Magyar Nemzet, 1990. június (53. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

1 dem a NATO-ért, mint önök” ■— közölte Antall.) A magyar vezető kifejezésre juttatta Magyarország egyetérté­sét a német egységgel, és azono­sulását a francia állásponttal, miszerint a németek ügye össze­fonódik Európa egyesülésével. A munkaebéden elhangzott pohár­­köszöntőjében is kiemelte An­tód­ József, hogy a NATO stabi­lizáló tényező földrészünkön, amelynek biztonsági súlypontja a kontinensen kívülre került Nagy jelentőséget tulajdonított az atlanti egységnek, amely a kormányfő értelmezésében tör­ténelmi távlatban az . .európai gondolat kiegészítője. Antall méltatta az európai konföderá­ció Mitterrand-i eszméjét, amely­nek valóra váltásában mi igazá­ból érdekeltek vagyunk, mivel minden harmadik magyart hatá­rainkon túlra vetette a sors. Csakis egy ilyen konföderáció­ban érezhetjük megnyugtatónak a magyar kisebbség helyzetét — jelentette ki poharát a magyar— francia kapcsolatok minőségi megújulására emelve — Antall József, aki egyértelműen utalt arra, hogy a maga kezdeményez­te első útja nem véletlenül veze­tett el Párizsba is: ez a magyar külpolitika prioritásait, kiegyen­súlyozottságra való törekvését tükrözi. A magyar miniszterelnök a Matignon-palotából ezután a nemzetgyűlésbe ment, ahol Laurent Fabius-nél, majd a Lu­­xemburg-palotában Alain Poker­nél, a szenátus elnökénél tette tiszteletét, s végül közvetlenül a Mitterrand-nal való találkozója előtt szállásán fogadta Jacques Chiracot, Párizs polgármesterét, az RPR első emberét, akivel pártvezetői minőségében is tár­gyalt Chirac átadta Margaret That­cher üdvözletét Antall Józsefnek, akivel egyebek közt azt a benyo­mását is megosztotta, hogy a ma­gyarok túlságosan sötét képet festenek magukról. Szerinte pél­dául Csehszlovákia és Magyar­­ország megítélése a nyugati bankvilágban a legutóbbi idők­ben mintha javult volna. Nagylelkű gesztussal — az elő­zetes programtól eltérően — Francois Mitterrand maga kísér­te ki Antall Józsefet megbeszélé­sük befejeztével az Elysée-palota lépcsőjéhez. Sietve elhárította a várakozó újságírók faggatódzá­­sait, mondván, neki ez „nincs előírva”, azután búcsút vett a ma­gyar kormányfőtől, aki, mielőtt képkocsijájával a párizsi nagy­­követségen rendezett fogadásra indult volna, rövid nyilatkozatban összegezte a francia köztársasági elnökkel, majd az elnöki hivatal főtitkárával, Jean-Louis Biancó­­val lezajlott véleménycseréjét. Mindenekelőtt szót ejtettek Mitterrand elnökkel az európai konföderáció esélyeiről — árulta el Antall, hozzáfűzve, hogy nem mulasztották el megvizsgálni a nemzeti kisebbségek probléma­körét, különös tekintettel Kelet- Közép-Európára. Áttekintették mindazokat a témákat, amelyek a magyar felet közelebbről érin­tik. így az Európa Tanácshoz csat­lakozás, és a Varsói Szerződés­hez való viszonyunk kérdését is. Örömmel nyugtáztuk, hogy Ma­gyarország és Franciaország kö­zött a kapcsolatok javulnak — jelentette ki a miniszterelnök, kiegészítve ezt azzal, hogy nem a politikai kapcsolatokra gondol elsősorban, mivel azok „kiváló­ak". A kulturális és a gazdasági kapcsolatok klterebélyesedéséről van szó, amelyek révén további befektetések és beruházások kez­dődhetnek Magyarországon. A magyar kormányfő ismétel­ten szükségesnek látta leszögez­ni: „nekünk nagyon fontos, hogy a francia jelenlét is biztosítva le­gyen Kelet-Közép-Európában”. A magyar—francia viszony erősí­tése azért fontos, mert a XX. szá­­­zadban nem mindig volt a leg­jobb ez a viszony — emlékezte­tett Antall. Az MDF-nek már el­lenzékben is kitűnő francia ösz­­szeköttetései voltak, s most a kormány ugyancsak törekszik ar­ra, hogy neki külön is jó fran­cia kapcsolatai legyenek. Ez azért sem mellékes, mert régiónkban Párizsnak korábban más orszá­gokkal volt megkülönböztetett vi­szonya, ebből a szempontból a helyzet most legalábbis kiegyen­lítetté vált —­ állapította meg a magyar kormányfő. Vida László Jeszenszky Géza részvételével megnyitották a zágrábi főkonzulátust Belgrádból jelenti az MTI. A hivatalos jugoszláviai látogatáson tartózkodó Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter Belgrádból pénte­ken repülőgépen Zágrábba érke­zett, és Horvátország legmaga­sabb szintű politikai vezetőivel, Franjo Tudjmannal, a köztársa­ság elnökségének elnökével tár­gyalt. Egyetértett abban, hogy a magyar—horvát történelmi kap­csolatok hagyományaira, a két szomszédos országban élő magyar, illetve délszláv nemzetiségre, s az utóbbi időszakban mind Magyar­­országon, mind Horvátországban végbemenő demokratikus válto­zásokra támaszkodva a kétoldalú együttműködést minőségileg új, magasabb szintre lehet és kell emelni. A magyar külügyminiszter bu­dapesti látogatásra szóló meghí­vást nyújtott át Tudjmannak, aki azt köszönettel elfogadta. Stjepan Mesics, a köztársaság kormányának elnöke és Jeszensz­ky Géza megbeszélésén is szó esett a magyar—horvát sok év­százados közös történelmi múlt­ról. Kedvezően értékelték a két­oldalú kapcsolatok továbbfejlesz­tésének lehetőségeit Aláhúzták a nemzetiségek összekötő szerepé­nek jelentőségeit. Állást foglaltak a megyék, városok, vállalatok, in­tézmények, iskolák, szerkesztősé­gek, magánszemélyek közvetlen kontaktusainak erősítése, vala­mint az állampolgárok közötti érintkezés megkönnyítése, a közös határátkelőhelyek közlekedési le­hetőségeinek javítása mellett. Felmerült a magyar—jugoszláv határon egykor lezárt vasúti pá­lyák újbóli megnyitásának kér­dése is. A kora délutáni órákban került sor a zágrábi magyar főkonzulá­tus megnyitására. Az avató ün­nepségen Jeszenszky Géza és Zdravko Mrsic, a horvát köztár­sasági kormány tagja mondott be­szédet. Ezt követően Bagi Gábor fő­konzul fogadást­­adott, amelyen részt vettek a horvátországi és szlovéniai politikai és közélet képviselői. A magyar külügyminiszter a fo­gadást követően gépkocsin haza­utazott a horvát székvárosból Bu­dapestre. Hazánkba látogat a norvég külügyminiszter Június 24. és 26. között hiva­talos látogatást tesz hazánkban Kjell Magne Bondevik, a Norvég Királyság külügyminisztere, út­jára elkíséri felesége is. Kjell Bondevik magyarországi látogatása során kollégáján, Je­szenszky Gézán kívül tárgyal majd Kádár Bélával, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok mi­niszterével. A norvég külügymi­nisztert fogadja Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, valamint Antall József miniszterelnök. ­ Dél-afrikai lapértesülés szerint szélsőjobboldali merényletet terveztek de Klerk és Mandela ellen Johannesburgból jelenti a Reuter. Frederik de Klerk dél­afrikai államfő, Nelson Mandela, továbbá több miniszter és kép­viselő meggyilkolására szőtt szél­­sőjobboldali összeesküvést leple­zett le legfrissebb számában egy dél-afrikai hetilap. Az összees­küvés Irányításával gyanúsított újnáci Afrikaner Ellenállási Mozgalom (AWB) ugyan vissza­utasította a Vrye Weekblad állí­tásait, de a johannesburgi rend­őrség komolyan vette a fenyege­tést. Az elnök és a kormányta­gok testőrségét megerősítették és 11 jobboldali nézeteiről ismert fehér bőrű személyt őrizetbe vet­­tek. Mint közölték, az érintette­ket a kihallgatás után pénteken szabadon engedték, de — az egyelőre sovány — vizsgálati eredményeket hétfőn átadják az államügyésznek, aki dönt a to­vábbi teendőkről. A Vrye Weekblad a dél-afrikai titkosrendőrség egyik volt tagjá­nak adataira hivatkozva közölte a szélsőjobboldali összeesküvés hírét. A titkosügynök beépült a szélsőséges csoportba, am­elyben állítólag egy volt SS-tiszt is ta­lálható. A rendőrség egyébként az üggyel kapcsolatban őrizetbe vette a jobboldal „fellegvárának” számító Boksburg városka pol­gármesterének helyettesét is. Az ellenzéki hetilap azt is tudni vélte, hogy Nelson Mande­lát július 18-án a repülőtéren­­ akarták megölni, amikor az Af­rikai Nemzeti Kongresszus alel­­nöke külföldről hazatér. A kije­lölt áldozatok között szerepelt a kommunista párt vezetője, to­vábbá a külügyminiszter, a vé­delmi tárca vezetője, a közbiz­tonsági miniszter és több televí­ziós személyiség is. Magyar Nemzet Bush elnök három évre meghosszabbította a kereskedelmi megállapodást Washingtonból jelenti az AFP. Bush amerikai elnök három évre meghosszabbította a Magyaror­szággal kötött kereskedelmi meg­állapodást — jelentette be pénte­ken egy közleményben Martin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivő­je. Magyarország ezen egyezmény alapján kapta meg 1978-ban a legnagyobb kedvezményes elbá­nást a kétoldalú kereskedelem­ben, eleinte egy évre, tavaly pe­dig már állandó jelleggel. „E döntésével az elnök meg­erősíti, hogy támogatja Magyar­­ország elkötelezettségét a piaci mechanizmusok és a kereskede­lem fokozatos liberalizálása mel­lett” — hangoztatja a közlemény, tudatva azt is, hogy az Egyesült Államok a kétoldalú kereskede­lem fejlesztése céljából mihama­rabb tárgyalásokat kíván­­kezde­ni Magyarországgal olyan kérdé­sekről, mint a beruházások vagy a szellemi javak védelme. Washingtoni tudósítónktól Segíteni Gorbacsovot? Washington, június 22. Nagy figyelmet szentel az amerikai közélet is a moszkvai politikai csatározásoknak, kivált a Gorbacsovra zúduló konzerva­tív támadásoknak, amelyek a közelmúlt legfontosabbnak ítélt szovjet világpolitikai engedmé­nyeit is megkérdőjelezik. Wa­shingtoni körökben tudni vélik, hogy a Fehér Ház aggodalommal tekint a Kreml vezetőjének ver­gődésére, s megfigyelők főleg ez­zel magyarázzák Bush elnöknek új keletű készségét a Moszkvá­nak szánt — Mitterrand és Kohl javasolta — közös nyugati se­gélyakciónak a július 9—11-i houstoni hetes csúcson történő megvitatására. S ha eddig a balti válság eleve kizárt minden ilyen lépést az Egyesült Államok ré­széről, most a párbeszéd első je­lei a Bushra nehezedő belpoliti­kai nyomást is enyhítették. A pénteki The Washington Post „Segíteni Gorbacsovot?" cí­mű vezércikkében szintén „ré­gen esedékesnek” minősíti a he­tek lépését, s már csak azért is helyesli Bush hajlandóságát a dolog megfontolására, mert kü­lönben elszalasztaná az alkalmat a folyamat irányítására. Vagyis az amerikai vezető ezére­ ma már csak úgy őrizhető meg, ha Washington „beül a mások által mozgásba hozott kocsi kormánya mögé...”. Bush és Kohl azzal is tisztában van a The Wall Street Journal szerint, hogy Gorbacsov bajai még sürgetőbbé teszik a német és európai megállapodá­sok tető alá hozását,­'.nehogy a szovjet belpioletikai fejlemények meghiúsítsák a lehetőségeket. Más kérdés,, hogy éppen a Post vezércikke ajánlja a hetek­­fi­gyelmébe, hogy kössenek a Moszkvának szánt segélycsomag­hoz feltételül valóban radikális reformokat, s főként a katonai szektor zsugorítását, a kubaihoz és­ kabulihoz hasonló rendszerek­nek nyújtott szovjet támogatás megszüntetését. Enélkül ugyanis politikailag és erkölcsileg „két­séges” lenne a nyugati akció, hi­szen elvonná például (legalább­is a költségvetési gondokkal küszködő Egyesült Államokban) Kelet-Európától és a harmadik világtól. S akadnak „atomaggodalmak” is Amerikában. A The Wall Street Journal beszámolt róla, hogy Moszkva „csendben” ki­vonja a Baltikumból és a for­rongó déli köztársaságokból nuk­leáris fegyvereit, a politikailag megbízhatóbbnak vélt orosz te­rületekre telepítve azokat. Ez azonban csak nyilvánvalóan rá­terelte a figyelmet arra, amivel — szintén „csendben” — ameri­kai vezető körökben már egy jó ideje nemcsak foglalkoznak, ha­nem keresik is az alkalmat a szovjetekkel való együttműkö­désre. Mindenesetre a kongresz­­szus katonai bizottságainak hangadói közös lépéseket óhajta­nak megfontolni. Les Aspin kép­viselő most vizsgálja Jevgenyij Velihov elképzeléseit, hogy a két nagyhatalom parlamentje közös meghallgatásokon mérje fel az atomfegyverek biztonságának kérdését, s a szenátusban Sam Nunn ugyanezt óhajtja elérni, akár a Pentagon esetleges ellen­állását is leküzdve. Nunn szerint Amerikának „mindent meg kell tennie, hogy a Szovjetunióban az­­evolúció békésen menjen végbe, nem­­ tartozom­­ azok közé,­ akik szerint ott egy polgárháború a mi érdekünkben állna, mert rend­kívül veszélyes lenne a világ számára". Végtére is, amint a The Wall Street Journal megál­lapítja, a történelem első polgár­­háborúja lenne egy nukleáris fegyverek tízezreivel (amerikai becslés szerint 32 ezer robbanó­fejjel) megrakott országban. Avar János Mos­zkvai telepünk • KGB módszere a lehallgatás és a gyilkosság — vallotta a tartalékos­ vezérőrnagy Moszkva, június 22. Pénteken a TASZSZ útján rö­vid közleményt jelentetett meg a Szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) a társadalmi kapcsolatok központja. Ebben a szovjet hír­szerzés központi szerve, a kon­krétumok részletezése nélkül, az­zal vádolta Oleg Kalugint, a KGB tartalékállományba helyezett ve­zérőrnagyát, hogy jövőbeni politi­kai karrierje érdekében „durván elferdíti" a jelenlegi állambizton­­sági tevékenység jellegét. Kalugin a­­héten több tömegtá­jékoztatási eszköznek is interjút adott arról, hogy a KGB mit sem változatott az elmúlt években. A vezérőrnagy régebben a szovjet hírszerzés egyik irányítója volt az Egyesült Államokban, majd a leningrádi KGB vezetőjének első helyettesévé nevezték ki. Itteni tapasztalatai alapján jelentette ki a Komszomolszkaja Pravdában, hogy az állambiztonsági bizottság „a párt akaratából az állami és társadalmi élet minden dolgába beavatkozik”, továbbá, hogy a KGB új arculatáról terjesztett hí­rek „egyelőre csupán megtévesz­tések”. Megalakulása pillanatától kezd­ve a mai napig az állambiztonsá­gi szervek a politikai rendőrség funkcióját látják el — jelentette ki Kalugin, aki szerint a módsze­rek közé tartoznak a telefonos le­hallgatások és a politikai gyilkos­ságok is. Szavai alapján az SZKP KB — az egyetlen szervezet, amely utasításokat adhat a KGB- nek — beosztásokra menően meg­szabta, kikre vonatkozóan kell haladéktalanul -,megsemmisíteni bármi terhelő anyagot. Ugyanak­kor az SZKP-val szembeni struk­túrák esetében, legalábbis a kö­zelmúltig, minden korlátozást föl­oldottak, a kellemetlenkedő sze­mélyek lejáratására és befeketí­­tésére működésbe lendült a gé­pezet. Kalugin szerint az első kül­döttkongresszust megelőzően a KGB egyik zárt ülésén a vezetés egyenes utasításokat adott Jelcin és Goljan diszkreditálására. Példa nélküli, hogy a KGB módszereit és tevékenységét a szervezetből érkezett ember tá­madja. Kalugin nyilatkozatai jel­zésként szolgálhatnak arra, hogy a júliusi pártkongresszust meg­előzően a meghatározó fontossá­gú állambiztonsági­ bizottság is megoszlik az SZKP jövője, poli­tikai szerepe tekintetében. A ve­zérőrnagy minden személyes bá­torságát elismerve sem feltételez­hető, hogy magányos lovagként kívánna harcot vívni az általa is jól ismert hatalmas szervezettel. Az erősen konzervatív felhang­gal pártalapító ülésszakon pén­teken a hét jelölt közül egyik sem kapta meg a kellő szavazattöb­­séget ahhoz, hogy az Orosz Fö­deráció KP KB első titkárává vá­lasszák. A szombati második for­dulóban erre a legnagyobb esélye az egyértelműen konzervatív tá­borba sorolt Ivan Polozkov jelen­legi krasznodari területi első tit­kárnak van.­­ 1017 igen, és 1616 nem szavazatot gyűjtött. Ellenfe­le Oleg Lobov örmény másodtit­kár (848-an mellette, 1785-en el­lene), akit a sajtókörökben Borisz Jelcin embereként tartanak szá­mon. —I —T ­ Bonni Kezesség mellett nyugatnémet bankok ötmilliárd márka hitelt nyújtanak Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK kormánya kezességet vál­lal egy olyan 5 milliárd márkás hitelért, amelyet a Deutsche Bank és a Dresdner Bank veze­tésével egy nyugatnémet bank­­konzorcium nyújt a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjának. Eb­ben Helmut Kohl kancellár álla­podott meg Mihail Gorbacsov elnökkel. A Bundestag költségvetési bi­zottsága pénteken ellenszavazat nélkül jóváhagyta a bonni kor­­­­mány fent említett hitelnyújtási, szándékát­ a Szovjetuniónak Szombat, 1ΘΘΟ. Június 23. Hal­otd­ügyminiszter jelenlétében Berlinben elbúcsúztak Checkpoint Charlie-tól Dorogmán László, az MTI ber­lini tudósítója jelenti: Berlinben pénteken felszámolták az ameri­kai ellenőrző pontot Berlin Mitte és Kreuzberg kerületeinek hatá­rán. A város keleti és nyugati szektorainak összenövését jelké­pező ünnepi aktuson megjelent a négy nagyhatalom, továbbá az NDK és az NSZK külügyminisz­tere, Nyugat-Berlin polgármester­­helyettese, Ingrid Stahmer asz­­szony és Kelet-Berlin főpolgár­mestere, Tina Schwierzina. A vendégek között foglalt helyet a 76 éves Willy Brandt, aki a fal felhúzásának idején Nyugat-Ber­­lin kormányzó polgármestere volt. A rövid beszédek Németország és Európa történelmi órájának minősítették az amerikai ellenőr­ző pont, a Checkpoint Charlie fel­számolását, amely — főleg a hat­vanas években — számtalan sike­res és tragikus menekülési kísér­let színhelye volt. Roland Dumas francia külügyminiszter szavai szerint „a mai napon 29 évi bol­dogtalanság és megaláztatás ér véget. Az ellenőrző pont hűlt he­lye a németek és Európa népei­nek megbékélését jelképezi ez­után." Douglas Hurd brit külügy­miniszter a hidegháború frontvo­nalának nevezte az átkelőhelyet, amelyet azonban a nyugati szö­vetségesek mindig is csupán át­menetinek tekintettek. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter közölte: a 2+4 tárgyalások berlini fordulóján kormánya nevében javasolja, hogy az össznémet parlament és kormány megalakulásával szűn­jék meg a megszállási rendszer, és a négy nagyhatalom fegyveres erői hat hónapon belül távozza­nak egész Berlin területéről. Meg­szűnnének a Berlinre vonatkozó különleges rendelkezések, hely­reállítanák a Nyugat-Berlin és természetes környezete közötti útvonalakat. A szovjet javaslat célja „végleges, nemzetközi jogi megállapodásra jutni Németor­szággal". Az utolsóként a mikrofonhoz lépő James Baker amerikai kül­ügyminiszter elismerően szólt ar­ról, hogy „a szovjet vezetők új nemzedékével elérkezett az ideje a hidegháború korában keletke­zett mesterséges akadályok és ha­tárok ledöntésének ... Berlin újra osztatlan város lesz, Németország békében és szabadon egyesül, Európa újra egész földrésszé vá­lik." A beszédek után Francois Canne, Berlin soros főparancsno­ka megadta az engedélyt a Fried­richstrasse és a Kochstrasse sar­kán álló őrház eltávolítására. 10 óra 44 perckor egy-egy amerikai, brit és francia katona bezárta az őrház ajtóit, levették a homlok­zatról a három nyugati szövetsé­ges hatalom zászlóival díszített „Allied Checkpoint Charlie" táb­lát. 10 óra 48 perckor egy hidrau­likus daru — egy amerikai kato­nazenekar hangikulisszája mellett — a magasba emelte az őrházat, amely később múzeumba kerül. Az MTI bonni jelentése szerint a nyugatnémet szövetségi tanács, a tartományok képviseleti szerve péntek délután jóváhagyta a két német állam pénzügyi, gazdasági és szociális unióját keretbe fog­laló német—német államszerző­dést, amelynek értelmében a né­met márkát július elsejével az NDK-ban is törvényes fizetőesz­közként bevezetik. Ezzel a szerző­dés túljutott az utolsó parlamenti akadályon is. A tartományok közül csak Al­­só-Szászország és Saar-vidék sza­vazott az államszerződés ellen. A Bundesrat kifejezte reményét, hogy a tartományok tevőlegesen részt vehetnek a német egysége­sülés folyamatának alakításában. Szorgalmazták, hogy az összné­met választások időpontját és le­bonyolításának menetét a két né­met állam összes demokratikus erőinek egyetértése alapján kell szabják meg. Hasonlóképpen jóváhagyták a lengyel határok elismerésére vo­natkozó határozatot is. Sevardnadze új indítványokkal lepte meg kollégáit A csapatkortato­ául javaslatot elutasították a nyugatiak Rácáfolva az amerikai kül­ügyminiszter csütörtöki szavai­ra, amelyekkel Baker óva in­tett a 2+4 tárgyalásokkal kap­csolatos túlzott elvárásoktól, a szovjet diplomácia vezetője a pénteki tanácskozáson nagy­vonalú javaslatokkal lepte meg öt kollégáját. Mint az MTI berlini tudósítója jelenti, Eduard Sevardnadze kor­mánya nevében javasolta, hogy három évig tartó átmeneti idő alatt az egységes német hadsereg létszámát 200-250 ezer főre kor­látozzák. Ugyanezen időszakban a négy nagyhatalom német föl­dön állomásozó csapatainak lét­száma a felére csökkenne. Az elkövetkező öt évben sem a NATO, sem a Varsói Szerződés nem terjeszthetné ki fennható­ságát az egységes Németország területén belül. A fenti öt év alatt be kellene tartani mind az NSZK, mind az NDK által vál­lalt nemzetközi szerződéses köte­lezettségeket. A szovjet diplomá­cia vezetője délelőtt, a Check­point Charlie ellenőrző pont le­bontásakor javasolta, hogy hat hónappal a német egység de jure létrejötte után valamennyi szö­vetséges katona (a szovjetek is) hagyja el Berlin területét. Sevardnadze a tanácskozáson szorgalmazta, hogy a 2+4 tár­gyalások résztvevői már a mi­niszterek következő, Párizsban esedékes július 17-i ülésére hoz­zák tető alá nagy vonalakban a tárgyalások záródokumentumát. Nézete szerint ennek kidolgozá­sával már most meg kellene bíz­ni egy szakértőkből álló állandó munkabizottságot. A tárgyalásokon részt vevő nyugati küldöttek elutasítóan reagáltak a szovjet kezdeménye­zésre, elsősorban a határidővel és a katonai létszámmal kapcso­latos javaslatokra. Az amerikai, a brit és a francia, valamint a nyugatnémet delegáció vezetője a jövendő Németország szuvere­nitását csorbító intézkedést lát Sevardnadze indítványában. Mint kifejtették, annak elfogadása megfosztaná Németországot mindazon jogoktól, amelyek va­lamennyi európai államot meg­illetik. A majdani egységes né­met állam hadseregének felső létszámhatárát nem a 2+4 tár­gyalásokon, hanem a fegyverzet­korlátozási és leszerelési fóru­mokon kell megvitatni, illetve meghatározni — hangoztatták a nyugati külügyminiszterek. Valamul a washingtoni lépésre a PFSZ vezetősége anyagi és politikai támogatást ad az Intifádához Kairóból jelenti az MTI. A PFSZ Végrehajtó Bizottsága két­napos bagdadi ülését követően pénteken közzétett nyilatkozatá­ban bírálta a washingtoni vezetés döntését a vele folytatott párbe­széd felfüggesztéséről, és felhí­vást intézett az arab országokhoz: válaszképp valósítsák meg a mi­napi bagdadi arab csúcs döntését. A PFSZ vezető testülete úgy foglalt állást, hogy a Bush elnök által bejelentett dialógusfelfüg­gesztés „támogatás és egyben bá­torítás a Samir-féle izraeli kor­mány háborús és agresszív politi­kájához”. A május végi bagdadi arab csúcs a megszállás ellen küz­dő Intifáda támogatására minden anyagi és politikai támogatást megígért, valamint azt is, hogy a tagállamok a harmadik országok­kal fenntartott kapcsolataik és aszerint alakítják, hogy az utób­biak miként cselekszenek az arab, és benne a palesztin érdekek kap­csán. A palesztin ellenállási szervezet gyakorlatilag így elvetette azt a washingtoni követelést, hogy ítél­je el formálisan az Abu Abbasz vezette egyik kis létszámú tag­­szervezetének május végi — el­vetélt — kommandókísérletét Iz­rael ellen, és Abbasszal szemben hozzon fenyítő intézkedéseket. Ez­zel szemben a PFSZ VB azt erő­sítette meg, amit Tuniszban már korábban is kinyilvánított, hogy „elvi alapon elítél minden, a pol­gári személyek ellen irányuló fegyveres erőszakot”. Jeruzsálemből jelenti a Tan­­jug. Fiatal palesztinok Jeruzsá­lemben megtámadták a Tanjug hírügynökség tudósítóját és csa­ládját. Az Incidens annál a szál­lodánál történt, ahol az Izrael­ben dolgozó külföldi tudósítók rendszeresen összejárnak. A tá­madók kövekkel dobálták meg Stevan Cordas személyautóját. Egy nagyobb kődarab betörte a gépkocsi szélvédőjét, és köny­­nyebben megsebesítette a jugo­szláv tudósító feleségét. Nem derül ki, hogy a paleszti­nok miért támadtak rá a jugo­szláv újságíróra, ám a Tanjug közvetett indokként megemlíti, hogy az amerikai—palesztin pár­beszéd washingtoni felfüggeszté­se miatt feszültté vált a helyzet a megszállt területeken és Kelet- Jeruzsálemben. A városrészben háromnapos általános sztrájkot hirdettek meg.

Next