Magyar Nemzet, 1990. június (53. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1 dem a NATO-ért, mint önök” ■— közölte Antall.) A magyar vezető kifejezésre juttatta Magyarország egyetértését a német egységgel, és azonosulását a francia állásponttal, miszerint a németek ügye összefonódik Európa egyesülésével. A munkaebéden elhangzott pohárköszöntőjében is kiemelte Antód József, hogy a NATO stabilizáló tényező földrészünkön, amelynek biztonsági súlypontja a kontinensen kívülre került Nagy jelentőséget tulajdonított az atlanti egységnek, amely a kormányfő értelmezésében történelmi távlatban az . .európai gondolat kiegészítője. Antall méltatta az európai konföderáció Mitterrand-i eszméjét, amelynek valóra váltásában mi igazából érdekeltek vagyunk, mivel minden harmadik magyart határainkon túlra vetette a sors. Csakis egy ilyen konföderációban érezhetjük megnyugtatónak a magyar kisebbség helyzetét — jelentette ki poharát a magyar— francia kapcsolatok minőségi megújulására emelve — Antall József, aki egyértelműen utalt arra, hogy a maga kezdeményezte első útja nem véletlenül vezetett el Párizsba is: ez a magyar külpolitika prioritásait, kiegyensúlyozottságra való törekvését tükrözi. A magyar miniszterelnök a Matignon-palotából ezután a nemzetgyűlésbe ment, ahol Laurent Fabius-nél, majd a Luxemburg-palotában Alain Pokernél, a szenátus elnökénél tette tiszteletét, s végül közvetlenül a Mitterrand-nal való találkozója előtt szállásán fogadta Jacques Chiracot, Párizs polgármesterét, az RPR első emberét, akivel pártvezetői minőségében is tárgyalt Chirac átadta Margaret Thatcher üdvözletét Antall Józsefnek, akivel egyebek közt azt a benyomását is megosztotta, hogy a magyarok túlságosan sötét képet festenek magukról. Szerinte például Csehszlovákia és Magyarország megítélése a nyugati bankvilágban a legutóbbi időkben mintha javult volna. Nagylelkű gesztussal — az előzetes programtól eltérően — Francois Mitterrand maga kísérte ki Antall Józsefet megbeszélésük befejeztével az Elysée-palota lépcsőjéhez. Sietve elhárította a várakozó újságírók faggatódzásait, mondván, neki ez „nincs előírva”, azután búcsút vett a magyar kormányfőtől, aki, mielőtt képkocsijájával a párizsi nagykövetségen rendezett fogadásra indult volna, rövid nyilatkozatban összegezte a francia köztársasági elnökkel, majd az elnöki hivatal főtitkárával, Jean-Louis Biancóval lezajlott véleménycseréjét. Mindenekelőtt szót ejtettek Mitterrand elnökkel az európai konföderáció esélyeiről — árulta el Antall, hozzáfűzve, hogy nem mulasztották el megvizsgálni a nemzeti kisebbségek problémakörét, különös tekintettel Kelet- Közép-Európára. Áttekintették mindazokat a témákat, amelyek a magyar felet közelebbről érintik. így az Európa Tanácshoz csatlakozás, és a Varsói Szerződéshez való viszonyunk kérdését is. Örömmel nyugtáztuk, hogy Magyarország és Franciaország között a kapcsolatok javulnak — jelentette ki a miniszterelnök, kiegészítve ezt azzal, hogy nem a politikai kapcsolatokra gondol elsősorban, mivel azok „kiválóak". A kulturális és a gazdasági kapcsolatok klterebélyesedéséről van szó, amelyek révén további befektetések és beruházások kezdődhetnek Magyarországon. A magyar kormányfő ismételten szükségesnek látta leszögezni: „nekünk nagyon fontos, hogy a francia jelenlét is biztosítva legyen Kelet-Közép-Európában”. A magyar—francia viszony erősítése azért fontos, mert a XX. században nem mindig volt a legjobb ez a viszony — emlékeztetett Antall. Az MDF-nek már ellenzékben is kitűnő francia öszszeköttetései voltak, s most a kormány ugyancsak törekszik arra, hogy neki külön is jó francia kapcsolatai legyenek. Ez azért sem mellékes, mert régiónkban Párizsnak korábban más országokkal volt megkülönböztetett viszonya, ebből a szempontból a helyzet most legalábbis kiegyenlítetté vált — állapította meg a magyar kormányfő. Vida László Jeszenszky Géza részvételével megnyitották a zágrábi főkonzulátust Belgrádból jelenti az MTI. A hivatalos jugoszláviai látogatáson tartózkodó Jeszenszky Géza külügyminiszter Belgrádból pénteken repülőgépen Zágrábba érkezett, és Horvátország legmagasabb szintű politikai vezetőivel, Franjo Tudjmannal, a köztársaság elnökségének elnökével tárgyalt. Egyetértett abban, hogy a magyar—horvát történelmi kapcsolatok hagyományaira, a két szomszédos országban élő magyar, illetve délszláv nemzetiségre, s az utóbbi időszakban mind Magyarországon, mind Horvátországban végbemenő demokratikus változásokra támaszkodva a kétoldalú együttműködést minőségileg új, magasabb szintre lehet és kell emelni. A magyar külügyminiszter budapesti látogatásra szóló meghívást nyújtott át Tudjmannak, aki azt köszönettel elfogadta. Stjepan Mesics, a köztársaság kormányának elnöke és Jeszenszky Géza megbeszélésén is szó esett a magyar—horvát sok évszázados közös történelmi múltról. Kedvezően értékelték a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit Aláhúzták a nemzetiségek összekötő szerepének jelentőségeit. Állást foglaltak a megyék, városok, vállalatok, intézmények, iskolák, szerkesztőségek, magánszemélyek közvetlen kontaktusainak erősítése, valamint az állampolgárok közötti érintkezés megkönnyítése, a közös határátkelőhelyek közlekedési lehetőségeinek javítása mellett. Felmerült a magyar—jugoszláv határon egykor lezárt vasúti pályák újbóli megnyitásának kérdése is. A kora délutáni órákban került sor a zágrábi magyar főkonzulátus megnyitására. Az avató ünnepségen Jeszenszky Géza és Zdravko Mrsic, a horvát köztársasági kormány tagja mondott beszédet. Ezt követően Bagi Gábor főkonzul fogadástadott, amelyen részt vettek a horvátországi és szlovéniai politikai és közélet képviselői. A magyar külügyminiszter a fogadást követően gépkocsin hazautazott a horvát székvárosból Budapestre. Hazánkba látogat a norvég külügyminiszter Június 24. és 26. között hivatalos látogatást tesz hazánkban Kjell Magne Bondevik, a Norvég Királyság külügyminisztere, útjára elkíséri felesége is. Kjell Bondevik magyarországi látogatása során kollégáján, Jeszenszky Gézán kívül tárgyal majd Kádár Bélával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével. A norvég külügyminisztert fogadja Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, valamint Antall József miniszterelnök. Dél-afrikai lapértesülés szerint szélsőjobboldali merényletet terveztek de Klerk és Mandela ellen Johannesburgból jelenti a Reuter. Frederik de Klerk délafrikai államfő, Nelson Mandela, továbbá több miniszter és képviselő meggyilkolására szőtt szélsőjobboldali összeesküvést leplezett le legfrissebb számában egy dél-afrikai hetilap. Az összeesküvés Irányításával gyanúsított újnáci Afrikaner Ellenállási Mozgalom (AWB) ugyan visszautasította a Vrye Weekblad állításait, de a johannesburgi rendőrség komolyan vette a fenyegetést. Az elnök és a kormánytagok testőrségét megerősítették és 11 jobboldali nézeteiről ismert fehér bőrű személyt őrizetbe vettek. Mint közölték, az érintetteket a kihallgatás után pénteken szabadon engedték, de — az egyelőre sovány — vizsgálati eredményeket hétfőn átadják az államügyésznek, aki dönt a további teendőkről. A Vrye Weekblad a dél-afrikai titkosrendőrség egyik volt tagjának adataira hivatkozva közölte a szélsőjobboldali összeesküvés hírét. A titkosügynök beépült a szélsőséges csoportba, amelyben állítólag egy volt SS-tiszt is található. A rendőrség egyébként az üggyel kapcsolatban őrizetbe vette a jobboldal „fellegvárának” számító Boksburg városka polgármesterének helyettesét is. Az ellenzéki hetilap azt is tudni vélte, hogy Nelson Mandelát július 18-án a repülőtéren akarták megölni, amikor az Afrikai Nemzeti Kongresszus alelnöke külföldről hazatér. A kijelölt áldozatok között szerepelt a kommunista párt vezetője, továbbá a külügyminiszter, a védelmi tárca vezetője, a közbiztonsági miniszter és több televíziós személyiség is. Magyar Nemzet Bush elnök három évre meghosszabbította a kereskedelmi megállapodást Washingtonból jelenti az AFP. Bush amerikai elnök három évre meghosszabbította a Magyarországgal kötött kereskedelmi megállapodást — jelentette be pénteken egy közleményben Martin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője. Magyarország ezen egyezmény alapján kapta meg 1978-ban a legnagyobb kedvezményes elbánást a kétoldalú kereskedelemben, eleinte egy évre, tavaly pedig már állandó jelleggel. „E döntésével az elnök megerősíti, hogy támogatja Magyarország elkötelezettségét a piaci mechanizmusok és a kereskedelem fokozatos liberalizálása mellett” — hangoztatja a közlemény, tudatva azt is, hogy az Egyesült Államok a kétoldalú kereskedelem fejlesztése céljából mihamarabb tárgyalásokat kívánkezdeni Magyarországgal olyan kérdésekről, mint a beruházások vagy a szellemi javak védelme. Washingtoni tudósítónktól Segíteni Gorbacsovot? Washington, június 22. Nagy figyelmet szentel az amerikai közélet is a moszkvai politikai csatározásoknak, kivált a Gorbacsovra zúduló konzervatív támadásoknak, amelyek a közelmúlt legfontosabbnak ítélt szovjet világpolitikai engedményeit is megkérdőjelezik. Washingtoni körökben tudni vélik, hogy a Fehér Ház aggodalommal tekint a Kreml vezetőjének vergődésére, s megfigyelők főleg ezzel magyarázzák Bush elnöknek új keletű készségét a Moszkvának szánt — Mitterrand és Kohl javasolta — közös nyugati segélyakciónak a július 9—11-i houstoni hetes csúcson történő megvitatására. S ha eddig a balti válság eleve kizárt minden ilyen lépést az Egyesült Államok részéről, most a párbeszéd első jelei a Bushra nehezedő belpolitikai nyomást is enyhítették. A pénteki The Washington Post „Segíteni Gorbacsovot?" című vezércikkében szintén „régen esedékesnek” minősíti a hetek lépését, s már csak azért is helyesli Bush hajlandóságát a dolog megfontolására, mert különben elszalasztaná az alkalmat a folyamat irányítására. Vagyis az amerikai vezető ezére ma már csak úgy őrizhető meg, ha Washington „beül a mások által mozgásba hozott kocsi kormánya mögé...”. Bush és Kohl azzal is tisztában van a The Wall Street Journal szerint, hogy Gorbacsov bajai még sürgetőbbé teszik a német és európai megállapodások tető alá hozását,'.nehogy a szovjet belpioletikai fejlemények meghiúsítsák a lehetőségeket. Más kérdés,, hogy éppen a Post vezércikke ajánlja a hetekfigyelmébe, hogy kössenek a Moszkvának szánt segélycsomaghoz feltételül valóban radikális reformokat, s főként a katonai szektor zsugorítását, a kubaihoz és kabulihoz hasonló rendszereknek nyújtott szovjet támogatás megszüntetését. Enélkül ugyanis politikailag és erkölcsileg „kétséges” lenne a nyugati akció, hiszen elvonná például (legalábbis a költségvetési gondokkal küszködő Egyesült Államokban) Kelet-Európától és a harmadik világtól. S akadnak „atomaggodalmak” is Amerikában. A The Wall Street Journal beszámolt róla, hogy Moszkva „csendben” kivonja a Baltikumból és a forrongó déli köztársaságokból nukleáris fegyvereit, a politikailag megbízhatóbbnak vélt orosz területekre telepítve azokat. Ez azonban csak nyilvánvalóan ráterelte a figyelmet arra, amivel — szintén „csendben” — amerikai vezető körökben már egy jó ideje nemcsak foglalkoznak, hanem keresik is az alkalmat a szovjetekkel való együttműködésre. Mindenesetre a kongreszszus katonai bizottságainak hangadói közös lépéseket óhajtanak megfontolni. Les Aspin képviselő most vizsgálja Jevgenyij Velihov elképzeléseit, hogy a két nagyhatalom parlamentje közös meghallgatásokon mérje fel az atomfegyverek biztonságának kérdését, s a szenátusban Sam Nunn ugyanezt óhajtja elérni, akár a Pentagon esetleges ellenállását is leküzdve. Nunn szerint Amerikának „mindent meg kell tennie, hogy a Szovjetunióban azevolúció békésen menjen végbe, nem tartozom azok közé, akik szerint ott egy polgárháború a mi érdekünkben állna, mert rendkívül veszélyes lenne a világ számára". Végtére is, amint a The Wall Street Journal megállapítja, a történelem első polgárháborúja lenne egy nukleáris fegyverek tízezreivel (amerikai becslés szerint 32 ezer robbanófejjel) megrakott országban. Avar János Moszkvai telepünk • KGB módszere a lehallgatás és a gyilkosság — vallotta a tartalékos vezérőrnagy Moszkva, június 22. Pénteken a TASZSZ útján rövid közleményt jelentetett meg a Szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) a társadalmi kapcsolatok központja. Ebben a szovjet hírszerzés központi szerve, a konkrétumok részletezése nélkül, azzal vádolta Oleg Kalugint, a KGB tartalékállományba helyezett vezérőrnagyát, hogy jövőbeni politikai karrierje érdekében „durván elferdíti" a jelenlegi állambiztonsági tevékenység jellegét. Kalugin ahéten több tömegtájékoztatási eszköznek is interjút adott arról, hogy a KGB mit sem változatott az elmúlt években. A vezérőrnagy régebben a szovjet hírszerzés egyik irányítója volt az Egyesült Államokban, majd a leningrádi KGB vezetőjének első helyettesévé nevezték ki. Itteni tapasztalatai alapján jelentette ki a Komszomolszkaja Pravdában, hogy az állambiztonsági bizottság „a párt akaratából az állami és társadalmi élet minden dolgába beavatkozik”, továbbá, hogy a KGB új arculatáról terjesztett hírek „egyelőre csupán megtévesztések”. Megalakulása pillanatától kezdve a mai napig az állambiztonsági szervek a politikai rendőrség funkcióját látják el — jelentette ki Kalugin, aki szerint a módszerek közé tartoznak a telefonos lehallgatások és a politikai gyilkosságok is. Szavai alapján az SZKP KB — az egyetlen szervezet, amely utasításokat adhat a KGB- nek — beosztásokra menően megszabta, kikre vonatkozóan kell haladéktalanul -,megsemmisíteni bármi terhelő anyagot. Ugyanakkor az SZKP-val szembeni struktúrák esetében, legalábbis a közelmúltig, minden korlátozást föloldottak, a kellemetlenkedő személyek lejáratására és befeketítésére működésbe lendült a gépezet. Kalugin szerint az első küldöttkongresszust megelőzően a KGB egyik zárt ülésén a vezetés egyenes utasításokat adott Jelcin és Goljan diszkreditálására. Példa nélküli, hogy a KGB módszereit és tevékenységét a szervezetből érkezett ember támadja. Kalugin nyilatkozatai jelzésként szolgálhatnak arra, hogy a júliusi pártkongresszust megelőzően a meghatározó fontosságú állambiztonsági bizottság is megoszlik az SZKP jövője, politikai szerepe tekintetében. A vezérőrnagy minden személyes bátorságát elismerve sem feltételezhető, hogy magányos lovagként kívánna harcot vívni az általa is jól ismert hatalmas szervezettel. Az erősen konzervatív felhanggal pártalapító ülésszakon pénteken a hét jelölt közül egyik sem kapta meg a kellő szavazattöbséget ahhoz, hogy az Orosz Föderáció KP KB első titkárává válasszák. A szombati második fordulóban erre a legnagyobb esélye az egyértelműen konzervatív táborba sorolt Ivan Polozkov jelenlegi krasznodari területi első titkárnak van. 1017 igen, és 1616 nem szavazatot gyűjtött. Ellenfele Oleg Lobov örmény másodtitkár (848-an mellette, 1785-en ellene), akit a sajtókörökben Borisz Jelcin embereként tartanak számon. —I —T Bonni Kezesség mellett nyugatnémet bankok ötmilliárd márka hitelt nyújtanak Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK kormánya kezességet vállal egy olyan 5 milliárd márkás hitelért, amelyet a Deutsche Bank és a Dresdner Bank vezetésével egy nyugatnémet bankkonzorcium nyújt a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjának. Ebben Helmut Kohl kancellár állapodott meg Mihail Gorbacsov elnökkel. A Bundestag költségvetési bizottsága pénteken ellenszavazat nélkül jóváhagyta a bonni kormány fent említett hitelnyújtási, szándékát a Szovjetuniónak Szombat, 1ΘΘΟ. Június 23. Halotdügyminiszter jelenlétében Berlinben elbúcsúztak Checkpoint Charlie-tól Dorogmán László, az MTI berlini tudósítója jelenti: Berlinben pénteken felszámolták az amerikai ellenőrző pontot Berlin Mitte és Kreuzberg kerületeinek határán. A város keleti és nyugati szektorainak összenövését jelképező ünnepi aktuson megjelent a négy nagyhatalom, továbbá az NDK és az NSZK külügyminisztere, Nyugat-Berlin polgármesterhelyettese, Ingrid Stahmer aszszony és Kelet-Berlin főpolgármestere, Tina Schwierzina. A vendégek között foglalt helyet a 76 éves Willy Brandt, aki a fal felhúzásának idején Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt. A rövid beszédek Németország és Európa történelmi órájának minősítették az amerikai ellenőrző pont, a Checkpoint Charlie felszámolását, amely — főleg a hatvanas években — számtalan sikeres és tragikus menekülési kísérlet színhelye volt. Roland Dumas francia külügyminiszter szavai szerint „a mai napon 29 évi boldogtalanság és megaláztatás ér véget. Az ellenőrző pont hűlt helye a németek és Európa népeinek megbékélését jelképezi ezután." Douglas Hurd brit külügyminiszter a hidegháború frontvonalának nevezte az átkelőhelyet, amelyet azonban a nyugati szövetségesek mindig is csupán átmenetinek tekintettek. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter közölte: a 2+4 tárgyalások berlini fordulóján kormánya nevében javasolja, hogy az össznémet parlament és kormány megalakulásával szűnjék meg a megszállási rendszer, és a négy nagyhatalom fegyveres erői hat hónapon belül távozzanak egész Berlin területéről. Megszűnnének a Berlinre vonatkozó különleges rendelkezések, helyreállítanák a Nyugat-Berlin és természetes környezete közötti útvonalakat. A szovjet javaslat célja „végleges, nemzetközi jogi megállapodásra jutni Németországgal". Az utolsóként a mikrofonhoz lépő James Baker amerikai külügyminiszter elismerően szólt arról, hogy „a szovjet vezetők új nemzedékével elérkezett az ideje a hidegháború korában keletkezett mesterséges akadályok és határok ledöntésének ... Berlin újra osztatlan város lesz, Németország békében és szabadon egyesül, Európa újra egész földrésszé válik." A beszédek után Francois Canne, Berlin soros főparancsnoka megadta az engedélyt a Friedrichstrasse és a Kochstrasse sarkán álló őrház eltávolítására. 10 óra 44 perckor egy-egy amerikai, brit és francia katona bezárta az őrház ajtóit, levették a homlokzatról a három nyugati szövetséges hatalom zászlóival díszített „Allied Checkpoint Charlie" táblát. 10 óra 48 perckor egy hidraulikus daru — egy amerikai katonazenekar hangikulisszája mellett — a magasba emelte az őrházat, amely később múzeumba kerül. Az MTI bonni jelentése szerint a nyugatnémet szövetségi tanács, a tartományok képviseleti szerve péntek délután jóváhagyta a két német állam pénzügyi, gazdasági és szociális unióját keretbe foglaló német—német államszerződést, amelynek értelmében a német márkát július elsejével az NDK-ban is törvényes fizetőeszközként bevezetik. Ezzel a szerződés túljutott az utolsó parlamenti akadályon is. A tartományok közül csak Alsó-Szászország és Saar-vidék szavazott az államszerződés ellen. A Bundesrat kifejezte reményét, hogy a tartományok tevőlegesen részt vehetnek a német egységesülés folyamatának alakításában. Szorgalmazták, hogy az össznémet választások időpontját és lebonyolításának menetét a két német állam összes demokratikus erőinek egyetértése alapján kell szabják meg. Hasonlóképpen jóváhagyták a lengyel határok elismerésére vonatkozó határozatot is. Sevardnadze új indítványokkal lepte meg kollégáit A csapatkortatoául javaslatot elutasították a nyugatiak Rácáfolva az amerikai külügyminiszter csütörtöki szavaira, amelyekkel Baker óva intett a 2+4 tárgyalásokkal kapcsolatos túlzott elvárásoktól, a szovjet diplomácia vezetője a pénteki tanácskozáson nagyvonalú javaslatokkal lepte meg öt kollégáját. Mint az MTI berlini tudósítója jelenti, Eduard Sevardnadze kormánya nevében javasolta, hogy három évig tartó átmeneti idő alatt az egységes német hadsereg létszámát 200-250 ezer főre korlátozzák. Ugyanezen időszakban a négy nagyhatalom német földön állomásozó csapatainak létszáma a felére csökkenne. Az elkövetkező öt évben sem a NATO, sem a Varsói Szerződés nem terjeszthetné ki fennhatóságát az egységes Németország területén belül. A fenti öt év alatt be kellene tartani mind az NSZK, mind az NDK által vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettségeket. A szovjet diplomácia vezetője délelőtt, a Checkpoint Charlie ellenőrző pont lebontásakor javasolta, hogy hat hónappal a német egység de jure létrejötte után valamennyi szövetséges katona (a szovjetek is) hagyja el Berlin területét. Sevardnadze a tanácskozáson szorgalmazta, hogy a 2+4 tárgyalások résztvevői már a miniszterek következő, Párizsban esedékes július 17-i ülésére hozzák tető alá nagy vonalakban a tárgyalások záródokumentumát. Nézete szerint ennek kidolgozásával már most meg kellene bízni egy szakértőkből álló állandó munkabizottságot. A tárgyalásokon részt vevő nyugati küldöttek elutasítóan reagáltak a szovjet kezdeményezésre, elsősorban a határidővel és a katonai létszámmal kapcsolatos javaslatokra. Az amerikai, a brit és a francia, valamint a nyugatnémet delegáció vezetője a jövendő Németország szuverenitását csorbító intézkedést lát Sevardnadze indítványában. Mint kifejtették, annak elfogadása megfosztaná Németországot mindazon jogoktól, amelyek valamennyi európai államot megilletik. A majdani egységes német állam hadseregének felső létszámhatárát nem a 2+4 tárgyalásokon, hanem a fegyverzetkorlátozási és leszerelési fórumokon kell megvitatni, illetve meghatározni — hangoztatták a nyugati külügyminiszterek. Valamul a washingtoni lépésre a PFSZ vezetősége anyagi és politikai támogatást ad az Intifádához Kairóból jelenti az MTI. A PFSZ Végrehajtó Bizottsága kétnapos bagdadi ülését követően pénteken közzétett nyilatkozatában bírálta a washingtoni vezetés döntését a vele folytatott párbeszéd felfüggesztéséről, és felhívást intézett az arab országokhoz: válaszképp valósítsák meg a minapi bagdadi arab csúcs döntését. A PFSZ vezető testülete úgy foglalt állást, hogy a Bush elnök által bejelentett dialógusfelfüggesztés „támogatás és egyben bátorítás a Samir-féle izraeli kormány háborús és agresszív politikájához”. A május végi bagdadi arab csúcs a megszállás ellen küzdő Intifáda támogatására minden anyagi és politikai támogatást megígért, valamint azt is, hogy a tagállamok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataik és aszerint alakítják, hogy az utóbbiak miként cselekszenek az arab, és benne a palesztin érdekek kapcsán. A palesztin ellenállási szervezet gyakorlatilag így elvetette azt a washingtoni követelést, hogy ítélje el formálisan az Abu Abbasz vezette egyik kis létszámú tagszervezetének május végi — elvetélt — kommandókísérletét Izrael ellen, és Abbasszal szemben hozzon fenyítő intézkedéseket. Ezzel szemben a PFSZ VB azt erősítette meg, amit Tuniszban már korábban is kinyilvánított, hogy „elvi alapon elítél minden, a polgári személyek ellen irányuló fegyveres erőszakot”. Jeruzsálemből jelenti a Tanjug. Fiatal palesztinok Jeruzsálemben megtámadták a Tanjug hírügynökség tudósítóját és családját. Az Incidens annál a szállodánál történt, ahol az Izraelben dolgozó külföldi tudósítók rendszeresen összejárnak. A támadók kövekkel dobálták meg Stevan Cordas személyautóját. Egy nagyobb kődarab betörte a gépkocsi szélvédőjét, és könynyebben megsebesítette a jugoszláv tudósító feleségét. Nem derül ki, hogy a palesztinok miért támadtak rá a jugoszláv újságíróra, ám a Tanjug közvetett indokként megemlíti, hogy az amerikai—palesztin párbeszéd washingtoni felfüggesztése miatt feszültté vált a helyzet a megszállt területeken és Kelet- Jeruzsálemben. A városrészben háromnapos általános sztrájkot hirdettek meg.