Magyar Nemzet, 1989. szeptember (52. évfolyam, 205-230. szám)
1989-09-22 / 223. szám
4 Alternatív fesztivál Amszterdamban Európa az ár ellen ” Alternatív, ellenzéki vagy ki-sebbségi Európa — ki-ki ízlése szerint választhat a címkék közül, de úgysem ez számít. Ami közös bennük, mindazokban, akik ezen a szeptember közepi hétvégén összeverődtek a holland csatornavárosban: a diplomáciai jegyzékeik váltásának teljes hiánya (öröm már az is, ha a postás kézbesít egy ilyen gyanús meghívót), szerződések helyett gyors telefonok és hosszú kocsmai beszélgetések, gondolatrendőr-ellenesség, üres zseb, ü tegeződés. És még sorolhatnánk hosszan, miről ismerszik meg az „ár elleni Európa”, mely egy beépített konyhánál többre vágyik. Európa az ár ellen volt a háromnapos találkozó és fesztivál neve. Végre megkapta a magáét a kommersz zene és a bestseller-kultúra, fejüket-farkukat behúzva remegtek illatosabb diszkókban, szalonokban. Ezren pedig, szerte Európából, kieresztették a hangjukat, szerepeltek a (holland) tévében, vevőt találtak a műveikre —■ szóval egy csomó olyan dolgot tettek, amire ritkán adódik alkalom. Leginkább persze egymással foglalkoztak, ismerkedtek ezek a művészeik, értelmiségiek, akik mindannyian ellenzékiek, kisebbségiek otthoni környezetükben. Vagy ha úgy tetszik, csak kevesek által megértett próféták a saját hazájukban. Főhadiszállásukat és hatalmas szamizdat cserebörzéjüket az amszterdami tőzsdepalota kupolája alatt tartották. Itt a nemrég még börtönben ült prágai Jóska Skalnik, a Jazz Section érdemes művésze norvég anarcho-kommunistákkal árult egy gyékényen, az életében először Nyugatra vetődött lett szamizdatos, Serdzseni Alekszandr egész nap az angol ózonféltekkel nézett farkasszemet. (Már amikor, két tévéinterjú között, jutott ilyen szórakozásra ideje. Mert barátunk, a jelenlevő újságírók kedvence, nem lankadva, tucatszor is előadta: bár másfél hónapos hivatali piliskázásába tellett, végül is simán kapott útlevelet, s a szovjet határon minden további nélkül kihozhatta hátizsáknyi kiadványát, festményeit, jelvényeit, melyek között egysem SaBati, mely *a* szocializmus felsőbbrendűségét hirdetné.) Országonként két-három kiállítórész, asztal, paravánelem jut, mert minden európai nemzet fiai megjelentek itt. Csak demokratikus németet, románt és albánt kerestünk hiába. (Bár Romániának egy részét kiválóan képviselte a Kiáltó Szó, úgy is mint „belső’ használatra készült erdélyi magyar szemle.) Innen, ebből a száz nyelven zsibongó nagyteremből vette be aztán ez a kis sereg lüktető, amőbaszerű mozgással a város távolabbi tereit. A szabadtéri színpadon például, a környéken táborozó punkok nagy örömére, belépődíj nélkül mutatták és hallatták magukat, a szűk családi körükön kívül méltán ismeretlen performance-bejnökük. Volt egy-két, zeneként is értelmezhető produkció, de a többség meztelenkedéssel, nem-kommunista kiáltványok felolvasásával, illetve e kettő keverékével próbálta felhívni magára a figyelmet. Az úri közönséget ez csak kevéssé zavarta kedvenc foglalatosságában, a turisták lejmolásában. Távolabb, a tőzsdepalota melletti utca egyik galériájában, az európai szamizdat tíz évre viszszapillantó kiállítását tekinthettük meg, abból is az Inconnu csoport a már kifogyott (vagy házkutatásokon lefoglalt) őskiadványok mellett fotósorozaton mutatta be a 301-es kopjafák elkészítésének fázisait. Láttunk egy cseh szamizdatot is, amely a Magyarország című, eredetileg más célokat szolgáló kiadvány fakszimiléjét és fordításait közli a Václav Havel peréről. Ugyanitt szorgos holland lány*■ kék folyamatos bemutatót tartanak a házilagos sokszorosító -5.eszközök működéséről, a nyori maszttától kezdve a legújabb kiadású Hewlett-Packard lézernyomtatóig. Este koncert a Melkweg nevű alternatív kulturális központban, melynek bárépülete műemlékvédelmi szempontból bezárt tejgyárnak néz ki, valójában a Tejút nevet viseli. (A kétoldali ..tej-járda, csatorna, rajta ke* -/.resztben művészbejáróként és vészkijáratként odafordított uszály áll.) Itt hallhattuk a Matuska Silver Soundot, Sunyó (Mészáros Sándor) hangjával Bernáth(y) Sándor gitárpengetése mellett, míg a főszólamot számos szintetizátor-számítógép vitte. Az öröm fokozódott, amikor Szkárosi Endre és a Konnektor (Sunyó, Bernéth(y), Casner János, Bese Csaba) lépett a színre. Michael Jackson zöldült volna az irigységtől, ha látja, hogy tapsolták vissza őket a különösen emlékezetes seprűdudaszólók ellenére. Amikor füleink már megkapták a magukét, a Lois Ballast együttes jelent meg a színen. A csapat tagjai, Lótz Viktor, Szentiványi Kálmán, Kopasz Tamás, Kis Zoltán László, L. Menyhért László és Szulovszky István mosónőt, illetve bicikliversenyzőt megszégyenítő ügyességgel csaltak ki jobbbnál jobb hangokat a rendelkezésükre álló kerékpáros mosógép-alkatrészekből. Különösen a Bringázó Mosómedve című számukkal arattak osztatlan lelkesedést az éji óra ellenére még részben ébren levő nézők körében. Ez alkalomból fogyott a legtöbb film-, video - és magnószalag is. (A Magyar Rádió egy lelkes Fidesz-tagleánnyal képviseltette magát, az MTV bojkottálta a jelentős kulturális eseményt.) Kinek a hosszúra nyúlt éjszakai program után még futotta az erejéből (és villamosjegyre), vasárnap ismét a Tőzsdepalotába villamosozhatott, ahol is megkezdődött a végkiárusítás. Galántai György egyébként igen szép posztereitől kezdve a szamizdatokig (Modor Ádám, Kőszeg Ferenc és Sneé Péter nagylelkűközreműködésével) mindent fél- és negyedáron lehetett kapni , vagy egyszerűen csak cserélni. Utolsó holland forintjainkat végül a közeli éjjel-nappali árudákban apróbb ajándéktárgyakra váltottuk (kávé, sör, csoki, marihuána, ez-az), majd szétszéledtünk Európában. Berlin, Párizs, Bonn, Frankfurt és Hamburg voltak a főbb útirányok, majd hétfőin reggel elindult a pesti busz is, ezúttal Csehszlovákiát elkerülve. Így aztán Pesthy László, a Fekete Doboz operatőre is velük tarthatott, akit a legutóbbi, sajnálatos prágai események óta nem látnak igazán szívesen ebben az — egyébként baráti — országban. Nem tudom, van-e valamiféle tanulsága egy ilyen, alternatíveurópai összejövetelnek, ha csak az nem, hogy íme, ez is fórum, ahol litván és dán, cseh, belga és magyar közelebb kerülnek egymáshoz, mint bármiféle kulturális csereegyezmény keretében tehetnék. Egyébként, ahogy kedves hollandiai vendéglátónk, Császár László már javasolta ugyanezt, jövőre, Pesten. Tardos János Magyar Nemzet Olvasd — és add tovább! i Fórum szombaton Kisebbségek vagy nemzetiségek ? Nemzetiségi vagy kisebbségi törvényre van szükség? A kisebbségi képviselet milyen formái lehetségesek államigazgatási, törvényalkotási és törvényalkalmazási szinten? Miként garantálható a kisebbségek képviselete a törvényhozásban? A kisebbségek fordulhatnak-e — a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerülése után — nemzetközi bírói fórumokhoz? Szükség van-e az úgynevezett „pozitív diszkrimináció" alkalmazására a kisebbségekesetében? S ha igen, ezek melyik területekre és miként legyenek érvényesek? A többi között ezekre a kérdésekre próbál majd választ találni az a vitafórum, amelyet a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezett a különféle politikai pártok és szervezetek meghívásával A fórumot szeptember 23-án, szombaton délelőtt tíz órára hívták össze a VIII. Kerületi Tanács, Baross u. 65. szám alatti dísztermébe, ahová a Wallenberg-egyesület meginvitálta a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fidesz, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, az MDF, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az MSZMP és az SZDSZ képviselőit. „A vita célja — olvashatjuk a szervezők felhívásában —, hogy a különböző politikai, tehát hatalomra (s parlamenti képviseletekre) törő pártok, szervezetek kifejthessék ö öszevethessék idevágó nézeteiket, programjaikat a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett.” E megfontolások miatt a Wallenberg-egyesület ezúttal is minden érdeklődőt meghív szombati rendezvényére. Magyar Nemzet A A vészkorszak dokumentumai Zsidó sors Ausztriában, 1944 nyarán ! A TABUK szüntével Magyarország második világháborús tragédiájának újabb fejezetei tárulnak a közvéleményelé. Ebbe tartozik az emberveszteség, benne a magyar zsidóság iszonyú pusztulásának mind teljesebb feltárása, az addig rejtve maradt tények, összefüggések publikálása. 1944 nyarán a strasshofi csoportok létrejötte a magyarországi deportálások egyik különös epizódja volt. Tagjaik nagyrészt túlélték a szervezett népirtást, eladdig ismeretlen történetük könyvbe foglalása folyamatban van. Sorsukról a legteljesebb dokumentációt határainkon túl Bécsben, az 1963- ban létrehozott Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívuma őrzi. (Ez a közhasznú osztrák nemzeti alapítvány példaértékű! Régóta hiányzik egy hasonló hazai intézményeink sorából, pedig kutatóhelyként, kiadványaival igencsak segítené a nemzeti ellenállás valós történetének a feldolgozását, megismertetését.) Negyvenöt évvel ezelőtt 16 000— 17 000, a szegedi, szolnoki, debreceni és a bajai gettóban bevagonírozott magyar zsidó érkezett a Bécs melletti Strasshofba. A náci uralom idején Strasshof az úgynevezett átmenő tábor kategóriájába tartozott. A foglyokat a magyarországi deportálásokat irányító Eichmann-kommandó ■ itt „jégre tette", azaz a fronton dúló csaták alakulását várva, a további tárgyalásokig „tartalékolta” azoknak a magyar zsidó családoknak az életét, melyeket a cserébe óhajtott teherautók, felszerelések ellentételének tekintett. „A vért áru ellenében” megfogalmazású, teljesítetlenül maradt alku a deportáló kommandó és a magyarországi cionista vezetők, Kasztner Rezső és társai egyezkedései nyomán jött létre. Következményeként több deportáló vonat Magyarországról nem a szokott „célállomáson" Auschwitz— Birkenauban, hanem Strasshofban állt meg. A „szállítmányoknak” ez a tény a gázhalál előli időleges menedéket, de mindennapos rettegést, további létbizonytalanságot és robotot jelentett. Strasshof elosztópontként is működött. A magyar zsidókat innen családostól a Reichsgau Niederdonau, Wien és Steiermark területére, munkára szállították. N■ | Sokukat , már Strasshofban munkaosztagokba sorolták — az addig gyakorolt szakmát, műszaki ismeretet,számításba. .vették — s 1944 júliusában, augusztus második felében „családi táborokba”, munkakommandókba osztották be. Az ilyeneket működtető gazdaság — például üzem, építkezés, erdészet — a magyar zsidó foglyokat az SS-től egyelőre „bérbe kapta”. A családokat a Krumey Obersturmbannführer parancsnoksága alatt állt SS Arbeitszentrale Sonderkommandó, Wien számlájára való befizetés ellenében adták ki munkára. Ma 275 egykori „strasshofi” magyar munkakommandóról van tudomásunk. Hatvanhét „fiókláger” 1945 áprilisáig Bécsben működött. Foglyaik főleg a munkaerőhiánnyal küszködő hadiüzemekben, a szolgáltatásokban, a romeltakarításon dolgoztak. A szorosabb náci ellenőrzés révén a Bécsben robotolt magyar zsidókról több irat fennmaradt. (Még a hírhedt Hain Péter „figyelő” detektívjei is kutakodtak, például a Szegedről és Battonyáról elhurcolt zsidók körében.) A vidéki kényszermunkásokról viszont csak elvétve található írásos emlék. Ezért is figyelemre méltó az osztrák ellenállás archívuma által feltárt dokumentáció, mely szerint 1944 nyarán rövid összefoglalók készültek a Gau Niederdonau (ez nagyrészt a mai Burgenlandot foglalta magában) náci helytartója számára. A BADENI körzetvezetőség augusztus 11-én a következőket jelentette: S .a. Az ebreichsdorfi „Drasche-Wartinsberg" " jószágigazgatóságnál 109 zsidó van, ebből 53 munkaképes. A többiek részint magas koruk vagy fiatalságuk, részint betegség miatt munkaképtelenek. A zsidók a csendőrposzt jelentése szerint ugyan készségesek, ámde a szokatlan foglalkoztatás következtében kevésbé foghatók munkára. Munkateljesítményük egy keleti munkásénak megközelítőleg 25 százalékával egyenlő. 2. A pottendorfi Esterházy-féle jószágigazgatóságnál foglalkoztatott különböző korú 68 zsidó az üzemvezetőség közleménye szerint kielégítően dolgozik. Ez ideig semmi panasz sincsen rájuk. Magas kora vagy fiatalsága miatt 26 személy munkaképtelen. 3. Weissenbach a. d. Triesting községbe 40 szegedi zsidót irányítottak az árvízkárok felszámolására (8 férfit, 9 gyermeket és 23 nőt), ezekből csak 25 személy munkaképes. Arra a körülményre tekintettel, hogy a zsidók nincsenek a nehéz testi munkához szokva, munkateljesítményük kielégítőnek mondható. Nehézségeket nem okoztak. 4. Az Altenmarkt a. d. Triestingnél történt árvízkárok felszámolása végett bevetett zsidókról jelentették, hogy az ilyen munkában tapasztalatlanok, és ügyetlenül álltak hozzá. 5. Heiligenkreuzban 49 zsidó, 14 férfi, 23 nő és 12 gyermek került munkára. A kolostor földjein és a kertészetben dolgoznak." Az augusztus 17-én kelt amstetteni jelentés további információkkal is szolgál: „A zsidó munkaerő - munkára való bevetésének” tapasztalatai nagyon rosszak. Ezek a nyomorúságos alakok, akik reggelente és esténként az utcákon vonulnak, a lakosság körében általában csak sajnálatot váltanak ki. Kiváltképpen amiatt, hogy leginkább idős férfiakról és nőkről van szó, akiken látszik, hogy ellátásuk a létminimum alatt van. Ezeket a tényeket a lakosság is ismeri. A munkateljesítményük igen csekély. Bár készségesek és szófogadók, a munkát fizikailag nem győzik. Emiatt a zsidók kiutalásával egyetlen üzem sem elégedett. Nagyobb csoportokban a munkabevetés nem lehetséges. Csak 10 fős csoportok vannak a parasztoknál, ,de így a zsidók a német lakossággal és az idegen nemzetiségiekkel sűrűn érintkeznek. Természetesen kapcsolatokat is létesítenek és élelmiszert koldulnak, mert nagy részükkel sokszor együttéreznek. A zsidók munkára való bevetése a néptársak körében egyetlen esetben sem mozdította elő az antiszemita gondolkodást: ezek inkább a sajnálatot ébresztik bennük. A legjobb az lenne, ha a zsidókat innen ismét eltávolítanák és egy koncentrációs táborba, rendeltetési helyükre vezetnék őket, de úgy, hogy a lakosság ebből mit sem lásson.” Valóban, az osztrák lakosság nagyobb része a sokféle tiltás, a hangos náci propaganda ellenére együttérzett a magyar üldözöttekkel. A kutatás mind több, bizonyítékot tár fel az osztrák munkások, parasztok megértő, segítő magatartásáról. Pedig sok helyütt nekik is alig akadt élelmük. A szigorúan kimért fejadagok állandóan csökkentek. Mégis, a legtöbb munkahelyen a kiáltó embertelenséget, amely a hatósági rendszabályokban és az SS brutalitásában nyilvánult meg, sok esetben ismeretlen emberek enyhítették emberséges magatartásukkal. A tilalmakkal szembehelyezkedve a foglyoknak titokban darab kenyeret, néhány szem burgonyát dugtak. Az egy-két alma, melyet a rácson át az éheztetett gyermekek vékony kezeibe csúsztattak, olykor talán a náci barbárságtól visszaharcolt élettel volt egyenlő. A STRASSHOFI átmenő táborból szétosztott magyar zsidók sorsáról, felszereléséről ad számot a Birodalmi Gazdasági Minisztérium egyik 1944 augusztusi levele. A minisztériumi tisztviselő ebben a magyar zsidók felszerelés nélküliségét teszi szóvá. Információi szerint „a háztartási eszközökkel, ruházattal és takaróval stb. való felszereltség eredetileg kielégítő volt, a legtöbb felszerelési tárgyat azonban a magyar csendőrség visszatartotta”. Az ügyben a birodalmi munkaügyi megbízott egyik megállapítására hivatkozik: „Egyébként megkíséreljük, hogy a zsidók munkaruhát, lábbelit, és amenynyiben lehetséges, szalmazsákokat és takarókat, valamint kiegészítő élelmiszereket is hozzanak magukkal Magyarországról." Ez a dokumentum tehát arra is bizonyíték, hogy 1944 augusztusában a németek további magyarországi deportálással, vagyis a még kezükre nem került budapesti zsidóságnak a birodalomba való ,kiszállításával” számoltak. Szita Szabolcs Pedagógusbérek Vita a százalékokról (MTI) A pedagógusok bérrendezéséről folyó tárgyalások eddigi menetéről és helyzetéről tájékozódott, valamint az ÁBMH- ban pénteken folytatódó egyeztető tárgyalásokon képviselendő álláspontját vitatta meg csütörtökön a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége. A vitában elhangzott: alapvető, hogy a Minisztertanács által a kiemelt költségvetési területek egészére elfogadott jövő évi húszszázalékos automatikus béremelést a pedagógusok esetében ne az 1989-es átlaghoz, hanem a tanítók, tanárok szeptembertől megemelt béréhez viszonyítsák. Ellenkező esetben ugyanis a húsz százalék valójában csak 9,2 százalékot jelentene. Megállapították továbbá, hogy a pedagógusfizetés-emelésre 1990. január 1-jétől beígért — ám még országgyűlési elfogadásra váró — 4 milliárd forint csak kis mértékben csökkenti e réteg más értelmiségiekhez képest tapasztalható elmararadását. Ezért ezen túlmenően szükséges, hogy — a Művelődési Minisztérium korábbi hároméves programjában is szereplő elképzelésnek megfelelően — az Országgyűlés további félmilliárd forintot juttasson a kistelepülések pedagógusai fizetésének felzárkóztatására. Állást foglalt a testület abban is, hogy a 4 milliárd forintos keret elosztása a közoktatási és felsőoktatási terület között csakis a bértömeg, és nem az alapbérek arányában történhet, hiszen e keretnek fedezetet kell nyújtania a túlmunkadíjak automatikus emelésére is. Szó volt az ülésen arról is, hogy az iskolák működését szolgáló dologi automatizmus növekedése legalább a mindenkori infláció mértékét érje el. A pedagógus-szakszervezet elnökségi ülésén egyébként szóba került, hogy a miniszter bejelentése — miszerint a pedagógusok bére összesen hatvan százalékkal emelkedik majd — mind a közvéleményben, mind a pedagógustársadalomban félreértésekre adhat okot. Ez ugyanis csak az 1988-as állapothoz képest igaz, más számítások szerint e százaléknak még a felét sem éri el. Ezért szükséges, hogy mind a 4 milliárd forint forrását, mind a tényleges számításokat a nyilvánosság előtt is tisztázzák. Péntek, 1989. szeptember 22. Többnyelvű feliratok a baranyai nemzetiségi falvakban (MTI) Az elmúlt öt esztendő nemzetiségpolitikai munkájáról adott számot csütörtöki ülésén a Baranya Megyei Tanács mellett működő nemzetiségi bizottság. Az ország legnagyobb nemzetiségi megyéjében, ahol minden hetedik állampolgár német , vagy szerbhorvát anyanyelvű, ez a testület szervezi a nemzetiségpolitika területi megvalósítását. A legfontosabb esemény az volt az elmúlt időszakban, hogy a Baranya Megyei Tanács — az országban elsőként — nemzetiségi tanácsrendeletet alkotott. A jogszabály a nemzetiségi bizottság kezdeményezésére és előkészítésével született meg. Célja: a nemzetiségi jogok teljesebb érvényesülésének előmozdítása a németek és a délszlávok lakta baranyai ■k településekéit.Szintén a testület kezdeményezésére - és ugyancsak az országban elsőként alakították ki meg a nemzetiségi szövetségek baranyai szervezeteit, a megyei hatáskörű német, illetve délszláv munkaközösséget. A kétnyelvű nemzetiségi iskolák száma kilencre emelkedett a megyében, s további gyarapodás várható. Valamelyest nőtt a pedagógusok száma és javult a tanszerellátás, a bizottság véleménye szerint azonban még mindig sok gonddal-bajjal küszködik a nemzetiségi oktatás. A nemzetiségi bizottság szorgalmazására két-, vagy háromnyelvű feliratokat helyeztek el a németek, illetve délszlávok lakta baranyai településeiken. A megyei tanács végrehajtó bizottságának döntése alapján nemzetiségi munkaköri pótlékot kapnak a német, illetve a délszláv lakosság körében dolgozó pedagógusok,, népművelők és tanácsi ügyintézők. A bizottság ösztönzésére egyre több helyi nemzetiségi bizottság alakult megyében. Eddig’ már 14 község és’ 1 város tanácsa hozta létre’a saját nemzetiségi bizottságát, amely a nemzetiségpolitika i„gárkoztatt”s megvalósítását segíti az adott településen. Meghalt Raffai Sarolta (MTI) Hosszan tartó, súlyos betegség után, szeptember 20-án, életének 59. évében elhunyt Raffai Sarolta József Attila-díjas író, az Országgyűlés egykori alelnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott főigazgatója. Raffai Saroltát kalocsai otthonában érte a halál. .Temetéséről később intézkednek — adja hírül a magyar Országgyűlés, a Magyar Írók Szövetsége és a Petőfi Irodalmi Múzeum, közös gyászjelentése. 4. Raffai Sarolta 1930. május 23- án született. Tanítói oklevelet szerzett, 1950-től 1966-ig Kalocsa környéki kis falvakban volt pedagógus, később könyvtárban dolgozott. 1972-től 1978-ig a Forrás című irodalmi folyóirat versrovatát vezette, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként dolgozott, korengedményes nyugdíjazásáig. Írói munkássága versekkel indult, Részeg virágzás című kötete 1966-ban látott napvilágot. Egy évvel később Egyszál magam című regényével, majd az abból készült drámával robbant be a magyar irodalmi és színházi életbe. Raffai Sarolta 1981-ben kérte rendkívüli indokkal korai nyugállományba helyezését. Alkotói szabadságra vonult, de ő maga tisztában volt vele, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. A Föld, ember, folyó című regényét már betegen írta. Utolsó regénye, az Asszonyok a Virág utca négyben tavaly látott napvilágot. Az írónőt 1971-ben választották meg Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselőjévé, közéleti szereplésétől 1985-ben vált meg. Az Országgyűlés alelnöki tisztét 1975-től, egy cikluson át töltötte be. Irodalmi munkásságát 1968-ban József Attila-díjjal ismerték el. i NAPLÓ Banánt árulnak na, pénteken este 18 óra után a budapesti Vörösmarty téren. A Banánt — azaz a Sigmund Freud halálának 50. évfordulójára megjelent nívós művészeti albumot — Nádai Ferenc szerkesztette ss tervezte; a szerzői — mások mellett — Szkárosi Endre, Swierkiewicz Róbert, Szerencsés János, Kemény Zoltán, Jelugossy László, Galántai György, Bernáth(y) Sándor, Tímár Péter. Megalakult a Magyar Irodalomtörténeti Társaság északnyugat-dunántúli tagozata. Csütörtökön Szombathelyen, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság háromnapos tudományos ülésének megnyitóján bejelentették: Vas és Győr-Sopron megye közösen megalakította a társaság északnyugat-dunántúli tagozatát. Ezzel már nyolc regionális tagozata van a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, s ezek az ország egész területét behálózzák. Az új tagozat székhelye a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola irodalomtörténeti tanszéke. Szeptember 18-i számunkban, az ,. ülj föl a hintómra!” című cikkben szereplő, balkáni zenét játszó együttes neve helyesen: Falkafolk.♦ Az országos honvédelmi könyvnapok megnyitójára szeptember 26-án, kedden délután fél ötkor Cegléden, a Kossuth Lajos Művelődési Központban kerül sor. Beszédet dr. Mórocz Lajos vezérezredes, minisztériumi államtitkár mond, ezt követően a Honvéd Művészegyüttes ad ünnepi műsort.♦ Felavatták Kiss Árpád Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémikus, egyetemalapító profeszszor emléktábláját, a József Attila Tudományegyetem Rerrich Béla téri épületében csütörtökön, születésének 100. évfordulója alkalmából. A szegedi egyetemi oktatás egyik megalapítójának munkássága a hazai fizikai-kémiai kutatásban elévülhetetlen, de a nemzetközi szakirodalom is számon tartja. A Sárospatakon született tudóst közel 40 évig tartó oktatói munkássága köti Szegedhez.