Magyar Nemzet, 1990. április (53. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-09 / 83. szám
8 A cserkészet és az úttörőmozgalom között Őrszemcsapatok,1956 Történeti publicisztikánk 1956- ról szóló megnyilatkozásaiban újabb és újabb tények kerülnek napvilágra. A feledés homályát oszlató viharos,, érzelmektől sem fkéntes megnyilatkozások között azonban utalást is alig találunk a korabeli gyermekkorosztályt ért hatásokról. Új-régi színek a palettán •1956. október végén a Dolgozó Ifjúság Szövetsége irányítása alá tartozó úttörőmozgalom vezetése is beszüntette tevékenységét. A magukra maradt csapatokat általában a helyi események függvényeként vagy megszüntették, vagy kevésbé „politizálva” működtették tovább,, illetve egyszerűen elhaltak. A felszámolódás veszélyétől fenyegetett úttörőmozgalom mellett október végétől elkezdtek szerveződni a régi vetélytársak, a gyermekkorosztályt tömörítő Szívgárda és a cserkészet is. Főleg az 1948-as úttörőmozgalommal való „erőszakos egyesítés” sérelmétől indíttatott cserkészet tevékenysége vált aktívvá...1956. november 1-jei ülésükön a „terror és elnyomás éveiben ártatlanul üldözött vezetőségének a megjelenésben nem akadályozott tagjai... más vezetőkkel egyetemben” a cserkészmunka újjászervezésére hívtak fel. "A különféle gyermekszervezetek újraéledése az egységes magyar gyermekmozgalom felszámolódásával, esetleg még a többség feletti befolyás elvesztésének a veszélyével járt volna az MSZMP számára. Ezért a kommunista párt már november elején az e korosztály szervezeti életének kézben tartásának módjait, formáit is kereste. Az MSZMP Ideiglenes KBV Várnai Ferenc vezetésével 1956. november 7-18-án hozta létre az Ifjúsági Titkárságot, amely az ifjúsági szervezetek irányítását kapta feladatul. A támogatásával, majd irányításával létrehozott ifjúsági rétegszervezetek mellett a gyermekmozgalom kézbevételére november elején Surányi Lászlót kérték fel, aki mint a Magyar I.Cserkészfiúk Szövetsége elnöke nem kevés szerepet .Vállalt az 1948-as úttörő-cserkész beolvasztás megvalósításában. Az új serdülőkorú gyermekszervezet kereteinek kidolgozására Surányi munkatársaival először egy öttagú — rövidesen 11 főre emelt — bizottságot hozott létre, melyben az úttörőmozgalom korábbi és jövendőbeli vezetőit is ott találjuk. Ez a bizottság a gyermekmozgalom színterén az egyház és a régi rivális, a cserkészmozgalom ellensúlyozására törekedett, mivel a kommunista úttörővezetők november eleji — pozíciószerzési szándékkal folytatott — tárgyalásai a cserkészvezetőkkel eredménytelenek maradtak. A későbbi konzultációkon a cserkész tárgyaló partnerek a magyar gyermekmozgalom ügyét továbbra is határozottan valláserkölcsi alapon álló cserkészet formájában képviselték, ami a tárgyalások megszakadásához vezetett a lassanként hatalmi pozícióba jutó MSZMP' Irányítású' gyermekszervezettel. A szervezők a jövő — általuk egységesnek elgondolt — gyermekmozgalmának úttörőként való elnevezését * „kompromittáltnak” vélték. Ezért a párt egyes felső szintű vezetőinek — köztük "is kommunista cserkészet életrehívását javasoló Aczél Györgynek — a tanácsára, az Ifjúsági Titkárság egyetértésével olyan új serdülők gyermekszervezete létrehozásán dolgoztak, amellyela részben újjáéledő Cserkészet viktoriájából is ki tudták volna fogni a szelet. Ekkor merült fel az őrszem név, s november közepétől az ötös bizottság már a Magyar Őrszemcsapatok Szövetsége megalakításán, pedagógiai,, szervezési koncepcióján dolgozott. Az őrszem mozgalom az 1910-es évek magyarországi cserkészetének— a német Pfadfinder mintáján alapuló — felekezetek közötti szervezésű, kevésbé valláserkölcsű, katonásabb «világi irányzata volt. ·. · Büszke, magyar hazafit nevelni A szervezet fő feladatának .. a népi hatalom, a magyar szocializmus alapján álló, tiszta jellemű, tiszta erkölcsű, humanista ifjak nevelését"..." tekintette. Szervezeti kereteiben a „pártoktól független, önálló tömegszervezet” a koedukációt elvetve a 8—Π éves gyermekeket kisdobosként, a 7—18 éves fiatalokat őrszemekként kívánta tömöríteni.1 1 1956. november közepére, az ifjúsági titkárság kereteit szűknek találva, Földes László elnökletével létrehozták a párt ifjúsági bizottságát. A bizottság terjesztette be a párt ifjúságpolitikájára vonatkozó irányelveket az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. december 5-i ülésére. Ez az ülés az őrszem-, illetve úttörőmozgalom vonatkozásában is jelentős volt. Az ülésen Kádár János a rétegszervezetekben folytatott „apolitikus munkát” bírálva felhívta az ifjúsági vezetők figyelmét a fokozottabb szocializmus melletti kiállást ösztönző ifjúságpolitikára. Ugyanakkor a „névátkeresztelések divatja" ellen fellépve helytelenítette, hogy az úttörőmozgalom nevét őrszemcsapatokra változtatták. Ezért az Ifjúsági Bizottság és az újonnan életre keltett Ifjúsági Titkárság az új, részletesebb ifjúságpolitikai koncepció kidolgozása mellett az úttörőmozgalom mielőbbi helyreállítását is feladatául kapta. A minta:a Komszomol A pedagógusok idegenkedtek a felülről létrehozott szervezettel szemben. A kényszerűségből — ablaküveg-, tüzelőhiány miatt 4 hosszúra nyúlt téli szünet sem segítette elő a szervezés kiszélesítését. Végeredményben csak Budapesten és néhány megyében (Csongrád, Bács-Kiskun, Vas, Nógrádi és nagyobb városban indult meg az őrszemmunka. Mozgalmasan alakult a két oldalról is támadott országos központ, az Őrszemcsapatok Ideiglenes Intéző Bizottságának a tevékenysége. Egyrészt a cserkészvezetők rendületlenül szervezetük létrehozását szorgalmazták (még 1957 januárjában is) és az őrszemmozgalom ,állítólagos cizmrtta történelmi múltját hangoztatva támad- ták a kommunista irányítás alatt álló késői névrokont. Ellenkező oldalról pedig — főleg kommtínista — úttörővezetők, pedagógusok,, az úttörőmozgalom hibáktól megtisztított továbbvitele érdekében kritizálták a cserkészet felé „elhajló” őrszemmozgalom szervezőit. Így hát nem meglepő, hogy az Ifjúsági Titkárság 1957. január 23-i — a párt ifjúsági politikájának alapelveire tett *részletes javaslataiban sem az őrszem, sem az úttörő elnevezés nem volt olvasható. Helyette csupán „önálló gyermekszervezetről”* tesznek említést. Akét nap múlva kiadott „MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság körlevele az úttörőszervezet újjászervezéséről” című határozat azonban pontot tett a hosszabb átalakulási időszakban gondolkodó őrszemvezetek munkájának a végére. Sőt a pártvezetés szerint „az Őrszemcsapatok létrehozása és az úttörőszervezet feladása elhamarkodott lépés volt”, amelyet a politikai helyzet helytelen megítéléseiből fakadó „politikai hibának" minősített. E kérdés ezzel eldőlt, amit csak alátámasztott Gergely Márta „Róluk, de nélkülük" című írása a Népszabadság január 29-i számában, amelyben az úttörőmozgalom melletti állásfoglalások sorozatát indította meg a lap hasábjain. Nem véletlen tehát, hogy február elejétől egyre több, megyei kommunista és pártonkívüli úttörővezetői állásfoglalásban támogatták az úttörőmozgalom felélesztését. Az őrszemcsapatok Ideiglenes Intéző Bizottsága ennek megfelelően február elején az újjászerveződő út- · törőcsapatok programjáról és, szervezeti elveiről készített feljegyzést, ami az elhajló gyermekvezetők „önkritikáját" jelentette. Mindezt erősítette, hogy más területekhez hasonlóan 1957 januárjától a Komszomollal felvett kap-.,csolatok eredményeként itt is megjelentek a „nagy testvér” tanácsadói, ami a „betagolódás” irá,nyába mutatott. Magát a névváltozatást a MÖSZ 1957. február , 18—09-én megtartott országos ta- nácskozása hajtotta végre. Miben is látjuk afélig cserkész, félig úttörő őrszemszervezés célját, jelentőségét? Talán vélhetnénk egyszerű névváltoztatásnak, amely a kommunista irányítás alatti gyermek-úttörőmozgalom átmentését szolgálta volna . Mások pedig, egy „jobbos" gyermekvezetői „frakció” térnyerésének tarthatnák, amely a zűrzavaros helyzetben a cserkészet be-, csempészését próbálta véghezvinni a gyermekmozgalom szinte-rén.Szomokra úgy tűnik, hogy 1956 novemberének képlékeny napjaiban az MSZMP-vezetőktől feladatot, de direktívákat nem kapó gyermekmozgalmi szervezők az 1953-tól az Ír úttörőmozgalomban, felszínre jutó és egyre feszítőbb , pedagógiai „reform”-törekvések gyakorlati megvalósítására törefzkedtek A pedagógiailag megalapozott, önállóbb, demokratikus struktúrájú szervezet - célkitűzése:",. .. hogy a magyar gyermekek kedveit, népszerű szervezete legyen, olyan szervezet, melyben minden becsületes, hazáját szerető magyar gyerek jól érzi magát," szívesen tevékenykedik" —■ talán biztosítéka lehetett volna egy egészségesebb ifjúságpolitikának." Az egerpárti.· politikai* rendszer azonban a •restauráció-'’· kezdetétől politikai kérdés rangjára emelte az ideológiát közvetítő gyermekmozgalom · Úttörőként való" újjászervezését* Miklós Tamás „Kádár János... felhívta az ifjúsági vezetők figyelmét a fokozottabb szocializmus melletti kiállást ösztönző ifjúságpolitikára." .. I ' .(J0l'«- ■ . TÖRTÉNELMÜNK FEHÉ FOLTJAI A Szerző 1956-nak a gyermekmozgalmakban végbement hatását mutatja be. . . Sorozatunk a magyar történelem fehér foltjainak felderítésére vállalkozik. ■ .... . . - -. J . Minden hétfőn — a Magyar Nemzetben 7 Megemlékezés egy feltalálóról Egy nyolc munkással kezdő kis műhely tíz év alatt 300 munkással dolgozó, jól prosperáló vállalattá nőtt. Csodaként emlegetnék a mai gazdasági viszonyok között is, csakhogy akkor 1919-et írták azindulás évének! S az ország ipara és gazdasága egy gyászos pusztulás gödrében hevert!* ki kellett heverni egy inflációt és a valuta stabilizációja utáni gazdasági depressziót! Az özvegy vaskos iratköteget tesz elém, amelyet kibontva több évtized levelezése, hazai és külföldön szerzett oklevelek sora, szakirodalmi cikkek és korabeli sajtótudósítások ömlenek elém. Megelevenedik egy olyan múlt, amelyről illik tisztességgel megemlékezni. Mátéffy József 1890. április 9-én született, földművelő családból. Selmecbányán gimnáziumot, Kassán az Állami Gépészeti Felsőipari iskolát végezte el jeles eredménnyel. Bécsben, Párizsban, Londonban és Berlinben végzett egyetemi tanulmányokat a korszerű elektrofizika tárgykörében. Az első világháború visszakényszerítette Magyarországra. Katonai szolgálatra Kassára rendelték, ahonnan nagy külföldi tapasztalataira és kiváló szakmai tudására való tekintettel a Diósgyőri Állami Vasgyárba rendelték az ott folyó nagyüzemi villamosítási munkálatokhoz. Az első világháború után 30... éven át (1948-ig) tevékenyen részt vett a magyarországi villamos hálózat kiépítésében, a Magyar Államvasutak, a Magyar Posta, az Elektromos Művek, a Magyar Villamosipar szolgálatában, miközben mintegy 3600 szakkáder képzésével hozzájárult ahhoz, hogy az ország jó villamosipari szakembereket és vezetőket kapjon. Alig hallgattak el az intervenciós román csapatok ágyúi, az őszirózsás forradalom után, Miskolcon megalapították a Szabó és Mátéffy Villamosipari Rt.-t, amely az 1948-ban történt államosítás során a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárába olvadt. Mátéffy József pályája nem ért .Véget az államosítással. Mint a gyár első mérnöke tovább dolgozott a vezérigazgató által ilyen minősítéssel: „Szakmai vonalon teljes erővel azon volt, hogy az újjáépülő magyar villamosipar gyártmányainak minőségét magas *zínvonalra emelje, s a komoly eredmények elérésében igen nagy része volt személyének." Az idő fölötte is eljárt. "1960- ban, 70 éves korában, 50 évi kemény munkásélet után nyugdíjazzák. De Mátéffy József számára nem a boldog, nyugodt évek. "Következnek, hanem az elmúlt évtizedek szinte, tipikussá vált mellőzöttsége, a megalázó Canossatjárás megfelelő Nyugdíjazásért. S hiába áírtak mellé volt 'munkatársai, vezetői, az akkori startpolitikai megfogalmazásban ',„tökés’’-nek titulált minősítés ellensúlyozására nem volt elégséges az a korábbi — életútjával biztontsított — érdem, hogy ez az emizer a magyar gazdasági élet egyik legválságosabb időszakában létrehozta, egy vállalat „gazdasági csodáját”. Erdélyi László Magyar Nemzet Kutatás és termelés TUDOMÁNYPOLITIKÁNK is gyökeres változtatásokra.Vár. Jól példázza ezt a kutatási tevékenység változatos szervezeti formái közül legkevesebbet emlegetett ágazati kutatóintézetek helyzete is, mint amilyen a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet. A halászati kutatás minden társadalomban kormányzati felelősségű feladat. Ezzel is óvja és kezeli a nemzet vízi természeti környezetét, a felszíni vizek minőségét, az állampolgár természeti felüdülését, horgászat-halászat-természetvédelem harmonizálását. Nyilvánvaló, hogy mindezekért a vállalkozó-termelő szféra kevés felelősséget vállal, miután a természet, erdő, víz általában a közösség, az állam tulajdona. Az is érthető, hogy piacgazdaságokban alig van termelést közvetlenül szolgáló kormányzati kutatóintézet. Ugyanis a kormányok nem vállalják fel a vállalkozókat közvetlenül kiszolgáló kutatóintézetek költségvetési támogatását. Ezeket az ipar, a vállalkozásfejlesztés piaci törvényei és alapítványok táplálják, sajátintézetekkel vagy univerzitások támogatásával. Kormányok legfeljebb a bajba jutott vagy éppen a perspektivikus területek kutatásait támogatják. A központosított tervgazdaság viszont szinte teljességre törekedve minden terület kutatását felvállalta, gyakran több szinten is. Túlfejlesztette akadémiai kutatóhálózatát az alapkutatásra és óriási intézeteit a termelőterületek alkalmazott kutatásaira. Az ■utóbbiak tipikus képviselői az ágazati kutatóintézetek, amelyen valójában a nem létező vállalkozó termékfejlesztő tevékenységének pótszerei. Ugyanakkor alulfejlesztette, vagy egyáltalán ki sem fejlesztette a tipikusan kormányzati felelősségű Intézeteket, ilyennek kellene lennie például a Halászati Kutatóintézetnek (nem haltenyésztési!), ökológiai kutatóintézetnek, Környezetgazdálkodási Kutatóintézetnek. Ezzel szemben a magyar kormány működteti a világ egyik legnagyobb haltenyésztési és vízgazdálkodási kutatóintézetét (HAKI, VITUKI), noha a nyugatnémet, angol, olasz vagy éppen USA gazdaság sem vállalkozik az adófizetők pénzén ilyen óriási intézetek feltartására. 1989-ben a Haltenyésztési Kutatóintézet a költségvetési forrásokból 50 milliót kapott különböző címkével, példásan alkalmazva az „alkumechanizmus” minden fortélyát. Ez a pénz a korábbi évekhez hasonlóan döntően nem a kutatást szolgálta, jelentős hányada tévúton elenyészett és ma az intézet már alig képes alapfeladatának ellátására. Az 50 milliós költségvetési juttatásból mintegy 20 milliót használt az európai értelmű kutatás, 30 milliót az adminisztráció-irányítás és a deficites termelés fogyasztott el. Ugyanakkor a létfenntartáshoz kutatóink mintegy 20 millió forint bevételnövelő, többnyire, nem kutatási tevékenységet végeztek. AZ OKTATÁSTÓL elszakított akadémiai vagy ágazati kutatóintézetekre ' 'kényszerített vállakozási magatartás és a közvetlen termelési tevékenység fokozatos bővülése mára katasztrofális helyzetbe sodorta a hazai tudományos kutatást és oktatást. A fejletlen piaci viszonyok miatt, a termelőszférában hiányzó innovációs tevékenység pótlására a tudományirányítás egyrészt a kutatóintézeteken belül próbálta meg kiépíteni a szépen hangzó kutatásfejlesztés—termelés—értékesítés innovációs láncot, másrészt felülről vezérelve próbálta meg elérni a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását. E tudományirányítási gyakorlat káros hatását tovább fokozták a sorozatos költségvetési elvonások, melyek ugyancsak a vállalkozási szféra irányába szorították a kutatóintézeteket. A kutatási tevékenység összes mutatói, ösztönzői egyértelműen a bevételek növelését várják el az intézetektől, a tudományos eredmények másodlagossá váltak. Mint ahogyan a termelési eredmények és a termékfejlesztés is másodlagossá vált, a fejlesztési erőforrásaitólés vállalkozóitól megfosztott termelési szférában. Törvényszerű, hogyaz utóbbi évtizedben felerősödött ez irányú szelekció eredményeként legtöbb nemzeti kutatóintézetünk vezetőjét a bevételnövelés motiválja. A termelőtevékenység feltételeit igyekszik javítani a költségvetésből kialkudott kutatási pénzekből, miközben intézete kutatási alapfeladatainak már alig tud eleget tenni. A bevételnövelés érdekében az ismert ideológiai formula talaján fokozatosan kiépített kutató-, fejlesztő-, szolgáltató-, irányítókomplexumok, óriás intézetek túlméretezettségük miatt még az esetleg megnőtt költségvetési támogatásokat is elnyelik, egyre növekvő mértékben kényszerítve rá pénzéhségüket a kutatás maradványaira. A tudományos kutatásra és a termelésre is káros folyamat megállítható. Külön kell választani a kutatóbázisokon belüli kutató- és termelőrészlegeket és visszaállítani a kutatás és oktatás szerves egységeit. A továbbiakban a termelő részlegek a valódi piacgazdaság szabályai szerint működjenek, a kutatórészlegek pedig a költségvetési támogatás felhasználásával alapfeladataik maradéktalan ellátására törekedjenek és vállalják fel tudományterületük oktatását. Csak így biztosítható, hogy a termelés ne nyelje le a tudományt, ne omoljon össze a tudományos kutatás és oktatás ma még úgy ahogy működő rendszere. A HAZAI tudományos kutatás fentiekben vázolt állapotát tükrözi a Haltenyésztési Kutató Intézet helyzete is. Az elmúlt évtizedekben a beruházás, fejlesztés, felújítás formájában nyújtott költségvetési támogatás nagyobb része nem a kutatás feltételeinek javítására, hanem a termelő kapacitások bővítésére fordítódott, amely sajnos, magával hozta az irányító és szolgáltató részlegek túlméretezését. Nemzeti kutatóintézetként elsődleges feladatunk pedig nem a minél nagyobb profit, hanem az állami forrásokhoz méretezett és abból finanszírozott tudományos tevékenység minél magasabb színvonalon történő művelése és tudományterületünk oktatása lenne. Erre azonban már nincs elegendő idő és energia, elsődleges cél minden évben a pénzügyi egyensúly biztosítása a bevételek folyamatos növelése révén, holott az állami támogatás mai összege — ha a kutatást és termelést szétválasztjuk — elegendő forrást biztosítana az alapfeladatok művelésére. A termelőágazatoknak sem jó ez a helyzet, hiszen a sok áttételes költség miatt nem lehet tisztában a saját teljesítményével sem. Közvetlen érdekeltség hiányában a termelés értékteremtő és dolgozóinknak nagyobb jövedelmet biztosító önálló tevékenysége is gúzsba kötött. A fentiekben vázolt szellemben kellene az ágazati kutatóintézetek helyzetét átgondolni, egységben a kutatás-oktatás más szféráival. Hiszen a megváltozott versenysemleges piacgazdaság igazán nem nélkülözheti a mainál hatékonyabban működő tudomány eredményeit. Oláh János Szétválasztani! Hétfő, 1990. április 9. Titokzatos égi jelenségek UFO-s levelek közt tallózva AZ UTÓBBI IDŐBEN jelentősen megszaporodtak a „titokzatos" égi jelenségek, az úgynevezett UFO-kra vonatkozó megfigyelések. Az észlelések és megfigyelések nagy része égitestekkel, vagy természeti jelenségekkel azonosítható. Előfordulnak azonban alaposabb vizsgálatokat igénylő esetek is. Az Uránia Csillagvizsgáló vezetősége úgy döntött, hogy az UFO-jelenségek gyűjtésére, rendszerezésére, illetve kutatására pénzügyi alapot hoz létre, amelyhez továbbra is várja magánszemélyek és intézmények anyagi támogatását. Bár eddig még komolyabb összeg nem érkezett, mégis megindul a beérkezett észlelések, megfigyelések rendszerezése. A mintegy három hónapja működő UFO-adatgyűjtő Központban négy csoportba sorolják a beérkező adatokat. Az első csoportba tartoznak azok a megfigyelések, amelyek során az észlelők égitesteket vélnek UFO-nak. Az elmúlt év végén például a Vénusz igen fényes, feltűnő csillagként tündökölt, így nem csoda, hogy azok, akik nem ismerik a csillagos égboltot, azilyen fényes objektumokat UFO-nak vélik. A másik — sokakat becsapó — jelenség, amikor a bejelentő úgy érzi, hogy valamilyen fényes objektum követi. E tünemény magyarázata egyszerű. Mindenki tapasztalhatja, ha az égbolton kiválasztunk egy égitestet, majd elindulunk, úgy érzékeljük, hogy akármerre megyünk, az égitest mindig velünk tart. Sőt nemcsak az irányváltoztatásunkat, hanem a sebességváltoztatásunkat is kérpes követni , legalábbis látszólag. A kiválasztott csillag vagy bolygó ugyanis nagyon messze van a Földtől, emiatt képtelenség „lehagyni". A téves megfigyelés azonban egy UFO születését eredményezheti. Nagyon sok UFO-bejelentést kapunk ilyen félreértések miatt. Az ok: nem ismerjük igazán az égbolt égitesteit és jelenségeit. Meggyőző érvként szolgáljon az általános iskolák 7-8. osztályosok részére meghirdetett csillagászati feladatmegoldó -verseny. A beérkező megoldásokból kiderült, hogy sok gyerek nem ismeri a Sarkcsillagot és a földrajzi tájékozódásban betöltött fontos szerepét. Még többen alig vagy egyáltalán nem ismerik a csillagképeket és azt sem, hogy hol és mi-kor láthatók ezek AZ IDÉN igencsak megszaporodtak a mi földrajzi szélességi körünkön is megfigyelhető sarkifény-jelenségek. Mindez a fokozott naptevékenységgel kapcsolatos. Ez a nálunk ritkán előforduló természeti jelenség megdöbbentő lehet számunkra. Az égbolton a szivárvány különböző, színeiben megjelenő, párhuzamosan futó sávok és ívek időnként még vibrálhatnak is. 1990 a fokozott naptevékenység éve. Mindez szakmai körökben nagyon is köztudott, de naprakész csillagászati ismeretként ezek a jelenségek későn kerülnek be a köztudatba! Végkövetkeztetésképpen le kell kell vonni azt a szomorú tanulságot, hogy a gyerekek igen nagy arányban képesek jól megoldani a bonyolult csillagászati feladatokat is, de egyszerű, égbolton való tájékozódással és az égboltismerettel kapcsolatos feladatokat már nem, s a felnőttek ismeretanyaga sem sokkal bővebb. Az UFO-megfigyelések másik csoportját képezik a pontszerű, gyorsan mozgó fényjelenségek. Ezek forrásai lehetnek repülők, műholdak, meteorológiai ballonok, izzó meteoritok. A harmadik csoportba tartoznak az igen fényes gömbök. Egy zebégényi megfigyelő szerint a narancssárga, mintegy 5-6 km-re lévő fénygömb megvilágította a környező hegyeket. Jellegzetessége az volt, hogy fénye lassan, egyenletesen pulzált, majd 10 másodperc után hirtelen eltűnt. Még érdekesebb az a történet, amely Lajosmizse környékén az erdőben zajlott le. Egy gépkocsi vezetője a kocsival párhuzamosan haladó fényjelenségre , lett figyelmes, mely az autó fölé szállt, megvilágítva a járművet és 56 méteres környezetét. A 80 kilométeres sebességgel haladó autó egy kanyar előtt a fék pedál benyomása ellenére sem lassult és az autó az eredeti sebességgel, megcsúszás nélkül 90 fokos irányt változtatott. A vezető úgy érezte, mintha egy láthatatlan erő tartotta volna az úton a járművet. A kanyar után még 200 méteren keresztül tartott a jelenség. Az utolsó csoportot alkotják , azok a megfigyelések, melyek sokak számára a képtelenség határát súrolják. Rengeteg bejelentés érkezik különleges alaku repülő tárgyakról. Az egyik megfigyelő az esti órákban egy háromszögletű tárgyat látott, melynek az alján lámpák világítottak, az elején pedig egy nagy fényerejű reflektor. A jelenséget furcsa zaj is kísérte, mely nem repülőgép zaja volt. Tavaly februárban az egyik levélíró ellipszis alakú tárgyra lett figyelmes az esti égbolton, melyen ablakokhoz hasonló nyílásokat látott. A nyílásokból fény szűrődött ki. A HEVES MEGYEI Tarnaszentmária laktanyában egy hónap különbséggel szokatlan jelenségek történtek. A katonák egybehangzóan állították, hogy október 20-án éjjel másfél órán keresztül erős zajt észleltek, mely 15-20 másodpercenként felerősödött. Az egyik őr három fémgöböt is látott, melyek előtt fénycsóva haladt. Egy hónappal később sötétedés után az őrök vörös ködöt láttak az égbolton megjelenni, melyből fények áradtak ki, majd egy Szaturnuszhoz hasonló tárgy repült el a laktanya mögötti erdő fölött. Két őr arról is beszámolt, hogy rövid ideig különös fény világította meg őket, amitől rosszul érezték magukat. A legérdekesebb az, amit Diószegi Lajos honvéd mondott el: hajnali fél kettőkor két, három és fél méter magas lényt látott az erdő nyiladékában, melyek úgy mozogtak, mintha sakkbábuk lennének. A laktanya területén lévő állatok (kutyák, juhok, disznók) idegesen viselkedtek, és az egyik őrkutya még a láncát is elszakította. Persze az eseteket olvasva nemvonhatunk le elhamarkodott következtetéseket a földönkívüli lények létére vonatkozóan, hiszen a felsoroltak némelyikére példáulegyértelmű racionális magyarázat is kínálkozik. De a megmagyarázhatatlan észleléseket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mindenképpen a tudomány feladata a bizonyítás. Mindenesetre továbbra is várjuk a témávalkapcsolatos leveleket. (Címünk: UFO-adatgyűjtő Központ, 3301 Eger, Pf. 323.) Vassné Tana Judit