Magyar Nemzet, 1990. április (53. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-09 / 83. szám

8 A cserkészet és az úttörőmozgalom között Őrszemcsapatok,1956 Történeti publicisztikánk 1956- ról szóló megnyilatkozásaiban újabb és újabb tények kerülnek napvilágra. A feledés homályát oszlató viharos,, érzelmektől sem fkéntes megnyilatkozások között azonban utalást is alig találunk a korabeli gyermekkorosztályt ért hatásokról. Új-régi színek a palettán •1956. október végén a Dolgozó Ifjúság Szövetsége irányítása alá tartozó úttörőmozgalom vezetése is beszüntette tevékenységét. A magukra maradt csapatokat álta­lában a helyi események függvé­nyeként vagy megszüntették, vagy kevésbé „politizálva” mű­ködtették tovább,, illetve egysze­rűen elhaltak. A felszámolódás veszélyétől fenyegetett úttörő­mozgalom mellett október végé­től elkezdtek szerveződni a régi vetélytársak, a gyermekkorosz­­tályt tömörítő Szívgárda és a cserkészet is. Főleg az 1948-as úttörőmozgalommal való „erő­szakos egyesítés” sérelmétől in­díttatott cserkészet tevékenysége vált aktívvá...1956. november 1-jei ülésükön a „terror és elnyomás éveiben ártatlanul üldözött veze­tőségének a megjelenésben nem akadályozott tagjai... más veze­tőkkel egyetemben” a cserkész­munka újjászervezésére hívtak fel. "A különféle gyermekszerveze­tek újraéledése az egységes ma­gyar gyermekmozgalom felszá­molódásával, esetleg még a több­ség feletti befolyás elvesztésének a veszélyével járt volna az MSZMP számára. Ezért a kom­munista párt már november ele­jén az e korosztály szervezeti életének kézben tartásának mód­jait, formáit is kereste. Az MSZMP Ideiglenes KBV Várnai Ferenc vezetésével 1956. november 7-18-án hozta létre az Ifjúsági Titkárságot, amely az if­júsági szervezetek irányítását kapta feladatul. A támogatásával, majd irányításával létrehozott ifjúsági rétegszervezetek mellett­ a gyermekmozgalom kézbevéte­lére november elején Surányi Lászlót kérték fel, aki mint a Magyar I.Cserkészfiúk Szövetsége elnöke nem­ kevés szerepet .Vál­lalt az 1948-as úttörő-cserkész beolvasztás megvalósításában. Az új serdülőkorú gyermekszervezet kereteinek kidolgozására Surá­nyi munkatársaival először egy öttagú —­ rövidesen 11 főre emelt — bizottságot hozott létre, mely­­­­ben az úttörőmozgalom korábbi és jövendőbeli vezetőit is ott ta­láljuk. Ez a bizottság a gyermek­mozgalom színterén az egyház és a régi rivális, a cserkészmozga­­lom ellensúlyozására töreke­dett, mivel a kommunista úttö­rővezetők november eleji — pozí­ciószerzési szándékkal folytatott — tárgyalásai a cserkészvezetők­kel eredménytelenek maradtak. A későbbi konzultációkon a cser­kész tárgyaló partnerek a ma­gyar gyermekmozgalom ügyét to­vábbra is határozottan valláser­kölcsi alapon álló cserkészet for­­májában képviselték, ami a tár­gyalások megszakadásához veze­tett a lassanként hatalmi pozíció­ba jutó MSZMP' Irányítású' gyer­mekszervezettel. A szervezők a jövő — általuk egységesnek elgondolt — gyer­mekmozgalmának úttörőként va­ló elnevezését * „kompromittált­­nak” vélték. Ezért a párt egyes felső szintű vezetőinek — köztük "is kommunista cserkészet életre­­hívását javasoló Aczél György­nek — a tanácsára, az Ifjúsági Titkárság egyetértésével olyan új serdülők gyermekszervezete létre­hozásán dolgoztak, amellyel­­a részben újjáéledő Cserkészet vi­k­­toriájából is ki tudták volna fog­ni a szelet. Ekkor merült fel az őrszem név, s november közepé­től az­ ötös bizottság már a Ma­gyar Őrszemcsapatok Szövetsége megalakításán, pedagógiai,, szer­vezési koncepcióján dolgozott. Az őrszem mozgalom az 1910-es évek­­ magyarországi cserkészetének­­— a német Pfadfinder mintáján ala­puló — felekezetek közötti szer­vezésű, kevésbé valláserkölcsű, katonásabb «világi irányzata volt. ·. · Büszke, magyar hazafit­ nevelni A szervezet fő feladatának .. a népi hatalom, a magyar szocializmus alapján álló, tiszta jellemű, tiszta erkölcsű, humanis­ta ifjak nevelését"..." tekintette. Szervezeti kereteiben a „pár­toktól független, önálló tömeg­szervezet” a koedukációt elvetve a 8—Π éves gyermekeket kisdo­bosként, a 7—18 éves fiatalokat őrszemekként kívánta tömöríte­ni.1 1 1956. november közepére, az if­júsági titkárság kereteit szűknek találva, Földes László elnökleté­vel létrehozták a párt ifjúsági bi­zottságát. A bizottság terjesztet­te be a párt ifjúságpolitikájára vonatkozó irányelveket az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizott­sága 1956. december 5-i ülésére. Ez az ülés az őrszem-, illetve út­törőmozgalom vonatkozásában is jelentős volt. Az ülésen Kádár János a rétegszervezetekben foly­tatott „apolitikus munkát” bírál­va felhívta az ifjúsági vezetők fi­gyelmét a fokozottabb szocializ­mus melletti kiállást ösztönző­ if­júságpolitikára. Ugyanakkor­ a „névátkeresztelések divatja"­­ el­len fellépve helytelenítette, hogy az úttörőmozgalom nevét őrszem­­csapatokra változtatták. Ezért az Ifjúsági Bizottság és az újonnan életre keltett Ifjúsági Titkárság az új, részletesebb ifjúságpoliti­kai koncepció kidolgozása mel­lett az úttörőmozgalom mielőbbi helyreállítását is feladatául kap­ta. A minta:a Komszomol A pedagógusok idegenkedtek a felülről létrehozott szervezettel szemben. A kényszerűségből — ablaküveg-, tüzelőhiány miatt 4­ hosszúra nyúlt téli szünet sem se­gítette elő a szervezés kiszélesíté­sét. Végeredményben csak Buda­pesten és néhány megyében (Csongrád, Bács-Kiskun, Vas, Nógrádi és nagyobb városban in­dult meg az őrszemmunka. Moz­galmasan alakult a két oldalról is támadott országos központ, az Őrszemcsapatok Ideiglenes Inté­ző Bizottságának a tevékenysége. Egyrészt a cserkészvezetők ren­dületlenül szervezetük létrehozá­sát szorgalmazták (még 1957 ja­nuárjában is) és az őrszemmozga­­lom ,állítólagos cizmrtta történel­mi múltját hangoztatva­ támad-­ ták a kommunista irányítás alatt álló késői névrokont. Ellenkező oldalról pedig — főleg kommtí­­nista — úttörővezetők, pedagógu­sok,, az úttörőmozgalom hibáktól megtisztított továbbvitele érdeké­ben kritizálták a cserkészet felé „elhajló” őrszemmozgalom szer­vezőit. Így hát nem meglepő, hogy az Ifjúsági Titkárság 1957. január 23-i — a párt ifjúsági po­litikájának alapelveire tett *­­részletes javaslataiban sem az őr­szem, sem az úttörő elnevezés nem volt olvasható. Helyette csu­pán „önálló gyermekszervezetről”* tesznek említést.­ A­­két nap múl­va­­ kiadott „MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság körlevele az út­törőszervezet újjászervezéséről” cím­­ű határozat azonban pontot tett a hosszabb átalakulási idő­szakban gondolkodó őrszemve­zetek munkájának a végére. Sőt a pártvezetés szerint „az Őrszem­­csapatok létrehozása és az úttö­rőszervezet feladása elhamarko­dott lépés volt”, amelyet a politi­kai helyzet helytelen megítélései­ből fakadó „politikai hibának" minősített­. E kérdés ezzel eldőlt, amit csak alátámasztott Gergely Márta „Róluk, de nélkülük" cí­mű írása a Népszabadság január 29-i számában, amelyben az út­törőmozgalom melletti állásfogla­lások sorozatát indította meg a lap hasábjain. Nem véletlen te­hát, hogy február elejétől egyre több, megyei kommunista és pár­­tonkívüli úttörővezetői állásfogla­lásban támogatták az úttörőmoz­galom felélesztését. Az őrszem­­csapatok Ideiglenes Intéző Bi­zottsága ennek megfelelően feb­ruár elején­ az újjászerveződő út- · törőcsapatok programjáról és, szervezeti elveiről készített fel­jegyzést, ami az elhajló gyermek­vezetők „önkritikáját" jelentette. Mindezt erősítette, hogy más te­­­rületekhez hasonlóan 1957 január­jától a Komszomollal felvett kap-.,­csolatok eredményeként itt is megjelentek a „nagy­ testvér” ta­nácsadói, ami a „betagolódás” irá­,­nyába mutatott. Magát a névvál­tozat­ást a MÖSZ 1957. február , 18—09-én megtartott országos ta­-­ nácskozása hajtotta végre. Miben is látjuk a­­félig cser­­kész, félig úttörő­­ őrszemszerve­zés célját, jelentőségét? Talán vélhetnénk egyszerű névváltozta­tásnak, amely a kommunista irá­nyítás alatti gyermek-úttörőmoz­galom átmentését szolgálta volna­ . Mások pedig, egy „jobbos" gyer­mekvezetői „frakció” térnyerésé­nek tarthatnák, amely a zűrzava­ros helyzetben a cserkészet be-, csempészését próbálta véghez­vinni a gyermekmozgalom szinte-­­­rén.­Szom­okra úgy tűnik, hogy 1956 novemberének képlékeny­­ napjaiban az MSZMP-vezetőktől feladatot, de direktívákat nem ka­pó gyermekmozgalmi szervezők az 1953-tól az Ír úttörőmozgalomban, felszínre jutó és egyre feszítőbb , pedagógiai „reform”-törekvések gyakorlati megvalósítására töre­fz­kedtek A pedagógiailag megala­pozott, önállóbb, demokratikus struktúrájú­ szervezet -­ célkitűzé­se:",. .. hogy a magyar gyermekek­­ kedveit, népszerű­ szervezete le­gyen, olyan szervezet, melyben minden becsületes, hazáját sze­rető magyar gyerek jól érzi ma­gát," szívesen tevékenykedik" —■ talán biztosítéka lehetett volna egy egészségesebb ifjúságpoliti­kának." Az egerpárti.­­· politikai­* rendszer azonban a •restauráció-'’· kezdetétől politikai kérdés rang­­­jára emelte az ideológiát közve­­títő gyermekmozgalom · Úttörőként való" újjászervezését*­ Miklós Tamás „Kádár János... felhívta az ifjúsági vezetők figyelmét a fo­kozottabb szocializmus melletti kiállást ösztönző ifjúságpoliti­kára." .. I ' .(J0­l'«- ■ . TÖRTÉNELMÜNK FEHÉ­­ FOLTJAI A Szerző 1956-nak a gyermekmozgalmakban végbement ha­tását mutatja be. . . Sorozatunk a magyar történelem fehér foltjainak felderítésére vállalkozik. ■ .... . . - -. J . Minden hétfőn — a Magyar Nemzetben 7 Megemlékezés egy feltalálóról Egy nyolc munkással kezdő kis műhely tíz év alatt 300 munkás­sal dolgozó, jól prosperáló válla­lattá nőtt. Csodaként emlegetnék a mai gazdasági viszonyok között is, csakhogy akkor 1919-et írták az­­indulás évének! S az ország ipara és gazdasága egy gyászos pusztulás gödrében hevert!* ki kellett heverni egy inflációt és a valuta stabilizációja utáni gazda­sági depressziót! Az özvegy vaskos iratköteget tesz elém, amelyet kibontva több évtized levelezése, hazai és kül­földön szerzett oklevelek sora, szakirodalmi cikkek és korabeli sajtótudósítások ömlenek elém. Megelevenedik egy olyan múlt, amelyről illik tisztességgel meg­emlékezni. Mátéffy József 1890. április 9-én született, földművelő család­ból. Selmecbányán gimnáziumot, Kassán az Állami Gépészeti Fel­sőipari iskolát végezte el jeles eredménnyel. Bécsben, Párizsban, Londonban és Berlinben végzett egyetemi tanulmányokat a kor­szerű elektrofizika tárgykörében. Az első világháború visszakény­­szerítette Magyarországra. Kato­nai szolgálatra Kassára rendelték, ahonnan nagy külföldi tapasztala­taira és kiváló szakmai tudására való tekintettel a Diósgyőri Álla­mi Vasgyárba rendelték az ott fo­­­lyó nagyüzemi villamosítási mun­kálatokhoz. Az első világháború után 30... éven át (1948-ig) tevékenyen részt vett a magyarországi villamos há­­lózat kiépítésében, a Magyar Ál­lamvasutak, a Magyar Posta, az­ Elektromos­­ Művek, a Magyar Villamosipar szolgálatában, mi­közben mintegy 3600 szakkáder képzésével­ hozzájárult ahhoz, hogy az­ ország jó villamosipari szakembereket és vezetőket kap­jon. Alig­­ hallgattak el az interven­­ciós román csapatok ágyúi, az őszirózsás forradalom után, Mis­kolcon megalapították a Szabó és Mátéffy Villamosipari Rt.-t, amely az 1948-ban történt álla­mosítás során a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárába olvadt. Mátéffy József pályája nem­ ért .Véget az államosítással. Mint a gyár első mérnöke tovább dolgo­zott a vezérigazgató által ilyen minősítéssel: „Szakmai vonalon teljes erővel azon volt, hogy az újjáépülő magyar villamosipar gyártmányainak minőségét magas *­­zínvonalra e­mel­je, s a komoly eredmények elérésében igen nagy része volt személyének." Az idő fölötte is eljárt. "1960- ban, 70 éves korában, 50 évi ke­mény munkásélet után nyugdí­­­jazzák. De Mátéffy József számá­ra nem a boldog, nyugodt évek. "Következnek, hanem az elmúlt évtizedek szinte, tipikussá vált mellőzöttsége, a megalázó Canos­­satjárás megfelelő Nyugdíja­­zásért. S hiába áírtak mellé volt 'munkatársai, vezetői, az akkori startpolitikai megfogalmazásban ',„tökés’’-nek titulált minősítés el­­lensúlyozására nem volt elégsé­ges az a korábbi —­ életútjával biztontsított — érdem, hogy ez az emizer­ a magyar gazdasági élet egyik legválságosabb időszakában létrehozta, egy vállalat „gazdasá­gi csodáját”. Erdélyi László Magyar Nemzet Kutatás és termelés TUDOMÁNYPOLITIKÁNK is gyökeres változtatásokra.Vár. Jól példázza ezt a kutatási tevékeny­ség változatos szervezeti formái közül legkevesebbet emlegetett ágazati kutatóintézetek helyzete is, mint amilyen a szarvasi Hal­­tenyésztési Kutatóintézet. A halászati kutatás minden társadalomban kormányzati fele­lősségű feladat. Ezzel is óvja és kezeli a nemzet vízi természeti környezetét,­ a felszíni vizek mi­nőségét, az állampolgár termé­szeti felüdülését, horgászat-halá­sza­t-természetvédelem harmoni­zálását. Nyilvánvaló, hogy mind­ezekért a vállalkozó-termelő szfé­ra­­ kevés felelősséget vállal, mi­után a természet, erdő, víz általá­ban a közösség, az állam tulaj­dona. Az is érthető, hogy piac­­gazdaságokban alig van termelést közvetlenül szolgáló kormányzati kutatóintézet. Ugyanis a kormá­nyok nem vállalják fel a vállal­kozókat közvetlenül kiszolgáló kutatóintézetek­ költségvetési tá­mogatását. Ezeket az ipar, a vál­lalkozásfejlesztés piaci törvényei és alapítványok táplálják, saját­­intézetekkel vagy univerzitások támogatásával. Kormányok leg­feljebb a bajba jutott vagy éppen a perspektivikus területek kuta­tásait támogatják. A központosított tervgazdaság viszont szinte teljességre töreked­ve minden terület kutatását fel­vállalta, gyakran több szinten is. Túlfejlesztette akadém­iai kutató­­hálózatát az alapkutatásra és óriási intézeteit a termelőterüle­tek alkalmazott kutatásaira. Az ■utóbbiak tipikus képviselői az ágazati kutatóintézetek, amelyen valójában a nem létező vállalkozó termékfejlesztő tevékenységének pótszerei. Ugyanakkor alulfej­lesztette, vagy egyáltalán ki sem fejlesztette a tipikusan kormány­zati felelősségű Intézeteket, ilyen­nek kellene lennie például a Ha­lászati Kutatóintézetnek (nem haltenyésztési!), ökológiai kuta­tóintézetnek, Környezetgazdálko­dási Kutatóintézetnek. Ezzel szemben a magyar kormány mű­­ködteti a világ egyik legnagyobb haltenyésztési és vízgazdálkodási kutatóintézetét (HAKI, VITUKI), noha a nyugatnémet, angol, olasz vagy éppen USA gazdaság sem vállalkozik az adófizetők pénzén ilyen­ óriási intézetek f­eltartására. 1989-ben a Haltenyésztési Kutatói­­ntézet a költségvetési források­­­ból 50 milliót kapott különböző címkével, példásan alkalmazva az „alkumechanizmus” minden fortélyát. Ez a pénz a korábbi évekhez hasonlóan döntően nem a kutatást szolgálta, jelentős há­nyada tévúton elenyészett és ma az intézet már alig képes alap­feladatának ellátására. Az 50 mil­liós­ költségvetési juttatásból mintegy 20 milliót használt az európai értelmű kutatás,­ 30 mil­liót az adminisztráció-irányítás és a deficites termelés fogyasztott el. Ugyanakkor a létfenntartáshoz kutatóink mintegy 20 millió fo­rint bevételnövelő, többnyire, nem kutatási tevékenységet végeztek. AZ OKTATÁSTÓL elszakított akadémiai vagy ágazati kutatóin­tézetekre ' 'kényszerített vállako­­zási magatartás és a közvetlen termelési tevékenység fokozatos bővülése mára katasztrofális hely­zetbe sodorta a hazai tudomá­nyos kutatást és oktatást. A fej­letlen piaci viszonyok miatt, a termelőszférában hiányzó inno­vációs tevékenység pótlására a tudományirányítás egyrészt a ku­tatóintézeteken belül próbálta meg kiépíteni a szépen hangzó­­ kutatásfejlesztés—termelés—ér­tékesítés innovációs láncot, más­részt felülről vezérelve próbálta meg elérni a tudományos ered­mények gyakorlati hasznosítását. E tudományirányítási gyakorlat káros hatását tovább fokozták a sorozatos költségvetési elvoná­sok, melyek ugyancsak a vállal­kozási szféra irányába szorították a kutatóintézeteket. A kutatási te­vékenység összes mutatói, ösztön­zői egyértelműen a bevételek nö­velését várják el az intézetek­től, a tudományos eredmények másodlagossá váltak. Mint aho­gyan a termelési eredmények és a termékfejlesztés is másodlagos­sá vált, a fejlesztési erőforrásai­tól­­és vállalkozóitól megfosztott termelési szférában. Törvényszerű, hogy­­az­ utóbbi évtizedben felerősödött ez irányú szelekció eredményeként legtöbb nemzeti kutatóintézetünk veze­tőjét a bevételnövelés motiválja. A termelőtevékenység feltételeit igyekszik javítani a költségvetés­ből kialkudott kutatási pénzek­ből, miközben intézete kutatási alapfeladatainak már alig tud eleget tenni. A bevételnövelés ér­dekében az ismert ideológiai for­mula­ talaján fokozatosan kiépí­tett kutató-, fejlesztő-, szolgálta­­tó-, irányítókomplexumok, óriás intézetek túlméretezettségük miatt még az esetleg megnőtt költségvetési támogatásokat is el­nyelik, egyre növekvő mértékben kényszerítve rá pénzéhségüket a kutatás maradványaira. A tudományos kutatásra és a termelésre is káros folyamat meg­állítható. Külön kell választani a kutatóbázisokon belüli kutató- és termelőrészlegeket és visszaál­lítani a kutatás és oktatás szer­ves egységeit. A továbbiakban a termelő részlegek a valódi piac­­gazdaság szabályai szerint­ mű­ködjenek, a kutatórészlegek pe­dig a költségvetési támogatás fel­­használásával alapfeladataik ma­radéktalan ellátására törekedje­nek és vállalják fel tudományte­rületük oktatását. Csak így bizto­sítható, hogy a termelés ne nyel­je le a tudományt, ne omoljon össze a tudományos kutatás és oktatás ma még úgy ahogy mű­ködő rendszere. A HAZAI tudományos kutatás fentiekben vázolt állapotát tük­rözi a Haltenyésztési Kutató In­tézet helyzete is. Az elmúlt év­tizedekben a beruházás, fejlesz­tés, felújítás formájában nyúj­tott költségvetési támogatás na­gyobb része nem a kutatás felté­teleinek javítására, hanem a ter­melő kapacitások bővítésére for­dítódott, amely sajnos, magával hozta az irányító és szolgáltató részlegek túlméretezését.­­ Nemzeti kutatóintézetként elsődleges feladatunk pedig nem a minél nagyobb profit, hanem az állami forrásokhoz méretezett és abból finanszírozott tudomá­nyos tevékenység minél maga­sabb színvonalon történő műve­lése és tudományterületünk okta­tása lenne. Erre azonban már nincs elegendő idő és energia, el­sődleges cél minden évben a pénzügyi egyensúly biztosítása a bevételek folyamatos növelése ré­vén, holott az állami támogatás mai összege — ha a kutatást és termelést szétválasztjuk — ele­gendő forrást biztosítana az alap­feladatok művelésére. A termelő­­ágazatoknak sem jó ez a helyzet, hiszen a sok áttételes költség miatt nem lehet tisztában a saját teljesítményével sem. Közvetlen érdekeltség hiányában a termelés értékteremtő és dolgozóinknak nagyobb jövedelmet biztosító ön­álló tevékenysége is gúzsba kö­tött. A fentiekben vázolt szellemben kellene az ágazati kutatóintéze­tek helyzetét átgondolni, egység­ben a kutatás-oktatás más szfé­ráival. Hiszen a megváltozott ver­senysemleges piacgazdaság iga­zán nem nélkülözheti a mainál hatékonyabban működő tudo­mány eredményeit. Oláh János Szétválasztani! Hétfő, 1990. április 9. Titokzatos égi jelenségek UFO-s levelek közt tallózva AZ UTÓBBI IDŐBEN jelen­tősen megszaporodtak a „titokza­tos" égi jelenségek, az úgyneve­zett UFO-kra vonatkozó megfi­gyelések. Az észlelések és megfi­gyelések nagy része égitestekkel, vagy természeti jelenségekkel azonosítható. Előfordulnak azonban alaposabb vizsgálatokat igénylő esetek is. Az Uránia Csil­lagvizsgáló vezetősége úgy dön­tött, hogy az UFO-jelenségek gyűjtésére, rendszerezésére, illet­ve kutatására pénzügyi alapot hoz létre, amelyhez továbbra is vár­ja magánszemélyek és intézmé­nyek anyagi támogatását. Bár ed­dig m­ég komolyabb összeg nem érkezett, mégis megindul­ a beér­kezett észlelések, megfigyelések rendszerezése. A mintegy három hónapja mű­ködő UFO-adatgyűjtő Központ­ban négy csoportba sorolják a be­érkező adatokat. Az első csoport­ba tartoznak azok a megfigyelé­sek, amelyek során az észlelők égitesteket vélnek UFO-nak. Az elmúlt év végén például a Vé­nusz igen fényes, feltűnő csillag­ként tündökölt, így nem csoda, hogy azok, akik nem ismerik a csillagos égboltot, az­­ilyen fényes objektumokat UFO-nak vélik. A másik — sokakat becsapó — je­lenség, amikor a bejelentő úgy ér­zi, hogy valamilyen fényes objek­tum követi. E tünemény magya­rázata egyszerű. Mindenki ta­pasztalhatja, ha az égbolton ki­választunk egy égitestet, majd el­indulunk, úgy érzékeljük, hogy akármerre megyünk, az égitest mindig velünk tart. Sőt nemcsak az irányváltoztatásunkat, hanem a sebességváltoztatásunkat is kér­pes követni , legalábbis látszó­lag. A kiválasztott csillag vagy bolygó ugyanis nagyon messze van a Földtől, emiatt képtelenség „lehagyni". A téves megfigyelés azonban egy UFO születését ered­ményezheti. Nagyon sok UFO-bejelen­­tést kapunk ilyen félreértések miatt. Az ok: nem ismerjük iga­zán az égbolt égitesteit és jelensé­geit. Meggyőző érvként szolgáljon az általános iskolák 7-8. osztályo­sok részére meghirdetett csillagá­szati feladatmegoldó -verseny. A beérkező megoldásokból kiderült, hogy sok gyerek nem ismeri a Sarkcsillagot és a földrajzi tájé­kozódásban betöltött fontos szere­pét. Még többen alig vagy egyál­talán nem ismerik a csillagképe­ket és azt sem, hogy hol és mi-­­kor láthatók ezek AZ IDÉN igencsak megszapo­rodtak a­ mi földrajzi szélességi körünkön is megfigyelhető sarki­­fény-jelenségek. Mindez a foko­zott naptevékenységgel kapcsola­tos. Ez a nálunk ritkán előfordu­ló természeti jelenség megdöb­bentő lehet számunkra. Az égbol­ton a szivárvány különböző, szí­neiben megjelenő, párhuzamosan futó sávok és ívek időnként még vibrálhatnak is. 1990 a fokozott naptevékenység éve. Mindez szakmai körökben nagyon is köz­tudott, de naprakész csillagászati ismeretként ezek a jelenségek ké­sőn­­ kerülnek be a köztudatba! Végkövetkeztetésképpen le kell kell vonni azt a szomorú tanulsá­got, hogy a gyerekek igen nagy arányban képesek jól megoldani a bonyolult csillagászati feladato­kat is, de egyszerű, égbolton való tájékozódással és az égboltisme­rettel kapcsolatos feladatokat már nem, s a felnőttek ismeret­­anyaga sem sokkal bővebb. Az UFO-megfigyelések másik csoportját képezik a pontszerű, gyorsan mozgó fényjelenségek. Ezek forrásai lehetnek repülők, műholdak, meteorológiai ballo­nok, izzó meteoritok. A harmadik csoportba tartoz­nak az igen fényes gömbök. Egy zebégényi megfigyelő szerint a narancssárga, mintegy 5-6 km-re lévő fénygömb megvilágította a környező hegyeket. Jellegzetessé­ge az volt, hogy fénye lassan, egyenletesen pulzált, majd 10 má­sodperc után hirtelen eltűnt. Még érdekesebb az a történet, amely Lajosmizse környékén az erdőben zajlott le. Egy gépkocsi vezetője a kocsival párhuzamosan haladó fényjelenségre , lett­ figyelmes, mely az autó fölé szállt, me­gvi­­lágítva a járművet és 56 méteres környezetét. A 80 kilométeres se­bességgel haladó autó egy ka­nyar előtt a fék pedál benyomása ellenére sem lassult és az autó az eredeti sebességgel, megcsúszás nélkül 90 fokos irányt változta­tott. A vezető úgy érezte, mintha egy láthatatlan erő tartotta volna az úton a járművet. A kanyar után még 200 méteren keresztül tartott a jelenség. Az utolsó csoportot alkotják , azok a megfigyelések, melyek so­kak számára a képtelenség hatá­rát súrolják. Rengeteg bejelentés érkezik különleges alaku­ repülő tárgyakról. Az egyik megfigyelő az esti órákban egy háromszögle­tű tárgyat látott, melynek az al­ján lámpák világítottak, az elején pedig egy nagy fényerejű reflek­tor. A jelenséget furcsa zaj is kí­sérte, mely nem repülőgép zaja volt. Tavaly februárban az egyik levélíró ellipszis alakú tárgyra lett figyelmes az esti égbolton, melyen ablakokhoz hasonló nyílá­­­­sokat látott. A nyílásokból fény szűrődött ki. A HEVES MEGYEI Tarnaszent­­mária laktanyában egy hónap kü­lönbséggel szokatlan jelenségek történtek. A katonák egybehang­zóan állították, hogy október 20-án éjjel másfél órán keresztül erős zajt észleltek, mely 15-20 másodpercenként felerősödött. Az egyik őr három fémgöböt­­ is lá­tott, melyek előtt fénycsóva ha­ladt. Egy hónappal később söté­tedés után az őrök vörös ködöt láttak az égbolton megjelenni, melyből fények áradtak ki, majd egy Szaturnuszhoz hasonló tárgy repült el a laktanya mögötti erdő fölött. Két őr arról is beszámolt, hogy rövid ideig különös fény vi­lágította meg őket, amitől rosszul érezték magukat. A legérdeke­sebb az, amit Diószegi Lajos hon­véd mondott el: hajnali fél kettő­kor két, három és fél méter ma­gas lényt látott az erdő nyiladé­kában, melyek úgy mozogtak, mintha sakkbábuk lennének. A laktanya területén lévő állatok (kutyák, juhok, disznók) idegesen viselkedtek, és az egyik őrkutya még a láncát is elszakította. Persze az eseteket olvasva nem­­vonhatunk le elhamarkodott kö­vetkeztetéseket a földönkívüli lények létére vonatkozóan, hiszen a felsoroltak némelyikére például­­egyértelmű racionális magyarázat is kínálkozik. De a megmagya­rázhatatlan észleléseket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mindenképpen a tudomány fel­adata a bizonyítás. Mindenesetre továbbra is várjuk a témával­­kapcsolatos leveleket. (Címünk: UFO-adatgyűjtő Központ, 3301 Eger, Pf. 323.) Vassné Tana Judit

Next