Magyar Nemzet, 1990. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

■ Magyar Nemzeti ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Az alkotmány erejű törvényekről csütörtökön dönt a T. Ház Nem fagyasztották be a földforgalmat A köztársasági elnök képviseli hazánkat a Varsói Szerződésben PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ FELTŰNŐEN sok mosoly­gós arcot láthattunk tegnap reggel a parlamenti széksorok között, így egyesek néhányan már arra gyanakodtak, valami kedvező történt. Meglehet, nem történt semmi, csak a kép­viselők voltak elégdettek az előző napi munkával vagy csak biztatni akarták­­a tévé kép­ernyője előtt ülő választóikat, nézzenek derűlátóan a jövő­be. A derűt csak az Alkot­mánybíróság állásfoglalása apaszthatta némiképp, a testü­let ugyanis megsemmisítette a választójogi törvénynek azt a passzusát, amely a külföldön tartózkodó állampolgárokat a választásban „akadályoztatott­­nak” minősíti. Ezután folytatódott a vége­láthatatlannak tetsző vita az oktatási törvény módosításá­ról. A gondosan megírt beszé­dek úgy suhantak el egymás mellett, mintha a képviselők nem is ugyanarról szóltak vol­na. Az azonban többnyire kö­zös volt a beszédekben, hogy a felszólalók gondos honatyaként aggódtak a jövő nemzedékéért. Más kérdés, hogy az elveszte­getett évek alatt talán többet is tehettek volna értük. De kí­nálkozott erre alkalom az ülés­szak tegnapi napján is, ám ki tudja miért, akadtak felszóla­lók, — köztük az ellenzék pro­minens képviselői —, akik el­lenezték a törvény módosítá­sát, s azt szorgalmazták: e törvény megalkotása legyen majd az új parlament felada­ta. Más kérdés, hogy a jelenle­gi módosítással a szeptember­ben kezdődő tanév megkezdé­séhez teremthettek volna ked­vezőbb feltételeket. MINŐSÍTETT többségre, az­az 252 „igen” szavazatra lett volna szükség a törvény módo­sításához. Figyelmeztette is erre a jelenlévő 290 honatyát a soros elnök, ám a parlament megmakacsolta magát, s a kép­viselőknek mindössze hatvan­egy százaléka mondott igent a tervezetre. Az nyilván keve­seknek jutott eszébe, hogy ez­zel a jogállamiság megteremté­se közben törvényen kívül he­lyezték a Miskolci Bölcsészkar, valamint az alternatív alap­fokú intézmények működését. S ezzel a döntéssel nyilván­való, jelentős anyagi korláto­kat is állított az oktatás tárgyi feltételeinek megteremtése elé. A társadalombiztosítási tör­vény tárgyalására tért rá ez­után a Tisztelt­ Ház. Ám a bi­zottsági előadónak egyszer meg kellett szakítania javaslatis­mertetését, mert közben a hon­atyák jókedvűen csevegtek, néhányan vidáman kacarász­­tak. Talán lelkiismeret-furda­­lásukat igyekeztek enyhíteni azzal, hogy ellenvetés nélkül elfogadták azt a határozatot, amely szerint a társadalombiz­tosításról szóló törvényt az új parlamentre testálják. KÜLÖNÖS közjáték játszó­dott le ezután, mert egyik kép­viselő minősíthetetlennek ne­vezte, hogy miközben alkot­mányerejű törvényről kell sza­vazni, a parlament jó néhány képviselőbizottsági ülésen vesz részt, így aztán azonnal meg­szavazták, hogy ma reggel új­ra szavazzák az oktatási tör­vény módosításáról szóló ja­vaslatot. A földtörvény módosításáról szóló indítványt viszont külö­nös módon „nyelték le” a hon­atyák, hiszen egyhamar dön­töttek arról, nem nyitnak ál­talános vitát a földek eladásá­nak tilalmáról. Volt javaslat, nincs javaslat, folyatódhat a földek eladása, a „kis hatal­mak” átmentése. A deregulációs törvény vi­tája kapcsán viszont ellenve­tés nélkül hatályon kívül he­lyezték a honatyák a feddhe­tetlenségről szóló jogszabályt, majd valóságos határozatdöm­­pinggel ajándékozták meg vá­lasztóikat. Igaz, negyedik neki­futásra, de elfogadták a gaz­dasági átalakulásról szóló in­dítványt, módosították az áfát, a­ házszabályokat, meg­bízták a köztársaság elnökét, hogy képviselje hazánkat a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületében, megvi­tatták a vagyonpolitikai irány­elveket és tudomásul vették a Magyar Nemzeti Bank elnöké­nek beszámolóját az ország gazdasági helyzetéről, és az MSZMP vagyonelszámolásáról. S, hogy teljes legyen a nap, egy kicsit még­ interpellálgattak, hogy aztán lelkileg felkészül­jenek a mai napra, amikor al­kotmányerejű döntések soro­zatát kell(ene) meghozniuk. A második nap Az Országgyűlés szerda reggel 9 óra után néhány perccel foly­tatta munkáját. Az elnöklő Hor­váth Lajos bejelentette: az alkot­mányt módosító három törvény­­javaslatról csak csütörtökön tud­nak dönteni, mert a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság még nem végzett a módosító ja­vaslatok elbírálásával. Arról is tá­jékoztatta a képviselőket, hogy a honvédelmi törvényt — a honvé­delmi miniszter sürgős romániai útja miatt — szintén csütörtökön tárgyalják meg. Ismertette az Al­kotmánybíróság álláspontját a külföldön tartózkodó magyar ál­lampolgárok választójogának gya­korlásával kapcsolatos indítvány­ról. A testület határozata értel­mében az országgyűlési képvise­lők választásáról szóló törvény 2. paragrafus (4.) bekezdésének az a része, amely szerint a szavazás­ban akadályozva van az, aki a szavazás napján külföldön tartóz­kodik, alkotmányellenes. Ezért ezt a rendelkezést az Alkotmány­bíróság megsemmisítette. Horváth Lajos felkérte, a jogi bizottságot, hogy foglaljon állást: ez a hatá­rozat milyen kötelezettséget ró a parlamentre, és erről az ülésszak végéig tájékoztassa a plénumot. (Folytatás a 3. oldalon) Már az uniópártok is sürgetik Kohl egyértelműen ismerje el a lengyel határokat Az ujj nicaraguai kormányban esetleg helyet kaphatnak a sandinisták is A külpolitikai helyzet AZ EGYESÍTETT NÉMETORSZÁG az NSZK, az NDK és egész Ber­lin, sem több, sem kevesebb — ezt mondta Hágában Genscher nyugat­német külügyminiszter, aki azért utazott a holland fővárosba, hogy a partnerek aggodalmait eloszlassa. A tárgyalásain leszögezte: az egye­sített Németország nem támaszt semmiféle területi követelést egyet­len szomszédjával, így Lengyelországgal szemben sem. A bonni diplo­mácia vezetője szerint nehéz lesz elfogadtatni a Szovjetunióval, hogy az egységes Németország a NATO tagja legyen, de felhívta a figyel­met arra: a legutóbbi nyilatkozataiban Gorbacsov nem szólt a német semlegességgel kapcsolatos szovjet igényről. Úgy vélte Genscher, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat elmélyülése fel­oldhatja a szovjet aggályokat. Ez a nyilatkozat is jelzi, hogy Kohlra nagy nyomás nehezedik, s im­már nemcsak a kormánykoalícióban részt vevő FDP, hanem az unió­pártok kiemelkedő személyiségei is sürgetik a lengyel határ végleges szavatolásának az egyértelmű kinyilvánítását. A bonni kancellári hi­vatal főnöke most azt jelentette be, hogy ebben a kérdésben mind a bonni, mind a kelet-berlini törvényhozás hasonló tartalmú nyilatko­zatot tehet az NDK-beli szabad választások után. A Bundestag egyéb­ként már tavaly novemberben­­kimondta, hogy a németek sem most, sem a jövőben nem fogják területi igények támasztásával kérdésessé tenni a lengyel népnek azt a jogát, hogy biztonságos határok között élhessen. A FRANCIA KORMÁNYT is bírálatok érik a német kérdés kezelése miatt. Mitterrand elnök visszautasítja a vádakat, de egyes források úgy tudják, Párizs sem tudta elérni, hogy Kohl határozottan vállal­jon kötelezettségeket a lengyel—német határ megtartására. A bonni kancellár — részben választási eredetű — bizonytalansága vissza­tetszést keltett az Egyesült Államokban is. A szenátus külügyi bizott­ságának az elnöke közölte, hogy Kohl kijelentései csalódást okoztak, mert „a német nép hazája” megjelölés Ausztriára is vonatkozhat. Paul Simon szenátor figyelmeztette társait, hogy „a német egyesülés sok­kal gyorsabban halad előre, mint ahogyan elképzeltük. Kohl kancel­lárnak és Modrow miniszterelnöknek hivatalosan is le kell mondania minden területi igényről Lengyelországgal szemben.” WASHINGTON NEMCSAK EURÓPÁRA tekint ezekben a napok­ban, hanem Közép-Amerikára is, méghozzá a nagyhatalmi kapcso­latok szemszögéből. Vezető külügyi tisztviselők megerősítették, hogy a Szovjetunió is hozzájárult a szabad választások megrendezéséhez Nicaraguában. Az amerikai vélekedést mintegy alátámasztandó, a moszkvai Pravda szerdán azt írta, hogy a sandinisták túlzott önbizal­muknak köszönhetik vereségüket, az ellenzék viszont jól kiaknázta a siralmas gazdasági állapotokat, s az inflációt, amely Ortega kor­mányzása idején szabadult el. A hatalom átadásáról már megkezdődtek a tárgyalások Managuá­­ban, s az ellenzéki szövetség elvben nem zárkózott el attól, hogy az új kormányba a sandinistákat is bevegyék, hiszen a front olyan ha­talmas erőt képvisel, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. (B. M.) Sevardnadze üdvözli a német egység többszakaszos megteremtésének tervét Egon Bahr találkozott a szovjet kü­lü­gymini*#.t*‘rr»‘­ Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK kormánya kész arra, hogy a bonni szövetségi gyűlés, a Bun­destag tavaly november 9-i hatá­rozatát Lengyelország nyugati ha­tárára vonatkozóan újra megerő­­síttesse a bonni és a kelet-berlini törvényhozás hasonló tartalmú nyilatkozata által az NDK-ban március 19-re kitűzött szabad vá­lasztások után. Ezt hangsúlyozta Rudolf Selters szövetségi miniszter, a kancellári hivatal főnöke a nyugatnémet té­vé- és rádióállomások által kedd este és szerda reggel többször is ismertetett nyilatkozatában. A miniszter állásfoglalásában poli­tikai megfigyelők annak a politi­kai nyomásnak az eredményét látják, amelyet immáron nemcsak a kormánykoalícióban részt vevő FDP vezető személyiségei, hanem uniópártok beli magas méltóságok is kifejtenek Helmut Kohl kancel­lárra a lengyel határok végleges szavatosságának egyértelmű ki­­nyilvánítása végett. Selters elsősorban Hans-Diet­­rich Genscher szabaddemokrata alkancellárnak és külügyminisz­ternek arra a javaslatára reagált, amely szerint mind a Bundestag, mind a népi kamara egy időben kiadandó nyilatkozatban fejezte ki az Odera-Neisse határ garan­tálására irányuló akaratát. Kohl legutóbb az Egyesült Államokban azt hangoztatta: véglegesen csak az össznémet állam tehet ilyen nyilatkozatot. Az MTI moszkvai híre szerint az NDK külügyminisztériumának emlékiratát adta át szerdán Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszternek Gerd König, az NDK moszkvai nagykövete. A do­kumentum arról szól, hogyan kap­csolható be az összeurópai folya­matba Németország egyesítése. Sevardnadze ugyancsak szerdán fogadta a nyugatnémet Szociál­demokrata Párt Egon Bahr vezet­te háromtagú küldöttségét. A szovjet politikus üdvözölte az NDK kezdeményezését. Se­vardnadze, miután megismerke­dett az emlékirat tartalmával, el­mondta, hogy kedvezőnek tartja a német egység többszakaszos meg­teremtésének elvét, s azt, hogy azt időzítésében összhangba hozzák az összeurópai folyamattal, az európai biztonság kialakuló új szerkezetével. Sevardnadze érté­kelése szerint a keletnémet doku­mentum tükrözi, hogy milyen energikus erőfeszítések kellenek a német egység megteremtése külső feltételeinek nemzetközi jo­gi tisztázásához az európai béke­ és biztonság érdekében. A szovjet miniszter ennek kapcsán hangoz­tatta, hogy a Szovjetunió nagyon komolyan veszi a német ügyek­ben érintett négy hatalom jogait és felelősségét, s fontosnak tartja, hogy a németkérdés békés ren­dezésekor figyelembe vegyék mind Németország szomszédai­nak, mind Európa és a világ más országainak törvényes érdekeit. Az SPD Egon Bahr vezette kül­döttségével Sevardnadze szintén a német egyesítéssel összefüggő kérdésekről folytatott eszmecse­rét. A nyugatnémet politikusok­kal elsősorban a német egység megteremtésének külpolitikai ösz­­szefüggéseiről beszélgetett a szov­jet miniszter. A tárgyaláson a fi­gyelmet az új európai biztonsági rendszerre összpontosították. Berlini MTI-hír szerint az NDK-beli Szociáldemokrata Párt változatlanul a legnagyobb esé­lyese a március 18-án tartandó parlamenti választásoknak. Ez de­rül ki a Gesa nevű berlini köz­vélemény-kutató intézet február 16—19. között végzett felmérésé­ből A megkérdezett 984 szavazópol­gárnak több mint a fele (53 szá­zalék) adná voksát az SPD-re. Ugyanakkor jelentősen javult a keresztény—konzervatív Szövet­ség Németországért pozíciója. A hárompárti szövetség, amely leg­utóbb még alig 13 százalékos eredményre számíthatott, a leg­újabb kimutatás szerint a leadott szavazatoknak 24 százalékára pá­lyázhat jó eséllyel. A választók 11 százaléka sza­vazna a Demokratikus Szocializ­mus Pártjára (DSZP — az NSZEP utóda). A brit kü­­ü­gy­mini­szi T rsznimerés Vállaljon többet London a m­ag­yar reformok­ tá inognt­ásából — vrízlje fel Horn (• vulu a tárgyalásokon Támogassa aktívabban a ma­gyar reformokat Nagy-Britannia — hangoztatták a Külügyminisz­tériumban, ahol szerdán reggel megkezdődtek a magyar—brit tár­gyalások. Douglas Hurdöt Horn Gyula tájékoztatta a magyaror­szági fejleményekről, kifejtve azt az álláspontot, hogy a rendszer­­váltást eddig sikerült a saját erő­forrásainkra támaszkodva végre­hajtani, ám az elmúlt négy évti­zed után csak nyugati segítség­gel képzelhető el igazi stabilizá­ció. London tehát serkenthetné a brit pénzügyi köröket, hogy fek­tessenek be Magyarországon, elő­mozdíthatná a létfontosságú IMF- megállapodás nyélbe ütését, s szorgalmazhatná a COCOM-elő­írások enyhítését, hiszen Buda­pest kész biztosítékokat adni a behozandó termékek ellenőrzésé­re. A brit külügyminiszter leszö­gezte, kormánya azt reméli, hogy a szabad választások után is foly­tatódik a magyarországi átalaku­lás. A kétoldalú kapcsolatok fej­lesztési lehetőségeit áttekintve el­mondta, hogy Nagy-Britannia egy 25 millió fontos know-how-alap felállítását határozta el Magyar­­ország számára. Ami a COCOM- előírásokat illeti, Douglas, Hurd elismerte, hogy lassan halad a COCOM-szigor enyhítése. Mind­azonáltal már májusban várható, hogy a beharangozott enyhítések ügyében végre hivatalos döntés

Next