Magyar Nemzet, 1990. július (53. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
Arat 0,50 forint jar Nemzet ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR O Usiló július 2. MII. évfóliai 133. szám Mi a baj? Merthogy baj van, mégpedig többféle, az biztos. Sorozatosan gondjaink támadnak egymással és másokkal; veszekedés hallatszik a parlamentből és azon kívülről, sőt, a parlamenten belüliek és a be nem jutottak között is szóváltások támadnak. Néha úgy érzem, baj van a fülemmel is, nem azt hallom, amit hallok. Amikor az elmúlt pénteken vagy két óra hoszszat hallgattam a kormány szóvivőjének tájékoztatóját a Parlamentben mintegy ötvenedmagammal, aztán meghallgattam a rádió beszámolóját, átnéztem a hírügynökségi jelentéseket, másnap meg egyikmásik lapot — azt kellett hinnem, nem jól hallottam. Akár hiszi a kedves olvasó, akár olcsó viccelődésnek tartja: bizony átsétáltam a közeli Rókus Kórház fülészetére, nézze meg a neves főorvos, ugyan mi lehet a hallószervemmel. A szakember, Zelen főorvos úr, is csak csóválta a fejét, mondván, amennyiben a zavaraim közéleti-politikai eredetűek, azon nem sokat tud segíteni, ilyesmitől másoknak is zúg a fejük. Hallgatom, nézem, figyelem például a parlament munkáját. Felszólalók csapnak össze, hol komoly dolgokon, hol apróságokon, hol személyeskedve, de a dolgok közben mégiscsak mennek előre. Lassan? Lassan, bizony jobb lenne, ha előbbre tartanánk már — de több, mint gyanús a lassúságot bírálók mondókájának egybecsengése az új ellenzék „ezek sem jobbak a régieknél” sugalmazásával. Lehet, hogy utólag népszerűvé lehet tenni a mindig mindent megszavazó párt- és állami vezetőkből, egyházi és nemzetiségi képviselőkből álló korábbi Tisztelt Házat? Értő fülekre találhatnak olyan, nyomtatásban is megjelent célozgatások, amelyek egy kalap alá próbálják hozni Szabad Györgyöt, Vörös Vincét és Szűrös Mátyást — mondjuk Stadinger Istvánnal? Visszatérve a kormányszóvivő tájékoztatójához: elmondom, mit hallottam én. Mindenekelőtt persze azt, hogy baj van a gazdasággal. Nem azért, mert bármi is „begyűrűzött” volna, és nem is azért, mert mifelénk nem dolgoznak szorgalmasan az emberek, mert többet élünk fel, mint amit megtermelünk. Azért vannak gondok, mert egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika utóhatásától kínlódik az ország. Azért, mert a költségvetés adatait is, mint a többit, éveken át hamisították, mert a tavalyi költségvetés tervezett hiánya 21,1 milliárd forint volt, a valóságos pedig majdnem 50 milliárd lett. És azért most szakadt ránk a gond, mert a Némethkormány a betervezett, a költségvetés bevételei között már szereplő áremelkedéseket továbbcsúsztatta az új kormánynak, nem akarván „népszerűségén” a választások előtt csorbát ejteni. Ártott így kétségtelenül politikailag az utána jövőknek — lehetőséget adva újból az „ezek se különbek...” kezdetű demagógiának —, és jelentős jövedelemkiesés okozásával az államnak. Tájékoztatást kaphatott azonban, aki odafigyelt és végighallgatta, egy gazdasági ervcsomagról, egy gyorsprogram elnevezésű, teljesen újszerű koncepcióról is. Válasz fogalmazódott viszont azoknak, akik úgy vélik: vita vitát követ elnökről, címerről, szavazógombról és terroristák vendéglátásáról, eközben meg az árak emelkednek és szétesik a gazdaság. Az új kormány ugyanis először is pénzt szerzett a átalakuláshoz. Ha pedig a parlament ezen a héten, és az ezt követő időszakban jóváhagyja az elképzeléseket, akkor a gazdaság gyökeres átalakulására számíthatunk — remélhetően nem romló szociális ellátottság mellett. Mindenképp közérdekű hír, hogy a legnagyobb pénzfalók, az évek óta veszteséget veszteségre halmozó óriáscégek — először mintegy 30-35 — fölött meghúzzák a vészharangot, és felszámolják valamenynyit. Az sem érdektelen, hogy a kis- és középvállalatok kezét gúzsba kötő „mindenki mindenkinek tartozik” állapot, azaz a sorban állást a kormány határozott beavatkozással kívánja megszüntetni. Ilyen-olyan szempontból sokakat érinthet az az intézkedéssorozat is, amely a rendszerváltást kívánja bejuttatni a gyárak, vállalatok kapuin belülre. Saját munkatársaik előtt, nem pedig valami felülről jövő lista alapján méretnek meg a vezetők, és ha az újjáalakított vállalati tanácsok úgy döntenek, hogy vezetőjük nem szakmai kvalitásai alapján foglalja el a helyét, írjanak ki pályázatot. A kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgáltatásban megindul az előprivatizáció. Ennek lényege: a mai bérleti és szerződéses rendszer adja át a helyét egy, magántulajdonon alapuló rendszernek. Ez összesen mintegy 30-40 ezer egység azonnali magántulajdonba adását jelenti. Harmincra tehető azon jól működő vállalatok száma, amelyek az úgynevezett aktív privatizáció keretében, értékpapírjaik útján a budapesti értéktőzsdén — és csak itt — fognak elkelni, az IBUSZ példájához hasonlóan. Ezt egyúttal mintának is szánják: bizonyítékául annak, hogy vannak jól működő nagyvállalataink is, érdemes befektetni, és érdemes az itteni tőzsde forgalmát növelni. Új pénzintézet jön létre hamarosan, az „E-bank”. Az elnevezés nem is titkolt utalás Ludwig Erhardtra, aki a gazdaságtörténetben példa nélkül állóan fedezet megkövetelése nélkül adott hiteleket a német újjáépítés idején vállalkozóknak. Ettől a pénzintézettől a vállalkozók alacsony, mintegy tízszázalékos kamatra vendéglátás, csupán a figyelkaphatnak pénzt a privatizáció körébe vont állami vagyontárgyak megvásárlására. A fedezet nem a vállalkozó vagyona lesz, hanem a vagyontárgy, amit megvett. Mindebből a vállalkozásélénkítő, piaci versenyt teremtő, tehát adott esetben árakat mérséklő, új munkahelyeket létrehozó, az inflációt féken tartani szándékozó intézkedéssorozatból —, csupán a takarékosságra kényszerítő, a költségvetés örökölt lyukait befoltozó —, jóllehet, 3-4 százalékos inflációt okozó — áremeléseket kiemelni természetesen lehet. Ez ugyanolyan produkció, mint mikor a korábbi párt- és állami vezetők felelősségre vonását követelők most hirtelen azt állítják: nem olyan nagy ügy ez a terroristavendéglátás, csupán a figyelmet akarja elvonni a kormány az áremeléseiről... A most bejelentett áremelések már-már fullasztó szorítását valamennyien érezzük. Ha azonban a gazdaság élénkítését szolgáló, valódi piacgazdaság megteremtését segítő határozott intézkedések helyett csupán a növekvő árakat vennénk észre — az lenne az igazi baj. Bognár Nándor Döntő lépés az egységes állam felé Közös pénz fűzi össze a németeket A három balti köztársaság együttesen akar tárgyalni Moszkvával ^5_ _________________ A külpolitikai helyzet JELKÉPES EGYBEESÉS, hogy a német újraegyesítést immár viszszafordíthatatlanná tevő gazdasági, pénzügyi és szociális unió életbe lépésének másnapján ül össze a 11. világháborús győztes, a súlyos társadalmi válsággal küszködő Szovjetunió eleddig mindenhatónak tekintett kommunista pártjának kongresszusa. S a tanácskozáson a számlát benyújtani készülő konzervatívok egyik legfőbb Gorbacsovot illető szemrehányása éppen az NDK, és általában Kelet-Európa „elvesztegetése" lesz. A német egység felé mutató, döntő jelentőségű lépésnek nevezte szombat esti tévébeszédében az NDK miniszterelnöke a valutauniót. Nyugat-európai és amerikai tárgyalásaira hivatkozva Lothar de Maiziére kijelentette, hogy brit, francia és amerikai cégek komoly hajlandóságot mutatnak az NDK-beli tőkebefektetésre. Joggal állapíthatta meg: az NSZK segítségének hála, „olyan lehetőség nyílik meg előttünk, amelyhez foghatóval egyetlen más kelet-európai állam sem rendelkezik". Miközben a berlini kormányfő a tagadhatatlan problémákért az egykori állampártot, az NSZEP-t, kárhoztatta, a spanyol El Pais hatalmas kísérletről írt, amelynek kétségtelenül az NDK-ban élő állampolgárok lesznek a „kísérleti nyulat"... A lap nem áll egyedül azzal a vélekedésével, hogy az egyesülés sokak számára, akik a kommunista rezsim korábbi gondoskodását élvezték, igencsak kemény megpróbáltatást jelent majd. A bonni aggodalmakról tanúskodik az NSZK pénzügyminiszterének ama felhívása, melyet egy berlini takarékpénztár fiókját meglátogatván tett. Theo Waigel ugyanis arra intette az NDK polgárait, hogy bánjanak ugyanolyan felelősségteljesen a márkával, mint ahogyan az NSZK-ban honfitársaik 1948 óta teszik. Helmut Kohl vasárnap esti televíziós nyilatkozatában elsősorban azt tartotta szükségesnek kiemelni, hogy az NDK-ban senkinek sem fog rosszabbul mennie a sora, mint ezelőtt, jóllehet most a Németország keleti felén élőknek átmeneti nehézségekkel kell számolniuk NÉMETORSZÁG MÁSODIK ESÉLYE című szombati vezércikkében a Süddeutsche Zeitung arra figyelmeztet, hogy a németeknek a lelkesedés óráiban is szem előtt kell tartaniuk: egy pillanatnyi kétséget sem támaszthatnak az iránt, hogy békésen és legitökészségtől áthatva kívánnak beilleszkedni a háború után heves fájdalmak közepette létrejött új Európába. A Stuttgarter Zeitung szerint egyenesen végzetes lenne, ha most a németek diadalmámorba esnének, és Moszkvának olyan érzése támadna, hogy a győzelem után negyvenöt évvel mégiscsak elvesztette a háborút. A legnagyobb tapintatra van szükség a kelet-európai partnerek iránt — hangsúlyozta az újság, emlékeztetve egyszersmind arra, hogy Kohl minap bejelentett moszkvai vizitjére nem utazik majd üres kézzel. A lengyel külügyminiszter egyébként a Bild am Sonntagban jelentékeny állomásnak értékelte a valutauniót a jaltai rendszer felszámolása felé vezető úton. Az izraeli parlament elnöke ugyanakkor éles hangú nyilatkozatában aggasztó fejleménynek ítélte Németország egyesítését a jeruzsálemi kormánykörök nem kis bosszúságára, hiszen Samir kormányfő vasárnap sietett kifejezni azon reményét, hogy az egységes Németország szabad és demokratikus ország lesz, amely baráti kapcsolatokat ápol majd a zsidó állammal. BUSH ELNÖK ÜDVÖZÖLTE szombaton a Litvániába irányuló szovjet olajszállításaik felújítását annak eredményeképpen, hogy a vilniusi törvényhozás a közvetlen tárgyalások megkezdésétől számítva száz napra moratóriumot hirdetett függetlenségi nyilatkozatának a végrehajtására. A három balti köztársaság vezetőinek közös hét végi megbeszéléséről kiadott közlemény egyébiránt amellett száll síkra, hogy az észteket és a letteket is vonják be a Moszkva—Vilnius párbeszédbe. A balti krízis ígéretes kibontakozását talán nem véletlenül időzítették az SZKP ma nyíló XXVIII. kongresszusa elé, elvégre a láthatóan mindkét felet kielégítő kompromisszum a sokat bírált pártfőtitkár-elnök pozícióját erősítheti. Jegor Ligacsov a maga részéről a Pravdának adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a pártfórumtól az SZKP és az egész szovjet társadalom konszolidálását várja, a konzervatív és a radikális irányzatok harcáról pedig csupán annyit jegyzett meg: „A történelem majd mindanynyiónkat a megfelelő helyre tesz." Hogy kit hová, az a ma kezdődő kongresszus kimenetelétől is függ. WASHINGTON FELVETÉSE, miszerint fokozatosan kivonná Nyugat-Európából valamennyi nukleáris tüzérségi lövedékét, ugyancsak a világpolitikát kiegyensúlyozottabbá és biztonságosabbá tevő gorbacsovi kurzust igazolja a nemzetközi sajtó által érdeklődéssel várt SZKP-kongresszus előtt. Igaz, brüsszeli források szerint az Egyesült Államok ahhoz a feltételhez kötné intézkedését, hogy a Szovjetunió teljes mértékben hajtsa végre kelet-európai csapatkivonási célkitűzéseit. A The Washington Post nem is titkolja: az amerikai kezdeményezés egyik indítéka, hogy csillapítsák a német egyesülés kiváltotta moszkvai aggodalmaikat. (V. L) De alaszhír. ..megfordíthatatlan lépés” Megszűnt a belnémet határ Történelmi pillanat köszöntött be szombaton éjfélkor német földön: a keletnémet márka megszűnt hivatalos fizetőeszköz lenni, az NDK-ban is a nyugatnémet márka lett a hivatalos pénznem. A pénzügyi ontó napjával megszűnt mindennemű ellenőrzés a két német állam belső határán, illetve az NDK és Nyugat-Berlin közötti határátlépő helyeken. A pénzügyi unió az első nagy lépés a két német állam egyesülése felé — hangoztatta vasárnap egy fővárosi takarékpénztárban az NDK miniszterelnöke. A pénzügyi átállás körülményeiről személyesen is meggyőződni kívánó Lothar de Maiziere szerint „megfordíthatatlan lépésről" van szó. Egyúttal felhasználta az alkalmat arra, hogy a jelen lévő újságírók előtt újfent letegye a garast Berlin, múlt az egységei német állam fővárosa és kormányzati székhelye mellett. Markus Meckel keletnémet külügyminiszter vasárnap leszögezte, hogy az NDK kölcsönös egyetértés alapján kívánja rendezni a német—német pénzügyi unió kihatásait a KGST-államokkal. Berlin a jövőben is a keleteurópai országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszik, még ha e kapcsolatok új alapokra helyeződnek is. A külügyminiszter elismerte, hogy az utóbbi időben mintegy húsz százalékkal visszaesett az NDK és a KGST-államok kereskedelmi forgalma. Ennek oka elsősorban az, hogy az NDK felmondta illetve nem teljesítette a megkötött szállítási szerződéseket. Meckel sík rászállt azért, hogy egy átmeneti időszak alatt különleges rendszabályokat léptessenek életbe a kétoldalú gazdasági kapcsolatok teljes összeomlásának megelőzése végett. Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár vasárnap esti tévébeszédében a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót jogi keretbe foglaló német—német államszerződés hatályossá válását úgy jellemezte, mint a német haza egysége Irányában tett döntő lépést. Az időpontot pedig a német nemzet történetének nagy napjaként méltatta. — A németeket immáron eltéphetetlenül egybekapcsolja a közös fizetési eszköz és a szociális piacgazdaság közös rendje. Hamarosan pedig újra szabad és egységes államban élhetnek — jelentette ki a bonni kormányfő. Megemlékezett azokról is, akik az utóbbi évtizedekben menekülés közben életüket vesztették a berlini falnál és a szögesdrót mentén. Az NDK állambiztonsági minisztériumának, a Stasinak a feloszlása óta földalatti tevékenységet folytató néhány egykori Stasiügynök azt tervezi: vezető nyugatnémet politikusok lehallgatott telefonbeszélgetéseiről készült hangfelvételeket hoz nyilvánosságra, hogy megzavarja a német választási harcot. Az NSZK belbiztonsági köreiben hiteles forrásokkal rendelkező Bild Am Sonntag című hetilap jelentése szerint e körök felhívták a bonni kabinet figyelmét erre a veszélyre. Megegyezés született az NDK- ban állomásozó szovjet csapatok július utáni kiadásainak fedezéséről. Eszerint a német pénzügyi unió életbelépésvel a Szovjetunió 1,25 milliárd nyugatnémet márkát kap, hozzájárulásként az NDK-ban tartózkodó 380 ezer katona állomásoztatásának mintegy 2,8 milliárd márkás költségeihez. A jelenlegi kereskedelmi árfolyamon egy rubel 2,83 D márkát ér. A szovjet kérés ellenére a német fél csak abban volt hajlandó megállapodni, hogy a katonák NDK-márkában fennálló egyéni megtakarításait 2:1 arányban váltják át D-márkára. A magyar—NDK kereskedelem jövőjéről A valutauniónak jelentős hatása van a magyar—NDK kereskedelmi forgalomra. Június végéig mintegy 50 millió rubeles magyar passzívum halmozódott fel a két ország kereskedelmében, s ez az év végére akár 200 millió rubelre is nőhet. Az NDK-megrendelők eddig 60 millió rubel értékű megrendelésüket sztornírozták, de további 60-70 milliós tétel visszamondására lehet még számítani — közölte az MTI kérdésére Németh Jánosné, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának NDK-referense. Rámutatott: elsősorban a magyar gépipar és mezőgazdasági termékek szállítását mondják fel az NDK-ból. Nem tartanak igényt mintegy 60 millió rubel értékű, eredetileg turizmusra szánt forintra sem, hiszen a valutaunió következtében a márka konvertibilis lett. Mindent összevetve az erre az évre tervezett 2 milliárd rubeles magyar NDK-forgalomból valószínűleg csak 1,7 milliárd értékű valósul meg. Miközben az NDK-beli vállalatok sorra felmondják a magyar cégekkel kötött importszerződéseiket, soha nem tapasztalt mértékben megnőtt az exportkínálatuk: olyan cikkeket ajánlanak nagy mennyiségben, amelyekből eddig, rubelért, csak minimális tételek szállítását vállalták. Így az idén a korábbinál nagyobb mennyiségben érkeznek például háztartási kisgépek, alsó- felsőkötöttáruk, s a második félévben 25 ezer négyütemű Trabant gépkocsi is. Július elseje után az NDK-beli cégek már nem is köthetnek szerződést rubelexportra, s megszűnik náluk az exporttámogatás is. Ez utóbbi miatt egyelőre nem lehet tudni, hogy a második félévben tovább tart-e a német cégek szállítási készsége. Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy a minden bizonnyal hamarosan beinduló privatizáció várhatóan termeléskieséseket is okoz majd. Németh Jánosné szerint ezért most nem lehet előre látni, hogy mit hoz a közeljövő a két ország kereskedelmében, csak annyi bizonyos, hogy a magyar exportőröknek az NDK-ba beáramló NSZK-termékek hosszú távon is nagy konkurenciát jelentenek. A Dankkrieg im túrosabb a Buszkriegnél... Brit fenntartások, a német egységgel szemben Londonból jelenti az MTI: Európa „uralkodó nemzetévé" válik-e az egységes Németország? — Milyen jövője van az ellenségtől megfosztott Észak-atlanti Szövetségnek? — ez a két kérdés foglalkoztatja a brit politikai köröket A BBC televízió vasárnapi magazinműsorában megszólaltatott amerikai, nyugatnémet és brit szakértők fejtegetéséből kitűnt, hogy az angolszász hatalmakat erősen nyugtalanítja a német közvélemény atomfegyver-ellenes hangulata. Illetve a bonni kormánynak az a hajlandósága, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) intézményrendszerének keretei között elégítsék ki a Szovjetunió biztonsági igényeit. Az EBEÉ a brit kormány felfogása szerint csupán politikai bizalomerősítő szerepet tölthet be a kelet—nyugati kapcsolatokban, de sohasem helyettesítheti a NATO-t, mint katonai szövetséget. A brit kormányhoz közel álló The Sunday Telegraph „Bankárokra támaszkodva" című vasárnapi vezércikkében ezt írja: — „A dublini csúcstalálkozó után világossá vált, hogy az Európai Közösség a Franciaország és Németország által pártolt irányvonal