Magyar Nemzet, 1989. szeptember (52. évfolyam, 205-230. szám)
1989-09-05 / 208. szám
Magyar Nevzet• A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR • Iskolák hagyományai Szombaton délelőtt Glatz Ferenc művelődési miniszter az idei tanévet a Gorkij Fasori Budapesti Evangélikus Gimnáziumban nyitotta meg. Jelképesnek tekinthető e gesztus. Vélhetően azoknak a tradícióknak a megújítását ígéri, amelyekkel oly sokáig adósa maradt az országnak a magyar közoktatás. A híres fasori iskola a maga kétszáz esztendős történetével — 1788-ban nyitotta meg a pesti evangélikus gyülekezet az egyosztályos elemi iskolát, amelynek utódja, a gimnázium az 1903/04-es tanévben költözött a jelenlegi épületbe — ma is példát ad. Amint mostani igazgatójának és egykori latin—történelem tanárának, Gyapay Gábornak könyvéből megtudható. 1873 és 1924 között tanárai közül kilencen voltak a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, növendékei sorában pedig ott találjuk Császár Elemér, Moravcsik Gyula, Riedl Frigyes, Neumann János, Wigner Jenő, Lukács György, Stein Aurél, Fényes Adolf, Doráti Antal nevét. Ha az olvasó e korántsem teljes névsorra tekint, nem nehhéz megállapítania, hogy ezek közül többen korántsem voltak evangélikus vallásúak. És ha már hagyományokról szóltam, ezek közé sorolható a magas színvonalú természettudományos szertárak, a turisztika, a közös színházlátogatás mellett a vallási tolerancia is. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, jellemző adat Gyapay Gábor könyvében, miszerint például az 1920/21-es tanévben, a Horthy-kurzus kezdetén, a 685 diáknak majdnem egyharrmada, 209 tanuló izraelita felekezetű volt. És még mindig a hagyományoknál maradva: 1882-től hosszú időn át működött sikerrel az iskolában az Arany János Kör, amelynek egyik tanárelnöke a tíz esztendőn át itt tanított neves irodalomtudós, Kerecsényi Dezső volt. Ugyancsak 1882-től kezdve színezte át a hallgatók és tanáraik életét a Dal- és Zeneegyesület; ennek élén tanárvezetőként és karmesterként a kiváló orgonaművész, Peskó Zoltán állt. Bátran vállalom a kimondott-kimondatlan vádat, hogy most köpönyegforgatóként az egyházi iskolát glorifikáljuk. Köpönyegforgatónak azért sem nevezhető lapunk, mert szívesen adott helyt tavaly e sorok írója beszámolójának a pannonhalmi bencés gimnázium érettségi vizsgáin szerzett jó tapasztalatairól, és szólaltatta meg még korábban e nagy hírű gimnázium biológiatanárát, aki tankönyvével minisztériumi pályadíjat nyert. Mondandóm lényege egyébként sem kizárólag a régi nagy múltú egyházi iskolák dicsérete, inkább annak hangsúlyozása, hogy az életnek úgyszólván egyetlen területén sincs olyan jelentősége a hagyományteremtésnek és -ápolásnak, mint éppen az iskolában. Tágabban értelmezve a kérdést: bátran állítható, hogy úgyszólván nincs a Trianon előtti és utáni Magyarországnak iskolája, amely nem teremtett vagy nem teremthetett volna hagyományt. Hosszú újságírói pályafutásom alatt az országot járva, nem találkoztam oktatási intézménynyel, amely ne dicsekedhetett volna legalább két, de gyakorta ennél jóval több olyan diákkal, aki később országos, vagy világhírű lett. Ami fordítva is igaz: aligha beszéltem olyan emberrel, járt légyen bármely kevés osztályt is, aki ne emlékezett volna meg jószívvel és nagy-nagy szeretettel tanítójáról, néhány tanáráról. Az ilyen pedagógusok és diákok életében, munkásságában rejlik a legfontosabb hagyományteremtő erő, és ez az, amivel a legfukarabban bánt az elmúlt évtizedekben a magyar közoktatás irányítása. Nemcsak lebecsülték a tradíciókat, hanem olykor igyekeztek azokat megszüntetni is. Két példát említek erre: a Kemény Zsigmond Gimnáziumból — amely két év múlva ünnepli alapításának századik évfordulóját —, építési, majd közlekedésgépészeti szakközépiskola, az egykori Mária Terézia, később Varga Katalin Gimnáziumból előbb ruhaipari, majd élelmiszer-ipari szakközépiskola lett. És jól emlékszünk még arra a közfelháborodásra, amelynek segítségével sikerült megmenteni a megszüntetéstől a Karinthy Frigyes is megírta híres Markó utcai reált. A Berzsenyi helyére ugyan egészségügyi szakközépiskola költözött — tegyem hozzá, hogy jó szívonalú intézmény —, ám szerencsére a volt Berzsenyi sem járt roszszul, mert a XIII. kerületben vadonatúj épületet kapott. Csak a hagyomány... Nemcsak e vezércikk, de lapunk egész terjedelme sem volna elég ahhoz, hogy fölsoroljuk akár csak az elmúlt fél évszázad tradíciót alkotó neves és nemes topárait-- És ittmár az előbb egykori iskolámat, a Kemény Zsigmond Gimnáziumot említettem, el kell mondani, hogy annak idején milyen ádáz vetélkedés folyt a Bulyovszky utcában — amely utcát a felszabadulás után Rippl-Rónai nevére kereszteltek át — lévő Kemény, valamint a közelében található Kölcsey Gimnázium ifjúsága és tanárai között is. Csupán a kuriózum kedvéért írom ide, ám azért megsejtet valamit a régi beidegződésből, hogy amikor a minap valamely ügyben megkeresett a Kölcsey régi tanára, nem mulasztottam el ironikusan megjegyezni: hát igen, az is egy iskola volt a sok közül... A mostani új tanévben legalább arra támaszkodjunk, ami létezik, él, ha nem mindig kap is teljes nyilvánosságot. Egy valamiben azonban ne kövessük a régi hagyományokat. Élénken él még emlékezetemben Hegyi tanár úr, aki a tandíjbeszedéséért volt felelős. A hónap elején osztályról osztályra járva tiszte szerint hazaküldte azokat a tanulókat, akik nem fizettek be az egyházi iskolákhoz mérten nem túlságosan magas, ám a keresetekhez és e gimnázium szerény szociális összetételéhez képest sok tandíjat. Sajnos, ma is vannak, egyre szaporodó számban tanulók, akiknek szülei nem tudják befizetni a napközi díjat, és ezért korgó gyomorral mennek haza az üres lakásba..Őket nem a tanár küldi el — hallani eseteket, amikor a pedagógus csalni próbál néhány szegény gyerek ebédje érdekében —, hanem a sokáig paternalistának nevezett befcézett, mára kiürült pénztárcájú állam. Az ínség kiterjesztését újabb és újabb rétegekre ne tekintsük követendő hagyománynak; tartsuk inkább olyan megoldandó gondnak, amelyben az értelmiség hozza a legnagyobb áldozatot. Köztük a mostani fizetésemelés ellenére is rosszul megbecsült pedagógusgárda, amelytől mégis epedve várjuk, kérjük, hogy gyermekeinkből az idén is, jövőre is embert faragjon. Gábor István Környezetvédelem, kábítószerkereskedelem ill Az ENSZ-főtitkár Belgrádban a világ új típusú gondjait elemezte Grósz Károly Helsinkiben közölte: az MSZMP kongresszusán lemond főtitkári tisztéről A külpolitikai helyzet ÁTFOGÓ KÉRDÉsEKET vitatnak meg ezekben a napokban több nemzetközi fórumon, így Belgrádban, az el nem kötelezettek csúcsértekezletén és Londonban, az Interparlamentáris Unió centenáriumi tanácskozásán, amelyet I/. Erzsébet királynő nyitott meg. A tapasztalatszerzés a célja elsősorban Grósz Károly MSZMP-főtitkár helsinki látogatásának is, kiváltképp azután, hogy a hét végi kb-ülésen vita bontakozott ki arról,Magyarország miként térhet át a gyakorlatban is a többpártrendszerre. A vezető nyugati lapok sorában az MVSZK sajtója nagy figyelmet szentelt az MSZMP KB ülésének, és egyöntetűen kiemeli annak jelentőségét, hogy Németh Miklós fenntartás nélkül azok oldalára állt, akik határozott megújulást szorgalmaznak. Ezt egyébként a miniszterelnök a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában is nyomatékosan aláhúzta. A Süddeutsche Zeitung megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a kormányfő és pártelnökségi tag ama kijelentésének is, miszerint az október elejére előirányzott pártkongresszus esetleges sikertelensége nemcsak magára az MSZMP-re, hanem az egész keleti övezetre, így a Szovjetunióra nézve is beláthatatlan következményekkel járna. „Németh nem hagyott kétséget az iránt, hogy mi lehetne a pártkongresszus kívánatos eredménye” — állapítja meg a müncheni lap és a miniszterelnök szavait idézve abban jelölte meg a siker zálogát, hogy az MSZMP-nek meg kell szabadulnia a maradiak terhétől, a konzervatívoknak pedig új pártot kell alapítaniuk. Hasonló következtetésre jutott a Frankfurter Allgemeine Zeitunrt is, amely hangsúlyozta: a kormányfő nem hisz abban, hogy kompromisszumot lehetne kötni a dogmatikus tisztségviselőkkel. Pozsgay Ismréhez és Németh Miklóshoz hasonlóan Nyers Rezső is úgy véli, szükséges egy új szocialista párt megalakítása, — idézte fijsma lap a stb-ülés anyagát, észrevéve azt is, hogy az elnök netti említette meg Grósz Károlyt, aki pártelnökségi tagsága ellenére nem tart kapcsolatot a reformkörökkel. A nyugatnémet lapok megjegyzik: ő a Münnich Ferenc Társaságnak küldött üdvözletet. A Die Welt budapesti tudósításában megjegyzi, Magyarországon nemcsak a reformerek mozgolódnak. „ MAGYAR PÁRT A SZÉTROBBANÁS KÜSZÖBÉN” címmel konzolt terjedelemes jelentést hétfőn a Liberation című párizsi lap, amelynek külön tudósítója azt írta: az MSZMP Központi Bizottságának hét végi ülésén a párton belül dúló harc „brutális szembenállássá” alakult és ez elvezethet a pártszakadáshoz is. Ennek következménye viszont az apparátus széthullása és nagyszabású politikai válság lehet. A tudósítás, mintegy alátámasztásul, sorra veszi az elmúlt napok politikai fejleményeit, s aláhúzza, hogy a párton belül „ortodox”csoportosulások is szerveződnek. Erről szólva úgy fogalmazott, hogy Berecz János közeledik Ribánszky Róberthez, Kádár egykori titkárához, aki a párton belül a marxista egységszervezetet vezeti. A Liberation tudósítása egyebekben tudni véli, hogy a párt kétezer káderének küldött titkos körlevelében arra szólította fel őket, tartsanak maguknál fegyvert „Visszatérnek a rossz emlékek" — hangoztatja a lap, megemlítve, hogy Magyarországon újra alakulnak az egykori munkástanácsok is. „A magyar kommunista mozgalmon belüli nehézségek még csak most kezdődnek" — összegzi véleményét a párizsi lap különtudósítója. Helsinki látogatásával összefüggésben egyébként a Helsingin Sanomat című finn lap közölte Grósz Károly nyilatkozatát, amelyben a többi között elmondta: a párt októberi kongresszusán lemond főtitkári megbízatásáról, de továbbra is foglalkozik majd politikával és szeretne a pártvezetésben maradni. Grósz még hozzáfűzteaz MSZMP az elkövetkező választásokon elszenvedett esetleges veresége esetén sem alkalmazna erőszakot a hatalom visszaszerzésére. TOVÁBBRA IS MEGKÜLÖNBÖZTETETT ÉRDEKLŐDÉST vált ki a Magyarországról az NSZK-ba igyekvő NDK-állampolgárok helyzete. A francia televízióállomások legtöbbje tudósításokat sugároz a tömeges kivándorlásról, a lapok pedig helyszíni riportokat közölnek a táborokról, Zugligetből, Csillebércről, Zánkáról, ahol már ezrek várakoznak az elszállításukra. A riportok általában elismeréssel szólnak arról, hogy a magyar hatóságok a Vöröskereszttel egyetemben segítségére siettek az NDK-ból távozóknak, s beszámolnak arról, hogy az osztrák —magyar határ mindkét oldalán megtették az előkészületeket a nagyszabású kiutaztatás megszervezésére. Emellett a nyugati sajtó főleg azt boncolgatja, mi idézte elő a tömeges kivándorlást, s általában azt húzzák alá, hogy a „rejtély” az NDK politikai rendszerében keresendő, miután az ország vezetése ellenáll a reformoknak, és elzárkózik az elöl, hogy nyitást hajtson végre a két német állam kapcsolatában. (Zs. E.) Mauio Koivisto megbeszélése Grósz Károllyal Helsinkiből jelenti az MTI. Hétfőn a kora reggeli órákban megkezdődött a finn kormánymeghívására Helsinkiben tartózkodó Grósz Károly programja, miközben az MSZMP és a Finn Szociláldemokrata Párt vezetőinek vasárnap késői esti találkozójáról Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója adott tájékoztatást. Eszerint Grósz Károly és Pertti Paasio rövid, szívélyes, közvetlen légkörű megbeszélést folytatott. A főtitkár gratulált a Finn Szociáldemokrata Párt megalakulásának 90. évfordulója alkalmából, méltatta a finn szociáldemokrácia történelmi útját. Kitért arra, hogy az MSZMP a magyar munkásmozgalom két szárnyából, a kommunista és szociáldemokrata irányzatból jött létre, s ma is mindkét irányzat továbbvitelére törekszik. Meríteni kíván a nemzetközi szociáldemokrácia, így a finn kormányzó párt tapasztalataiból is. „Fontos számunkra megismerni a párt és állam viszonyát, a többpártrendszer körülményei között, valamint más korporatív szervezetek működését, a munkavállalók és munkaadók közötti érdekegyeztetési mechanizmusokat, a tulajdonformák összekapcsolásának módszereit” — jelentette ki. A találkozón a két pártvezető megállapodott abban, hogy az MSZMP és az FSZDP szakértői konzultációkat kezdenek a társadalomépítés különböző kérdéseiről. . A főtitkár hétfői hivatalos programja az elnöki hivatalban kezdődött. Grósz Károly Mauio Koivisto köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést. A találkozón jelen voltak a főtitkár politikai kíséretének tagjai: Kemenes Ernő miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke. Kovács László, az MSZMP KB tagja, külügyi államtitkár, Hargita Árpád, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete, és Thürmer Gyula. A találkozón tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről. A finn elnök nagy érdeklődést tanúsított a szocialista világ gondjai, problémái iránt. Grósz Károly hazánkról szólva hangsúlyozta, hogy együtt van jelen a gazdasági válságjelenségek menedzselésének problémája és a hosszú távú kibontakozás megalapozásának tennivalója. Magyarország történelmileg egyedülálló feladatra vállalkozót, hiszen politikai modellváltást is célul tűzött ki. Rámutatott, hogy a változások iránya megfelel az elképzeléseknek, azonban a reformok üteme a kívánatosnál lassúbb. Mario Koivisto nagy érdeklődéssel hallgatta az alkotmányozási folyamatról, a jogállam megteremtéséről, a párt új szerepének értelmezéséről szóló tájékoztatást. Ebből kitűnt, hogy az MSZMP sok irányból, ám bonyolult politikai és gazdasági helyzetben keresi a választ a stabilizáció és a megújulás kérdéseire. A nemzetközi kérdésekre áttérve mindkét vezető szólt az európai szocialista országokról. Az MSZMP főtitkára azt a véleményét fejezte ki, hogy gondjaink jelentős mértékben közösek, hiszen a politikai és a gazdasági megújulás feladatát kell megoldani, noha a különböző országokban eltérő irányban és intenzitással jelentkezik. Hangsúlyozták, hogy a gorbacsovi irányvonal sikere, a Szovjetunió gazdasági és politikai problémáinak megoldása mindkét országnak érdeke. Grósz hozzáfűzte: a magyar megújuláshoz elengedhetetlen a kiegyensúlyozott kelet— nyugati viszony. Üdvözölte a Szovjetunió és Egyesült Államok közötti párbeszédet, az összeurópai folyamatot. Egyetértettek abban, hogy az európai népek együttműködésének fontos feltétele a kontinens egyensúlyának megőrzése, amelynek része a közép- és kelet-európai országok belső stabilitása is. Koivisto elnök a szocialista országokkal és a Szovjetunióval kapcsolatos tapasztalatait említve kiemelte, hogy a politikai átalakítás mellett fontos jelentősége van a gazdasági fejlődés meggyorsításának. A másfél órás találkozót kötetlen ebéd követte, amelyen a finn elnök — utalva egy korábbi beszélgetésre — bevezetőjében arra emlékezett, hogy a politikai életben használatos kifejezések tartalma relatív. — Gyakorta konzervatívnak neveznek olyan erőket, olyan személyiségeket, amelyek és akik valójában megújulást, korszerűsödést, reformokat akarnak. Egyes nyugat-európai országokban radikális pártnak neveznek viszont olyan politikai tömörüléseket, amelyek konzervatív polgári pártok. A délutáni program a parlamentben kötetlen beszélgetéssel kezdődött a különböző pártok parlamenti frakcióinak jelenlevő képviselőivel. Később a Hietaniemi temetőt kereste fel az MSZMP-főtitkár, és elhelyezte a kegyelet koszorúit Urho Kekkonen egykori elnök, valamint Juho Kusti Paasikivi, a jelenlegi finn külpolitika atyja, a második világháború utáni első köztársasági elnök sírján. A vendégek ezután a Vantaai Heuréka Tudományos Központhoz hajtottak, ahol Pirjo Ala- Kapee a város polgármestere és Hannu Miettinen igazgató bemutatta a funkcióját tekintve részben múzeumot, részben tudományos ismeretterjesztő központot. Grósz Károly ezután felkereste a Finn-Magyar Társaságot. A főtitkár a zsúfolt délutáni program keretében találkozott a magyar kolónia tagjaival, s tájékoztatást adott a hazai belpolitikai helyzetről, az MSZMP kongreszszusi felkészüléséről. Este a finn kormány vacsorát adott Grósz Károly tiszteletére a miniszterelnöki vendégházban. Belgrádban megkezdődön az el nem kötelezettek értekezlete Félmillió dollárnyi ngély a SWAPO-nak Belgrádból jelenti az MTI. Az új belgrádi Száva kongresszusi központban hétfőn délelőtt megkezdődött az el nem kötelezett országok kilencedik csúcsértekezlete. Az ünnepélyes megnyitón Robert Mugabe zimbabwei államfő, a mozgalom eddigi, elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Hangoztatta, hogy a közel három évtizeddel ezelőtt megalakult mozgalom napjainkban a földkerekség lakóinak háromnegyed részét képviseli. A békéért, a leszerelésért és a biztonságért folytatott harc fokozására szólított fel.. Ezt követően átadta tisztségét a házigazda Jugoszlávia államelnökének, Janez Drnovseknek, aki kívánt a négynapos tanácskozásbeszédében eredményes munkátnak. Utána Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár mondott üdvözlő beszédet. Pérez de Cuéllar emlékeztetett a 28 évvel ezelőtti alapító konferenciára, amikor a világ még két élesen szembenálló tábora méltatta az alapító, különösen Tito érdemeit. A csúcskonferencia — mondotta — rendkívül időszerű. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a két nagyhatalom közötti változásra, néhány regionális konfliktus megoldására. Az elkötelezettek és az el nem kötelezettek egyaránt tapasztalhatták a végtelen viták és viszályos problémákkal néznek szemterméketlenségét. Mindamellett be, mint például a környezetvédelem, az illegális kábítószer-kereskedelem. Szomorú tény — mutatott rá —, hogy a még mindig megoldatlan nemzetközi konfliktusok az el nem kötelezett országokat érintik. Ezzel összefüggésben megemlítette azt is, hogy a fejlődő országok között is elterjednek a korszerű fegyverzetek, ami súlyosbítja a feszültséget és megterheli gazdaságukat. A csúcstalálkozón teljes jogú tagként 101 ország küldöttsége vesz részt. Közülük ötvenhatot államfő vezet. Mások között jelen van a konferencián Sadli Bendzsedid algériai, Mohammed Nadzsibullah afgán, Dos Santos angolai, Carlos Saul Menem argentin, Hoszein Mohammad Ersad, bangladesi, Szuharto indonéz, Hoszni Mubarak egyiptomi, Kadhafi líbiai, Kenneth Kaunda zambiai elnök, Husszein Jordán király, Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök és Jasszer Arafat palesztin vezető. A konferenciára tíz országot megfigyelői minőségben, húszat pedig vendégként hívtak meg. A nemzeti felszabadító mozgalmak