Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-20 / 299. szám

2 GÁGYOR PÁL: Az infláció legföljebb 20 százalékos legyen Az OT elnökének beszámolóját követően Gágyor Pál, a reformfeizottság előadója ismertette a bizottság álláspontját. A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy két lehetőség közül kell választani: kemény intézkedésekkel megteremteni az ország talpon maradásának feltételeit, vagy pedig — kisebb terheket vállalva — veszélyeztetni a válságból való kilábalás utolsó lehetőségét. A kormány programja egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy nincs más út, mint vállalni a drákói intézkedéseket. Ezek nélkül ugyanis az ország mély válságba sodródik. A képviselők nélkülözhetetlennek tartják, hogy a kormány egyik alapkérdésének tekintse az infláció fékentartását. Minimális követelmény: a kormány legalább arra tegyen hatékony intézkedéseket, hogy az 1990-es tényleges inflációs ráta ne haladja meg a programban meghatározott mértéket. A továbbiakban Gágyor Pál szólt arról, hogy a bizottságok újból sürgették az államigazgatási költségek leépítését, valamint a gazdaságot béklyózó bürokratikus intézmények felszámolását. Indokoltnak tartják a számviteli és statisztikai rendszer racionalizálását, a piacgazdasághoz nem illő módszerek elhagyását. Az előadó kitért a lakáskoncepcióra is, amely valamennyi bizottsági ülésen a legvitatottabb kérdések közé tartozott Mint mondotta, a reformbizottság megítélése szerint a benyújtott javaslatok első változata nem támogatható Éppen ezért felkérték az Országos Tervhivatal elnökét, dolgozzon ki egy átfogó, hosszú távú lakásgazdálkodási, lakáspolitikai programjavaslatot, és vegye figyelembe a bizottsági üléseken született indítványokat. A bizottság előadója hangsúlyozta: népünk a terheket csak úgy tudja vállalni, ha látja a kibontakozás lehetőségét. Az őszinte diagnózis és a fájdalmas terápia sokkoló hatású, ezt azonban ellensúlyozhatja, ha megvan a remény a beláthatóidőn belüli kilábaléka, végül kérte az Országgyűlést, hogy a kifejtett észrevételekkel, javaslatokkal együtt vegye tudomásul a kormány előterjesztését. BIACS PÉTER (Budapest, 30. vk.) megállapította: a a gazdaság jövője a termelésben dől el, és nem a költségvetési gazdálkodásban. Kifejtette: az Országos Tervhivatal elnöke jelentőségében hátrább sorolja az inflációt, ami arra utal, hogy a magyar gazdaság autonómiáját kívülről véli meghatározottnak. Pedig ez a gazdaságpolitikai program megbukhat belülről is az infláció elszabadulásával — hangsúlyozta. A továbbiakban kifejtette: az állampolgárok ma még nem látnak garanciát arra, hogy megtakaríásaikkal elkerülhetik az inflációt. Ennek kapcsán utalt a befektetési lehetőségek korlátaira Liberalizálni, versenyhelyzetet teremteni csak rendezett tulajdon- viszonyok közepette lehet — állapította meg, hozzátéve: ennek a hiánya okozta eddigi kudarcainkat is. Végeztül leszögezte: a helyzet megérett arra,hogy alkotmány kézbe vegye a gazdaság ellenőrzését Javasolta, hogy jöjjön létre gazdasági minisztérium, amely nemcsak tervez, hanem vég-rehajt, irányít és ellenőriz is BÓDI JÁNOS (Baranya m. 11 Vk ) felhívta a figyelmet a gyermekes családok, a pályakezdők és ■nyugdíjasok gondjaira Hangozhatta, hogy a szabadárak és az infláció várható hatásait tekintve nehezen hihető a legalacsonyabb nyugdíjasok helyzetének kismértékű javulására vonatkozó ígéret. Arra is figyelmeztetett, hogy az lábamnak az elkerülhetetlen gazdasági intézkedések meghozatala mellett az állampolgári létbiztonság szavatolása a legfőbb feladata. A munkaerő ára nem európai színvonalú KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. Vk.) a gyermeket nevelő családok nehéz helyzetére hívta fel képviselőtársai figyelmét. Hangoztatta: ezeknek a családoknak az idén is, de jövőre még inkább szembe kell nézniük azzal, hogy munkaerőként és szülőként egyaránt kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, s ezen képtelenek lesznek változtatni, hiszen több munkát már nem tudnak vállalni. A képviselőnő ezzel kapcsolatban rámutatott: egy olyan társadalom, mely nem veszi figyelembe, hogy a piacgazdaságban a munkaerőnek is ára van, amelynek fedeznie kell a munkaerő újratermelésének költségeit — s ebbe értelemszerűen a gyermeknevelés költségei is beletartoznak —, nos ez a társadalom képtelen lesz felzárkózni Európához. Mindezt figyelembe véve Kovács Lászlóné a maga részéről csak akkor tartja elfogadhatónak a kormányprogramot, illetve a költségvetést, ha kompenzálásként a családi pótlékot minimum 500 forinttal emelik. KÓCZA IMRE (Heves m., 3. Vk.) a kormányprogrammal kapcsolatban több várható feszültségre hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint nem elegendőek azok az intézkedések, amelyek a kisvállalkozások élénkítését szolgálják. Szerinte olyan általános élénkítésre lenne szükség, amely lehetővé teszi a nagy jövedelmezőséggel dolgozók mindegyike számára a gyorsabb fejlődést. CSIPKÓ SÁNDOR (Bács-Kiskun 20. vk.) a programmal összefüggésben az agrárágazat jelenéről és jövőjéről szólt. Aggodalmát fejezte ki azokkal a változásokkal kapcsolatban, amelyek a mezőgazdaságban várhatók. Mint mondta, az agrárágazat termelésében már jövőre visszalépésre lehet számítani, aminek nem lenne szabad tovább folytatódnia az elkövetkezendő években. A pártok programjaikban azonban jelenleg nem lépnek tovább a különféle jelszavakon. vörösnécsuka Mária (Komárom m., 9. vk.) hézagosnak és esetlegesnek minősítette a kormány szerkezetváltással, a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos intézkedéseit. A képviselő szerint nem lehet a terheket teljes egészében a dolgozókra hárítani. Nem esetleges segélyekre és támogatásra van szükség, hanem átgondolt programra. Véleménye szerint nem a béremelések eredményezik a fogyasztói árak mind gyorsabb növekedését, hanem a korábbi, és jelenlegi hibás döntések. DR. MARX GYULA (Zala m.,, 2. vk.) utalt Csipkó Sándor képviselőnek arra az észrevételére, hogy a parlament egyelőre nem ismeri a különféle pártok állásfoglalását a kormányprogrammal, illetve a költségvetéssel kapcsolatban. Az MDF képviselőjeként Marx Gyula bejelentette, hogy pártja kidolgozta a programmal kapcsolatos álláspontját, s ezt kívánságra a képviselőknek is átnyújtják. Az állásfoglalásból Marx Gyula kiemelte, hogy az MDF főként az antiinflációs politika érdekében hozott intézkedéseket kifogásolja, s más megoldásokat ajánl a lakáskérdés kezelésére. SZENTÁGOTHAI JÁNOS (országos lista) szenvedélyes hangú felszólalásában a képviselők felelősségérzetére apellált, számos korábbi hibás döntést „fejére olvasva" a Tisztelt Háznak. Elismerte ugyan, hogy a képviselők felszólalásaikban jogosan kritizálják a program egyes elemeit, összességében azonban elkerülhetetlennek tartotta, hogy az Országgyűlés támogatásáról biztosítsa a kormányt, amely az ország jelenlegi nehéz helyzetében vállalja a felelős döntéseket. A központi irányítás már, a piac még nem működik A vita befejeztével Kemenes Ernő válaszolt az elhangzott képviselői felvetésekre. Elmondotta: a mostani párbeszéd legnagyobb eredménye — véleménye szerint —, hogy sikerült tiszta képet adni az ország helyzetéről. Úgy is lehet mondani: ütött az igazság órája. Egyetértett azokkal a képviselőkkel, akik azt állították, minden a termelésben fog eldőlni. A továbbiakban elmondotta: a magyar agrárgazdaságnak van jövője, ám a változó feltételek közepette ott sem lehet változatlan módon gazdálkodni. A változó körülmények ebben a szektorban is kikényszerítik a változásokat. De az megállapítható, hogy a magyar élelmiszer-termelés a jövőben is a gazdaság egyik erős szektora marad, amelynek feladata a ~L~ ” stabil belső ellátás biztosítása és a tőkés export jelentős növelése. Az iparban ennél lényegesen nagyobb strukturális megrázkódtatásra kell számítani. Kemenes Ernő a gazdaság működési zavaraival kapcsolatban egyetértett azzal a képviselői megállapítással: a gondok abból adódnak, hogy a központi irányítás már nem működik, a piac pedig még nem fejti ki a kívánt hatását. Ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy jövőre e területen lényeges változás várható. Az importliberalizálás hatására, a szocialista kivitel korlátozása következtében, a vállalkozások fokozottabb támogatásának eredményeként várhatóan 1990-ben lényegesen erősödnek a piaci hatások. A piaci feltételek javításához járul hozzá a tőkepiac foka Magyar Nemzet zatos kiépítése, valamint a gyorsuló reprivatizálás. Mindez várhatóan hozzájárul a gazdálkodás hatékonyságának javításához, kikényszeríti az eredményesség növelését. Csak így lehet megtalálni a gazdaság bajaira az alapvető megoldást. A továbbiakban elmondotta: igen sok képviselő foglalkozott a gazdasági fejlődés szociális következményeivel. A kormány a szociális feszültségek csökkentésére jövőre mintegy 400 milliárd forintot fordít. Ez az összeg a nemzeti össztermék 20 százalékát jelenti, de természetesen mégsem elegendő. 1990-ben a stagnáló gazdasági viszonyok közepette 40 milliárd forintot fordítanak a legrászorultabbak helyzetének javítására. A jelenlegi körülmények között azonban csak ennyi pénz jut, s így várhatóan a szociális gondok tovább fognak növekedni. Teljesítményhiányos gazdaságban egyszerűen nem áll rendelkezésreilyen célra több forrás. Végeztül a kormányzati irányítás költségeinek csökkentésével foglalkozott Kemenes Ernő. Elmondotta, hogy a helyi és a központi irányításban mintegy 50 ezren dolgoznak, s ez nemzetközi összehasonlításban sem számít túl soknak. Nem az a baj, hogy sokba kerül az irányítás, hanem, hogy nem elég hatékony Ezért a kormány az önkormányzatok korszerűsítésére törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, s racionalizálni kívánják a központi kormányzati irányítást is. Ezután határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a kormány 1600. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztatót, s ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak. A határozat leszögezi: az Országgyűlés az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztatót, továbbá a Minisztertanácsnak a gazdasági átalakulás érdekében esedékes teendőit tudomásul veszi. Egyetért azzal hogy a Minisztertanács széles körű nemzetközi gazdaságdiplomáciai tevékenységet folytasson Szükségesnek tartja a Nemzetközi Valutaalappal való hitelmegállapodást, a Világbankkal új szerkezetátalakító kölcsönszerződés előkészítését, az Európai Gazdasági Közösséggel és a OCED-országokkal a gazdasági együttműködés javításáról, valamint ehhez kapcsolódóan konkrét megállapodások és hitelszerződések előkészítéséről folyó tárgyalásokat. Fontosnak tartja a KGST tagországaival kötendő 1990. évi államközi megállapodások létrehozását, az együttműködés piaci feltételeinek kiszélesítését KEMENES ERNŐ: Távlatilag is működő lakásrendszert kell kialakítani Ezután az Országgyűlés áttért lakásgazdálkodási rendszer reformjára és a jövő évi intézkedésekre tett javaslatok megtárgyalására, valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési törvényről szóló előterjesztés megvitatására. Az elnöklő Jakab Róbertné elmondta: a kormány az eredetileg benyújtott négy alternatív törvényjavaslatát visszavonta, s ezek helyett új előterjesztést készített. Mivel a benyújtott előterjesztések egymásra épülnek, Jakab Róbertné javasolta, hogy ebben az esetben ne ragaszkodjanak mereven a házszabályokhoz, s a lakáskoncepciót, valamint a törvényjavaslatot a képviselők együttesen tárgyalják, ám külön-külön határozzanak majd róluk. Ezzel a Tisztelt Ház is egyetértett. Elfogadták azt is, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassák le. Az OT elnöke bevezetőjében hangsúlyozta: az nyolcvanas évek végére a lakásrendszer csakúgy, mint a gazdasági rendszerünk, több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elkerülhetetlenné vált. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai kiábrándítóan hatottak a lakosságra. Noha viszonylag hamar kiderült, hogy a paternalista állam nem képes állampolgári jogon a családok lakáshoz jutását megfelelő szinten biztosítani, de a régi rendszerrel való nyílt és gyökeres szakítás több próbálkozás után sem sikerült. Mindennek következtében mára olyan rendszer alakult ki, amelyben sem a bürokratikus, adminisztratív elosztási mód, sem a korszerű lakáspiac nem működik. A jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A DT elnöke szerint a romló életkörülmények elenére sem hagyható figyelmen kívül: a hatalmas társadalmi ráfordítások dacára a fiatal, és főleg a városi családok lakáshoz jutási esélyei fokozatosan romlanak. Ma több mint 200 ezer olyan városi, lakás nélküli család van, amelynek a jelenlegi rendszerben még kilátása sincs arra, hogy a következő évtizedben önálló otthonhoz jussanak. Hivatkozott arra, hogy ma az állami költségvetés kiadásainak mintegy 15— 17 százalékát, több mint 80 milliárd forintot fordítja a lakásszektor támogatására, s annak is kétharmadát a lakással már rendelkező családok kapják, nagyrészt függetlenül pilllanatnyi szociális és jövedelmi helyzetüktől. Ugyanilyen fontos ok az is, hogy a támogatások mértéke és aránya alpvetően sérti a társadalmi igazságosság elvét, mert a támogatásokból a magasabb jövedelműek nagyobb részt élveznek. S miközben mind az ingatlankezelés, mind az építés, mind pedig a támogatási rendszer nyilvánvalóan pazarló és rendkívül alacsony hatékonyságú, az ország jelenlegi helyzetében nincs mód az elosztható források növelésére. Ezért alapkérdéssé vált, hogyan lehetséges egy olyan rendszert kialakítani, amelyben a támogatások rugalmas módon a családok változó jövedelmi helyzetéhez, és nem pedig magához a lakáshoz kapcsolódnak. A kormány szerint a rövid távú korrekciós lépéseket is abba az irányba kell megtenni, amely távlatilag is működőképes lakásrendszer kialakításának irányába halad. A kormányzati javaslatok lényege, hogy a lakásrendszerben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a valóságos keresleti és kínálati viszonyok megteremtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszonyokhoz igazodó támogatások kidolgozásában Mindezek alapján a jövőre nézve a kormány két stratégiát lát lehetségesnek: az egyikben a hangsúly inkább a klaszszikus bérlakáspiac kialakításán, a másikban pedig a klasszikus tulajdon dominanciáján van. A lehetséges irányok közötti választásban ma még nincs szükség kényszerlépésre, de bármely stratégiát csak úgy lehet majd megvalósítani, ha már most megkezdődik a teher átrendeződése, a tulajdonviszonyok számtalan ellentmondásának felszámolása, a valóságos bérleti feltételek kialakítása, a lakáskínálat bővítése és az ingatlankezelés hatékony formáinak keresése. A kormány a bérlakásszektor átalakításának alapvető megoldását az önkormányzati tulajdon mielőbbi létrehozásában látja — folytatta Kemenes Ernő. Meggyőződése, hogy csak az önkormány- zatok képesek a település tényleges helyzetének ismerete alapján differenciáltak, saját hatáskörbendönteni a lakbérekről, az ingatlankezelés mikéntjéről és a bérleti feltételekről. Az önkormányzati tulajdon egyúttal azt is jelenti, hogy fokozódik a kényszer egy hatékonyabb ingatlankezelési rendszer mielőbbi működtetésére. A kormány azzal is tisztában van, hogy az önkormányzati rendszer csak a szükséges feltételek kialakítását — ezen belül is elsősorban az önkormányzati törvény megalkotását — követően, legkorábban 1991-től működhet teljeskörűen. A lakáshasználathoz tartozó állami támogatásokat azonban addig is — tekintettel az állami költségvetés mai helyzetére — mérsékelni szükséges. A kormány olyan lakbéremelési megoldásokat szorgalmaz, amelyek igazodnak a lakás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kívánják emelni a komfort nélküli és a félkomfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetekben levő összkomfortos, jó minőségű lakások bére az átlagot jóval meghaladva növekednék. Ugyanakkor a bérlők a család jövedelme, az eltartottak száma alapján differenciált támogatáshoz is juthatnak. A bérlakásszektor átalakításának alapvető eleme — mondotta az OT elnöke —, hogy aközponti lakbéremeléssel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetőséget kínálnak. Dönthetnek abban, hogy a magasabb lakbért fizetik, vagy megvásárolják lakásuk tulajdonjogát, illetve bérlőközösségeket, szövetkezeteket alakítanak. A tulajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkezdeni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető racionalizálását is. A kormányzat javaslata szerint a lakáshasználati díjak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetékes bizottság — mondotta KemenesErnő —, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal családok lakáshoz jutásához. A lakáspolitikai elképzelések másik eleméről, a kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke Indoklásként kifejtette, hogy az állami költségvetés az idén 42 milliárd forintot fordít kamattámogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több mint tízmilliárd forinttal nő jövőre, ami évi 5-6 ezer új lakás értékének felel meg. Ebből az összegből olyanokat támogatnak, akiknek már van jó kásuk, ugyanakkor romlanak a fiatalok lakáshoz jutási esélyei. A kormány teherátrendezési javaslata nem a kamattámogatás teljes összegének azonnali megszüntetését célozza — húzta alá Kemenes Ernő hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összege ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az Országgyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés öszszegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kialakításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Kedvező eleme a rendszernek, hogy a lakás nélküli fiatal családok 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutnak; e családok száma 1990-ben húszezerre tehető. Szerda, 1989. december 21. DB A szakbizottság 35 százalékos lakbéremelést javasol Nagyiványi András az építési és közlekedési bizottság nevében véleményezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: a bizottsági viták során a testület tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kormánykoncepció tartalmaz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési javaslatok, elsősorban a lakossági terhek nagymérvű növekedése miatt elfogadhatatlanok A lakáshelyzetet elemezve Nagyiványi András rámutatott a lakógazdálkodás feszültségekkel terhes, annak mielőbbi átalakítása halaszthatatlan A két legneuralgikusabb pont a berlakássz eklor működése es a támogatási rendszer A/ allami laikusfenntartas mm rendszere korszerűtlen a/ erdekeltsegi viszonyok ellentmondasorsuk A kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy az állami tulajdon monopóliuma a lakásfenntartásban sem vall be A lakásfenntartás es -gazdálkodás területén is átfogó, más területek reformintézkedéseivel összehangolt lépésekre van szükség, amelyek lényege a valóságos tulajdonosi érdekeltség helyreállítása A második nagy problémakör a támogatási rendszer, amelynek működésére ma az a jellemző, hogy a rendelkezésre álló pénzek elosztása nem a tényleges szociális fautasság alapján történik. A bizottság azt a kérdést sem kerülhette meg, milyen következményei lennének annak, ha a lakásgazdálkodási rendszer korszerűsítését elhalasztanák. Nagyiványi András szerint az intézkedések elodázásának egyik legsúlyosabb következménye az lenne, hogy a költségvetésnek egyre növekvő terheket kellene viselnie, ami az oly szükséges szerkezetátalakítási törekvéseket hátráltatná. Az építési és közlekedési bizottság javaslatairól szóló jelentés főbb elemeit ismertetve Nagyiványi András közölte, hogy 11 testület a lakásgazdálkodási rendszer reformjára bemutatott stratégiai változatok közül az „A” alternatívának megfelelő változatot támogatja. A bizottság szükségesnek tartja a lakásgazdálkodási reform első lépéseként a bérlakás-szektor átalakításának 1990. évi megkezdését. Egyben támogatja a kormánynak azt a javaslatát, hogy az állami bérlakások a jövő évben önkormányzati tulajdonba kerüljenek Ami a lakbéremelést illeti, a bizottság elfogadhatatlannak tartja a kormány javaslatát, s azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a lakbéremelés mértéke 1990 február 1-jetől átlagosan 35 s/a/ulek leven A akbereme est differencia - tanácsein tegrehajtani ugyhogy a komlóit ne kücs felkomfortos akasok bére ne változzon i jobb minőségű akasoke azonban az. az ag isna nagyobb metlekben nojon A akberemelessel egy időben indokot a kiemet övezetekbe tallózó lakások akbertöbbletenek felső hatarat ketszeri csere növelni A bizottság indokoltnak tartja a kedvezmenyes kamatozású hitelek támogatásának fokozatos csökkentését, azonban egy olyan megoldást javasol, amely kisebb terheket jelentene a hiteladósoknak A testület ajánlása szerint a 4 százaléknál alacsonyabb kamatozású hitelek adósainak február 1 -jétől kellene adót fizetniük azzal, hogy az öt éven belül felvett kölcsönök adómentesek, a 6—10 éven belüli kölcsönök adója a törlesztőrészlet 50 százaléka, a 11 évnél régebbi kölcsönök adója a havitörlesztőrészlet 100 százaléka. A bérlakások felújítására, korszerűsítésére felvett kedvezményes kamatozású hitelek adómentesek. E javaslatokkal Nagyiványi András elfogadásra ajánlotta a lakásgazdálkodási rendszer reformintézkedéseit az Országgyűlésnek. Az MSZP-frakció nem támogatja a kormány lakáskoncepcióját FILLÓ PÁL (Budapest, 18 vk.) az MSZP parlamenti csoportja nevében kifejtette: a csoport elutasítja a kormány által beterjesztett javaslatokat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára. Tárgyalási alapként — változtatásokkal — elfogadhatónak tartják viszont az építési és közlekedési bizottság javaslatait. A lakossági reagálások, tiltakozások is bizonyítják e kérdés politikai súlyát — mutatott rá a képviselő. Éppen ezért nemcsak a képviselőkkel, hanem az ország lakosságával is tudatosítani kell a költségvetési válsághelyzetet. A növekvő lakossági terhek ugyanis olyan szituációt eredményezhetnek, amikor az utca válik fő meghatározóvá a döntésekben, s az ilyen helyzetet mindenképp el kellene kerülni. A bérlakás-gazdálkodás reformjával kapcsolatban elmondta: a lakóknak szabad döntési lehetőséget kellene adni arra, hogy megvásárolják, bérlőszövetkezeti tulajdonba, illetve kezelésbe veszik a lakásokat, avagy vállalják az új bérleti feltételeket. A kedvezményes kamatozású hitelek vonatkozásában is választási lehetőséget kellene adni a lakosságnak — tolmácsoltaaz MSZP képviselőcsoportjának véleményét Filó Pál. Első lehetőségként elfogadható az építési és közlekedési bizottság javaslata. Második lehetőségként kínálkozik a törlesztésgyorsítás, amelynek mértékét a havi törlesztés kétszeresében, maximum ezer forintban lehetne meghatározni. Harmadik lehetőségként pedig maradjon fenn az egyösszegű kedvezményes hitelvisszafizetés. TORNAI ENDRE (Veszprém,m., 11. vk.) hangoztatta: nem ért egyet a törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedésekkel. Mint mondta, választókörzetében kevés a bérlakás, több a magánerőből épült saját ingatlan, s nem érti, hogy a tervezett kamatadóval miért akarják éppen azokat büntetni, akik az államot tehermentesítve hitelből építettek saját otthont. Komolytalannak tartotta azt az elképzelést, hogy a hiteladó mértéke az információval növekedjék. A képviselő a parlament zsarolásának minősítette, hogy a tárgysorozatban szereplő több törvényjavaslat elfogadását is azzal szorgalmazzák az előterjesztők, hogy ellenkező esetben működésképtelenné válik a gazdaság, illetve nem kapja meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank támogatását. Emlékeztetett rá, hogy a két éve beterjesztett adóreform elfogadását az akkori pénzügyminiszter hasonlóan indokolta. BERECZ JÁNOS (Szabolcs-Szatmár m. 6. vk.) soron kívül, nem a napirendhez kapcsolódóan kért szót. Rövidem tájékoztatta arról az ismert tényről a képviselőket, hogy az MSZMP a hétvégén tartotta XIV. kongresszusát. Arról is beszámolt, hogy újra felújítja a tevékenységét az MSZMP parlamenti csoportja. Hétfőn ülést tartott a mintegy húsz tagú csoport, s Berecz Jánost választotta vezető szóvivőjévé. Már ismét a vitához hozzászóló SEBE ISTVÁNNÉ (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 24. vk.) a maga és válaszópolgárai nevében tiltakozott a kormány lakásépítési koncepciójáról szóló törvényjavaslat ellen, amelyet antihumánusnak és a létbiztonságot veszélyeztetőnek minősített. A tervezetet kritizálva megállapította, hogy az szembeállítja a lakásbérlőket és a tulajdonosokat. Hangsúlyozta, hogy a vidéki polgárok jóhiszeműen kötöttek szerződést az OTP- vel, vállalva a 20—25 évre szóló eladósodást. SZARVAS ANDRÁSNÉ (Békés m., 1. vk.) Kérte, hogy a kormány szálljon szembe az igazgatók, a vezérigazgatók, a minisztériumi főosztályvezetők és a miniszterhelyettesek egymást védő és igazoló nagyhatalmú érdekszövetségével. Véleménye szerint decentralizálással, vállalkozásélénkítéssel kell megkísérelni a kivitelező építőipari vállalatok számának növelését, é s piaci kényszer alá kell helyezni az állami építőipari vállalatok teljesítményét. Úgy vélekedett, hogy a kormánynak szakítani kell a korábbi állami felfogásból megmaradt reflexével, miszerint az állami költségvetésen keresztül kell mindent megoldani. A képviselő szerint meg kell szüntetni az improduktív ingatlankezelő és a megyei igazgatási szervek eltartását.