Magyar Nemzet, 1990. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

4 Tanácskozás törvényjavaslatokról (MTI) Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága keddi ülésén jószerivel vita nélkül támogatta az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről a vallási és lelkiismereti szabadságról, valamint az egyházaikról, továbbá a családjogi törvény módosításáról, a Nemzeti Vagyonügynökség létrehozásáról, illetve az állami vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslatokat. A közvélemény által is régóta sürgetett törvényjavaslatokról, az állami tulajdon elherdálását megakadályozó jogszabály-tervezetekről tárgyalt keddi ülésén az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Az agrárképviselőik a parlamenti bizottságok közül elsőként vitatták meg a Nemzeti Vagyonügynökség létrehozásáról, feladatairól szóló törvény szövegét, és ahhoz kapcsolódóan az állami vállalatokra bízott vagyon védelmét célzó jogszabály tervezetét. Az elképzelések szerint mindkét törvény április 1-jével lépne hatályba, és azok alapján az állami tulajdon átalakítása ellenőrzötten, a társadalmi érdek érvényesülését biztosítva folytatódna tovább. Kis magyar Watergate A titkos belügyi utasítások már az Alkotmánybíróságon vannak Hétfőn a kora esti órákban a Belügyminisztérium egyik munkatársa eljuttatta az Alkotmánybírósághoz a BM összes belső utasítását, szabályzatát és rendelkezését, amely nem jelent meg a Magyar Közlönyben — közölte munkatársunkkal dr. Kilényi Géza alkotmányjogász, a testület tagja. • — Mikorra várható az iratok felülvizsgálata? — Egy héten belül. Az Alkotmánybíróság teljes ülése valószínűleg a jövő héten lesz, azt követően tájékoztatni fogjuk a közvéleményt . Milyen szempontok szerint látnak munkához? — Először szolgálati áganként szelektálni kell az anyagot hiszen nem lehet egy kalap alá venni a köztörvényes bűncselekményekre, a belső biztonságra, vagy az elhárításra vonatkozó utasításokat — Tehát nem csupán az SZDSZ és a Fidesz által feltárt anomáliákat vizsgálják? • Nem. Ha már foglalkozunk a belüggyel, akkor valamennyi szolgálati ág belső szabályait górcső alá vesszük. A Magyar Közlönyben megjelenteket ismerjük, de a titkos, belső rendelkezéseiket nem. Az állampolgár szemszögéből nézve ugyanis tökéletesen mindegy, hogy melyik szolgálat sérti meg a jogait már ha megsérti, ezért kell minden normát felülvizsgálni. — Tehát tulajdonképpen azt elemzi most az Alkotmánybíróság, hogy a belső utasítások ellentmondanak-e a magasabb szintű jogszabályoknak ... — Ez az elsődleges feladat. De azt is megnézzük, hogy az új alkotmány hatályba lépése óta beépítették-e ezekbe a szolgálati szabályokba azokat a jogi garanciákat, amelyek megvédik a polgárokat és a különböző szervezeteket a jogellenes lehallgatástól, vagy az egyéb megfigyeléstől. Az alapjogszabály nem egészen három hónapja lépett életbe, az idő rövidsége miatt nem valószínű, hogy ezek a biztosítékok bekerültek volna a régi rendelkezésekbe. — Én nem vagyok jós, erről csak az anyag alapos átvizsgálása után nyilatkozhatom. A sajtóban megjelent közleményekből mindenesetre úgy tetszik, ezek a garanciák még valóban nem érvényesülnek ... Egyébként ismerjük a civilizált államok ide vonatkozó rendelkezéseit, azokkal is igyekszünk öszszehasonlítani a hazai gyakorlatot. Bővebbet — majd a jövő héten. (b. b. a.) Az Európai Bank segíti a reformok megvalósítását (MTI) Ötvenhat pontos alapszabály-tervezetet terjeszt* * tettek " Hétfőn az Európai Újjáépítési’ és Fejlesztési Bank alapító tanácskozása elé a szervezők. A 34 ország és az EK Bizottsága, illetve beruházási bankja küldöttségeinek részvételével Párizsban hétfőn megnyílt tanácskozás Hubert Vedrine, az Élysée palota szóvivője szerint az első napon igen eredményes munkát végzett és számos kérdésben alakultak már ki a megállapodások körvonalai. Hétfőn délelőtt az egyes küldöttségvezetők tették meg általános megjegyzéseiket, köztük dr. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Bartha Ferenc a magyar tudósítóknak elmondotta: az új bank olyan intézmény lesz, amely sok kézzelfogható hozzájárulást tehet a közép- és kelet-európai országok, köztük Magyarország gazdaságának fejlesztéséhez, a gazdasági reformok eredményessé tételéhez, a szerkezetkorszerűsítéshez. Bartha Ferenc véleménye szerint a bank tevékenysége segíti majd a reformok következetes megvalósulását, a megfelelő árstruktúra létrehozását, a versenyt, a magánkezdeményezést, de egyúttal az állami tulajdonú gazdaság átalakítását is, elősegíti a demonopolizálást. A hitelezési határt a tervezett alaptőke szintje jelenti, ez várhatóan 10 milliárd ECU lesz, a kamatok a piaci feltételeknek felelnek majd meg, de lehetnek kedvezményes hitelek is. Francia többségi tulajdonba került a gödöllői Ganz Árammérőgyár (MTI) A francia Schlumberger Industries S. A. vállalat, a Magyar Villamosművek Tröszt, a Budapest Holding és a Budapest Bank megalapította a Ganz Mérőgyár vegyes vállalatot. Az erről szóló okmányokatkedden, az Atrium Hyatt Szállóban írták alá. A vállalkozás 75 százaléka a francia cég tulajdonába került, átvette a villamosenergia-gazdálkodás és számlázás területén nemzetközileg is ismert Ganz Árammérőgyár tevékenységi körét. A társaság a korábbi gyár telephelyén, Gödöllőn működik. Drága a felújítás A katolikus egyházé lett a szovjet katonai kórház (MTI) Hosszú tárgyalássorozateredményeként a szovjet déli hadseregcsoport kiürítette az egykori esztergomi szeminárium és az ehhez kapcsolódó egyházi épület helyiségeit, amelyeket a Magyar Néphadsereg közreműködésével visszaadott tulajdonosának, az esztergomi f©egyházmegyének, és az államosított épületrészt kezelő Esztergomi Városi Tanácsnak. A romantikus stílusban épült műemléki létesítmény 1865-től 1945-ig a katolikus egyház tulajdona, a papnövendékek szemináriuma, otthona volt. Az esztergomi Várhegy oldalából nyíló többemeletes, négyzet alakú éstöbb szárnyból álló óriási épületegyüttes igen alapos felújításra szorul. Ezért újbóli hasznosítása nagy ráfordítást igényel, amire nincs pénz. Az egyház saját erőforrásain túl számít az állaim segítségére. Egyiptomi kulturális (MTI) Az egyiptomi kulturális minisztérium meghívására január 9—16. között Kairóban tárgyalt Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Partnereivel — Fikri Szaleh kulturális államminiszterrel, Mohammed Ghoneim kulturális miniszterhelyettessel, dr. Ratiga el- Hefi asszonnyal, a kairói operaház igazgatójával, valamint Fathi Ghoneim felsőoktatási államfő —magyar tárgyalások kárral és a kairói külügyminisztérium kulturális főosztályának vezetőivel — a kétoldalú kulturális és felsőoktatási együttműködés kérdéseit tekintette át. Kiemelten foglalkoztak a kairói magyar kulturális központ újbóli megnyitásával. A magyar művelődési miniszterhelyettes részt vett a nemrégiben felavatott új kairói operaházban tartott „magyar esten". Magyar Nemzet A TÉVÉ MŰSORÁRÓL Alulról nézvést Műelemezgetni volna jó. Szűrős Miklós kemény tévéfilmjét mondjuk (öld meg a másik kettőt!), a tévémozibemutatóit, A misszió című angol filmet teszem azt, vagy Vera Chytilová sorozatát, hogy az elmúlt két különösen figyelemreméltó műveit említsem csak. Ámde, köznapjaiból kiesett tévéítész az, aki — egy napilap hasábjain ráadásul! — a képernyőn felföltmedező művekről elmélkedik mostanában, és nem arról, ami a tévé környékét lázban tartja: a Híradó körüli ...miről is? Az érdekeltek — kik maguikat kárvallottnak tartják — azt állítják, a Híradó körül puccs van. A bulvársajtó azt harsogja: botrány. E sorokrója, ha mindenáron meg kell neveznie azt a valamit, ami a tévé esti, politikai műsora körül kerekedett, legszívesebben ezt az — ingatag kedély állapotú hölgyek kiszámíthatatlan viselkedésére használatos kifejezést választja: hiszti A puccs kifejezésnek ugyanis — még a számos szócikkénél gyors átírásra megért értelmező szótár sugallata szerint is — súlya van. Politikai jelentősége és az egész társadalomra kiható következménye. A botrány is közfeltűnést keltő esemény. Aczél Endrének, a Híradó tegnapi főszerkesztőjének a frissiben kinevezett elnökség követelésére történt fölmentése azonban ebben az ezernyi gonddal, szociális nehézséggel, gazdasági megoldatlansággal, erkölcsi kilátástalansággal terhelt év kezdetén a társadalom, a köz szempontjából sokadrendű esemény. Egyébként egy szűk szakmai kör (a tájékoztatás bizonyos csoportjainak) nagyfokú idegessége, félelemből, vagy méltatlankodásból eredő kapkodása. Nagy hangerőt azért kaphat mégis ez az ügy, mert az érdekeltek az együttérzőkkel és a sorsközösséget vállalókkal egyetemben mind a tömegtájékoztatás „hangerősítő berendezéseinél” munkálkodnak. Tévénél, rádiónál, nyomtatott sajtónál. Hogy véleményem szerint mennyire nem közügy az, ami napjainkban a Híradó körül fortyog azaz: mennyire nem lenne az, ha nem szítanák mesterségesen a kedélyeket, az többek között abból is kitetszik, hogy a vitázók sok mindenről beszélnek — kávéházi, négyszemközti, tehát ellenőrizhetetlenbeszélgetésekről, belső paktumokról, politikai fondorlatokéról és így tovább —de a közönségről alig. A szakma alapvető erkölcsi parancsáról sem, hogy tudniillik vezetői felmentésektől, szerkesztőségi válságoktól függetlenül is első számú kötelessége a tájékoztatás „fölkent” munkatársainak, legyenek akár rangosak vagy szürke alkalmazottak, hogy estéről estére a lehető legpontosabban, legnívósabban és legszemléletesebben tájékoztassák a publikumot. Előfizetőiket, eltartóikat, tényleges — és nem ma már kideríthetetlen osztályok és hatalmasságok által mellükre tűzött — elismertségük adományozóit. Az Aczél Endre által vezetett Híradó érdemeit és hibáit nem Aczél Endre hivatott fölmérni, nem is népes „másodkapitányi" csapata. És nem az államminiszter vagy mások. Csakis a nagyközönség. Ha nem félnék a patetizmus vádjától, azt mondanám: a nép. A nép ellenben úton és útfélen az áremelésekről beszél elsősorban, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti azokat, akik az országot fölülről „Toldozzák, toldozzák”. Ady Endre szavai ezek, és illik a jelen helyre e szavak folytatása is: „Éhes magyaroknak Nem futja a kedvük / Míg az igazukat Tán kiverekedjük." 'Hogyan futna hát a kedvük még arra is, hogy szakmai és politikai (vélt, valódi?) igazának kiverekedéséhez televíziós élményeket nélkülözve asszisztáljon? Akik a Híradó körüli hűhót fölgerjesztették, és egyáltalán mindenfajta televíziós ügyet — gazdasági anomáliák, kuratóriumügy stb. — lavinásítva továbbgörgetnek, arról feledkeznek meg „csupán”, hogy a nagyobb rész boldogságát nem szerezhetik meg ezen ügyek által. Boldogtalanságukat pedig nem lehet többé tévéügyekkel feledtetni. .Magasról nézvést" immár ’ egészen másként fest az ország, és benne televíziója, rádiója, sajtója, mint „alulról nézvést”. Ha magasról nézvést még úgy találtatik, hogy „földrengést”kelthet Itt veszedelmesebb földrengéseket megelőzendő, ha politikai puccsról kezdenek el kiáltozni a Híradó kapcsán, attól még alulról nézvést akár „a zágson tipikus esete” is lehet, hogy marad-e Aczél Endre főszerkesztői székében vagy sem. De egyébként is: az a — váltig állítom — viszonylag szűk réteg, amelyiknek mindennapi gondjaiba belefér a Híradó-ügy, erősen megoszlik a tekintetben, érdemes-e, kell-e zászlót bontani Aczél Endréért vagy sem. Olvasom a híradásban, „telefonok özöne" jelzi, a nézők nem értenek egyet a testület — nyilván a tévéelnökség — döntésével. Bizonyára a sajtótájékoztatót tartó Aczél Endre telefonjairól számol be a tudósítás, hiszen máshová azok a telefonok futnak be, amelyek a módszert helytelenítik, amellyel felmentették a főszerkesztőt, távozását azonban a Híradó reménybeli megerősödéseként értékelik. És sorolják kifogásaikat a telefonálók a képernyőn jelen volt AczélEndrével szemben. Hátha a kritikus nem emlékszik rá, hogy ... Persze, a kritikus emlékszik. A nyolvanas évek kezdetétől egészen napjainkig, nemcsak számontartotta, szóvá is tette Aczél Endre látható és „láthatatlan" tévedéseit a képernyőn. Csupán csak egyről hallgatott, a legutóbbiról. Arról, amelyet most a fölkavarodott indulatokban „aduként” használ a Híradó tegnapi vezetőgárdája. A romániai, karácsonyi forradalom magyar televíziós közvetítését. Becsülettel helytálltak a híradósok e nagy munkában csakugyan. Ha voltak kínos pillanatai a nézőnek a képernyő előtt ülvén mégis ő lelkesült, fölemelő órákban, azokat Aczél Endre okozta. Az alkalomhoz nem illő viselkedésével, kötekedő kérdezési stílusával. Keleti Györgynek, a honvédség és a lakosság munkáját összehangoló tisztnek december huszonhatodikén este nehéz perceket okozott Aczél Endre. Hogy mégsem az áldozatos munkát végző, a honvédség iránti nemzeti rokonszenvet visszaszerző katona izzadt módfelett a kamerák előtt, hanem a kérdező, az már a sors iróniája, a vegetatív idegrendszer „igazságszolgáltató hatalma”. Úgy tűnt föl azonban, szomszédaink hősiességén és a mi népünk gyönyörű, önzetlenségén esik folt, ha a hibázóról is beszélünk, nemcsak a dicsőségesekről A folt azonban most, amidőn egy csúf csatában „hivatkozási alap” lett abból, amit emelkedettségéből lehúzni soha nem szabadna, a romániai szabadságharc itthoni televíziós közvetítésére mégis csak oda csöppent. Hogyan is mondja Ady Endre: „Verekedés közben, Hajh, ürül a kocsma. Menekül az ínség , Szökve, bukdácsolva." Lehet, hogy mire eldől, ki kerül a Híradó élére, „üres kocsmát” tájékoztat majd eműsornapról, napra? Ugyanis most éppen ez irányban tartunk. Lőcsei Gabriella Kolozsvári kapcsolatot keres a Pécsi Nemzeti Színház (MTI) A Pécsi Nemzeti Színház társulata művészeti együttműködés kialakítását szorgalmazza a romániai testvérváros, Kolozsvár Állami Magyar Színházával. Az igazgatóság és a társulat mindenekelőtt két pécsi előadás teljes bevételét ajánlotta fel a kolozsvári társintézmény működésének segítésére, s tájékoztatást kért arról, hogy a hozzávetőleg ötvenezer forintnyi összegből milyen eszközöket szerezzen be és juttasson el Kolozsvárra. A pécsiek egyebek közt vendégrendezők cseréjét, egy romániai kortárs szerző darabjának pécsi, illetve egy magyarországi mű kolozsváribemutatását, a későbbiekre nézve pedig előadások cseréjét javasolják. A tervezett kulturális együttműködés részleteinek megbeszélése végett pécsi látogatásra invitálták a kolozsvári színház képviselőit. Hétfőn temetik Tardy Lajost Dr. Tardy Lajos írót, művelődéstörténészt, a történettudományok doktorát, c. egyetemi tanárt, korábban a Magyar Nemzetnek is rendszeresen dolgozó munkatársát január 22-én, hétfőn, három órakor búcsúztatják a Farkasréti temetőben. * Korábban — sokszorosan szörnyű leírni ezt a szót, hiszen épp akkor kell búcsúznunk barátunktól, Tardy Lajostól, amikor föléledt volna a korábban volt munkatársi kapcsolat. Alig egy hete, hogy telefonált, örült a hazai és minden más változásnak, élénken érdeklődött a Magyar Nemzet jövőjéről, s jelezte: újra jelentkezik kéziratokkal, fölfedte terveit — mi pedig őt vártuk, s helyette halálhíre érkezett. Telefonjára, cikkére, kéziratára, fanyar humorára, bölcs szavára most már csak emlékezhetünk — és emlékezni fogunk értünk fogytáig. (■. ) DŐLT SOROK Az Interjúról Mondják, hogy a politikában az őszinteségmindigbonyolult mesterkedésnek, kimódolt ravaszságnak látszik. Hogy úgy van! — gondolhatja magában Eörsi István darabjának,a Játékszínben bemutatott Interjúnak a nézője, aki roppant szövevényesnek és sokrétűnek látszó beszélgetés tanúja, amelyet azonban igencsak könnyű leegyszerűsíteni. Lukács György őszintén feltárulkozik tanítványának, és kérdésekre válaszolva arról vall, hogyan tudta összeegyeztetni munkásságának távlati, stratégiai céljait a "mindennapok taktikai harcaival. A színjátékhoz a nyersanyagot az In magnetofonnal készült Interjúsorozat szolgáltatta, melyet a szerző és VezérErzsébet vett fel a filozófus 1971. évi halálát megelőző időszakban, és amely mintegy áttekinti a hatalmas életpályát. Lukács itt azevidencia természetességével fejti ki, hogy az egyetemes konzekvenciákat szinte mindig fölé tudta rendelni az olykor igencsak kicsinyes napi politikának. Ez néha megtréfálta ugyan, de a számára rendelt útrólletéríteni sohasem tudta. A különös és egyedi képben a megalkuvás, a kompromisszum is csupán eszköz volt, amely segített elhárítani az akadályokat a szüntelenül gyarapodó életmű elől. Lukács György életének három szakasza, melyekközül az első a szertelenség, a második a marxistaideológia jegyében született, és a harmadik, a végső, amely már csak az „Unom!" címszó alatt csatlakozott az előzőkhöz — ez a három periódus a Még felöl tekintve, századunk értelmiségének útját példázza. 14 jelent tekintve és a szerzőt aposztrofálva pedig természetesen a legfontosabb. Lukács oeuvrejében egy magatartásforma diadalmaskodik — mégpedig az, amely elveti a tévedhetetlenség dogmáját, vállalja a megbánást, vállalja tehát az életet. Hogyan sikerült ebből a merevnek tetsző, formátlan anyagból élvezetes, érdekes színházi estét kovácsolni? Úgy, ahogy Eörsi csak a mintát vette Lukácsról, de szólni magáról, korunkról szól, korunk értelmiségének dilemmáiról. Mégpedig igen laza formában, finom humorral, és a tanítvány—tanár viszonyt is iróniával fűszerezve. Kitűnő társakra talált Babarczy Lászlóban, az invenciózus rendezőben, a műhöz alkalmatos, konstruktivizmusba hajló díszlet tervezőjében, ifj. Rajk Lászlóban és a színészekben. Kivált Gábor Miklósban, aki minden gesztusában, rezzenésében lenyűgözően „adja” Lukácsot, és Kottás Róbertben, akinél hisebbalteregót aligha kívánhatott Eörsi. A filozófus két feleségét TöröcsökMari és Egri Kati, utolsó percig kitartó gondozóját, Adler Mariann pedigBásti Juli játssza. A premieren két szerző hajolt meg a közönség előtt. Az egyik, aki végig a színfalak mögül, és feltehetőleg fogalommal figyelte az általa színpadra teremtett játékot, és a másik, akiőt megszemélyesítve vett részt az előadásban. Mindketten méltán vették ki részüket a tapsból. (barta) Szerda, 1990. január 17. Ülésezett a kulturális bizottság Új Kossuth-díj törvény és egymilliós büntetés A kormány fájdalmas mulasztását pótolta akkor, amikor megalkotta a Kossuth-díjról szóló új törvényjavaslatot, amely elsőként került tegnap az Országgyűlés kulturális bizottsága asztalára. Az ide vonatkozó 1963. évi törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte a Kossuth-díj alapításáról szóló 1948. évi törvényt, az elismerésben részesülők körét a kulturális és művészeti tevékenységet végzőkre szűkítette le, s létrehozta az Állami Díjat. A parttalanul értelmezhető feltételrendszer alapján e díjak egyre többször pusztán a jól végzett munka tényét, illetőleg a kitüntetettek által betöltött funkciót honorálták. Az Állami Díj presztízse csökkent azáltal is, hogy megnövekedett a megosztott díjra javasoltak száma, köztük gyakran mesterségesen összeállított kollektívák, szocialista brigádok szerepeltek. A mostani törvényjavaslatban foglaltak célja, hogy a jövőben Kossuth-díjat csak az kaphasson, aki olyan kivételesen magas színvonalú, példaértékű alkotást hoz létre, amely nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Az eredeti alapítói szándékhoz visszatérve, 1990-től április 4. helyett ismét március 15-én nyújtják át a tudományos és műszaki élet képviselőinek, valamint a gyógyításban, az oktatásban-nevelésben dolgozóknakis adható Kossuth-díjat. Ugyanakkor megszűnik az ÁllamiDíj adományozása. Az e címmel korábban kitüntetettek azonban továbbra is használhatják a megjelölést, valamint élhetnek az ezzel járó jogosultságokkal. A vitában Tóth Lajos, a köztársaság elnök hivatala kitüntetési osztályának vezetője jelezte, hogy a teljes magyar kitüntetési rendszer reformjának végrehajtására készülnek, jobb lenne emiatt elhalasztani a Kossuth-díjról való döntést. Javaslatát elvetették. Elfogadták viszont azt a javaslatot, hogy a nagydíj készüljön aranyból. Az összeget pedig a mindenkori éves átlagkereset ötszörösében tartanák helyesnek megjelölni, ez a mai körülmények között négyszázezer forint körül lenne. Egyhangúlagfogadta el a bizottság a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot. Bár kezdetben sokan megkérdőjelezték, hogy e jogállamban természetes állampolgári jogrólkülön törvény rendelkezzék, a többségi Vélemény mégis a paragrafusok adta garancia mellett foglalt állást. Legfőbb kitétele a törvénynek, hogy alapvetően elválasztja az államot és az egyházat, az állam lemond arról az eddig gyakorolt jogáról, hogy az egyházi tisztségviselők megválasztásához előzetes hozzájárulását kérjék. A törvény az egyházak teljes egyenlőségét is kimondja. Nem zárja le viszont az egyházi ingatlanok kérdését. Az igazságügyi kormányzat 1989 elején vállalta, hogy az év végére befejezi a sajtószabadságról szóló törvényt. Most azonban csak a sajtóról szóló törvényjavaslat módosítását vehették kézbe a képviselők. Az ok, amint azt a napirendet előterjesztő Fluckné Papácsy Edit elmondotta, a háromoldalú tárgyalások tájékoztatási kérdésekkel foglalkozó bizottságának késlekedése. (A módosítást a közelgő választások tisztaságának biztosítása sürgette.) Ennek értelmében a személyiségi jog védelmében szólalt fel a legtöbb képviselő, többek között Kállai Ferenc (orsz. lista) és Zsigmond Attila (Budapest) javaslatára szavazták meg a sajtó útján okozott nem vagyoni kárért kiszabható bírság felső határának félmillióról egymillióra való emelését a javaslattervezetben. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun megye) arról beszélt, hogy a küzdőtéren ma mindenkit, így az újságírót is nagyobb védelem illeti meg. A bizottsági tagok nem fogadták el annak a sajtótörvénybeli passzusnak a törlését, amely az illetékeseknek a közérdekű ügyekre vonatkozóan válaszadási kötelezettséget ír elő. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének a megyei lapokról készült állásfoglalása nyomán e téma is terítékre került. Tizenhat napilap sorsáról van szó, amelyek mind a mai napig az MSZP „lapgazdasága” alatt dolgoznak, s nyereségük felét kötelesek befizetni a pártnak. Tavaly ily módon négymillió forint folyt be azMSZMP kasszájába, s könnyen kiszámítható, hogy ez negyvenezer párttag egyhavi tagdíjával egyenlő. A bizottság állásfoglalása szerint fel kell gyorsítani a megyei lapok semlegessé válását és nemzeti tájékoztatási eszközöknek kell nyilvánítani e sajtóorgánumokat. A szünet után éppenhogy határozatképessé fogyatkozott bizottság az utolsó napirendben, amely a képviselők jogállásáról, juttatási rendszeréről alkotott volna véleményt, két ellenszavazattal úgy döntött, hogy nem vállalja e népszerűtlen döntést, és javasolja az Országgyűlésnek, hogy saját juttatásairól jobb volna a képviselőutódoknak törvényt alkotniuk. A Parlament bársonyszékes, perzsaszőnyeges világából kilépőt az utcán két transzparens fogadta. Pokrócba burkolódzott, a lét perifériájára szorult férfiak gyülekeztek az egyik mögött: „Mi is emberek vagyunk.” A másik felirat Petőfi után szabadon azt kérdezte: Hol az igazság mostanában? A válasz pedig szerintük: Csehszlovákiában, Romániában. (mátraházi) Felvidéki vendégek közreműködésével tartanak bemutatót szombaton, 20-án este a Belvárosi Ifjúsági Ház Kalamajka-táncházában. A galántai Csiholok együttes muzsikájára a pozsonyi Ifjú Szívek táncegyüttes két tagja, Takács Judit és Hegli Dusán ad ízelítőt a tájegység hagyományaiból. Főnöd Mariann és Lovász Attila ismertetik meg az érdeklődőket a mátyusföldi táncrend alaplépéseivel. Tovább bővíti szolgáltatásait az Állami Könyvterjesztő Vállalat Quartett zeneműbolt-hálózatának legnagyobb forgalmú egysége, a Rózsavölgyi. Az említett eladótérben január 17-étől külön részleget nyitnak CD-lemezek, műsoros videokazetták árusítására.