Magyar Nemzet, 1991. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

Ára: 6,50 forint Szerda 1991. január 2. IIV. évfolyam I. s­zám . Visszaút nincs Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársamnk! Elbúcsúztatván a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárá­nak, a hazánk határain túl minden magyarnak, az új esz­tendőre erőt, egészséget! Köny­­vtyű évet, magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon so­kunknak igencsak nehéz esz­tendeje ígérkezik. . Ne áltassuk magunkat, ami­­t jén eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb tár­sadalom ígéretének véltek, re­ménytelenül összeomlott. Lát­szólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk,­ mégpedig drá­gán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekül­hetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyi­ra, és oly régóta áhított — gaz­dasági­ rendjéhez, hogy jelen­legi gondjainkon mielőbb felül­kerekedjünk.­­ A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kide­rült, hogy nem elég jogszabá­lyokból, törvényekből, parla­mentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény falait, attól az épület még nem válik­­ lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről —,­ínába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a mű­vészetét. Hadifogságban, tábor­ban, börtönben, társbérletben.­­ Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan ves­sen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője ér­dekében. S kinek mekkorát. Mert, ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység­­egyenlőségéről, azt joggal kí­vánja, hogy elviselhetetlen te­her senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírá­sa arányában, igazságosan fi­zesse. Mert a nép nem statisztikai , adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő fa­lat kérdése is. Sok mindenről le­ kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolni évekbe telik. De emberekről lemonda­nunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpoli­tika, hanem mindenekelőtt tudatos és min­den politikai döntést átható: ér­tékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet vár­hatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jele­nén könnyű­. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Eu­rópa valóságos egysége érde­kében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, ha­nem a gazdasági nyomor is fer­tőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk:­­ társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénysé­get is csak társadalmi együtt­érzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszéd­ság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez ter­mészetes érdekvédelmi szövet­ség a munkahelyen és lakóhe­lyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb —t ,minden po­litikai és szakmai érdekvéde­lem iskolájává, műhelyévé, ke­mény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hi­bákról, amiket elkövettünk —, igenis mi, mindannyian, még ha, a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hi­szen féltünkben magunk is el­tűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek va­gyunk, esendők, a történelmet­ nem mi csináljuk, hanem a tör­ténelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosí­tást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfel­jebb a csökevénye él már mind­annyiunkban, a gondolkodá­sunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vá­gok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az ország­ban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot,, tudom, hogy a türelmetlenség­­ színe alatt most is tettvágy, feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot fel­építenünk, és nem világhatal­makkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit, ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen, 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társada­­lomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szé­gyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon­ az Isten mind­annyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. Erős tél II. János Pál pápa üzenete A nemes magyar nemzet sze­retett­ fiainak! Ennek az 1991-es esztendő­nek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lel­kipásztori látogatást teszek ha­zátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi ott­honaitokba köszöntésemmel és bátorításommal,, hogy biztosít­salak mindnyájatokat atyai sze­retetemről, és buzdítsalak ben­neteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mé­ly­ed­jetek el a keresztény hit­ben. Sajátos módon is közel aka­rok lenni a püspökökhöz, a pa­pokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővéreidhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magyar népre ké­rem, Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lélek­kel nézhessen szembe az új esz­tendővel. A Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” le­gyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusok­nak, ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos idő­szakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apos­toli áldásommal! ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Az intell és diplomáciai próbálkozások Az amerikai külügyminiszter felkeresi az Öböl-koalíció fővárosait Az EK soros elnöke Bagdadba készül AZ ÖBÖL-VÁSSÁG MARADT a világpolitika homlokterében az óesztendő utolsó napjaiban, s az út elején. A vezető államférfiak ilyentájt szokásos üzenetei is ezt a kérdéskört taglalták, abban bízván, hogy elmúlhat a háborús veszély. A CNN tévétársaság kedden délután azt jelentette, hogy James Baker amerikai külügyminiszter a tér­ségbe utazik, s könnyen elképzelhető, bár az időpontot még nem tűzték ki, hogy Bagdadot is felkeresi. Irak közben azt jelezte a The Washington Poston keresztül a hivatalos amerikai vezetésnek, hogy­­kész a tárgyalásokra a Biztonsági Tanács által meghatározott, ja­nuár 15-i határidő előtt. Nem valószínű azonban, hogy harmadikéig az iraki fővárosba utazhatna az amerikai diplomácia vezetője, Bush ugyanis eddig az időpontig akarta kicsikarni a találkozót Huszeintől. Megfigyelők szerint azonban a rugalmasság jelei fedezhetők fel az amerikai magatartásban, a Fehér Ház ugyanis már elképzelhetőnek tartja az eszmecserét január harmadika után is. Dole amerikai sze­nátor közölte, hogy Irak washingtoni nagykövete szerint Huszein nem ragaszkodik többé a Baker-látogatás időpontjául szabott január tizenkettedikéhez. A Szaúd-Arábiában tartózkodó Don Quayle azt hangoztatta, hogy az egységek készek a harcra, ha Irak nem vonul ki Kuvaitból január közepéig. AZ AMERIKAI ELNÖK az új év alkalmából, kedden üdvözölte Tosisoi japán kormányfőt, s úgy fogalmazott, hogy Washington min­dent megtesz a válság békés megoldása érdekében. Tosiki megerő­sítette, hogy Tokió­ újabb segélytervet dolgoz ki az ENSZ békete­remtő erőfeszítéseinek a támogatására. Újévi­­beszédében a­ japán miniszterelnök egyébként azt fejtegette, hogy országa kész nagy ösz­­szegű segélyt nyújtani Iraknak, ha Huszein kivonul Kuvaitból. Bag­dad közben, a maga részéről visszautasította Mubarak egyiptomi elnök békefelhívását. Az államfő Huszeinhez küldött üzenetében ar­ra figyelmeztetett, hogy „könyörtelen idők" közelednek, ha Irak nem tartja be a BT határv­itán. Az iraki hírügynökség beháríták és fia-s­zugnak nevezte az egyptomi államfőt, aki Bagdad szerint Bush ne­vében alattomos szerepet játszik. Irakiban, mintegy a hajthatatlanság jeléül, elrendelték, hogy január első hetében, a 17 éves fiúk is je­lentkezzenek katonai szolgálatra. Aki nem teljesíti az utasítást, azt­ szigorúan felelősségre vonják. Becslések szerint a 13—17 év kö­zötti korosztály létszáma egymillióra tehető. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN IS VITÁT váltottak ki az öböl­beli fejlemények. Párizs és Bonn ösztönzésére Bagdadba készül az EK soros elnöke, Jacques Poos, luxemburgi külügyminiszter, aki föl­vetné Huszeinnek: ha kivonul Kuvaitból, azonnal tárgyalások kezdőd­hetnének a közel-keleti kérdésekről, vagyis a palesztin probléma kér­déséről, Izrael határainak a kijelöléséről és a biztonsági rendszer lét­rehozásáról. A közös piaci külügyminisztereik pénteken döntenek Pécl útjáról, de London már napok óta erőteljes nyomást próbál kifejteni a partnereikre, hogy ne kötelezzék el magukat a békés megoldás esetére sem. A brit külügyminisztérium közleménye sze­rint ez még túlságosan korai lenne, Huszeinnek­­előbb feltételek nél­kül ki kellene vonulnia Kuvaitból, a Biztonsági Tanács határozatai­nak megfelelően. Samír izraeli miniszterelnök egyébként­­ hűvösen fogadta a Pool-tervet, és megjegyezte, hogy vele erről a látogatásról és annak vélhető céljáról nem tanácskoztak.. (B. M.) 00' Washingtoni tudósítónk telex jelentése | A Közel-Keletre utazik a leírásra váró Baker Bush az „én embereként”. Szaddám meghátrálására számít Washington, január 1. ■' Megszaporodtak­­ az „utolsó” diplomáciai próbálkozásra uta­ló jelek: Bagdad utalt rá, kész a kompromisszumra a Baker­­látogatás érdekében, míg Wa­shington tudatta, hogy a kül­ügyminiszter hamarosan Euró­pába és a Közel-Keletre utazik, s így „semmit sem lehet kizár­ni”. Egy győzelmet máris aratott Szaddám Huszein felett George Bush, mert a Time magazin min­dig nagyon várt esztendő végi címlapján — rácáfolva az irakit jóslókra — mégis ő lett az „év embere” (e címet annak ítéli — nagy titokban hozva meg döntését — a vezető hetilap, aki a legna­gyobb befolyást gyakorolta a vi­lágra, akár jó, akár rossz értelem­ben). Mi több, Bush többes szám­ban, tehát az „év embereiként", és két eltérő arcának montázsá­val került a Time-címlapre: a határozott világpolitikai vezető a hazai fronton „megfoghatatlan”. Az ilyenkor szokásos interjúban meg is kérdik tőle a szerkesztők, honnan e „meghökkentő” kettős­ség, a helytállás az Öböl-válság­,­­ ban és a vezetésképtelenség ide-­­haza? Az elnök az utóbbira „egy­szerű" magyarázatot kínál: a kongresszus mindkét házában a demokraták vannak többségben. S rögvest felveti, hogy ez akár az Öböl-válságra is kihathat, ameny­­nyiben a törvényhozás nem zár­kózik föl mögé. Két héttel a BT-ultmátum lejárta előtt, felteszik persze a kulcskérdést Bushnak: mit „érez”, lesz-e háború? „Te jó Isten” — sóhajt fel az elnök, majd közli: érzése szerint Szad­dám ki fog vonulni Kuvaitból, még ha „arab vezetők” ezt nem hiszik is, aki már vívott háborút, és látja, milyen erővel áll most szemben, az igyekszik meglelni a kiutat. O, Bush, viszont „eltökélt” az ENSZ-határozatok feltételei­nek maradéktalan megkövetelé­sében, s így Kuvait területének felszabadításában, „az utolsó hü­­velyknyiig, engedmény nélkül”. S mert a kudarc az agresszorral szemben , a háborúnál is „meg­­semmisítőbb” hatással járna, Bush „jól alszik” a végső döntésre készülve. Mindenesetre a keddi The New York Timesban R. W. Apple tudatja vele, hogy e dön­téstől egész elnökségének sorsa is függ.­­ Elnökével együtt az amerikai közélet is várja a „csodát", Szad­dám meghátrálását. „Valami majd csak történik" -­ bizakodott Apple-nak egy­­főtisztviselő. Hi­szen a nyugati diplomaták azt je­lentik haza Bagdadból, hogy ott készülnek a plakátok a­ hetek óta rebesgetett „spontán” tüntetésre: a tömeg „Szaddám igen, Kuvait nem” jelszóval „követelné” a ki­vonulást, s így kínálná a kibúvót a „nép­ nyomásának” engedő dik­tátornak. Egy névtelen főerrebere pedig azt jelezte a keddi The Wa­shington Post címoldalán, hogy Bonn és Párizs tárgyalna, London óvatosságra int Londonból jelenti az MTI. A brit kormány továbbra is igyekszik nyomást gyakorolni közös piaci partnereire, nehogy Jacques F. Poos luxemburgi kül­ügyminiszter tervezett bagdadi tárgyalásai a szövetségesek meg­osztottságának látszatát keltsék. Jacques F. Poos, akit keddtől az EK miniszteri tanácsának so­ros elnöke lesz, a BBC tévének nyilatkozva azt mondta: Bagdad­­ban közölni akarja az iraki ve­zetéssel, hogy feltétel nélkül végre kell hajtaniuk az ENSZ BT határozatait Kuvait függet­lenségének helyreállításáról, ám „utána tárgyalni kell más kérdé­sekről is". A közös piaci országok kül­ügyminiszterei előreláthatólag pénteken döntenek az Irakkal való kapcsolatfelvételről. A BBC értesülése szerint a külügyminiszterek az iraki veze­téssel „később” megtárgyalandó témák közé sorolják a palesztin kérdést, Izrael jövendő határai­nak kijelölését és az öböl-beli biztonság megteremtését. Korábban, november végén, december elején brit kormány­körökben is jelezték, hogy üd­vösnek tartanának efféle me­­netrendet — nevezetesen azt, hogy Irak feltétel nélkül kivo­nul Kuvaitból és utána tárgya­lások kezdődnének azokról a kér­désekről, amelyeket (mindenek­előtt az izraeli—palesztin kontak­tus rendezését) viszont Irak a kivonulás feltételéül szab. Ám, most a brit külügymi­nisztériumban óvatosságra inte­nek. Úgy vélik, hogy­ túlzás mindezt előre megmondani Irak­nak, mert ezt Bagdadban a gyen­geség jelének és az ismerik­ai— európai összefogás bomlási tüne­tének értékelhetik. Korábban a közös piaci állás­pont az volt, hogy nincs tárgya­lás Irakkal az iraki—amerikai külügyminiszteri találkozó előtt. Most azonban Pool éppen azzal indokolja a kezdeményezést, hogy az iraki—amerikai tárgyalás vé­szesen késlekedik. A brit külügyminisztérium közleménye szerint „korai még a pénteki EK-értekezlet napi­rendjéről spekulálni” és a kez­deményezés —, ha egyáltalán megszületik —, semmi esetre sem mondhat majd ellent az Öböl­­válsággal kapcsolatos eddigi kö­zös piaci álláspontnak, mely sze­rint érdemi kérdésekről (Kuvait függetlenségének helyreállításá­ról és az iraki kivonulásról) nincs helye tárgyalásnak. Brit vélemény szerint a Közös Piac egyébként is csak azután tár­gyalhat Irakkal, ha az amerikai —iraki párbeszéd már megkez­dődött. A brit BBC-tévé értesülése szerint az EK—Irak-tárgyalást elsősorban Franciaország és Né­metország szorgalmazza. Közben Nagy-Britann­ia tovább készülődik az Irak elleni hábo­rúra, amelyet a londoni kormány csaknem elkerülhetetlennek tart. Az amerikaiak után a brit kato­nák is oltást kapnak, védelemül Irak biológiai fegyverei ellen. A védelmi minisztérium 380 egész­ségügyi képzettségű tartalékos­nak küldött a hét végén behívót, miután az önkéntes jelentkezés­re szólító korábbi felhívásra mindössze 700-an vonultak a zászlók alá, a­ várt­ 1500 helyett. Negyedszázada ez az első eset­, hogy tartalékosokat hívnak be a brit hadseregbe. Az öbölben állomásozó több mint ,30 ezer főnyi brit sereg mellé eddig kö­zel 5000 főnyi egészségügyi sze­mélyzetet küldtek ki. . .:■ ] Még nincs hivatalos döntés ar­­ról, hogy a brit csapatok erősí­tésére és az amerikaiak teher­mentesítésére az Öbölbe­­ hajó­­zik-e a brit haditengerészet I.­ ­ Bagdad kész meglelni a kompro­misszumos megoldást a Baker-lá­­togatásra: „Nyitva tartjuk az aj­tót, ha meggondolnák magukat”, mármint Washingtonban. „Irak várja az Egyesült Államok bár­mely új javaslatát a dátumügy­ben" — mondta az anonim ma­gas rangú. Az amerikai főváros­ban viszont szilveszterkor még azt jelezték, hogy a külügyminiszter január 15-e előtt felkeresi az Öböl-koalíció fővárosait, tehát ott lesz Bagdad közelében. S meg sem próbálták az amerikai tisztviselők csökkenteni a­­­­ várakozásokat, hogy „ha hívják”, James Baker mégiscsak betoppanhat Szaddá­m­­hoz a január 3-ra kitűzött határ­idő után is. Feltéve persze az ira­ki ellenengedményt: az új varázs­szó, az „egy számjegyű” dátum, te­hát a Bagdad követelte 12-e előtti., S bár egy névtelen State Depart­­ment-tisztviselő szerint 3-a után „minden csak spekuláció", azért ő „nem zárna ki semmit...” (hi­szen Baker karácsony előtt már jelezte azt is, hogy bagdadi útjá­nak immár nem előfeltétele Aziz iraki külügyminiszter azt megelő­ző washingtoni látogatása). A vasárnapi szokásos tévéinter­júkban erre az „utolsó” erőfeszí­tésre biztatták Busht és Bakert olyan kongresszusi kulcsemberek is, akik különben a kormány szi­lárd támogatói: Dole republiká­nus szenátusi vezér, Aspin, a kép­viselőház katonai bizottságának elnöke. Mindketten úgy érveltek, hogy az amerikai nép enélkül még „nem kész” a háborúra, vagyis csak a diplomáciai próbál­kozás kudarca esetén hozhatná meg az elnök azt a döntését. A Camp Dávidból újév napján a Fehér Házba (lapzártánk táján) visszatért George Bush csütörtö­kön ismét tanácskozik a törvény­­hozás vezetőivel. Kormánytiszt­viselők „egy sor forgatókönyvet” tudnak elképzelni az elkövetkező DRÁGUL A TEJ, A CUKOR és majdnem minden... (Min­dennapi drágaságunk — 3. ol­dal) AMT TÁRS­ADA­LM­AS­ÍTANI nem e lehet önvédelem címén, mondja a belügyminiszter. (Ne kelljen rettegnie a rend­őrnek, ha intézkedik —­ 5. ol­dal) PAP VERA KAPTA MEG a Vígszínházban, december 30- án a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. (Születésnapon — 6. oldal) A PÁPAI MINCIUS, Angelo Acerbi, a keresztény élet újjászületéséről és fejlődé­séről beszél a közép-kelet-eu­­rópai országokkal, így hazánk­kal kapcsolatban is. („A növe­kedést Isten adja” — 7. oldal) két hétre, s jelzéseik arra valla­nak, Washington nem nyugtalan­kodik ugyan az Európai Közössé­gek diplomáciai akciója miatt, ám megtartja a döntőbírói jogot bár­mi Bagdadnak teendő engedmény kérdésében. A szokásos újévi tv­­üzenet-váltásában Mihail Gorba­­csovval, Bush elnök hangsúlyozta, mennyire, méltányolja Moszkva „határozott akcióját­­Szaddám Huszein brutális agressziójának ellenzésében”, ez aligha csupán a szovjet tévénézőknek szólt. Avar János

Next