Magyar Nemzet, 1990. július (53. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

Arat 0,50 forint jar Nemzet ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR O­ Usiló július 2. MII. évfóliai 133. szám Mi a baj­? Merthogy baj van, mégpe­dig többféle, az biztos. Soro­zatosan gondjaink támadnak egymással és másokkal; vesze­kedés hallatszik a parlamentből és azon kívülről, sőt, a parla­menten belüliek és a be nem jutottak között is szóváltások támadnak. Néha úgy érzem, baj van a fülemmel is, nem azt hallom, amit hallok. Amikor az elmúlt pénteken vagy két óra hosz­­szat hallgattam a kormány szóvivőjének tájékoztatóját a Parlamentben mintegy ötve­­nedmagammal, aztán meghall­gattam a rádió beszámolóját, átnéztem a hírügynökségi je­lentéseket, másnap meg egyik­másik lapot — azt kellett hin­nem, nem jól hallottam. Akár hiszi a kedves olvasó, akár ol­csó viccelődésnek tartja: bi­zony átsétáltam a közeli Rókus Kórház fülészetére, nézze meg a neves főorvos, ugyan mi le­het a hallószervemmel. A szakember, Zelen főor­vos úr, is csak csóválta a fejét, mondván, amennyiben a zava­raim közéleti-politikai erede­tűek, azon nem sokat tud segí­teni, ilyesmitől másoknak is zúg a fejük. Hallgatom, nézem, figyelem például a parlament munkáját. Felszólalók csapnak össze, hol komoly dolgokon, hol apróságo­kon, hol személyeskedve, de a dolgok közben mégiscsak men­nek előre. Lassan? Lassan, bi­zony jobb lenne, ha előbbre tartanánk már — de több, mint gyanús a lassúságot bírálók mondókájának egybe­csengése az új ellenzék „ezek sem job­bak a régieknél” sugalmazásá­­val. Lehet, hogy utólag nép­szerűvé lehet tenni a mindig mindent megszavazó párt- és állami vezetőkből, egyházi és nemzetiségi képviselőkből álló korábbi Tisztelt Házat? Értő fü­lekre találhatnak olyan, nyom­tatásban is megjelent célozga­tások, amelyek egy kalap alá próbálják hozni Szabad Györ­gyöt, Vörös Vincét és Szűrös Mátyást — mondjuk Stadinger Istvánnal? Visszatérve a kormányszóvi­vő tájékoztatójához: elmon­dom, mit hallottam én. Min­denekelőtt persze azt, hogy baj van a gazdasággal. Nem azért, mert bármi is „begyűrűzött” volna, és nem is azért, mert mifelénk nem dolgoznak szor­galmasan az emberek, mert többet élünk fel, mint amit megtermelünk. Azért vannak gondok, mert egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika utó­hatásától kínlódik az ország. Azért, mert a költségvetés ada­tait is, mint a többit, éveken át hamisították, mert a tavalyi költségvetés tervezett hiánya 21,1 milliárd forint volt, a való­ságos pedig majdnem 50 mil­liárd lett. És azért most szakadt ránk a gond, mert a Németh­­kormány a betervezett, a költ­ségvetés bevételei között már szereplő áremelkedéseket to­vábbcsúsztatta az új kormány­nak, nem akarván „népszerűsé­gén” a választások előtt csorbát ejteni. Ártott így kétségtelenül politikailag az utána jövőknek — lehetőséget adva újból az „ezek se különbek...” kezde­tű demagógiának —, és jelen­tős­ jövedelemkiesés okozásával az államnak. Tájékoztatást kaphatott azonban, aki odafigyelt és vé­gighallgatta, egy gazdasági ervcsomagról, egy gyorsprog­ram elnevezésű, teljesen új­szerű koncepcióról is. Válasz fogalmazódott viszont azoknak, akik úgy vélik: vita vitát követ elnökről, címerről, szavazógombról és terroristák vendéglátásáról, eközben meg az árak emelkednek és szétesik a gazdaság. Az új kormány ugyanis először is pénzt szerzett a átalakuláshoz. Ha pedig a parlament ezen a héten, és az ezt követő időszakban jóvá­hagyja az elképzeléseket, akkor a gazdaság gyökeres átalaku­lására számíthatunk — remél­hetően nem romló szociális el­látottság mellett. Mindenképp közérdekű hír, hogy a legnagyobb pénz­falók, az évek óta veszteséget veszteségre halmozó óriáscégek — először mintegy 30-35 — fölött meghúzzák a vészharan­got, és felszámolják valameny­­nyit. Az sem érdektelen, hogy a kis- és középvállalatok kezét gúzsba kötő „mindenki min­denkinek tartozik” állapot, az­az a sorban állást a kormány határozott beavatkozással kí­vánja megszüntetni. Ilyen-olyan szempontból so­kakat érinthet az az intézke­déssorozat is, amely a rend­szerváltást kívánja bejuttatni a gyárak, vállalatok kapuin be­lülre. Saját munkatársaik előtt, nem pedig valami felülről jö­vő lista alapján méretnek meg a vezetők, és ha az újjáalakí­tott vállalati tanácsok úgy döntenek, hogy vezetőjük nem szakmai kvalitásai alapján fog­lalja el a helyét, írjanak ki pá­lyázatot. A kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgál­tatásban megindul az előpriva­tizáció. Ennek lényege: a mai bérleti és szerződéses rendszer adja át a helyét egy, magán­­tulajdonon alapuló rendszer­nek. Ez összesen mintegy 30-40 ezer egység azonnali magántu­­lajdonba adását jelenti. Harmincra tehető azon jól működő vállalatok száma, amelyek az úgynevezett aktív privatizáció keretében, érték­papírjaik útján a budapesti ér­téktőzsdén — és csak itt — fognak elkelni, az IBUSZ pél­dájához hasonlóan. Ezt egyút­tal mintának is szánják: bizo­nyítékául annak, hogy vannak jól működő nagyvállalataink is, érdemes befektetni, és ér­demes az itteni tőzsde forgal­mát növelni. Új pénzintézet jön létre ha­marosan, az „E-bank”. Az elne­vezés nem is titkolt utalás Lud­wig Erhardtra, aki a gazdaság­­történetben példa nélkül állóan fedezet megkövetelése nélkül adott hiteleket a német újjá­építés idején vállalkozóknak. Ettől a pénzintézettől a vállalkozók alacsony, mint­egy tízszázalékos kamatra vendéglátás, csupán a figyel­­kaphatnak pénzt a privatizáció körébe vont állami vagyon­tárgyak megvásárlására. A fe­dezet nem a vállalkozó vagyo­na lesz, hanem a vagyontárgy, amit megvett. Mindebből a vállalkozásélén­kítő, piaci versenyt teremtő, tehát adott esetben árakat mér­séklő, új munkahelyeket létre­hozó, az inflációt féken tarta­ni szándékozó intézkedéssoro­zatból —, csupán a taka­rékosságra kényszerítő, a költ­ségvetés örökölt lyukait be­foltozó —, jóllehet, 3-4 száza­lékos inflációt okozó — áreme­léseket kiemelni természete­sen lehet. Ez ugyanolyan pro­dukció, mint mikor a korábbi párt- és állami vezetők fele­lősségre vonását követelők most hirtelen azt állítják: nem olyan nagy ügy ez a terrorista­­vendéglátás, csupán a figyel­met akarja elvonni a kormány az áremeléseiről... A most bejelentett áremelé­sek már-már fullasztó szorítá­sát valamennyien érezzük. Ha azonban a gazdaság élénkítését szolgáló, valódi piacgazdaság megteremtését segítő határo­zott intézkedések helyett csu­pán a növekvő árakat vennénk észre — az lenne az igazi baj. Bognár Nándor Döntő lépés az egységes állam felé Közös pénz fűzi össze a németeket A három balti köztársaság együttesen akar tárgyalni Moszkvával ^5_ _________________ A külpolitikai helyzet JELKÉPES EGYBEESÉS, hogy a német újraegyesítést immár visz­­szafordí­thatatlanná tevő gazdasági, pénzügyi és szociális unió életbe lépésének másnapján ül össze a 11. világháborús győztes, a súlyos társadalmi válsággal küszködő Szovjetunió eleddig mindenhatónak tekintett kommunista pártjának kongresszusa. S a tanácskozáson a számlát benyújtani készülő konzervatívok egyik legfőbb Gorbacsovot illető szemrehányása éppen az NDK, és általában Kelet-Európa „elvesztegetése" lesz. A német egység felé mutató, döntő jelentőségű lépésnek nevezte szombat esti tévébeszédében az NDK miniszterelnöke a valutauniót. Nyugat-európai és amerikai tárgyalásaira hivatkozva Lothar de Maiziére kijelentette, hogy brit, francia és amerikai cégek komoly hajlandóságot mutatnak az NDK-beli tőkebefektetésre. Joggal ál­lapíthatta meg: az NSZK segítségének hála, „olyan lehetőség nyílik meg előttünk, amelyhez foghatóval egyetlen más kelet-európai állam sem rendelkezik". Miközben a berlini kormányfő a tagadhatatlan problémákért az egykori állampártot, az NSZEP-t, kárhoztatta, a spanyol El Pais hatalmas kísérletről írt, amelynek kétségtelenül az NDK-ban élő állampolgárok lesznek a „kísérleti nyulat"... A lap nem áll egyedül azzal a vélekedésével, hogy az egyesülés sokak szá­mára, akik a kommunista rezsim korábbi gondoskodását élvezték, igencsak kemény megpróbáltatást jelent majd. A bonni aggodal­makról tanú­skodik az NSZK pénzügyminiszterének ama felhívása, melyet egy berlini takarékpénztár fiókját meglátogatván tett. Theo Waigel ugyanis arra intette az NDK polgárait, hogy bánjanak ugyan­olyan felelősségteljesen a márkával, mint ahogyan az NSZK-ban honfitársaik 1948 óta teszik. Helmut Kohl vasárnap esti televíziós nyilatkozatában elsősorban azt tartotta szükségesnek kiemelni, hogy az NDK-ban senkinek sem fog rosszabbul mennie a sora, mint ez­előtt, jóllehet most a Németország keleti felén élőknek átmeneti nehézségekkel kell számolniuk NÉMETORSZÁG MÁSODIK ESÉLYE című szombati vezércikké­ben a Süddeutsche Zeitung arra figyelmeztet, hogy a németeknek a lelkesedés óráiban is szem előtt kell tartaniuk: egy pillanatnyi kétséget sem támaszthatnak az iránt, hogy békésen és legitökész­­ségtől áthatva kívánnak beilleszkedni a háború után heves fájdal­mak közepette létrejött új Európába. A Stuttgarter Zeitung szerint egyenesen végzetes lenne, ha most a németek diadalmámorba es­nének, és Moszkvának olyan érzése támadna, hogy a győzelem után negyvenöt évvel mégiscsak elvesztette a háborút. A legnagyobb ta­pintatra van szükség a kelet-európai partnerek iránt — hangsúlyozta az újság, emlékeztetve egyszersmind arra, hogy Kohl minap be­jelentett moszkvai vizitjére nem utazik majd üres kézzel. A lengyel külügyminiszter egyébként a Bild am Sonntagban jelentékeny ál­lomásnak értékelte a valutauniót a jaltai rendszer felszámolása felé vezető úton. Az izraeli parlament elnöke ugyanakkor éles hangú nyilatkozatában aggasztó fejleménynek ítélte Németország egye­sítését­­ a jeruzsálemi kormánykörök nem kis bosszúságára, hiszen Samir kormányfő vasárnap sietett kifejezni azon reményét, hogy az egységes Németország szabad és demokratikus ország lesz, amely baráti kapcsolatokat ápol majd a zsidó állammal. BUSH ELNÖK ÜDVÖZÖLTE szombaton a Litvániába irányuló szovjet olajszállításaik felújítását annak eredményeképpen, hogy a vilniusi törvényhozás a közvetlen tárgyalások megkezdésétől szá­mítva száz napra moratóriumot hirdetett függetlenségi nyilatko­zatának a végrehajtására. A három balti köztársaság vezetőinek közös hét végi megbeszéléséről kiadott közlemény egyébiránt amel­lett száll síkra, hogy az észteket és a letteket is vonják be a Moszk­va—Vilnius párbeszédbe. A balti krízis ígéretes kibontakozását talán nem véletlenül időzítették az SZKP ma nyíló XXVIII. kongresszusa elé, elvégre a láthatóan mindkét felet kielégítő kompromisszum a sokat bírált pártfőtitkár-elnök pozícióját erősítheti. Jegor Ligacsov a maga részéről a Pravdának adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a pártfórumtól az SZKP és az egész szovjet társadalom kon­szolidálását várja, a konzervatív és a radikális irányzatok harcáról pedig csupán annyit jegyzett meg: „A történelem majd mindany­­nyiónkat a megfelelő helyre tesz." Hogy kit hová, az a ma kezdődő kongresszus kimenetelétől is függ. WASHINGTON FELVETÉSE, miszerint fokozatosan kivonná Nyu­gat-Európából valamennyi nukleáris tüzérségi lövedékét, ugyancsak a világpolitikát kiegyensúlyozottabbá és biztonságosabbá tevő gor­­bacsovi kurzust igazolja a nemzetközi sajtó által érdeklődéssel várt SZKP-kongresszus előtt. Igaz, brüsszeli források szerint az Egye­sült Államok ahhoz a feltételhez kötné intézkedését, hogy a Szov­jetunió teljes mértékben hajtsa végre kelet-európai csapatkivoná­si célkitűzéseit. A The Washington Post nem is titkolja: az ame­rikai kezdeményezés egyik indítéka, hogy csillapítsák a német egye­sülés kiváltotta moszkvai aggodalmaikat. (V. L) De alaszh­ír. ..megfordíthatatlan lépés” Megszűnt a belnémet határ Történelmi pillanat köszön­tött be szombaton éjfélkor né­met földön: a keletnémet már­ka megszűnt hivatalos fizető­­eszköz lenni, az NDK-ban is a nyugatnémet márka lett a hiva­talos pénznem. A pénzügyi ontó napjával megszűnt mindenne­mű ellenőrzés a két német állam belső határán, illetve az NDK és Nyugat-Berlin közötti határ­átlépő­ helyeken. A pénzügyi unió az első nagy lépés a két német állam egye­sülése felé — hangoztatta vasár­nap egy fővárosi takarékpénz­tárban az NDK miniszterelnöke. A pénzügyi átállás körülményei­ről személyesen is meggyőződni kívánó Lothar de Maiziere sze­rint „megfordíthatatlan lépésről" van szó. Egyúttal felhasználta az alkalmat arra, hogy a jelen lévő újságírók előtt újfent letegye a garast Berlin, múlt az egységei német állam fővárosa és kor­mányzati székhelye mellett. Markus Meckel keletnémet külügyminiszter vasárnap leszö­gezte, hogy az NDK kölcsönös egyetértés alapján kívánja ren­dezni a német—német pénzügyi unió kihatásait a KGST-államok­­kal. Berlin a jövőben is a kelet­európai országokhoz fűződő gaz­dasági kapcsolatok bővítésére tö­rekszik, még ha e kapcsolatok új alapokra helyeződnek is. A külügyminiszter elismerte, hogy az utóbbi időben mintegy húsz százalékkal visszaesett az NDK és a KGST-államok kereskedel­mi forgalma. Ennek oka elsősor­ban az, hogy az NDK felmondta illetve nem teljesítette a megkö­tött szállítási szerződéseket. Meckel sík rászállt azért, hogy egy átmeneti időszak alatt kü­­lönleges rendszabályokat léptes­senek életbe a kétoldalú gazdasá­gi kapcsolatok teljes összeomlá­sának megelőzése végett. Helmut Kohl nyugatnémet szö­vetségi kancellár vasárnap esti té­vébeszédében a pénzügyi, gazda­sági és szociális uniót jogi keret­be foglaló német—német állam­szerződés hatályossá válását úgy jellemezte, mint a német haza egysége Irányában tett döntő lé­pést. Az időpontot pedig a német nemzet történetének nagy napja­ként méltatta. — A németeket immáron eltép­­hetetlenül egybekapcsolja a közös fizetési eszköz és a szociális piac­gazdaság közös rendje. Hamaro­san pedig újra szabad és egységes államban élhetnek — jelentette ki a bonni kormányfő. Megemléke­zett azokról is, akik az utóbbi évtizedekben menekülés közben életüket vesztették a berlini falnál és a szögesdrót mentén. Az NDK állambiztonsági mi­nisztériumának, a Stasinak a fel­oszlása óta földalatti tevékenysé­get folytató néhány egykori Stasi­­ügynök azt tervezi: vezető nyu­gatnémet politikusok lehallgatott telefonbeszélgetéseiről készült hangfelvételeket hoz nyilvános­ságra, hogy megzavarja a német választási harcot. Az NSZK bel­biztonsági köreiben hiteles forrá­sokkal rendelkező Bild Am Sonn­tag című hetilap jelentése szerint e körök felhívták a bonni kabinet figyelmét erre a veszélyre. Megegyezés született az NDK- ban állomásozó szovjet csapatok július­­ utáni kiadásainak fede­zéséről. Eszerint a német pénz­­ügy­i unió életbelépésvel a Szov­jetunió 1,25 milliárd nyugatné­met márkát kap, hozzájárulás­ként az NDK-ban tartózkodó 380 ezer katona állomásoztatásának mintegy 2,8 milliárd márkás költ­ségeihez. A jelenlegi kereskedelmi árfolyamon egy rubel 2,83 D­ már­­kát ér. A szovjet kérés ellenére a német fél csak abban volt haj­landó megállapodni, hogy a kato­nák NDK-márkában fennálló egyéni megtakarításait 2:1 arány­ban váltják át D-márkára. A magyar—NDK kereskedelem jövőjéről A valutauniónak jelentős hatása van a magyar—NDK kereskedel­mi forgalomra. Június végéig mintegy 50 millió rubeles ma­gyar passzívum halmozódott fel a két ország kereskedelmében, s ez az év végére akár 200 millió ru­belre is nőhet. Az NDK-megren­­delők eddig 60 millió rubel érté­kű megrendelésüket sztorníroz­ták, de további 60-70 milliós té­tel visszamondására lehet még számítani — közölte az MTI kér­désére Németh Jánosné, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának NDK-referen­­se. Rámutatott: elsősorban a ma­gyar gépipar és mezőgazdasági termékek szállítását mondják fel az NDK-ból. Nem tartanak igényt mintegy 60 millió rubel értékű, eredetileg turizmusra szánt fo­rintra sem, hiszen a valutaunió következtében a márka konver­tibilis lett. Mindent összevetve az erre az évre tervezett 2 milliárd rubeles magyar­ NDK-forgalom­­ból valószínűleg csak 1,7 milli­árd értékű valósul meg. Miközben az NDK-beli válla­latok sorra felmondják a magyar cégekkel kötött importszerződé­seiket, soha nem tapasztalt mér­tékben megnőtt az exportkíná­latuk: olyan cikkeket ajánlanak nagy mennyiségben, amelyekből eddig, rubelért, csak minimális tételek szállítását vállalták. Így az idén a korábbinál nagyobb mennyiségben érkeznek például háztartási kisgépek, alsó- felső­kötöttáruk, s a második félévben 25 ezer négyütemű Trabant gép­kocsi is. Július elseje után az NDK-beli cégek már nem is köthetnek szerződést rubelexportra, s meg­szűnik náluk az exporttámogatás is. Ez utóbbi miatt egyelőre nem lehet tudni, hogy a második fél­évben tovább tart-e a német cé­gek szállítási készsége. Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy a minden bizonnyal hamarosan be­induló privatizáció várhatóan termeléskieséseket is okoz majd. Németh Jánosné szerint ezért most nem lehet előre látni, hogy mit hoz a közeljövő a két ország kereskedelmében, csak annyi bi­zonyos, hogy a magyar exportő­röknek az NDK-ba beáramló NSZK-termékek hosszú távon is nagy konkurenciát jelentenek. A Dankkrieg im túrosabb a Bu­szkriegnél... Brit fenntartások, a német egységgel szemben Londonból jelenti az MTI: Eu­rópa „uralkodó nemzetévé" vá­­lik-e az egységes Németország? — Milyen jövője van az ellen­ségtől megfosztott Észak-atlanti Szövetségnek? — ez a két kérdés foglalkoztatja a brit politikai kö­röket A BBC televízió vasárnapi ma­gazinműsorában megszólaltatott amerikai, nyugatnémet és brit szakértők fejtegetéséből kitűnt, hogy az angolszász hatalmakat erősen nyugtalanítja a német köz­vélemény atomfegyver-ellenes hangulata. Illetve a bonni kor­mánynak az a hajlandósága, hogy az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet (EBEÉ) in­tézményrendszerének keretei kö­zött elégítsék ki a Szovjetunió biztonsági igényeit. Az EBEÉ a brit kormány felfogása szerint csupán politikai bizalomerősítő szerepet tölthet be a kelet—nyu­gati kapcsolatokban, de sohasem helyettesítheti a NATO-t, mint katonai szövetséget. A brit kormányhoz közel álló The Sunday Telegraph „Banká­rokra támaszkodva" című vasár­napi vezércikkében ezt írja: — „A dublini csúcstalálkozó után vilá­gossá vált, hogy az Európai Kö­zösség a Franciaország és Né­metország által pártolt irányvonal

Next