Magyar Nemzet, 1990. július (53. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
s szerint fogja megvalósítani a gazdasági és pénzügyi uniót. Margaret Thatcher asszony utóvédharcai már nem sokáig halogathatják ennek bekövetkezését Olyan gazdasági Európa felé tartunk, amelynek pénzügyeit bankárok bizottsága fogja szabályozni, és ebben a német gazdasági túlsúly fogja éreztetni hatását minden kulcskérdésben. Nagy- Britannia nyugat-európai alkudozási pozíciója nem is annyira Thatcher asszony politikája miatt csökkent — sőt, még csak nem is a német egyesítés miatt —, hanem sokkal inkább annak hirtelen felismerésével, hogy az európai védelemhez való kiemelkedő hozzájárulásának fontossága erősen megcsappant, mihelyt a védelem kérdése eltörpült a gazdasági kérdések mellett." A vezércikkíró baljóslatúnak találja azt a „tapintatlanságot”, amellyel „Helmut Kohl kancellár megpróbálta rávenni a többieket, hogy osztozzanak Mihail Gorbacsov elnök megvesztegetésének költségeiben a német egység elfogadtatása céljából”. — Mintha a német egység nem lenne épp elég baj nekünk anélkül is, hogy még az árát is velünk fizettessék meg — így az újság. A The Sunday Telegraph egy másik írását így kezdi: — „Németország megnyerte a küzdelmet Nyugat-Európa uralmáért. Az egyesítéstől felbuzdulva a németek immár lelkileg is készek rá, hogy gazdasági erejüket politikai vezetésre váltsák. A Bankkrieg még a Blitzkriegnél is hatásosabb, mert nem véd ellene az angol (La Manche) csatorna. Deutschemark über alles.” Magyar elképzelések az is európai rendről A VSZ-ből való kilépés minden tagállam szuverén ügye • jTfllTT**“**·* ki Sevardnadze a Poglednek nyilatkozva A Varsói Szerződésből való esetleges kilépésről szóló döntés valamennyi tagállam szuverén ügye — jelentette ki Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter a Pogled című bolgár hetilapnak adott interjújában (amelyet a miniszter tanácsadója a megjelenés előtt több Moszkvában dolgozó újságíróknak, köztük az MTI tudósítójának átadott) a Varsói Szerződés jövőjével kapcsolatos kérdésekre válaszolt. A VSZ-tagállamok Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülése megmutatta, hogy a szövetséges országok vezetői szerint a VSZ szervesen kapcsolódik az Európában most kibontakozó folyamatokhoz — emlékeztetett rá Eduard Sevardnadze. — Abban valamennyi tagállam, köztük a Szovjetunió is, egyetért, hogy a Varsói Szerződést radikálisan át kell alakítani az egyes országokban és az egész Európában kibontakozó változásoknak megfelelően, meg kell őrizni az együttműködés struktúrájában és módszereiben a politikai elemek előtérbe kerülését. Egy törekvés egyesít bennünket: meghaladni Európa szétszakítottságát, garantálni a szilárd bizonságot, amely mentes a „hidegháború” maradványaitól. Eduard Sevardnadze a ma még kidolgozás alattlévő.szovjet..elképzelésekről nem beszélt, csak annyit mondott, hogy Moszkva meggyőződése szerint a VSZ még nem merítette ki a benne rejlő lehetőségeket. Az új feltételek között képes konstruktív szerepet játszani annak érdekében, hogy politikailag szavatolják a tervszerű, válságmentes áttérést az európai biztonság és együttműködés új rendszerére. Sevardnadze úgy véli, hogy a VSZ-ből való kilépés lényegesen szűkítené az erre az útra térő államok lehetőségeit, csökkentené politikai súlyukat.. A szovjet miniszter szerint ez az állam kevésbé tudná hallatni hangját olyan kulcskérdések megoldásában, mint a fegyverzetcsökkentésről folyó tárgyalásokon kialakított álláspontok, a VSZ és a NATO közötti új kapcsolatok fejlesztése, az európai megosztottság végleges meghaladásának útjai. A VSZ PTT moszkvai ülésének eredményei nyomán reális út tárul fel a két szövetségi rendszer párhuzamos, vagy közös akciói előtt, azzal a céllal, hogy kiépítsék az új európai rendet. Ennek magja, szovjet elképzelés szerint a Nagy-Európa Tanácsa, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) munkájában részt vevő valamennyi állam legfelsőbb szintű vezetőinek fóruma lehetne — jelentette ki Sevardnadze ugyanebben az interjúban. Az új európai struktúra központi elemeként említette Nagy-Európa Tanácsa a, szovjet elképzelések szerint, kétévenként legalább egyszer ülésezne. Ekkor az európai politika legfontosabb kérdéseit tekintenék át, konszenzus alapján kidolgoznák az elvi irányokat és a konkrét döntéseket. A határozatok megvalósításáért felelős szerv a külügyminiszterek évente kétszer ülésező bizottsága lenne — folytatta az elképzelés vázolását Eduard Sevardnadze. Emellett létre lehetne hozni az EBEÉ kis létszámú állandó titkárságát,amely azinformációcseréért, a nagyobb rendezvények előkészítéséért felelne. Ehhez szakértők és technikai munkatársak kis csapatára lenne szükség. A katonapolitikai stabilitás szavatolására Sevardnadze két szervet is elképzelhetőnek tart. Az egyik a katonai egységek mozgatásáról, hadgyakorlatokról szóló, és egyéb információk cseréjével foglalkozna, a másik, a „nem világos helyzetek” tisztázását végezhetné el. Az idők folyamán e testületek illetékesei köre bővülhetne, fokozatosan elvezetve egyfajta európai biztonsági tanács létrehozásához. Népszavazás Szerbiában Ellenzék: „kommunista félrevezetés" a referendum Belgrádból jelenti az MTI. Szerbiában vasárnap megkezdődött a népszavazás, amelyen a köztársaság 6,6 millió választópolgára arról dönthet, hogy előbb elfogadják-e az új szerb alkotmányt, és csak utána tartsanak többpárti választást, vagy pedig fordított legyen a sorrend. A kérdés nagy politikai vihart kavart mind Szerbiában, mind a többi tagköztársaságban. Szlovéniában és Horvátországban már megtartották a szabad választást, amelyen ellenzéki erők győztek. Szerbiában tavaly voltak előrehozott választások, azokon azonban ellenzéki pártok nem indíthattak jelöltet. A referendum kétnapos, hétfő estig tart, és az eredményt valamikor a jövő hét közepén hozzák majd nyilvánosságra. A Szerb Szocialista Szövetség kiáltványban szólította fel a választópolgárokat arra, hogy szavazzanak igennel, tehát amellett foglaljanak állást, hogy előbb az alkotmányt fogadják el. A kiáltvány szerint ezzel „minden nemzet és nemzetiség szabad és egységes Szerbiája" mellett teszik le voksukat a választópolgárok. A szerb ellenzéki pártok viszont egyöntetűen elvetették a referendumot, amelyet „egyoldalú, törvénytelen és kommunista félrevezetésnek” neveztek. A Szerb Nemzeti Megújhodás Mozgalom, a Népi Radikális Párt és a szerb Demokratikus Párt szerint a népszavazás pusztán arra hivatott, hogy a jelenlegi vezetés megőrizhesse hatalmát. Az alapvető kérdés az, hogy az alkotmányt többpárti alkotmányozó parlament fogadja-e el, vagy a jelenlegi kommunista képviselőház — szögezték le az ellenzéki pártok. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége állásfoglalásában éppen a tervezett alkotmány hiányosságaira való tekintettel szólította fel a szervezet tagjait, a vajdasági magyarokat, hogy szavazzanak nemmel. A VDMR leszögezte, hogy olyan alkotmány mellett száll síkra, amely szavatolja a kisebbségek egyéni és kollektív jogait, és a kisebbségeket figyelembe vevő önkormányzatok megteremtésének lehetőségét. A vajdasági magyarok — mint korábbi állásfoglalásaikból is kitűnt — főiként azt kifogásolják, hogy az alkotmánytervezet nem szól külön az anyanyelvi oktatásról, és csak a nemzetiségek lakta területeken teszi hivatalossá az anyanyelv használatát. A Koszovóban élő albánok gyakorlatilag bojkottálták a voksolást a szerbiai népszavazás első napján. Legalább négy koszovói városban a helyi hatóságok nem engedték kinyitni a szavazóhelyiségeket, és a Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint az albánok legnagyobb része nem is vett tudomást a népszavazásról. Az albán ellenzéki pártok szerint a referendum alkotmányellenes, és ezt a célt szolgálja, hogy az albánokat megfossza a politikai hatalom megszerzésének lehetőségétől. 0 (Moszkva, MTI) Tavaly az NDK és Magyarország területéről 27 000 embert, 2700 harckocsit, 310 repülőgépet vontak ki. Az idén Csehszlovákiából, Magyarországról és Lengyelországból hazatért 43 000 katona, 900 harckocsi, 680 tüzérségi rendszer és 52 harci repülő — közölte Jazov szovjet védelmi miniszter az Izvesztyijában. (Lusaka, DPA) A bűnösök kemény megbüntetését helyezte kilátásba vasárnap Kaunda zambiai elnök a meghúsított államcsínykísérlet után. Magyar Nemzet Washingtoni tudósítónk telexjelentése • Bush-kormány újabb lépései az európai atomleszerelésre Washington, július 1. Berlinre és Moszkvára figyel ma Amerika, s a két kritikus nyugati csúcsra készülő Bush elnök a német és szovjet fejleményekhez igazodó lépéseket fontolgat. Kennebunkporti családi birtokán tölti a július 4-iki függetlenségi ünnep okán belpolitikai szünetnek számító napokat George Bush, s így hétfőre odahívta katonai és külpolitikai tanácsadóit, véglegesítendő a terveket a csütörtök—pénteki londoni NATO- csúcsra. S kormánykörökből kiszivárgott, hogy az egyik látványos amerikai javaslatot máris megszellőztették a szövetségesek körében: az Egyesült Államok kivonná a tüzérségi atomlövedékeket Nyugat-Európából. Már csak azért is, mert ezek az NSZK-ban és négy másik NATO-tagállamban levő eszközök oly rövid hatótávolságúak, hogy a német egyesüléssel és a kelet-európai célpontjaik megítélésének módosulásával gyakorlatilag elveszítették katonai értéküket. Megtartásuk német földön éppenséggel kínos helyzetbe hozná Helmut Kohl kormányát, amely Hágával, Brüsszellel és Hamával együtt sürgette is ezt az amerikai húzást. Már májusban lemondván az atomtüzérség korszerűsítési terveiről, e logikus továbblépéssel a Bush-kormány egyúttal Moszkvának is gesztust tenne, közelítve — ám azt teljes mértékben el nem fogadva — a szovjet atomtalanítási javaslatokhoz. Ugyancsak májusban állt el Washington a Lance rakéták felváltásának terveitől, s ha most Londonban bejelentik a bennebunkporti elképzelést, az Egyesült Államoknak mintegy hétszáz Lance típusú rakétája és ezernégyszáz, taktikai légibombája marad Európában. S kiszivárgott az is, hogy a londoni csúcs formálisan is megteszi a — Bush—Gorbacsov csúcson megígért — javaslatot a rövid távú atomfegyverekről való tárgyalásokra, rögvest az európai haderő-csökkentési megállapodást követően. A nukleáris fegyverekről azonban nem óhajt teljes mértékben lemondani Washington, ha igyekszik is alkalmazkodni a német egyesülés és a keleti változások folytán alapvetően módosult európai katonai helyzetihez. Reimebunkportban arról beszélt egy" magas rangú kormánytisztviselő, hogy „egy sor ötlet” forog a londoni csúcs előtt az atlanti fővárosok között, végtére is, nagyszabású stratégiai módosításokra készül a NATO. S mivel a Bushkormány úgy véli, a júniusi moszkvai javaslatok túl messzire mennek az atomtalanításban, meg kívánja előzni az irántuk kialakulható „túlzott” nyugat-európai érdeklődést, hiszen Bonnban már a NATO védelmiminisztereinek májusban Calgaryban elfogadott döntését a közeljövő levegő-föld rakétáiról is politikailag elfogadhatatlannak kezdik minősíteni. Kényes ellensúlyozgatásra készül tehát az amerikai elnök, kinek a német NATO-tagság ügyében úgy kell Moszkvát meggyőznie, hogy eközben nehogy Bonn „elcsábuljon”. (George Bush persze most örül a következő tíz nap világpolitikai lekötöttségének: a választási ígéretek feladására, az adóemelésbe való beletörődésére e hét végén vitaműsorok, karikatúrák és kommentátorok özöne emlékezteti az elnököt, ki késve, csak péntek délben mehetett bennebunkportba, mert előbb sajtóértekezleten igyekezett magyarázni a bizonyítványát, igazán kellemetlen és számon kérő kérdések sorára próbálva felelni.) Az adóügy azonban nem vonhatta el teljesen a figyelmet a német egyesülésről, amely a The Washington Post vasárnapi vezércikke szerint gyakorlatilag ténynyé vált. S most „újra megjelenik Közép-Európa, amely Keletre és Nyugatra egyaránt tekint”. Ám „ellentétben a régi Közép- Európával, az új szilárd elkötelezettje a demokráciának és piacgazdaságnak”, vagyis szerencsére „nincsenek jelen azok az erők, amelyek Európát a század első felében az erőszak és gonoszság spiráljába taszították". A tévéhíradók most együtt számolnak be a berlini pénzegyesítésről és a moszkvai pártszakadási tünetekről. A nagy tévéhálózatok műsorvezetői is e helyekről jelentkeznek vagy fognak hétfőn a képernyőn feltűnni. A találgatások áradata azonban e hét végére elakadt: talán túl sok is volt belőle, talán túl kockázatossá vált. Legfeljebb a The New York Times moszkvai tudósítója meri azt állítani, hogy egyre inkább úgy tűnik, Borisz Jelcintől függ az SZKP jövője. Azért is, mert egyedül ő „orozhatja el” a konzervatívoktól az orosz nacionalizmust, és szelídíthetiis meg. S azért"is,rhett hátélhányniá" a pár-'tot, annak összeomlása, még gyorsabbá válnia. Avar János Az amerikai elnök üdvözölte a szovjet olajszállítások felújítását Litvániának Vilniusból jelenti a Reuter. A jelek szerint enyhül a feszültség Moszkva és Vilnius között azt követően, hogy a litván parlament elhatározta a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztését, és ennek nyomán a szovjet kormány felújíttatta a kőolajszállításokat Litvánniának. Vilniusi tájékoztatás szerint az első olajszállítmányok szombaton a késő esti órákban már megérkeztek Litvániába. Moszkva azonban még adós a földgázszállítások újbóli megkézkezdésével. A Tallinnban tartózkodó Kazimiera Prurskiene litván miniszterelnök-asszony szombat délután annak a nézetének adott hangot, hogy két héten belül megkezdőd-,hetnek a tárgyalások Moszkvával. George Bush, amerikai elnök szombaton üdvözölte a Litvániába irányuló szovjet olajszállítások felújítását. A három balti köztársaság vezetői közös tárgyalásokat szorgalmaznak Moszkvával a függetlenségükkel kapcsolatos követelésekről — jelentette be vasárnap egy tisztségviselő Tallinnban. Vytautas Landsbergis litván, Arnold Rüütel észt és Anatolijs Gorbunovs lett elnök szombat este a tárgyalások mellett tette le a voksát. Erről közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Az álláspontot Vytautas Landsbergis és Arnold Rüütel dolgozta ki tallinni hét végi találkozójukon. Azon a lett elnök nem vett részt személyesen, hanem képviselőt menesztett a tanácskozásra. A három balti köztársaság vezetői egyetértettek abban: az észteket és a letteket is be kell vonni a Moszkva és Vilnius közötti tárgyalásokba. Nagyobb munkafegyelemre szólította fel a kubaiakat Castro Havel mit sem tud a szigetország gondjairól Havannából jelenti az ADN. A súlyosbodó gazdasági problémákra és rosszabbodó élelmiszer-ellátásra való tekintettel nagyobb munkafegyelemre szólította fel honfitársait Fidel Castro. A kubai párt- és állami vezető egyúttal sürgette a mezőgazdaság támogatását. A Kubai Szakszervezeti Szövetség kongresszusán mondott beszédében Fidel Castro elismerte, hogy az ország nehéz helyzetben van, mindazonáltal hangoztatta, hogy „a problémákat kapitalista módszerek alkalmazása nélkül" kell megoldani. Abból kell kiindulni, hogy Kuba szocialista ország — mondta. Bejelentette, hogy emelik a mezőgazdasági dolgozók fizetését, és javítják a falusiak életkörülményeit. A szakszervezeti kongresszus kétnapos vitájában felszólalók hevesen bírálták a közigazgatási apparátust és éles szavakkal kifogásolták az egyre rosszabbodó lakossági ellátást. A kubai állampolgárok jogait az alkotmánynak megfelelően garantálják, és nincs szükségük arra, hogy a csehszlovák elnök siessen védelmükre — írta Castro kubai vezető Václav Havel elnöknek küldött levelében, amelyből részleteket közölt szombaton a Lidové Noviny című független napilap. Havel a múlt héten levelet írt Castrónak, amelyben arra kérte a kubai vezetőt, hogy vesse latba befolyását hét kubai ellenzéki szabadon bocsátása érdekében. Havel szerint az ellenzékieket igazságtalanul ítélték el. Havel levelére Castro pénteken válaszolt. Úgy vélekedett, hogy a csehszlovák elnök levele bizonyítja: Havel mit sem tud Kuba problémáiról, amikor veszi magának a bátorságot, hogy kifejtse arról véleményét. Nem ismeri az összes körülményt, és állásfoglalásából hiányzik a tisztelet a kubai igazságügyi szervek iránt. Castro szerint a hét elítélt külföldi hatalmak szolgálatában állt, és az észak-amerikai imperializmus eszköze volt. (Párizs, MTI) Nem lehet szó a bukaresti események óta letartóztatásban levő személyek szabadon bocsátásáról — ezt Roman miniszterelnök jelentetteki a francia állami rádiónak adott vasárnapi nyilatkozatában. A jelenleg Svájcban tartózkodó bukaresti kormányfő a Reuternak pedig azt mondta, hogy Romániában soha többé nem veti be a bányászokat utcai tüntetések leverésére. Hétfő, 1990. július 2. Az első hétköznap Nincs zászlólengetés, túláradó pátosz, tapsos diadalmámor. A németek a történelmi tett tudatában, de visszafogottan, a nehézségekről se hallgatva fogalmazták meg egységes országuk gazdasági alapokmányát. Életbe lépett a pénzügyi, a gazdasági és a szociális uniójukról szóló államszerződés, amelyet még két fél: az NSZK és az NDK kormánya kötött, s nemrég hagyott jóvá a két parlament. Ezután következnek majd a politikai, a jogi s egyéb lépések a teljes egyesülésig. Helmut Kohl — bár büszke művére — nem tetszeleg vaskancellári pózban, nem hangzanak bismarckiádák, még kevésbé wilhelmiádák, az egységes német államot — ez év végén vagy kilencvenegyben? — nem a versailles-i tükörteremben fogják kikiáltani, mint elődjét 1871-ben. Pátosz nélkül Tudják, a világ jó része ma már nem szereti a politikai tapsot, tehát óvakodnak attól, hogy diadalkiáltásokkal rossz emlékeket ébresszenek, nyugtalanítsák az amúgy is kettős lelkű Európát. Mindenki elismeri, hogy a német egység történelmi szükségszerűség, de némi aggódás azért vegyül e belátásba. A nagy pátosz elmaradását az is magyarázza, hogy az NSZK és az NDK napi gondok, nehézségeik, és a kockázatok felmérése, megvitatása és a megoldás lehetőségeinek a kutatása közepette csinál történelmet. S e történelemnek ma van az első hétköznapja. A gazdasági unió leglátványosabb része, jelképe az egységes pénz, a nyugatnémet márka egyeduralomra kerülése — de ennek az átmenetnek sok más ágaboga is lesz. Nincs mit csodálkozni azon, hogy máig is vannak, akik fanyar belenyugvással bár, de leszögezik: jobb lett volna lassabban haladni, előkészíteni a gazdasági talajt, elvégre az út bizonytalan, valójában senki nem tudja, miként kell átvezetni egy központosított tervgazdálkodásra épült országot az önállóság, a kockázatvállalás, a piac világába. Csakhogy a forradalmak, a nagy társadalmi változások maguk írják forgatókönyvüket: az NDK lakói átvándorlási hullámukkal olyan nyomást gyakoroltak a politikára, hogy sietni kellett, s lehető legyorsabban cselekedni. A német egységet — bár mint cél évtizedek óta ott szerepel az NSZK alkotmányában — nem rajzasztalon tervezték meg, s akik az új követelményekkel versenyt futva előkészítették, maguk se tudják: egy vagy tíz esztendő múlva milyen körülmények között élnek majd. Így azután a történelmi örömöt napi aggodalmak fűszerezik. A faláttörés boldog szédületét a „mi lesz holnap?”kérdése váltotta fel. Kemény munka Kezdetben a jövő egyszerűbbnek látszott: az egyesülés, a nagyobb és gazdagabb testvér kéznyújtása, az erős márka bevonulása a menekülést ígérte. És túloldali életszínvonalat. Minden bizonnyal így is lesz majd, de addig sokbajjal kell megvívniuk. Az NDK-ban törik a fejüket (s ez a többi, volt szocialista ország számára sem tanulság nélkül való), miként lehet nyolcezer állami, kétharmad részben elavult, a világszínvonaltól kevésbé vagy súlyosan elmaradt nagyvállalatot fölemelni, megújítani, szanálni? Mekkora lesz a munkanélküliség? Kemény márkáért kemény munka, magas színvonal nyújtandó. Mikorra tudnak ennek eleget tenni? Mennyire állják majd a versenyt? Az átmeneti segítség, a protekcionizmus s a túloldali készség mellett is saját lábra kell állniuk, másként a „volt NDK” gazdasága nem kapcsolódhat öszsze a nyugati oldallal. Milesz a bérekkel, a nyugdíjakkal? De nem maradéktalan az öröm az NSZK- ban sem: négy évtized egyesülési követelése után, minden segítőfinanszírozási hajlandóság mellett se szeretnék, ha a sok-sok milliárdos infúzió, amelyet a keleti jövevénybe kell átömleszteni, inflációt és adóemeléseket hozna (bár ez utóbbit talán nem is kerülhetik el). Hallatlanul izgalmas kísérletnek leszünk német földön a következő néhány évben tanúi, s mi magunk se lehetünk kényelmes páholyban ülő nézők: hasonló problémákkal küzdünk majd anélkül, hogy mellettünk állna egy „Nyugat-Magyarország”. Elkészült az egyesülés politikaiállamjogi ütemterve is. Ősszel megalakulnak — NSZK-mintára — az NDK-ban is a tartományok, és előreláthatóan az év végén már parlamenti választásokat tartanak vagy párhuzamosan, vagy együtt. Ha minden e kotta szerint halad, még 1990-ben vagy 1991-ben kikiáltják az új Németországot — nyilván ünnepélyesen, az eseményhez méltóan, nemzetközi részvétellel, jókívánságoktól és talán némi aggodalmaktól kísérve. Addig a német egység nemzetközi feltételeit is létre kell hozni. Új hatalom születik, és az ilyesmi a régieknek nem szokott tetszeni. Ez a magyarázata annak, hogy Bonn legalább annyi energiát fordít szövetségeseinek és a keleti szomszédoknak a megnyugtatására, mint a belső problémák feltérképezésére és megoldására. Biztosítaniuk kell a Nyugatot és a Keletet egyaránt, nincs mit tartaniuk az új Németországtól. Ellenkezőleg, ők is jól járnak, konstruktív együttműködést várhatnak tőle, ez az ügy érdemes nemzetközi támogatásra. Egyensúly Nemcsak belül, a külvilággal is megteremtendő tehát a harmónia. Egyensúlyra van szükség, az egyetértés egyensúlyára magában nyugati táborban — elvégre a brit s más fenntartások arra vallanak, hogy a négy évtized szent esküvései, miszerint szívvel-lélekkel támogatják a német nemzeti újjászületést, valójában a távoli jövőre vonatkoztak. S Bonn — nagyon őszintén — nyugtatgatja szövetségeseit: hallani sem akar semlegességről, külön utakról, az atlanti szövetség hű tagja marad, jövőjét a nyugati szövetségi rendszerben, csakis az európai együttesben képzeli el. Gondja van Bonnnak és Berlinnek a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés egy-két más tagjával is. Akeleti nagyhatalom — a régi szemlélet szerint — fokozatosan elveszti európai pozícióit, s az az új szemlélet, az az új állapot csak most van kialakulóban, mely szuverén államok szövetségének kívánja Európát. Az NDK eddig a Varsói Szerződés (gyakorlatilag a Szovjetunió) legnyugatibb támaszpontja volt, s egyelőre még ott állomásozik mintegy háromszázezer szovjet katona. Bonn igyekszik biztosítani Moszkvát: neki sem kell tartania az új Németországtól, gazdasági segítséget várhat tőle, részvételt az európai fegyverzetcsökkentésben, és főképpen előnyös kompromisszumokat kínál a biztonság tekintetében. A Szovjetunió kezdetben semlegesnek szerette volna látni Németországot, de fokozatosan enged szigorából — bár még nincs meg a 4+2 egyetértés. A volt győztesek és a két német állam még nem tudtak megegyezni, milyen helyet foglaljon el az új ország Európában. Szerencsére az alapkérdésekben megvan a nagy nemzetközi egyetértés: sem Európa, sem Észak-Amerika, sem Bonn, sem Berlin nem kívánja, hogy a két világháborút kirobbantó erők valaha is visszatérjenek. Európával együtt lélegző államnak ígérkezik az új Németország. Most tette meg az első döntő lépést, ma van a kemény pénz első hétköznapja az NDK-ban, így vásárolnak a fűszeresnél a háziaszszonyok, a nyugdíjasok, így adják a bért a gyárak. Sok izgalmas hírt kapunk majd még német földről, kettős értelemben is: a jövőt alkotó nagy lépések és a mindennapi gondok együtt alakítják a történelmet. Tatár Imre Urasizkus áremelések Nem történt szakadás a lengyel állampolgári bizottságok tanácskozásán Varsóból jelenti az MTI. Javaslom Lech Walesa úrnak, hogy a héten találkozzunk, és beszéljük meg, mit tehetnénk azért, hogy az elkerülhetetlen nézeteltérések ne semmisítsék meg Lengyelország közös javát és a Szolidaritás közösen elért eredményeit — mondotta Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök vasárnap Ságok küldötteinek országosa Varsóban az állampolgári bizottnácskozásán. A találkozót két héttel ezelőtt és új tanácsadói „ellenkongreszderítés szervezetet. Erre Walesa rá kovácsolni a heterogén Szoltszeretné valamiféle kormánypártjának kornyinyhű szárnya, amely javasolta a bizottságok mozgatszust” hívtak össze szombatra. A tanácskozáson csupán annyi történt, hogy a résztvevők állást foglaltak a pártalakítás ellen, ám mindenki ottmaradt a vasárnapi értekezletre is, tehát a várt látványos szakadás nem következett be: nem határolódott el élesen a két irányzat aszerint, hogy kik és hányan vettek részt az egyik, vagy a másik tanácskozáson. Lengyelországban különben vasárnaptól száz százalékkal emelkedik a fűtés, a melegvíz- és a gázszolgáltatás ára. A villanyáramért 80 százalékkal, a postai szolgáltatásokért átlagosan 60 százalékkal kell többet fizetnie.