Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-27 / 303. szám
Szerda, 1989. december 27. Segít a néphadsereg Magyarország hivatalosan is elismerte az új román kormányt Horn Gyula külügyminiszter kedden délelőtt az alábbi nyilatkozatot juttatta el a Magyar Távirati Irodához. Folyamatos a kapcsolat Románia új vezetésével. Magyarországon minden humánus erő készen áll a román forradalom megsegítésére. A Román Nemzeti Megmentés Tanácsa ezt rendkívül nagyra értékeli, és egyben ismételten köszönetét nyilvánította az eddigi értékes segítségért és szolidaritásért, amelyet a magyar nép, a parlament, a kormány, a politikai pártok és mozgalmak határozott fellépésükkel már a forradalom előtt is nyújtottak a román népnek. Az új román vezetés őszinte baráti viszony kialakítására törekszik a szomszédos országokkal, mindenekelőtt Magyarországgal, amellyel kapcsolatait új alapokra kívánja helyezni. A határ mindkét oldalán tudatosítani kell, hogy végleg megszűnt a két nemzet közötti gyűlölködés. Ennek szellemében első lépésként megnyitották a magyar—román határt. Horn Gyula bejelentette, hogy a Magyar Köztársaság kormánya köszönti és hivatalosan is elismeri az új román kormányt. Román részről hálás köszönettel vették azt a magyar felajánlást is, hogy magyar családok több száz árván maradt gyermeket készekbefogadni. ★ Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke kedden táviratban üdvözölte Ion Iliescut, a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökét Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke Petre Roman új miniszterelnöknek, Kárpáti Ferenc pedig Nicolae Militant, honvédelmi miniszternek küldött üdvözlő táviratot★ (MTI) Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter kedden délelőtt meglátogatta a kecskeméti repülőezredet, s tájékozódott az alakulat harckészültségéről. A honvédelmi minisztert a látogatására elkísérte Kondor Lajos vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülési főcsoportfőnök -helyettese. A szemle alkalmából megtartott rögtönzött sajtótájékoztatón Kárpáti Ferenc elmondta az újságíróknak, hogy a magyar légierők vezetése folyamatos kapcsolatban áll a bukaresti légvédelmi parancsnoksággal, ami gyors, megbízható információcserét tesz lehetővé a különféle repülőtevékenységekről. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel az elmúlt napokban a Securitate helikopterei több alkalommal is berepültek a magyar légtérbe. A magyar légierőnek szerencsére ez ideig nem kellett beavatkoznia, mert a határsértők minden esetben hamarosan elhagyták légterünket. A légtér fokozottabb védelme érdekében egyébként a rádiólokációs megfigyelés mellett megerősítették a határőrség figyelőszolgálatát is. tk A Magyar Néphadsereg az eddig tett intézkedéseken túl a segítségnyújtás számos konkrét lehetőségével állt készenlétben, hogy részt vegyen a Romániába irányuló segélyek eljuttatásában, illetve a támogatás formáinak bővítésében. Erről tájékoztatta kedden délután az MTI tudósítóját Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője.★ Leányfalun december 22-én, pénteken este karácsonyi hangverseny volt a művelődési házban. A szentendrei Vujisics Tihamér zeneiskola idén nyáron Olaszországban és Franciaországban járt vonószenekara szerepelt nagy sikerrel. Mindezt Szeberényi Lehelnétől tudjuk, aki azt is elmondta, hogy a koncert után közvetlenül kezdték az adakozást s szinte néhány perc alatt összegyűlt hatezer-ötszáz forint. A református szeretetotthon idős lakói tíz-, húsz-, harminc forintokkal járultak hozzá Románia megsegítéséhez. A kis muzsikus gyerekek maradék zsebpénzüket ajánlották fel önzetlenül. Előkerítették a gyógyszerésznőt, aki a helyi orvos közreműködésével összeállított egy gyógyszercsomagot, amit átvittek Szentendrére, miután hallották, hogy onnan hamarosan több teherautónyi rakomány indul Romániába. Szentendrén — újságolta Benkovits György városi népfronttitkár — már péntek reggel megkezdte a gyűjtést az MSZP, s fokozatosan bekapcsolódott az akcióba a helyi MDF, kisgazdapárt, SZDSZ szervezete is. Személyautók járták a várost hangosbemondón hívták fel a lakosság figyelmét az adakozásra. Estére a Fő téren kilenc autót raktak meg élelmiszerrel, ruhaneművel, gyógyszerrel. A szállítmány még éjfél előtt megérkezett Gyulára. — Szombaton százával jöttek az emberek, hogy ők is akarnak adakozni. Folytattuk hát a gyűjtést s hamarosan újabb két teherautó telt meg élelmiszerrel, ruhaneművel. Közben jártuk a butikokat s szinte mindenhol jelentős pénzösszeget adtak, és még nyugtát sem kértek, hogy ezáltal leírhassák az adójukból. A félig telt befőttes üveget leraktam a Fő téren egy kisasztalra s attól kezdve szinte spontán módon kezdődött a pénzgyűjtés. Jött például egy bácsi, aki átnyújtott egy borítékot. Később kinyitottam, ötezer forint volt benne. Talán a bácsi összes megtakarított pénze. Az első húszezer forintbólkötszert vettek. Aztán jött még hozzá 230 ezer forint. Kisnyugdíjasok, nyugati turisták egyaránt adakoztak. Közben 24-én a Máltai Szeretetszolgálat átvevő helyet létesített a Péter-Pál Galériában, ahol a különböző pártok, a Vöröskereszt és a népfront által összegyűjtött adományokat szakszerűen szortírozták és csomagolták s gondoskodtak az elszállításról is. Szentendrén karácsony két napja alatt is állandó ügyeletet tartottak s úgy tervezik, ezen a héten mégfolytatják a romániaiak megsegítésére kezdeményezett akciót Amelynek talán egyetlen szépséghibája, hogy abban valamilyen oknál fogva a tanács nem vett részt. Végül egy felhívás: az MSZP Szentendre és környéke szervezete részéről: „Úgy gondoljuk, a harcok elülte, a politikai konszolidáció után még hosszú idő kell, amíg szomszédaink önállóan képesek lesznek gondjaik megoldására, ezért folyamatos segítségnyújtásra kell felkészülnünk. Kérjük hazánk minden települését, csatlakozzon kezdeményezésünkhöz. Válasszanak hasonló nagyságú romániai falut vagy várost, vegyék fel velük a kapcsolatot az első lehetséges alkalommal. Vegyünk részt erőnkhöz mérten az újjáépítésben, az ellátási nehézségek leküzdésében! Szervezetünk Zilahhal és Szonátával kísérli meg a kapcsolatteremtést”. (kertész) —- A NAP ----------------------------------Csöndesen, higgadtan Még karácsony és még a Vér jegyében, még áhítattal és borzalommal, még rémülten, de már reménykedve, még rettegve, de már-már boldogan is — arra gondolok, ami Romániában elkövetkezik. Nem az anyagiakra, hiszen Magyarországnál sokkal gazdagabb, végül is adósságait kifizette, ipara sok tekintetben jobb, mint itt sokan hiszik, azaz hamar feljavítható (autógyáraiba például csak vissza kell hozni a francia technikusokat,...) nem, most csak a szellemiekre és az erkölcsiekre gondolok. Még csak nem is arra, hogy hányan mentik majd át magukat — ez talán mindig, mindenütt így történik. Nem, én csak arra gondolok, mennyi idő kell a szellemi és erkölcsi mérgek lebomlásához. Hány évtized kell még akkor is, ha a lehető legbölcsebb uralom ideje jött el ott. Hány évtized még akkor is, ha a mérgek lebontása, fő és határozott célkitűzés lenne. Ha sehonnan semmi ostobaság, hőzöngés, provokáció nem akadályozza a tisztulás gyönyörű, az agóniával ellentétes, de ugyancsak vergődéses, fájdalmas folyamatát Pénteken, december 22-én este, azaz a nagy bukaresti fordulat napján borízű, öreg hang csenget rám a szerkesztőségben. El-elcsukló, szenvedélyes hangon ordítja: „Itt a pillanat! Ezt nem szabad elszalasztani! Mondják meg Horn Gyulának (miért éppen neki — töprengtem utána) — most kell kikiáltani a Független Erdély Köztársaságot!” Istenem. Nincs időm megmagyarázni az öregúrnak, hogy miket beszél. Közben Bukarestben hazafias dalt közvetít a rádió, a román Corvint dicsőíti. Valaki telefonál, hogy a Szabad Európa román nyelvű műsora Ceausescu terminológiáját használta az imént: a románok és a magyar származású (vagy nyelvű?) románok összefogását méltatta Nagyon sok, nagyon nehéz dolgunk lesz — tisztességes románoknak és magyaroknak egyaránt. DIURNUS Magyar Nemzet Londonban hívtuk Tamás Gáspár Miklóst A romániai ellenzék Nyugatra vonult Tamás Gáspár Miklós 1978- ban volt kénytelen elhagyni Kolozsvárt, ahol korábban az Utunk című irodalmi hetilap szerkesztőjeként dolgozott. Mindaddig, amíg nem tagadta meg egy Ceausescut dicsőítő cikk írását, amelynek következtében ellehetetlenült. Először korrektorrá fokozták le, majd a Securitate hat hónapon keresztül folyamatosan kihallgatta, zaklatta. Ekkor döntött úgy, hogy Magyarországra települ át. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője. Karácsony előtt ,Londonba utazott feleségével, hogy annak családjával töltse el az ünnepeket. Itt hívtuk telefonon kedden a kora esti órákban. — Románia eddig totális diktatúrában élt. Elképzelhető-e, hogy ez az ország már a tavaszi választások folyamán demokráciává alakul át? — Elképzelhetetlennek tartom, a szó nyugati értelmében, hogy Romániában létrejöjjön egy liberális demokratikus rendszer. Annál is kevésbé, mivel most egy alkalmilag összeállt, bár nagyon rokonszenves csoport vette át a hatalmat. — Vajon a bukott rezsimben kialakulhattak-e olyan ellenzéki csoportok, amelyek a most épülő demokrácia csírái lehetnek? — Ellenzékről nem beszélhetünk, viszont voltak talán nem is kevesen a rendszer ellenzői. Ezek az emberek ma már egytől egyig Nyugatra szorultak, hiszen Ceausescu alatt hallgatni sem lehetett, s aki mégis megtette, az távozni kényszerült az országból. — Ezek szerint a jelenlegi vezető csoport sem nevezhető ellenzékinek? - ,— Semmiképpen sem, inkább a 68-as csehszlovákiai bevonulást ellenzők kerültek be a vezetésbe. Itt jegyzem meg egyébként, hogy Romániában a kommunista párt valószínűleg nem fogja túlélni Ceausescu bukását, azaz egyszerűen meg fog szűnni. — És milyen új pártok alakulhatnak meg a mai ismeretei szerint? — Elsősorban a régi pártok éledhetnek újjá, a Román Nemzeti Parasztpárt (Maniu), a Nemzeti Liberális Párt (Bratianu). Emellett bizonyára újjá fog alakulni a Romániai Országos Magyar Párt is, amely 1919—1940 között az egységes magyarságot képviselte a román képviselőházban és szenátusban egyaránt. Persze valószínűnek tartom azt is, hogy az ébredő pártok mellettnagy szerepe lesz a hadseregnek is, sőt azt sem zárom ki, hogy Mihály királyis visszatér Romániába, s kulcspozícióba kerül. — Ön személy szerint nem kíván részt vállalni a román politikai életben? — Bár már a közeli napokban szeretnék hazatérni Kolozsvárra, s továbbadni ottani értelmiségi barátaimnak az SZDSZ tapasztalatait, nem kívánok végleg hazatérni. Mint képviselő jelölt) a magyar politikában kívánom terjeszteni a polgári liberális eszméket. Kolozsvárra érve egyébként egyik fő célom, hogy beinduljon arádió magyar adása Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben és Temesváron. Annál is inkább, mivel a Székelyföld információs szempontból, el van vágva, hiszen sem a Szabad Európa Rádió, sem a Magyar Rádió nem fogható. Ezzel az akcióval is szeretném elősegíteni, hogy Romániában, s ezen belül főleg Erdélyben minél előbb talpra álljon a magyar nemzetiségeket öszszefogó szervezet. S ebben a munkában talán tudok némi segítséget nyújtani, személyesen, valamint az SZDSZ tapasztalatainak átadásával. Emőd Pál Tomosvári tragédia Hihetetlen gengszterizmus ■'"Deme János a Romániában magyar nyelven megjelenő Előre nyugdíjas munkatársa küldte számunkra megrendítő tudósítását. Sokkolva vagyok most is, a szörnyű, hihetetlen kegyetlenségek hatása alatt állok még. Mert a hitleri bűntényeket, cselekedeteket is hatványozottan túlszárnyalja az hóhérság, amit Temesváron, a bánsági szép metropolisban a terroristák, a sátáni lelkek, a világ legnagyobb gengszterének emberei, Ceausescu pribékjei elkövettek. Ki gondolta volna még néhány nappal ezelőtt, hogy a Tőkés László kilakoltatása, erőszakos elhurcolása ellen tiltakozó, a hős lelkész védelmében élő falat álló pár száz békés ember humanista demonstrálásától az egész országot átfogó, a legkegyetlenebb zsarnokság láncait szétszaggató, népmegváltó forradalom bontakozik ki, s vele együtt az a tömegmészárlás is, mely világszerte döbbenetet váltott ki. A démoni gonoszsággal, féktelen szadizmussal elkövetett szörnyűségek ma már közismertek. Mintegy ötezer lemészárolt fegyvertelen és erősen megkínzott pár ezer ember — köztük igen sok nő, gyerek és öreg is — volt az ára tapraállásunknak, a hóhérok hatalmából való kiszabadulásainknak. Járom a várost. S a nyomdaipari vállalat előtt az egyik csoportmellett önkéntelenül is megállok, ahol egy eltorzult, hamuszürke arcú férfi sír s nemcsak keze, de az egész teste remeg. — Uram isten, ■ mit vétettem én? Hétfőn délután jöttünk be a városba Szentandrásról. A Begaparton haladtam, vállamon négyéves, a nyakamat átölelő fiammal. Egyszer csak éles lövés dörren s kisfiam meginog, majd leesik a vállamról. S amikor lehajolok érte, hogy felemeljem, a mellettem álló szekus kikapja őt a kezemből és — Úr Isten — a Begába dobja. Utána meg engem ragadtak meg és egy kocsiba tuszkoltak. Elvittek, bezártak a gyilkosok, a karmaikban voltamhárom napig. És nemcsak ennivalót nem adtak, de még vizet sem. Ütlegelést azonban annál inkább. Talán el sem hiszik, amit mondok. De Isten engem úgy segéljen, így igaz. Különben Crisan a nevem és mint mondtam, Szentandrás községben lakom. Megrendülten állok tovább, tartok haza felé. Hogy aztán az Aradi útról jobbra térjek, az úgynevezett szegények temetője felé. Mert csoportokban jönnek, egyre többen igyekeznek arra, vagyis oda, ahol a lemészárolt emberek tetemeit hántolják, szedik ki a tömegsírból. Körülötte emberek szoronganak, ágaskodnak és itt is, ott is sírnak, szörnyülködnek, és többen ájuldoznak a rettenetes látványtól. Előttem lesz rosszul a kiszedett tetemeket fotózó fényképész. Egek! Nem lehet igaz! Hisz itt megcsonkított, felkoncolt emberek is vannak, illetve kerülnek ki a tömegsírból. Egy női és egy két év körüli fiúcska holttestét szedik ki a nejlonzsákból. Anya és a fia lehet. Előbbinek lemetszve egyik melle, a gyereknek meg hosszan felhasítva a hasa. Alig ocsúdok fel a szörnyűségtől, egy fiatal férfi tetemétől fog el ismét a borzadály. Lyuk tátong a halántékán. De mielőtt kilehelhette volna lelkét, gyötrelmesen megkínozták. Hisz megégették ujjait, kézfejét. Gyorsan él innen, nem bírom tovább. Hát lehetséges ez, ilyen borzalmak történhettek békés, szépséges városunkban. Fájdalom, igen, lehetséges. Lehetséges, mert „népünk legszeretettebb fia” régecske a világ egyik legnagyobb gengszterévé vált, ugyanis a diktátor pokoli agyafúrtsággal nevelte fiait, pallérozta leírhatatlan szadistákká elitembereit. Mert nem lehet leírni, nem le Gyász és hálaadást • •Ökumenikus istentisztelet a Hősök terén... Ameddig a szem ellát: gyertyafény. Tíz- és tízezrek jöttek el ezen a Szentestén a budapesti Hősök terére, örvendezni és gyászolni, imádkozni hitük szerint vagy egyszerűen csak kifejezésre juttatni szívük érzéseit. Lélekmelengető a nagy magyar — s most: kelet-európai vagy akár világnyi — éjben a picike tüzek, a gyertyák pislákoló és mégis nagyerejű fénye, a pisszenésnyi csönd, a megrendült áhítat és a zavartalan rend. Reflektorok fénye emeli ki a szószékké magasodó dobogót, rajta állnak testvéri egyetértésben a különféle felekezetek papjai, lelkészei, igehirdetői, mögöttük fiatalok magyar és román zászlókkal. Éjfélkor lép a mikrofonhoz Rockenbauer Pál s mond néhány szavas köszöntőt, majd Deutsch Tamás mutatja be az Aradot és Temesvárt megjárt fideszeseket: onnét hozták magukkal azt a faszilánkot amelyet jelképes fáklyaként gyújtottak meg egy gyertyáról. Megrázó élménnyel kezdődött az ökumenikus istentisztelet: Tőkés László hangja töltötte be a teret s az odavezető utakat. Abban a kis szilágysági faluban hirdette az igét, ahová internálták (s így talán életét mentették meg, hiszen ki tudja, mit tettek volna vele a nagy temesvári vérengzéskor), az élet és a megbékélés, a szilárd hit, a győztes lelkierő igéit hirdette, majd — a 90. zsoltár eléneklése után — ezt tette édesapja, Tőkés István professzor. (A tévénézők láthatták is az amatőr videofelvételt, a Hősök terén műszaki hiba gátolta a vetítést.) Elsőnek Kerényi Lajos római katolikus lelkész prédikált: az erősek gyöngeségéről és a gyöngeség erejéről szólt, áttekintését adva a történelemnek azóta, hogy Betlehemben megszületett a gyönge Kisded, a mostani karácsonyig, amikor az erejével hivalkodó hatalmat lebírta a gyöngék hite, és tette, őt Roszik Gábor evangélikus lelkész követte. Karácsony üzenetéből ezt hirdette: Ne féljetek! Megrázó volt Kardos Péter főrabbi igehirdetése: előbb a hanuka szeretetünnepének gyertyáiról szólt, majd héberül elimádkozta a kaddist, a halotti imát, beleszőve az emberáldozatra kényszerült erdélyi városok nevét. Végül Németh Géza református lelkész igehirdetése Krisztus születésének áldásai mellett a mindenkori heródesek gyilkosságait fedte föl és feddte meg erős szóval, s az egybesereglett tömeg nevében is megfogadva: többé soha heródesek szolgái vagy kiszolgálói nem leszünk. Bevezetőben az egybegyülekezettek a valamennyi keresztény kedves karácsony énekét, a Mennyből az angyalt énekelték együtt, később a közös keresztény imát, a Miatyánkot mondták el, befejezésül a Székely himnusz hangzott el. „Imádkozzuk el a magyar Himnuszt!" — szólt szépen az utolsó fölhívás a dobogószószékről. Éppen indult haza a gyülekezet e különleges, örömöt és gyászt, együttérzést és elszántságot kifejező, s valóban közös egyházi (s európai) eseményről, néhányan a Szózatot kezdték énekelni. Olasz újságíró állt mellettem: keveréknyelven értettük meg egymást — de megértettük, amint a Hősök terén együttvolt tízezrek megértették egymást s megértik a mindinkább egy Európa népeit. Románok, magyarok, székelyek, szászok, szerbek és az érzéseikkel, gondolataikkal a világ minden tájáról jelen voltak: emberek. (zay) ...óh Nagylakon (MTI) A békéért, az emberiség boldogságáért, a román nép igazságos harcának megsegítéséért tartottak ökumenikus istentiszteletet a határ menti Nagylak községben vasárnap éjjel a katolikus, a református, a görög katolikus, a baptista, a pünkösdista és az erdélyi alapítású unitárius egyház képviselői. tét - A Fidesz országos választmánya közölte: a Hősök terén tartott éjféli istentiszteleten a résztvevők önkéntes adományaiból több mint 150 ezer forint gyűlt össze, amiért ezúton külön is köszönetüket fejezik ki. e het elmondani azokat a szörnyűségeket, amelyeket Temesváron elkövettek. Otthon feleségem így fogad: — Mi van a városban, mit láttál, tálalhatok talán, hisz öreg ebédidő van. — Hagyjad az ételt, kinek kerti az most — intettem le őt. És két óra múlva megérkezik. Tibi fiam ugyancsak a temetőből. S mondja, hogy még mindig szedik, egyre ássák a szabadság mártírjainak földi maradványait... Szenteste Temesváron A szobából, a lefüggönyözött kettős ajtón túlról, finom csengettyűszó hallatszik. Feleltünk a konyhaasztal mellől, piszkos kávéscsészéket hagyunk magunk mögött, s némi disznótoros-morzsákat. A nagyszobában csak egy-két gyertya világítja meg a jól fejlett, csaknem a plafonig érő karácsonyfát és a zizegő papírba bújtatott ajándékokat. ) Megható ünnep. Az is szalad rajtunk valami áramütés-féle. Halk, méltósággal teli zene szól, az alkalomhoz illő dalok. Új még, nem recseg a lemez. Ez a megmegújuló ropogás az utcáról, a kertből hallatszik. Géppisztolylyal vagy géppuskával lőnek az éjszakában. Szenteste Temesváron. * Egy órája csak, hogy megérkeztünk, még kicsit kábák vagyunk az út izgalmaitól. Felemelő érzés volt a forradalmi országban autózni, a kivágott közepű zászlókat látni, és a levert Ceausescufeliratok hűlt helyét is. De sok volt a forgalomelterelés, sok a marcona felkelők udvarias, ám határozott vizslatása papírjaink, élelmiszercsomagjaink között. És féltünk is. Féltünk a kihalt országúton a határ és Arad, de főleg Arad és Temesvár között. És összeszorult torokkal hallottuk a városokban a lövöldözést.★ Nagyi él. Jól vannak Lajos bácsiék is. Ilonka vőlegénye itt rekedt, szülei bent laknak a város közepén. Most, hogy mi idecsöppentünk, majd egy ágyban alszanak, ők is örülnek nekünk. Nagyi mesél. Hogyan játszotta ki a szekusokat, hogyan surrant be Tőkés Lászlóék házába, innen alig száz méterre, s hogyan vitt be kosárban, a tiszta ruha alá elbújtatva, mindenféle kis ajándékot. És vitte a jó szót, a hívek háborító üzenetét. Nagyi hős, és ezt tudja is. Amíg mesél, vidáman csillog a szeme. Nagyi nyolcvanhárom éves. ★ A fa alatti ajándékok lassan megtalálják gazdáikat. Karácsonyt játszunk. Én kis üvegben megnevezhetetlen házi pálinkát kapok, nedvesedő tenyérrel szorongatom. Gyorsan elpukkannak, elsziszszennek az ócska, még a szocialista ipar által összeeszkábált csillagszórók, de lámpát nem merünk gyújtani. Gyertyafénynél várjuk a tévé híreit. Majdnem felnevetek, ahogy belegondolok. Itt ülünk a közepében, az ablakkeret által határolt „képernyőn" frissebb híreket mutatnak: megy az egyenes adás Mi meg várjuk, hogy mit mond Budapest, Bukarest, Belgrád. Aztán kajánságomat legyűrve várok tovább én is. Az újabb és újabb megerősítésre: szorosan fogják, fel nem eresztik az antiferisztust és az antikrisztát.* Kilenckor megnyílnak a hírcsatornák. Hatvanezer halott. (A ház mögötti erdőben hullahegy. Esetleg hulladomb. Fegyveresek hordták oda teherautóval a meggyilkolt civilek százait vagy ezreit, még a múlt hét közepén, s most ők is odaszorultak, arról hallatszik a legsűrűbb lövöldözés.) Kapcsolgatjuk a tévét jobbra is, balra is, de most a szelíd karácsonyi műsorokhoz nincs türelmünk. Csak még Tőkés Lászlót akarjuk éjfélkor (itt, egykor) látni, meg a szabadtéri ökumenikus megemlékezést.* A szülők lefeküdtek, Ilonkáékkal kuporgunk a töksötét konyhában, csak az én cigarettám világít. Hallgatom, hogy a temesvári egyetemről hirtelen eltűntek az arab diákok. Hazamentek a kollégista vidéki hallgatók is , de azért biztosan lesznek majd vizsgák, készülni kell. Csak talán munkásmozgalom-történetből nem. Mert az most biztosan megváltozik. Azt most újraírják: vérrel, az utcán.* Fél kettőkor (itt, fél háromkor) már csak minden második szavukat értem. Lefekszem. Az ablak alatt, tőlem talán tíz méterre, megszólal egy géppisztoly. Szorítom erősen az elemlámpa nyelét, s kicsit irigylem a fiatalokat, hogy ők most félelmükben összebújhatnak. Suttoghatnak a paplan alatt a terveikről, amelyeket szabad emberként holnaptól megvalósítanak. Tardos János