Magyar Nemzet, 1990. június (53. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
tiyr^nc ΗΜΗΗ|Η|^·Π·^·····| HMM ηΗΗΙ 14 Mljyet! SlBßrtf Szombat, 1000. Június 2., MIMI11 ■ BBaSBWSMBWBSBaWSMBSWMn^BMI^MBSBMMM^Wi^^MMi^MMMSSSSSWS^WWSWSIWWPWMaWSWWSIB··—··Μ·Μ·······Μ··———WWB—WM A Magyar Nemzet vitafóruma Kell-e sajtótörvény? Az autós is állampolgár A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ működését korlátok közé szorító esetleges médiatörvény kapcsán Bálint B. András felveti a kérdést: „Kell ez nekünk?... Kell ez az olvasónak?" (MN 1990. május 15.) Nézeteim különböznek a szakmabeliek ismert álláspontjától. Miért kívánna tehát egy olvasó médiatörvényt? Egészen röviden: érdekei védelmében! Mert egy olyan társadalomban, ahol az állampolgár befolyásolhatja a békés külpolitika általános irányát, ott a sajtóhatalom. Ahol a közvélemény programok között választ, eldönti, kik vezessék, és végül eltávolíthatja vezetőit, ott a tömegkommunikáció éppenséggel a legfontosabb hatalmi kérdések egyike. Hogy ez mennyire érvényessé vált Magyarországon, azt nemcsak tapasztalhatta bárki a legutóbbi választási küzdelmek során, de meg is szenvedhette. Amint a Public Opinion című lap vizsgálata kiderítette amerikai újságírókról, e szakmai csoport politikai és világnézeti vonzalmai (pl. a liberalizmushoz való viszonya) határozottan és jelentősen tér el a társadalom egyéb rétegeinek vonzalmaitól. AzEgyesült Államokban komoly irodalma van annak, hogy az újságírók egy része egyszerűen azt akarta, hogy Reagen gazdaságpolitikája hulljon meg, ezért az egyértelmű statisztikai tények ellenére, az információk manipulálásával kedvezőtlen színben tüntették fel azt. Magyarországon még nem készült felmérés, miért érezhették magukat a sajtóban háttérbe szorítva a jobb híján keresztény-nemzetinek nevezhető irányzat hívei, de talán még jobban jellemzi a helyzetet, hogy arról viszont készült egy kétes értékű tényfeltárás, hogy az MTV főszerkesztője állítólag éppen a haza, a nemzet és a falu kifejezések gyakori emlegetése által volt képes tönkrezülleszteni műsorát, noha ezek a fogalmak a Ferihegyen túl, és szakmai berkeken kívül jóval csekélyebb felháborodást ébresztenek. A HAZAI tömegkommunikációból úgy tűnik fel, mintha „a sajtó általi hatalomgyakorlás lehetőségének választási eredmények alapján történő igazságos elosztása” Csurka István agyréme volna, holott ezt a tökéletlen szisztémát régóta gyakorolják Itáliában, ahol „lottizzazione” névre hallgat az újságírói státusok párterőviszonyok szerinti osztogatása. Rendkívül tanulságos az is, ahogyan Magyarországon fogadták azt a tényt, hogy a BBC pártatlanságán egy tizenkét tagú bizottság őrködik árgus szemekkel, mert ez az intézmény éppen annak köszönheti világhírét, hogy szerkesztőinek egyszerűen nincs joguk ahhoz, hogy például információnak álcázva hirdethessék magánvéleményüket. Természetesen, hogy ez a sokak által csodált objektivitás megvalósulhasson, itt is vezető televíziós személyiségek fejébe került, csakúgy, mint a francia TF1-nél. A BBC-t ismertető rádiós műsorban a status quo fenntartásában leginkább érdekelt szervezet nevében Solt Otília azt találta mondani, hogy a fejletlen hazai társadalom rászorul az újságírók véleményére, azaz irányítására. A demokrácia azonban olyan rendszer, amelyben az állampolgárok saját magukat irányítják. A sajtónak az a kötelessége, hogy biztosítsa azokat az információkat, melyek alapján az állampolgár kellő tárgyismerettel dönthet. Mihelyt a sajtó egyes képviselői, szolgáltatás helyett a nekik tetsző szempontok szerint válogatott információk alapján, az általuk üdvösnek vélt irányban befolyásolják a társadalmat — ahogyan ez nálunk is gyakran megtörtént az átmenet időszakában — a demokrácia működésének egyik alapfeltételét csorbítják. Michel Rocard — aki köztudottan nem ellensége a nyilvánosságnak — egy párizsi konferencián („Médiás, pouvoirs et démocratie” 1987) kijelentette: „A média hatalma napjainkban sokkal erősebb, mint a politikai hatalom.” Ugyanitt Raymond Barre feltette a kérdést: „A negyedik hatalom nem vált-e olyan mértékben erőssé, hogy gátolja a másik három működését?” A három klasszikus hatalmi forma ugyanis (törvényhozó, végrehajtó, bírói) a képviseleti elv vagy az alkotmány által meghatározott törvények, szabályok s erkölcsiség szerint működik, képviselőit visszaélés esetén meghatározott szankciók fenyegetik, mert egy demokráciában semmiféle hatalmat nem lehet feltétel nélkül elfogadni. Tekintettel arra, hogy katasztrófához vezethet, ha az állampolgárok hamis információ alapján döntenek (egy információ pedig vagy igaz, vagy hamis), ráadásul semmiféle garanciája nincs sem a hírek hitelességének, sem a szakma tisztességének, a sajtót, mint információközvetítő, tényfeltáró, ellenőrző és értékelő közhivatalt garanciákkal kell körülbástyázni. A TÁRSADALOMNAK joga van megbízható tájékoztatásra. Az újságíró ezzel szemben a véleményszabadság ürügyén úgy mutathatja be a tényeket, ahogyan ő azokat értelmezi. Pedig ebben a kérdéskörben a véleményszabadság emlegetése álnaiv ellenvetés. Mert a véleményszabadság mindenkié. A születő demokráciák deklarálták minden állampolgárnak, hogy bármiféle ismeretét és magánvélekedését — beleértve tévedéseit és hazugságait is — a közösség elé terjeszthesse. De ezen a téren a törvény nem ruházta föl a polgárok egyetlen csoportját sem különleges hatalommal, mint a háromhagyományos hatalmi ág esetében, melyeknek éppen ezért gondosan körülírta korlátait. Szükséges tehát egy testület, amely természetesen elsősorban Örömmel olvastam dr. Pella László rendőr ezredes, főkapitány-helyettes levelét a budapesti parkolásról. Ahol én lakom, szinte lehetetlen megállni, s erről egy jó ismerősömnek különösen keserű élménye van. A már nyugdíjashölgy tavaly Trabantjával többszöri közbenjárás után egy közeli sétálóutcába állt be, amíg onnét a csomagjait hazacipeli. Visszaérve a tanács közterület-fenntartó őrét lelte ott, aki nemcsak kioktatta, hanem ötszáz forinttal meg is bírságolta. A hölgy ezután háromnegyed órát keresett helyet másutt. A Belvárosnak ezen a részén lakó autósok számára segítséget kérő levelet írt a főpolgármesternek: „valahogy emberségesebben kellene megoldani** ezt a kérdést, írta a többi között. „Négy éve nyugdíjas vagyok'*— jegyesze meg — „7000 forinttal mentem nyugdíjba. Ötvenéves koromra elkerült oda eljutnom, hogy legyen egy Trabantom. Egészségi állapotom miatt úgy gondoltam, ezzel kicsit kényelmesebbé, elviselhetőbbé tehetem nyugdíjaséveinket. Úgy látszik, ez túl nagy igény.* A levélre — finoman szólva — magabiztos levél érkezett a Fővárosi Tanács közlekedési és közmű főosztályától. A Birczy István utca kétirányú■ításáról „tájékoztatva"* megírja, hogy ennek célja a Petőfi Sándor utca—Bécsi utca térségének és a Martineus téri parkolóháznak a Jobb megközelítése — „jelentős többletét megtétele nélkül". A többletét a Gerlóczy utcán át veszt, a „térség** megközelítésére mindenesetre kevesebb többlet, mint az errefelé lakók idő- és benzinrabló helykeresgélése — ami egyébként fölöslegesen terheli az utakat is. (És teljesen indokolatlan és értelmetlen volt sok pénzért bukkanót építeni a Gerlóczy utcába.) A válaszlevél meglepő és fölháborító módon azt ajánlja, hogy a panaszos „a csomagok rakodása idején a Deák Ferenc utcában levő parkolók valamelyikét vegye igénybe»*. Vajon akkor nem tudta, hogy alig néhány hét múlva a Deák Ferenc utca—Bécsi utca sarki nagy parkolót lezárják? És hogy a Deák Ferenc utca nagyobbik részén csak a rendőrség parkolhat? A maradék — órás. Ezen a környéken száznál több parkolóhelyet szüntetett meg a tanács, csaknem egy időben. Rég rögeszmém, hogy az autó az autósok túlnyomó többsége számára közlekedési eszköz. Meggyőződésem: aligha azért állnak meg a közlekedési eszközzel it vagy ott, hogy gondot okozzanak a Fővárosi Tanácsnak, valamint alkalmat adjanak a közterület-fenntartóknak a büntetésre. Ezek a csinosan öltözött urak és hölgyek arra is gondolhatnának, amire a főkapitány-helyettes : a szabályok legyenek a hitelesség és a hozzáértés szempontjai szerint ítél. Mert a sokat emlegetett függetlenség sajnos, nem garantálja sem a tévedhetetlenséget, sem a pártatlanságot, nem beszélve arról, hogy egy ember bármitől függetlenül is lehet tisztességtelen. A sajtó útján el-követhető legnagyobb tisztességtelenség pedig nem a kommentárnak a hírrel való gyakori keverése, hanem amikor szenvtelen hangnemben hamis, vagy a szerkesztő titkos óhajai és értékítélete alapján csonkított információt közölnek, melynek 1990-ben szintén gazdag tárházát kínálja a honi sajtó. Félreértés ne essék: a jóságos olvasó kíváncsi az újság-író véleményére! Esetenként épppen azért vásárol pártlapokat, mert azokban a vélemény szelektálja az információt. De a teljes körű, pontos és ellenőrzött információszolgáltatás azért is létkérdés, mert a demokrácia úgy viszonyul az igazsághoz, mint a totalitarizmus a hazugsághoz. Az egyik csak igazságban létezhet, a másik csak hazugságban. Dr. G. Szabó Botond betarthatók, a várakozás feltételeit hivatalból biztosítania kell — a tanácsnak, amely azonban csak a várakozóhelyek megszüntetésével foglalkozik, nem pedig építésével, létesítésével. Az autósok nevében szeretnék köszönetet mondani a főkapitány-helyettesnek, aki emberemlékezet óta először foglalkozik ezzel a kérdéssel emberségesen s azt javaslom: gyűjtse be az autósok javaslatait, mert még ha csak egy részük valósítható is meg, az sokszorosan több, mint ami e téren a helyzet javítására eddig történt. Tilalomfaerdők borítják Budapestet — a 600 ezer személygépkocsi közlekedését nehezítve, de cseppet sem könnyítve. Z. L. Budapest A kocsitolvajok a gyerek alól is kilopják a széket Május 12-én, délután 4 és 7 óra között a Belvárosban, a Paulay Ede utcában parkoltunk Lada személygépkocsinkkal. A kocsiban tizenegy hónapos kislányunk gyerekülése is benne volt. Csak a pontosság kedvéért említem meg, hogy az ülést Ausztriában, 800 schillingért vásároltuk. Harmadik gyermekünknél megengedtük magunknak azt a „luxust”, hogy egy igazán biztonságos gyermekülést vásároljunk. Amikor a vendégségből haza akartunk térni gyermekeinkkel, legnagyobb megdöbbenésünkre, a kocsit nyitva, találtuk. A bébiülés hiányzott belőle, ellopták. Ki az az ember, aki ilyesmit lop? Szerencsére, semmi más nem volt az autóban. Nyolcgyermekes családból származom, szüleim a tizenharmadik unokájukat várják. Családunk-ban, rokonságunkban sok szülő,nek megkönnyíthettük volna a dolgát ezzel az ügyes holmival Eddig mindent kölcsön kaptunk. Ez a miénk volt, s szerettünk volna mi is adni azoknak, akiktől kaptunk. Sajnálatos, hogy képes valaki egy gyermek alól kilopni a széket. Homola Zoltánné Milyen legyen a kétkamarás országgyűlés? A május 5-i számban „Az új parlament” címmel megjelent vezércikk azzal zárult, hogy igazán csak a kétkamarás Országgyűlés tehetné rendbe mind az egyházi, mind a nemzetiségi képviselet ügyét. Ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértve szeretném azt kiegészíteni. Az egyházak és a nemzetiségek mellett vannak más olyan szervezetek és lakossági csoportok, amelyek számára szintén kívánatos a másik kamara mielőbbi életre hívása. Társadalmunk minden tekintetben a differenciálódás útjára lépett. Nyilvánvaló, hogy ez a differenciálódás a szakmai érdekvédelem és a szakszervezeteken kívüli tömörülések vonatkozásában is jelentkezni fog. A gazdasági életben, a termelésben ugyanúgy, mint az értékesítésben megjelennek olyan foglalkozási ágak, olyan tevékenységek, amelyek az elmúlt negyvenkét évben csak kollektív keretekben voltak űzhetők és kifejthetők. A társadalmi életben pedig szép számmal lesznek olyan szervezetek, amelyek hangjának az Országgyűlés keretében is történő hallatása hasznos lehet. Nos, az eddig elfojtott foglalkozási ágak, állampolgári tevékenységek folytatóit tömörítő szervezeteknek is helyet kellene kapniuk. Ez nem zárja ki azt, hogy egyéni tagjaik valamelyik politikai párt keretében vagy éppen függetlenként induljanak a képviselő-választásokon, de ez nem pótolja és nem is pótolhatja jelentős társadalmi szervezeteknek az Országgyűlésben való jelenlétét. Erre lenne alkalmas a másik kamara. Szemben a képviselőházzal, ennek a tagjait nem az állampolgárok választanák, hanem a szervezetek delegálnák. Azt maga a delegáló szervezet döntené el, hogy küldöttét vagy küldötteit belső választás vagy kijelölés útján küldi a testületbe. A következő szervezeteket tudnám a másik kamarában elképzelni az egyházak és a nemzetiségi szervezetek mellett (korántsem a teljesség igényével készült a felsorolás): a munkáltatói szövetség(ek), a szakszervezeti szövetség(ek), a művészeti szövetségek (írók, zeneszerzők, képzőművészek, filmművészek stb.) a szövetkezeti szövetség(ek), az ügyvédek szövetsége, a jogászszövetség, kiemelt állami hivatalok és intézmények vezetői, a Magyar Nemzeti Bank •mindenkorielnöke, a Legfelsőbb Bíróságmindenkori elnöke, a legfőbb ügyész, a LASZ mindenkori elnöke. Ezek a személyek természetesen nem képviseltethetnék magukat helyettesükkel, mert mandátumuk személyükre szól és csak hivatali tisztük betöltésének idejére. Megvizsgálandó, hogy kívánatos-e kiemelkedő közéleti személyiségeknek köztársasági elnöki kinevezés— természetesen elem ígedhetetlen miniszterelnöki javaslat előfeltételével — útjána másik kamarába való juttatása. A magyar történelmi hagyománynyoknak a kétkamarás Országgyűlés felel meg. A korszerű követelményeknek megfelelőmásik kamara — szándékosan használom a „másik” és nem a „második” szót — olyan Intézmény, amely lehetővé teszi mindazon személyeknek, társadalmi rétegek, stb. az ország élete alakításában való részvételét, akik — és ezt a legutóbbi választásistatisztika bizonyítja — tartózkodtak a szavazáson való részvételtől. Dr. Del Medico Imre Budapest Nadrágszoknya — új stílusban A nadrágszoknya tavaly nyáron — még ősszel is — mindent elsöprő sikert aratott. Hordták városban és nyaralóhelyen, nagyestélyiként és piacra, bevásárláshoz, készítették elegáns kosztümhöz és plázsruhának. Aki beszerzett egyet vagykettőt, meg volt győződve róla,egy szezonra szól az ötlet, utána dobhatja el. A női megérzések félig-meddig beigazolódtak. Tavalyi,térfiig, illetve térden alul érő formájában Valóban nem látni már az utcákon. A stílusa azonban tovább élő lehet, a nők annyira megszerették a bő szárú, kényelmes nadrágokat, hogy nem akarnak egykönnyen lemondani róla. De mert a divatot diktáló üzletembereket sem olyan fából faragták, hogy könnyen lemondjanak a pénzszerzésről , valamit mégis változtattak a módon. Az idei nadrágszoknya vagy rövidebb vagy hosszabb a tavalyinál. A rövidebb változat combközépig ér, s főként a szép lábúaknak, nyaraláshoz, kiránduláshoz, szabadidő-öltözékként szolgál. A szára bő, s ezt a bőséget még hangsúlyozzák tűzésekkel, felhajtóval. Hangsúlyos a dereka is, öv pántja széles, olykor nagy csatos bőrövvel hívják fel rá külön a figyelmet. Ez azért lényeges, mert felsőrészként alig hordanak valamit, s így a karcsú deréknak kell érvényesülni. Ez az „alig ruhadarab” lehet egy elöl masnira kötött, virágmintás muszlinsál, lehet úgynevezett makarónipántos top, vagy vállpánt nélküli aprócska midér. De a kevésbé merészek — vagy fázósabbak — fölvehetik a színes, feliratos trikókat, üzleti nevükön T-shirtöket... Bár ezek formája is változott tavaly óta. Magasan záródik a nyakuk, az ujjuk bő és könyökig ér, szabásuk teljesen egyenes, s akkor a legszebbek, ha lógnak az emberen. A T-shirt divatszínek leginkább a fagylaltárnyalatokra emlékeztetnek: pisztácia, puncs, mogyoró, vanília, csokoládé és rumosdió... A rövid nadrágszoknyához érdemes kiskabátot is venni vagy varrni. Éghajlatunk szeszélyei nem teszik lehetővé, hogy bárki hajnaltól napestig egy szál vállpánt nélküli költeményben szaladgáljon. A kabát leginkább egy nagy blúzra hasonlít, kihajtott galléré, nagy és sok zsebbel az vállán, s az oldalán. Hordható nyitva, lógatva és begombolva övvel összehúzva, de a derékon csomóra kötve is. A nadrágszoknyák másik változata a hosszú, majdnem a bokáig érő. Ezek általában selyemből vagy más könnyű, áttetsző anyagból készülnek, sok mintával, Virággal. Nagyon praktikusak, bevágott zsebbel készülnek, szépen simulnak az alakra és rövid szárú társaikkal ellentétben nem kövérítik a nőket, inkább karcsúsítják. Balettcipő, bőrsaru illik hozzá, s természetesen valami könnyű, libegő felsőrész — mondjuk hosszú muszlinblúz (alatta top) vagy fényes, testhez tapadó selyemtrikó. Öv gyanánt a nadrág anyagából készült muszlinsál viselhető hozzá. — rác* —' KÉPESLAP A BALATONRÓL Rejtvényünk vízszintes 2. és a 11., valamint a függőleges 1. és a 24. számú sorában Tornai József fenti alcímű versének egyik szép szakaszát idézzük a Szép versek 1989. című kötetből. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: nincsenek). 17. Éles, szóváltás, veszekedés. 19. Zavart, egyenetlenséget tapintatosan eligazít. 21. Község Sonpogyban, vasútállomása: Nagyatád. 22. Becézett női név. 23. Azt mondják, nem jó ezzel reggel felkelni. 25. Ugyanabban a huszonnégy órá-ban. 26. A Magvető kitűnő könyvsorozata. 27. Régi munkás sportegylet. 28. Kereskedelemben szabadkasszás bolti elszámolás. 31. A termelőszövetkezetek gazdái. 33. Mekeg nagyobb része. 34. Párna vagy a dunyha huzata. 35. Eddig a napig. 36. Óvatosan viszi az irháját. 38. Nyugat-afrikai köztársaság; fővárosa Niamey. 40. Madarak. 42. Német regényíró (1726—1778); regényeinek hazai fordításai szervesen hozzátartoznak a magyar regény előzményeihez. 44. Ennivaló. 46. Francia férfinév. 48. Ponyvával fedett alkalmi elárusító hely. 50. Idegenszöveget mond. 51. A késnek van. 53. Könnyű divatcikkek. 55. Szörnyű bajt hozó, vészes. 56. Angol papiros. 58. pirőz, a végei nélkül. 59. Ferde szájú, szálkás húsú hal. 61. Pázsitféle gyomnövény. 62. Hangos panaszkodás. 64. Az első magyar divatlap (1833— 1841). Szerkesztette: Mátray Gábor. 66. Bács-Kiskun megyei község. 68. Az egyik baranyai községből való. 70. Német tigris. 72. A rövid ital mellé felszolgált kis pohár szódavíz. 74. Fogak jelzője. 76. Figyelmezteti. 78. Idegen és forditott művészet. 80. A lovak energiaforrása. 82. Ipari szenynyező anyagokkal vegyes, sűrű köd a nagyvárosok fölött a téli hónapokban. 83. Szemével érzékel valamit. 84. Elektromosság. 85. Híresztelés, szóbeszéd, névelővel. 87. Közép-olaszországi város, Szent Ferenc szülővárosa, látogatott kegyhely. 89. Mind, minden angolul. 91. Felöltő, télikabát hátsó derékrészén saját anyagából készített rávarrt, övszerű pánt. 92. Francia—latin szóval: előfizető. 93. Kapocs vagy gomb bebújtatására való hurokkötéses szál. 94. Irodai kapocs. FÜGGŐLEGESEN: (kétbetűsök: ZE, SK). 2. Hétszámra tartózkodik valahol. 3. ... kezekkel! (felszólítás). 4. A vízszintes 28. számú sorban dolgozó boltvezető. 5. Az ittrium és a nátrium vegyjele. 6. Alvásból ébreszt. 7. Ahol hiányzanak az utak. 8. Spanyol, luxemburgi és osztrák gépkocsik nemzetközi jelzése. 9. Európai állam. 10. Borókaízű és illatú rozspálinkát is tartalmazó ital. 11. Lítium és foszfor. 12. A valóság és az igazság ura az egyiptomi mitológiában. 13. Fekete István egyik állatregényének alakja. 14. Svéd váltóténz. 15. Balatoni fürdőhely. 16. Az öntőmunkás végzi. 18. Babonás művelet, szertartás. 20. Zelss-féle három lencséből álló tárgylencserendszer. 29. Bilbao bal fele. 30. Ugye, megmondtam! 32. Angol romantikus költő (John, 1795—1821). 34. Az ízeltlábúak fején lévő kettős érzékszerv. 35. Francia személyes névmás (én). 37. Alacsony. 39. Színével messziről kitűnik. 41. Szovjet váltópénz. 43. A közönség egyede. 44. Létezés. 45. Kimagasló, különös tiszteletben álló személyek címe Indiában (Nagy lélek). 47. Vízkiemelő szerkezet, vagy szállítószalag. 49. ... voluntás suprema (latin mondás: a király akarata a legfőbb törvény). Az abszolutizmus jelszava. 52. Alomba ringat. 54. Becézett férfinév. 57. Határozószó (rendszerint párosan). 60. Májusi arany. 63.Bátorság. 65. Emblémában van. 67. Heves megyei község, régi várromokkal. 69. Valamely mozgás kitűzött célpontja. 71. Önálló kisebb csoport a fajon belül. 73. Régi szerep az egykori színházak tájékán. 75. Lónév. 77. Eldöntendő kérdésre adott fölényes felelet. 79. Minőségellenőrzés, névelővel. 81. Elsüti a puskát. 84. Becézett női név. 85. Történelmünk Sámuelje. 86. Angol kötőszó. 88. ... tibi terra levis, latin sírfelirat. 89. Öregecske. 90. Lom ikerszava. Valló Emil Megfejtésül beküldendő a Tornai-versidézet négy sora. Határidő: június 9. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, Pf. 276. Május 19-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Megelőzte volna korát? ! Lassan azzal a diadallal. / -Azt gyanítom, hovatovább kora maradt le félszázaddal.* Tsz-tiz lottószelvényt én a Rejtvényfejtő Mini SZO-TAB három kötetet nyerték Budapestről: Csont András, isii; Dévai Péter, 1M7; Fridrich Albert, 10S1; Kalocsay Árpád, 11S2; Kardos Zoltán, IMS; Máté Lászlóné, 1191; Rosa Tiborné, isii; Török Mónika, HOT; Vitéz Lászlóné, 11M. Zsák Györgybe, 1108. Vidékről: dr. Bereczky Brúnóné, Fillöpszállás; Biroók László, Salgótarján; Csathó József, Létavértes; Dr. Csóván Ervin, Vác; Gyimesi Mihály; Szigligeti Kemény Jenőné, Szombathely; ifj. Keserű Sándor, Nógrád; Kranicz Józsefné, Szabadszállás: dr. Makra Endréné, Dunavarsány; Murányi Lórántné, Miskolc. A nyereményeket postán küldjük •I. KERESZTREJTVÉNY ’12 3 4 5 6 7 P 8 9 10 _ 11A 12 13 14 15 18 17 18 19 1 20 21 1 22 23 24 25 26 27 28 UΓ- ',vj 1 29 30 7* 31 32 33 34 35 38 Hír VMI 37 38 · 39 40 41 42 436 NY44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 76 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 88 87 88 89 90 911 92 93 6^-—6l 6 94