Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
yiagy Nemzet Ára:9,50 forint ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR PÉNTEK 1991.március 1.IV.évfolyam 51.szám Vége Az Öböl-háborúnak vége, Kuvait felszabadult. A szövetségesek elérték céljukat. Kiűzték a kis olajsejkségből a megszállókat, elpusztították az iraki hadigépezet nagy részét, megalázták Szaddám Huszeint, akit nevetséges bábfigurává tett utolsó kalandja. Bagdad végül elfogadta a világszervezet határozatait, s a belátó levelet az a Terik Aziz írta alá, aki diktátora külügyminisztereként nem is olyan régen még iszonyú vérfürdővel fenyegette a koalíciós erőket, s voltaképpen az egész világot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa világosan megfogalmazta Kuvait iraki lerohanása után, miként lehetne békésen megoldani a válságot, ám Bagdad csak tönkreverése után engedett, kényszerűségből. Ez is bizonyítja, hogy a nemzetközi összefogásra szükség volt, a háború jogosságához nem férhet kétség. Nem teremthető olyan helyzet az új, kiegyensúlyozottabb és demokratikusabb rendre váró világban, hogy önkényurak lerohanják gyengébb szomszédaikat. Remélhető csupán, hogy ez a ragyogó győzelem, s Irak megsemmisítő veresége a föld más részein is fékező erővel hat majd. Ekként elillanna az a sejtelem is, hogy az amerikaiak és szövetségeseik pusztán az olajkincs védelmében avatkoztak be. Ez sem másodlagos megfontolás ugyanakkor, ám e háborúban nyilvánvaló magyar érdek is megfogalmazódott: az agresszió elítélése és kudarca, illetve a nyersanyagzsarolás meghiúsulása. A Sivatagi Vihar, amely gyaníthatóan kihat Húszévi helyzetére is, nem múlhat el nyomtalanul, el kell gondolkodni komputerizált villámain, hatásain, diplomáciai és katonai következményein. A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok nemzetközi rendfenntartó ereje, amelyet az elmúlt években mindinkább megkérdőjeleztek, nem nélkülözhető. Sem Európában, sem másutt. Szaddám Huszein elszámította magát tavaly augusztusban, úgy vélte, elegendő propagandagépezetével ijesztgetnie a „dekadens Nyugatot”, a visszavágás elmarad. Nagyot tévedett. Az amerikaiak vezette szövetségesek magasan felülmúlták az iraki haderőt, felszereltségben, morálban, irányításban, gondolkodásban. A nyomasztó amerikai technológiai fölény azonban nyilván nemcsak Bagdadot, s a hozzá hasonló diktatúrákat késztetheti töprengésre, hanem Moszkvát is, amely közvetve tapasztalhatta hadvezetési elveinek és harci eszközeinek az elavultságát. Gorbacsov békekezdeményezéseit, amelyek késleltették Irak kapitulációját s megzavarták a szövetséges hadműveleteket, Bush jól kezelte, megköszönte, s figyelmen kívül hagyta. Azért, mert nem akar új hidegháborút a Szovjetunióval, amely ziláltságában is atomhatalom, az egyetlen ország, amely az Egyesült Államokat néhány perc alatt elpusztíthatja. Washington hite megingott a reformer Gorbacsovban, de belső küzdelmeit látva, semmiképpen sem fordul ellene. Bush szükségképpen átértékeli a nagyhatalmi viszonyt, s ennek jeleit a közelkeleti rendezési kísérletek során felfedezhetjük majd. Jósolni azonban korai volna. Most annyi bizonyos (bízunk benne), hogy a háborúnak vége. Megszívlelendő tanulságokkal, izgalmas kérdésekkel. Blahó Miklé* 14 szövetségeseit elsöprő nagyhatalmak felvázolják a közel-keleti béke körvonalait az amerikai küüügyminiszter a térségbe készült A külpolitikai helyzet VILÁGSZERTE MEGKÖNNYEBBÜLÉSSEL vették tudomásul, hogy csütörtökön reggel elhallgattak a fegyverek a Perzsa-öböl mentén. Kuvait felszabadult, az iraki hadsereget legyőztük — jelentette be tévésbeszédeiben George Bush, s közölte, a szövetségesekkel egyeztetve tűzszünetet léptetnek életbe, amelynek fenntartását feltételekhez kötik. Közülük a legfontosabbikat, vagyis, hogy Irak ismerje el az ENSZ Biztonsági Tanácsának valamennyi rá vonatkozó határozatát. Bagdad az iraki ENSZ-nagykövetség útján még az elnöki nyilatkozat előtt elfogadta. A Fehér Ház lakója jelezte azt is, hogy James Baker már a jövő héten a térségbe utazik, hogy a békéről tanácskozzék. A koalíció az utolsó órákig folytatta légitámadásait. A tűzszünet kihirdetése után nyugalom honolt a frontvonalakon, bár egyes kisebb iraki alakulatok feltehetően nem is tudtak arról, hogy véget ért a háború, s tüzet nyitottak a szövetségesekre. Szaúdi katonai szakértők az iraki hadsereg veszteségeit mintegy 85—100 ezer emberre becsülik, akiknek többsége a szakadatlan bombázások következtében halt meg. Negyvenkét iraki hadosztályt semmisítettek meg, tettek harcképtelenné, vagy futamítottak meg. A koalíció részéről ezzel szemben a villámháború mindössze 126 halálos áldozatot követelt, adták hírül a csütörtök délutáni hírügynökségi jelentések. MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYSZERŰBB KATONAI VÁLLALKOZÁSA nyomán Kuvait felszabadult, az igazság helyreállt, a háborúnak véges ekként üdvözölte John Major brit kormányfő írásos közleményében a fegyvernyugvást. Washingtonból hazafelé tartván Hurd külügyminiszter azt mondta a BBC rádiónak, hogy a brit csapatok nem vesznek részt a később esetleg felállítandó békefenntartó erőkben. Az izraeli miniszterelnök ugyancsak örömének adott hangot a vegyi támadás veszélyének megszűnte miatt, de felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy a háborúnak egyelőre nincs vége, s az iraki fenyegetéssel mindaddig számolni kell, amíg Szaddám Huszein hatalmát meg nem döntik. Jeruzsálemben egyébként az első lelkesedés lecsillapodtával már azt lajtolgatták a kommentárok, vajon hülyés esélyekkel nézhet a zsidó állam a kilátásba helyezett átfogó közel-keleti rendezés elé. Mindenesetre tény, hogy az amerikai diplomácia irányítója térségbeli körútjának első állomásaként az izraeli vezetőkkel találkozik, ami megfigyelők szerint egyszerre jelentheti azt, hogy Izrael nem szorul a háború utáni tárgyalásokon háttérbe, s azt, hogy Washington idejekorán megpróbálja befolyásolni partnerét. GORBACSOV KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK GYŐZELMEKÉNT értékelte a fegyvernyugvást Lukjanov, a szovjet parlament elnöke, aki elsőként nyilvánított hivatalos véleményt az Öböl-válságban bekövetkezett fordulatról. Alekszandr Besszmertnih sajtóértekezletén némileg diplomatikusabban fogalmazott, szerinte a nemzetközi koalíció közös sikeréről van szó, amelyet egyik ország sem sajátíthat ki. A szovjet külügyminiszter csütörtökön telefonon folytatott megbeszélést Bakerrel, mindenekelőtt tájékozódni akarván a kialakult helyzetről. Besszmertnih elsőrendű feladatnak nevezte a harci cselekmények kiújulásának a megakadályozását, de nem kevés jelentőséget tulajdonított a békerendezésnek is, amelyben a Biztonsági Tanács tevékeny közreműködését sürgette. Nem rejtette véka alá, hogy a szovjet közel-keleti politikában, a palesztin kérdés megítélésében nem történt minőségi változás. Fejtegetése — amelyben különös hangsúlyt kapott a régió népeinek az önrendelkezéshez való joga — nem hagyott kétséget afelől, hogy Moszkva közvetítési kudarcai ellenére igényt tart a beleszólásra a közelgő nagy „osztozkodásba". A szovjet védelmi miniszter egy parlamenti meghallgatáson következtetések levonásáról beszélt. Jazov tábornok utalt rá: a kuvaiti és az iraki események arra késztetik a Szovjetuniót, hogy felülvizsgálja a csapatlégvédelemnek és az egész ország légelhárításának a rendszerét. (V. L.O Kacsovot az amerikai elnök nem kívánja tovább gyengíteni. Nem elképzelhetetlen, hogy a tárgyalóasztal mellett, a Közel-Keleten, a rendezés idején a Szovjetuniónak is jut hely, de Washington nyilván érzékeltetni fogja a szovjet befolyás határait. Összegezve tehát, Huszein a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor nem mérte fel a szovjet—amerikai együttműködés szükségszerűségét, rosszul ítélte meg a nemzetközi helyzetet, s a szövetségesek katonai elszántságát. Nem tudta kiszélesíteni a háborút, bevonni Izraelt, s az arabok valamiféle egységét kialakítani. Izrael fenyegetésével és támadásával viszont még kérlelhetetlenebbé tette az amerikaiakat. (k. m.) A szövetségesek minden számítása bevált Irak ellen , mondta katonai szakértőnk A szövetséges haderő minden részletében magasan felülmúlta az irakit, s győzelmét alapjában véve ennek köszönheti, mondta csütörtökön katonai szakértőnk. Akatonai tanulságok elemzése még hosszabb ideig eltart majd — tette hozzá —, de már most nyilvánvaló, hogy az amerikai és a koalíciós erők a legkorszerűbb technológiát felvonultatva gyorsan fel tudtak morzsolni olyan nagy katonai csoportosítást is, mint az iraki. Bagdad rögvest a háború elején elvesztette az esélyét is annak, hogy légicsatába bocsátkozzék, rakétái pedig csak terrorfegyverként voltak használhatóak, de még így sem érték el a kívánt hatást. Az egy hónapos, rendkívüli pontosságú bombázások hatására az iraki szárazföldi erőknek a zöme széthullott, csak a megadás lehetőségére várt. Kuvaitot pedig megtévesztő hadmozdulatokkal vette be Schwarzkopf tábornok, aki a partra szállásról beszélt, holott bekerítette észak felől az ellenséges csapatokat. A Sivatagi Vihar igen furcsa háború volt. A komputeres hadviselés új példája. Az amerikai vezetés azonban gondolkodásban, irányítási képességekben is lepipálta az irakit. Nyilván elemezni fogják még eleget — jegyezte meg szakértőnk — Húszéin magatartását, ám gyanítható: nagy hibákat követett el. Tábornokait, hozzáértő embereit korábban megtizedelte hatalmi mámorában. Aztán úgy vélte, elegendő vérfürdővel ijesztgetni a Nyugatot, a felduzzasztott iraki hadsereggel, s majd mindenki meghátrál. Csakhogy a vietnami sokkból az Egyesült Államok már felébredt, új stratégiát dolgozott ki, éppen a kis és közepes intenzitású konfliktusok kezelésére. Grenada, Líbia és Panama ezt kitűnően bizonyítja. Irak, bár Washington nem kereste az alkalmat, felkínálta a lehetőséget az Egyesült Államoknak, hogy kipróbálja fegyvereit, s újra a világ vezető erejeként lépjen fel, mégha az árat egyedül már nem is tudja állni. A következő hetek érdekes kérdésének ígérkezik, miként alakulnak a nagyhatalmi kapcsolatok, hangoztatta katonai szakértőnk. Hiszen Kuvaitban és Irakban elképesztő tudású amerikai arzenál vonult fel, s voltaképpen elbánt a szovjet haditechnikával. Ugyanakkor a szorongatott Góra Egyelőre marad a szaúdi magyar orvoscsoport A Szaúd-Arábiában dolgozó magyar egészségügyi kontingens megbízatása legfeljebb hat hónapra szól, de a Honvédelmi Minisztérium szeretné, ha minél előbb hazatérnének - közölte az MTI érdeklődésére csütörtökön Keleti György ezredes, a tárca szóvivője. Elmondta: a háború befejeződésével azonban még nem ér véget a katonai gyógyító munka. A tárca most értesítést vár a szaúdi hatóságoktól, hogy meddig tartanak igényt a magyar szakemberekre. Olvasóinkhoz A Magyar Nemzet ezen a napon, 1991. március 1-jén, a változás jeleit mutatja. Az oldalszám növekedésével lehetőségünk nyílt arra, hogy áttekinthetőbbé, s formailag derűsebbé tegyük lapunkat, oly módon persze, hogy hagyományos jellegén, habitusán, csorbát ne ejtsünk. A terjedelem növekedése természetszerűen azt is jelenti, hogy több és többféle írást közölhetünk hasábjainkon, alkalmunk nyílik alaposabb tájékoztatásra; az már tehetségünk függvénye, hogy ez az alaposság, a minőséggel teljesedjék ki. A jelek, amelyek a figyelmes olvasó számára könnyen észrevehetők, remélhetően a jövő dinamikus, ugyanakkor átgondolt változásait vetítik elénk, amelyek úgy kapcsolódnak a Magyar Nemzet konvencióhoz, hogy azt az egyediséget, amelyet lapunk ötvenhárom esztendejében mindig is őrizni igyekezett, kiteljesítsék, és mindenkor felismerhetővé tegyék. Ez az egyediség — így reméljük, és ezen munkálkodunk — a tisztességre, az elfogulatlanságra, a szakmai biztonságra épül, mentes a szélsőségektől, mindenfajta kirekesztéstől és megkülönböztetéstől, s idegen tőle főként a hazugság és a gyűlölet. Az idei márciust tekintjük megújulásunk kezdetének, s a biztonság alaphelyzetének. Lapunk, a Magyar Nemzet Részvénytársaság kiadásában jelenik meg, kormányzatoktól és ellenzékektől függetlenül, függőségi viszonyban csakis olvasóinkkal vagyunk. Több és érdekesebb olvasnivalóval, jó gondolatokkal, nemzeti értékeink védelmével, és nemzeti érdekeink szolgálatával szeretnénk erősíteni ezt a kellemes függőséget, amely, reményeink szerint, a jövőben egyre szorosabbá és bensőségesebbé válhat. A mostani változást alapvető fordulatok követik majd, korszerűbb körülmények között dolgozhatunk, korszerűbb eszközökkel .— hisszük, hogy egy esztendőn belül elérjük azt az alapállapotot, amelyből kiindulva a Magyar Nemzet az ország és talán a régió egyik legjelentősebb és legszínvonalasabb napilapja lehet. A kedves olvasót arra kérjük, hogy ezen az úton — ha újabb anyagi áldozatokkal jár is — tartson velünk. Washingtoni tudósítónk tetexjelentése Bush kinyilvánította a győzelmet és a BT-t megelőzte a tűzszünettel Washington, február 28. Százórás földi háborúra tett pontot a tűzszünet döntését bejelentve Bush elnök, s közölte, hogy a koalíció teljesítette, amit vállalt: legyőzte Irakot és felszabadította Kuvaitot. Bush megszabta Bagdadnak a tartós fegyvernyugvás szigorú feltételeit, és így csupán formális háborúzáró szerepet szánt a BT- nek, s béketeremtő amerikai diplomáciát ígért. Nincs kárörvendés e Kuvait felszabadult. Az iraki hadsereg vereséget szenvedett, katonai céljainkat elértük” — közölte, ezúttal ünnepélyesen, íróasztala mögül, és az esti csúcsidőben fordulva tévébeszédben nemzetéhez George Bush. S tudatta, hogy már kevesebb, mint három óra múlva, amerikai idő szerint szerdán éjfélkor az Egyesült Államok és szövetségesei felfüggesztik a támadó hadműveleteket. S amennyiben — követelte ultimatív módon az amerikai elnök — Bagdad teljesíti a megszabott feltételeket, valamint nem szegi meg e fegyvernyugvást, a tűzszünet tartóssá válhat, a Biztonsági Tanácspedig formálisan is véget vethet a háborúnak. Bush a Fehér Ház háttértájékoztatása szerint azt követően döntött a tűzszünet életbe léptetéséről, hogy szerdán ,kora délután (magyar idő szerint este fél kilenckor) meghallgatta Colin Powell egyesített vezérkari főnök hadijelentését. Ennek lényege megegyezett a seregparancsnok Norman Schwarzkopf tábornok nem sokkal később Rijádban tartott sajtóértekezletének értékelésével: az iraki sereg utolsó ellenálló egységeit semlegesítették ezen az — ily módon utolsó — éjszakán. Gyaníthatóan, volt egyéb indok is a sietségre, amely immár nem veszélyeztette a katonai célok elérését:szerdán, mint beszámoltunk róla, Bagdad — kommunikáció híján a szovjet nagykövetségen át üzenve New Yorkba — ENSZ-képviselőjét BT-tűzszünet meghirdetésének kieszközlésére utasította. S noha a Biztonsági Tanács szerdai lapzártánk után véget ért, zárt ajtók mögötti konzultációján ez az utolsó iraki alkudozási próbálkozás egyhangú nagyhatalmi ellenállásba ütközött, a Fehér Ház aligha óhajtotta kialakítani abosszúállás látszatát: amerikai csapatok lövik a menekülő ellenfelet. Értesülések szerint ez szóba is került a felső szintű megbeszélésen. Tévébeszédében is észrevehetően kerülte George Bush a kárörvendő hangnemet, jóformán csak mellékesen említve meg például magát Szaddám Huszeint, kivel és a rezsimmel — ám nem Irak népével — állt szemben a koalíció. A BT- ülés végét váró tudósítók pedig az ENSZ-palota folyosóján azt is érzékelhették, amit a Biztonsági Tanácsnak szánt „iperaételő” szereppel jelzett az amerikai elnök: a feltételek itt a győztesek, és a háború terhének, áldozatainak vállalói szabják. Bush ezért is fogalmazta mondatról mondatra, mit „kell’’, vagyis hát muszáj Bagdadnak teljesítenie a seregei maradványait szétzúzó hadműveletek végleges leállításához: minden hadi- és egyéb foglyát „azonnal” elengedni, a Kuvaitból elhurcoltakat is, a kuvaiti hatóságokat tájékoztatni a telepített földi és tengeri aknákról, végrehajtani minden egyes BT-határozatot, benne a Kuvait bekebelezését semmissé nyilvánítót és a kártérítést követelőt. ENSZ-körökben máris felvetődött, hogy Kuvait 65 milliárdra taksált kárának jóvátételére kellően korlátozni kell, bevételeit számon tartva, Irak visszatérését az olajpiacra.Nyugati körökben pedig ehhez hozzáteszik, hogy a tartós tűzszünet sem jelentheti a szankciók automatikus felfüggesztését, nehogy az olajbevételek egy „rossz” bagdadi rezsimnek lehetővé tegyék az újrafegyverkezést. Már a Biztonsági Tanács szerda este véget ért ülésén világossá vált, hogy Jemen és Kuba kivételével BT-egyezség van a korábbi határozatok teljes elfogadásának megkövetelésében, s a soros zimbabwei elnök ezt tudatta az iraki nagykövettel, ki megígérte, és csütörtök hajnalra hozta is a sürgős,beleegyező bagdadi választ. Arab csatlakozás A Tanács nem alkudozni jött össze, és nem is tette — közölte Pickering amerikai ENSZ-képviselő. Bush elnök pedig ezt is — mint Bagdad minden lépését — megelőzte a tűzszünet és feltételei meghirdetésével. S a harctéri állapotok ismeretében vészjóslóan hangzott figyelmeztetése: a koalíciós erők iraki akciók esetén „felújítják” felszámoló hadműveleteiket. Hiszen Schwarzkopf mintegy mellékesen jegyezte meg sajtóértekezletén, hogy alig kétszáz kilométerre vagyunk Bagdadtól, és „senki sem áll utunkban ...”. Henry Kissinger mondta az ABC tévéhálózat csütörtök reggeli híradójában, hogy „Szaddámnak nincs választása és alkuhelyzete, az út Bagdadba nyitva...” Bush tehát bízvást felszólíthatta az iraki kormányt. 48 órán belül jelölje ki azokat a katonaiparancsnokokat, akik a koalíciós kollégákkal megtárgyalják a tűzszüneti teendőket: az elnök szándékosan nem óhajtotta használni a „megadás” kifejezést. Ám a Fehér Ház a háttértájékoztatókon értésre adta, hogy a döntés a fegyvernyugvásról azért volt meghozható, mert a Bagdadra (Folytatás a 2. oldalon)