Magyar Nemzet, 1989. szeptember (52. évfolyam, 205-230. szám)

1989-09-22 / 223. szám

4 Alternatív fesztivál Amszterdamban Európa az ár ellen ” Alternatív, ellenzéki vagy ki-­­sebbségi Európa — ki-ki ízlése szerint választhat a címkék köz­­ül, de úgysem ez számít. Ami közös bennük, mindazokban, akik ezen a szeptember közepi hétvégén összeverődtek a hol­land csatornavárosban: a diplo­máciai jegyzékeik váltásának teljes hiánya (öröm már az is, ha a postás kézbesít egy ilyen gya­nús meghívót), szerződések he­lyett gyors telefonok és hosszú kocsmai beszélgetések, gondolat­­rendőr-ellenesség, üres zseb, ü te­­geződés. És még sorolhatnánk hosszan, miről ismerszik meg az „ár elleni Európa”, mely egy beépített konyhánál többre vá­gyik. Európa az ár ellen volt a há­romnapos találkozó és fesztivál neve. Végre megkapta a magá­ét a kommersz zene és a best­seller-kultúra, fejüket-farkukat behúzva remegtek illatosabb diszkókban, szalonokban. Ezren pedig, szerte Európá­ból, kieresztették a hangjukat, szerepeltek a (holland) tévében, vevőt találtak a műveikre —■ szóval egy csomó olyan dolgot tettek, amire ritkán adódik al­kalom. Leginkább persze egy­mással foglalkoztak, ismerked­tek ezek a művészeik, értelmisé­giek, akik mindannyian ellenzé­kiek, kisebbségiek otthoni kör­nyezetükben. Vagy ha úgy tet­szik, csak kevesek által megér­tett próféták a saját hazájuk­ban. Főhadiszállásukat és hatalmas szamizdat cserebörzéjü­ket az amszterdami tőzsdepalota kupolája alatt tartották. Itt a nemrég még börtönben ült prá­gai Jóska Skalnik, a Jazz Section érdemes művésze norvég anar­­cho-kommunistákkal árult egy gyékényen, az életében először Nyugatra vetődött lett szamiz­­datos, Serdzseni Alekszandr egész nap az angol ózonféltek­­kel nézett farkasszemet. (Már amikor, két tévéinterjú között, jutott ilyen­ szórakozásra ideje. Mert barátunk, a jelenlevő új­ságírók kedvence, nem lankad­va, tucatszor is előadta: bár másfél hónapos hivatali piliská­­zásába tellett, végül is simán ka­pott útlevelet, s a szovjet hatá­ron minden további nélkül ki­hozhatta hátizsáknyi kiadványát, festményeit, jelvényeit, melyek között egy­­sem SaBati, mely *a* szocializmus felsőbbrendűségét hirdetné.) Országonként két-három kiál­lítórész, asztal, paravánelem jut, mert minden európai nemzet fiai megjelentek itt. Csak demok­ratikus németet, románt és al­bánt kerestünk hiába. (Bár Ro­mániának egy részét kiválóan képviselte a Kiáltó Szó, úgy is mint „belső’­ használatra készült erdélyi magyar szemle.) Innen, ebből a száz nyelven zsibongó nagyteremből vette be aztán ez a kis sereg lüktető, amőbaszerű mozgással a város távolabbi tereit. A szabadtéri színpadon például, a környéken táborozó punkok nagy örömére, belépődíj nélkül mutatták és hallatták magukat, a szűk csa­ládi körükön kívül méltán isme­retlen performance-bejnökük. Volt egy-két, zeneként is értel­mezhető produkció, de a többség meztelenkedéssel, nem-kom­mu­­nista kiáltványok felolvasásá­val, illetve e kettő keverékével próbálta felhívni magára a fi­gyelmet. Az úri közönséget ez csak kevéssé zavarta kedvenc foglalatosságában, a turisták lej­­molásában. Távolabb, a tőzsdepalota mel­letti utca egyik galériájában, az európai szami­zda­t tíz évre visz­­sza­pillan­tó kiállítását tekinthet­tük meg, abból is az Inconnu cso­port a már kifogyott (vagy ház­kutatásokon lefoglalt) őskiadvá­nyok mellett fotósorozaton mu­tatta be a 301-es kopjafák elkészítésének fázisait. Láttunk egy cseh szamizdatot is, amely a Magyarország című, eredeti­leg más célokat szolgáló kiad­vány fakszimiléjét és fordításait közli a Václav Havel peréről. Ugyanitt szorgos holland lány­*■ kék folyamatos bemutatót tar­tanak a házilagos sokszorosító -5.eszközök működéséről, a nyo­­ri maszttától kezdve a legújabb ki­adású Hewlett-Packard lézer­­nyomtatóig. Este koncert a Melkweg nevű alternatív kulturális központban, melynek bárépülete műemlék­­védelmi szempontból bezárt tej­­gyárnak néz­ ki, valójában a Tejút nevet viseli. (A kétoldali ..tej-járda, csatorna, rajta ke* -/.resztben művészbejáróként és vészkijáratként odafordított uszály áll.) Itt hallhattuk a Ma­­tuska Silver Soundot, Sunyó (Mészáros Sándor) hangjával Bernáth(y) Sándor gitárpenge­tése mellett, míg a főszólamot­­ számos szintetizátor-számítógép vitte. Az öröm fokozódott, ami­kor Szkárosi Endre és a Kon­nektor (Sunyó, Bernéth(y), Cas­­ner János, Bese Csaba) lépett a színre. Michael Jackson zöldült volna az irigységtől, ha látja, hogy tapsolták vissza őket a kü­lönösen emlékezetes seprűduda­­szóló­k ellenére. Amikor füleink már megkap­ták a magukét, a Lois Ballast együttes jelent meg a színen. A csapat tagjai, Lótz Viktor, Szent­­iványi Kálmán, Kopasz Tamás, Kis Zoltán László, L. Menyhért László és Szulovszky István mo­sónőt, illetve bicikliversenyzőt megszégyenítő ügyességgel csal­tak ki jobbbnál jobb hangokat a rendelkezésükre álló kerékpár­os mosógép-alkatrészekből. Kü­lönösen a Bringázó Mosómedve című számukkal arattak osztat­lan lelkesedést az éji óra elle­nére még részben ébren levő nézők körében. Ez alkalomból fogyott a legtöbb film-, video - és magnószalag is. (A Magyar Rádió egy lelkes Fidesz-tagle­­ánnyal képviseltette magát, az MTV bojkottálta a jelentős kul­turális eseményt.) Kinek a hosszúra nyúlt éjsza­kai program után még futotta az erejéből (és villamosjegyre), vasárnap ismét a Tőzsdepalotá­ba villamosozhatott, ahol is megkezdődött a végkiárusítás. Galán­tai György egyébként igen szép posztereitől kezdve a sza­­mizdatokig (Modor Ádám, Kő­szeg Ferenc és Sneé Péter nagy­lelkű­­közreműködésével) min­­dent fél- és negyedáron lehetett kapni , vagy egyszerűen csak cserélni. Utolsó holland forint­jainkat végül a közeli éjjel-nap­pali árudákban apróbb ajándék­­tárgyakra váltottuk (kávé, sör, csoki, marihuána, ez-az), majd szétszéledtünk Európában. Ber­lin, Párizs, Bonn, Frankfurt és Hamburg voltak a főbb útirá­nyok, majd hétfőin reggel elin­dult a pesti busz is, ezúttal Csehszlovákiát elkerülve. Így aztán Pesthy László, a Fe­kete Doboz operatőre is velük tarthatott, akit a legutóbbi, saj­nálatos prágai események óta nem látnak igazán szívesen eb­ben az — egyébként baráti — országban. Nem tudom, van-e valamiféle tanulsága egy ilyen, alternatív­­európai összejövetelnek, ha csak az nem, hogy íme, ez is fórum, ahol litván és dán, cseh, belga és magyar közelebb kerülnek egy­máshoz, mint bármiféle kulturá­lis csereegyezmény keretében tehetnék. Egyébként, ahogy kedves hol­landiai vendéglátónk, Császár László már javasolta­ ugyan­ezt, jövőre, Pesten. Tardos János Magyar Nemzet Olvasd — és add tovább! i Fórum szombaton Kisebbségek vagy nemzetiségek ? Nemzetiségi vagy kisebbségi törvényre van szükség? A kisebb­ségi képviselet milyen formái le­hetségesek államigazgatási, tör­vényalkotási és törvényalkalma­zási szinten? Miként garantálha­tó a kisebbségek képviselete a tör­vényhozásban? A kisebbségek fordulhatnak-e — a hazai jogor­­­­voslati lehetőségek kimerülése után — nemzetközi bírói fóru­mokhoz? Szükség van-e az úgy­nevezett „pozitív diszkrimináció" alkalmazására a kisebbségek­­esetében? S ha igen, ezek melyi­k területekre és miként legyenek érvényesek? A többi között ezekre a kér­désekre próbál majd választ ta­lálni az a vitafórum, amelyet a­­ Raoul Wallenberg Egyesület kez­deményezett a különféle politi­kai pártok és szervezetek meg­­­hívásával A fórumot szeptem­ber 23-án, szombaton délelőtt tíz órára hívták össze a VIII. Kerü­leti Tanács, Baross u. 65. szám alatti dísztermébe, ahová a Wal­­lenberg-egyesület meginvitálta a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fidesz, a Független Kisgazda, Földmunkás és Pol­gári Párt, a Kereszténydemok­rata Néppárt, az MDF, a Ma­gyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az MSZMP és az SZDSZ képviselőit. „A vita célja — olvashatjuk a szervezők felhívásában —, hogy a különböző politikai, tehát ha­talomra (s parlamenti képvisele­tekre) törő pártok, szervezetek kifejthessék ö öszevethessék ide­vágó nézeteiket, programjaikat a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett.” E megfontolások miatt a Wal­­lenberg-egyesület ezúttal is min­den érdeklődőt meghív szomba­ti rendezvényére. Magyar Nemzet A A vészkorszak dokumentumai Zsidó sors Ausztriában, 1944 nyarán ! A TABUK szüntével Magyar­­ország második világháborús tra­gédiájának újabb fejezetei tárul­nak a közvélemény­­elé. Ebbe tar­tozik az emberveszteség, benne a magyar zsidóság iszonyú pusztul­ásának mind teljesebb feltárása, az addig rejtve maradt­ tények, összefüggések­ publikálása. 1944 nyarán a strasshofi csoportok lét­rejötte a magyarországi deportá­lások egyik különös epizódja volt. Tagjaik nagyrészt túlélték a szer­vezett népirtást, eladdig isme­retlen történetük könyvbe fogla­lása folyamatban van. Sorsukról a legteljesebb dokumentációt ha­tárainkon túl Bécsben, az 1963- ban létrehozott Osztrák Ellenál­lás Dokumentációs Archívuma őrzi. (Ez a közhasznú osztrák nemzeti alapítvány példaértékű! Régóta hiányzik egy hasonló ha­zai intézményeink sorából, pedig kutatóhelyként, kiadványaival igencsak segítené a nemzeti el­lenállás valós történetének a fel­dolgozását, megismertetését.) Negyvenöt évvel ezelőtt 16 000— 17 000, a szegedi, szolnoki, deb­receni és a bajai gettóban beva­­gonírozott magyar zsidó érkezett a Bécs melletti Strasshofba. A náci uralom idején Strasshof az úgynevezett átmenő tábor kate­góriájába tartozott. A foglyokat a magyarországi deportálásokat irányító Eichmann-kommandó ■ itt „jégre tette", azaz a fronton dúló csaták alakulását várva, a további tárgyalásokig „tartalé­kolta” azoknak a magyar zsidó családoknak az életét, melyeket a cserébe óhajtott teherautók, fel­szerelések ellentételének tekintett. „A vért áru ellenében” megfo­galmazású, teljesítetlenül maradt alku a deportáló kommandó és a magyarországi cionista vezetők, Kasztner Rezső és társai egyez­kedései nyomán jött létre. Követ­kezményeként több deportáló vo­nat Magyarországról nem a szo­kott „célállomáson" Auschwitz— Birkenauban, hanem Strasshof­­ban állt meg. A „szállítmányok­nak” ez a tény a gázhalál előli időleges menedéket, de minden­napos rettegést, további létbizony­talanságot és robotot jelentett. Strasshof elosztópontként is mű­ködött. A magyar zsidókat innen családostól a Reichsgau Nieder­donau, Wien és Steiermark terü­letére, munkára szállították. N■ | Sokukat , már­­ Strasshofban munkaosztagokba sorolták — az addig gyakorolt szakmát, műsza­ki ismeretet­­,számításba. .vették — s 1944 júliusában, augusztus második felében „családi tábo­rokba”, munkakommandókba osztották be. Az ilyeneket működ­tető gazdaság — például üzem, építkezés, erdészet — a magyar zsidó foglyokat az SS-től egyelő­re „bérbe kapta”. A családokat a Krumey Obersturmbannführer parancsnoksága alatt állt SS Ar­beitszentrale Sonderkommandó, Wien számlájára való­ befizetés ellenében adták ki munkára. Ma 275 egykori „strasshofi” magyar munkakommandóról van tudomásunk. Hatvanhét „fióklá­ger” 1945 áprilisáig Bécsben mű­ködött. Foglyaik főleg a munka­erőhiánnyal küszködő hadiüze­mekben, a szolgáltatásokban, a romeltakarításon dolgoztak. A szorosabb náci ellenőrzés révén a Bécsben robotolt magyar zsidók­ról több irat fennmaradt. (Még a hírhedt Hain Péter „figyelő” detektívjei is kutakodtak, pél­dául a Szegedről és Battonyáról elhurcolt zsidók körében.) A vi­déki kényszermunkásokról vi­szont csak elvétve található írá­sos emlék. Ezért is figyelemre méltó az osztrák ellenállás archí­vuma által feltárt dokumentáció, mely szerint 1944 nyarán rövid összefoglalók készültek a Gau Niederdonau (ez nagyrészt a mai Burgenlandot foglalta magában) náci helytartója számára. A BADENI körzetvezetőség augusztus 11-én a­­ következőket jelentette: S .a. Az ebreichsdorfi „Drasche-Wartinsberg" " jószág­igazgatóságnál 109 zsidó van, eb­ből 53 munkaképes. A többiek részint magas koruk vagy fiatal­ságuk, részint betegség miatt munkaképtelenek. A zsidók a csendőrposzt jelentése szerint ugyan készségesek, ámde a szo­katlan foglalkoztatás következté­ben kevésbé foghatók munkára. Munkateljesítményük egy keleti munkásénak megközelítőleg 25 százalékával egyenlő. 2. A pot­­tendorf­i Esterházy-féle jószág­­igazgatóságnál foglalkoztatott különböző korú 68 zsidó az üzem­­vezetőség közleménye szerint ki­elégítően dolgozik. Ez ideig sem­mi panasz sincsen rájuk. Magas kora vagy fiatalsága miatt 26 sze­mély munkaképtelen. 3. Weissen­bach a. d. Triesting községbe 40 szegedi zsidót irányítottak az ár­vízkárok felszámolására (8 fér­fit, 9 gyermeket és 23 nőt), ezek­ből csak 25 személy munkaképes. Arra a körülményre tekintettel, hogy a zsidók nincsenek a nehéz testi munkához szokva, munka­teljesítményük kielégítőnek mondható. Nehézségeket nem okoztak. 4. Az Altenmarkt a. d. Triestingnél történt árvízkárok felszámolása végett bevetett zsi­dókról jelentették, hogy az ilyen munkában tapasztalatlanok, és ügyetlenül álltak hozzá. 5. Heili­­genkreuzban 49 zsidó, 14 férfi, 23 nő és 12 gyermek került munká­ra. A kolostor földjein és a ker­tészetben dolgoznak." Az augusztus 17-én kelt ams­­tetteni jelentés további informá­ciókkal is szolgál: „A zsidó munkaerő - mun­kára való bevetés­ének”­ ta­pasztalatai nagyon rosszak. Ezek a nyomorúságos ala­kok, akik reggelente és estén­ként az utcákon vonulnak, a la­kosság körében általában csak sajnálatot váltanak ki. Kivált­képpen amiatt, hogy leginkább idős férfiakról és nőkről van szó, akiken látszik, hogy ellátásuk a létminimum alatt van. Ezeket a tényeket a lakosság is ismeri.­­ A munkateljesítményük igen csekély. Bár készségesek és szó­fogadók, a munkát fizikailag nem győzik. Emiatt a zsidók kiutalá­sával egyetlen üzem sem elége­dett. Nagyobb csoportokban a mun­kabevetés nem lehetséges. Csak 10 fős csoportok vannak a pa­rasztoknál, ,de így a zsidók a né­met lakossággal és az idegen nem­zetiségiekkel sűrűn érintkeznek. Természetesen kapcsolatokat is létesítenek és élelmiszert koldul­nak, mert nagy részükkel sok­szor együttéreznek. A zsidók mun­kára való bevetése a néptársak körében egyetlen esetben sem mozdította elő az antiszemita gondolkodást: ezek inkább a saj­nálatot ébresztik bennük. A legjobb az lenne, ha a zsidó­kat innen ismét eltávolítanák és egy koncentrációs táborba,­­ ren­deltetési helyükre vezetnék őket, de úgy, hogy a lakosság ebből mit sem lásson.” Valóban, az osztrák lakosság nagyobb része a sokféle tiltás, a hangos náci propaganda ellenére együttérzett a magyar­ üldözöttek­kel. A kutatás mind több, bizo­nyítékot tár fel az osztrák mun­kások, parasztok megértő, segítő magatartásáról. Pedig sok helyütt nekik is alig akadt élelmük. A szigorúan kimért fejadagok ál­landóan csökkentek. Mégis, a legtöbb munkahelyen a kiáltó embertelenséget, amely a hatósági rendszabályokban és az SS bru­talitásában nyilvánult meg, sok esetben ismeretlen emberek eny­hítették emberséges magatartá­sukkal. A tilalmakkal szembehe­lyezkedve a foglyoknak titokban darab kenyeret, néhány szem burgonyát dugtak. Az egy-két alma, melyet a rácson át az éhez­­tetett gyermekek vékony kezeibe csúsztattak, olykor talán a náci barbárságtól visszaharcolt élet­tel volt egyenlő. A STRASSHOFI átmenő tábor­ból szétosztott magyar­ zsidók sorsáról, felszereléséről ad szá­mot a Birodalmi Gazdasági Mi­nisztérium egyik 1944 augusztusi levele. A minisztériumi tisztvise­lő ebben a magyar zsidók felsze­relés nélküliségét teszi szóvá. In­formációi szerint „a háztartási eszközökkel, ruházattal és taka­róval stb. való felszereltség ere­detileg kielégítő volt, a legtöbb felszerelési tárgyat azonban a magyar csendőrség visszatartot­ta”. Az ügyben a birodalmi mun­kaügyi megbízott egyik megálla­pítására hivatkozik: „Egyébként megkíséreljük, hogy a zsidók munkaruhát, lábbelit, és ameny­­nyiben lehetséges, szalmazsáko­kat és takarókat, valamint kiegé­szítő élelmiszereket is hozzanak magukkal Magyarországról." Ez a dokumentum tehát arra is bi­zonyíték, hogy 1944 augusztusá­ban a németek további magyar­­országi deportálással, vagyis a még kezükre nem került buda­pesti zsidóságnak a birodalomba való ,­kiszállításával” számoltak. Szita Szabolcs P­edagógu­sbérek Vita a százalékokról (MTI) A pedagógusok bérren­dezéséről folyó tárgyalások eddi­gi menetéről és helyzetéről tájé­kozódott, valamint az ÁBMH- ban pénteken folytatódó egyeztető tárgyalásokon képviselendő állás­pontját vitatta meg csütörtökön a Pedagógusok Szakszervezeté­nek elnöksége. A vitában elhangzott: alapvető, hogy a Minisztertanács által a ki­emelt költségvetési területek egészére elfogadott jövő évi húsz­­százalékos automatikus béreme­lést a pedagógusok esetében ne az 1989-es átlaghoz, hanem a taní­tók, tanárok szeptembertől meg­emelt béréhez viszonyítsák. El­lenkező esetben ugyanis a húsz százalék valójában csak 9,2 szá­zalékot jelentene. Megállapítot­ták­ továbbá, hogy a pedagógus­­fizetés-emelésre 1990. január 1-jé­­től beígért — ám még országgyű­lési elfogadásra váró — 4 milliárd forint csak kis mértékben csök­kenti e réteg más értelmiségiek­hez­ képest tapasztalható elmara­radását. Ezért ezen túlmenően­ szükséges, hogy — a Művelődési Minisztérium korábbi hároméves programjában is szereplő­ elkép­zelésnek megfelelően — az Or­szággyűlés további félmilliárd fo­rintot juttasson a kistelepülések pedagógusai fizetésének felzár­kóztatására. Állást foglalt a tes­tület abban is, hogy a 4 milliárd forintos keret elosztása a közok­tatási és felsőoktatási terület kö­zött csakis a bértömeg, és nem az alapbérek arányában történhet, hiszen e keretnek fedezetet kell nyújtania a túlmunkadíjak auto­matikus emelésére is. Szó volt az ülésen arról is, hogy az iskolák működését szolgáló dologi auto­matizmus növekedése legalább a mindenkori infláció mértékét ér­je el. A pedagógus-szakszervezet el­nökségi ülésén egyébként szóba került, hogy­ a miniszter bejelen­tése — miszerint a pedagógusok bére összesen hatvan százalék­kal emelkedik majd — mind­ a közvéleményben, mind a pedagó­gustársadalomban félreértések­re adhat okot. Ez ugyanis csak az 1988-as állapothoz képest igaz, más számítások szerint e száza­léknak még a felét sem éri el. Ezért szükséges, hogy mind a 4 milliárd forint forrását, mind a tényleges számításokat a nyilvá­nosság előtt is tisztázzák. Péntek, 1989. szeptember 22. Többnyelvű feliratok a baranyai nemzetiségi falvakban (MTI) Az elmúlt öt eszten­dő nemzetiségpolitikai munkájá­ról adott számot csütörtöki ülé­sén a Baranya Megyei Tanács mellett működő nemzetiségi bi­zottság. Az ország legnagyobb nemzetiségi megyéjében, ahol minden hetedik állampolgár né­met , vagy szerbhorvát anyanyel­vű, ez a testület szervezi a nemzetiségpolitika területi meg­valósítását. A legfontosabb esemény az volt az elmúlt időszakban,­ hogy a Baranya Megyei Tanács — az országban elsőként — nemzetisé­gi tanácsrendeletet alkotott. A jogszabály a nemzetiségi bizott­ság kezdeményezésére és előké­szítésével született meg. Célja: a nemzetiségi jogok teljesebb érvényesülésének előmozdítása a németek és a délszlávok lakta baranyai ■­k településekéit.­­Szintén a testület kezdeményezésére - és ugyancsak az országban elsőként alakították k­i meg a nemzetiségi szövetségek baranyai szervezete­it, a megyei hatáskörű német, illetve délszláv munkaközössé­get. A kétnyelvű nemzetiségi isko­lák száma kilencre emelkedett a megyében, s további gyarapodás várható. Valamelyest nőtt a pe­dagógusok száma és javult a tan­szerellátás, a bizottság vélemé­nye szerint azonban még mindig sok gonddal-­bajjal küszködik a nemzetiségi oktatás. A nemzetiségi bizottság szor­galmazására két-, vagy három­nyelvű feliratokat helyeztek el a németek, illetve délszlávok lak­ta baranyai településeiken. A me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának döntése alapján nemzeti­ségi munkaköri pótlékot kapnak a német, illetve a délszláv lakos­ság körében dolgozó pedagógu­sok,, népművelők és tanácsi ügy­intézők. A bizottság ösztönzésére egyre több helyi nemzetiségi bi­zottság alakul­t­ megyében. Ed­dig’ már 14 község és’ 1 város ta­nácsa hozta létre’a saját nemze­tiségi bizottságát, amely a nem­zetiség­politika i„gárkoztatt”­s megva­­lósítását segíti az adott telepü­lésen. Meghalt Raffai Sarolta (MTI) Hosszan tartó, súlyos betegség után, szeptember 20-án, életének 59. évében elhunyt Raf­­fai Sarolta József Attila-díjas író, az Országgyűlés egykori al­­elnöke, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum nyugalmazott főigazgatója. Raffai Saroltát kalocsai ottho­nában érte a halál. .Temetéséről később intézkednek — adja hí­­rül a magyar Országgyűlés, a Magyar Írók Szövetsége és a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum, közös gyászjelentése. 4. Raffai Sarolta 1930. május 23- án született. Tanítói oklevelet szerzett, 1950-től 1966-ig Kalocsa környéki kis falvakban volt pe­dagógus, később könyvtárban dolgozott. 1972-től 1978-ig a For­rás című irodalmi folyóirat vers­rovatát vezette, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum­ főigazgatója­ként dolgozott, korengedményes nyugdíjazásáig. Írói munkássága versekkel indult, Részeg virág­zás című kötete 1966-ban látott napvilágot. Egy évvel később Egyszál magam című regényével, majd az abból készült drámával robbant be a magyar irodalmi és színházi életbe. Raffai Sarolta 1981-ben kérte rendkívüli indokkal korai nyug­állományba helyezését. Alkotói szabadságra vonult, de ő maga tisztában volt vele, hogy gyó­gyíthatatlan betegségben szen­ved. A Föld, ember, folyó című regényét már betegen írta. Utol­só regénye, az Asszonyok a Virág utca négyben tavaly látott nap­világot. Az írónőt 1971-ben választot­ták meg Bács-Kiskun megye or­szággyűlési képviselőjévé, köz­életi szereplésétől 1985-ben vált meg. Az Országgyűlés alelnöki tisztét 1975-től, egy cikluson át töltötte be. Irodalmi munkássá­gát 1968-ban József Attila-díjjal ismerték el. i NAPLÓ Banánt árulnak na, pénteken este 18 óra után a budapesti Vö­rösmarty téren. A Banánt — az­az­ a Sigmund Freud halálának 50. évfordulójára­ megjelent ní­vós művészeti albumot — Nádai Ferenc szerkesztette ss tervezte; a szerzői — mások mellett — Szkárosi Endre, Swierkiewicz Róbert, Szerencsés János, Ke­mény Zoltán, Jelugossy László, Galántai György, Bernát­h(y) Sándor, Tímár Péter.­­ Megalakult a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság északnyu­gat-dunántúli tagozata. Csütörtö­kön Szombathelyen, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság há­romnapos tudományos ülésének megnyitóján bejelentették: Vas és Győr-Sopron megye közösen megalakította a társaság észak­nyugat-dunántúli tagozatát. Ez­zel már nyolc regionális tagoza­ta van a Magyar Irodalomtör­téneti Társaságnak, s ezek az ország egész területét behálóz­zák. Az új tagozat székhelye a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola irodalom­­történeti tanszéke. Szeptember 18-i számunkban, az ,. ülj föl a hintómra!” cí­mű cikkben szereplő, balkáni ze­nét játszó együttes neve helye­sen: Falkafolk.♦ Az országos honvédelmi könyv­napok megnyitójára szeptember 26-án, kedden délután fél ötkor Cegléden, a Kossuth Lajos Műve­lődési Központban kerül sor. Be­szédet dr. Mórocz Lajos vezérez­redes, minisztériumi államtitkár mond, ezt követően a Honvéd Művészegyüttes ad ünnepi mű­sort.♦ Felavatták Kiss Árpád Kos­­suth-díjas egyetemi tanár, aka­démikus, egyetemalapító profesz­­szor emléktábláját, a József Attila Tudományegyetem Rerrich Béla téri épületében csütörtö­kön, születésének 100. évfordulója alkalmából. A szegedi egyetemi oktatás egyik megalapítójának munkássága a hazai fizikai-ké­miai kutatásban elévülhetetlen, de a nemzetközi szakirodalom is számon tartja. A Sárospatakon született tudóst közel 40 évig tartó oktatói munkássága köti Szegedhez.

Next