Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-29 / 202. szám
Ára 4,80 forint Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA PETHŐ SÁNDOR Mai mellékletünk: EMBERKÉP Kedd 1589. augusztus 29. LII. évfolyam 202. vám isMegszűkült magyarság Ne tessék megijedni, a „megszűkült magyarság” cím alatt nem irredenta és nacionalista mondatok következnek, nem is a fenyegető nemzethalálról kívánok prófétáim. A kifejezés több száz éves, abból az időből való, amikor a „nemes” és „nagy” haza iránti aggodalom főként az anyanyelv féltéséből táplálkozott. Bessenyei György, a testőrírók legemlékezetesebbje állította Magyarság című művében: „Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magyarságban, melynek ugyan bőségében soha nem voltunk.” Majd a tőle szokásos, emelkedett indulatossággal hozzátette: „köpedelemre való” az, aki anyanyelvét kicsinyíti. Ma, amikor nemesnek és nagynak csak költői túlzással nevezhetni az országot, és gondjaink is számosabbak tán, mint Bessenyei György korában, néhány megszállotton és tudóson kívül tevékenyen szinte alig aggódik valaki a magyar nyelvért. A „köpedelemre való” anyanyelv-kicsinyítés pedig — mondhatni — társadalmi közmegegyezéssel, zavartalanul folyik. Az „átalakítás", azaz a politikai, gazdasági és társadalmi reformtörekvések idején is. Sőt, mintha csak most lendült volna föl igazán az anyanyelv kicsinyítése, szűkítése, csonkítása! Amikor megnőtt a szó politikai jelentősége, szabadabbá váltak a véleménynyilvánítási lehetőségek, szinte ijesztő mértékben megnőttek a kifejezésbeli, fogalmazásbeli gyarlóságok, gyakorlatlanságok, nemtörődömségek. Pártállástól, eszmei hovatartozástól függetlenül töri itt a magyart ma csaknem mindegyik nyilvánosság elé lépő közszereplő. A -ban, -ben, ba, -be helyes használata nekik közömbös, ikes ragozásról mintha sose hallottak volna. Rosszkedvű, öreg olvasónk írja, kérdezzem meg a tömegtájékoztatás legfontosabb vezetőit és irányítóit, mikor melyik vonatkozó névmást kell használni, mit hallottak a mértékhatározóról, az igekötők szerepeltetéséről. Kérdezzem? Minek? Mindenki tudja, aki csak figyelemmel kíséri az újságok nyelvét, a rádióét, meg a televízióét, hogy a legsúlyosabb vétkeket a magyar nyelv ellen a tömegtájékoztatás követi el. Az írott sajtó még csak-csak ügyel a nyelvhelyességre. De az élő beszéd fórumain, rádióban, televízióban szabad folyása van az anyanyelvi helytelenségeknek. Kiváltképpen a tévé ad számos szomorú példát a megszűkült magyarságunkra. Pedig alighanem a legnagyobb hatást a lakosság nyelvhasználatára éppen a televízió teszi. Ezzel — úgy tűnik föl — tisztában vannak „házon belül is”. A tévé nyelvi bizottságának legutóbbi ülésén készült jegyzőkönyvben olvasom az egyik „őstelevíziós” felszólalását: „Ha ma, sajnos az ország fele a Sky Channelből tanul angolul, akkor az ország nagyobbik része a Magyar Televízióból tanul magyarul." Majd Illyés Gyulát idézve, sommás megállapításához hozzáteszi, minálunk az anyanyelvnek egészen különös szerepe van. A nyelv a kapocs, amely a történelem során sokféle nációból verbuvált népet összetartja. Fölmerül persze a kérdés, ha olyan pontosan látják a televíziósok nyelvvédő, azaz nemzetvédő felelősségüket, mint ahogyan az iménti idézet is bizonyítja, miért nem ügyelnek jobban a tévé nyelvi közegére? S ha van nyelvi bizottsága a tévének — márpedig van, méghozzá neves szakemberek közreműködésével —, miért nem látszik azaz hallatszik munkálkodásuk eredménye? Mert javulást bizony e tekintetben (sem) észlelni a tévében az utóbbi időkben. Javulást nem, csak romlást. Egyre több az eredetieskedő szabálytalansággal megszólaló, a mondandója és önmaga iránti figyelmet elsősorban meghökkentő fogalmazásmódjával felkelteni óhajtó alkalmi és állandó televíziós. Az idegen nevek helyes kiejtésével olykor zavarba kerül még a sokat megélt bemondó is, és nem láttam még egyetlen televízióst sem, aki megpróbálta volna a nyilatkozókat szabatos és szabályos nyelvhasználatra szorítani. Azaz, láttam egyet mégis. Dundi volt és magabiztos. Akit ellenben nyelvhelyességi tudnivalókra oktatott, sovány volt,fáradt és bizonytalan. Témájuk a húsáremelések elleni tiltakozásul szervezett sztrájk volt. Vagy mi is? A sovány, fáradt és bizonytalan így mondta : a húsáremelések ellen szüntették be fél órára a munkát. A dundi és magabiztos ellenben rendreutasította: a húsáruk árának emelését kell ily’ esetben mondani. S ő mondta is a nyakatekerten szabatos formulát minden tiltakozó soványnak, fáradhatatlanul. Ha beletört a nyelve, ha véletlenül ő is a hibás, a kárhoztatott változatot mondta, addig ismételte, javította szövegét, míg nyelvére nem jött a szentesített (?) forma: húsáruk árának emelése, húsáru ár, és nem húsár. Megdorgált gyerek módjára próbálta utánamondani a dundinak a sovány a kamerák előtt, így próbálta ízlelgetni a kacifántos kifejezést a néző is a képernyő előtt. A soványnak előbb állt rá a szája a dundi által helyesnek ítélt fogalomra, mint nekem, a nézőnek, akit pedig nem feszélyeztek a tévéfelvétel körülményei, sem a nyilvánosság „szégyene”. Először nem értettem nyelvhelyességi bugyutaságom. De rájöttem, dacom és fölháborodásom nem engedi, hogy közérthetően kimondjam: húsáru ár, húsáruk árának emelése ... Meg a sovány iránti együttérzésem és tiszteletem sem engedte. De fölfedeztem közben, nyelvvédő misszióját, noha átallotta, miért nem viszi végbe következetesebben a Magyar Televízió? Miért, hogy miközben nagy emberek anyanyelvi önkényességeit elragadtatott mosollyal nyugtázza, a nem hatalmat és húst, csak hatalmas húst kérő kis embert, vitatható fogalmazásmódja miatt rendreutasítja? Azért, mert a nyelvet is csak egynek tekinti a rendelkezésére álló technikai eszközök közül. Olyannak, amellyel céltudatosan tájékoztathat, politizálhat. Hol így forgatja, hol úgy, akár a kamerát a válla fölött. „Minden nemzet a maga nyelvérül ismertetik meg a leginkább" — tartotta Bessenyei György. Ha igaza van — márpedig miért ne volna? — lehetséges, hogy jelenkori magyarságunk televízión nevelkedett anyanyelvéről ismerszik meg? Szomorú volna. Lőcsei Gabriella A Hivatalos garanciák elutasítása Magyar tiltakozás a prágai pereljárás ellen A súlyos nemzetiségi viszályok enyhítésére még szeptemberben összeülhet a szovjet pártplénum A külpolitikai helyzet A BALTIKUM ÉS MOLDÁVIA állt a nemzetközi hírösszefoglalók élén. Bírálatok és ellenbírálatok követik egymást a tudósítói beszámolók szerint. A balti köztársaságok helyi illetékeseit idézve a Reuter arról számol be, hogy a lettek, litvánok és észtek a belügyekbe való beavatkozásként értékelik azt az SZKP határozatot, melyet a központi bizottság szombaton tett közzé. Ez a dokumentum éles hangnemben figyelmeztet a baltikumi szélsőséges nacionalista megnyilvánulások veszélyeire. A Lett Népfront szóvivője pedig arra szólította fel személyesen a főtitkárt, hogy mondja el, kik készítették a dokumentumot, a helyi tisztviselők ugyanis — mint a nyugati hírügynökségek beszámolnak róla —, úgy vélik a még szabadságon lévő Gorbacsov aligha állhat a nyilatkozat mögött, mivel az — szerintük — ellentmond a peresztrojkának. Georgij Arbatov, aki maga is kb-tag, egy sajtóértekezleten Helsinkiben viszont úgy vélte, kizárt, hogy a nyilatkozat Gorbacsov tudta nélkül került volna nyilvánosságra, arra azonban Arbatov sem tudott válaszolni, hogy a főtitkár milyen mértékben vett részt a dokumentum megszövegezésében. A Pravda hétfői írása a Moldáviai Kommunista Pártot, a helyi sajtót bírálja, mert nem ad hiteles magyarázatot a köztársaságban zajló politikai sztrájkok igazi okairól. A kritika ezúttal is a „szélsőséges nacionalizmusnak” szól, az SZKP lapja szerint a helyi törekvések a moldáv nyelv hivatalossá tételére, túlzottan oroszellenesek. A PÁRIZSI KAMBODZSA-KONFERENCIA kudarcát jósolták a helyi tudósítók a hétfői kezdet előtt, amely az egy hónapja nagy reményekkel elindított tárgyalássorozatot hivatott lezárni. A Le Monde szakértője szerint nem sok a remény arra, hogy komoly megállapodás szülessék, legfeljebb abban lehet bízni, hogy sikerül a teljes kudarcot elkerülni, ha megállapodnának a felek az eszmecserék folytatásában. Az alapvető ellentétet, Vietnam és Kína szembenállását ugyanis nem sikerült rendezni. Pekingben úgy vélik, mint a Zsenmin Zsipao kommentárja is megerősíti, hogy Hanoi továbbra sem adta fel hegemón törekvéseit, változatlanul ellenőrizni akarja Kambodzsát, és át akarja menteni a jelenlegi Phnom Penh-i „bábkormányt”. A vietnami fél viszont minden kezdeti „jó szándék" ellenére sem szívesen tolerálná a vörös khmerek jelenlétét egy leendő új kormányban — ehhez pedig Peking ragaszkodik. Az ellenzék volt vezére, Szihanuk herceg — aki a hét végén ismét lemondott tisztéről, vélhetően ezúttal is taktikai okokból — így kénytelen fenntartani az egyezséget a vörös khmerekkel, márcsak azért is, mert az ellenzéknek más katonailag ütőképes egysége nem igen van. A háborús állapotok változatlan fennmaradása viszont nem tenné vonzóvá Kambodzsát az ENSZ számára. Ám nemzetközi ellenőrzés híján Hanoi aligha kezdi meg a saját bevallása szerint mintegy 26 ezer fős hadseregének kivonását Kambodzsából. A KOLUMBIAI KOKAINHÁBORÚ a kezdeti sikerek ellenére sem ígérkezik egyszerű hadműveletnek. Kétségtelen, hogy a páratlanul nagyszabású és többé-kevésbé meglepetésszerű akció tizenegyezer kábítószer-kereskedő letartóztatásához vezetett, de mint annyiszor így most sem sikerült elkapni az igazi nagy „halakat”, akik vélhetően az időben kapott „fülesnek” köszönhetően kereket oldottak és megkezdték a módszeres választerrort Bogotában olyan hírek terjedtek el, miszerint az igazságügy-miniszter a halálos fenyegetések miatt lemondott, bár ezt maga Barco elnök tagadta. A kokain-maffia fellegvárából érkező jelentések szerint több tucat bomba robbant Medellin különböző bankjaiban. A terror kétségtelen célja a legnagyobb veszély elkerülése, vagyis az, hogy Kolumbia kiadja a már fogságban lévőket az Egyesült Államoknak. Maga az amerikai igazságügy-miniszter ismerte el, hogy a kokainbárók "okosak, jól el vannak látva pénzzel", így alighanem hosszú és véres harc vár a kolumbiai elnökre, ha valóban meg akarja tisztítani országát a kábítószer-kereskedelemtől, és ehhez minden anyagi segítségre szüksége lesz elsősorban az Egyesült Államoktól hiszen köztudottan hatalmas pénzeket hoz a kábítószerkereskedelem, melyből nemcsak egyes emberek húznak óriási hasznot, hanem közvetve milliók milliárdok áramolnak a gazdaságba is. A hírhedtklánvezér, Escobar már korábban ajánlatot tett a Kolumbiát terhelő adósság egy részének kifizetésére: kérdés készül-e most a háttérben egy „békésebb” megegyezés, vagy marad a véres leszámolás, a totális háború. (T. J.) Külügyminiszteri tiltakozás Horn Gyula a két magyar állampolgárral szembeni prágai eljárást kifogásolta Horn Gyula külügyminiszter hétfőn reggel magához kérette Stefan Orosst, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét és bejelentette a magyar fél tiltakozását az augusztus 21-i prágai tüntetések során őrizetbe vett két magyar állampolgárral szemben alkalmazott eljárás miatt. Értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a csehszlovák hatóságok a két magyar állampolgárt, a prágai magyar nagykövetség konzulja által felajánlott garanciák ellenére is fogva tartják, miközben az ugyancsak őrizetbe vett csehszlovák, illetve más külföldi állampolgárokat kivétel nélkül szabadlábra helyezték. Horn Gyula hangsúlyozta: ez az eljárás felveti annak veszélyét, hogy Deutsch Tamás és Kerényi György szerepét és cselekményét csehszlovák részről a valóságosnál súlyosabbnak minősítik. Kifejezte reményét, hogy az illetékes csehszlovák szervek körültekintően és humánusan fognak eljárni és a magyar—csehszlovák kapcsolatokat zavaró ügy mielőbb megoldást nyer. A külügyminiszter ugyanakkor megerősítette azt a magyar álláspontot, mely szerint az államok közötti viszony meghatározó elve a be nem avatkozás egymás belügyeibe. Prágából jelenti a Reuter. A csehszlovák vezetés — amely az elmúlt napokban rendkívül élesen támadta mindazokat, akik úgymond beavatkoznak belügyeibe — hétfőn aggodalmát hangoz tatta a Magyarországon és Lengyelországban legalizált ellenzéki mozgalmak tevékenysége miatt. Jan Fojtik, aki a CSKP Központi Bizottságának az ideológiai titkára, s egyben a politikai bizottságnak megfelelő kb-elnökség tagja, a prágai rádió beszámolója szerint egy gyűlésen kijelentette: „Zavaró ezekben az országokban a legalizált ellenzéki pártok tevékenysége. Nem rejtik véka alá azon szándékukat, hogy nyílt konfrontációt robbantsanak ki a szocializmussal. Tevékenységüket néha bizonyos burzsoá politikusok, főképp az Egyesült Államok teljes támogatásával fejtik ki.” A prágai rádióban elhangzottakról a Reuter brit hírügynökség számolt be. Fojtik arról is beszélt, hogy a kapitalista államok Magyarország és Lengyelország gazdasági megsegítését a politikai reformok eredményeitől teszik függővé, és „ezzel a szocializmus fokozatos eltorzítására számítanak”. Ma kezdődik a per Prágában Sok jel mutat arra, hogy a prágai hatóságok a ténylegesnél messze nagyobb, mindenekelőtt politikai jelentőségűnek, próbálják feltüntetni a két magyar ellenzéki fiatal, Deutsch Tamás és Kerényi György ügyét. Erre utal az is, hogy a Vencel téri tüntetésekkor őrizetbe vett és a közrend megsértése címén perbe fogott magyar ellenzéki fiataloknak nem engedték meg a szabadlábon való védekezést, s a magyar nagykövetség ezzel kapcsolatos garanciáit visszautasították. A csehszlovák hatóságok megtagadták azt is, hogy a prágai magyar konzul, hivatali jogain túl, a védelem tagjaként vehessen részt a perben. Az első bírósági tárgyalást egyébként kedden délelőtt fél tizenegyre tűzték ki, amelyen az újságírók mellett részt kíván venni dr. Szilágyi Attila, a Magyar Munkás Szolidaritás Független Szakszervezet jogtanácsosa, valamint Molnár Péter, a Fidesz választmányi tagja. Emlékezetes, hogy Deutsch Tamás a Fidesz egyik vezetője, Kerényi György pedig a Magyar Munkás Szolidaritás aktivistája. Láng Péter 4é Bohumil Dolezal, a csehszlovák Demokratikus Kezdeményezés nevű csoport vezérkarának tagja lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy őt magát és több ellenzéki vezetőt is már augusztus 20-án őrizetbe vették, és így ő is csak a börtönben szerzett tudomást a Vencel téri tüntetésről. Mint elmondta, az idei augusztus 21-i megemlékezés fő problémáját abban látta, hogy a csehországi független csoportok nem tudtak egyetértésre jutni a közös fellépésben. „A magam részéről attól tartottam, hogy az egész meg-emlékezés felemás módon és sikertelenül fog végződni. Véleményem szerint erre végül is azért nem került sor, mert a külföldi résztvevők spontán szolidaritási megnyilvánulásai sajátos karaktert kölcsönöztek az egész eseménynek" — mondta Dolezal. A Magyar Hírlapban megjelent Fojtik-nyilatkozattal kapcsolatban úgy vélekedett, nagy kár, hogy a CSKP KB titkára javaslatát a Fojtik az interjúban nem tartotta teljesen kizártnak a hatalom és az úgynevezett illegális struktúrák párbeszédét Csehszlovákiában, amennyiben ez utóbbiak bizonyos játékszabályokat betartanak, illetve ha sikerült előzetesen közösen tisztázni ezeket a játékszabályokat , a csehek nagy többsége számára hozzáférhetetlen nyelven tette, mert mind Dolezal hozzáfűzte, sem Fojtiktól, sem mástól „itthon ez idáig ehhez hasonló javaslat nem hangzott el”. A játékszabályokról szólva pedig úgy vélte, hogy ennek tisztázása valóban fontos dolog, de ezek meghatározásában a demokratikus erők képviselőinek egyenrangú félként kell részt vennie. (I. m.) Ugyancsak a prágai eseményekhez kapcsolódik az az MTI híradás, amely szerint a Fidesz az elmúlt napokban számos levelet kapott külföldi emberi jogi szervezetektől. A Charta—77 csehszlovák szervezet köszönetét fejezi ki azért, hogy a Fidesz részt vett az augusztus 21-i prágai békés demonstráción. Úgy ítélik meg a fideszesek jelenlétét, mint ígéretes hozzájárulást a magyar—csehszlovák jószomszédi kapcsolatokhoz, illetőleg a közös európai ház felépítéséhez. A levél, amelyet Tomas Hradilek, Dana Nemcova és Szasa Vondra, a Charta—77 szóvivői írtak alá, követeli a Prágában továbbra is letartóztatásban levő Deutsch Tamás és Kerényi György szabadon bocsátását. Egyúttal a Charta—77 szolidaritásáról biztosítja a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt ülő- és éhségsztrájkot folytató magyar fiatalokat. Levelet kaptak a fideszesek az Emberi Jogok Deklarációjának 200. évfordulója alkalmából rendezett párizsi ünnepség résztvevőitől, valamint a Helsinki Watch független emberjogi szervezettől. óvivői tájékoztató Bonnba Kohl feltehetően varsói látogatása után Bonnból jelenti az MTI. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja reméli, hogy az új lengyel kormány megalakulása, valamint a megkezdett kétoldalú nyugatnémet—lengyel megbeszélések sikeres befejezése után mielőbb ellátogathat Lengyelországba. Ezt Hans Klein szövetségi miniszter, a bonni kabinet szóvivője hétfő délutáni sajtóértekezletén jelentette be. Klein véleménye szerint Kohl feltehetően varsói látogatása után tesz eleget magyarországi meghívásának. Klein szóvivő azért feltételezi, hogy a bonni kormányfő útja előbb vezet Varsóba, mint Budapestre, mivel már régóta folyik az előkészítése, és az ottani látogatás különleges horderejű. Igaz, jelenleg közismerten feszítő erejű kérdéseket vet fel a magyarországi menekültek problémája is. Ezért az utazások sorrendiségét még egyeztetni kell a kancellárnál.A kormányszóvivő úgy ítélte