Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-27 / 303. szám

Szerda, 1989. december 27. 3 Magyar Nemzet Segít a néphadsereg Magyarország hivatalosan is elismerte az új román kormányt Horn Gyula külügyminiszter kedden délelőtt az alábhi nyilat­kozatot juttatta el a Magyar Táv­irati Irodához. Folyamatos a kapcsolat Romá­nia új vezetésével. Magyarorszá­gon minden humánus erő készen áll a román forradalom megse­gítésére. A Román Nemzeti Meg­mentés Tanácsa ezt rendkívül nagyra értékeli, és egyben ismé­telten köszönetét nyilvánította az eddigi értékes segítségért és szo­lidaritásért, amelyet a magyar nép, a parlament, a kormány, a politikai pártok és mozgalmak határozott fellépésükkel már a forradalom előtt is nyújtottak a román népnek. Az új román ve­zetés őszinte baráti viszony ki­alakítására törekszik a szomszé­dos országokkal, mindenekelőtt Magyarországgal, amellyel kap­csolatait új alapokra kívánja he­lyezni. A határ mindkét oldalán tudatosítani kell, hogy végleg megszűnt a két nemzet közötti gyűlölködés. Ennek szellemében első lépésként megnyitották a magyar—román határt. Horn Gyula bejelentette, hogy a Magyar Köztársaság kormánya köszönti és hivatalosan is elis­meri az új román kormányt. Ro­mán részről hálás köszönettel vették azt a magyar felajánlást is, hogy magyar családok több száz árván maradt gyermeket készek 'befogadni. ★ Szűrös Mátyás, a Magyar Köz­társaság ideiglenes elnöke kedden táviratban üdvözölte Ion Iliescut, a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökét Né­meth Miklős, a Minisztertanács elnöke Petre Roman új minisz­terelnöknek, Kárpáti Ferenc pe­dig Nicolae Militant, honvédelmi miniszternek küldött üdvözlő táviratot ★ (MTI) Kárpáti Ferenc honvé­delmi miniszter kedden délelőtt meglátogatta a kecskeméti repü­lőezredet, s tájékozódott az ala­kulat harckészültségéről. A hon­védelmi minisztert a látogatásá­ra elkísérte Kondor Lajos vezér­őrnagy, a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülési főcsoport­­tő nők “helyettese. A szemle alkalmából megtar­tott rögtönzött sajtótájékoztatón Kárpáti Ferenc elmondta az új­ságíróknak, hogy a magyar légi­erők vezetése folyamatos kapcso­latban áll a bukaresti légvédelmi parancsnoksággal, ami gyors, megbízható információcserét tesz lehetővé a különféle repülőtevé­kenységekről. Erre annál is in­kább nagy szükség van, mivel az elmúlt napokban a Securitate he­likopterei több alkalommal is be­repültek a magyar légtérbe. A magyar légierőnek szerencsére ez ideig nem kellett beavatkoznia, mert a határsértők minden eset­ben hamarosan elhagyták légte­rünket. A légtér fokozottabb vé­delme érdekében egyébként a rá­diólokációs megfigyelés mellett megerősítették a határőrség fi­gyelőszolgálatát is. tk A Magyar Néphadsereg az ed­dig tett intézkedéseken túl a segítségnyújtás számos konkrét lehetőségével áll ‘készenlétben, hogy részt végyen a Romániába irányuló segélyek eljuttatásában, | illetve a támogatás formáinak I bővítésében. Erről tájékoztatta I kedden délután az MTI tudósító­ját Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvi­vője. ★ Leányfalun december 22-én, pénteken este karácsonyi hang­verseny volt a művelődési ház­ban. A szentendrei Vujisics Ti­hamér zeneiskola idén nyáron Olaszországban és Franciaország­ban járt vonószenekara szerepelt nagy sikerrel. Mindezt Szeberé­­nyi Lehelnétől tudjuk, aki azt is elmondta, hogy a koncert után közvetlenül kezdték az adakozást s szinte néhány perc alatt össze­gyűlt hatezer-ötszáz forint. A re­formátus szeretetotthon idős la­kói tíz-, húsz-, harminc forintok­kal járultak hozzá Románia meg­segítéséhez. A kis muzsikus gye­rekek maradék zsebpénzüket ajánlották fel önzetlenül. Előkerítették a gyógyszerész­nőt, aki a helyi orvos közremű­ködésével összeállított egy gyógy­szercsomagot, amit átvittek Szentendrére, miután hallották, hogy onnan hamarosan több te­herautónyi rakomány indul Ro­mániába. Szentendrén — újságolta Ben­­kovits György városi népfront­­titkár — már péntek reggel meg­kezdte a gyűjtést az MSZP, s fo­kozatosan bekapcsolódott az ak­cióba a helyi MDF, kisgazdapárt, SZDSZ szervezete is. Személy­autók járták a várost hangosbe­mondón hívták fel a lakosság figyelmét az adakozásra. Estére a Fő téren kilenc autót raktak meg élelmiszerrel, ruhaneművel, gyógyszerrel. A szállítmány még éjfél előtt megérkezett Gyulára. — Szombaton százával jöttek az emberek, hogy ők is akarnak adakozni. Folytattuk hát a gyűj­tést s hamarosan újabb két te­herautó telt meg élelmiszerrel, ruhaneművel. Közben jártuk a butikokat s szinte mindenhol je­lentős pénzösszeget adtak, és még nyugtát sem kértek, hogy ezáltal leírhassák az adójukból. A félig telt befőttes üveget leraktam a Fő téren egy kisasztalra s attól kezdve szinte spontán módon kéz- ' dődött a pénzgyűjtés. Jött pél­dául egy bácsi, aki átnyújtott egy borítékot. Később kinyitottam, ötezer forint volt benne. Talán a bácsi összes megtakarított pénze. Az első húszezer forintból 'köt­szert vettek. Aztán jött még hoz­zá 230 ezer forint. Kisnyugdíja­sok,. nyugati turisták egyaránt adakoztak. Közben 24-én a Mál­tai Szeretetszolgálat átvevő he­lyet létesített a Péter-Pál Galé­riában, ahol a különböző pártok, a Vöröskereszt és a népfront ál­tal összegyűjtött adományokat szakszerűen szortírozták és cso­magolták s gondoskodtak az el­szállításról is. Szentendrén karácsony két napja alatt is állandó ügyeletet tartottak s úgy tervezik, ezen a héten még .folytatják a romé- * niaiak megsegítésére kezdemé­nyezett akciót Amelynek talán egyetlen szépséghibája, hogy ab­ban valamilyen oknál fogva a tanács nem vett részt. Végül egy felhívás: az MSZP Szentendre és környéke szerve­—- A NAP ----------------------------------­Csöndesen, higgadtan Még karácsony és még a Vér jegyében, még áhítattal és borzalommal, még rémülten, de már reménykedve, még rettegve, de már-már boldogan is — arra gondolok, ami Ro­mániában elkövetkezik. Nem az anyagiakra: hiszen Ma­gyarországnál sokkal gazdagabb, végül is adósságait ki­fizette, ipara sok tekintetben jobb, mint itt sokan hiszik, azaz hamar feljavítható (autógyáraiba például csak vissza kell hozni a francia technikusokat,...) nem, most csak a szellemiekre és az erkölcsiekre gondolok. Még csak nem is arra, hogy hányán mentik majd át magukat ' — ez talán mindig, mindenütt így történik. Nem, én csak arra gondolok, mennyi idő kell a szellemi és erkölcsi mérgek lebomlásához. Hány évtized kell még akkor is, ha a lehető legbölcsebb uralom ideje jött el ott. Hány évtized még akkor is, ha a mérgek lebontása: fő és határozott célkitűzés lenne. Ha sehonnan semmi ostobaság, hőzöngés, provokáció nem akadályozza a tisztulás gyönyö­rű, az agóniával ellentétes, de ugyancsak vergődéses, fáj­dalmas folyamatát Pénteken, december 22-én este, azaz a nagy bukaresti fordulat napján borízű, öreg hang csenget rám a szerkesz­tőségben. El-elcsukló, szenvedélyes hangon ordítja: „Itt a pillanat! Ezt nem szabad elszalasztani! Mondják meg Horn Gyulának (miért éppen neki — töprengtem utána) — most kell kikiáltani a Független Erdély Köztársaságot!” Istenem. Nincs időm megmagyarázni az öregúmak, hogy miket beszél. Közben Bukarestben hazafias dalt közvetít a rádió, a román Corvint dicsőíti. Valaki telefonál, hogy a Szabad Európa román nyelvű műsora Ceausescu terminológiáját használta az imént: a románok és a magyar származású (vagy nyelvű?) románok összefogását méltatta Nagyon sok, nagyon nehéz dolgunk lesz — tisztességes románoknak és magyaroknak egyaránt. DIURNUS zete részéről: „Úgy gondoljuk, a harcok elülte, a politikai konszo­lidáció után még hosszú idő kell, amíg szomszédaink önállóan ké­pesek lesznek gondjaik megoldá­sára, ezért folyamatos segítség­nyújtásra kell felkészülnünk. Kérjük' hazánk minden települé­sét, csatlakozzon kezdeményezé­sünkhöz. Válasszanak hasonló nagyságú romániai falut vagy várost, vegyék fel velük a kap­csolatot az első lehetséges alka­lommal. Vegyünk részt erőnkhöz mérten az újjáépítésben, az el­látási nehézségek leküzdésében! Szervezetünk Zilahhal és Szoná­tával kísérli meg a kapcsolatte­remtést”. (kertész) Londonban hirtuh Tamás Gáspár Miklósi A romániai ellenzék Nyugatra vonult Tamás Gáspár Miklós 1978- ban volt kénytelen elhagyni Ko­lozsvárt, ahol korábban az Utunk című irodalmi hetilap szer­kesztőjeként dolgozott. Mindad­dig, amíg nem tagadta meg egy Ceausescut dicsőítő cikk írását, amelynek következtében ellehe­tetlenült. Először' korrektorrá fo­kozták le, majd a Securitate hat hónapon keresztül folyamatosan kihallgatta, zaklatta. Ekkor dön­tött úgy, hogy Magyarországra te­lepül át. Jelenleg az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem docense, a Szabad Demokraták Szövetsé­gének ügyvivője. Karácsony előtt .Londonba utazott feleségével, hogy annak családjával töltse el az ünnepeket. Itt hívtuk telefo­non kedden a kora esti órákban. — Románia eddig totális dikta­túrában élt. Elképzelhető-e, hogy ez az ország már a tavaszi vá­lasztások folyamán demokráciá­vá alakul át? — Elképzelhetetlennek tar­tom, a szó nyugati értelmében, hogy Romániában létrejöjjön egy liberális demokratikus rendszer. Annál is kevésbé, mivel most egy alkalmilag összeállt, bár nagyon rokonszenves csoport vette át a hatalmat. — Vajon a bukott rezsimben kialakulhattak-e olyan ellenzéki csoportok, amelyek a most épülő demokrácia csírái lehetnek? — Ellenzékről nem beszélhe­tünk, viszont voltak talán nem is kevesen a rendszer ellenzőt. Ezek az emberek ma már egytől egyig Nyugatra szorultak, hiszen Ceau­­sescu alatt hallgatni sem lehe­tett, s akt mégis megtette, az tá­vozni kényszerült áz országból. — Ezék szerint a jelenlegi ve­zető csqport sem nevezhető ellen­zékinek?- ,— Semmiképpen sem, inkább a 68-as csehszlovákiai bevonulást ellenzők kerültek be a vezetésbe. Itt jegyzem meg egyébként, hogy Romániában a kommunista párt valószínűleg nem fogja túlélni Ceausescu bukását, azaz egysze­rűen meg fog szűnni. — És milyen új pártok alakul­hatnak meg a mai ismeretei sze­rint? — Elsősorban a régi pártok éledhetnek újjá, a Román Nemze­ti Parasztpárt (Maniu), a Nem­zeti Liberális Párt (Bratianu). Emellett bizonyára újjá fog ala­kulni a Romániai Országos Ma­gyar Párt is, amely 1919—1940 között az egységes magyarságot képviselte a román képviselőház­ban és szenátusban egyaránt. Persze valószínűnek tartom azt is, hogy az ébredő pártok mellett <nagy szerepe lesz a hadseregnek is, sőt azt sem zárom ki, hogy Mihály király >is visszatér Romá­niába, s kulcspozícióba kerül. — Ön személy szerint nem kí­ván részt vállalni a román poli­tikai életben? — Bár már a közeli napokban szeretnék hazatérni Kolozsvárra, s továbbadni ottani értelmiségi barátaimnak az SZDSZ tapaszta­latait, mem kívánok végleg haza­térni. Mint képviselő(jelölt) a magyar politikában kívánom ter­jeszteni a polgári liberális eszmé­ket. Kolozsvárra érve egyébként egyik fő célom, hogy beinduljon a .rádió magyar adása Maros­­vásárhelyen, Kolozsváron, Buka­restben és Temesváron. Annál is inkább, mivel a Székelyföld in­formációs . szempontból, el van vágva, hiszen sem a Szabad Eu­rópa Rádió, sem a Magyar Rádió nem fogható. Ezzel az akcióval is szeretném elősegíteni, hogy Romániában, s ezen belül főleg Erdélyben minél előbb talpra áll­jon a magyar nemzetiségeket ösz­­szefogó szervezet. S ebben a mun­kában talán tudok némi segítsé­get nyújtani, személyesen, vala­mint az SZDSZ tapasztalatainak átadásával. Ernőd Pál Tvmosrári tragédia Hihetetlen gengszterizmus ■'"Deme János a Romániában magyar nyelven megjelenő Elő­re nyugdíjas munkatársa küldte számunkra megrendítő tudósí­tását. Sokkolva vagyok most is, a ször­nyű, hihetetlen kegyetlenségek hatása alatt állok még. Mert a hitleri bűntényeket, cselekedete­ket is hatványozottan túlszárnyal­ja az hőhérság, amit Temesváron, a bánsági szép metropolisban a terroristák, a sátáni lelkek, a vi­lág legnagyobb gengszterének em­berei, Ceausescu' pribékjei elkö­vettek. Ki gondolta volna még néhány nappal ezelőtt, hogy a Tőkés László kila’kóltatása, erőszakos el­hurcolása ellen tiltakozó, a hős lelkész védelmében élőfalat álló pár száz békés ember humanis­ta demonstrálásától az egész or­szágot átfogó, a legkegyetlenebb zsarnokság láncait szétszaggató, népmegváltó forradalom bontako­zik ki, s vele együtt az a tömeg­mészárlás is, mely világszerte döbbenetét váltott ki. A démoni gonoszsággal, féktelen szadizmus­­sal elkövetett szörnyűségek ma mán: közismertek. Mintegy ötezer lemészárolt fegyvertelen és erősen megkínzott pár ezer ember — köztük igen sok nő, gyerek és öreg is — volt az ára tapraállá­­sunknak, a hóhérok hatalmából való kiszabadulásainknak. Járom a várost. S a nyomda­ipari vállalat.előtt az egyik cso­port 'mellett önkéntelenül is meg­állók, ahol egy eltorzult, hamu­szürke arcú férfi sír s nemcsak keze, dé az egész teste remeg. — Uram isten, ■ mit vétettem én? Hétfőn délután jöttünk be a városba Szentandrásról. A Bega­­parton haladtam, vállamon négy­éves, a nyakamat átölelő fiammal. Egyszer csak éles lövés dörren s kisfiam meginog, majd leesik a vállamról. S amikor lehajolok ér­te, hogy felemeljem, a mellettem álló szekus kikapja őt a kezem­ből és — Or Isten — a Begába dobja. Utána meg engem ragad­tak meg és egy kocsiba tusz­koltak. Elvittek, bezártak a gyil­kosok, a karmaikban voltam 'há­rom napig. És nemcsak ennivalót nem adtak, de még vizet sem. Ütlegelést azonban annál inkább. Talán el sem hiszik, amit mon­dok. De Isten engem úgy segéljen, így igaz. Különben Crisan a ne­vem és mint mondtam, Szentand­­rás községben lakom. Megrendültön állok tovább, tar­tok haza felé. Hogy aztán az Ara­di útról jobbra térjek, az úgyne­vezett szegények temetője felé. Mert csoportokban jönnek, egyre többen igyekeznek arra, vagyis oda, ahol a lemészárolt emberek tetemeit hántolják, szedik ki a tö­megsírból. Körülötte emberek szoronganak, ágaskodnak és itt is, ott Is sírnak, szörnyűlködnék, és többen ájuldoznak a rettenetes látványtól. Előttem lesz rosszul a kiszedett tetemeket fotózó fény­képész. Egek! Nem lehet igaz! Hisz itt megcsonkított, felkoncolt emberek is vannak, illetve kerül­nek ki a tömegsírból. Egy női és egy két év körüli fiúcska holttes­tét szedik ki a nejlonzsákból. Anya és a fia lehet. Előbbinek le­metszve egyik melle, a gyerek­nek meg hosszan felhasítva a ha­sa. Alig ócsúdok fel a ször­nyűségtől, egy fiatal férfi tetemé­től fog el ismét a borzadály. Lyuk tátong a halántékán. De mielőtt kilehelhette volna lelkét, gyötrel­­mesen megkínozták. Hisz meg­égették ujjait, kézfejét. Gyorsan el Innen, nem bírom tovább. Hát lehetséges ez, ilyen borzalmak történhettek békés, szépséges városunkban. Fájdalom, igen, lehetséges. Lehetséges, mert „népünk legszeretettebb fia” ré­­geoske a világ egyik legnagyobb gengszterévé vált, ugyanis a dik­tátor pokoli agyafúrtsággal ne­velte fiait; pallérozta leírhatat­lan szadistákká elltembereit. Mert nem lehet leírni, nem le­het elmondani azokat a szörnyű­ségeket, amelyeket Temesváron elkövettek. Otthon feleségem így fogad: — Ml van a városban, mit lát­tál, tálalhatok talán, hisz öreg ebédidő van. Gyása ős hálaadást — Hagyjad az ételt, kinek kerti az most — intettem le őt. És két óra múlva megérkezik. Tibi fiam ugyancsak a temetőből. S mond­ja, hogy még mindig szedik, egyre ássák a szabadság mártírjainak földi maradványait... • • Ökumenikus istentisztelet a Hősök terén... Ameddig a szem ellát: gyertya­fény. Tíz- és tízezrek jöttek el ezen a Szentestén a budapesti Hősök terére, örvendezni és gyá­szolni, imádkozni hitük szerint vagy egyszerűen csak kifejezésre juttatni szívük érzéseif. Lélekme­lengető a nagy magyar — s most: kelet-európai vagy akár világnyi — éjben a picike tüzek, a gyer­tyák pislákoló és mégis nagy­erejű fénye, a pisszenésnyi csönd, a megrendült áhítat és a zavarta­lan rend. Reflektorok fénye emeli ki a szószékké magasodó dobogót, raj­ta állnak testvéri egyetértésben a különféle felékezetek papjai, lel­készei, igehirdetői; mögöttük fia­talok magyar és román zászlók­kal. Éjfélkor lép a mikrofonhoz Rockenbauer Pál s mond néhány szavas köszöntőt, majd Deutsch Tamás mutatja be az Aradot és Temesvárt megjárt fideszeseket: onnét hozták magukkal azt a fa­szilánkot amelyet jelképes fáklya­ként gyújtottak meg egy gyertyá­ról. Megrázó élménnyel kezdődött az ökumenikus istentisztelet: Tő­kés László hangja töltötte be a terét s az odavezető utakat. Ab­ban a kis szilágysági faluban hir­dette az igét, ahová internálták (s így talán életét mentették meg, hiszen ki tudja, mit tették volna vele a nagy temesvári vérengzés­kor): az élet és a megbékélés, a szilárd hit, a győztes lelkierő igéit hirdette, majd — a 90. zsoltár el­­éneklése után — ezt tette édes­apja, Tőkés István professzor. (A tévénézők láthatták is az ama­tőr videofelvételt, a Hősök terén műszaki hiba gátolta a vetítést.) Elsőnek Kerényi Lajos római katolikus lelkész prédikált: az erősek gyöngeségéről és a gyönge­­ség erejéről szólt, áttekintését ad­va a történelemnek azóta, hogy Betlehemben megszületett a gyönge Kisded, e mostani kará­csonyig, amikor az erejével hival­kodó hatalmat lebírta a gyöngék hite, * s tette, öt Roszik Gábor evangélikus lelkész követte. Ka­rácsony üzenetéből ezt hirdette: Ne féljetek! Megrázó volt Kardos Péter főrabbi igehirdetése: előbb a hanuka szeretetünnepének gyertyáiról szólt, majd héberül elimádkozta a kaddist, a halotti imát, beleszőve az emberáldozatra kényszerült erdélyi városok nevét. Végül Németh Géza református lelkész igehirdetése Krisztus szü­letésének áldásai mellett a min­denkori heródesek gyilkosságait fedte föl és feddte meg erős szó­val, s az egybesereglett tömeg ne­vében is megfogadva: többé soha heródesek szolgái vagy kiszolgálói nem leszünk. Bevezetőben az egybegyüleke­zettek a valamennyi keresztény kedves karácsony énekét, a Mennyből az angyalt énekelték együtt, később a közös keresztény imát, a Miatyánkot mondták el, befejezésül a Székely himnusz hangzott el. „Imádkozzuk el a magyar Himnuszt!" — szólt szé­pen az utolsó fölhívás a dobogó­­szószékről. Éppen indult haza a gyülekezet e különleges, örömöt és gyászt, együttérzést és elszánt­ságot kifejező, s valóban közös egyházi (s európai) eseményről, néhányan a Szózatot kezdték éne­kelni. Olasz újságíró állt mellettem: keveréknyelven értettük meg egy­mást — de megértettük, amint a Hősök terén együttvolt tízezrek megértették egymást s megértik a mindinkább egy Európa népei s. Románok, magyarok, székelyek, szászok, szerbek és az érzéseik­kel, gondolataikkal a világ min­den tájáról jelenvoltak: emberek. (zay) ...óh Nagylakon (MTI) A békéért, az emberiség boldogságáért, a román nép igaz­ságos harcának megsegítéséért tartottak ökumenikus istentiszte­letet a határ menti Nagylak köz­ségben vasárnap éjjel a katolikus, a református, a görög katolikus, a baptista, a pünkösdista és az er­délyi alapítású unitárius egyház képviselői. tét- A Fidesz országos választmánya közölte: a Hősök terén tartott éj­féli istentiszteleten a résztvevők önkéntes adományaiból több mint 150 ezer forint gyűlt össze, amiért ezúton külön is köszönetüket feje­zik ki. Szenteste Temesváron A szobából, a lefüggönyözött ket­tős ajtón túlról, finom csengettyű­­szó hallatszik. Felőliünk a kony­haasztal mellől, piszkos kávéscsé­széket hagyunk magunk mögött, s némi disznótoros-morzsákat. A nagyszobában csak egy-két gyertya világítja meg a jól fej­lett, csaknem a plafonig érő ka­rácsonyfát és a zizegő papírba bújtatott ajándékokat. ) Megható ünnep. At is szalad rajtunk valami áramütés-féle. Halk, méltósággal teli zene szól, az alkalomhoz illő dalok. Új még, nem recseg a lemez. Ez a meg­megújuló ropogás az utcáról, a kertből hallatszik. Géppisztoly­­lyal vagy géppuskával lőnek az éjszakában. Szenteste Temesváron. * Egy órája csak, hogy megérkez­tünk, még kicsit kábák vagyunk az út izgalmaitól. Felemelő érzés volt a forradalmi országban autózni, a kivágott közepű zász­lókat látni, és a levert Ceausescu­­feliratok hűlt helyét is. De sok volt a forgalomelterelés, sok a marcona felkelők udvarias, ám határozott vizslatása papírjaink, élelmiszercsomagjaink között. És féltünk is. Féltünk a kihalt országúton a határ és Arad, de főleg Arad és Temesvár között. És összeszorult torokkal hallottuk a városokban a lövöldözést. ★ Nagyi él. Jól vannak Lajos bá­csiék is. Ilonka vőlegénye ittre­kedt, szülei bent laknak a város közepén. Most, hogy mi idecsöp­pentünk, majd egy ágyban alsza­nak. ők is örülnek nekünk. Nagyi mesél. Hogyan játszot­ta ki a szekusokat, hogyan sur­rant be Tőkés Lászlóék házába, innen alig száz méterre, s hogyan vitt be kosárban, a tiszta ruha alá elbújtatva, mindenféle kis aján­dékot. És vitte a jó szót, a hívek háborító üzenetét. Nagyi hős, és ezt tudja is. Amíg mesél, vidáman csillog a szeme. Nagyi nyolcvanhárom éves. ★ A fa alatti ajándékok lassan megtalálják gazdáikat. Kará­csonyt játszunk. Én kis üvegben megnevezhetetlen házi pálinkát kapok, nedvesedő tenyérrel szo­rongatom. Gyorsan elpukkannak, el szisz­­szénnek az ócska, még a szocia­lista ipar által összeeszkábált csil­lagszórók, de lámpát nem me­rünk gyújtani. Gyertyafénynél várjuk a tévé híreit. Majdnem felnevetek, ahogy be­legondolok. Itt ülünk a közepé­ben, az ablakkeret által határolt „képernyőn" frissebb híreket mu­tatnak: megy az egyenes adás Mi meg várjuk, hogy mit mond Budapest, Bukarest, Belgrád. Az­tán kajánságomat legyűrve várok tovább én is. Az újabb és újabb megerősítésre: szorosan fogják, > el nem eresztik az antifcrisztust és az antikrisztát. * Kilenckor megnyílnak a hír­csatornák. Hatvanezer halott. (A ház mögötti erdőben hullahegy. Esetleg hulladomb. Fegyveresek hordták oda teherautóval a meg­gyilkolt civilek százait vagy ez­reit, még a múlt hét közepén, s most ők is odaszorultak, arról hallatszik a legsűrűbb lövöldözés.) Kapcsolgatjuk a tévét jobbra is, balra is, de most a szelíd kará­csonyi műsorokhoz nincs türel­münk. Csak még Tőkés Lászlót akarjuk éjfélkor (itt: egykor) lát­ni, meg a szabadtéri ökumenikus megemlékezést. * A szülők lefeküdtek, Ilonkáék­­kai kuporgunk a töksötét konyhá­ban, csak az én cigarettám vilá­git. Hallgatom, hogy a temesvá­ri egyetemről hirtelen eltűntek az arab diákok. Hazamentek a kollé­gista vidéki hallgatók is — de azért biztosan lesznek majd vizs­gák, készülni kell. Csak talán munkásmozgalom-történetből nem. Mert az most biztosan meg­változik. Azt most újraírják: vér­rel, az utcán. * Fel kettőkor (itt: fél háromkor) már csak minden második szavu­kat értem. Lefekszem. Az ablak alatt, tőlem talán tíz méterre, megszólal egy géppisztoly. Szorí­tom erősen az elemlámpa nyelét, s kicsit irigylem a fiatalokat, hogy ők most félelmükben összebújhat­nak. Suttoghatnak a paplan alatt a terveikről, amelyeket szabad emberként holnaptól megvalósí­tanak. Tardos János

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék