBERKÉP Kedd 15­89. augusztus 29. LII. évfolyam 202. vám isMegszűkült magyarság Ne tessék megijedni, a „megszűkült magyarság” cím alatt nem irredenta és nacio­nalista mondatok következnek, nem is a fenyegető nemzetha­lálról kívánok prófétáim. A kifejezés több száz éves, abból az időből való, amikor a „ne­mes” és „nagy” haza iránti aggodalom főként az anya­nyelv féltéséből táplálkozott. Bessenyei György, a testőrírók legemlékezetesebbje állította Magyarság című művében: „Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magyarság­ban, melynek ugyan bőségében soha nem voltunk.” Majd a tőle szokásos, emelkedett in­dulatossággal hozzátette: „kö­­pedelemre való” az, aki anya­nyelvét kicsinyíti. Ma, amikor nemesnek és nagynak csak költői túlzással nevezhetni az országot, és gondjaink is számosabbak tán, mint Bessenyei György korá­ban, néhány megszállotton és tudóson kívül tevékenyen szinte alig aggódik valaki a magyar nyelvért. A „köpede­­lemre való” anyanyelv-kicsi­­nyítés pedig — mondhatni — társadalmi közmegegyezéssel,­ zavartalanul folyik. Az „át­alakítás", azaz a politikai, gazdasági és társadalmi re­formtörekvések idején is. Sőt, mintha csak most lendült vol­na föl igazán az anyanyelv ki­csinyítése, szűkítése, csonkítá­sa! Amikor megnőtt a szó po­litikai jelentősége, szabadabbá váltak a véleménynyilvánítási lehetőségek, szinte ijesztő mértékben megnőttek a kife­jezésbeli, fogalmazásbeli gyar­lóságok, gyakorlatlanságok, nemtörődömségek. Pártállás­tól, eszmei hovatartozástól füg­getlenül töri itt a magyart ma csaknem mindegyik nyilvá­nosság elé lépő közszereplő. A -ban, -ben, ba, -be helyes hasz­nálata nekik közömbös, ikes ragozásról mintha sose hallot­tak volna. Rosszkedvű, öreg olvasónk írja, kérdezzem meg a tömeg­tájékoztatás legfontosabb ve­zetőit és irányítóit, mikor me­lyik vonatkozó névmást kell használni, mit hallottak a mér­tékhatározóról, az igekötők szerepeltetéséről. Kérdezzem? Minek? Min­denki tudja, aki csak figye­lemmel kíséri az újságok nyel­vét, a rádióét, meg a televízió­ét, hogy a legsúlyosabb vétke­ket a magyar nyelv ellen a tö­megtájékoztatás követi el. Az írott sajtó még csak-csak ügyel a nyelvhelyességre. De az élő beszéd fórumain, rádióban, te­levízióban szabad folyása van az anyanyelvi helytelenségek­nek. Kiváltképpen a tévé ad számos szomorú példát a meg­szűkült magyarságunkra. Pe­dig alighanem a legnagyobb hatást a lakosság nyelvhasz­nálatára éppen a televízió te­szi. Ezzel — úgy tűnik föl — tisztában vannak „házon belül is”. A tévé nyelvi bizottságá­nak legutóbbi ülésén készült jegyzőkönyvben olvasom az egyik „őstelevíziós” felszólalá­sát: „Ha ma, sajnos az ország fele a Sky Channelből tanul angolul, akkor az ország na­gyobbik része a Magyar Tele­vízióból tanul magyarul." Majd Illyés Gyulát idézve, sommás megállapításához hoz­záteszi, m­inálunk az anya­nyelvnek egészen különös sze­repe van. A nyelv a kapocs, amely a történelem során sok­féle nációból verbuvált népet összetartja. Fölmerül persze a kérdés, ha olyan pontosan látják a televí­ziósok nyelvvédő, azaz nemzet­védő felelősségüket, mint aho­gyan az iménti idézet is bizo­nyítja, miért nem ügyelnek jobban a tévé nyelvi közegére? S ha van nyelvi bizottsága a tévének — márpedig van, még­hozzá neves szakemberek köz­reműködésével —, miért nem látszik azaz hallatszik munkál­kodásuk eredménye? Mert ja­vulást bizony e tekintetben (sem) észlelni a tévében az utóbbi időkben. Javulást nem, csak romlást. Egyre több az eredetieskedő szabálytalansággal megszólaló, a mondandója és önmaga irán­ti figyelmet elsősorban meg­hökkentő fogalmazásmódjával felkelteni óhajtó alkalmi és ál­landó televíziós. Az idegen ne­vek helyes kiejtésével olykor zavarba kerül még a sokat megélt bemondó is, és nem lát­tam még egyetlen televízióst sem, aki megpróbálta volna a nyilatkozókat szabatos és sza­bályos nyelvhasználatra szorí­tani. Azaz, láttam egyet mégis. Dundi volt és magabiztos. Akit ellenben nyelvhelyességi tud­nivalókra oktatott, sovány volt,fáradt és bizonytalan. Té­májuk a húsáremelések elleni tiltakozásul szervezett sztrájk volt. Vagy mi is? A sovány, fá­radt és bizonytalan így mond­ta : a húsáremelések ellen szün­tették be fél órára a munkát. A dundi és magabiztos ellen­ben rendreutasította: a hús­áruk árának emelését kell ily’ esetben mondani. S ő mondta is a nyakatekerten szabatos formulát minden tiltakozó so­ványnak, fáradhatatlanul. Ha beletört a nyelve, ha véletlenül ő is a hibás, a kárhoztatott vál­tozatot mondta, addig ismétel­te, javította szövegét, míg nyelvére nem jött a szentesí­tett (?) forma: húsáruk árá­nak emelése, húsáru ár, és nem húsár. Megdorgált gyerek módjára próbálta utánamon­dani a dundinak a sovány a kamerák előtt, így próbálta ízlelgetni a kacifántos kifeje­zést a néző is a képernyő előtt. A soványnak előbb állt rá a szája a dundi által helyesnek ítélt fogalomra, mint nekem, a nézőnek, akit pedig nem fe­szélyeztek a tévéfelvétel kö­rülményei, sem a nyilvános­ság „szégyene”. Először nem értettem nyelvhelyességi bu­­gyutaságom. De rájöttem, da­com és fölháborodásom nem engedi, hogy közérthetően ki­mondjam: húsáru ár, húsáruk árának emelése ... Meg a so­vány iránti együttérzésem és tiszteletem sem engedte. De fölfedeztem közben, nyelvvédő misszióját, noha átallotta, mi­ért nem viszi végbe következe­tesebben a Magyar Televízió? Miért, hogy miközben nagy emberek anyanyelvi önké­nyességeit elragadtatott mo­sollyal nyugtázza, a nem ha­talmat és húst, csak hatalmas húst kérő kis embert, vitatha­tó fogalmazásmódja miatt rendreutasítja? Azért, mert a nyelvet is csak egynek tekinti a rendelkezésére álló techni­kai eszközök közül. Olyannak, amellyel céltudatosan tájékoz­tathat, politizálhat. Hol így forgatja, hol úgy, akár a ka­merát a válla fölött. „Minden nemzet a maga nyelvérül ismertetik meg a leginkább" — tartotta Besse­nyei György. Ha igaza van — márpedig miért ne volna? — lehetséges, hogy jelenkori ma­gyarságunk televízión nevelke­dett anyanyelvéről ismerszik meg? Szomorú volna. Lőcsei Gabriella A Hivatalos garanciák elutasítása Magyar tiltakozás a prágai pereljárás ellen A súlyos nemzetiségi viszályok enyhítésére még szeptemberben összeülhet a szovjet pártplénum A külpolitikai helyzet A BALTIKUM ÉS MOLDÁVIA állt a nemzetközi hírösszefoglalók élén. Bírálatok és el­lenbírálatok követik egymást a tudósítói beszá­molók szerint. A balti köztársaságok helyi illetékeseit idézve a Reuter arról számol be, hogy a lettek, litvánok és észtek a belügyekbe való beavatkozásként értékelik azt az SZKP határozatot, melyet a köz­ponti bizottság szombaton tett közzé. Ez a dokumentum éles hang­nemben figyelmeztet a baltikumi szélsőséges nacionalista megnyil­vánulások veszélyeire. A Lett Népfront szóvivője pedig arra szólította fel személyesen a főtitkárt, hogy mondja el, kik készítették a doku­mentumot, a helyi tisztviselők ugyanis — mint a nyugati hírügynök­ségek beszámolnak róla —, úgy vélik a még szabadságon lévő Gorba­csov aligha állhat a nyilatkozat mögött, mivel az — szerintük — el­lentmond a peresztrojkának. Georgij Arbatov, aki maga is kb-tag, egy sajtóértekezleten Helsinkiben viszont úgy vélte, kizárt, hogy a nyilat­kozat Gorbacsov tudta nélkül került volna nyilvánosságra, arra azon­ban Arbatov sem tudott válaszolni, hogy a főtitkár milyen mértékben vett részt a dokumentum megszövegezésében. A Pravda hétfői írása a Moldáviai Kommunista Pártot, a helyi sajtót bírálja, mert nem ad hiteles magyarázatot a köztársaságban zajló politikai sztrájkok igazi okairól. A kritika ezúttal is a „szélsőséges nacionalizmusnak” szól, az SZKP lapja szerint a helyi törekvések a moldáv nyelv hivatalossá tételére, túlzottan oroszellenesek. A PÁRIZSI KAMBODZSA-KONFERENCIA kudarcát jósolták a helyi tudósítók a hétfői kezdet előtt, amely az egy hónapja nagy re­ményekkel elindított tárgyalássorozatot hivatott lezárni. A Le Monde szakértője szerint nem sok a remény arra, hogy komoly megállapodás szülessék, legfeljebb abban lehet bízni, hogy sikerül a teljes kudarcot elkerülni, ha megállapodnának a felek az eszmecserék folytatásában. Az alapvető ellentétet, Vietnam és Kína szembenállását ugyanis nem sikerült rendezni. Pekingben úgy vélik, mint a Zsenmin Zsipao kom­mentárja is megerősíti, hogy Hanoi továbbra sem adta fel hegemón törekvéseit, változatlanul ellenőrizni akarja Kambodzsát, és át akarja menteni a jelenlegi Phnom Penh-i „bábkormányt”. A vietnami fél viszont minden kezdeti „jó szándék" ellenére sem szívesen tolerálná a vörös khmerek jelenlétét egy leendő új kormányban — ehhez pedig Peking ragaszkodik. Az ellenzék volt vezére, Szih­anuk herceg — aki a hét végén ismét lemondott tisztéről, vélhetően ezúttal is­ taktikai okokból — így kénytelen fenntartani az egyezséget a vörös khmerek­kel, márcsak azért is, mert az ellenzéknek más katonailag ütőképes egysége nem igen van. A háborús állapotok változatlan fennmaradása viszont nem tenné vonzóvá Kambodzsát az ENSZ számára. Ám nem­zetközi ellenőrzés híján Hanoi aligha kezdi meg a saját bevallása sze­rint mintegy 26 ezer fős hadseregének kivonását Kambodzsából. A KOLUMBIAI KOKAINHÁBORÚ a kezdeti sikerek ellenére sem ígérkezik egyszerű hadműveletnek. Kétségtelen, hogy a páratlanul nagyszabású és többé-kevésbé meglepetésszerű akció tizenegyezer kábítószer-kereskedő letartóztatásához vezetett, de mint annyiszor így most sem sikerült elkapni az igazi nagy „halakat”, akik vélhetően az időben kapott „fülesnek” köszönhetően kereket oldottak és meg­kezdték a módszeres választerrort Bogotában olyan hírek terjedtek el, miszerint az igazságügy-miniszter a halálos fenyegetések miatt lemondott, bár ezt maga Barco elnök tagadta. A kokain-maffia felleg­várából érkező jelentések szerint több tucat bomba robbant Medellin különböző bankjaiban. A terror kétségtelen célja a legnagyobb veszély elkerülése, vagyis az, hogy Kolumbia kiadja a már fogságban lévőket az Egyesült Államoknak. Maga az amerikai igazságügy-miniszter is­merte el, hogy a kokain­bárók "okosak, jól el vannak látva pénzzel", így alighanem hosszú és véres harc vár a kolumbiai elnökre, ha való­ban meg akarja tisztítani országát a kábítószer-­kereskedelemtől, és ehhez minden anyagi segítségre szüksége lesz elsősorban az Egyesült Államoktól hiszen köztudottan hatalmas pénzeket hoz a kábítószer­­kereskedelem, melyből nemcsak egyes emberek húznak óriási hasz­not, hanem közvetve milliók milliárdok áramolnak a gazdaságba is. A hírhedt­­klánvezér, Escobar már korábban ajánlatot tett a Kolum­biát terhelő adósság egy részének kifizetésére: kérdés készül-e most a háttérben egy „békésebb” megegyezés, vagy marad a véres leszámo­lás, a totális háború. (T. J.) Külügyminiszteri tiltakozás Horn Gyula a két magyar állampolgárral szembeni prágai eljárást kifogásolta Horn Gyula külügyminiszter hétfőn reggel magához kérette Stefan Orosst, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügy­vivőjét és bejelentette a magyar fél tiltakozását az augusztus 21-i prágai tüntetések során őrizetbe vett két magyar állampolgárral szemben alkalmazott eljárás miatt. Értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a csehszlovák ható­ságok a két magyar állampol­gárt, a prágai magyar nagykö­vetség konzulja által felajánlott garanciák ellenére is fogva tart­ják, miközben az ugyancsak őri­zetbe vett csehszlovák, illetve más külföldi állampolgárokat kivétel nélkül szabadlábra helyezték. Horn Gyula hangsúlyozta: ez az eljárás felveti annak veszélyét, hogy Deutsch Tamás és Kerényi György szerepét és cselekményét csehszlovák részről a valóságos­nál súlyosabbnak minősítik. Kife­jezte reményét, hogy az illetékes csehszlovák szervek körültekin­tően és humánusan fognak eljár­ni és a magyar—csehszlovák kap­csolatokat zavaró ügy mielőbb megoldást nyer. A külügyminiszter ugyanakkor megerősítette azt a magyar állás­pontot, mely szerint az államok közötti viszony meghatározó el­ve a be nem avatkozás egymás belügyei­be. Prágából jelenti a Reuter. A csehszlovák vezetés — amely az elmúlt napokban rendkívül éle­sen támadta mindazokat, akik úgymond beavatkoznak belügyei­­be — hétfőn aggodalmát hangoz­ tatta a Magyarországon és Len­gyelországban legalizált ellenzé­ki mozgalmak­­ tevékenysége miatt. Jan Fojtik, aki a CSKP Köz­ponti Bizottságának az ideológiai titkára, s egyben a politikai bi­zottságnak megfelelő kb-elnök­­ség tagja, a prágai rádió beszá­molója szerint egy gyűlésen ki­jelentette: „Zavaró ezekben az országokban a legalizált ellenzé­ki pártok tevékenysége. Nem rej­tik véka alá azon szándékukat, hogy nyílt konfrontációt rob­bantsanak ki a szocializmussal. Tevékenységüket néha bizonyos burzsoá politikusok, főképp az Egyesült Államok teljes támoga­tásával fejtik ki.” A prágai rádióban elhangzot­takról a Reuter brit hírügynök­ség számolt be. Fojtik arról is be­szélt, hogy a kapitalista államok Magyarország és Lengyelország gazdasági megsegítését a politikai reformok eredményeitől teszik függővé, és „ezzel a szocializmus fokozatos eltorzítására számíta­nak”. Ma kezdődik a per Prágában Sok jel mutat arra, hogy a prá­gai hatóságok a ténylegesnél messze nagyobb, mindenekelőtt politikai jelentőségűnek, próbál­ják feltüntetni a két magyar el­lenzéki fiatal, Deutsch Tamás és Kerényi György ügyét. Erre utal az is, hogy a Vencel téri tünte­tésekkor őrizetbe vett és a köz­rend megsértése címén perbe fo­gott magyar ellenzéki fiataloknak nem engedték meg a szabadlábon való védekezést, s a magyar nagy­­követség ezzel kapcsolatos ga­ranciáit visszautasították. A cseh­szlovák hatóságok megtagadták azt is, hogy a prágai magyar kon­zul, hivatali jogain túl, a véde­lem tagjaként vehessen részt a perben. Az első bírósági tárgyalást egyébként kedden délelőtt fél tizenegyre tűzték ki, amelyen az újságírók mellett részt kíván ven­ni dr. Szilágyi Attila, a Magyar Munkás Szolidaritás Független Szakszervezet jogtanácsosa, va­lamint Molnár Péter, a Fidesz választmányi tagja. Emlékezetes, hogy Deutsch Tamás a Fidesz egyik vezetője, Kerényi György pedig a Magyar Munkás Szolida­ritás aktivistája. Láng Péter 4é Bohumil Dolezal, a csehszlovák Demokratikus Kezdeményezés nevű csoport vezérkarának tagja lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy őt magát és több ellenzéki vezetőt is már augusztus 20-án őrizetbe vették, és így ő is csak a börtönben szerzett tudomást a Vencel téri tüntetésről. Mint el­mondta, az idei augusztus 21-i megemlékezés fő problémáját ab­ban látta, hogy a csehországi füg­getlen csoportok nem tudtak egyetértésre jutni a közös fellé­pésben. „A magam részéről attól tartottam, hogy az egész meg-­­emlékezés felemás módon és si­kertelenül fog végződni. Vélemé­nyem szerint erre végül is azért nem került sor, mert a külföldi résztvevők spontán szolidaritási megnyilvánulásai sajátos karak­tert kölcsönöztek az egész ese­ménynek" — mondta Dolezal. A Magyar Hírlapban megje­lent Fojtik-nyilatkozattal kapcso­latban úgy vélekedett, nagy kár, hogy a CSKP KB titkára javas­latát a Fojtik az interjúban nem tartotta teljesen kizártnak a ha­talom és az úgynevezett illegális struktúrák párbeszédét Csehszlo­vákiában, amennyiben ez utób­biak bizonyos játékszabályokat betartanak, illetve ha sikerült előzetesen közösen tisztázni eze­ket a játékszabályokat , a cse­hek nagy többsége számára hoz­záférhetetlen nyelven tette, mert mind Dolezal hozzáfűzte, sem Fojtiktól, sem mástól „itthon ez idáig ehhez hasonló javaslat nem hangzott el”. A játékszabályok­ról szólva pedig úgy vélte, hogy ennek tisztázása valóban fontos dolog, de ezek meghatározásában a demokratikus erők képviselői­nek egyenrangú félként kell részt vennie. (I. m.) Ugyancsak a prágai esemé­nyekhez kapcsolódik az az MTI híradás, amely szerint a Fidesz az elmúlt napokban számos le­velet kapott külföldi emberi jogi szervezetektől. A Charta—77 csehszlovák szervezet köszönetét fejezi ki azért, hogy a Fidesz részt vett az augusztus 21-i prá­gai békés demonstráción. Úgy ítélik meg a fideszesek jelenlétét, mint ígéretes hozzájárulást a ma­gyar—csehszlovák jószomszédi kapcsolatokhoz, illetőleg a közös európai ház felépítéséhez. A le­vél, amelyet Tomas Hradilek, Da­na Nemcova és Szasa Vondra, a Charta—77 szóvivői írtak alá, kö­veteli a Prágában továbbra is le­tartóztatásban levő Deutsch Ta­más és Kerényi György szabadon bocsátását. Egyúttal a Charta—77 szolidaritásáról biztosítja a bu­dapesti csehszlovák nagykövetség előtt ülő- és éhségsztrájkot foly­tató magyar fiatalokat. Levelet kaptak a fideszesek az Emberi Jogok Deklarációjának 200. év­fordulója alkalmából rendezett párizsi ünnepség résztvevőitől, valamint a Helsinki Watch füg­getlen emberjogi szervezettől. óvivői tájékoztató Bonnba K­ohl feltehetően varsói látogatása után Bonnból jelenti az MTI. Hel­mut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja reméli, hogy az új lengyel kormány megalakulása, valamint a megkezdett kétoldalú nyugatnémet—lengyel megbeszé­lések sikeres befejezése után mi­előbb ellátogathat Lengyelország­ba. Ezt Hans Klein szövetségi mi­niszter, a bonni kabinet szóvi­vője hétfő délutáni sajtóértekez­letén jelentette be. Klein vélemé­nye szerint Kohl feltehetően var­sói látogatása után tesz eleget magyarországi meghívásának. Klein szóvivő azért feltételezi, hogy a bonni kormányfő útja előbb vezet Varsóba, mint Buda­pestre, mivel már­ régóta folyik az előkészítése, és az ottani láto­gatás különleges horderejű. Igaz, jelenleg közismerten feszítő ere­jű kérdéseket vet fel a magyaror­szági menekültek problémája is. Ezért az utazások sorrendiségét még egyeztetni kell a kancellár­nál.A kormányszóvivő úgy í­télte

Next